Ágoston András blogja

jogász, újságíró, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alapítója, a Magyar Köztársaság Éremkeresztének és a Tőkés Lászó -díjnak tulajdonosa.

Ágoston András jegyzetei -2026 szeptember…

Valami csikorog

Van, amikor a titkolózás rosszabb, mint az egyenes beszéd.

Manfréd Weber Budapesten járt és Magyar Péterrel tárgyalt. Ha csak a kettejük találkozójáról készült hivatalos képet vesszük szemügyre, látnunk kell, csak a német partner nyugtázza széles mosollyal a találkozó eredményeit. Magyar Péter arcáról eltűnt a szokott gunyoros mosoly. Hacsak nem a sovány eredmény miatt. Ha valóban Magyarország háborúba való bevonásáról volt szó, akkor nagy a baj. Hiszen a német főnök nemcsak pártügyekről tárgyalt, de szóba kerülhetett akár a magyar-német hadügyekben való közeledés is.

Egy biztos: a mézeshetek után megkezdődött az eddigi támogatással összefüggő rovancsolás.

Az erős kétharmad átka.

(Szeptember 03.)

Viktor, Viktor!

A Terror Háza Múzeum védelmét célzó vasárnapi, önerőt felmutató, voltaképpen fideszes tűntetés legalább két tanulsággal szolgált:

van olyan nemzeti eszme, ami köré nagyhatású politikai megmozdulást lehet szervezni; vége a Fidesz bénultsági állapotának.

Ez ugyan még a jövő zenéje de, ha október 23-án Békemenet érkezhet a Terror Háza Múzeum elé, ahol a Fidesz tartja az 56-os megemlékezését, nos, az lehet az új fideszes politikai évad kezdete. Feltéve, ha a megemlékezés szónoka Orbán Viktor lesz. Miért is ne lenne?

(Szeptember 21.)

A Tisza-kormány baklövései

Az EU-s pénzek útját – amelyeket eddig még senki sem látott – a Tisza-kormány úgy rejtegeti, mint kígyó a lábát. Egyelőre csak beszélik, hogy az eddigi talán legnagyobb összeg, a kiselejtezett szélturbinák ára Magyarország érintésével majd Németországba vándorol. A hatalmas és főleg drága szélkerekeket a magyar kormány brüsszeli nyomásnak engedve tervezi megvásárolni. Drágán és haszontalanul.

Megvalósul ez a „beruházás”? Ha a Tisza kormányzásának eddigi sovány eredményeit tekintjük, igen.

Sőt, újabbak is társulnak: egy hét alatt a miniszterelnök megrontotta viszonyát az oroszokkal és az ukránokkal is. A tíz orosz diplomata kiutasítása, meg az ukrán olajtartalék egy részének tervezett tárolása Magyarország területén, nyílt csapás a legfontosabb magyar érdekek ellen.

Kell-e nekünk jobb hír a hideg téli napok előtt?

(Szeptember 23.)

"Áthidaló záradék"

Így hívják Brüsszelben a német-francia tengely kezdeményezését, hogy a külpolitikai kérdések egyelőre körülhatárolatlan körében a továbbiakban ne legyen szükséges egységesen szavazni. Az összesen tizenegy tagállam által jegyzett megszorítás lényege a vétójog szűkítése.

Eszerint a Tisza-kormány a megvalósítás folyamatában leledző EU-s pénzek esetleges hazahozatalán túlmenően, az orosz olaj és gáz ügyében zajló súlyos vitában már nem élhetne ezzel az eszközzel. Szomorú eshetőség ez. Amit a vesztes Orbán-kormány a következő hét éves terv belengetett megvétózásával elkerülhetett volna.

Igazolt tehát Manfred Weber örömködése: Magyar Péter adta meg a zöld jelzést Ukrajna finanszírozásához.

Van-e mégis remény? Igen: az Orbán Viktor által ihletett patrióta mozgalom szárba szökkenése. Előbb-utóbb.

(Szeptember 29.)

Osztie Zoltán vs. Magyar Péter

Magáról az esetről voltaképpen nincs mit mondani. A tanulság kézenfekvő. Történelmünkben nem egyszer kerültünk szembe egymással. Ma a magyar politikai és szellemi elitet kibékíthetetlen ellentét választja el. Eleink ilyenkor megküzdöttek egymással. Mi másért, az igazságért.

Mert a jövőnk, a magyar jövő van veszélyben. Most küzdeni kell, s az idő majd eldönti, kinek van igaza. Ellenállást kell tanúsítanunk. Meg kell őriznünk az elmúlt években begyűjtött értékeinket, hogy folytatódhasson nemzetünk határmódosítás nélküli közjogi integrációja. Patriótaként segíthetjük más nemzetek felemelkedését is. Úgy legyen!

(Október 4.)

Ágoston András jegyzetei -2026 július-augusztus.

Így állunk most

Ha keressük a kormányoldal és a nemzetiek ellentétpárral meghatározható viszony lényegét, nos, azt Tusványos után megtehetjük.

A kormányoldal a Fidesz–KDNP választási veresége elemzésének hiányát emlegeti, a nemzeti ellenzék viszont az ellenállás szükségességét hangsúlyozza.

Magyar Péterék elemzést követelnek, mert Orbán Viktor politikai színpadról való eltűnését szeretnék elérni. Számukra az, hogy a volt miniszterelnök a választási fiaskóért rögtön magára vállalta a politikai felelősséget, s a kongresszusukon egy évre vállalta a Fidesz elnökségét, mit sem jelent. A nemzeti ellenzék felelete a magyar társadalmon belül kifejtett ellenállás. Ami a Fidesz – KDNP megmaradását, sőt Orbán Viktorral az élen, a hatalomba való gyors visszatérést jelentheti.

A Magyar Péter hatalmát támogató nemzetközi politikai kampány folytatódik. Ahogy az itthoni egymásnak feszülés is.

A nemzetiek győzelmet megalapozó jelek szaporodnak. A kormányoldal képességbéli hiányosságai nyilvános politikai rövidzárlatokat okoznak. Kivezették a különadókat, megszüntették a kkv-et segítő kamatokat és erre a sorsra jutott az élelmiszerárakat védő ársapka is.

Túl drágának bizonyult – érvelnek kormányoldalon – s teketória nélkül elengedték az üzemanyagok védő árát. A következmény a minden felhasználót érintő árak gyors növekedése. Egyesek szerint ez a válság máris káoszba fordul. Hol vannak még az iskolakezdéssel összefüggő szülői terhek, amelyektől eddig a korábbi kormány megvédte őket? S a rezsicsökkentés megszűnte, valamint az EU-s és OECD-s várakozásoknak megfelelő óriási kiadások. Például Ukrajna megsegítésének új terhei.

Várható-e Magyar Péter kormányának hatékony, a nemzeti érdeknek megfelelő irányváltása? Aligha. Felfordulás viszont igen, a javából.

(Július 30.)

Értékek védelme

A rendszerváltáskor mi vajdasági magyarok saját erőnkből, nemzetközi politikai szubjektummá váltunk. Önálló politikai szervezetünkben a történelmi VMDK-ban, már a 90-es évek legelején hitet tettünk a politikai autonómia mellett. Elvi állásfoglalásként – tudomásommal elsőként – dokumentumban rögzítettük a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli közjogi integrációjának szükségességét.

