.

Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Kiss Székely Zoltán -blogja

született:1951. január 3-án Marosvásárhely.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat.

A természet kalendáriuma

DLVI.

A metropolisz kellős közepén, a Nagykörúton találkoztam vele, azzal a gyümölcsfával, amit  Janus Pannoniust így dicsért egykoron:

S íme, virágzik a mandulafácska merészen(...)

Ebben a szeszélyes március idusát követő dekádban halovány rózsaszín szirmai őrzik a véletlen találkozás lehetőségének reményét, mindaddig míg

(...)csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!

Immár öt éve annak, hogy civil polgári kezdeményezésként, indult el egy új természetvédelmi jeles nap, a Beporzók napja megünneplése. 2019-ben alakult meg a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Beporzók munkacsoportja, akikhez külsősként csatlakoztak régóta a témában velük dolgozó kollégák Kolozsvárról és Marosvásárhelyről. Szakemberek, intézmények, civil szervezetek álltak támogatóként a javaslat mellé. Ma már Kárpát-medence szerte múzeumok, könyvtárak, iskolák, óvodák, felsőoktatási intézmények, önkormányzatok rendeznek olyan eseményeket, amelyek vagy a beporzó rovarok életlehetőségeit javítják, vagy a róluk való ismeretek terjedését, az irántuk érzett empátiát segítik elő. Idén a Magyar Természettudományi Múzeum ezen a napon Európa legnagyobb beporzó-tárlata, a Tehetsz Méh Többet - Zümmögés a múzeumban című kiállítással várta, s várja azóta az érdeklődőket.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület ez évben először hirdette meg az Év beporzói szavazást. A szavazatok 45%-ával a faliméhek végeztek az első helyen, a szabóméhek és a bányászméhek előtt. A méhek közül több mint 4000 faj tartozik a művészméhek (Megachilidae) családjába, és közülük mintegy 350 faliméhfajt (Osmia) ismerünk. Magányos méhek, jámborak,  szelídek, maguktól nem támadnak, nyugodtan gyönyörködhetünk szorgos munkájukban közelről is. Nálunk gyakori a szarvas faliméh (Osmia cornuta) vagy a vörös faliméh (Osmia bicornis). Március-áprilisban még éppen csak rügyeznek a fák, de ők már szorgosan járják a kora tavaszi virágokat, és hordják a táplálékot a lerakott pete mellé, hogy a kikelő lárvának majd legyen mivel táplálkoznia. Petéiknek összetett bölcsőket építenek csövekben, készen talált vagy földbe vájt járatokban, például nádszálakban, kifurkált fadarabokban vagy cincérjáratokban. A virágport a potroh hasoldalán látható, hátrafelé álló sűrű szőrzetükkel gyűjtik össze. Kora tavasszal van a legjobb ideje annak, hogy nádcsomóval vagy kifúrt fadarabbal megpróbáljunk faliméheket csalogatni a környezetünkbe. (Persze nyáron, vagy ősszel sem késő rovarszállót állítani, hálás lesz minden beporzó az őszre, télire biztosított menedékért.)

Mint égő álmokat, úgy bontod ki friss virágaidat

s szétámul a szirom fülledt levegőjű szobámban;

azt hiszem egyszeriben: rajtad sok pici láng van -

felocsúdsz a vak éjből s már dús élet fénye itat.

Tévedés ne essék. Ez a vers nem egy tavaszi virág, hanem az oszlopkaktusz virágainak dicsérete. Kaaro Sarkia finn költő A virágzó kaktusz című versét Képes Géza ültette át magyar nyelvre. A „szavak zeneszerzője”-jeként tisztelt finn költő 1943-ban jelentette meg negyedik egyben utolsó, verseskötetét; abban az évben, amikor a második világháború közepén, Finnország a náci Németország szövetségeseként harcolt, s mert ő nem csatlakozott a német-barát, „hazafias propagandát” kürtölő írókhoz, sőt több pacifista és háborúellenes verset vett fel kötetébe, őt magát hazaárulónak tartották. Két évre rá, 1945 novemberében tuberkulózisban halt meg.

Nyomorultan aludtál, mint kit a sors csak félretaszít, hát

itt gubbasztasz a szűk ablakban, testeden sűrű tüske;

de poros és cserzett kéreg alatt mégis csak a büszke

élet zúg: a te élted s nincs, aki ellesi titkát.

Csúf, ripacsos kaktusz! Oh, lelkem drága növénye!

Mit gondolsz te a hitvány lét befonó kötelékeivek?!

Gyíkos cella-homályból győztesen életed felível

s tündérálmaidat belehinted a tavaszi égbe…

„Szeged város szombaton délelőtt 10 órakor fogja átadni a Ferenc József Tudományegyetemnek a botanikus kertet ünnepélyes keretek között.” - a hír a Szegedi Friss Újság 1922. október 19-i számában jelent meg. Az elmúlt száz évben rendszerek jöttek, mentek, a szegedi egyetem neve is többször változott, a világ mozgó zűrzavarában és a természet körforgásában a növények mégiscsak valamiféle megnyugtató folyamatosságot és állandóságot képviseltek. Ilyen az az oszlopkaktusz (Cereus peruvianus), amelyet Kossuth Lajos torinói kertjéből az 1880-as években hozott Hetfy Ignác a gyalui Rosenberger Bernátnak, akinek Ignác nevű fia azután 1917-ben a kolozsvári egyetem füvészkertjének adományozta a Kossuth-kaktuszt, amelyből Győrffy István egy-egy fiókhajtást Istvánffy Gyula professzornak és a kolozsvári 48-as Ereklye Múzeumnak adott. Az 1894. március 20-án Turinban meghalt Kossuth Lajosnak nagyszerű herbáriuma mellett – melyet a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára őriz –, az egyetlen élő növényi öröksége a Kolozsvárról az egyetemmel Szegedre került oszlopkaktusz, amit én még a XXI. század fordulóján virágba borultan láttam a Szegedi Füvészkertben.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem kényszerű költözésekor Győrffy a kolozsvári eredeti virágtőről vitt magával egy fiókhajtást, amelyből a szegedi növény sarjadt.

„Nehezen indult eleinte. Mikor mégis nagy nehezen megindult, az intézet folyosóján ápolt kedves növényt valamely gonosz kéz megsértette. Beleszúrt az egyik oldalon, amitől a kaktusz sokáig sínylődött. Nehezen hegedt be a sebe. Elmaradt a növekedésben is. Csak azóta zsendült neki, mióta a virágos mezők mélyérzésű tudós barátja, Győrffy professzor, 1930. május végén füvészkertjébe kivitette.” – idézte fel 1931-ben a Magyarság cikke a történetet.

Március közepe után Sándor, József, Benedek… hoznak-e majd meleget, elválik.

A miheztartás végett azonban március 17-én emlékezzünk meg arról, hogy 1992-ben Helsinkiben írták volt alá azt az egyezményt, amely Az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról lett volna hívatott dönteni. Sohsem tartották be kitételeit.

Március 22. az előbbivel azonos rangú természetvédelmi egyezmények megalkotásának időpontja. 1985-ben e napon írták alá Bécsben az Egyezményt az ózonréteg védelméről, 1989-ben egy másikat, A veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről. (Ezt sem nagyon akarózik sok országnak betartania.) S e nap 1993. óta az ENSZ Vízvédelmi világnapja.

Záporozik

       megrészegült tavaszi hó.

Hát március van újra!

Az 1951. március 9-én született Killár Kovács Katalin Víz című versével emlékezzünk meg mi is erről a napról.

       Zaklató,

ábrándos-édes évszak,

virrasztó-gondolat korholó,

csendet bontogató,

gazella-lelkű, kedves

       ünnep,

te forró takaró,

idetévedtél ismét,

hűség-szorongató,

fészket-fosztogató,

ajándékot osztó

himnusza a hitnek,

álma szerelemnek,

vánkosa a vágynak,

csillanó csodáknak,

röpke végtelenség,

simogató kétség,

ólmos bizonyosság,

hágható magosság,

kinccsel teli mélység,

kettéosztott vétség,

fényes tekintetű,

forrás-lehelletű,

halkan szemerkélő,

fehér öröm-eső,

hozd lelkünket fényre,

szépségek tükrébe

nyugodtan nézhessünk,

messze lássunk tőle,

áttetsző időbe…

Záporozz.

       megtévedt

márciusi

       hó.

Hogy lesz-e megtévedt havazás, avagy már pajkos áprilist előző zápor paskolja a bomló virágbimbójú fák ágait, elválik. Az időjósok nem tudják - szerencsére – száz százalékosan előrejelezni az időjárás szeszélyei, még március 23-án, a Meteorológiai világnapon sem.

Bár Zsendül már a tavasz, nem csak Babits Mihály szép versében:

Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.

                        Halk fák gyönyörű gyöngéd

            ujja rajzol a színes ég

hártyájára bogas kínai titkokat.

Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.

                        Déltől harmatos estig

            járhatsz könnyű kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel ízlelgetvén

olcsó hírlapodat s borzatag ámulván

                        országok születésén,

            népek vészteli életén,

míg körötted a fák nőnek, a rügy buvik,

a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula

                        habzik, mint a szökőkút,

            ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni, mint

hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon(...)

Hasonló jókat kívánva, maradok kiváló tisztelettel:    Kiss Székely Zoltán

Kelt 2023-ban, a három melegség-zsákosra várakozva

A természet kalendáriuma

DLV.

a mogyoróbokrok között

szél jár az ágat égnek hajtja

tetszelegve forog-pörög

mutatja magát a barka

ó édes hímnemű hiúság

csak játék gyöngéd és kacér

tavaszt ígérő zsenge húsát

simogatja az enyhe szél

Virágos fát még nem is biztos, hogy találunk, de napszálltakor megpillanthatjuk már március 10. után az állatövi fény derengő, ferde fénykúpját a nyugati ég alján. Felhőtlen, száraz égen egészen a Fiastyúkig követni tudjuk, fátyla de akár a kissé még távolabb villódzó Marsig is elnyúlhat. A jelenség napnyugta után 1,5-2 órával a legszebb, egészen a nap-éj egyenlőségig megfelelőek lesznek hozzá a fényviszonyok.

Ám Imre Flóra A mogyoróbokrok között című verse is figyelmeztet:

de február ez még nagyon

ki tudja mi vár a rügyekre

a versindító alkalommal

ha vezeti is ki tudja merre

ó jaj hová lesz majd hova

ártatlan friss nárcizmusa

Március 10. - Nem ártatlan, nem nárcizmus, csak friss ünnepünk: A székely szabadság napja.

A Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján a székelység összetartozásának napja. 1854-ben ezen a napon végezték ki a Postaréten Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés vezérei voltak. A hat méter magas, porosz gránitból készült Székely vértanúk emlékműve északi alapkövén fekvő, nyíltól sebzett oroszlán mellső lábai közötti zászló alatt két keresztezett kardon a magyar címer. Jókai Mór obeliszkre vésett emléksorai nyomdafestéket először a Vasárnapi Újság 1875. augusztus 1. számában láttak:

Szent hely ez, oh vándor! egy nemzet tette e jelt itt

Leghűbb gyermekei végzetei sírja fölé.

Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:

Ezt hitték; vallák s haltak érette híven.

Törvényes, szabad és független nemzeti állás

Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!

Ezen a napon több csonka-magyarországi városban szolidaritási megmozdulást szerveznek, a legnagyobbat a budapesti Hősök terén.

Március 10-én, 1916-ban lépett át a hallhatatlanságba gróf Teleki Samu felfedező, a Kilimandzsáró meghódítója, országgyűlési képviselő, a Rudolf- és a Stefánia-tavak felfedezője.

Március 12. Gergely napja. Nagy Szent Gergely pápa Kr. u. 604-ben e napon halt meg. A  gergelyezés IV. Gergely pápa (827-844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel elődjét az iskolák, diákok egyik védőszentjének állította. Az ünnep egyúttal a diákok tavaszi félévének kezdete is volt, amikor új társakat toboroztak. E nap egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő időpontja is.

Gergely-napi szél

Szent György napig él.

József kezessége

Jó év kedvessége.

Fehér Nagycsütörtök

Indán sül meg a tök.

Márciusi por fűnek jó,

Neki fáj márciusi hó.

Március 12-é, 1883-ban, született Jávorka Sándor, a florisztikai és növényföldrajzi kutatások kimagasló jelentőségű alakja.

