www.sorsunk.net

Szőke László                                                           Gyere, Péter!

Gyere, Péter! Mert van egy csomó kérdés, amit hallanod kell tőlünk. Gyurcsányról is. Arról is, hogy milyen garanciát adhatsz bármiről is, Péter, ha eddig annyiszor és annyi félét mondtál. Egymásnak ellentmondókat.

Most is ezt akarod, Péter? Magad hallani? És magad hallgatni? Figyelni, miért figyelnél ránk, Péter, ha eddig nem tetted? Most mi változott, Péter? Hát nem csak a szavazatok miatt kellünk a Fidesznek? Neked most mire kellünk, Péter? A szavazatunk miatt jönnél, ugye? De akkor te is ugyanolyan vagy, mint a többiek! Miért nem jöttél korábban, Péter? Csak a kampány, mi? De akkor kellünk mi ehhez, Péter, mármint személyesen, mi, székelyföldi magyarok? Eddig nem voltál ránk kíváncsi, van garanciád arra, hogy nem csak a választásokig-választásokra kellünk? S hát az adott szóval hogy állunk, Péter? Ugyanis az nem szent se neked, se Gyurcsánynak, fő szövetségesednek.

Fogadni, vagy nem fogadni Márki-Zay Pétert? – kérdezte Gálfi Árpád a székelyudvarhelyieket... Gyere, Péter! Mert kérdéseink, na, azok aztán vannak. Például az is, hogy eddig románok voltunk, partnered és támogatód, Gyurcsány szerint egyenes tagjai a 23 millió románnak. Így. Óriásplakátokon is hirdették, ugye emlékszel te is, Péter? Akkor hogyan lettünk hirtelen mégis magyarok, Péter? Úgy, bele a hirtelen jelenbe, miután megnyertél valami előválasztást vagy mit.

Gyere, Péter, legalább te fedezd fel hirtelen, hogy miként lesz egymillió „románból” magyar. Erdélyi magyar vagy mi. Olyan, akit elvbarátod és partnered plakátra hányva – is – románozott, azaz gyűlöletbeszélt a javából egy bizonyos december 5-e apropóján. Gyere, Péter, mert a csizma az asztalra kerül. Kapsz szilvapálinkát is, mert mi így fogadjuk a vendéget. A medvékre való tekintettel mostanában a fokos is kézközelben van nálunkfelé, de ezt nehogy fenyegetésnek vedd, nem az, így védünk téged is, ha netán medvével találkoznál, s fel is ismernéd, hogy az a valami, az bizony medve. Egy nagy büdös medve.

Gyere, Péter! Hátha végre meg- és felismersz minket is. És nem csak magadra, hanem ránk is kíváncsi leszel. De, Péter, akkor tényleg figyelni kell ránk! És elviselni azt is, hogy neked nem tetsző kérdések fognak elhangzani. Fájni fog, Péter, fájni fog. De gyere! Elleszünk veled is valahogy, mint a medvével. Az is egyszeri találkozó szokott lenni.

                                               https://szekelyhon.ro/aktualis/gyere-peter)

Gálfi Árpád polgármester

Tisztelt székelyudvarhelyiek!

A tegnap kaptam egy levelet, amelyet Márki-Zay Péter úr nevében írt az egyik munkatársa.

A levél szerint Hódmezővásárhely polgármestere (aki vasárnap estétől a magyarországi ellenzék miniszterelnök-jelöltje is) egy kisebb erdélyi körút keretében szeretné meglátogatni városunkat és szeretne személyesen velem is találkozni. Erre a levélre kellene mielőbb válaszolnom.

Kedves városlakók, kedves székelyudvarhelyiek!

Nekem - természetesen- van személyes véleményem az anyaországi ellenzéki „összefogásról”.

Nekem van személyes véleményem mindenkiről, aki Gyurcsány Ferenccel képes összefogni.

Én személyesen a jelenlegi Fidesz-kormányt tartom városunk hiteles partnerének, támogatójának, és SZEMÉLYES MEGGYŐZŐDÉSEM alapján nem kívánnék részt venni egyetlen olyan kampányban sem, amelyet a partnerünk és támogatónk (Fidesz-KDNP) ellenfelei szerveznek, hiszen tudatában vagyok annak, hogy az ilyen látogatások többnyire kampányfogások, DE:

- Tudatában vagyok annak, hogy nem magánemberként, hanem egy város vezetőjeként kaptam levelet Márki-Zay Péter látogatási szándékáról.

- Tudatában vagyok annak, hogy polgármesterként nem a saját meggyőződésemet kell képviselnem, nem a magánvéleményem szerint kell cselekednem, hanem a székelyudvarhelyiek, vagy azok többségének véleményét, akaratát kell képviselnem.