Alapvetésünk nyomán már 1992-ben eljutottunk az autonómia akkor még eklektikus modelljéhez. Ebben a személyi elvű kisebbségi személyi (perszonális) autonómia teljes modellje önálló részként szerepel.

A történelmi VMDK szellemi és politikai örököseként a vajdasági magyar többpártrendszer kialakulásának kezdetén a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) rajtján kiteljesítve az első politikai alapvetést, megalkottuk és dokumentumba foglaltuk, a személyi perszonális, nem területi autonómia modelljét, Budapestnek címezve pedig megfogalmaztuk a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmünket. Kezdettől fogva megkezdődött a területi és a nem területi (perszonális) autonómia pártolói közötti a vita.

Időben nagyot ugorva, manapság érdemes visszatérni a kezdetekhez.

Feltételezem, hogy az Orbán-kormány, látva a masszív nemzetközi ellenállást, eldönthetetlennek ítélte meg a vitát, és helyesen, figyelemmel az ország anyagi lehetőségeire, a szomszédok körében inkább barátokat keresve megadta a kettős állampolgárságot. Párhuzamosan, megkezdődött a külhoni magyarság támogatási rendszerének a kiépítése.

A nemzetépítés eddigi eredményei a kormányváltást követően nagy veszélybe kerültek. Különösen, ha a „merjünk kicsik lenni” szocialista szlogenje újra politikai céllá válik.

A mi oldalunkon a határmódosítás nélküli közjogi integráció értékeinek megerősítése a magyar patrióta értékvédők hatásos politikai fegyvere lehet.

Jövőre Tusványoson az új megerősödött magyar patrióta blokk autonómia-ügyben is nemzeti egységet mutathat fel.

(Aug. 10.)

A legnagyobb hazugság

Nehéz lenne megmondani, hogy a sok közül melyik volt a Tisza és Magyar Péter eddigi legnagyobb hazugságai. Az elsők között van azonban az unos-untalan ismételt állítás, hogy a Tisza mögött a szakemberek tömege áll. S úgyszólván Tiszát lehetne velük rekeszteni. Ez bizonyult az eddigi legnagyobb átverésnek.

Nos, csaknem öt hónapos regnálásuk után megállapíthatjuk: az új kormányintézmények felállása, a kinevezések káosza, s a Paks körüli téblábolás, arra utal, sokáig nem lesz Magyarországnak rendes működő kormánya.

A magyar államiság ünnepe előtt fel kell tennünk a kérdést, jó útra váltottunk?

Újabban kiemelkedik a Paks II körül kibontakozó történelmi botrány. A megkérdőjelezés a lemondás – máris látjuk – történelmi bűn lenne. A hazugságok súlya és számuk egyre szaporodik.

Várjuk az őszt, az Orbán Viktor vezette Fidesz – KDNP ellenállás csattanós megjelenését.

(Aug.16)

Hideg szelek fújnak…

Megérkezett a selyemzsinór, áll az egyik friss, nemzeti alapokon álló energetikai elemzésben. Ami jelentése szerint annyit tesz, hogy a brüsszeli bölcsek csakúgy, mint az Oszmán Birodalomban a szultán, egy mérföldkő formájában alighanem összekuszálták Magyarország eddigi energia kapacitások növelésére irányuló terveit. Céljaiknak megfelelően.

Orbán Viktort kiiktatva, Magyar Péter kétharmados győzelmére, s nem mellékesen az ő hiúságára alapozva, a satuba szorított magyar miniszterelnök már arról hadovál, hogy Paks II nem is kell, s azt, leharcolt német szélerőművek megvásárlásával helyettesíteni lehet.

Pedig tudható, a nyári hőségek idején, gyakran le is kapcsolják a rendszereket a túltermelés vagy gyenge szél miatt.

Annak ellenére él ez az un. mesterterv, hogy Németországban, 2026 júliusában kezdődött az ország eddigi legnagyobb tengeri szélerőművének építése, ugyanakkor zajpanaszok és hibák miatt le kellett bontani egy nemrég épült, tízmillió eurós turbinát.

Magyar Péter, Brüsszel és Merz kancellár vállveregetése mellett készíti a nagy kiárusítást. Részben a haza sehogy sem nem érkező brüsszeli pénzek felhasználásával.

Egyre inkább érezhetjük: hideg szelek fújnak a magyaroknak

(Augusztus 18.)

Nemzetépítés

„Bocsánatot kérek az előző vezetés helyett is azért, hogy határon túli honfitársainkat politikai eszközként használták” – írta a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerdai Facebook-bejegyzésében, amelyet a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából tett közzé.

Tarr Zoltán megnyilatkozása álszent igyekezet, melynek célja, hogy a pártjára nehezedő kettős nyomáson enyhítsen.

A Tisza baja az, hogy elérte a kétharmad átka. Brüsszel vérszemet kapott, nemcsak azt követeli, hogy a Tisza nyújtson erején felüli támogatást Ukrajnának, de azt is, fogadja be a migránsokat és tűrje az agresszív gender- nyomulását. Másrészt, s a Tiszának ez tartósan nyomja a vállát, ott van, maga a nemzeti oldal, de különösen az Orbán-kormány kiemelkedő eredményei.

Hát nem akarja a Tisza tudomásul venni, hogy Erdélyben és másutt, magyar az emberek Magyar Péterre a tyúkól őrizetét sem kívánják rábízni?

Mi van ezen nem érthető? Ravaszkodás, tettetett naivitás?

Nem, az Orbán-kormány nem használta eszközként a kisebbségi politikai erőkkel folytatott együttműködést. Ezt tanúsíthatom. Hiszen politikája, hogy barátokat keresett szomszédos államokban is, magától értetődően gazdasági támogatásokat hozott a magyar kisebbségi közösségeknek. Nemcsak a szomszédságban, hanem a nemzetépítést és Magyarország objektív lehetőségeit szem előtt tartva, a távoli magyar közösségeknek is.

Ha ez a nemzetépítés a Tiszának nem tetszik, lelke rajta.

(Augusztus 20.)

A lényeg

Elolvashatjuk a két, kibékíthetetlen szembenállásra utaló megnyilvánulást:

Navracsics Tibor: ma Magyarország eljutott abba a helyzetbe, amikor "két oldal végletes és végzetes szembenállása" az ország egységét rombolja, és a rontja a cselekvőképességet. Szerinte ezért meg kell indítani egy párbeszédet, amely felülírja a két oldal szembenállását. "Két oldal helyett egyenes út kell".

Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI érdeklődésére mindezt úgy kommentálta: számára az egyenes út a Fidesz, a párbeszéd pedig Magyar Péterrel lehetetlen.