A Kárpát-medencei flóra teljességre törő, átfogó feltérképezése és leírása 1924-25-ben jelent meg A magyar flóra című monográfiában. Kiegészítése az 1934-ig megjelent A magyar flóra képekben című flóraalbum, amely Csapod Vera közel négyezer növényillusztrációját is tartalmazta. Az európai botanika történetében egyedülálló vállalkozásnak számító mű bővített kiadásban 1975-ben és 1991-ben újra megjelent, 1975-ben angolul, 1979-ben németül is kiadták. Ezeket a nagyszabású munkákat az 1940-es évektől további florisztikai munkái követték, amelyeknek tudományos értékük mellett gyakorlati hasznuk is kimagasló volt: a növényvilág egyes rendszertani csoportjait vagy növénytársulásait áttekintő, többnyire Csapody Vera növényakvarelljeivel illusztrált képes albumok közérthetőségüknek köszönhetően a természetjárók hasznos terepi kézikönyvei, növényhatározói lettek. Ezeket még ma is haszonnal forgatják a természet szerelmesei, s nemcsak magyarul, a Kárpát-medencében a Jávorka–Csapody-féle növényhatározók más nyelveken is megjelentek. (Románul nem…) Tudománytörténészi munkája elsősorban Kitaibel Pál munkásságára irányult, 1926 és 1945 között rendezte a nagy előd növénytári hagyatékát, herbáriumait, behatóan tanulmányozta életét és életművét, aminek lezárásaként 1957-ben jelent meg Kitaibel-monográfiája. Részt vett a Botanikai közlemények szerkesztési munkálataiban, 1954-től főszerkesztője volt az Acta Botanica szakfolyóiratnak, 1959-től pedig alapító szerkesztője a Magyarország Kultúrflórája című kiadványsorozatnak. Az Angliában gondozott és megjelent Flora Europae sorozat egyik magyarországi munkatársa volt. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában külön emlékszobát alakítottak ki Jávorka Sándor és állandó munkatársa, Csapody Vera életművének bemutatására. Mintegy negyven virágtalan és virágos növényt neveztek el róla, legutóbb a Borhidi Attila és Járainé Komlódi Magda által az 1990-es években leírt, Kubában honos buzérnemzetség kapta a Javorkaea elnevezést. Tatán szakoktatási intézet, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola viseli a nevét. 2017-ben mellszobrát avatták Debrecenben, a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium és Kollégiumhoz tartozó Diószegi Sámuel Botanikus Kertben.  Juha Richárd szobrászművész egy feketére pácolt, a növényrendszertani elágazásokat jelképező fatörzsre (magyar világfára?) helyezte el alkotását.

Juhász Gyula, a magyarság sorsának ihletett krónikásának, Dalával érkezünk március közepére, ebben a cseppet sem békés világviharban:

Szabad legyen még ezt dúdolni halkan,

Csöndes panaszt, zúgó világviharban,

A Tisza partján nézni mély vizekre

És a vizekre hajló fellegekre.

Mint monitor mellett az árva bárka,

Olyan magányos szívem szomorúsága.

A bárka zöld volt, mint a jó reménység,

Most szürke, mint a vénség és a kétség

Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,

Valami kászálódik e tavaszban,

Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,

Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!

Március 14-én, 1910-ben, látta meg a napvilágot Kőhalmon László Gyula, a kettős honfoglalás atyja, is. Elméletét alapvetően régészeti kutatásokra alapozta. Bizonyította, hogy a kijevi orosz(!) őskrónika kétféle ugriról beszél, a fehérről és a feketéről, akik nem egy időben foglalták el a Kárpát-medencét. Utánajárt, hogy a Tarih-i Üngürüsz eredetileg latin nyelvű krónikában is - amelyet Mahmud Terdzsümán, I. Szulejmán szultán bécsi zsidó családból származó tolmácsa, diplomatája saját állítása szerint 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának kifosztásakor szerzett meg, majd fordított le oszmán-török nyelvre - Hunorról (onogur) és magyarról, mint két testvérről esik szó. Az avar uralkodók a hunoktól származtatták magukat, ugyanúgy, mint az Árpád-házi királyok. Munkái művészkeze nyomán sajátos képszerűséget kapnak, így Hunor és Magyar nyomában munkája valóságos népkönyvvé vált, akárcsak 50 rajz a honfoglalókról című. A történész igazát éppen most kezdi igazolni a 2019-ben létrehozott Magyarságkutató Intézet, amely interdiszciplináris - a nyelvészeti, történelmi és néprajzi mellett etnogenetikai - kutatásokat végez a magyarság múltjával, történelmével, nyelvével, hagyományaival, kultúrájával és eredetével kapcsolatosan. (Az intézmény vezetését március 13-tól Kásler Miklós veszi át. Az ő érdeme – többek között - annak genetikai bizonyítása, hogy „...az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek.”) László Gyula számos tanulmánya az erdélyi népdalok, népszokások, mesék jelképeit magyarázza, bemutatja régi korok szerszámait és használati tárgyait, a lovasnépek hiedelemvilágát, s számos nemzeti kegytárgyról – Lehel kürtjétől, Szent István kardjától a Petőfi-mondaképződésekig minden nosztalgia és múltba feledkezés nélkül helyreállítja a valóságos képet.

A múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle. - idézem őt.

Ezzel a gondolattal kopogtatunk március idusán.

Futó, tűnő víz, feledékeny,

mit a mohó föld feliszik,

időzz a tenyeremben nékem,

emlékezz, várj kicsit.

Fényes-gyors szeretet s közöny te,

úgy vágtatsz, hogy már itt se vagy,

sok reszketés és indulás között te

reszkess, remegj, maradj.

Rainer Maria Rilke Víz című verse nekem éppen erről (is) beszél. Éltető elemünkre, a vízre, úgy van szükségünk itt, a Kárpát-medencében (is), hogy az ne legyen gátak által megszabottan csak egyik vagy másik vidék kincse.

Március fénye „reszkess, remegj, maradj” – veszem kölcsön a biztató sort Kosztolányi Dezső zseniális fordításában.

Maradok,  kiváló tisztelettel:   Kiss Székely Zoltán                                         Kelt 2023-ban, a Székely szabadság napján

A természet kalendáriuma

DLIV.

Őriz a tél még, börtönében

állasz merengve. S mint egy lepke

válladra törpe szellő röppen

és súgja is a hírt füledbe:

kitavaszodik már maholnap…

a fák még szélütötten állnak,

de jő egy hajnal és lehében

táncba-ringó szüzekké válnak.

Pókok kinyitják boltjukat majd,

két ág közt fürkésznek, lebegve,

nekik születik, hasuk teljen,

lárvából bogár, kék legyecske.

Mint nyitott kapun, úgy ömölnek

a bujdosó fecskék e tájra,

halászó csőrrel elmerülnek

a szélkavart légóceánba.

S ha majd a fűszálak hegyére

lila tetőt kötöz az este,

tücsök próbálgatja a nótát,

a tavalyit, még nem feledte?

A fehérújjú, gyilkos télről

mesélnek rémeket a cinkék –

a szarvasbogár útnak indul,

keresi fába ásott kincsét.

Ez a tavasz. Lásd, ezt ígértem

tenéked, édes. Ezt, vigasznak.

Nézzél körül hát, nem hazudtam,

temérdek kinccsel vagyok gazdag.

E tájat adom most tenéked…

s ha győzöm eztán is varázzsal:

megajándékozlak kövérebb,

dúsabb vidékkel is, a nyárral.

A tavasz-Varázsló Zelk Zoltán versét a Pesti Hírlap Képes Vasárnapja 1938. április 10-i számból mentettem át ide. Vele indulok első márciusi sétámra. Tarts velem, kedves Olvasóm, ma is!

Martius - Mars hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt. Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Régi magyar neve Böjtmás hava. Március a böjt második hónapja: a nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról. A középkorban a mezőgazdasági tennivalók szerint ifjú képében ábrázolták márciust, amint épp szőlőt kapál – szemben a szőlőt metsző, agg februárral –, mellette a lova, mely a tavaszi nap-éj egyenlőséget jelképezi a latin aequus „egyenlő” és equus „ló” id. Pliniusnak tulajdonított, népi etimológiás egyeztetése alapján.

Szállj le felséges palotád egéből,

Béke! mennyeknek koronás leánya!

Szállj le, s Európánk mezején jelenj meg

                  Már valahára!

1984-ben a Nemzetközi Pen Club március 3-át A békéért küzdő írók világnapjává nyilvánította. Egy majd kilenc fertály-századdal ezelőtti Békesség-óhajtást invokálok e napra. Virág Benedek 1801-ben írt verse idején, a XIX. század elején, 1799 és 1815 között,  Európa jelentős részére, Észak-Afrika, Ázsia és az Atlanti-óceán bizonyos területeire kiterjedő, globális fegyveres konfliktusok sorozata zajlott, amit a korszak „világháborújának” is neveznek mindmáig.

A vadon Marsnak dühödött kezéből

Üsd ki dárdáját; raboló vitézit

Puszta honnyoknak telekére vissza-

                  Menni parancsold.

Ily soká tartó viadal piaccán

A szeléd lelkek fene tigrisekké

Válnak, elszokván az igaz s az érző

                  Emberi szívtől.

A dühösséggel keresett dicsőség

Vesszen el, Múzsám szabadon kiáltja;

A borostyánág, ha vereslik, undok

                  Címer előttem.

Szállj le! s vigasztald meg az árvaságot,

Béke, mennyeknek koronás leánya!

Haj! sok országok szava kér, jelenj meg

                  Már valahára.

Háború és béke. Beh jó lenne, ha inkább más globális, de békésebb problémák megoldásával törődhetnénk. Példának okáért a természetvédelemmel.

Ugyancsak március 3-án, 1973-ban született meg az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről. Jelentőségét fél évszázad távlatából, a ma már egyértelműen kihalási hullámba torkolló természetvédelmi katasztrófák korában, különösképpen magyarázni sem kell.

Itt tartják őket föld, zsák és fiók,

itt fekszenek a mélyről álmodók.

Sok apró pihe, homok, árva szem,

Mezőt és kertet tart bennük kezem.

Ez zöldüljön ki, mint harsány tavasz,

Június csókját virágozza az.

Madárdal zengjen csengő, önfeledt,

Kis méhe dongjon a rózsák felett.

Muriel Stuart skót költő Magkereskedés című verse - Falu Tamás fordítása – egy a viktoriánus korban élt kertészhez kalauzol. Nagy-Brittaniába e korszaktól kezdődően 32 000 (állat- és növény)fajt hurcoltak be – messze a legtöbbet az egész világon -, amiből százalékosan a legkevesebb (10%, 322 faj) honosodott meg. Boldog idillikus világ? Mit sem sejtő őshonosság rombolás!

Tele álmokkal ez a kis hüvely.

A cédrus magja messzi vágyik el,

hol szent folyó zúg s múlik régi rom

És nyárért harcol ez a liliom.

Piros pecsét a rózsák levele,

Szívem illattal tölthetem tele.

Mellemben kert van, fűszáltól mohig.

És kezemben egy erdő álmodik.

Mára kezd ...leszokni az emberiség arról, hogy egész ökoszisztémákat telepítsen át egyik kontinensről a másikra. Mert ezáltal óhatatlanul őshonos fajok halálos ítéletét írja alá.

Mennyivel rokonszenvesebb Gabriele d’Annunzio Szántóvetők című versének erőteljes, letűnt kort idéző, rusztikussága! (Szász Gerő fordítása.)

Izmos, kis legényke ballag a barázdán

Jámbor ökrök mellett és vígan dalol.

Az ekevas éle a száraz gyom alól

Kövér, zsíros földet hasít – szaporázván.

Öreg paraszt szánt. Az ekére ráhajol.

Odébb egy másik vet. Tarisznya a hátán.

Abból magot szór, a jobbkezét kitárván.

Fenn a levegőben dalos pacsirta szól.

Megkondul messze a falu estharangja.

Elpihen a munka. Égre emelt szemmel

Fohászt rebeg a sok szántóvető ember,

Hogy az elvetett mag dús kalászba érjen.

Ne törjön le rá a pusztulás haragja!

Napfény melengesse, szellő simogassa!

Aki elvetette, le is arathassa,

S legyen meg kenyerük  mindennap a télen!

Soha aktuálisabb sorokat nem írtak le a békéről.

Hóval födött hegycsúcs ragyog a távolban,

Mintha oltár lenne, hogy az égig érjen!

S mintha itt a völgy lenn Isten háza volna!

D’Annunzio, a XIX-XX. századok fordulójának egyik legjelentősebb olasz költője, az I. világháborúban az osztrák-magyar monarchia által birtokolt észak-olasz területek Olaszországhoz való csatolásáért harcolt. Példaképe a niçois Giuseppe Garibaldi volt. (Garibaldi szülővárosának, Nizzának az elvesztése volt az ára, annak hogy a franciák támogassák az olasz szabadságharcot Ausztriával szemben… Maga Garibaldi hiába tiltakozott az II. Viktor Emánuel római parlamentjében Nizza és Szavoja franciáknak való átengedése ellen.) 1919 szeptemberében szabadcsapatok élén elfoglalta Fiumét és a kérészéletű Carnarói Olasz Kormányzóság államfője lett. (Az olaszoknak ez a vidék olyan, mint nekünk az Őrvidék... melyből csak Sopron és környéke maradt Magyarországnak... A  Kvarner egésze ma Horvátországé…) 1924. március 15-én III. Viktor Emánuel a Fiume melletti hegy neve után a Montenevoso hercege címet adományozta d’Annunzionak ...a versben megénekelt hóval fedett hegycsúcs…

Elkalandoztam kissé. Próbálok visszatérni a közelebbi múltba.

