Májusi óda
Ó emberek, az élet oly
rövid,
Az utak végén az örök rög
int.
Jó volna egyszer, végre,
tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt
mi vár?
Isten nevében az ember
felett
Száz zsarnok ítélt és
kevélykedett.
Jó volna egyszer
kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember
hitét!
Harangok, ágyúk,
szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a
szeretet!
Határok helyett a
határtalan
Jóság, amelynek igazsága
van!
Kaszárnyát, börtönt
lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe
álmaink!
Versnek, zenének szárnyán
szálljanak
Az Isten szabad sátora
alatt.
Vörös májusra vígan
zöldellő
Szabad májust hadd hozzon
a jövő!
Legyen majális minden
napodon
Ó Ember, hittel én ezt
dalolom.
Hittel, reménnyel május
ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be
szeretlek én!