Nincs jobb útmutató, mint a tapasztalat. A baj az, hogy alkalmazása felemelkedéshez és romláshoz is vezethet. Ebből kiindulva Fidesz-támogatóként, úgy vélem, Havasi Bertalannak van igaza. A történelmi VMDK elnökeként, szembe kerülve a kétoldali rontó szándékkal, a már létező és dokumentumba foglalt autonómia-követelésünkből indultam ki. Más dimenzióban ugyan, de a párton belüli ellenfeleimmel folytatott éles politikai küzdelemben a vajdasági magyar politikai autonómia-követelésből indultam ki. ebből soha sem engedtem. Még a kibékíthetetlen szembenállást követően, a kisebbségi többpártrendszer kialakulása után sem. Mert az autonómiát és a kettős állampolgárság dolgában egyiküknél sem láttam veszélyt.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a VMDP megalapítását nem bántuk meg. A nemterületi, perszonális autonómia dokumentumba foglalt modellje, valamint a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmünk Budapesthez, mindvégig megtartott bennünket a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem élvonalában.

A Tiszával szemben csak a megalkuvás nélküli határozott szembenállás hozhat eredményt. Ahogy Magyarországnak is a további felemelkedést.

Ágoston András júliusi jegyzetei

Jelek

Miközben az alaptörvény javasolt változásaival összefüggésben neki, Magyar Péternek, csak egy gúnyosnak szánt bugyuta megjegyzésre futotta, Orbán Viktor éppen az Európai Unió (EU) csúcsát ostromolja. Úgy tűnik, puszta létével.

Látjuk, a nemzetközi színtéren immár nemcsak patrióta körökben, vitán felül álló tényként fogadják el, az áprilisi magyarországi választásoknak igenis voltak elfogadhatatlan mellékzöngéi. Ezért azok egyszerűen nem befolyásolják a volt magyar miniszterelnök nemzetközi tekintélyét. Sőt, új horizontok nyíltak meg számára.

Milyen alapon? Talán mert szükség van rá. Kevés az ilyen koponya. Nagy tudása és főleg sikeres nemzetközi tevékenységének elismeréseként tarthatják számon.

Mindez Összeesküvés elmélet lenne? Károly Tóth (@karoly.toth.5095) konteókat gyárt? Lehet, majd elválik.

(07.05.)

Szembe jön a realitás

Általában úgy van, hogy aki a kampányban ígérget, ha hatalomra jut, szembejön vele a valóság, és mérlegelnie kell, mit valósíthat meg vállalásaiból.

Emlékezetes, Orbán Viktor kormánya az elmúlt több mint másfél évtizedben, négyévenként annyit mondott: folytatjuk. Folytatták. Ciklusokon át, nagy projektumokkal.

Magyar Péter kormánya máris köhög: nem vagy csak részben tér vissza az ígéretekre. Nála is van azonban néhány kivétel. A migránsok befogadásáról például hallgatott, s most sem tesz mást. Azt az egyezséget, amelyet a témában az Európai Unió (EU) vezetőjével kötött, rejtegeti, mint kígyó a lábát. A realitás azonban az, hogy a migránspaktum végrehajtását csak a hatalomvesztés fenyegetésében kerülgetheti. Hogy Ukrajna anyagi támogatásáról ne is beszéljünk. Néhány nap múlva, a törökországi NATO-csúcs után, már ebben a kérdésben is világosabban láthatunk.

A jó az, hogy kezd pislákolni a fény az alagút végén: megtörtént az első spontán tűntetés a migránspaktum ellen. A Tisza szavazói itt-ott már ébredeznek, ők sem éppen ilyen lovat akartak.

(07.06.)

Beteljesedett a kétharmados parlamenti többség átka.

Jó kezekben a kialakult többség áldásosnak bizonyult, addig rossz kezekben érthetetlen társadalmi károkat okozhat.

Kurucok és labancok. Orbán állócsillag volt Európa egén, akinek nem igaza van, hanem igaza lesz. A szerencsétlen Magyar Péter, az ölébe hullt a kétharmad nyüszít a megnövekedett brüsszeli teher alatt. Naponta éneklik ki csőréből a sajtot.

A közelmúltban Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP kormány megteremtette a nemzeti alapú országlást, a munkaalapú társadalmat, a külföldi ellenszélben is a sikeres gazdaságot, s ami nem mellékes az izmosodó középrétegre épülő nemzetközi viszonylatban is tőkeerős, nagyjából nemzeti gondolkodású tőkésosztályt.

A magyarok örömére épült-szépült Magyarország. Most a globális nemzetközi nyomás, valamint a belső jakobinus indulatoktól sem mentes, irigykedő, változásokat igénylő választói kétharmados többség, az Európai Unió (EU) kiszolgálójává tette a piperkőc győztest.

Az EU meg bennünket, magyarokat tanít kesztyűbe dudálni. Kellett ez nekünk? Nem, de egyelőre nem vagyunk elegen, akik így érzünk.

A fő az, hogy a nemzetieknek ne menjen el a kedve. Cselekedjünk átgondoltan, határozottan.

Ahogy eddig. Jó vezetővel, a megújult Fidesszel az élen.

(07.15.)

A győzelem felé

Nem egészen öt hónapja tart az új magyar kormány regnálása, és amihez eddig hozzányúlt, az porrá vált. Jogállamiság, a magyarok szempontjából hasznos védő intézkedések, ársapka, egészségügy, üzemanyag, mezőgazdaság, akár a honvédelem, az adók, vagy más lépések, mindnek rossz vége lett.

A gyűlölet szítása, esetenként a fokozása – az maradt.

Hogy az ország nemzetközi reputációjáról ne is beszéljünk. Üde bizonyítéka zuhanásnak, hogy a törökországi NATO-csúcson, az amerikai elnök Magyar Pétert levegőnek vette. Nem is kezeltek.

A kérdés az, mit ér nekünk az a talmi támogatás, amit a magyar kormány a brüsszeli bürokrata csúcs részéről élvez. Eddig semmit, nem érkezik a pénz, ami jár nekünk. Inkább megy, mondjuk Németországba a kiszuperált szélturbinákért.

Mit várunk Orbán Viktortól?

Mi mást, stratégiai nyugalom alapján a kiút megjelölését.

(07. 25.)

Ágoston András jegyzetei - február-március

Van neki

A kérdés az, miért csak hangol az ukrán vezetőség, amikor számára és nem a magyarok számára következnek nehéz napok, hetek esetleg két-három hónap.

Nem kétséges, a még mindig veszélyes ukrán katonai gépezet megtehetne valami helyrehozhatatlant, ami könnyen értelmetlenné tenné a jelenlegi, a veszett fejsze nyele körüli kapkodását. Esetleg mert az végleg időszerűtlenné válik, kikerül a használatból.

Eljött az ideje az új világrend ütemes kialakulásának. Talán az is sikerülhet az Ursula-Zelenszkij tandemnek, hogy Ukrajnát beszuszakolja az Európai Unióba. A pünkösdi királyság azonban aligha lehet hosszú életű.

Vannak-e felhasználható eszközök a magyarok miniszterelnöke kezében, melyek segíthetik a nemzetünk alapvetően fontos érdekeinek érvényesítésében? Persze, hogy vannak. Ilyen első sorban az újabb erős kétharmad.

Láttuk,mit tett a kormány a nemzetközi politikában a kétoldalúan hasznos kapcsolatok kimunkálásában. Vannak barátaink, akiknek érdeke a sikeres Magyarország Európában. Ahogy nekünk is, nekik szintén vannak eszközeik a magyar kormányfő körüli biztonság megteremtésében.