Ezért tisztelettel kérdezem önöket, kérdezlek titeket, kedves székelyudvarhelyiek, hogy fogadjam-e Márki-Zay Pétert, Hódmezővásárhely polgármesterét, a jelenlegi Magyar Kormány ellenzékének miniszterelnök-jelöltjét városunk Polgármesteri Hivatalában, vagy inkább maradjunk ki az ilyenszerű kampánylátogatások vendéglátóinak listájáról?

Igen, vagy nem?

Kérem, hogy ne gyalázkodásra használja senki a hozzászólások felületét és kizárólag a feltett kérdésre várok válaszokat Önöktől.

Ezennel Székelyudvarhely lakóinak véleményére lennék kiváncsi...                             Köszönöm szépen! (facebook)

Szalma György - kontra.hu

Románia csak és kizárólag szenvedést okozott     mindenkinek, aki benne és körülötte él.


Románia a nagyhatalmak egyik rosszul sikerült projektje. Ütközőállamként hozták létre bizonytalan eredetű/jellemű jöttmentekből, aztán egy olyan szörnyállammá vált, amelynek megalakulása óta az a legnagyobb teljesítménye, hogy Európa minden nagyvárosát sikerült megtölteni koldusokkal és bűnözőkkel.

Ennek az országnak a létezését Amerikán kívül már mindenki más megbánta. Az oroszok, törökök, bolgárok egy zsigeri bűnözőt kaptak a hátukba létrejöttével. 

Románia egy 150 éves kudarc, ezt talán a józan gondolkodású románok is érzik.

Románia csak és kizárólag szenvedést okozott mindenkinek, aki benne és körülötte él. Igazából a románoknak is rossz Románia. A románok egy része legfeljebb azért nem érzi át, hogy milyen nyomorú dolog a román lét, mert nincs viszonyítási alapjuk. A dédnagyapáik korában is egy pöcegödör volt az ország, most is az. Világháborúk, kommunizmus, nácizmus, forradalom, rendszerváltás zajlottak, a románokkal azonban olyan nagyot nem változott a világ. Maradtak, akik voltak.

A probléma ezzel az egésszel leginkább az, hogy ehhez a közepes méretű félalbán pöcegödörhöz hozzákötötték Erdélyt, a magyarok tündérkertjét.

Egy rémtörténet vált ezzel valósággá: a bűzölgő, mindenütt szőrös piszkosszürke színű szörny, miután megölte a királyfit, megerőszakolta a királykisasszonyt.

És ezt Európa egy szerződéssel szentesítette.

Az erdélyi magyaroknak azonban van viszonyítási alapjuk. Nem volt olyan rég, amikor a nagyszüleik idejében még tisztességesen élhettek a Magyar Királyságban. A magyar kultúra, jellem, lelki karakter, szokások, vallási élet, minden tekintetben jelentősen különbözünk a románoktól. Két külön világ.

Mi, magyarok, például ragaszkodunk többek között a tisztasághoz, a szőrtelen talpakhoz, illetve a törvényességhez és a jogállamhoz.

Egyszerűen ezt szoktuk meg, nekünk ez a természetes. Ezért olyan borzalmasan nehéz egy magyarnak Romániában élni.

A román közállapotok számunkra zavaró jellegzetessége például az is, amikor ugyanazt a magyar vagyont kétszer akarják ellopni a románok. Bosszantó.

Számtalan esetet fel lehetne eleveníteni, amikor a román állam a kommunizmusban ellopott vagyont 20-30 évvel a rendszerváltás után is még visszatart vagy visszalop. Ez történt a Székely Mikó kollégium, a Római Katolikus Státus vagyona, számtalan visszalopott erdő, kastély, kolostor, termőföld ügyében.

Most pedig ugyanez történik a Zilahi Református Wesselényi Kollégium esetében is.

A legfrissebb ügyben büntetőeljárást kezdeményezett a román ügyészség Csűry István, a Királyhágómelléki és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ellen az egykori Wesselényi Kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében. A két püspököt okirat-hamisítással, kenőpénz kifizetésével és hamis okirattal való visszaélés gyanújával idézték be az ügyészségre.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003-ban igényelte vissza a zilahi Wesselényi Kollégiumot, amelyet a kommunisták 1948-ban elloptak a magyar egyháztól. A visszaszolgáltatási bizottság első körben elutasította a református egyház keresetét, a határozatot azonban az egyházkerület megtámadta a Kolozsvári Táblabíróságon. Első fokon ugyan elveszítette a pert, a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék azonban elfogadta az egyház fellebbezését és hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az ügyet visszaküldte újratárgyalásra.

Ez a fordulat sokaknak nem tetszett Bukarestben. A bíróság nem úgy ítélt, ahogy azt várták. Bezzeg Codruta Kövesi idejében nem volt ilyen, akkoriban a két püspököt még gond nélkül bezárták volna. Ha magyarokról volt szó, a Momentum kedvenc románja azonnal börtönt javasolt.

