A végtelen
Matrjosa baba
- avagy
ontológiai kísérlet arra, hogy mitől olyanok az oroszok, amilyenek
„Az optimisták szerint világunk a létező világok legjobbika. A pesszimisták
tartanak attól, hogy ez így is van.’ (Robert Oppenheimer)
„Minden
rendű és rangú orosz meg van győződve róla, hogy nagy és nemes világtörténeti
hivatás vár nemzetére. A hivatás mibenlétét illetőleg eltérők lehetnek a
vélemények, hanem magában a hivatásban egy orosz sem kételkedik". Így kezdi Az orosz messzianizmus
című tanulmányát Bonkáló Sándor, a
Nyugatban, 1925.
E messianizmus nélkül értelmezhetetlen az orosz
történelem. A baj az, hogy maga e misztikus, meghatározhatatlan halmazállapotú
küldetéstudat is értelmezhetetlen. Nem az a nagyobbik baj, hogy mi nem értjük
az oroszokat, hanem az, hogy ők se értik saját magukat. De azt képzelik, hogy
értik.
Oroszország már keletkezésétől az egyik legnehezebben
kezelhető jelenség volt mind a külföld, mint a saját maga számára. Ámen.
Hogyan jutottunk idáig?
Aki leginkább közel került a talányos orosz lélek és
mentalitás eredetének megértéséhez, az egy Oroszországban született német
származású orosz író - a tragikus sorsú Borisz
Pilnyak (eredeti neve Vogau). Meztelen év - (Golüj god) című
regényében írja: „Hogyan alakult ki a mi
muszka államunk? A mi történetünk a kijevi fejedelemség bukásával (1241) veszi
kezdetét - a pecsenyegek (besenyők), a tatárok, az elnyomás és a fejedelmi
testvérháborúk (!) elől a nép az erdőkbe, a finn-csúd törzsek közé menekült - az állami hatalomtól való félelem szülte meg
a mi államunkat - az állami rend elől úgy menekült az orosz, mint
a pestis elől. Ez az igazság. Amikor aztán megerősödött Moszkvában a hatalom, a
nép lázadozni kezdett, szektákra szakadt, a Donhoz, Ukrániába és a Jajkhoz (az
Urál folyó régi neve) menekült. Vajon nem azért viselte-e Muszkaország a
tatárigát, azután a német igát, mert nem volt szüksége az államhatalomra, az
állami rend elől menekülő tömegnek nem kellett hatalom. (...) A pravoszláv
kereszténységet a cárizmussal, az idegen hatalommal egyidejűleg hozták be, a
nép azonban a szektariánizmushoz, a jósokhoz, meg Isten tudja, kikhez menekült
előle, a hatalom elől pedig a Donhoz, a Jajkhoz futott.”
Úgy tűnik, Pilnyak nemcsak a Meztelen év-et írta meg,
hanem a meztelen igazságot is. Ebben a pár sorban benne van az orosz, az ukrán,
belorusz történelem lényege. Múlt, jelen és jövő. Ha az olvasó már is unja,
hasonlítsa össze a Vaszilij Blazsennij székesegyházat a Westminster Apátsággal
vagy a kölni Dómmal. Ne töprengjen, hagyja, hogy az első érzés, hangulat
magával ragadja, és érteni, érezni
fogja, mi a különbség Oroszország és a Nyugat között.
Ezután jött a hab a tortára. Bizonyos Filofej nevű
szerzetes, a XV. században, cellai magányában, mennyei ihletésre
(nyilván!) egyszercsak megvilágosodott. A megvilágosodás alapján Moszkva a „harmadik
Róma”! Kettő már elbukott, az itáliai Róma és Konstantinápoly. Isten büntetése
volt ez, mert meghamisították, elárulták az igaz kereszténységet, de az orosz
ortodoxia, azaz pravoszláv hit tiszta és romlatlan. Több Róma nem lesz! Ebből
következik, hogy a Mennyei Atya az oroszokra bízta a világ megváltásának
befejezését. Minden szenvedés, nyomor, megaláztatás, igazságtalanság, amit az
orosz ember elszenved, hasonló, sőt azonos Jézus kálváriájával, tulajdonképpen
szent áldozat. A pravoszláv orosz nép tulajdonképpen Krisztus földi teste, az
igazi választott nép.
Aki tudta követni az eddigieket, túl van a nehezén.