Hogy szokta mondani a magyar miniszterelnök? A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenekelőtt! Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

Úgy legyen.

02.13.

Békésen, határozottan

A délszláv népek történelmi vitája következményeként, a polgárháború kezdetén a frissen alakult szerb parlamentben a nyolc tagú magyar képviselőcsoport vezetőjeként nem kerülhettem el a véleménynyilvánítást az egyik első szerb-magyar vitában. A Milosevic-féle vezetés Budapestet a szerb parlamentben is azzal vádolta, hogy az első szabadon választott többpárti magyar országgyűlés és kormány aktív részvétellel hozzájárult a „kalasnyikov-botrány” előidézéséhez.

A vita lényege, hogy az új horvát államiság kialakulása során része volt a zsenge horvát hatalom orosz kézifegyverekkel történő megerősítésében. A szóban forgó fegyverek, az AK–47 (Avtomat Kalasnyikova) a világ legismertebb, 1947-ben kifejlesztett szovjet gépkarabélya, melyet Mihail Kalasnyikov tervezett, s amelyet szerb oldalról is nagyon jól ismertek. Zágrábba érkezése adott alapot a szerb parlamentben folytatott vitára, amelyben bennünket, vajdasági magyarokat is mintegy bűnrészességgel vádolt.

A vita kiváltotta feszültség növekedett. Egy ponton úgy láttam, a történelmi VMDK elnökeként, s a szerb képviselőház tagjaként, szólnom kell. Olyasmit mondtam, hogy mi vajdasági magyarok nem vagyunk részesei a magyar kormány és az akkori horvát vezetés között létező, a délszláv népek történelmi szembenállásával összefüggő kapcsolatoknak. A magyar kormány csakúgy, mint mi itt a Vajdaságban, felelősséggel teszi a dolgát. Nem a mi dolgunk, hogy ezt minősítsük.

További részletek nélkül, annyit mondhatok, nem esett jól a Seselj-féle párt egyik első vezetőjének a felszólalása, aki a vita hevében azt találta mondani, „te pedig Ágoston ne legyél benne biztos, hogy ma még hazaérsz”.

Végül, hogy ez a régi történet mégis kerek legyen, néhai képviselőtársam javára is, el kell mondanom: ő rövid tépelődés után kijelentette haza is velem autózik. Abban az időben a benzinhiány miatt „váltott lovakkal” jártunk Belgrádba a szerb „szkupstina” üléseire.

Ahogy a fentiekből kitetszik, azt a fenyegetést megúsztam. Ma más, jobb idők járnak. Remélem, tartósan.

03.06.

Emlék 1961-ből

Ebben az évben a szabadkai vegyészeti középiskola második osztályos tanulójaként, vendégmunkás státusban Nyugat-Németországban a Ruhr-vidéken, Hagen városában szünidei gyakorlatként az egyik vaskohó laboratóriumában töltöttem két hónapot.

Valamikor szeptember elején az egyik német tanulóval együtt – a csoportunkban volt Nasser egyiptomi elnök unokaöccse is – már a hazatérésen járt az eszem, amikor az utolsó ott töltött vasárnapra érdekes meghívást kaptam. Német csoporttásam családjánál vendégeskedhettem. A déli televíziós műsorban belgrádi tudósításra lettünk figyelmesek.

A tudósító szavaiból s a látott képekből megérthettem, hogy az el nem kötelezett afroázsiai vezetők első belgrádi konferenciájáról van szó. Mondanom sem kell, akarva-akaratlan a figyelem központjába kerültem. Tizenhét évesen vajmi keveset tudtam a Tito által kezdeményezett mozgalomról. Szerencsére egy bánáti származású nálam jobban értesült sváb menekült sietett készségesen a segítségemre. Ő segített makogó magyarázkodásom közepette.

Később, sokkal később már fiatal újságíróként jöttem rá, jugoszláviai magyarként ott a távolban, bizony egy fontos esemény nemzetközi visszhangjának lehettem vétlen tanúja. Eddig szinte el is felejtettem az életemnek ezt a nemigen dicsőséges epizódját.

Most, hogy feszült figyelemmel kisérem a magyar miniszterelnökünk hősies küzdelmét szuverenitásunk védelmében az emlékeim megerősítik a felismerést, hogy egy egészen más időben, más körülmények között a történelem zakatolását érzékelhetem.

Mozgalmat létrehozni és vezetni ma sem könnyebb, mint annak idején. S a béketörekvéssel járó veszély ma sem kisebb.

Ma még valamit látok: Orbán Viktor tevékeny részese és alakítója a világtörténelmi változásoknak. Vélhetőleg sikeresebb is. Látóhatáron a nemzetállamok Európája.

Isten segítse Orbán Viktort. Nehéz vállalása járjon sikerrel.

Ágoston András év elei jegyzetei

Bosszú

NATO-főtitkár: Magyarország miatt bukhatja el Ukrajna, amire évek óta vár – állítja Mark Rutte NATO-főtitkár

Aki csak egy pár évet vissza tud tekinteni zűrzavaros jelenünkben, láthatja: Mark Rutte NATO-főtitkár dühös és vicsorog, mint egy megvert házőrző.

Saját hazájában penderítették ki először a hatalomból. Miután „felfelé buktatták”, az is világos lehet számára, hogy oda nincs dicsőséges visszatérés. Valami jó nemzetközi zsíros állásra csak akkor számíthat, ha értékelhetőt, amit jövendő gazdái is elismernek – tesz le az asztalra.

Nos, ezzel baj van. Rossz lóra tett. Utóvédharcokat folytatni egy letűnő, már csak a vesztesek által dédelgetett világban, tisztségét nézve nem életbiztosítás. A politikában különösen nem.

Jelenleg úgy néz ki a leendő memoárra sem gyűjtött tartós értékű anyagot.

Vicsorogni tehát lehet. Nem vall nagy bátorságra azonban, hogy ezt egy szintén vesztes pozícióban levő „beosztott” vendégeként teszi.

A legnagyobb baj az, hogy olyan valakinek megy neki, aki „az ember, aki jön”.

A magyar miniszterelnöknek ő már nem árthat. Úgy sem, ha rá akarja kenni sajátjai sarát. Vélt ellenfele máris történelmi léptékkel mérhető távolságra van tőle. Méghozzá az emberek oldalán.

Történelmünk nagyjai mondhatták: ha isten velünk, ki ellenünk. (Pál apostol).

Mi, mai magyarok stratégiai nyugalommal szólhatunk: úgy igaz. Hosszú tapasztalat: a bosszú nem jó tanácsadó.

12. 20.

Szabadságharc

A napokban még azok számára is, akik behunyt szemmel közlekednek a világban, világossá vált: nem békés választások közelegnek Magyarországon. Ahogy az is, vizsgáznak majd a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok, akik eddig jobbára csak a hasznos oldalát tapasztalhatták meg a nemzet határmódosítás nélküli politikai és immár részleges gazdasági integrációjának.

Ukrajna, a maga veleszületett hibáival együtt, eszközökben nem válogatva a Tisza oldalán lépett be a választási kampányba. Ez azt jelenti, mi a nemzetben gondolkodó magyarok újra szabadságharcban vagyunk.