Az erdélyi református püspökök elleni eljárás nyilvánvalóan elterelés, azért kreáltak büntetőpert, hogy a Wesselényi Kollégium épületének polgári perét késleltessék. Ennyi. Románia így működik.

Félő volt, hogy a végén a bíróság a magyaroknak ad igazat, így gyorsan kellett lépni, amíg mindent előkészítenek a következő per idejére. A megfelelő ítélet megalkotása időt vesz igénybe.

Romániában így működik az igazságszolgáltatás rendszere, meg úgy általában minden más is. Ez nem olyan nagy baj, ha az ember lelkileg román.

A románok semmibe veszik a törvényeket, újra kirabolják az erdélyi református egyházat, és erre egyetlen szót sem szól a nyugati közvélemény.

Miért nem lehet hallani sem Vera Jourova, sem Weber, sem a holland miniszterelnök, sem annak a rettentően rusnya palinak a szavait, aki azt a pártcsaládot vezeti, amely magát zöldnek hazudja, miközben multicégek finanszírozzák működését, és amelynek a Momentum is a tagja.

Mindegy is a neve, hamar elmúlik, éppen úgy, mint Románia. Ezt pedig türelmetlenül várjuk.

Apropó Momentum. Ha a nyugati liberálisok nem is, de miért nem szólal meg Fegyőr Bandi, Cseh, a Donáth? A Jobbik sem tiltakozik, pedig nemzetinek mondják magukat. És hol vannak a CEU és az SZFE mellett tüntető semmirekellők? Nekik nem fontos a magyar oktatás helyzete? Naná, hogy nem!

Igazából a románok csak azt teszik, amihez értenek, és amit megengednek nekik. A magyarok elleni bűncselekményekért azok felelősek, akik a gyeplőt tartják Bukarest nyaka körül. A románok jól tudják, hogy jelenleg bármit megtehetnek.

Ez nem egy hős nép. Ha élesre fordulna a helyzet, egy perc alatt átállnának a reformátusok oldalára.

(Az írás a világhálón fellelhető, publikus anyag.)             

Magyar Nemzet- Fricz Tamás blogja

A globalista ultraliberálisok a homoszexuális propagandát európai alapértéknek hazudják

Azt hittük, hogy az Európai Parlament fősodratú szárnya, szocialisták, liberálisok, néppárti „kereszténydemokraták” (sajnos), zöldek és radikális baloldaliak egyszerűen csak felelőtlenek, és azért támadnak minket a gyermekvédelmi törvény kapcsán, mert el sem olvasták azt. Sajnos az a nagyon rossz hírem, hogy de. És ez az igazán nagy baj.

Azt hittük, hogy lehetnek ellentéteink a fősodorral, de az nem lehet kétséges, hogy saját gyermekeiket ők sem akarják kitenni olyan befolyásnak, amelynek hatására felelőtlen, elhamarkodott, ám később vissza nem vonható döntéseket hozzanak a saját nemükkel kapcsolatban.

Nos, ebben kellett most csalódnunk.

Többeket is lehetne idézni – mind egy húron pendültek -, de legyen itt elég a méltán hírhedt parlamenti LIBE-Bizottság már-már „örökös” elnökének, a spanyol szocialista Juán Fernando López Aquilarnak a nyilatkozata, akit volt szerencsétlenségem személyes is megismerni 2012 februárjában, amikor éppen a magyar civil társadalom „szörnyű” állapotairól tartott meghallgatást a Bizottság, s jómagam, mint a CÖF képviselője szóltam hozzá – „természetesen” a vitában résztvevő egyetlen nemzeti, konzervatív értékrendű emberként.

Aquilar szavait nem tudom szó szerint idézni, de természetesen odavetette a riportereknek, hogy a törvény szembe megy az európai értékekkel (mikor lett az LMBTQI európai érték? – kérdezem tisztelettel), ezért Magyarországot meg kell büntetni stb., stb.

Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e problémának, hogy gyerekeket homoszexuális propagandával bombázzák különféle NGO-k, azt válaszolta: miért lenne probléma a homoszexuális propaganda? A gyermekeket nem kell félteni ettől, semmi rossz nem származik ebből, hiszen nincs semmi baj a homoszexualitással.

És itt a lényeg.

„Nekik” nem okoz gondot az, ami nekünk igen.

Mert ők már nem pusztán egy tolerálandó szexuális másságnak tartják a homoszexualitást és a többi szexuális egyediséget, hanem olyan valaminek, ami természetes, normális, a gyerekeknek ez nem árt, s ha a propaganda hatására nemváltásra határozzák el magukat, azzal semmi baj nincs. Sőt: így találhatják meg igazán identitásukat a felnövekvő generációk.

