Ó emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.
 

Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
 

Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.
 

Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
 

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
 

Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
 

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
 

Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
 

Vörös májusra vígan zöldellő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
 

Legyen majális minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
 

Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!