Az április 12-i országgyűlési választások tétje a nemzetiek erős, kétharmados győzelme. Erre van szükség, hogy senki se támadhassa meg az eredményt. Aki most nem szavaz, azt az utódok harmadíziglen fogják emlegetni. Okkal. Nem „vadmagyar” megnyilvánulás ez, hanem a rögvalóság. A nemzetek közötti kapcsolatok jelenlegi állását, ellenfeleinket tekintve mindenképpen.

A nyugat-európai hajlandók koalíciója gyarmati gőggel, amolyan vérszerződésben fogott össze Ukrajna népirtó, immár csak hatalombitorló, korrupt gazdáival. Ellenünk. Szuverenitásunkat védelmezve, így kerülünk mi a képbe.

A hajlandók koalíciója meg az ukránok ölelkezve, puszilkodva vesztüket érezik. A második világháború sarokba szorított urainak fogcsikorgató dühével, vágyálmaik révületében küzdenek minden és mindenki ellen.

A történelem fintora, hogy ez a színésztársulat részben vagy egészében, nem ésszerű békével, de a totális vereségtől lesújtva az orosz csizma alatt, vagy annak nagyon is a közelében fejezheti be az „utolsó ukránig” tartó, négyéves, esztelen háborúját. Ez a letűnő világrend képviselői szerint az agresszor győzelmét jelentené.

Van ennek az álláspontnak életes relevanciája? Ha a tényleges okokat a legszélesebben értelmezett új világrend kialakulása nehézségeinek tudjuk be – igen. Relevánsnak bizonyultak az orosz agresszió tényleges kiváltó okai. Mind az orosz nemzetrész és az orosz kultúra védelme, mind a nagyhatalom igénye, hogy biztonságos környezetben létezzen.

A 21. század első felében látnunk kell: az erős nemzetállamoknak az atomháború árnyékában kialakuló új típusú együttműködése a világpolitikában az új egyensúlyi állapotot célozza. Annak kicsit ködbe vesző távlataival együtt. A világrendszerváltás a „spájzban” van. Akkor is, ha ezt tényként nem mindenki fogadja el.

2026. 01. 28.

A medve bőre

Horvát barátaink, ahogy ez már lenni szokott, a vágyvezérelt médiában, előre isznak a medve bőrére. A Jutarnji list például spekulációit Orbán vereségére kihegyezve, már az új helyzetről ereszt el egy értekezést. Melynek végkövetkeztetése körülbelül az, hogy Orbán bukás előtt áll. Egy Závec-féle közvélemény-kutatásra támaszkodva a lap megállapítja, most már csak az a kérdés, mi legyen az új hatalom feladata. A jó öreg 68-as Žarko Puhovski elismert kutató, figyelmeztet, ez esetben a „szélső jobb“ tovább is fennmaradna, de mit se nekik.

Közben a jó horvátok maguk között is marakodnak.Szintén a Jutarnji list közöl értesülést arról, hogy a horvát köztársasági és a miniszterelnök a körül tusakodnak, nem kellene-e Horvátországnak belépnie a Trump által létrehozott Béketanácsba. A Milánovic köztársasági által javasolt „igen” a lap szerint „azt jelentené, hogy államunk besorolt a káosz ura oldalára”.

Zágráb egyelőre marad Brüsszel pártján.

01.29.

Magyar opció

Két ellentétes folyamat zajlik jelenleg az Európai Unióban (EU). Néhány magállam és a brüsszeli bürokraták forrásait tekintve még csak sejtett okokból zajló önsorsrontó törekvése az Európai Egyesült Államok létrehozatalára, másrészt a szuverenista, patrióta védelmi akciók sorozata.

Az okok összetettek, az EU-n belül növekvő feszültség intenzitása nem az. Elemzésekben, magyarázatokban és javaslatokban ugyan nincs hiány.

Egyre szorítóbb azonban az EU szétesését érzékelő közvélekedés: ez így nem mehet tovább. Talán éppen az Ukrajnával kapcsolatos indulatok feszítő ereje folytán, mindinkább jelen van végkifejlet víziója. S maga a dilemma: a minőségi átalakulás vagy a darabokra hullás veszélye.

A közbeeső megválaszolásra váró kérdés az, hogy gyanús tartalmú reform helyett jöhet-e minőségi átalakulás, visszatérés a forráshoz, vagy már csak a lehetséges békés szétesés reménye maradt. Itt és most a világrendszerváltás gyorsuló eseménysorozata közepette. A vita sem mentes az egyelőre reményteljes turbulenciáktól.

Számunkra a legfontosabb kérdés: hol a helyünk mindebben nekünk, magyaroknak? Hol lenne? Az árulás nem opció. Megmaradnunk a nemzet miniszterelnöke, Orbán Viktor oldalán.

Ez a biztos választás! A magyar válasz.

01.31.

Szóra sem érdemes, de mégis!

A Demokratikus Koalíció (DK) benyújtja a határon túliak szavazati jogának megszüntetéséről és „az arányos választási rendszer helyreállításáról” szóló törvényjavaslatát – jelentette be vasárnap reggel a párt elnöke a Facebookon tartott online sajtótájékoztatóján.

Már-már úgy tűnt, hogy Gyurcsány és pereputtya (dicstelenül) lelépni készül a magyarországi politikai színtérről, amikor a DK elnök távozáskor még egyszer utoljára, bele akar rúgni a magyar nemzetbe.

Erről a szavazók az áprilisi országgyűlési választáson majd véleményt mondanak.

Emlékezni mégis érdemes. A kettős állampolgárság intézménye, ami még 2010-ben bekerült a magyar alaptörvénybe, történelmi „helyreigazítást” hozott. Ennek lényege, hogy a magyar nemzet önálló megnyilatkozás formájában kiáll a Kárpát-medencében élő magyarok közjogi érvényű határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A 2010-ben elfogadott egyszerűsített honosítási eljárás (2010. évi XLIV. törvény) lehetővé tette, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, határon túli magyarok kedvezményesen szerezzenek állampolgárságot. Ez a módosítás a nemzetegyesítés kulcseleme, mely a nemzetpolitika alapja lett, és összhangban áll az Alaptörvényben rögzített nemzeti felelősségvállalással. (Irodalom, dr. Google)

A kettős állampolgársággal a választójog is jár. Ezen egyelőre nem kell változtatni. Úgy legyen.

02.03.

ÁGOSTON ANDRÁS /szpt-okt/

A magyar középosztály

A „szocializmust építő” közép-európai országokban a középosztály fogalma tiltott téma volt, amiről nyilvánosan nem is volt illendő értekezni. Legfeljebb bírálattal.

A rendszerváltó országokban is sokáig, csak a szakirodalomban emlegették. Szégyenlősen. Majd egyre nagyobb hévvel. Emlékezetem szerint a középosztály létét, sőt erősítésének igényét a gyakorlatban a magyar miniszterelnök robbantotta be Tusványoson, az illiberális demokrácia fogalmával együtt.

Lett is belőle ribillió. Egészen a napjainkig, amikor a Tranziton, a nemzeti nagytőkések létének megalapozottsága is az emlegetett szuverenitásvédelem szempontjából fontos célok közé emelkedett.

