Egy
sorsformáló vers és népek sorsa
Ha valaki figyelemmel elolvassa a nagy költő versét,
akár ne is fárassza magát a szövegemmel. Mindent megérthet a híres
költeményből. Az orosz-ukrán testvérharcot különösen. Olvassuk türelmesen, akár
többször is. Minden benne van. Múlt, jelen, jövő. Sértett büszkeség, hazafiság,
dac, nagyorosz megalománia, pánszlávizmus, a tudatalatti és a fény, a szív és
ész, lélek és szellem. Továbbá Nyugat ellenesség, kihívás, fájó kisebbrendűségi
érzés, prófécia? Talán mindezek együtt, egy zseniális alkotó szintetizáló
látomásában.
(A ma is -és mindig aktuális - sorokat kiemeltük.)
Alekszandr Szergejevics Puskin:
Oroszország rágalmazóihoz
Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?
Miért szórtok átkot vadul orosz honunkra?
Mi háborgat vajon? A litván lázadás?
Ugyan! A
szlávoké a pör, csak a szláv akarja.
Ez ősi
belviszályt, mit sors vetett a latra,
Mi döntjük
el magunk, helyettünk senki más.
Évszázadok
teltek, mióta
E törzsek
testvérharca dúl,
Ahogy a hadszerencse hozta,
Hol ez, hol az maradt alul.
Ki lesz a győztese e harcnak?
Hiú polyák vagy hű orosz?
A tét: a
szláv folyók orosz tengerbe tartnak,
Vagy
elapadnak, kiszáradnak.
Elég ! Ti
nem lapozgatátok
Sosem a
véres krónikákat,
Nem értitek,
percig se fáj
Nektek ez
ősi belviszály
És mit se mond se a Kreml, se Praga
Csábít a józan ész helyett
A küzdelem vitézi vágya -
S fűt ellenünk a gyűlölet.
Vajon miért? - feleljetek: azért-e.
Mert Moszkva romjai és üszkei felett
Mi elzavartuk, gőgjét sértve,
Kitől úgy reszkettetek ?
S mert győztünk,
és ledőlt a bálvány,
Ki zsarnok,
elnyomó volt fél világ felett,
S jussotok a
vérünk árán,
Törvény,
szabadság és béke lett?
A szátok mennydörög - de lassabban a testtel!
Vagy vélitek: az agg vitéz felkelni restell,
S nem tűzne fel újra törökverő szuronyt?
Avagy a cár szava immáron oly erőtlen?
Először vívnánk Európa ellen?
Karunk tusától elszokott?
Kevés e nép? Vagy Permtől messzi Tauriáig
Finnföld szikláitól Kolhisz tüzes honáig,
A Kremltől, mely meg nem törik,
Addig, falát hol Kína rakta,
Acél sörtéjét csillogtatva,
Oroszhon talpra nem szökik?
Hát küldjétek, becsmérlőink,
A vérre szomjas ifjakat:
Jut hely
nekik honuk mezőin,
Hol fiaink
is porlanak.
E különös verset 1831-ben írta Puskin. Akkor, mikor
Európában és főleg Párizsban az egekig csaptak az oroszellenes
szónoklatok - az újabb lengyel szabadságharcot (lesznek még!) legázoló moszkovita
brutalitás ellen.
Nyugaton egyre hangosabb és érzelmesebb beszédek,
Lengyelhonban vér, vas és a néma könnyek. Pont ahogy Camus írta a
magyar '56-ról.
De miért is rágalmazó a Nyugat? Mert beavatkozik az
ősi szláv családi viszályba, melyet nem ért. Ez igaz. Ma sem, mi
sem értjük. Legyen ez az ő dolguk, ha csak ennyi eszük van - mondhatnánk. Akkor
és most (is) "hű orosz" (kihez, mihez hű?) a "hiú polyákkal"
vitázik, csatázik. (Jelenleg a "fasiszta, neonáci ukránokkal".) A
költő ajkán még a litvánok is szlávokká minősülnek. Mindegy, akkor is keleti
szláv belügy ez, testvérháború. Európának kuss! A költő újabb élet-halál
viadalra hívja ki a rágalmazókat, Napóleon oroszországi vereségére célozgatva.
