Mariska György
SZILÁNKOK CCCXI.
- EHHEZ NEM AKÁRMILYEN POFA KELL.
Magyar Pétert, a „vesszen Orbán” párt messiását, az UNIO egyik bizottsági ülésén egy spanyol patrióta megkérdezte: Igaz-e, hogy az igazságügyi miniszter feleségét, annak engedélye nélkül, az otthonukban lehallgatta.
Péter barátunk szemrebbenés nélkül a FIDESZ aljas propaganda-felböfögésének nevezte az ügyet, noha ő maga vitte be a felvételt az ügyészségre, hogy feljelentse Varga Juditot és kellemetlen helyzetbe hozza a FIDESZ-t. Ezt többször dicsekvően lenyilatkozta, de most szemrebbenés nélkül letagadta. Ráadásul fenyegetőleg lépett fel a kérdést feltevővel szemben.
Ilyenkor az ember csak bámul. Nem győz csodálkozni azon, hogy vannak (nem is kevesen), akik ilyen jellemű, erkölcsiségű pasira rábíznák az országot.
El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen amorális, antiszociális, politikailag inkompetens, program nélküli, súlytalan, felkészületlen, alkalmatlan figurával szóba áll Trump, Putyin, Hszi Csin-ping vagy Erdogan? Mert én nem.
Ui: A Hágai NATO csúcs utáni, a holland királyi család által adott gálavacsora alatt Trump, Erdogan és Orbán külön leült, hogy hármasban megbeszéljék a fontos dolgokat. Most képzeljétek el ezt magyar petivel…
-AMIKOR A FAGYLALT VISSZANYAL
Ismert, Trump felajánlotta a nála területileg nagyobb Kanadának, hogy lépjen be az USA-ba és bejelentette az igényét Grönland megszerzésére. Volt bátorsága megszigorítani a bevándorlást, folytatni a mexikói határkerítés építését, de ezzel fel is bőszítette Mexikót és egész Közép-Amerikát. Meg is jött a válasz.
Gerardo Fernandez Narona, a mexikói parlament elnöke „La Reconquista” (visszafoglalás) címmel egy törvénytervezetet nyújtott be a mexikói parlament elé, amely egy 1830-as térkép alapján az USA valaha Mexikóhoz tartozó délnyugati területeinek visszavételét követeli. Ezek a földek 1848-ig Mexikóhoz tartoztak, az USA az 1846-48 közti Mexikó-USA háborút lezáró Guadalupe Hidalgo-i békeszerződéssel szerezte meg őket (Texas, Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó)
A négy állam a mai USA cca negyedét teszi ki. (cca 1,7 millió km2 és 90 millió ember. Nyilván nincs realitása, de jó lesz vigyázni a területi igényekkel és azokkal a régi térképekkel, ha Pandora szelencéjét kinyitják, abból semmi jó nem sül ki.
Ui: Szinte mindenkinek van régi térképe, nekünk is a Kárpát-medencéről…
-ANTIREKLÁMOK.
Már régen felfogtam, hogy az egész TV-műsor a reklámok céljából van, még a klasszikus filmeket is képesek megvágni, hogy helyet csináljanak nekik. De utálom, amikor húszpercenként a képembe tolják ugyanazt a reklámot, mintha gyengeelméjű lennék, és egyre jobban bosszantanak ezek. Az emberben kialakul egy dac: csak azért sem!
A Telekom ütődöttre karikírozott melóslánya, vagy a patinás Richter Gedeon gyógyszergyár reklámja: „AZ EGÉSZSÉG A KÜLDETÉSÜNK!” Ez ordas hazugság, az igazságot kellene mondani, hogy „KÜLDETÉSÜNK A PROFIT!”
A részvényeseket hidegen hagyja az én egészségem!... Őket az osztalék érdekli.
Akkor meg ne álszenteskedjenek.
-„NEM MESE EZ, GYERMEK….” (Arany János.)