Az adórendszer magyarországi modellje a választási kampány eddig legérzékenyebb pontján, a modellek viadalában lett vita tárgya. Érthető, hogy a Tisza-párt a Brüsszel által szorgalmazott többsávos adózás szószólója, míg a munka alapú, ma már bizonyítottan eredményes adózási modellt a Fidesz-KDNP a jövő évi választásokban is megerősítve szándékozik tovább vinni. Reméljük, sikerrel.

A kampány erősödésével az eszközöket kutató Tisza-párt egy újabb általa kőbe vésett alapelvét vetette kénytelen-kelletlen szemétdombra. A politikára alkalmas 45 évesek dogmájáról van szó.

Az adóvitában – lévén, hogy magyar Péternek sem ötlete, sem ereje nincs a felemelt sisakrostéllyal folytatott küzdelemhez – a kampányban alkalmazható formák ütköztetése egy letűnt politikai éra élemedett élharcosaira maradt. Ők meg nem adhattak mást, mint ami a lényegük: a többsávos adórendszer kereteinek felvázolását. Ahogy azt 2010-ben elképzelték és a magyarok kárára meg is valósították.

Hogy Magyar Péter jó előre 45 évben határozta meg a hozzá közel kerülő vezetők létszámát? Ez úgy látszik, az elaggott szakértőkre nem vonatkozik.

Egészségükre.

09.02.

Választási proxi

Ahogy a nyugati magállamok (korábban az USA is közöttük volt) Ukrajnát megszédítve proxi-hadviselést folytat Oroszország ellen, úgy az EU vezetői Magyar Pétert és társaságát felhasználva hadakoznak a magyar miniszterelnök ellen. Nem csoda, hiszen Orbán Viktor mind az európai, mind a szélesebb értelemben vett nemzetközi politikai színtéren a fejükre nőtt. Abban az értelemben, hogy ő immár nagyobb, tekintélyesebb lett náluk. S a tetejében jobb szimattal, nagyobb tehetséggel a várható győztes mögé sorakozott, annak az erejét, befolyását növeli, eddig a nemzetközi színtéren nem tapasztalt mértékben.

Magyar Péter és Ukrajna hasonlatossága megmutatkozik, ha vizsgájuk, ki mennyire vált eldobható eszközzé megrontója szemében.

Nem jó a proxi-küzdelmek eszközének lenni.

09.06.

Marad két fel nem tett kérdés

A röszkei csata utóélete

A 2015. szeptember 16-án lezajlott röszkei csatáról szóló tízéves megemlékezések igazolták az Orbán kormány álláspontját. Migránsügyben csak egyszer lehet rossz döntést hozni.

Akkor a horvátok is sikítottak a kerítés felemelése ellen. Vonatra tették a kezük ügyébe eső migránsokat és frissiben átszállították őket Magyarországra. Nekünk a magyar határon nem kell kerítés, volt a határozott álláspont.

Igaz, ma sem könnyű az együttműködés. Most az illetékesek, a két ország olajhelyzetét elemezve biztatnak: álljunk át a horvát olajvezetékre. A már eddig is négyszer emelt áron?

Ismerve a mieinket, az olajhelyzet csak megoldódik. Marad még két régi új kérdés?

Mi lesz, ha a migránsok a megszorítások miatt nyugatról Magyarország felé veszik az irányt? Ők a jelenlegi körülmények között objektív veszélyt jelentenek. S mi lesz, ha a háborúból hazatérő elégedetlen, leszerelt ukrán katonák migránsként Magyarországon is megjelennek? Akkor is, ha nem várják őket.

A megoldás nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Mielőbb be kell venni Brüsszelt. A háborút leszereléssel járó béke kell kövesse. A nemzeti kormány bizonyosan a helyén lesz. Továbbá, vannak barátok, akik Magyarországot magyar országnak szeretnék továbbra is látni. Ha másért nem, figyelemmel saját érdekeikre.

09.19.

Jó jelzés

A mi oldalunknak ez jó hír, engem különösen megérintett. Az Egyesült Államok elnöke Donald Trump az ENSZ-ben pontos meglátásokkal és jó tanácsokkal látta el minden politikust, akit ez érint. Pontosabban a nyugatikat.

„Gyűlölöm látni, hogy (Európát) elpusztítja az energiapolitika és a bevándorlás” – jelentette ki.

A magyaroknak jó látni, hogy a célok, amelyeket tíz évvel ezelőtt vállaltak és erős ellenszélben se adtak fel, nos, ezek nem bizonyultak tévesnek. Megerősödve megyünk tovább a saját utunkon. Külön elégedettséggel vesszük tudomásul: érdemes kitartani a választási kampányban is. Tudjuk, a teljes győzelemért meg kell dolgoznunk. Ha már eddig vállaltuk, menjünk tovább.

A következő messzire ható győzelemig. Csak előre.

09.25.

Ketrecharc?

Az orosz-ukrán háború időbeni elhúzódása elmélyülése, mondjuk ki, elvadulása, s ezzel egyben a kétpólusú világrend gyökeres átalakulásának folyamata, valamint az EU-ban a vétó körüli vita kiélesedése, a sokrétű társadalmi meg erkölcsi válság nagyütemű kibomlása beláthatatlan végkifejletet vizionál, egyre növekvő feszültséghez vezet. Megjelenik az újabb világégés szorító fenyegetése.

Ebben a helyzetben különösen egy kis országban, amelyet az összeomló nagy szomszéd dühös urai naponta fenyegetnek, sőt provokálnak, nehéz stratégiai nyugalommal megélni a mindennapokat.

Mi magyarok örülhetünk. Miniszterelnökünk tehetséges, immár tapasztalt, bátor államférfi, naponta szállítja a kreatív politikai ötleteket, melyek lehetővé teszik a viharos tengeren való sikeres haladást. Ötletei szinte állandó jelleggel uralják a közbeszédet. Neki és kivételesen erős csapatának a felismert alternatívák megadják a lehetőséget, hogy beálljanak a „ketrecharcba”, ahol a csaholó ellenek egyszerűen nem bírnak velük.

Mert az alapötlet a kreatív szuverén viselkedés egyre nagyobb esélyt ad a béke eléréséhez. Hiába állítja a magyar és a nemzetközi ellenzék, hogy fordítva, közlekednek az autópályán. A csaholó nagy többséggel szemben a magyar miniszterelnöknek van igaza, ami szokás szerint előbb utóbb be is bizonyosodik.

Az előrelátás, a nagyok bizalma meghozza gyümölcsét. Mert ez a dolgok rendje.

10.04.

Ágoston András júliusi jegyzetei

Az ellenzék a globalisták megjelenítője

Nem mintha eddig valami más lett volna. Csakhogy, most minden eddiginél nagyobb erőbevetéssel és magyar Péter útján néhány új fogással gazdagítva indul a régi csatába.

Két „fogást” külön is érdemes kiemelni.

Az egyik a politikai háttér munkálkodása. A Tisza-vezér mindent készen kap: pénzt, paripát, s a választási kampány napi szlogen -szolgáltatást is magában foglaló eszmei felépítését.

A másik, hogy számolnunk kell a zűrzavar, a káoszteremtés készen szállított, netán törvényellenes eszközeivel (pride) is.