Ők ezt már „európai alapértéknek” hazudják.

Nos, ezért azt mondom, hogy itt válnak el az útjaink, ugyanis értékrendjeink gyökeikben és alapjaikban állnak szemben egymással.

Arról már nem is beszélve, hogy az EP végtelen cinizmussal egy Cyrus Engerer nevű, homoszexuális bosszúpornó- felvételek nyilvánosságra hozása miatt két év felfüggesztettet kapott, züllött alakra bízta a magyar gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos jelentést.

Ez egyrészt mindent, de mindent elmond az EP fősodratú részének erkölcsi állapotáról. Másrészt azt is megmutatja, hogy a globalisták fogott embereket dolgoztatnak, akik viselt dolgaik miatt mindent elvállalnak, amit csak nem szégyellnek – de ők tényleg nem szégyellnek semmit, azon már régen túl vannak.

Bizonyos értelemben ilyen fogott embernek tartom korrupciós ügyei miatt Věra Jourovát, illetve – magasabb fokozatban – Jean Claude Junckert is, de a sor tovább folytatható. Sajnos, ebből fakadóan, kulturális, értékrendi és erkölcsi szakadékok tátonganak a felfogásaink és világlátásunk között. Ezek áthidalását immáron nem tartom lehetségesnek.

Ceterum censeo: kulturális és értékbeli vasfüggöny hullott le ismét Európa közepén.

És ezt a vasfüggönyt nem mi húztuk le. (magyarnemzet.hu)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Felvidékről érkezett

Kedves Progresszív Európa! Alulírott felvidéki magyarok tisztelettel bejelentjük, hogy kollektíve homoszexuálisok, leszbikusok, biszexuálisok, pánszexuálisok, aszexuálisok, transzneműek, transzvesztiták, Cross-dressingek (erről fogalmunk sincs, hogy mi, de bizonyára csak jó lehet, mert Nyugatról jön), továbbá, őzek, körhinták, stb… szóval, hogy mindezek lettünk mi, ötszázezren, a mai naptól.

Tettük ezt majdnem szabad akaratunkból, mert az eddigi tapasztalataink alapján mi, mint őshonos nemzeti kisebbség, az EU számára csak egy lepkeszellentés vagyunk, azaz semmik és senkik.

Mindezek után tisztelettel kérjük a mindenható Brüsszelt, hogy foglalkozzon velünk, mint igazi problémával, mint „valós“ kisebbséggel.

Nem, nem szeretnénk harmadik illemhelyet, nem szeretnénk ovikban érzékenyíteni a gyermekeket a nemváltásra, mindössze azért folyamodtunk ehhez a fricskához, hogy tükröt tartsunk Önök elé.

Nézzenek bele ebbe a tükörbe! Önök azt ígérték nekünk 1998 után, hogy ha megszavazzuk az EU-ban való belépést, akkor európai szintű garanciákat kaphatunk a saját kisebbségi életünk gyarapodása érdekében. Önök viszont már akkor tudták, hogy hazudnak nekünk. Igaz, hogy a katalánok, a dél-tiroliak, a baszkok, a galegók és más nemzeti kisebbségek kiharcolták maguknak a jogaikat a saját államaikban, de Önök abban azt ígérték, hogy majd Brüsszel segít nekünk is ebben a nemzeti(ségi) küzdelemben.

Nos, ezek után csak annyit üzenünk innen: eszünk ágában sincs alkalmazkodni az aberrált társadalmi politikájukhoz, amely szerint Önöknek többet ér egy menekültnek álcázott ISIS harcos, mint egy ápolásra szorult nyugdíjas, többet ér egy saját fajtája ellen tüntető Antifa-zombi, mint egy templomba járó fiatal, és többet ér egy térdeplő, mint egy büszke hazafi, és többet ér egy transzvesztita, mint egy tisztes családapa.

Megtanultuk hát a leckét: csak magunkra számíthatunk és ezek után így is cselekszünk, ugyanis vagyunk páran itt a Kárpát-hazában, akik összefogunk és nem térdelünk le Önök előtt és azt se bánjuk, ha Önök között egyre több lesz az identitás- és nemváltó, legyen az hermafrodita vagy őz, csak arra kérjük majd ezeket az egyedeket, hogy ne rágják majd le a kerti növényeinket, meg ne ugorjanak ki az autónk elé!

Azt sajnáljuk, hogy hittünk Önöknek és elfecséreltük az időnket erre a tévhitre.

Reméljük, hogy ezek után nem részesülünk valamilyen újabb kollektív büntetésben, ugyanis még a régi billog is rajtunk van.

Isten áldja Önöket szép, új világukban, mi meg ezredszerre is nekirugaszkodunk, hogy megmentsük önmagunkat úgy a Felvidéken, mint az összes többi elszakított területen is, mert ez a magyar sorsunk.