1957. március 9-én az USA kongresszusa elfogadta az Eisenhower-doktrinát, aminek lényege az USA-szupremáció biztosítása Közel- és Távol-Keleten...

1965. március 6-án az USA honvédelmi minisztériuma bejelentette, hogy 3500 haditengerészt küld Dél-Vietnamba…

1992. március 9-én Kína hivatalosan is csatlakozott az atomfegyverek elterjedését gátló atomsorompó szerződéshez...

1995. március 8-án indult el az Oroszországi Katonaanyák Bizottságának békemenete és a hadvezetés minden tiltása ellenére a hónap végére Csecsenföldre érkezett...

Olvad a hó, a mezőkön a fű már újra kizöldül

                        S frissül a fákon a lomb.

Újul a föld arca s a folyók leapadva haladnak

                        Régi mederben odább.

Lejti a Nimfákkal körtáncát Grácia és két

                        Szép húga meztelenül.

De ne örülj, nincs semmi örök, tovareppen az óra

                        És tavaszod veled száll.

Enyhül a fagy, tavasz éled, a nyár elkergeti s ő is

                        Fut menekülve tovább.

S még csak alig hoz az ősz napfényre gyümölcsöt a fákon

                        Újra viharzik a tél.

Mégis a természetben halálra megint kikelet jön(...)

Horatius 4., Torquatushoz címzett, Rónai Pál fordította, óda-részletének utolsó sora legyen biztatónk a mostani tavaszban!

                      Maradok kiváló tisztelettel:   Kiss Székely Zoltán

                      Kelt 2023-ban, fél évszázaddal az első nemzetközi vadfaj-védelmi Egyezmény életbelépése után

A természet kalendáriuma

DLIII.

Bimbó-fejtő szép tavasz!

Mint kis gyermek, olyan az:

A mogorva tél után

Fürge, tiszta, friss, vidám!  

Zigány Árpád író 1910-ben megjelent Csengő-bongó versikék kis emberek mulattatására című kötetéből vettem e sorokat mai február végi – március eleji sétánk kedvcsinálójának. Újságíró, regényíró és színpadi szerző mindez együtt volt ő. Mi több a Tolnai Világlexikon főmunkatársaként több tucat, 8-40 hasáb terjedelmű enciklopédia szócikket is írt irodalmi és kulturális témákban, sőt olykor műszaki-technikai területen is: adatgazdag és nagy terjedelmű a Dante-szócikke, de ilyen igényű az aviatikáról szóló is.

Hogy mégis gyermekversét vettem elő? Bocsájts meg bohóságom, kedves Olvasom. Mentségemre: tavasz közeleg!

S hogy ne csak megkövessem olvasóim, de helyre is rángassam a Kalendárium babéros útját, Rainer Maria Rilke gondolatával folytatom:

Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely őt csak hosszas kérlelés után engedi át, a nappalok, mik vaktában zúdítanak rá meleget és esőt és szelet, no és az éjszakák, melyek lassacskán lopódznak oda hozzá, hogy jeges ujjaikkal fojtogassák. Ám ez a gyáva, gyászos harc, ez a tavasz.

Kemény, vérfagyasztó megfogalmazás. Egy olyan költőtől, aki amikor A zenéhez szól - Tandori Dezső fordításában - csupa rajongás: vágy ...a lakhatatlan után.

Zene: szobrok lélegzete. Képek

csöndje, talán. Te nyelv, hol a nyelvek

véget érnek. Idő, mely

függélyesen állva,

mulandó szívekre mutat.

Érzések – ki iránt? Ó, érzés

átváltozata – mivé? –: hallható tájjá.

Ó, Idegen: zene. Tőlünk sarjadt

szívtér. Legbensőnk, mely

túllép rajtunk, mert kifelé tör –

szent búcsúvétel:
mert a benső vesz körül, mint

legtanultabb távolunk, mint

lég fonákja:

tiszta,

hatalmas,

már lakhatatlan.

Ez a hol vérfagyasztóan realista, máskor rajongásig pesszimista német költő néha fenségesen természeti képekkel ajándékoz meg: 

Fenyvesek zihálnak rekedten

hó alatt, s minden gally körül

fénypárna nő kerekdedebben.

Fehér csapás fut fel csendesen,

a ház otthonossá derül.

Óra jár, gyerkőcök remegnek:

zöld tűzhelyben hars fahasáb

rogy zajával ligetszeleknek, —

kint fehér flitterek lebegnek,

perc nő Öröklétté tovább.

A Fenyvesek zihálnak rekedten – Efrim Israel fordításában – második versszakával  visszatérünk a gyerekek világába, de már mint kívülálló szemlélő lebbenünk át a tavaszt-váró öröklétbe.

122 évvel ezelőtt, 1901 február 28-án, született Linus Carl Pauling német származású amerikai kémikus, a modern szerkezeti kémia és a molekuláris biológia egyik megalapozója. 1951-ben ért munkája csúcsára a biológiai nagymolekulák szerkezetének felderítésében az alfa-hélix felfedezésével. Pauling a hemoglobin szerkezetét egy olyan modell segítségével mutatta be, amelyben az atomok egy csavarvonalon vannak elrendezve és ezt a gondolatot általánosságban a fehérjékre is kivetítette. Erre a csavarvonal-szerkezetre vezethető vissza a kettős csavarvonal is, amit James D. Wattson és Francis Crick a dezoxiribonukleinsav szerkezetének posztuláltak. 1954-ben kémiai Nobel-dijat kapott a „kémiai kötés természetének kutatása terén elért eredményeiért, és ezeknek a komplex vegyületek szerkezetmeghatározásban történő felhasználásáért”.

1957-ben Barry Commoner biológussal petíció hadjáratot indított. Észak-Amerikában élő gyerekek tejfogaiban vizsgálta a radioaktív stroncium-90 eloszlását, és arra a következtetésre jutott, hogy a légköri nukleáris kísérletek károsak az egészségre a radioaktív csapadék miatt. 1958-ban Pauling és felesége 11 000 tudós által aláírt petíciót adott át az amerikai kormánynak az ENSZ nevében, amelyben az atomrobbantások befejezését követelték. 1962-ben megjelentette könyvét  No more War! (Soha többé háborút!) címmel. A nyilvánosság nyomásának engedve 1963-ban John Fitzgerald Kennedy és Nyikita Szergejevics Hruscsov moratóriumot írt alá a nukleáris kísérletek tilalmáról. Azon a napon, amikor életbe lépett az atomcsend egyezmény, a Nobel–díj-bizottság Paulingot Nobel–békedíjjal tüntette ki. A díj adományozása politikai vihart kavart, a „kriptokommunistának” tartott Pauling kitüntetésekor az amerikai kormány tiltakozott...

106 évvel ezelőtt, 1917. március 1-én elkobozták a Nyugat aznap megjelenő számát. A „bűnös” Babits Mihály volt, az ok a Fortissimo háborúellenes verse volt.

Haragszik és dúl-fúl az Isten

vagy csak talán alszik az égben,

aluszik vagy halott is épen -

ki költi őt föl, emberek?

Anyák, sírjatok hangosabban:

akit föl nem ver annyi ágyú,

rezzenti-é gyenge sírástok?

És ne is könnyel sírjatok,

mert a könny mind csak földre hull

hanggal sírjatok föl az égre,

sírjatok irgalmatlanul:

ne oly édesen mint a forrás,

ne oly zenével mint a zápor,

ne mint a régi Niobék:

hanem parttalan mint az árvíz

sírjatok vagy a görgeteg

lavina, sírjatok jeget,

tüzet sírjatok mint a láva!

A drága fiúk hullanak

vérben a hóra napra-nap.

Ne hagyjatok aludni senkit:

ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,

de érdemes-e félni még?

és érdemes-e élni még?

Ó, mért nem hallani hangotok?

Menjetek a piacra sírni,

sikoltsatok a templomokban

vadak asszonyai, vadakká

imuljatok őrjítő, őrült

imában!

És ha hasztalan

ima, sírás: - mi káromolni

tudunk még, férfiak! Ma már

hiszünk káromlani-érdemes

alvó magasságot a Sorsban.

Hányjuk álmára kopogó

bestemmiáknak jégesőjét!

Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?

Tagadjuk őt, talán fölébred!

Cibáljuk őt, verjük a szókkal!

mint aki gazda horkol égő

házban - a süket Istenét!

Süket! Süket!…

Ó ma milyen jó

volna süketnek mint az Isten!

Süket a föld, nem érzi hátán

hadak alázó dobogását.

Jó volna süketen csirázni

mint virághagyma föld alatt:

minden süket, földben, Istenben

csak az ember szakadt ki a

süket Istenből iszonyokra

kikelt belőle féreg-módon,

Isten férgének, viszkető

nyüzsgésre, fájni - mert ami

nem süket Isten: fájdalom,

míg az Istenbe visszahal!

Éppen e vers megjelenése előtt egy évszázaddal, 1917. március 2-án született Arany János. Hatvan éves korában, 1877-ben írta volt a nyolcsoros Civilizáció szösszenetét:

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csínyt tesz,

Összeül és – helybehagyja.

Én meg 2023 másod-harmad hó fordulóján, azon morfondírozok, se így, se úgy nem jó.

Megváltoztatni nem tudom, de szólok. Szóljunk sokan. Imával És káromkodással: nem jó ez így!

Békés tavaszodás. Meleget ígérő napfelkelték. Másod-harmad hó fordulóján Áprily Lajossal indulok erdőt járni, a még zúzmarás erdőt. Ő meg éppen a természet védszentjét, Szent Ferencet, hívja az útra 1965-ben írt Assisi, jöjj… című versében:

Vadjárta út ez, vadcsapás,

moha-szegélye zúzmarás.

Halkul a léptem. De a vad,

az őz s a szarvas megszalad.

Pedig kezem fegyvertelen.

Assisi, hívlak. Jöjj velem.

Nagyobb erőd van, több hited,

a szarvast megszelídíted.

A farkashoz is volt szavad:

megállt a gubbiói vad,

mert csodát tett keresztjeled…

Az erdőn hadd járjak veled.

Assisi, szólj. Én hallgatok.

Űzött és nyugtalan vagyok.

Assisi, mellettem haladj.

Lelkemnek békességet adj.

Maradok kiváló tisztelettel:   Kiss Székely Zoltán

Kelt 2023-ban, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján

A természet kalendáriuma

DLII.

Pilinkézz, porka hó, szitálj,

fehéredjék a barna táj.

Tüntess el minden föld-sebet,

boríts fázó vetéseket.

A lombtalan fát cicomázd,

derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.

Pilinkézz, porka hó, szitálj,

ragyogtass, idealizálj.

Csillagformájú kis pihe,

lebbenj pillám közé, ide!

Ma légy cseppentő gyógyszerem,

Gyógyítgasd gyengülő szemem,

hogy zúzmarák, derek, havak,

még lássalak. Még lássalak.

Pilinkézz, porka hó! Áprily Lajos 1965-ben megfogalmazott kérése szerint. Hisz még nyakig benne pihegünk a télben.

A Magyarhoni Földtani Társulat az Év ásványa programjának választásán nagy fölénnyel nyert a csillám-csoport (régebben ablaktáblák készítéséhez, vakolatokhoz használtak csillámokat, manapság építőanyagok, festékek fontos adalékai) és a goethit (Johann Wolfgang Goethéről kapta a nevét, aki a Jénai Ásványtani Társaság elnöki tisztségét is betöltötte egykor) előtt az antimonit. Az ásvány rombos rendszerben kristályosodó antimon-szulfid (Sb₂S₃), az antimon (latinul stibium) fém legfontosabb érce (72% Sb). A nyelvújítás korában méltán kapta a dárdany nevet: formagazdag kristályai általában oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 cm-t is meghaladhatja.

  Kristályszerkezeti sajátosságai miatt az oszlopok, tűk oldalát alkotó egyik lap mentén kitűnően hasad. Puha, körömmel karcolható. Élénk fémfényű, ólomszürke kristályainak felülete – erős fény hatására különösen – gyorsan fénytelenre, feketére vagy tarkára futtatódik. Forróvizes oldatokból kristályosodó ásvány, általában az ércesedések késői, kis hőmérsékletű szakaszában képződik. Japán, Kína, Borneó, Franciaország, Peru és Mexikó polimetálos ércesedései mellett az egykori Nagy-Magyarország területéről a máramarosi, szigethegységi és felvidéki lelőhelyei a legismertebbek. Használják tűzgátló anyagokban, kerámiákban, üvegekben, fémötvözetekben (pl. ólommal az akkumulátorokban).

A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya is megválasztotta a 2023 év gyógynövényét: a vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum). A Délkelet-Európában honos növényt a Kárpát-medencében díszfaként ültetik elsősorban városi környezetben. A Gerecse hegység délkeleti lábánál Gyarmatpusztánál található Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű (22 hektár), elegyetlen vadgesztenye állománya, a gróf Sándor Móricz által az 1830-as években épített vadaskertben. A vadgesztenye csökkenti az érfalak károsodását, érrendszeri problémák kezelésére kiválóan alkalmazható. A  termésének magas szaponintartalma miatt a mosódióhoz hasonlóan használhatjuk ruhák mosására, de folyékony mosószerként is alkalmazhatjuk.