Az óév karácsonya előtti mennyei forgatagban Gabriel arkangyal figyelme elkalandozott, véletlenül rálépett a feltámadásra szólító harsonájára. Az nyikkant egyet, Gabriel ijedten nézett le a Földre, de szerencséjére csak egy koporsó fedele nyílt ki. Bad Honnef Waldfriedhof temetőjében a 91 éves Konrad Adenauer exkancellár kászálódott ki a kriptájából. A II. v.h. utáni NSZK első kancellárja (1949-1963), akiről Winston Churchill azt mondta, hogy „Bismarck után a legnagyobb német államférfi” fázósan húzta össze a kabátját, igazi német csípős, havas szél fújt, és az esti szürkületben elindult a kijárat felé. A portánál világosságot látott, benyitott hát a temető-őrségbe, egy kicsit melegedni.
-„Jó estét kancellár úr!” – köszönt rá a ZDF-et néző idős fegyveres őr.
-„Maga ismer engem?”
-„Igen uram! Én még német vagyok, és abból az időkből származom!”
-„Miért? Mennyit írunk manapság?
-„2024-t.”
-„Hogy elszaladt az idő!... 57 éve halott vagyok… Megengedi, hogy leüljek egy kicsit?”
-„Természetesen, Herr Bundeskanzler!”
-„Egyébként minek kell a temetőbe fegyveres őr?”
-„Mert divat lett a sírrongálás, Uram!”
-„Szomorú…”
Az öreg exkancellár leült és együtt bámulták a ZDF éves összefoglalóját.
-„Ha jól játom, ez Berlin, az Unter der Linden! Mióta közvetítünk a kommunista NDK-ból?”
-„1990 óta már nincs NDK, egy Németország van, és Berlin újra a fővárosunk.”
-„Ah!” Ez jó hír! De itt valami tévedés lehet. Ki ez a sok burkás nő és szakállas arab, meg néger az utcákon?”
-„Ők a bevándorolt migránsok!”
-„Hogy kerültek ide ilyen sokan?”
-„Hát behívtuk őket, aztán tömegesen, milliószámra tódultak be az országba, mi meg beengedtük őket.”
-„Ki hívta be őket?”
-„Hát Angela Merkel!”
-„Ő kicsoda?
-„Az Ön egyik utódja, Uram, Bundeskanzlerin! Igaz, hogy előtte az utolsó keleti kommunista kormány egyik minisztériumának volt a propagandáért felelős államtitkára. Aztán az Ön által még 1945-ben alapított CDU elnöke lett, majd kancellár, miután megfúrta a bajba került elődjét, mentorát, a mára már szintén megboldogult Helmuth Kohlt.”
-„Hmmm… Őt még ismertem, jó ember volt. De ki volt a védelmi miniszter? Miért nem védte meg a határokat?”
-„Frau Ursula von der Leyen. De ő is bevándorlásbarát. Ő még él és felfelé bukott.”
-„Egy nő, mint védelmi miniszter? És miért engedtük be ezt a nagy tömeget?”
-„Mert nincs elég gyerek és munkáskéz… Azok az idők elmúltak, amikor asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség!”
-„És legalább van hasznunk belőlük? Dolgoznak?”
-„Kevesebb, mint a negyedük… A többit eltartjuk. A nagy többség elkülönülten, a saját muszlim törvényeik szerint, ú.n. No Go zónákban él, ahol már a Saria a törvény és egy németnek veszélyes dolog bemennie oda.”
-„ Hmmm. Ki ez a tolószékes ember, aki éppen arról beszél, hogy szükség van a muszlimokkal való vérfrissítésre, mert különben a német nép elkorcsosul?”
-„Ő Herr Schauble, a Bundestag elnöke volt. Mára már meghalt. De a vérfrissítés működik, erőszakolják az asszonyainkat.”
-„Ez meg miféle parádé? Szivárványos tüllszoknyás, szakállas férfiak, a valagukban pávatollal, szeretkezést imitálva vonulgatnak a nyílt utcán? Ez borzasztó!”
-„Uram! Ez a nemi devianciában szenvedők Pride nevű exhibicionista díszmenete. A szexuális sokszínűség jegyében. Már nemcsak férfi meg nő van, hanem 72 féle nem. Valamint hivatalosan is kimondatott, hogy a férfiak is szülhetnek!”