Persze, a Nyugat megmarad a szavaknál, a házipapucsba bújtatott
háryjánoskodásnál. Akkor is. Aztán hallgat. De Oroszországra sikerrel
alkalmazza az "észak barbárja" vagy a "Dzsingisz kán unokái"
becéző jelzőket. Akár Shakespearet is idézhetnénk: Szavak, szavak és semmi
más... vagy: Sok hűhó semmiért...vagy: Színház az egész világ...
A vers az orosz hazafias líra zászlaja lett.
Oroszország minden későbbi háborújában, súlyosabb időkben idézte a sajtó,
szavalták lelkes honfiak. A II. világháború idején reneszánszát élte, aztán
különös éllel idézték Andrej Zsdanov és a hidegháború korszakában, Sztálin
elvtárs ösztönzésére. Zsdanov a nagyorosz sovinizmust kombinálta össze a
marxizmus - leninizmus - sztálinizmus ideológiájával. Így megy a kör
négyszögesítése...
És persze, írja Puskin Európának - "jussotok a
vérünk árán törvény, szabadság, béke lett".
Ez valahogy nagyon ismerős. Egészen 1964-ig úgy
tanították, sulykolták belénk , Romániában is, hogy boldog, szabad életünket a
Vörös Hadseregnek köszönhetjük. Örök hála a dicsőséges, fölszabadító hős
szovjet katonáknak! Aztán kiderült, hogy dehogy! A Vörös Hadsereg,
mintegy véletlenül, éppen akkor járt errefelé, mikor a nem kevésbé dicső román
hadsereg felszabadította Romániát, Észak- Erdélyt, Magyarországot és Budapestet
is a náci-horthysta járom alól. Így tanította ezt nekünk Stoica elvtárs a
kolozsvári egyetemen és Patilea őrnagy elvtárs, politikai tiszt a radnai
tartalékos tiszti iskolában. Kolozsvárott még megdöbbentünk, Radnán már nem is
csodálkoztunk.
Figyelem! Most Szergej Lavrov orosz
külügyér idéz hosszasan Puskin poémájából, sőt, Putyin is. Európa, a Nyugat ma
sem érti az oroszokat. Ismét idéznénk Metternichet: Oroszország sohasem olyan gyenge és sohasem olyan erős, mint amilyennek
látszik. Sosem olyan időszerű Tyutcsev, hajdani diplomata és költő, mint
ma. Idézzük megint elhíresült négysorosát:
Oroszországot,
ész, el nem éred,
méter, sing
sose méri fel:
Külön úton
jár ott az élet,
Oroszországban
hinni kell!" (Szabó Lőrinc
fordítása)
Ki vállalkozna arra, ki oly merész, hogy a rejtelmes,
misztikus orosz lelket megfejtse? Én biztosan nem. Dosztojevszkij, Tolsztoj,
Csehov, Pilnyak, Csadajev, Jerofejev, de Custine márki, a dúsan fizetett
kremlinológusok, valamint satöbbi, satöbbi, satöbbi is megpróbálkoztak vele és
itt tartunk, ahol tartunk. Köszönjük szépen. Tényleg nagyon különös az orosz
lélek. Kénytelen vagyok egy szülőfalum határában történt esetre emlékezni.
1944 őszén vagyunk. Tanyavilág. Az egyik tanyára
bemegy öt "orosz" katona.
A fiatalasszony, annak anyja és három kis gyermek
fogadja őket, a férj a fronton van valahol. Az "oroszok" piát és
pi...át akarnak. A gyerekek sírnak. És ekkor az egyik "orosz" elővesz
egy gyűrött fényképet és mutatja, az ő gyerekei. És sír. Aztán mindenki sír. Az
"oroszok" kockacukrot osztogatnak a gyerekeknek és könnyezve
el. A másik tanyán egy gyermektelen, 50-55 év körüli házaspárt találnak.
Nincs kegyelem! A férjet lefogják és végignézi, hogyan teszik boldoggá
feleségét. (Erről már írtam egyszer.) A két tanyát meglátogató
"oroszok" ugyanaz a falka volt - mint évek múlva, szende pirulások
közepette, kiderült. (Az egyiknek mély sebhely volt az arcán, egy másiknak hiányzott
a bal gyűrűsujja.)