A gyarmatpusztai vadgesztenyésnél sokkal régebbi az a vasgesztenyefa-liget, amelyet egykor az Aranka Györgyék Erdélyi Nyelvmívelő Társaságának székhelyén, az Ebháton ma is álló  - ma a milícia által birtokolt - épület udvarán volt. A kert szomszédos volt a Bolyai iskola-pályájával, s mi, pályakölykök, előszeretettel onnan szereztük be a vadgesztenye-bombákat ősszel. A felgazosodott pályát gondozó Szabó Tibi bácsi a gyomot kupacokba rakva égette el. Mi meg egy este a még izzó parázsba dugdostuk a vadgesztenyéket, amelyek felfőve hatalmas pukkanással dobták szét forró levüket. Volt is ebből aztán hadd-el-hadd, mert a szétvetett zsarátnok begyulladt, s mi alig tudtuk eloltani a szétfröccsenő parazsat. Régi, megszépült emléke az akkori szeppenetnek.

Gyermekkorunk jelei - veszem a szót Francois-René de Chateaubriandtól - ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.

A pályát, az egykori gyümölcsöst, a svéd cirkusz „vendégeskedése” után, akkor még itt-ott vakondtúrások díszítették.

A Vadonleső Program az idei évben az év emlősének a közönséges vakondot (Talpa europaea) választotta. Szinte egész Európában elterjedt, a mocsaras, szikes területek és az intenzíven művelt szántók kivételével szinte minden élőhelyen megtalálható. Tápláléka mozgó férgek, csigák és rovarok. Az apró szemek, fülkagyló nélküli fülnyílások, a hosszú, ormányszerű orr, mélysötétbarna bundája, hengeres teste utal föld alatti életére. Az állattal sokkal ritkábban találkozhatunk, mint a vakondtúrásokkal, amelyek akár 100 méternél is hosszabb, elágazó járatrendszerek levegőztető kéményei. A megjelenő túrások sok bosszúságot okozhatnak, de a járatai fellazítják a talajt, ők meg kártevő rovarokat fogyasztanak.

A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán?

Költői kérdés. Megfogalmazója a 23 éve, 2000. február 19-én örök természetes környezetébe költözött Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser, az organikus építészet fura nevű osztrák mester volt. A bécsi szecesszióból kivirágzott világnézete, filozófiai hitvallása egész építészetén végigvonul: az embert vissza akarja téríteni a természethez. Erre utal felvett művészneve is: Friedensreich = béketeli; Regentag = esős nap; Dunkelbunt = sötéttarka, Hundertwasser = száz víz. 

22 éve, 2001. február 20-án halt meg Donella Hager Meadows, a huszadik század egyik legbefolyásosabb környezeti gondolkodója. Biofizikusként a rendszerdinamika viszonylag új eszközeit alkalmazta a fenntarthatóság globális problémáira. Az 1972-ben megjelent The Limits to Growth (A növekedés határai) szerzőjeként – a könyv több mint 9 millió példányban jelent meg 26 nyelven – megkérdőjelezte a Föld azon képességét, hogy a végtelenségig bírná az ember féktelen gazdasági terjeszkedést. 1992-ben a Túl a határokon könyvében adott számot addigi kutatásairól. 1996-ban megalapította a Fenntarthatósági Intézetet azzal a küldetéssel, hogy elősegítse a fenntartható rendszerekre való átmenetet a társadalom minden szintjén. Az Intézet 2011-ben vette fel alapítója nevét. Meadows máig ható üzenete meglehetősen egyszerű:

Mi, emberek elég okosak vagyunk ahhoz, hogy összetett rendszereket és elképesztő termelékenységet hozzunk létre; minden bizonnyal elég okosak vagyunk ahhoz is, hogy mindenki egyenlően osztozzon a javakban, és biztosan elég okosak vagyunk ahhoz, hogy fenntartható módon kezeljük a természeti világot, amelytől mindannyian függünk.

És megszívlelendő!

Február 21.-re esik az idén húshagyókedd. Ünnepségek, népszokások kapcsolódnak e naphoz, sok helyütt karneválok, fesztiválok zajlanak. Francia neve Mardi gras, szó szerint kövér kedd. Angol neve Shrove Tuesday, azaz gyóntató kedd.

Ki-ki döntse el, vajon a mostani világhelyzetben, a fenntarthatóságot gyújtópontba állítva, kövér keddre vagy gyóntató keddre van-e szüksége az emberiségnek…

A völgyek vándora, Wass Albert versével búcsúzom mára, kedves Olvasóm.

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,

s a völgyek szürke rabja nem vagyok,

völgy vándorát a hegyek csókja várja

és utam egyre feljebb kanyarog.

S ó ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek

hajnal-pompában búskomor falat! -

S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:

hátha most a hegyre föl-vezet?

Hátha holnap könyörül a távol,

s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,

szelek dalolnak: „messzeföldi vándor

rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja

távol hegyekre bízva feltekint…

De útja völgy, jaj völgy maradt megint.

A hegyhátra kanyarodó út reményében, maradok kiváló tisztelettel:        Kiss Székely Zoltán                                                      

Kelt 2023-ban, negyed századdal Wass Albert halála után         

A természet kalendáriuma

DLI.

          Friss hó hullott ránk hirtelen,

          s a sok pehely most játszik velem.

          Az egész tájat fehérre lepték,

          szállnak felette, mint apró lepkék.

Tél. Bözödi György tele február második dekádjával érkezett. Hideg is van, hóból is több kellene. Egykoron éppen február 10-én, Szent Skolasztika napján, szedték a Gyümölcsoltó Boldogasszonykor való szemzéshez az oltóágat. Bizsereg már bent az eljövendő tavasz a fában, de még a tél dereka hátra van.

Kolos. A Skolasztika magyar alakja. A középkorban még igen kedvelt asszonyi keresztnév volt. Így hívták Szent István húgát is. Kultuszának emléke Vizsoly freskóképe és a garamszentbenedeki apátság 1483-ból datálódó faszobra. Női névként ma már csak a kalendáriumi helye miatt tartjuk számon.

Február 13-án, 1800-ba, született az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel, 1849-ben juhász (a szabadságharc leverése után egy ideig bujdosnia kellett), 1860-tól az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, 1872-től az akkor alapított kolozsvári tudományegyetem első „elemi mathesis” professzora.

Február 14. az itáliai ókeresztény vértanú Bálint napja. Legendáját az Érdy-kódex adja elő: egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát. Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (jan. 7), a passaui egyházmegye társpatrónusa. Német-ajkú vidékeken, Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozta. A két szent alakja később eggyé olvadt. Bálint népszerűségét mutatja, hogy a XVI. században a székelységben (is) törzsökös családnévvé vált. Liturgikus hagyomány és néphiedelem fűződött hajdan alakjához. Lelki betegség, nyavalyatörés és szédülés esetén hívták segítségül. Ugyanakkor a farsang és a böjt egyik, ma is igen népszerű határ–szentje. Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje. Már a római Lupercalia is az ifjúság párba állásának napja volt. A francia és a horvát néphit szerint a madarak is ezen a napon tartják menyegzőjüket. Az angoloknál Valentine-nap estéjén babérlevelet dugnak párnájuk alá az angol hajadonok, hogy megálmodják, ki lesz a mátkájuk. (Apollón szent növényének, a babérnak leveleire régen azért is pályáztak, mert úgy hitték, rágcsálásuk szerelmi „ihletet” ébreszt.) Az angol nyelvben a valentine nemcsak a szeretőt jelenti, de a Bálint-napon küldött szerelmi ajándékot, szerelmes verset is. A nálunk újabban terjedő „valentinozás” viszont a kritikátlan anglománia és Amerika-imádat, illetve a szokás teljes elüzletiesedésének a tanújele...

Hasznosabb, ha folytatjuk a 2023 esztendő választott természeti értékeinek bemutatását.

Az év kétéltűje/hüllője az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya szavazása alapján az alpesi gőte (Mesotriton alpestris), az egyik legritkább, kevésbé közismert Kárpát-medencei kétéltű. Általában március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről, és szinte azonnal a petézőhelyre vonul, amelyen gyakran a foltos szalamandrával, a pettyes gőtével és a sárga hasú unkával osztozik. Legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány, s az erdők letermelése veszélyezteti, de az elhibázott haltelepítés és a vizek szennyezése is. A hím 8, a nőstény 10 cm. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, a hasa narancsvörös. Nászidőszakban színei felerősödnek. A nőstény barna, világosabb narancsos hassal. Főleg gerinctelenekkel táplálkozik. A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban az újszülöttek kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.

A Magyarhoni Földtani Társulat idei ősmaradvány szavazásán, egy tengeri sünt (Clypeaster) és a páfrányfenyőt (Ginkgoites) utasítva maga mögé, a borostyánkő győzött. Az anyaga maga a kövület: egykor élt fás szárú növények megkövesedett gyantája. A görög-római mitológia szerint Héliosz napisten lányainak könnyeiből keletkezett, akik megsiratták nagyravágyó testvérüket, Phaethont, aki, amikor hajtani akarta apja szekerét, nem tudta megfékezni az összevissza száguldó lovakat, lángba borította a földet, ő maga az Eridanosz folyóba zuhant. Ovidius ezért nevezte az „istenek könnyének” a borostyánt. Ma is sok növénycsoport termel gyantát, amely a növény testén keletkező sérülések zárásakor látja el nélkülözhetetlen védő feladatát. A növényből kicsorgó gyanta kezdetben mézszerű, csillogó és ragacsos, beleragadhatnak kisebb-nagyobb növényi és állat-zárványok. A gyanta idővel megkeményedik, kedvező körülmények között fosszilizálódik. A világ leghíresebb „borostyánkő kincses-házai”, Dominika és Burma mellett, a Balti-tenger sekély déli partvonala. Mivel könnyen faragható ásvány, a rómaiak sok más ásvány mellett használták a borostyánkövet is gemmák, kámeák készítésére. A Borostyánkő-út – 1925-től nevezik csak így - a Trieszt környéki Aquileiából indult, s Emonán (Ljubljana), Savarián (Szombathely), Scarbantián (Sopron) át vezetett a Balti-tengerig. Mészkőből faragott kövekkel rakták ki, szélessége pedig 6,5-7 métert is elérte. Fontosságát támasztják alá a bronzkori gyöngyök és bronzlemezek, kora császárkori üvegkorsó mellett az előkerült vaskori borostyán-gyöngyök és számtalan borostyánkő faragvány.

A Magyar Földtani Intézetnek is szép borostyánkő gyűjteménye van. A XIX. század második felében, az ipari-tudományos forradalom légkörében fogalmazódott meg Európa-szerte a földtani intézmények megalapításának gondolata. Magyarországon a kiegyezés idején adódott erre lehetőség. I. Ferenc József 1869. június 18-án hagyta jóvá a Földtani Intézet megalapítását. Az intézmény gyűjteményének gyarapodásával öt alkalommal is költözött, míg Böckh János igazgató szervezőmunkájának és Semsey Andor nagyvonalú adományának köszönhetően beköltözhetett ma helyére, a Stefánia útra. A telket a főváros adományozta, azzal a feltétellel, hogy az intézet köteles a gyűjteményeket kiállítani és azok látogatását, valamint az iskolák számára az oktatáshoz szükséges kőzetanyagot biztosítani. 1898. február 9-én kezdték építeni Lechner Ödön egyik legszebb épületét, a magyar szecesszió kiemelkedő alkotását. A középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb jelzi az épületet elfoglaló intézmény feladatát. Zsolnay mázas tetőcserép fedi az épületet, a homlokzatdíszek szintén kerámiából készültek és részben népi, részben földtani motívumokat hordoznak. A belső terek kialakítása is nagyon igényes, az ablakok és ajtók faragását „sujtásos” ornamentika díszíti, a szélfogó és a nyílászárók maratott üvegfelületeit szintén magyaros motívumokkal látták el.

Kilépve a rideg kövek gyanta-meleg, borostyánkő-sárga folyosójáról, Bözödi György telébe, révedek a kinti világ hófehér árnyékára.

Te jössz felém, s nem ismerlek meg,

kicsi hópelyhek úgy ellepnek.

Nem is te vagy, valaki más tán,

virgonc pelyhekkel siet a hátán,

hóból egészen, hó a feje, válla,

s te csak árnyékként húzódsz alája.

Maradok kiváló tisztelettel           Kiss Székely Zoltán

Kelt 2023-ban, Kolos napján

A természet kalendáriuma

DL.

A Vlegyászán most csitul el a szél

Most hajlik a fagy roppant dereka.

Az áfonyatő álmában beszél -

a holdas csöndben lassan pereg a

megbocsátás ajándék-havazása.

Sisakvirágok kóbor tüskeváza

ünnepre vált: befogadja a táj.

Kihalt birtokát az idő bejárja,

nincs tobozfürt, hogy ne ingana ága,

pereg a hó: hogy nyugalmat találj.

A völgyek biztonsága messze lent -

a csillagok színes világa távol,

várakozó csöndesség idebent.

