Méhek és kémek

2025. máj. 26. 1:22 ,

Kiss Gyöngyi

Káprázatos ez a május, a „zöld pazarlás hónapja”, bár az idei kissé hűvösre sikeredett. A természet azért persze kézen fogva halad előre, „a fák vörös virágokat lázadnak és minden bokor alján apró fütty bujdokol”, de most valahogy Radnóti Miklós mellé Ady is odakívánkozik a fagyosszentjeivel: „Be kén’ jól rendezni Vácot, Odazárni Bonifácot, Szerváciust és Pongrácot!” Semmi baj, hideg, meleg mind belefér Ígéret havába, a szeszély, meg a sok eső. Amiként a természettel kapcsolatos figyelemfelkeltő akciók is: májusban van a források, a magyar természet, a biológiai sokféleség, avagy a biodiverzitás és az európai nemzeti parkok napja, meg még egy rendkívül fontos világnap, a méheké.

Már-már közhely, annyiszor halljuk, hogy az euszociális, azaz társadalmi szervezetet alkotó csöpp rovarok léte és egészsége az emberiség életben maradásának záloga. A tudomány mai állása szerint 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg ezek az aprócska, államalkotó mézelők, feltételezhetően Indiában, háziasításuk nagyjából 6000 évvel ezelőttre tehető. A tízezres kolóniák életéről, csodálatra méltó társadalmi szervezettségükről, működésükről százával keringenek fent cikkek a világhálón. Nem könnyű bennük eligazodni.

Ma, amikor mindennapi csatáinkat a neten vívjuk, a kommentek, lájkok, meg a megosztás bűvöletében azt hisszük, hogy a kattintás kiváltja a valós tudást. Sokszor esünk a hatásvadász cím csapdájába, hiszen egy egyszerű eső közeledtét is így jelentik: „brutális égszakadás közelít, nincs hová menekülni!” Egy minapi szerény közlés viszont nem hagyott kétséget a tevékenység tárgyáról. Tengertisztítást szerveztek az Adrián: több mint 40 búvár egy nap alatt három tonna szeméttől tisztította meg egy májusi hétvégén a dél-dalmáciai Krilo Jesenice településhez tartozó partszakaszt. A szakembereket a hulladék pontos feltérképezésében egy érzékelőkkel és drónnal felszerelt, önvezető, hajó segítette, a legmodernebb 5G-hálózatot is bevetve. Innen föntről, a szárazföldről csak elképzelni tudjuk az „élményt”, amit a tetemes mennyiségű emberi melléktermék látványa okozhat a fenéken. A munkát végző búvárok vezetője erre célozhatott, amikor kiemelte: minden merülés alkalmával szembesül a horvát Adria valódi állapotával. Hagyjuk most a világ óceánjainak szennyezettségét, elég, ha csak ide, a szomszédba, a Földközi tengerre gondolunk, azt állítják a hozzáértők, hogy nincs már egyetlen ép, tiszta cseppje sem. Ezt pedig mi tettük vele, mi fogyasztók, turisták, nyaralók, vagy a hazaiak, a partjain élők.
De vissza a méhekhez! Sorsuk aggodalomra ad okot. A záporozó információhalmaz közben elvész a lényeg: „Ha a méhek kipusztulnak, 4 évre rá az emberek is követik őket.” Egyes források szerint ezt a világhírű tudós, Albert Einstein mondta, de bizonyítani nem sikerült, a megállapítás eredete a homályba vész, de attól még van alapja. A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó fullánkosok 250 000 növényfaj megtermékenyítését végzik. Az entomofil, azaz rovarbeporzástól függő növénykultúra adja az emberiség élelmiszerkészletének csaknem a felét. A méhektől függ a termés mennyisége és minősége, még az olyan egyszerű gyümölcs esetében is, mint az alma. Ha a kis szorgalmasok eltűnnek, akkor velük együtt a növények is, de akkor elpusztulnak a velük táplálkozó rovarok, madarak, majd ezek ragadozói. Könnyen belátható, hogy felborul az ökoszisztéma és végül bizony éhen halunk. Mondhatjuk lassan, hogy mindenki megértse: veszélyben vannak a méhek. A rovarirtó szerek, az urbanizáció, a betegségek miatt már több, világméretű méhpusztulás is bekövetkezett, például Brazíliában, az Egyesült Államokban. De egy nemzetközi tanulmány szerint 2017 telén 16%-kal csökkent a mézelő kolóniák száma már 33 európai országban is. Mindezt a ránk ömlő hírözönben meg sem halljuk, csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy mivel űzhetjük el az erkélyről, a teraszról a zümmögő, ellenségesnek vélt hadat. Pedig a dongók igazán elbűvölő lények. Egy gyűjtőkörúton a dolgozók 50-100 virágot is meglátogatnak. A kaptárban nem alszanak, ellenben szárnyrezegtetéssel melegítik, s képesek kapcsolatot teremteni, kommunikálni egymással, feromonnal és tánccal! Két gyomruk van és öt szemük, ötvenszer érzékenyebbek a szagokra, illatokra, mint a kutyák. A házi méhek a mézkészítés tudományával nem születnek, hanem tanulják az öregebbektől, és nem gondolnánk, de remek az emlékezetük. Ebben a páratlan rendben, szervezettségben viszont egyet biztosan nem tudnak: kémkedni. Nincs is rá szükségük, rendben, szervezetten élnek.