Most már csak el kellett hitetni III. Iván moszkvai uralkodóval, hogy ez így is
van. S lássunk csodát, az uralkodó szívesen elhitte, s elhitték a pópák és
elhitették nyájukkal is. Nagyon praktikus volt. A pópák tekintélye növekedett,
a cároké úgyszintén, a muzsik meg jámboran, de büszkén tűrt és hitt és
masírozott a csataterekre, az egyetlen igaz pravoszláv hitért, a Szent
Oroszországért és Isten fölkentjéért, a Cár Atyuskáért . Ez ment
évszázadokon át. A harmadik Róma című sci-fi mindent megmagyarázott,
mindent a helyére tett. Filofej, mint egy ős- Fukuyama, a történelem végét
vizionálja. Milyen lesz a megváltás? Mintha az Apokalipszis, a világvége
sejlene föl. És a sok-sok Iván bírta a nyomort, zsarnokságot, hódító háborúkat,
a vodkavedelést - mert hiszen a legtisztább hitet terjeszti, amihez mártírok
kellenek. Az orosz háborúk tehát mindig igazságos háborúk. Ez Isten rendelése.
A bolsevik forradalom (1917) tovább homályosította
tudásunkat, képzelmeinket Oroszországról. A nyugati racionális entellektüelek,
a "szakértők" döbbenten konstatálták, hogy a mélységesen vallásos
orosz nép lelkesen rombolja a templomokat és meglincseli a pópákat. Kevesen
figyeltek a "művelt Nyugaton" azokra, akik megmondták, a
bolsevizmus, ateizmus és materializmus épp úgy működik, épp annyira vallás,
mint amit tagad. Megvannak a prófétái, Marx és Engels, a Keresztelő Jánosa
Lenin, a Megváltó pedig Sztálin. Vagy: Lenin az Atya, Sztálin a Fiú és a
bolsevik ideológia a Szentlélek. A kommunista párt pedig a szerzetesek és a papság.
Mivel Isten nincs, túlvilág sincs, ergo a mennyországot, a teljes egyenlőséget,
igazságosságot, testvériséget, boldogságot itt a földön meg lehet és meg is
kell valósítani. (Lásd az ősi Kityezs szindrómát.) A bolsevikok, a
szovjet nép világtörténelmi küldetése, hogy felszabadítsa az elnyomott népeket.
A Vörös Hadsereg háborúi tehát mindig igazságos háborúk. Rémlik, hogy Filofej
óta semmi sem változott, csak az istenek és szentek cserélődtek - az algoritmus
maradt.
Aztán jött Gorbacsov és jött 1991. A Szovjetunió
szétesett, és Oroszország nagyjából újra az oroszok országa lett, Ukrajna pedig
nagyjából az ukránok országa. Ésatöbbi.
Oroszországon és Ukrajnán úrrá lett a szmuta (káosz,
zavaros időszak, anarchia, és korrupció, oligarchák), immár harmadszor Rettegett
Iván óta. Rettegett Sztálin kultusza újjáéledt. Putyin óta már csak
pozitívumokat ajánlatos mondani róla nyilvánosan. Mérhetetlen országhoz
mérhetetlen korrupció illik. Ukrajna ugyan nem mérhetetlen, de a korrupciójára
büszke lehet. Na! És akkor az ukrán vezetés elkövette a szentségtörést: kéri
fölvételét a NATO-ba. Moszkva riadót fújt. Hannibal ante portas, már a
spájzban vannak a nyugatiak!
A Nyekrics-Heller féle Orosz történelem-ben van egy
fejezet. Szelíd, szinte andalító a címe: Védekező
imperializmus. Lényege: csak minél távolabb a határokat a szent
Moszkvától! Oroszországot mindenki el akarja pusztítani. Mindenki az
oroszok ellensége. Minden, ami idegen - gyanús és veszélyes. Ez ment Ivan
Kalitától Rettegett Ivánon át I. Miklós cárig és Sztálinig. A
Generalisszimusz jól fejlett paranoiája erre még rátett: a Szovjetunió -
ostromlott erőd. Éberség! Leplezzük le a kémeket, az állam ellenségeit. Amúgy
is ősi orosz hagyomány az idegenek megfigyelése, besúgása és a xenofóbia. Erre
jött még a pánszlávizmus. Már vagy kétszáz éve. A Nyugat rossz, hamis,
dekadens. Nincs igazi lelki élete, mint a szlávoknak. És önző, pénzsóvár,
kultúrája kiüresedett. Bezzeg a különös, végtelen, romlatlan orosz lélek...
Oroszország, a többi szlávval együtt kell felszabadítsa a Nyugatot, Isten
és az igazi kereszténység nagyobb dicsőségére - ha kell ez azoknak, ha nem.
Eszembe jut a székely adoma. Az orvos nyugtatja a pácienst: Én kigyógyítom
magát, ha beledöglik is!