Miért kerültek idézőjelbe az oroszok? Azért, mert az
emberek a szovjet hadsereget megátalkodottan oroszoknak nevezték. Pedig
Sztálin Vörös Hadseregének alig fele volt született orosz, a többi ukrán,
belorusz, kaukázusi és ázsiai anyag. Hát, ilyen (is) a különös, egyedi
"orosz" psziché. No comment! Egyébként is számos, de inkább
számtalan efféle "haditettet" hajtott végre a
"felszabadító" Vörös hadsereg szerte Európában.
Meddig háborúzik Oroszország? Ameddig Ukrajna bírja.
Egy kis geopolitika - ne maradjunk már le erről a
bűvös, rejtelmes geoizéről, ha már a csapból is az folyik.
A jelenlegi ukrán határtól alig 500. km Moszkva.
Ez probléma? Budapesttől 32. kilométerre húzódik az országhatár,
Bukaresttől hetvenre, hogy Jeruzsálemről ne is beszéljünk. Hát istenkém,
valahogy túléltük... De nem ez a bizarr, hanem a 40. hosszúsági kör. Ez a 40.
hosszúsági kör metszi Ukrajna vitatott keleti határát, viszont Moszkvától
majdnem 200 kilométerre keletebbre húzódik. Tehát az orosz főváros Ukrajna
mögött van! Vagyis Ukrajna keletebbre, bennebb van, mint a szent Moszkva.
Nézzünk a térképre!
Szóval meddig háborúznak az oroszok?
Míg bírják a pocsékolást. Mert tőlünk keletre a
pocsékolás, tékozlás nemzeti sport. Nem számít, hogy anyagról, emberről
van szó. Már Sztálin is megmondta az észak-koreaiaknak, hogy csak nyugodtan
háborúzzanak, mert "csak embereket veszítenek" s azokat könnyen lehet
pótolni. (És fölöttébb kellemesen.) A hadianyagot pótolni kissé nehezebb.
"Egy ember halála tragédia, egymillió ember halála statisztika! " -
jegyezte meg szintén a Generalisszimusz. Most egy kis baj van. Mert az utóbbi
évtizedekben Oroszországban, Ukrajnában is vészesen csökkent a születések
száma. Akár csak nálunk. Viszont virágzik az alkoholizmus? Mikor nem virágzott.
De ezt hagyjuk. Most 140 millió orosz 35 - 40 millió ukrán ellen.
Folyik a vita, kinek, minek az őse, ősanyja a Kijevi
Rusz? A Kijevi Rusz orosz vagy ukrán állam volt ? 1241-ig állott fenn, akkor
Batu kán hordái elpusztították.
A Kijevi Rusz se nem orosz, se nem ukrán, hanem viking
állam. A Dnyeper a vikingek (oroszul varégok, varjagok) fő útvonala volt a
Fekete-tenger felé. A skandináv harcosok szláv rabszolgákkal megrakottan
érkeztek Konstantinápolyba, visszafelé vitték az aranyat, selymet s megint
megrakodtak szláv rabszolgákkal, akik evezősként mozgatták a kecses viking
hajókat, vissza, az őshazába. Ezek az állam nélküli szláv népcsoportok igen
szaporák voltak. Erdőikben, vagy a folyók menti termékeny földeken éltek és
elégedettek voltak, mert igénytelenek is. Nemigen háborgattak senkit, csak
egymást és sokasodtak. A vikingek szervezték őket államba, akik hamar
elszlávosodtak.
A kijevi állam megszervezése tökéletesen beleillett
Hitler germán felsőbbrendűségről és szláv alsóbbrendűségről szőtt elméletébe.
Mégis meddig tart a háború?
Mindkét fél elszámította magát. A "különleges
hadműveletet" három napra tervezték, lassan három év lesz belőle. De
Moszkvában, Pétervárott nincsenek béketüntetések. Pedig a nyugati
"szakértők" szerint, kellene legyenek.
A gazdasági szankciók annyit sem érnek, mint a papír,
amire nyomtatták őket.
Az idő is az oroszoknak dolgozik. Újjászervezték és
mozgósították hatalmas hadiiparukat. Türelem, pontosabban: tűrés és elszántság,
az van a háborúhoz.
1914 - től Oroszország háborúban állt, 1917-re német
és osztrák-magyar hadsereg legyőzte. Jött Lenin és jött a polgárháború,
külföldi intervenció, szovjet-lengyel háború, 1921-ig. Ez szinte nyolc
véráztatta esztendő.