A fenyvesen a fehér átvilágol.

Pereg a hó. Egyed Emese soraival ereszkedem, lopakodom a hófödte február fenséges fenyvesébe.

A február valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak. Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava.

Február 3-a kisázsiai Szebaszté örmény püspökének, Szent Balázsnak a napja.  Üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Innen ered – sok más mellett - természetvarázsló attribútuma.

Balázs napján, 1468-ban lépett a csillagvilágba a mozgatható betűelemes könyvnyomtatás feltalálója, Johannás Gutenberg. Sokan a könyvnyomtatást tartják a második évezred legnagyobb felfedezésének. A XV. században kezdődött, napjainkban is tartó kultúrtörténeti korszak a Gutenberg-galaxis. Az elmúlt években azonban a tévé, az internet, az e-könyvek hordozóinak térnyerése a szűkülő Gutenberg-galaxis apokaliptikus jövőképét sejttetik. Romániában a könyvtárak csaknem fele bezárt, a könyvtárlátogatók száma harmadára csökkent 1990 óta. Bár a könyves ünnepek, könyvvásárok sikeresek, s a kiadók sorra rukkolnak elő új kiadványokkal, és igenis létezik az olvasók, könyvbarátok tábora, ugyanakkor a lakosság jelentős része egyszerűen nem olvas se könyvet, se újságot. Ráadásul a papír ára egekbe szökött. Egyre több napi- heti – vagy havilap kénytelen korlátozni lapszámát vagy éppen végleg a netre vonul. Sok évtizede már kezdett háttérbe szorulni a papírra nyomtatott szó „fogyasztásának” kultúrája. Amikor műveltségről, tudásról esik szó, akadnak, akik egyenesen úgy vélekednek, hogy teljesen fölösleges a lexikális ismereteket a hagyományos módon szélesíteni, hiszen az internet uralta világban egy gombnyomással utána tud nézni az adatoknak az ember. Erre Csányi Vilmos etológus hasonlattal felel: a memória éppúgy fejleszthető és fejlesztendő, mint az izmok. Aki nem olvas, nem tanul meg verseket,  annak nem alakul ki megfelelő emlékezőképessége. Gondolatok a könyvtárban. A jövő titka - Vörösmarty Mihályt parafrazálva - megy-e a könyvek, s írott sajtó nélkül a világ elébb.

Hatodika Szent Dorottya napja. Mártíromsága után egy égi küldönc jelent meg egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral. Innen attribútuma a „Tavaszi Rózsa”, ezért lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Közel járunk az igazsághoz, ha benne az ókori Róma tavaszistennőjét, Flórát véljük felismerni: akkor és ott február 10. volt a tavasz első napja.

Február 9-én lesz két év híján negyed évezrede, hogy 1775-ben e napon megszületett Bolyán Bolyai Farkas. Igaz ugyan, hogy virágkertészettel nem foglalkozott, de mint azt Oláh Anna 2018-ban a Kortárs Kiadó gondozásában megjelent A Domáldi tündérkert. Bolyai Farkas gyümölcskertész, erdész, borász munkássága című könyvében igazolja mezőgazdászként is megállta volna helyét.

Már Bolyai Farkast is foglalkoztatta a környezet egyensúlyának megóvása.

De tudatos természetvédelemről akkortájt még nem beszélhetünk. Ma már égetően fontos a természetvédelem, s részeként a rovarvédelem. Az elmúlt harminc év során a repülő rovarok háromnegyede tűnt el a Földről; ezermilliárdos egyedszámokról beszélünk. Nem kevesebbért felelnek, mint a bolygónk ember-eltartó képességéről. Nem csupán egyes rovarcsoportok - méhek és rokonaik, lepkék, bogarak, szúnyogok és legyek - beporzást végző fontossága miatt. Akár ronda, akár szúr vagy harap, a legapróbb képviselői is nélkülözhetetlen részesei annak a hatalmas mérlegnek, amit biológiai egyensúlynak nevezünk. E mérleg nyelve vészesen kibillent az ember felelőtlen tevékenysége miatt. Hogy mennyire? Napjainkra a szárazföldi emlősök mintegy 98%-át teszi ki az ember a háziállataival és csupán 2%-át a vadon élő állatok aránya. Pár száz évvel korábban ez gyakorlatilag még a fordítva volt. Az emberiség egyik legnagyobb feladata, hogy ismét megtanuljunk harmóniában élni természeti környezetükkel.

Ezért is választják meg évente az év állatait, növényeit, gombáját, ásványát, kőzetét, kövületét.

Idén az év rovara választás jelöltjei „mintaszülők”. A rovarvilágban meglehetősen ritka az utódgondozás. A szavazáson támogatható három rovarfaj (homoki hernyóölődarázs, szmirnai fülbemászó, közönséges temetőbogár) ebbe a kategóriába tartozik. Sem nem szépek, sem nem különösebben kedveltek vagy ismertek. A Magyar Rovartani Társaság versenyén a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) győzött. Nem túl bizalomgerjesztő neve ellenére, ő a zöld felületek utcaseprője. Az elhullott állatok tetemei nem maradnak temetetlenül ott, ahol a temetőbogarak megtelepedtek. Különlegességük, hogy az elhullott tetem alól kiássák a földet, s az eltemetődik. Ezt követően egy, a tetemtől induló járatot készítenek, ami egy kamrában végződik. Ide rakják le a petéiket. A petékből kikelt lárvákat a nőstény ciripelve hívja magához és előemésztett étellel táplálja őket.

Az idén először a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya meghirdette külön az év lepkéje akciót. Az első szavazást, a fehérgyűrűs csüngőlepke és az éjjeli pávaszem előtt, a Kárpát-medence egyik ikonikus nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó (Papilio machaon) nyerte.

A faj névadója az ógörög gyógyítás és a gyógyhatású szerek istenének Aszklépiosznak a fia Machaon, aki öccsével,  Podalirius-szal, a trójai háborúban Triccából vezettek egy sereget a görögök oldalán. A fecskefarkú pillangó világszerte elterjedt faj, csaknem az egész északi féltekét benépesíti. A Kárpát-medencében mindenütt előfordul, a hegy- és dombvidékeken gyakoribb. Jellegzetes „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek magasabb fák tetején, kopár hegycsúcsokon, dombtetőkön, kilátók környékén területet tartanak fent maguknak, amely körül folyamatosan őrjáratoznak. Ha egy hím megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek, viszont az arra tévedő nőstényeket erőteljes udvarlással lecsalogatják a földre, majd a fűben védett, napfényes helyen párosodnak. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, így tud észrevétlen maradni a ragadozók előtt. A vedlések után viszont színes mintázata rendkívül jól el tudja rejteni tápnövényein. Elsősorban ernyősvirágzatú növényeken él - kapron, köményen, murkon -, de a nagyezerjófű leveleit sem veti meg. Számottevő kárt nem tud okozni, így ne sajnáljuk tőle azt a kevés növényt. Megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet (osmeterium) ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt rossz ízét keltve. Machaon és Podalirius is gyógyító sebész volt. A Tróját ostromlók közül Philoktétész, Telephus és Menelaus üszkösödésnek induló sebeit is begyógyították – pillangónk ezért kapta nevét.

Hanem az ógörög mondavilágból, kedves Olvasóm, hadd kanyarodjunk vissza február varázslatokra várakoztató nyugalmába, Egyed Emese vers-végével:

A Vlegyászán vastagodik a jég

tavaly csontszáraz patakmedreken.

Madárszárny lebben, megvillan a kék,

felröppen szívbe fagyott énekem:

havazz, havazz! Boróka álma érzik

mindenen át. Élni fogunk, hiszem.

Most - várakozz. A csoda benned érik,

s felujjongsz majd! Túl tüskén, könnyeken.

                    Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                      

          Kelt 2023-ban, természetvarázsló Balázs napján

A természet kalendáriuma

DXLIX.

Illatod a földben hagytad, mélyen

És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.

Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,

Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,

És marokkal tép, aki elér.

Az 1900. január 25-én született Fekete István – a Bogáncs és megannyi állatregény szerzője - írta ezt a Hóvirágról. Keletkezésekor még valóban marokszám tépték, s kilószám vitték a piacra… kisstílű kapzsik. De gyarlóságunk annyira meggyérítette állományait, hogy ma már védeni kell őt (!) is.

Az idei elsőt pár napja láttam egy belvárosi utca járdaszéli virágágyásában. (Léteznek még ilyenek itt-ott a nagyvárosokban is.) Szemetes utcán, autók kipufogógáz-ködében hirdette az élni vágyás reményét.

Nem ismered a daltzengő májust,

Szirmodra fagy hideg, ónos eső,

Mégis szívemen hordom bokrétádat,

S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,

Mert te vagy – te vagy a: Legelső…

Január 25. pálfordulás – a természetben is. Pál napja időjárásából az egész esztendő termésére, gazdasági életének kilátásaira próbáltak következtetni eleink.

Ha fényes Szent Pál,

Minden termés szépen áll.

Ha Pál fordul köddel,

Jószág hullik döggel.

Szent Pál - ahogy magát megnevezte, nem találván méltónak magát az apostoli címre, „a legkisebb az apostolok között” - a Vízöntő havát képviseli. Megtérése, s hogy a pogányok misszionáriusává lett, a kezdete a kereszténység világvallássá válásának.

Beh jó világ a hóvilág,

De csak meleg szobában;

Virulhat kinn a jégvirág,

Ha kézben telt pohár van!

Fel is köszöntöm télapót,

Hogy újra visszatére:

Terítsen enyhe takarót

Vetésre, venyigére;

Vidor tavasz keljen nyomán,

Nyár is, ősz is dicsérje,

S jó új bor és kenyér után

Hálánk híven kísérje.

Télen. 130 évvel ezelőtti telet idéz Gyulai Pál 1893-ban írt verse. Három év híján két évszázada, 1826. január 25-én született Kolozsváron a magyar irodalom mindenese.

Az egész táj egy hótenger,

Rajt’ egy-két bágyadt sugár,

De nyugodt, mint öreg ember,

Akinek nincs vágya már.

Lomb, virág és víg madárdal

Eltűnt, mint a szerelem;

Az emlék is lassan elhal,

Száraz kórón s levelen.

(...)Minden nyugodt és kifáradt,

De nem vénség ez s halál,

Ami nyugszik, újra támad,

És tavasz, nyár visszaszáll.

Csak te vagy más, oh emberszív, -

Tél ha egyszer béhavaz,

Hiú vágyad hasztalan vív,

Nincs számodra új tavasz! 

Hadd ébresszelek, kedves Olvasóm ebből a január végi reményvesztettségből a 2023. év vadvirágával. Az elmúlt év végi szavazáson a borzas len (Linum hirsutum) jelentős, 60%-os  fölénnyel maga mögé utasította a tarka nőszirmot (Iris variegata) és a selymes peremizst (Inula oculus-christi). A szavazásra jelölt fajok ezúttal a szárazabb, sztyeppi élőhelyekhez kötődtek, így a szervezők ezen élőhelyek fontosságára és megőrzésük lehetőségeire kívánják felhívni idén a figyelmet. Az online szavazást a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület honlapján bonyolították le, együttműködő partnerükkel, a Magyar Biológiai Társasággal közösen. A borzas len Kelet- és Közép-Európában elterjedt faj, kelet felé a Kaukázusig, délen pedig a Kaszpi-tengerig fordul elő. A Kárpát-medencében száraz gyepekben, sztyepréteken, meszes homokpuszta-gyepekben, ritkábban száraz tölgyesekben találkozhatunk vele. 50–80 cm magas, felegyenesedő szárú évelő növény. Május és július között virágzik, az álfűzérbe tömörülő virágokban 5 liláskék – a klasszikus lenkéknél lilásabb – szirom található. Mirigyes csészelevelei és szőrös szára fajbélyeg; innen ered magyar és tudományos nevében a borzas (hirsutum) jelző.

Igazi kuriózumnak számít a 2023-as év gombája, az ehető disznófülgomba (Gomphus clavatus). Az idei 3 gombafaj jelölt savanyú talajú erdők lakója: ilyen élőhelyekből, lápokból ma már kevés van, pedig ezeken a területeken sok különleges és védett gombafaj fordul elő. A két másik jelölt a mérgező citromgalóca, amelynek érdekessége, hogy a benne található méreganyag megegyezik a varangyokéval, valamint a meglehetősen ritka vörösbarna vargánya voltak. A győztes disznófülgomba feltűnő, különleges színű gomba: 4-10 cm széles, 2-6 cm magas, tölcsér alakú, bunkós, felül lecsapott, öregen kissé benyomott, pereme szabálytalanul hullámos. Felszíne sima, ibolyás színű, később sárgásokkerre kifakuló. A termőtest lefelé elvékonyodó, a tövénél fehéren nemezes. Középhegységi, hegyvidéki faj. Meszes alapkőzetekről, bükk, jegenyefenyő és luc alól jelzik előfordulásait. Nyáron terem. Az élőhelyeinek csökkenése (degradáció, talaj-eutrofizáció, klímaváltozás) veszélyeztetik a faj fennmaradását. Európában az 1980-as évektől kezdődően termőtestképzése jelentősen megritkult. Több országban is kipusztultnak tekintik.