Ezt a sok irányból érkező nyomást, a magyar szuverenitást védelmező kormánnyal az élen, megfelelő ellenállással lehet csak kivédeni.

A kemény, minél szélesebb rétegekben megnyilvánuló, tudatos ellenállásra már most, a Tisza-kampány indulásával egyidejűleg szükség van.

A cél az újabb kétharmad. Van hozzá ész, erő és önvédelmi akarat. A veszély nagyságának felismerése ugyan még nem általános, de jó úton haladunk. A lényeg: alkalmazkodni kell a politikai nyomás különböző formáinak elhárítára. Nem majd, nem esetlegesen, hanem a támadással egyidejűleg. Nem heherészve, kézlegyintéssel, hanem az igazságunkra alapuló kemény, megalkuvás nélküli ellentartással érhetünk célt.

Jó példa erre Varga Juditnak minapi, az ellenzéki újságírók hordájával szemben tanúsított eszmeileg világos, erkölcsi fölénnyel végbe vitt sikeres kiállása és nagyszerű győzelme. Reméljük, folytatja.

Így érik az új kétharmad. Csak így.

Egy a zászló, egy a tábor!

Július 7.

Az amerikai Robert Lansing Intézet cikkéről

Orbán Viktor közelmúltbeli erdélyi látogatását és annak geopolitikai következményeit elemzi az Adevarul, amely szerint Orbán retorikája, amely támogatást ígér a határon túli magyar kisebbségeknek, irredentista narratívát tükröz, és felveti a hibrid magyar műveletek lehetőségét Romániában.

Az amerikai Robert Lansing Intézet szerint Orbán üzenetei, bár kulturális gesztusként vannak prezentálva, valójában a magyar nemzeti identitás határokon túli erősítését célozzák, ami növelheti a feszültséget Magyarország és Románia között.

A cikk megjegyzi, a magyar kormány lépései, mint az állampolgárság megadása és kulturális támogatások, a trianoni szerződés következményeinek informális revízióját sugallhatják. (mandiner.hu)

Feltehetőleg az Ukrajna körüli találgatásokból kiindulva az örökifjú téma tárgyalása során a szupersemleges intézet a szokásos irredenta következtetésre jut. A román Adevarul szövege mögé bújva, mintegy magánvádat emel a magyar miniszterelnök ellen.

Szerinte „Orbán üzenetei, bár kulturális gesztusként vannak prezentálva, valójában a magyar nemzeti identitás határokon túli erősítését célozzák, ami növelheti a feszültséget Magyarország és Románia között”.

Ugyan már!

A történelmi VMDK-ban, már 1992-ben dokumentumba foglaltuk: síkraszállunk a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. Nem sokkal később elfogadtuk, hogy ennek legjobb eszköze a határmódosítást nem követelő magyar (perszonális) autonómia. Ennek körvonalai a szervezet egyik első dokumentumában még ebben az évben megjelentek.

A történelmi VMDK eszmei és politikai örököse a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) programjában már jelen volt a magyar (perszonális) autonómia modellje s nemzeti integrációnk másik pillérje, a kettős állampolgárságra vonatkozó igény is. Mi ezzel határoztuk meg, mit értünk a nemzeti integráció alatt.

Jól emlékszem, e politikai mozgások miatt a helyi többség hosszú ideig berzenkedett. Nem tudtak rajtunk fogást találni.

Ha jól működik a magyar szomszédságpolitika, érkeznek a többség számára is hasznos támogatások. A hatás a feszültség csökkenése, ma használatos szóval a politikai relaxáció.

A Vajdaságban azt tapasztaljuk, a hadra fogható értelmes autonómiakoncepció megléte mégis hasznos. Ez a szárazon tartott puskapor.

A máig érzékelhető, az autonómia kérdése a többségi hatalom szolgálatára „szerződött” megalkuvó balliberálisok és a nemzeti oldalon álló magyarok közé húzott vörös vonal. Nenad Canak a Vajdasági Szociáldemokrata Liga élén már-már elveszik a történelem ködében, de a magyar autonómia legfőbb szerb ellenzőjeként egy ideig még intő jel marad számunkra. Magyar hívei pedig a jelenlegi szerb ellenzék kiszolgálóiként tengetik politikai életüket.

A magyar-szerb kapcsolatok állása nem azt mutatja, hogy a kisebbségi ügyek együttműködésbe simuló tárgyalása nemcsak Szerbiában, de a többi utódországban is, növelné a feszültséget. Ellenkezőleg: az önmérséklet, s a felmerülő gondok higgadt megvitatása inkább a megértés, az együttműködés felé irányítja a felelős politikusokat. Az amerikai Robert Lansing Intézet igyekezete, hogy beavatkozzon az államközi kapcsolatok alakulásába egyszerűen kontraproduktív. Hagyjanak fel vele.

(Július 11.)

Közben ezrek halnak meg

Nem vitás: ami Ukrajnában a toborzás során rendszerszinten zajlik, az nem a háború szükségszerű velejárója, hanem emberellenes cselekmények sokasága, melynek a háború után következménye kell legyen.

Sebestyén József agyonverése, a körülményeket és a hivatalos ukrán magyarázatokat szem előtt tartva, magyar-, egyben emberellenes cselekedet volt. Ismétlődően az.

Ideje, hogy legalább szakértői szinten az elemzők legalább három dologban egyezségre jussanak.

Az egyik, hogy az orosz agressziót Ukrajnában hosszú, súlyos atrocitásokkal teli időszak előzte meg.

Másodszor, maga az ukrán oroszellenes provokációk sorozata összefonódott az érdekelt nemzetközi magántőke felbujtó tevékenységével (lásd Majdan, 2013. november 21-én kezdődött Kijevben lezajlott tüntetéssorozat).

Harmadszor, mára látszik, nagyhatalmi balhitnek bizonyult, hogy eljött az orosz medvével való leszámolás ideje.

Keserű tapasztalat, hogy a konfliktusnak, az atomháború kockáztatása nélkül nincs megoldása a csatatéren. Felmerül a kérdés, mire várnak a felek?

A hadi helyzet szemmel látható orosz fölényt mutat. Ennek ellenére Európa nagyjai, felelősségük tudatában mentenék a menthetőt, folytatják a háborút. Bíznak a hadiszerencse forgandóságában.

Mi magyarok, saját tapasztalataink ismeretében, jó vezetőinknek köszönhetően most is úgy látjuk: tűzszünet, majd béketárgyalások.

Figyelemmel arra, hogy a felelősek egyszerűen mellőzik a szenvedő ukránok tömegeinek harctéri és hátországi kínjait, legvalószínűbb, mindkét oldal a másik tartalékai kimerülésére vár.

Mi magyarok, igyekszünk mindebből kimaradni. A legkisebb veszteségek árán. Remélhetjük, sikeresen.

Július 17.

Mondjon le

A történelemből tudjuk: az autokrata hatalomtartók általában nem szoktak lemondáshoz folyamodni. Zelenszkij is inkább trükkökhöz folyamodik. A kormányátalakítást követően jött a törvény, az ukrán korrupcióellenes hatóságok függetlenségének felszámolása.

