www.sorsunk.net

Ma van a környezetvédelmi világnap. Ehhez kapcsoltan írtam az alábbiakat.

PAPUNDENKLI VILÁG

Egyre kiábrándultabban figyeljük a „civilizáció”-nak nevezett földi berendezkedést. Melyben, már nem is leplezve, a nevesincs, rejtőzködő, nem látható hatalmasok mozgatják a tehetetlen megfelelési kényszerbe élő vezetőket, kik a káoszt támogatva irányítják a társadalmakat.

Egyre gyakrabban jut eszembe (bútorasztalos székely) nagyapám mondása: „eljön majd a papundekli világ, és minden tönkremegy!” Felcseperedő gyerekként nem is sejthettem, de később sem, serdülő koromban, mit is akart mondani. Egyre jobban értem az öreg,. tapasztalt, egyszerű embert. Emlékeimből feltörnek öregapám mérgelődései, amikor tartós dolgokat akart készíteni, de az akkori, szocialista világban nem talált minőségi anyagokat. Még az enyvet is neki kellett előállítania, hosszadalmas „kotyvasztással”, hogy a ragasztott bútorok tartósak legyenek.

Tisztázzuk a fogalmat. A Wikipédia ezt írja róla:

A papundekli a német Pappendeckel  (‘kéregpapír’) átvétele. A Pappe  (‘csiriz, kása’)  és Deckel  (‘fedél, borító’) arra utal, hogy a könyvkötők régebben csirizzel összeragasztott papírlapokból készítették a könyvek kötéstábláihoz való kartont. A Pappe a magyar papi német megfelelője, a Deckel pedig a decken (‘fed’) igéből való.

Ha jobban megfigyeljük világunkat, azt vesszük észre, hogy a tömeggyártás nem ad minőséget, sőt mi több, az összes berendezésekbe, készülékekbe egyenesen beépítik az előre betervezett elévülést. Ez pedig egyenes út a környezetszennyezés, a szemétfelhalmozás irányába.

Az anyagok, a komponensek sem időtállóak, amit minőségileg szavatolnak, azok sem tartósak. Mondogatni szoktam: őseink piramisokat építettek, mi pedig szeméthegy-piramisokat, sőt, óceánba úszó szemét-szigeteket.

Eltelt egy újabb emberöltő, és csak azt mondhatom: egy exponenciálisan fejlődő civilizációnak nincs hosszú távú jövője, mert gyorsan feléli bolygója tartalékait, s közben annyira elszennyezi, hogy az élhetetlen lesz.

                                                                                                                                                Pintye Tamás, 2023. június 5.

BLU201205-7807-1810