(Papp Sándor/Felvidék.ma)              

A sátáni terv

Az ország politizáló része nem győz csodálkozni Gyurcsány-Cipolla varázsló bűvésztrükkjein. Nem érti, mit akar ez a népszerűtlen, ezerszer leszerepelt, hazug, csaló gazember milliárdos. Mit akar azzal, hogy indítja feleségét, a bolgár nőt, akinek anyai nagyapja, Haynau módjára rendezett vérfürdőt az 1956-os forradalom és szabadságharc idegen fegyverekkel való leveretése után, és apja, Dobrev bolgár ezredes felbérelt egy asszasszint, bizonyos Ali Ağcát, hogy gyilkolja meg János Pál pápát, ezt a szent embert. Ugyanakkor látványosan támogatja a miniszterelnöki szék elnyerésében az ország leghülyébb alakját, ezt a tehetetlen Jancsi bohócot, aki mint politikus már nullára égett Zugló polgármesteri székében, és legjobb úton halad, hogy gyönyörű fővárosunkat élhetetlen pusztasággá tegye.

Csak Thomas Mann Mariójaként nézzük a varázsló érthetetlen trükkjeit, és nem tudjuk, hol végződik a mutatvány, és hol kezdődik a tragédia? Pedig átlátható, ócska és egyszer már bevált trükkről van szó. Ahogy megválaszttatták Medgyessy Pétert, végrehajttattak vele egy sor népszerűtlen intézkedést, és amikor a népnek már elege lett, akkor jött a „Megváltó”, a nagy varázsló. Ezt a sikeres forgatókönyvet újra el kell játszani. Miniszterelnökségi bársonyszékbe taszítani ezt a szerencsétlen hülyét, ezt a Sztójai Döme reinkarnációt, aki meghozza a „szükséges” intézkedéseket. A nemzet mint olyan megszüntetése, az Egyesült Európai Államok közösségéhez való csatlakozással, a keleti nyitás politikájának felszámolása, a migráció maximális támogatása, Soros pénzügyi elképzeléseinek megvalósítása, a V-4 Szövetség felszámolása, a külföldi magyarok minden szinten való támogatásának azonnali beszüntetése. Belpolitikailag új, liberális Alkotmány létrehozása, a parlamentarizmus és a többpártisság megszüntetése, az Orbán-kormány tagjainak és holdudvaruknak büntetőjogi felelősségre vonása, a szimpatizánsok „földönfutóvá” tétele, az egyházi és nemzeti intézmények felszámolása, a nemzeti jelképek (Szent Korona, címer, Hymnus, szobrok, emlékhelyek) „száműzése”, bankáruralom, a bérek és a nyugdíjak radikális csökkentése, az adók emelése, a családi támogatások megszüntetése, a honvédség felszámolása, a rendőrség minimalizálása, új és liberális, enyhe BTK életbe léptetése (ugyanakkor a politikai „bűncselekmények” eltérő vélemény, izgatás, összeesküvés, csoportosulás stb. legkeményebb szankcionálása), infláció elszabadítása, eddigi létesítmények (pld. Városliget és egyéb projektek felszámolása), az egészségügy privatizálása, vizitdíj bevezetése, a mezőgazdaság kollektivizálása, vegán életmód bevezetése, szabados szexuális élet, az iskolák tanterveinek egységesítése, a sajtó és az irodalom silány egyhangúsága, a nyugati „limonádé kultúra” népszerűsítése, a fekete faj „herrenvolkká” tétele, a „fehér, keresztény és heteroszexuális képződmények” megszüntetése (HEIL! NIEDERMÜLLER!) és így tovább.

A sorsunkról lehet dönteni egy esetleges új Wannsee-i Konferencián. Ezt majd László doktor, alias „Mengele”’ levezényli. És amikor a népnek elege lesz, és a belpolitikai helyzet feszültté válik, a levitézlett rongybábút (Kari-Genyát) a szemétdombra lökni, és jön a megváltó: DOBREV KLÁRA. Ahogyan 1956-ban jött Rákosi után Kádár. Valamivel élhetőbbé válik a bel-politikai helyzet, a csomagolás jobb lesz, de a tartalom ugyanez marad.

Hát ez rejlik Gyurcsány bűvészdobozában, ahonnan majd kellő időben, gombnyomásra kiugrik az Ördög. Ezt a nemzetgyilkossági kísérletet egyféle módon lehet elkerülni: a Kossuth-nóta felhívása alapján 2022-ben „mindnyájunknak el kell menni”, és a bal-liberális bandát oda küldeni, ahová valók.