A magyaroknak
nincs létjogosultságuk, mert se nem szlávok, se nem ortodoxok, Magyarország egy
"felpuffadt varangy" (Danyilevszkij). A lengyelek a szlávok
árulói, bűnhődniük kell. Ezek a gondolatok, persze, régen keletkeztek, most
éppen pihennek, mert pillanatnyilag nincs mit kezdeni velük.
Végül két fogalom.
Testvérháború
Immár másfél éve. Oroszok, ukránok. Különös,
hátborzongató, bár tudjuk, hogy csak családban lehet igazi jókat veszekedni,
szívből utálkozni. Itt már a családfa gyökerére mennek a fejszecsapások.
Testvérgyilkosság, Káin és Ábel, Romulus és Remus, Buda és Attila, vagy
Rettegett Iván cár, aki dühében agyonütötte fiát és Nagy Péter cár, aki hideg
számítással megölette a fiát. És Sztálin, aki százezer-számra küldte a halálba
bolsevik "testvéreit", elvtársait, legközelebbi rokonait. A hatalom,
a hatalomvágy mindenen túltesz? Buta kérdés.
Mikor lesz vége a háborúnak? Néhai Antall József
halálos ágyán azt mondta: az orosz medve újra fölébred, vigyázzunk.
Fölébredt.
Világbirodalomnak lenni jó. A szomszédok
rettegése bizsergető, kéjes érzésekkel töltötte el a Kreml urait. Kijev
jelenlegi urai a Nyugat védelmezője szerepében (is) tetszelegnek.
Megint egy II. világháborús vicc. Az Úristen,
megsokallva a sok vért, megkérdezi a három "nagyot", mi a kívánságuk,
hogy legyen már vége. A válaszok: Sztálin: Németország pusztuljon el, Hitler
dögöljön meg! Hitler: Oroszország pusztuljon el, Sztálin dögöljön meg! Churchill:
Hát ha ennek a kettőnek a kívánsága teljesül, nekem már nincs kívánságom.
Ez viszont nem vicc: B. L. Montgomery marsallt
megkérdezték 1945 után, mik a világháború tanulságai? Csak ennyit mondott: Sose
támadd meg Oroszországot és sose támadd meg Kínát.
Maszkirovka
Jellegzetesen orosz, mesterfokon űzött foglalatosság.
Jelentése: álcázás, rejtés, félrevezetés - tágabb értelemben dezinformáció,
hazugságdömping, kozmikus méretű Matrjosa baba. Minden belefér és annak az
ellenkezője is. A cél szentesíti az eszközöket. Tényleg meghalt Prigozsin? És
hogyan? Az üldözött, de még nem emigráns Szolzsenyicin azt írta (1969) a
pártfőtitkár Brezsnyevnek: „Jelenleg
országunkban az élet legkínzóbb vonása, hogy állandóan hazugságokkal etetnek
minket. Ez szörnyűbb, mint az anyagi nyomor, még a polgári jogok hiányánál is
szörnyűbb."
Kevés nép van a történelemben, melynek annyit hazudtak,
mint a Kreml alattvalóinak. Az abszurdum valóság lett, a valót eltorzították.
Iskolás koromban kötelező volt a fülbemászó szovjet dal, aminek két sora örökké
emlékezetes maradt: Nincs a földön
boldogabb e tájnál/ Itt minden ember érzi, hogy szabad./
A volt II. világháborús magyar hadifoglyok körében
nemcsak az vált szállóigévé, hogy: annyian vannak, mint az oroszok, hanem az
is: úgy hazudnak, mint az oroszok. Szicsász!
Nyicsevo! Maszkirovka... A keleti szláv történelem végtelenített
Matrjosa babának tűnik, és felváltva hol Dr. Jekyll, hol Mr. Hyde kerül elő
belőle.
És most? Rimánkodom, hasonlítsuk össze azt a Vaszilij
Blazsennij székesegyházat legalább a kolozsvári Szent Mihály templommal!
Mikor lesz vége a háborúnak? Az orosz katona nem
gyáva, az ukrán hős. Jó, ha odafigyelünk Robert C. Castelre. Azon ritka
gondolkodók, elemzők egyike, aki nem úgy szkeptikus, hogy semmit sem hisz el,
hanem inkább úgy, hogy mindent lehetségesnek tart. Egyszerre látja a dolgok
színét és fonákját. Pontosan tudja, hogy mit nem tud - ezért hiteles, amit
mond. Nem próféta, nem jósol, nem pózol, hanem jelez.
2023 augusztusában nagyvarjasi
Szabó István