Az ember, ez az intelligenciával rendelkező, különleges lény azonban értelmet is kapott ajándékba, az emberi lélek szellemi, spirituális képességét. Gyorsan kitalálta magának, még a kezdet kezdetén, a háborúságot és ehhez bizony a kémkedés hozzátartozik. Ma már elmondhatjuk, hogy ebben is a fejlődés csúcsára értünk. Másképpen nehezen értelmezhető az a hír, amely arról szól, hogy a lett titkosszolgálat orosz ügynökök elhárítására képezi ki a lakosságot. Egy brit országos napilap beszámolója szerint Lettország illetékes szervezete figyelmeztette a polgárokat szabotőrök, kémek jelenlétére a mindennapokban és útmutatót is közölt a felismerésükhöz. A balti állam egyik biztonsági szervezete, a MIDD, kissé különleges felsorolást adott meg, gyanús lehet szerinte a kopott, ápolatlan megjelenés, a nem megfelelő higiénia, a rövid, katonai stílusú frizura, vagy a szokatlanul sok szabadtéri túlélőfelszerelés. A szolgálat szerint „az ukrán tapasztalatok azt mutatják, hogy az orosz különleges szolgálatok képesek alkalmazkodni ahhoz a környezethez és körülményekhez, amelyekben a felderítő-szabotőr csoportokat alkalmazzák”. Csúcstámadás ez a javából, ma, amikor már gyárilag képzik ki az ellenőrzésünkre a telefont, a televíziót, de akár még az okos autót, vagy a családi házat is! Nos, akkor még meg sem említettük az új AI-rendszereket, amelyek már arcfelismerés nélkül azonosítanak bennünket, a bűnüldöző szervek nagy örömére. Persze, legyünk elnézőek a Baltikum aprócska államával szemben, a Nagy Medve közelsége különleges fóbiát váltott ki az ott élőkben, már évtizedek óta gyűlölik az oroszokat. Így egyáltalán nem véletlen, hogy Lettország az egyik legélesebb kés az ukrán háborút mindenáron folytatni akaró európai közösségben.

Hagyjuk a lehallgatókat, a feljelentőket, úgysincs irgalom, ha beütünk valamit a keresőbe, 10 perc múlva megjelenik ajánlat, vagy reklám formájában a képernyőinkön. A tömeges megfigyelés ultra korában a hírszerzők ellen meg pláne nincs mit tenni, ha kell, tegyék a dolgukat titokban, ügyesen a haza védelmében, de minket ne izgassanak. Se a távolban, sem itt, a szomszédban ne érdekeljenek bennünket a kémek, inkább figyelmünk középpontjába kerüljenek be a csöpp, szorgos, életet édesítő és mentő hártyásszárnyúak, a méhek. Hátha vigyázunk rájuk, nemcsak a világnapokon.