Mindkét szavazat-győztes faj nyári díszei a természetnek.

Most még inkább hó kéne legyen, erdőn mezőn. Mint a száznégy éve, 1919. január 27-én, örök téli álmába szenderült Ady Endre versében:

Havas Krisztus-kereszt az erdőn

Holdas, nagy, téli éjszakában:

Régi emlék. Csörgős szánkóval

Valamikor én arra jártam

Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,

Dalolt, hogyha keresztre nézett,

Én meg az apám fia voltam,

Ki unta a faragott képet

S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,

Miként az Idő, úgy röpültünk,

Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,

Egymás mellett dalolva ültünk

S miként az Idő, úgy röpültünk.

Havas Krisztus-kereszt az erdőn? Nemhogy akkora tél, melyben lovas szánon húznék át, de hó sincs az útszéli Krisztus-kereszteken manapság. Emlékszem, hogy gyerekkoromban a nyári konflisok sítalpat kaptak ilyentájt, s úgy szállították Vásárhelyen a Nagyállomásról a város bármely pontjára a vonaton érkezőket. A téli vakációból a művészeti líceumba visszaérkező unokatestvéremet így szánkáztatta meg édesanyám, s vele együtt engem is, nagy kitérőt téve: fel a Bulevárd felett a Kadétiskoláig, s úgy visszaereszkedve a Kis-szerpentinen, s a Szentgyörgy-tér felől érkezve a régi Nagypostával szembeni zárdaépületig, ahol a művészeti bentlakása volt abban az időben…

Húsz éve elmúlt s gondolatban

Ott röpül a szánom az éjben

S amit akkor elmulasztottam,

Megemelem kalapom mélyen.

Ott röpül a szánom az éjben.

Húsz éve? Hatvan éve is megvan, hogy ott repült a szánunk a téli havazásban. A  Székely Kioszknál fordultunk meg. (A Lovarda még létezett a Megyei Nagykórház helyén, az agyagbányákon túl, s persze le egészen a marosszentgyörgyi kápolnáig lólegelő volt csupán -  Vári Attila Lassított lónézésének rég letűnt világa.)

Annak is lassan negyed százada, hogy 2000. január 30-án késő este a Nagybánya melletti Zazár település közelében átszakadt egy cianid- és nehézfémtartalmú szennyvízzel teli zagytározó gátja. Az ülepítő a román–ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalaté volt. Az eljárás során keletkező mérgező vegyületekkel teli mellékterméket vezették ebbe az ülepítő-medencébe. A 25 méteren átszakadt gáton keresztül 100–120 ezer m³-nyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult ki előbb a földekre, onnan a Zazar és a Lápos folyóba, majd a Szamosba, onnan a Tiszába. Csernobil óta ez volt az egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófa Európában, több mint 1200 tonna hal pusztult el pár nap alatt. Azóta február 1. a Tisza Élővilágának Emléknapja.

S éppen negyedszázada, hogy 1998. február elsején lépett érvénybe az Európai Tanács nemzeti kisebbségek védelmét célzó egyezménye, amelyben „a tagországok kötelezik magukat, hogy a saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését”.

Hiányérzeteink bizony sokrétűek...

                Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                     

Kelt 2023. január 27-én, 163 évvel Bolyai János halála után

A természet kalendáriuma

DXLVI.

A természet kalendáriuma

DXLIV.

December 21. után, belépve a Bak havába, már kifelé megyünk a sötétségből. Az Állatövben ezt a szakaszt különös állatfigurával ábrázolják: felsőteste kecskebak, alsó pedig delfinfarok. Ő Pán, aki a sárkánykígyó elől a vízben delfinként, a szárazföldön kecskebakként menekült. Egyébként Zeusz tejtestvére volt. Anyja, a napisten Héliosz félelmetes leánya, Amaltheia, titkon táplálta a kis Zeuszt is. Maga Pán a tél, a magokban gazdag, de hideg föld, a titkon készülődés istene volt. Ilyenkor, a hellének hite szerint, Kronosz uralkodik, a rómaiaknál a kétarcú Janus – innen ered a január hónap neve is. Kronosz az időben zajlás, a történés, az öregedés, a jövőt is magában hordozó őselem. A hátrafelé tekintő Janus-arc a múltra, az előre tekintő a jövőbe lát. Mindkettő az örök jelenben létezik. Bal kezében a jövő kapujának kulcsa, a jobban a Térből érkezés vándorbotja. Kronosz akkor született, az ógörög mitológiában, amikor az Ősegy kettészakadt Anyagra és nem-Anyagra azaz Szellemre. Az Energia az Anyagban és a Térben öltött formát, de a formák folyamatosan elpusztulnak és újjászületnek az Időben. A Rend pedig ott lebegett a dolgok felett, születnie kellett egy új istennek, aki felismeri majd azt.

Az ógörög mondavilágban az ős-Földanyát, Gaiát, Urános, az Égbolt termékenyítette  meg. Minden éjjel vele hált, sok gyermekük született: a küklopszok, a százkezűek és a titánok, de Urános nem engedte fel a fényre, a föld üregeiben rejtegette őket. Gaia szenvedett, fortyogott, dübörgött emiatt, végül rávette a titánokat, hogy végezzenek apjukkal. A véres megbízatást az elszánt Kronosz vállalta el, aki azt akarta, hogy a világ csak benne létezzen. Amikor Urános éjszaka megérkezett, Kronosz az anyjától kapott sarlóval levágta apja nemi szervét, aztán megölte őt. Urános férfiasságának utolsó cseppjei a tengerbe hulltak, ebből született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője.

Ezzel az ősnemzés időtlen ideje véget ért, s elkezdődött Kronosz uralma, aki ikertestvérével, Rhéával kelt egybe. Rhéa is földanya volt. Hat gyermekük született: három lány: Hesztia, Déméter és Héra, s három fiú: Hádész, Poszeidón és Zeusz.

Kronosz minden gyermekét lenyelte, mert nem akarta, hogy úgy járjon, mint az apja. A Kronosz magjából származók rejtve maradtak az Időben. Csakhogy ők életté és szellemmé akartak válni. Kronosz sorsa, hogy ki kellett okádnia gyermekeit, útjára kell engednie a jövőt. Rhéa harmadik fiát, Zeuszt, éjszaka szülte egy hegy tetején s egy barlangban rejtette el. A saját gyermekeit felfaló időnek csak egy pólyába bujtatott követ adott át. (Jézus történetében Heródes fél attól, hogy új király születik, s megöleti a Jézussal egy időben született gyermekeket.)

Rhéa harmadik fia aranybölcsőjét egy fáról lógatja, hogy az se égen, se földön nem látszódjon létezni, s a bölcső körül fegyveresek pajzsukat ütögetve s hangos kiabálással nyomták el Zeusz sírását, akit tejével táplál a kecskeistennő, Amaltheia, s mézzel eteti Melissza méhkirálynő.

A gyermek Zeusz Krétán, az Ida hegyen, pásztorok között nőtt fel. Anyja segítségével Kronosz pohárnoka lett; így tudott hánytatót keverni apja borába, aki mind a hét gyermekét kihányta. Ezután Zeusz a küklopszoktól kapott villámokkal győzte le apját, akit az Alvilágba száműzött. Zeusz a Világ ura lett, s fel- és megismertette a Rendet: törvényeket hozott, megzabolázta a féktelen isteneket, titánokat, s más hatalmasságokat. Amaltheiát pedig a csillagok közé emelte; azóta is fönn ragyog az égen, mint tejtestvére, a Bak/Pán csillagképe.

A Bak jegye így vált a cél felé megnyíló kapu, s azt a titkon megszülető megváltó,  a Hajnal követe Zeusz lépi át először: elhozza a megújuló Napot.

December 23-án, 1907-ben költözött az örökkévalóságba Pierre Jules Janssen francia csillagász. 1868-ban a teljes napfogyatkozás idején ő és az angol asztrofizikus Joseph Norman Lockyer fedezték fel a Nap színképben azokat a fénylő vonalakat, amelyek arra utalnak, hogy ezek anyaga hidrogén.

A Napfény megújulása, a nappal meghosszabbodása – ekkor kellett születnie a keresztény világ fényét és a megváltást hozó Jézusnak.                          Fel nagy örömre! ma született, 

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szűznek ölén.

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,

Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

Bársonyos ágya nincs neki itt.

Csak ez a szalma, koldusi hely,

Rá meleget a marha lehel.

Egyszerű pásztor, térdeden állj!

Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,

Éjet elűzi mennyei fény;

Angyali rendek hirdetik őt,

Az egyedül szent Üdvözítőt.

Egyszerű pásztor, arcra borulj,

Lélekben éledj és megújulj!

A Fel nagy örömre! karácsonyi ének szövegét Gárdonyi Géza ajándékozta nekünk.

A napkeleti bölcseknek irányt mutató csillagára már nem volt szükség miután megérkeztek Betlehembe. Isten túl szépnek találta azonban, hogy végleg száműzze a földről. Az apokrif monda szerint, millió darabra törte és szétszórta a bibliai tájon, ahol az apró darabok gyönyörű hófehér, csillag alakú virágokká váltak és beborították a domboldalakat. E monda nyomán született meg a növény neve, a betlehemi csillag, melyet Európában főleg az angol nyelvterület vett át. Magyar elnevezése sárma vagy madártej.

A sármák néhány közel-keleti faja igen korán, már januárban virágzik – írja Riezing Norbert az Élet és tudomány két évvel ezelőtti utolsó számában megjelent, a Sármák világa: a Betlehemi csillag című cikkében -, így a naptárban elhelyezve is jól mutatják, hogy mikortól vált feleslegessé az égen ragyogó csillag. (….)A zöld gyepben szinte világítóan fehér, élénk színe miatt az ártatlanság, tisztaság, őszinteség, bizalom és megbocsátás jelképe a keresztény mitológiában. Gyakran az újszülött Jézust jelképezi.

Európában gyakorta a Kárpát-medencében is közönséges ernyős sármával (Ornithogalum umbellatum) azonosítják. Érdekes, hogy Nyugat-Európában ezt a fajt „Magyarország csillaga” (star of Hungary) néven ismerik.

A közel-keleti ornithogalet maga Leonardo da Vinci is lerajzolta. A növények vizsgálata nagyon korán bekerült Leonardo érdeklődési körébe. Ez abból fakadt, hogy kezdetben megkérdőjelezték a képein a természethű ábrázolást. Az 1505 és 1507 között keletkezett, a Windsor-kastélyban őrzött, rajzon nem elégszik meg a virágzat és a növényt alkotó leveleknek pontos rajzával, hanem valós, élő környezetbe helyezi a növényt: a balról érkező légáram összekuszálja annak leveleit.

Lassan a pásztorok is megérkeznek az istálló elé imádni a most születettet.

üres az istálló s a jászol  

idén se lesz nálunk karácsony

hiába vártok

nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk

de olyan sötétek az esték

s a szeretetnek

hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak

Mikor Kányádi Sándor megírta ezt a versét valóban úgy gondolhattuk, hogy Isten háta mögött vagyunk. Azóta hittel hisszük az egykori vásárhelyi református kollégista rímfaragó népdalénekes Széllyes Sándor Székely karácsonyát idézve:

...szelíd korholással szólott az Úr hangja:

- Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet!

Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.

Én megértettelek, és most érts meg te is:

Kicsit ezért több a szenvedésetek is.

Hóba temetkezett emlékek káoszából megérkezve a Bak csillagjegyébe, várva a Hajnal követét, lélekben megújulva, maradok kiváló tisztelettel:            Kiss Sz. Zoltán

Kelt 2022-ben, Szenteste előtt egy nappal 

A természet kalendáriuma
DXLIII.

  Alszik a medve, alszik a cserény. 
  Csak egy éhes kis őzsuta matat,
  párálló, kékes orral és serény
  patákkal a szikrázó hó alatt.
  Alszik az erdő, alszik a fenyér.
  Sok idő van még hátra tavaszig.
  Alszik a hegy, párnája hófehér,
  s rongyos felhőkből egyre havazik,
  puha vattájuk már mindent benőtt,
  gyolcs rékliként tapad a mókuson,
  amint elzsibbadt ágak közt oson,
  fehér álomban állnak a fenyők -
  de hósipkájuk fölött tintakék
  az Isten arca, a csillagos ég.

Havasi tél. Jánosházy György adventi várakozásában fogant, Karácsonyt váró csendesen csilingelő szonettjével vágok neki heti sétámnak.

Kedves Olvasóm, ha kedved tartja, sétáljunk fel a Bulevárd négyes fasorán, ahol már várják az érett, édes, datolyára emlékeztető ízű magköpenyes ostorménfa-magok a csonttollúak invázióját. Fentebb, a Trébely alatt cinkék, csízek vásáros zajába csobban egy-egy harkály-dobolás. A Somostető platóján a tölgyek ágai közt királykák villannak, s egy-egy csuszka akrobata-mutatványán csörrennek össze a feketerigók.