                             Bp. 2021. 05. 23.                                                         Földi Pál

(Az írás a neten továbbadási céllal lett közzétéve. A fent felsorolt horror-tervhez a magunk részéről tegyük hozzá: a külhoni magyarság megtagadása, újabb elszakítása testvérnek a testvértől.)

***********************************************************************************************************************************

Egy olvasó véleménye

Több mint negyven éve élek családommal Magyarországon. Minden érdekel, ami Erdéllyel, szülőföldemmel kapcsolatos, igyekszem a lehetőség határán belül nem csak a könyvekben, de a sajtóban is követni Erdély múltját és jelenét.

Előfizetője nem, de olvasója vagyok a Demokratának is. Olvastam a XXV. évfolyam 5. szám 2021. február 3-i számában Szakács Gábor Hűség Erdélyhez című írását. A meginterjúvolt Szekeres Lukács Sándor széleskörű tevékenységéről számol be, szavait idézem: „Ezeken kívül újból kiadtam az első magyar nyelvű szakácskönyvet, melyet az erdélyi fejedelemség főszakácsa azzal a feltett szándékkal írt 1580-ban, hogy a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Sajnos, ebben az egy mondatban számtalan tévedés, mondjuk, inkább hiba zsúfolódik össze.

Kezdem egy durva helyesírási hibával: Az Erdélyi Fejedelemség önálló államalakulat volt 1552-től, 1570-ben pedig hivatalosan is ezt a címet kapta, tehát mai helyesírásunk szabályai szerint tulajdonnév, így nagybetűvel írandó.

         Való igaz, hogy 1580-81-ben írni kezdte szerzője, Marcus Rumpolt a szakácskönyvet, de német nyelven, és nem Erdélyben, hanem Majna Frankfurtban Ein new Kochbuch címen, melyet aztán 1604-ben ki is adott nyomtatásban ugyanott. Ezt a könyvet fordította le a későbbi erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály felesége, Bornemisza Anna számára egy bizonyos Keszei János 1680-ban egy szép ajánlás kíséretében: „Egy új főzésrűl való könyv, az az miképpen főzzön és készítsen mindenféle ételt…Bizonyosan leíratott a meinzi elektor főszakácsa, Marcus Rumpolt által…” majd következik az ajánlás: „Méltóságos Bornemisza Annának, Isten kegyelmébül Erdélyország fejedelemasszonyának. Írta Keszei János Anno 1680.” A könyv később a Bethlen család tulajdonába került rokoni örökségként, ezt egy bejegyzés is őrzi: „gróf Bethlen Borbárájé 1806-ban.” Keszei János, a fordító dunántúli születésű volt, Moson megyéből került Erdélybe, 1680-ban Fogarason kezdett hozzá a fordításhoz, melyet aztán a fejedelem radnóti várában fejezett be, az ő bejegyzése szerint 1680. augusztus 23-án. Keszei a fejedelem íródeákja és nem főszakácsa volt, szolgálataiért birtokot is kapott a fejedelemtől. Írásos adat maradt fenn róla 1709-ből. Életét birtokán, Balázsfalva közelében, a Küküllő menti Szépmezőn fejezte be.

         A Bornemisza Annának ajánlott szakácskönyvet később, 1893-ban Radvánszky Béla adja ki ezen a címen: „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve a XVI. századból” 1983-ban a Kriterion Könyvkiadó Bukarest ismét kiadja (Címe: Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból) dr. Lakó Elemér (1929-1986) nyelvész, művelődéstörténész avatott előszavával, melyből nem csak a szakácskönyv megírásának idejéről, majd a magyar nyelvre történt fordításról olvashatunk, de a fordítás nyelvtörténeti értékeiről is. Az anyag megfelel a korból ránk maradt nyelvemléknek is.

         Nézzük az ominózus mondat további állítását: „a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Kikről, illetve miről is van szó? Magyar egyetemek, középiskolák szerte a Kárpát-medencében 1580-ban?

Igaz, már 1367-ben Nagy Lajos király hozza létre a magyar királyság első egyetemét, melyet azonban a következő évszázadok felerősödő török inváziója megsemmisít. 1635-ben Pázmány Péter, esztergomi érsek Nagyszombatban latin nyelven oktató jezsuita egyetemet hoz létre, ennek lesz későbben az ELTE jogutódja, mert 1777-ben Budára kerül át az egyetem. Erdélyből és a szétszabdalt magyar királyságból tanulni vágyó ifjak számára csak a külhoni egyetemek maradtak a XVI. században, Bécs, Graz, Prága, Padova, Bologna, Utrecht, Göttingen, stb. Erdély fejedelme, és Lengyelország királya, Báthori István is nem szülőhonában, hanem Vilniusban alapított egyetemet 1581-ben.