A testvérharcban többen haltak meg, mint a világháborúban.
De az Orosz Birodalom népei végigcsinálták. És megalakult a Szovjetunió. Élt 69
évet. A Nyugat vezetői nem vették észre, micsoda lehetősége nyílt
meg Kelet és Nyugat egymásra találásának. Ha felismerték volna, hogy
micsoda CSODA, hogy egy szuperhatalom, sok ezer atomfegyverrel -
világháború nélkül megszűnik - akkor ma nem itt tartanánk. Az a gyanúm, Isten
talán utoljára szólt bele ily nyilvánvalóan a történelembe és Gorbacsov volt az
ő küldötte. És mi, túl okos, modern, elkényelmesedett halandók, kizártuk Istent
a bizniszből. Minek osztozni, nem igaz? Jelcin Oroszországát a globális
pénzhatalom szabad prédának tekintette, egy óriási tárgynak, amiből óriási
profitot lehet kiszedni. Az oroszok úgy érezték, ehhez nekik is van valami
közük és azt mondták: nyet!
Milyenek az oroszok? Milyen az orosz katona?
Márai Sándor írja 1944-45-ös Naplójában, személyes tapasztalatból:
"Gyermekesek
voltak, néha vadak, néha idegesek és szomorúak, s mindig
kiszámíthatatlanok."
Másutt:
" Az
orosz mindig jó katona volt, különösen honvédő háborúban és a Szovjetunió
katonai nevelése ismerte és kihasználta az orosz katonák bátorságát, helytálló
természetét. Harc közben - ezt többször láttam közvetlen közelről - komoran,
bátran, férfiasan megállták a helyüket. És ha életveszély fenyegette őket,
szótlan közönnyel viselték el a veszedelmet."
(S mint már tudjuk, ezek az "oroszok" nem
csak oroszok voltak....)
Minden háborúban beköszön a pillanat, mikortól a
halottak vezényelik az élőket. Innentől minden engedmény, békehajlam az elesett
hősök elárulása. Hiába halt meg annyi emberünk?! Putyin kijelentette, ha
Oroszország elveszítené ezt a háborút, hazája beveti az atomfegyvert. Mert ha
veszítene, nincs értelme tovább élni... akkor pusztuljon az egész
világ.Mi ez? Jó- jó, tudjuk. hogy Putyin egy halk szavú fanatikus.
Megszállott. Az orosz történelem tele az önpusztító és mástpusztító példákkal.
Napóleon hadjárata alatt (1812) felperzselték a franciák útvonalába eső
falvakat, megmérgezték a kutakat. Mikor a Grande Armée elérte Moszkvát,
Rosztopcsin gróf, a kormányzó, felgyújtatta a "szent várost." A
franciák próbálták eloltani a tüzet, igaz, közben legalább melegedhettek. Az
1918 - 1921 közötti polgárháborúban sok vidéket többször is elpusztítottak,
attól függően, éppen ki lett az úr. Az 1930 - 1933 közötti erőszakos
kolhozosítási kampányban (lényegében terrorhadjárat a parasztság ellen) 7
millió ukrán halt éhen (holodomor) és további 3 millió orosz és egyéb. A II.
világháború mindennek a koronája volt. Sztálin elrendelte, hogy a Moszkvába
vezető útvonalak mentén, minden települést pusztítsanak el. Német egyenruhába
bújtatott szovjet belügyi egységek mészárolták a lakosságot, hogy minél nagyobb
gyűlöletet keltsenek a németek ellen. Sikerült. A visszavonuló Vörös
Hadsereg mindent megsemmisített, ami érték vagy értékelhető lehetett az
ellenség szemében. Nincs még a történelemben egy hatalom, amely úgy pocsékolta
volna az emberéleteket, mint Sztálin és hadvezérei. A végén győztek. Berlin,
Budapest, Bécs felett sarló - kalapácsos vörös zászló lengett. Hiteles
feljegyzés: Budapest ostrománál, egy magyar honvéd, látván, hogy mennyi szovjet
katonát öltek már a Dunába és mégis, újra és újra ugyanúgy támadnak,
megszólalt: Főhadnagy úr, ha ezek így bánnak a sajátjaikkal, hogy bánhatnak az
ellenségeikkel?
Most mások az oroszok? Vagy az ukránok? Vissza a jó
öreg Puskin verséhez...