Az ukrán tömegek tűrőképességének határa gyorsan megmutatkozott. A diákok, némi súgás eredményeként, az utcára vonultak. Egyszerre több városban is.

Jól látható: eresztékeiben ropog Zelenszkij rendszere. Ami végtére nem csoda, hiszen az angol-uniós gyenge alapokra épült támogatási rendszer kezdettől fogva gyengélkedik.

A lényeg, hogy az eddig vállveregető, puszikat osztogató magállami és uniós vezetők Zelenszkijt semmiképp sem szeretnék követni a most megkezdett útján. Mert tudják, hogy az hova vezet. Változnak a szelek a nyugati médiába. Két nagy lap is megállapítja úgyszólván egyidejűleg: Zelenszkij pedig mondjon le.

Úgy látszik, kész az ítélet, csak éppen végre kell hajtani. S ez az, amitől megfagy a vér az érintettek ereiben. S elfogja a nyugtalanság az eddigi nagy támogatókat is. Sötét idők jönnek.

Július 25.

Ágoston András augusztusi jegyzetei

Feszültségkeltés

Magyarországnak, miniszterelnökünknek a rendszerszintű, állandó feszültségkeltéssel szembeni napi ellenállás szinte napi teendőjévé vált. Ahogy közeledik a 2026 évi parlamenti választás, az ellenzék részéről ideges kampányaktivitás egyre fokozódik.

Olyan eddig nem, vagy nemigen látott fogásokkal él a fogott politikus Magyar Péter brüsszeli stábja, melyeket nem lehet sopánkodással, vagy a bolond lukból bolond szél fúj népi bölcsességgel elhárítani.

Ha a magyarok nem akarnak kockáztatni, ezek közül többeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az intézményes hazudozás, az EU-támadások hullámokban érkező, az ideológiai alapú kettős mérce fortélyainak szinte folyamatos hullámai – akarjuk, nem akarjuk – a legnyugodtabb politikusainkat mégis reakcióra késztetik.

Miközben kiindulópontként, továbbra érvényesül a „stratégiai nyugalom” magatartásforma, nem hiányzik a határozott rendszerben érvényesülő a támadásokat jól semlegesítő védekezés is.

Leginkább a még alig érzékelhető, de igen veszélyes folyamatok (blokkosodás) korai felismerése időbeni változásokat hoz Magyarország gazdasági politikájában (keleti nyitás, stratégiai együttműködés, kiegyensúlyozott viszonyulás a nagyhatalmakhoz). A kicsi, de ütésálló gazdasági és társadalmi berendezkedés eredményeket hoz (szuverenitásvédelem érvényesülése), máris előnyökkel jár, melyeket nem lehet mással helyettesíteni.

A jövő évi választásokat megelőző kampány, melyben az eredmény, a nemzetépítésre alkalmas hatalmi modell fennmaradása biztosított, jó összpontosítást, kitartást, megnövekedett innovációs hajlamot és eredményességet hoz.

Feszültségkeltés ide vagy oda, a lényeg a választási harc kimenetele: a meggyőző többség, amely nem lesz kisebb az eddigi 2/3-nál.

08.07.

Az obsitos. Jelenség?

Magyar Pétert mindkét politikai tábor – a maga módján – jelenségként érzékeli.

A balliberálisok ha nem is az ég küldöttjének, de afféle, a messzi Brüsszel követének tartják. Aki számukra a politikai győzelmük letéteményese. Így van ez akkor is, ha őt a dendi, vagy éppen a nagyvilági ficsúr talmi fénye ragyogja be. Nem kevésbé amolyan hídnak tekintik az idegen valóság és a távoli csoda, Brüsszel között.

A nemzeti oldalon, s ez nem érthetetlen, amolyan nagyot mondó obsitosnak látják. Üres hazudozónak.

Garay János újra leírhatná a jellemzését:

„Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán,

Mint mennyit Háry János, az obsitos magán.”

Megmaradhatna a vers címe is: AZ OBSITOS.

A nemzeti oldal már teszi a dolgát. Magyar Péter megmarad annak ami.

Ő a brüsszelita nagyot mondó obsitos.

08.09.

A patrióták ereje

Miközben rezeg a léc, s várható, hogy az EU-harcosok háborús uszítása a tényleges politikai helyzet folytán kifulladni látszik, úgy tűnik, a narancsos forradalom erői főleg belső gyengeségük miatt vesztésre állnak.

A szerb köztársasági elnök ellenállása, s ezzel összefüggésben stratégiai nyugalma meghozza gyümölcsét. Ha sikerül működésbe hozni a bejelentett gazdasági és szociális intézkedéseket – ezeket egyelőre senki sem veszélyezteti – a szerb állam az új évet a révbe érés jegyében ünnepelheti.

Történhet mindez Vucic szavazók felől érkező támogatottsága, az elnök jól vezetett nemzetközi fellépései, nemkülönben a jó együttműködés eredményeként, amelyet Szerbia Magyarország és Szlovákia a közös érdekű kérdésekben évek óta erősítenek.

A mélyállam és a balliberális támadások során a három állam a helyi viszonyoknak megfelelő politizálása egyre hasznosabbnak bizonyul. Segíti az együttműködést, a szuverenitást védelmező akciókat az egyre nyilvánvalóbb tény, hogy a balliberális külföld csatlósaként megjelenő ellenzéküknek nincs egyetlen hadra fogható ötlete sem. Hogy holmi vízióra hajazó, koherens politikai stratégiáról ne is beszéljünk.

Az évek óta kedvhervasztó ellenzékiség egyik országban sem jó tanácsadó. Marad a gyűlölködés. Ami magában gúzsba köti az innovatív gondolkodást.

Nő a patrióták ereje, s ez biztató.

08.25.

Ki kinek a bajszát…

Ha jobban megnézzük, mindkét oldal, Zelenszkij és a nyugati „vállalkozók” is éppen hogy Trump nem létező bajszát rángatják. Miközben azok hamvában holt ötletekkel igyekeznek irreális céljaik felé, az USA elnökét egyre inkább zavarja mindkét kötekedő. Itt tartunk most.

Zelenszkij mindent követel: minél több pénzt, fegyvereket, a 800 ezres hadseregének és magának az államnak a fenntartásához szükséges pénz folyamatos érkezését. Helyébe az egész Európa védelmét kínálja. Ahogy eddig is tette. A 800 ezres jól felszerelt hadseregével. A demokrácia nagyabb dicsőségére.

Az oroszok legfontosabb követelései elejétől fogva közismertek: NATO-tagság nem, a megszerzett területek végleges vagy részleges birtokbavétele, az orosz nyelv és az ortodoxia jogaiba történő visszahelyezése.

Csakhogy borulhat minden elképzelés, mert orosz részről hangsúlyossá vált a legitimitás kérdése. Miszerint Zelenszkij nem legitim vezető.

Patt, mondhatná egy tapasztalt sakkozó. Vagy egérút Trupnak, hogy kilépjen a közvetítői szerepből is, legalább addig, míg mindkét oldalról nem kezdenek könyörögni, hogy ne hagyja el őket, mint szent Pál az oláhokat.

Az interregnumban pedig mindenki azt teszi, amit jónak lát. Felkészülhet a további küzdelmekre.

08.28.