Mi volt a helyzet ugyancsak a Kárpát-medence összes magyar középiskolájával? Ilyen tanintézmények akkoriban nem ilyen megnevezéssel léteztek, sem Erdélyben, sem a magyar királyságban, melyeket ma magyar középiskoláknak nevezhetnénk. Erdélyben az Universitas Saxorum Transilvaniae nem egyetemet, még csak nem is iskolát jelentett, hanem az erdélyi szászok kiváltságait, önkormányzatát, melyet már a XIII. században II. András magyar király biztosított nekik, aztán hosszú évszázadokon át az erdélyi szászok élvezhették ennek előnyeit. Iskoláikban német nyelven oktattak, az első „gymnasiumot” 1541-ben Johannes Honterus alapította Brassóban. Az erdélyi magyarok számára az alapfokú iskoláztatás 1568 után, a tordai országgyűlést követően indul el, a reformáció térhódítása nyomán. Az alapoktatást követő magasabb fokozatú iskolákat (középiskola) akadémiának, gymnasiumnak, lyceumnak, kollégiumnak nevezték. 1580-ban Váradon jezsuiták oktattak latin nyelven, 1581-ben Báthori István alapított Kolozsmonostoron iskolát. 1557-ben Székelyvásárhelyen (ma Marosvásárhely) a várban, a templom mellett létezett a scola particula, melyet a ferencesek alapítottak még 1318-ban, de ott latin nyelven oktattak, később ebből lett a református kollégium, ma Bolyai Farkas Liceum. 1622-ben Gyulafehérváron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem iskolát alapít, melyet akkor akadémiának neveznek, később, 1679-ben I. Apafi Mihály fejedelem az iskolát Nagyenyedre helyezi át. Kolozsváron 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelem iskolát hoz létre, melyben latin nyelven oktattak, (Collegicum Hungaricum) ám néhány év múlva, 1603-ban az iskola megszűnt.

„A Kárpát-medence összes magyar középiskolája” - az 1580-as esztendőben az akkor viszonyok közepette tehát ilyen lehetett. Igaz, a cikk a Kárpát-medence összes magyar iskolájáról beszél, én többnyire az erdélyi tanintézményekből adtam néhány példát, miután az erdélyi fejedelem főszakácsára utal a nyilatkozó, inkább az erdélyi iskolák közül emeltem ki néhányat. (Igaz, az évszám is adott volt: 1580)

         Az olvasó nem igazán érti, miért lett volna fontos 1580-ban egy szakácskönyv elküldése, - még ha léteztek volna is az említett oktatási intézmények - ezekbe az iskolákba és egyetemekre? Ráadásul, mert most már tudjuk, a könyv német nyelven íródott.

          Maradt még egy nyitott kérdés az interjú végén említett kezdeményezéssel kapcsolatban. Székely Mózes (A történetírás még születése évét és helyét sem tisztázta véglegesen) Erdély fejedelme volt 1603. május 8-tól 1603. július 17-éig, (mindössze tehát szűk három hónapig), amikor Brassónál egy csatában elesett. Bizonyára, ha évtizedekig ülhetett volna a fejedelmi trónon, nagy tetteket vihetett volna véghez hazája érdekében. Miért éppen őt emeli ki az interjúadó, és kezdeményezi „személyének és teljes életművének” a Nemzeti Alaptantervbe való beemelését? Hiszen szűk egy évtized után Bethlen Gábor kezdi meg uralkodását, akinek sikerül majd két évtizeden keresztül Erdélyben a békét megőriznie, európai szintű állammá emelnie hazáját.

         A Hűség Erdélyhez a nyilatkozó személy és a cikk írójának közös munkája, már a cím is vonzza az olvasók érdeklődését, sajnálatos, hogy pontatlanságok, téves adatok kerülhettek bele.

                                                        Tisztelettel                                                                        Egy olvasó, 2021. március

************************************************************************************************

Potápi Árpád János államtitkár részére

Igen tisztelt Államtitkár Úr!

Tisztelettel közlöm, hogy dr. Kövesdy Pál főszerkesztő úr által írtakhoz csatlakozom és az őt támogatók által tett kiegészítésekkel, javaslatokkal is teljes mértékben egyetértek, akárcsak Gárdonyi Gézával:„Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti; de ha a nyelvét elveszti, Isten sem adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj: hazaáruló!”…

Kérem, tegyenek meg mindent a hazai és külföldi, anyaországi és szórványbeli, óvodástól aggastyánig terjedő nemzettársaink szellemi épüléséért. Ha már van számtalan szenny-csatornánk, kerüljön valahova valami tiszta forrásból is.

Szívélyesen üdvözli Siófokról, 2020. szeptember 20-án

        dr. Molnár János Albert villamosmérnök, tervgazdász

Utólagos csatlakozások a Szellemi hadjárat a magyar jövőért c. beadványunkhoz 

(Átalvető, 2020. szeptemberi szám.)