  Fáradtan ragyogva játszik 
  a felhőn a holdsugár,
  bús, hideg fényében ázik
  és búsul a néma táj.
  Trojkám repül a derengő
  éjszakában a havon…
  Egyhangúan cseng a csengő…
  bóbiskolók, álmodom.
  (...)Tűz seholse! Mindenütt csak
  hó és árny és szürkület,
  közelednek, maradoznak
  a csíkos mérföldkövek.
  Megyünk… Nina, holnap, óh, már
  holnap látlak, kedvesem:
  ülünk majd a kandallónál,
  szívünk csordult szerelem.
  (...)Visz a szán… Bókol a jámscsik
  a bakon. Hallgat a táj.
  Fáradtan ragyogva játszik
  a felhőn a holdsugár.

Öreg nyárfa napkeltébe belezizzenő levelei

A természet kalendáriuma

DXL.

Szívem, mit hitegetsz?

Ha megyek a Körúton bús világomra

fényt és csókot hintesz.

Szívem, mit hitegetsz?

Tudom már amit kell, sajnos tudom.

Te drága, hitegető szerszám,

hogy bús az orcám.

Hogy bús vagyok s szomorún folynak a vizek,

hogy október van, mély harang,

hogy októberbe kondul bele — giling-galang,

az őszi fény, őszi harang.

Tudom már amit kell, sajnos tudom,

te nyájas kifogyhatatlan,

áldott jó Szó, Bőség.

Benned hiába van, hogy meggyőzz - Készség.

Tudom már amit kell, sajnos tudom,

hogy magányom sírva túl át a földi úton,

a vak göröngyön, a Mindenségben.

Támfalad örök panasz,

mely kísér - s el nem hagy:

Hogy felettünk ver a szívünkben

elkondul minden nap

egy őszi szó, őszi harang.

Tudom már amit kell, sajnos tudom.

Az Apáczai Csere János falujában született Bartalis János az Őszi harang című verse megjelenésekor - Brassói Lapok, 1924 11 30. - már felesége falujában, a Dés melletti Kosályon, gazdálkodik. Bár első verse éppen a világégés kezdetén, 1914. június 25-én jelent meg a kolozsvári Újságban, de az első világháború borzalmas frontélményei után a nyugalmas békét, természeti idillt hozó falusi magányába húzódik, majd mikor újra írni kezd a természet kimeríthetetlen szépségeihez, energiáihoz igazodik ismétlődéseiben, végtelen áhítatában is.

Nincs kezdete az én dalomnak,

és nincs vége se,

egy darab a világból,

vagy talán maga az egész világ.

– írja ekkor, Trianon után. Természet-központúságában egyhúrú ez a líra, mégis gazdag, mert világa nem ember nélküli világ: a versbe belépő ember a természet része. Aztán másfél évtizednyi idő után kettéhasad a világ számára.

Kettéhasadt Erdély, mint a szívem.

Egyik felől maradt apám s anyám,

egy élő meg egy holt.

Másik felől maradt egy sírhalom…

Mit írsz fel még, Történelem

Erdély rettentő sorslapján?…

Másfélezer óta megértünk sok csodát.

Pipáltunk mi már török-tatárt.

Láttunk kun vihart s besenyő-fölleget.

Martinuzzi s Basta korát is kibírtuk.

Most túl maradt egy élő meg egy holt.

Az Olton átlátszik a sírkereszt fája.

Mintha apám s anyám kitárt karja volna.

Búsan zokog kis falunk harangja.

E csodaszép őszön

egyik felől öröm

s egetverő éljen.

Másik felől jobb volna tán

a temetőmélyen.

Hallod-e ott Bölön

hogy zúg, tombol, dalol?

Hallod itt Apáca?…

zokog keservesen.

Baróton, Baconban heje-huja járja.

Ürmösön a lányok felöltöztek gyászba.

Virágban fürdik ma Váradnak utcája.

Könny permetez le ma Enyedre, Tordára.

Ó, Uram, népedre e kétféle sorsot,

miért osztogatod megpróbáltatásod?

A mély őszi éjben sírnak a csillagok.

A bús őszi éjben síró magyarok.

Imádkozzatok!

A Kettéhasadt Erdély... a bécsi döntés után jelent meg az Erdélyi Helikon 1941. októberi számában. S ha folytatja is bukolikák írását, ezek már keserédes vallomások. Az 1942-ben a Révai kiadónál megjelent A mezők áldása című kötetében az Őszi bánat idézi az egykori őszi harangszót (is):

Őszi bánat, csendes, szelíd virág,

Úgy körülölelted szívem.

Kicsiny királyok. Minden virágod,

mintha mosolyogna nekem.

Az ősz, a szív: véres két árny.

Sokat jártam az emberek között.

Ifjú vagyok, csendes imám.

Nem is hiszitek - de hát kinek,

Kihez beszélek?

Dús a hajam és puha, mint a selyem,

puha, lágy, lágy, lágy.

Szép hang ez, amit megütöttem. Szép.

Csendes október, mély, mint a folyam s a harang.

Megérinteném a szívnek egy húrját.

De fáj, fáj. S a vad zivatarban

eldurvult a kezem. Nem kén most

írnom. Rajt még a vér s a sár.

Búcsúzunk lassan az ősztől, november utolsó péntekjén, a Ne vásárolj semmit! Világnapján. Bohókás, mégis kritikus tiltakozás ez a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A napot 1992-ben Ted Dave kanadai reklámszakember kezdeményezte, ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen…

Ne vásárolj semmi ócskaságot! Modernnek tűnő avítt világnézetet se, s forradalminak tűnő badarságot, isten- és természet-tagadást se – teszem hozzá.

November 26-án van 139 éve, hogy 1883-ban megszületett Babits Mihály. Első, Levelek Irisz koszorújából című, verseskötetének egyik ódája a szivárvány istennőjének van szentelve. A Himnusz Iriszhezben ars poeticáját fejti ki: olyan sokszínűen akar dalolni, mint az aranyszárnyú ezerszínű ruhája. 1911-ben, amikor három év után otthagyja a fogarasi gimnázium magyar-francia tanári katedráját, jelenik meg második verseskötete Herceg, hátha megjön a tél is! cím alatt. Pesszimizmusa a Fogarason szövődött álmok visszhangja: ott tanult meg görögül, s a hellén szerzők ihlették megannyi görögös versét. A kötet első verse, a Ballada Irisz fátyoláról, szintén a viharlábú istennőt idézi.

Megjön a tavasz tarkasága:

fehér pöttyök és piros pontok,

virágos fák, tavaszi gondok,

tavaszi sírok ciprusága,

fehér virág hull barna sárba,

szelet mond az alkonyi pír is;

halálvágy száll a bús múzsákba,

mikor

zöld köntösét cifrázza Irisz.

S megjön a nyárnak tarkasága:

poros utak, száraz porondok,

a kertkarókon piros gombok,

ezüst zápor piros rózsákra,

piros pipacs hullós virága;

minden virág lehull, ha nyíl is;

hajlós rozs érik a kaszákra,

mikor

meleg szemét kinyitja Irisz.

S megjön az ősznek tarkasága:

aranyos lombok, piros lombok,

gyümölcsös berkek, hangos dombok,

sápadt levelek ordas ága,

avarok zörgő pusztasága;

a kósza szél kacag is, sír is:

az estnek rögös ege sárga,

mikor

felhős fátyolát tépi Irisz.

Herceg! hátha megjön a tél is?

Lesz fehérsége, barnasága,

lesz jégvirágos tarkasága,

mikor

fehér gyászát felölti Irisz.

A szivárvány jelképe ez, a tarka természeté, s nem holmi manapság kitalált, zászlót lengető természetellenessége az elfajzott emberi szubkultúráknak, ahol a természet örök rendjét tagadják meg a sokneműséget hirdető beteges gondolkodásúak. Modernnek tűnő avítt, vagy forradalminak tűnő badarság – egyre megy: a természet rendjének ellentmondani akaró, tehát hamis.

Megjön-e a tél? December a tudója. A megpihenés, megbékélés, a családi tűzhely hónapja alig egy héten belül megérkezik.

Megbékélés. Most mégis egy szomorú versrészlettel indulok feléje, 222 évvel ezelőtt, 1800. december elsején született Vörösmarty Mihály Előszó című verse soraival, amit Baracskán írt 1850-1851 telén, télutóján, Világos után:

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült;

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

Valahogy úgy, ahogy a leányfalusi Faluházban kiállító Bardócz Lajos Szervátiusz Jenő-díjas grafikusművész Isten széke képén, melyet Wass Albert emlékének, A funtineli boszorkány szerzőjének, ajánl. Az Istenszéke csupasz, sivár platója előtt a gondjaiba mélyült Ember. Egyetlen vigasza, hogy talpa belegyökerezett az anyaföldbe: a reménybe. Egy darab ez a nagyvilágból, talán maga az egész világ. Nincs kezdete, se vége. A jégvirágos tarkaságból életre neszeznek a mély őszi éjbe belesíró csillagok, s az öreg nyárfa napkeltébe belezizzenő, még ágon csüggő levelei.

Hogyan is folytatja versét Vörösmarty?

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölengedend,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud(…)

Hát legyünk rajta, hogy ne kelljen hazudnia, ha majd tavaszt hirdet az Isten széke felett esküre emelkedő isten-kéz.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                    

     Kelt 2022-ben, november utolsó péntekjén, a Ne vásárolj semmit! napján

A természet kalendáriuma

DXXXIX.

Őszi harmat után,

Végre mikor osztán

Fúdogál az hideg szél,

Nem sok idő mulván,

Sárgul hulldogálván

lassan, lassan az levél,

Zöld erdő harmattyát,

Piros csizmám nyomát

Hóval fedi bé a tél.

November derekán túl kuruc nótával piszmogva indulok a télnek. Barangoljuk be együtt e lombhullás utáni őszt, kedves Olvasóm.

November 18-án tisztelegjünk percnyire a Royal Society első magyar tagja emléke előtt. 1663-ban, 359 évvel ezelőtt született az orvos polihisztor Köleséri Sámuel. Könyvtára - korának legnagyobb magán könyvgyűjteménye - orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek - 4000 kötetet számlált. Ő maga 40 könyvet írt latin, német és magyar nyelven, filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat témakörökben. Karteziánusként, a német felvilágosodás eszmeáramlatában a gyakorlati tudományok híve volt. 2012-től kezdődően az Erdélyi Múzeum Egyesület adja közre tudományos levelezését.

Ugyancsak november 18-án, két év híján két évszázada, 1824-ben született Jendrassik Jenő élettanász. A magyar orvosi fizika megteremtője 1857-től három évig a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetben volt az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig a pesti egyetemen tanított, 1884–85 között az egyetem rektora volt. Jelentősek az izmok működésére, a szemmozgások mérésére vonatkozó tanulmányai. Az izomműködést elsőként elektromos és mágneses folyamatokkal magyarázta.

...kilép az ódon legendából, pedig 

indulófélben évek óta itt van

a tisztás szélén, háttal a bokornak,

...akkor változott a koldusnak szánt

lepényből bronzzá a mennyei rózsa,

s úgy találtam rá, ingben és mezítláb

November 19. Erzsébet napja. Rég elvirágoztak a rózsák, de ma, Árpád-házi Szent Erzsébet napján, mégis a rózsacsodát idézem Ágh István Szigligeti Szent Erzsébet versével.

II. András királyunk lányát 1221-ben, tizennégy évesen feleségül adták Lajos türingiai őrgrófhoz, alig volt húsz éves, amikor az őrgróf a Szentföldre menet, megbetegedett és meghalt. Erzsébet egész életében csak a jótékonykodásnak élt. A világegyház egyetlen ismertebb magyar szentjeként mindmáig töretlen tisztelet övezi. A legnagyobb festők - Simoné Martini, Óra Angeli, Haas Holstein, Bartlomé Estebán Millok - örökítették meg. E képek ma múzeumok büszkeségei, valamikor jámbor plébániák rendelték ispotályaik számára. Szigligeten 1978 óta áll szobra, Borsos Miklós alkotása.

...nagyok a fák és hatalmas a zúgás,

ő meg csak vár a szigligeti kertben,

s azért mintázta kisebbnek a szobrász,

hogy annál inkább szeretni lehessen,

s legyen valami cél a céltalannak

sétája közben, hadd forduljon erre,

hogy azt a titkot, amit leszakasztott,

az adakozó kötényébe ejtse.

19-én, 1900-ban született Boros Ádám, a legnagyobb magyar mohász. Sok területen ért el jelentős eredményeket: gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése, flórakutatás, a rét-, legelő- és gyomvizsgálat. 1968-ban jelent meg élete főműve, a Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája. Egész Európára vonatkozó mohaspóra-atlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része számára gyűjtött anyagot még halála előtt egy évvel is, amikor másodéves biológus hallgatókként, 1972-ben, találkoztunk vele Csűrös István professzorunk vendégeként a Tordai-hasadékban. Éppen a híres Hesdát-pataki májmohatelepeket látogatta meg, ki tudja hanyadszorra; életében utoljára. Államilag védett herbáriuma (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Növénytárába került.