-„Nem mondja komolyan! De ki ez a jóképű francia, az anyjával?”
-„Ő Möszijő Macron, a franciák elnöke, de a nő nem az anyja, hanem a felesége. De ez csak álca, mert Möszijő Macron valójában a fiúkat kedveli.”
-„ Hmmm… Ő lenne az egykori partnerem, De Gaulle tábornok utóda? Hova jutottunk! És minek ez a sok fegyveres, meg ezek a nagy betonkockák a karácsonyi vásárok bejáratainál?”
-„Biztonsági okokból. Úgy hívjuk, hogy „Merkel kockák”, mert sok a muszlimok által elkövetett gázolásos, késes merénylet, hiába mondtunk le a keresztény értékeinkről, pedig a CDU már csak a nevében keresztény!”
-„Azok csinálják, akiket eltartunk?”
-„Igen, Uram!”
-„És miért nem toloncoljuk ki őket?
-„Mert az erre szakosodott álcivil szervezetek, jó pénzért, jogi trükkökkel megakadályozzák.”
-„Nincs ez így jól! És ki ez az erősen imbolygó, pityókás alak, aki minden szembejövőt megcsókolgat?”
-„Ő Herr Juncker, a Közös Piacból kinőtt UNIÓ volt elnöke. Ő minden nap konyakot reggelizett, de ezt hivatalosan nem részegségnek hívták, hanem isiásznak. Az ő utódja lett Frau von der Leyen, aki így felfelé bukott, miután lerohasztotta a Bundeswehrt. Viszont szépen meggazdagodott a COVID vakcinák titkos beszerzésén az amerikai PFIZER cégtől.”
-„Az meg mi volt?”
-„Egy tudatosan kreált világjárvány, de egyelőre talán vége. Vagy csak szünet van.”
-„Hmmm.. Nini! Ez meg London, sokat jártam ott Winstonnál. Milyen sok színes bőrű turista van ott is a városban.”
-„Ők nem turisták, hanem londoni lakosok. Már többségben vannak, a főpolgármester pakisztáni, a miniszterelnök meg indiai.”
-„Winston országában, városában?! Remélem, hogy Berlinben még nem!”
-„Még nem, de Neukölln kerülete már elesett. Viszont már vannak török miniszterek és Ralph Brinkhaus, a CDU/CSU frakcióvezető aspiráns jóslata szerint 2030-ra muszlim lesz a kancellár.”
-„Megint csak hmmm… Nicsak, itt meg az oroszok lövik egymást?”
-„Nem, Uram! Az oroszok az ukránokat és fordítva!”
-„Miért, hiszen testvérnépek? Valaha, de még az én időmben is egy ország voltak!”
-„Mára már nem, az amerikai barátaink elintézték, hogy összevesszenek és mi fel akarjuk venni az ukránokat a NATO-ba, tömjük őket fegyverekkel és ezen meg az oroszok begurultak!”
-„A NATO-ba, amit ellenük is hoztunk létre? Nem csodálom az oroszokat, hiszen a rokonuk, és a szomszédjuk. És ki ez a szemrevaló hölgy?
-„Ő Annalena Baerbock, a külügyminiszter.”
-„Biztosan nagyon okos, hogy ilyen fiatalon, ilyen fontos pozícióban van!”
-„Nem, Uram! Egyetlen diplomája és külpolitikai tapasztalata sincs…”
-„Akkor hogy lehet?”
-„Uram, a Zöldek pártja jelölte… Ők adták a gazdasági minisztert is, aki civilben mesekönyv-író… A gazdaságunk meg agonizál.. De ez hosszú…”
Az öreg kancellár nagyot sóhajtott.
-„Igaza van, ne is folytassa. Nekem ez sok, nem akarom látni… Nem ezért dolgoztam, inkább visszamegyek a síromba!”
Azzal felkelt, visszabotorkált a kriptájához, befeküdt a koporsójába és magára húzta fedelet. Ott nyugalomra talált, legalábbis addig, míg a temetőt el nem bontják egy mecset építése miatt…
Kb. 2025.07.01. M.Gy.