"Szellemi hadjárat a magyar jövőért" című írásodhoz gratulálok! Hozzátenni nem tudok és nem is akarok. Hisz az már csak részletkérdés lenne csupán. Azzal meg foglalkozzanak azok, akik azokat kidolgozni hivatottak.

Ötletednek, mely szerint a mai technika adta lehetőségeivel élve javasolod az internet iskolai oktatásba való kiterjesztett alkalmazását,- szívből örülök. Örülök, hisz ezzel az oktatási móddal hihetetlenül nagy lehetőség nyílik a megfelelő szintű, anyanyelven történő oktatására, éljen a diák bárhol a világon: itt, e csonka országban vagy a határon kívűlrekedten, szórványban vagy tömbben.

Mint főleg humán beállítottságú értelmiségi, számomra viszont rendkívüli fontosságú az is, hogy a diákoknak végre esélyük lesz megismerni saját nemzetük történelmét is!

Hangsúlyozom ezt, hiszen annak lehetőségét, hogy az emberek megismerhessék saját maguk igazi múltját, a két, egymást váltó diktatúrában - a vörös kommunizmusban és a szivárványosra sikeredett globalizmus nemzetek felettire és a józanságon kívülire kigondolt "katyvaszvilágában" -  szándékosan, több korosztálytól is elvették. Így aztán nem lehet csodálkozni, egyben szomorú is látni a csillogó szemű fiatalok menetelését itthon és a nyugati világban egyaránt, kiket "mestereik" a kelet-európai egykori kommunista világba visszavágyni tanítanak. Mint megvezetetteket nagyon sajnálom őket, de velők együtt magunkat is ...

Az Átalvetőben folytatásokban közölt Korkép avagy inkább kórkép? című írásomban szorgalmaztam a magyar nemzet történetének, az első évtizedekhez viszonyítva lényegesen hangsúlyosabb jelenlétét a honi oktatásban. Akkor, ennek megvalósításához két tényezőt láttam elengedhetetlennek. Elsőként az iskolában és a főiskolákon tanítandó magyar nemzeti történelem átírására, újrafogalmazására gondoltam. Másodikként egy ennél sokkal nehezebb és általam sokkal időigényesebbnek vélt feladatot jelöltem meg. Egy olyan típusú történelemtanár-képzésére gondoltam, akik ezt a feladatot, ezt a tudást nem feladatszerűen, hanem lélekből, hittel, a téma fontosságáról meggyőződve, nem kényszerrel, hanem mintegy hivatástudatból lesznek képesek a diákoknak átadni.  Hogy az intézetek padsorait egészséges magyarságtudattal bíró, büszke nemzedékek hagyhassák el. Ahhoz, hogy végre "elfogyhasson" az "elvágyódó nemzedékek" hosszú sora és őket leválthassák azok a fiatalok, akiknek ez a megcsonkított ország ne csak "egy terület" , hanem hazájuk is legyen, és akik megtesznek érte mindent azért, hogy itt, ebben a gyönyörű tündérkertben, melyet mi Kárpát-hazának hívunk, érdemes is legyen élni, maguknak és az utánuk következő korosztályoknak egyaránt.

Ha az első feladatra vonatkozólag munkámat már úgy fogalmaztam meg, hogy tudatában voltam a Veritas bizottság ez irányú tevékenységének és így a téma megvalósíthatóságát biztosítottnak láttam, a második feltétel biztosítása felől ilyen érzésem nem volt. Sőt ...! Gondolatod, melyet az államtitkár úr elé terjesztettél, pont ezt oldaná meg és hidalna át olyan, ma nem is ritkán előforduló történéseket, melyekben a „kockás-inges” történelemtanár nem ért egyet az új történelemkönyvből való tanítással, vagy visszaadja azt az igazgatónak, megjegyezvén, hogy ő ebből aztán nem kíván tanítani!

Összegezve tehát elmondhatom: írásomat és egyben magának a témának a megoldását te fejezted be.

Ha majd egyszer a szikét leteszem és a "tudományt" is képes leszek "arrébb tolni",- talán  akkor lesz majd időm és kedvem, hogy írásomat egy szerény kis könyv formájában kiadjam. Ebben az esetben írásod,- a Szellemi hadjárat a magyar jövőért  ennek a kis könyvnek biztosan része lesz. És ebben csupán az lesz a szép hogy a téma felvázolása után a gyakorlati megoldást te fogod jegyezni. Kettőnk közös küzdelme azt hiszem így lesz "kerek", a téma maga pedig, legalábbis magam részéről igazán csak így lesz „elengedhető”. Áldjon meg az Isten!

            Baráti öleléssel     Dr. Szathmáry F. Péter Phd, szülész-nőgyógyász egyetemi tanár

BLU201205-7807-1810