November 21-én Kisfaludy Károlyra emlékezünk, Alkonyi dalával. A reformkori irodalmi élet fő szervezője 1830-ban e napon lépett át a hallhatatlanság kapuján.

Im kedvesem édes! kék hegyen túl

A nap remegő sugára leszáll,

És tiszta gyepágyon lágy pihenésre

Oly biztosan int a berki homály.

Ott gyenge fuvalmak játszva susognak,

S hű párja körül a fülmile zeng,

És illatözönben zöld koszorúkkal

A boldog aranykor képe dereng.

Ott messze irígylő vizsga szemektől

A földi szokás rabféke szakad:

Csak a szerelmemnek égi hatalma

Vesz kényeket és uj kénybe ragad.

S mint parti virággal víg ölelésben

A feldagadó habba vegyül,

Ugy kéjledez éltünk egybe ömölve,

Mig a gyönyörűség mélyibe dül.

S mint a füzes ingó lombjain által

A holdnak ezüst világa ragyog:

A teljesülés szép álma felettünk

Még bájos alakban lengeni fog.

Jer, kedvesem édes! a tavasz illan,

S a fülmile nyájas zengzete múl,

Majd éji leheltén a komor ősznek

A csermelye fagy, a rózsa lehull.

Míg bátor erőben kérkedik a lét,

És a liget ernyős rejteket ad,

Most éljük az éltet, hervad is az bár,

A multnak azért emléke marad.

Nézd a magas égnek csillagirását,

Mely érzeni és szeretni tanít!

O hadd szemeidben visszaragyogni,

Mit lelkem epedve s égve gyanít.

November 23-án lépünk át a Skorpióból a Nyilas (Sagittarius) havába Az állatövi csillagkép nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és hellenisztikus hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is. A görög mitológia kentaurjai egy napisteni eredetű, Kentaurosz nevű félistennek és thesszáliai kancáknak az ivadékai. Alsótestük ló, felsőtestük ember, és részeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcsességgel megáldott lényeknek írják le őket. Dionüszosz extázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovaspásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban, s a kentaurosz név lényegében „csikóst” jelent, kentaó annyi mint „hajtok, ösztökélek, sarkallok”. Mások a lókultusz sámánpapjait látják bennük. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a „nesszosz-ingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős - Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz - nevelője. Kheirónt a monda szerint Zeusz az égbe emelte halála után, s ez a Nyilas csillagkép.

A gallyakról lehullt levelek már sárrá lettek. Csak néhol sárgállik, vörösödik még egy- egy levél.

Szép, lankadt novemberi gally,

jó bánat tiszta, lassú míve,

kiről levált a röpke raj

s alatta hajló, száraz íve

maradt hűs, haldokló kezeknek,

magánnyal dús és koldus ág,

melyen csak emlékek rezegnek:

elvégezett szomoruság! -

Dsida Jenő sóhaja ez a novemberi Száraz ághoz -

miért vettelek észre ma

talán először életemben,

mint sokszor elhadart ima

szavát, amely az értelemben

tartalmat nyer és felvilágol?

Miért nincs más rajtad kívül

szememben ebből a világból,

mely elsötétül és kihül?

A csupasz ágak új dimenziójába lassan szinte várjuk már az első kifagyott könnyeit az égnek, ahogy azok a posztimpresszionista szecesszió nagymesterének Kelenhegy című képén finoman rátelepednek. Rippl-Rónai József 95 évvel ezelőtt, 1927. november 25-én vált önmaga is hulló hópihe-emlékké.

Mi marad nekünk e kifosztott csupasz ágkoronás világban? Maradnak A hűségesek -  Áprily Lajos áttelelő énekesmadarai:

Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,

nem mond búcsút a nyár felhőivel.

Ha hóviharral ránkszakad telünk,

a völgyben itt borzonganak velünk -

Maradok én is, hűséggel megverten, borzongtató novemberben, kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2022-ben, 715 évvel azután, hogy - a monda szerint - Tell Vilmos lelőtte volt fia fejéről ama almát.

A természet kalendáriuma

DXXXVII.

               November!  

Mintha az esztendő minden jaja

ködös kavernáidba sűrűsülne,

te, évszakoknak sepulcretuma!

Halottigéző, rom-tájaidon

borzongva járok föl-le, föl-le.

Évszakok sírhelye – november. Elsőre különös címe van ennek az 1947-ben írt Jékely Zoltán versnek: November dicsérete.

A lombzúgásra, mondd, emlékszel-e?

Ó, hol van a türkiz-visszfényű sátor,

színes gyümölcsök kandi ékszere

– most, hogy a kert hörgésektől zajos

s apró nyöszörgések karától.

Mikor 1940 őszén a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta, Jékely visszatért, 1941 májusában a kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa lesz. Az 1872-ben alapított könyvtár visszakerül az újjászerveződő kolozsvári magyar egyetemhez. Még abban az évben megismerkedik a gyönyörű marosvásárhelyi előadó-művésznővel, Jancsó Adrienne-nel. 1942-ben házasodnak össze. Jékely Zoltán úgy érzi, végre megtalálja helyét. Az Erdélyi Helikonba ír: verset, tanulmányt, színjátékot. Szerkesztője az évente négyszer megjelenő almanachnak, a Termésnek Aztán1944 októberében a szovjet csapatok bevonulnak Kolozsvárra, Észak-Erdély ismét Romániához kerül. De ők még Kolozsváron élnek: a Balogh Edgár szerkesztette Világosság irodalmi mellékletét 1944-től ő gondozza. 1946 novemberének kényszerűsége: költözés a csonkaországba, négy év boldogság után.

Egy véghetetlen, csuklyás gyászmenet

megy harminc éjt-napot vigasztalatlan,

nyomában iszonyú gyász-zene zeng –

így vivék Bocskay úr tetemét

Kassától Kolozsvárig bús csapatban.

          November!  

Már átitattad minden idegem,

s mintha az őskori növényi létre

emlékezném, úgy vacog a szívem,

ha öldöklő szeled cibálni kezd

s testvérként nézek minden falevélre.

Ez lett az 1937-es év November csodájából?

Csodát kínálsz, hitetlen vén november:

lám, nyílik még a sarkantyú virága!

Megszagolom, édes-keserű szender

fog el s mint anyját fellelő kis árva,

beledőlök egy régesrégi nyárba.

Régesrégi emlékek? Mintha valamiféle összefonódásról lenne szó: térben és időben távoli események összeköttetéseiről. Mintha valamiféle teleportációról...

Ma az idei fizikai Nobel-díj körül bóklászok. Ha időd engedi, tarts velem kedves Olvasóm!

2022-ben az összefonódó fotonokkal végzett kísérletekért és a kvantuminformatika területén elért eredményekét a francia Alain Aspect, az amerikai John Clauser és az osztrák Anton Zeilinger kapta a Nobel-díjat.

A XX. század elején rengeteg olyan jelenségre derült fény, amelyek az akkori fizika nyelvén nem voltak érthetőek. Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megmagyarázhatóvá váljanak, valami újat, valami pluszt kellett bevezetni, és ez volt a kvantumvilág. – magyarázza Csanád Máté atomfizikus, az ELTE egyetemi tanára.

Az összefonódott kvantumállapotokban két részecske egy egységként viselkedik akkor is, ha egymástól távol vannak. John S. Bell ír fizikus felvetését az összefonódottságról az 1970-es években elvégzett kísérletek bizonyították, hogy annak a fénynél gyorsabban terjedő hatással kell bírnia.

Ezt szintén nem szeretik a tudósok: a fénysebességnél gyorsabban terjedő hatással a múltba tudnánk üzenni, és ez nem túl valószínű, hogy lehetséges. - írja Csanád Máté - Jelenleg azt gondolják, hogy az összefonódottság nem hozhat létre a fénynél gyorsabb információközlést.

Zeilinger kutatócsoportja egy, a Földtől 7,8 milliárd fényévnyi távolságra lévő kvazár fotonjait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódottság minimális időtartamát 7,8 milliárd évre lehetett kitolni.

Ez azt jelentené, hogy amennyiben meg van előre határozva egy foton becsapódásának helye, akkor annak a meghatározottságnak legalább ennyi időre vissza kellene nyúlnia. Ez ténylegesen szinte az Ősrobbanás óta fennálló korrelációkat jelentene, mintegy eleve meghatározva egy tetszőleges mérés eredményét” – írja az ELTE kutatója.

Mind e dilemmáktól függetlenül a kvantumfizika működik.

Egyre világosabb, hogy egy újfajta kvantumtechnológia van kialakulóban. - vélekedik Anders Irbäck, a fizikai Nobel-bizottság elnöke. A kvantummechanika nehezen érthető elméleti eredményei kezdenek beszivárogni a mindennapokba. Olyan berendezéseket tudunk tervezni és üzemeltetni az összefonódottsági elv lapján, mint a félvezetőkön alapuló számítógépek és adattárolók, vagy éppen az orvosi képalkotó eszközök. Formálódnak már a kvantumszámítógépek, a kvantumhálózatok és a kvantumtitkosított kommunikáció is lassan része az életünknek.

A kvantummechanika a nanoszkopikus méreteknél történő jelenségeket vizsgálja: az elemi részecskék viselkedését. A név abból a megfigyelésből származik, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (latin: kvantum), nem pedig folyamatos (analóg) módon változnak.

Kezdetektől erős filozófiai vitát keltettek a kvantummechanika ösztönökkel ellenkező eredményei Még a ma már alapszabálynak tartott elvek – a Niels Bohr-féle alapszabályok - is évtizedekig vártak arra, hogy elfogadják őket. A kvantummechanikai jóslatok valószínűségi természete nem a mi korlátozott tudásunkat jeleníti meg. A kvantummechanika azért nyújt valószínűségi jóslatokat, mert a világegyetem természete maga valószínűségi és nem determinisztikus. Míg a multiverzum determinisztikus, mi csak az univerzumot tudjuk megfigyelni, azaz csak a mi általunk lakott világot.

Mert a kvantum-összefonódás fennállhat egymástól térben és időben távol eső objektumok között is, a kvantuminformatikai algoritmusok (például a kvantumteleportáció) nagyobb hatékonysággal működhetnek, mintha összefonódás nem állna rendelkezésre.

Mindemellett a kvantummechanika nem teljes fizikai elmélet, tehát nem képes a világ leírására, tehát nem egyeztethető össze a klasszikus és a relativisztikus fizikával.

Továbbra is igaz Wigner Jenő megállapítása, miszerint, ha egy öntudattal, intelligenciával rendelkező megfigyelő van a rendszerben, az nem lehet szuperpozíció állapotában, azaz képtelen létezni a multiverzumban. Mérni csak az intelligens létező tud, ebből adódik a paradoxon: a méréssel (megfigyeléssel) beavatkozunk a rendszerbe és ezzel befolyásoljuk azt. Az általunk feltételezett multiverzumot degradáljuk univerzummá, azaz számunkra érthetővé.

A párhuzamos világok/univerzumok mindezen megállapítások ellenére számtalan tudományos fantasztikus műben jelentek meg köszönhetően ezen jelenségek/paradoxonok téves magyarázatának, interpretációjának.

A teleportáció során a tárgy a kiindulási helyen megszűnik létezni, de az átsugárzott információ alapján egy (viszonylag) tökéletes másolat képződik. Stanisław Lem Summa Technologiae című művében felveti, hogy a céltárgy ember azonos marad-e? A testtel együtt vajon a lélek is teleportálódik? Lehet-e másolni a lelket?

Így november elején magam is eljátszom e képtelen gondolattal.

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,

félszeme lopva az égre tekinget,

másik a földre pillog ijedten.

Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,

s fellege nyíltán ömlik a napfény,

éneke buggyan: csókot ígérő,

angyali tiszta, mennyei nektár!

S a Temetőkert és a November

hallja s nem érti: honnan e bízás,

e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,

e cseppnyi madárban?

A tél küszöbén az 1961 novemberében írt Jékely vers bűvöletében vágok neki jómagam emlékek után bóklászni kissé fáradtan, kissé bizalmat merítve az apró énekes lelkierejéből.

„Bízzál!” - így üzen évtizedek távolából távoli rokonom, konfirmáló mesterem, Mester István egykori vártemplomi lelkipásztor sírkövének egyetlen igei szavával.

Nagy, nehéznek ígérkező - természeti, s lelki - tél előtt fogadjuk meg biztatását!

                     Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                   

Kelt 2022-ben, száz évvel azután, hogy 1922. november 4-én Howard Carter egyiptológus megtalálta Tutankhamon sírkamráját Egyiptomban

A természet kalendáriuma

DXXXIV.

Ez még nem ősz. A táncoló sugárban,

Mely e mosolygó hervadáson reszket

Bearanyozva sírhantot, keresztet,

Ó, annyi élet, annyi ifjúság van.

Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még

E fénypompától tündöklő színekben,

Csak haldokolva, egyre csöndesebben -

És én is mintha még csókokra várnék.

És holnap, holnap minden ködbe vész el,

A nyárvarázs, mely itt él még a tájon,

Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel.

Szívemre száll a csöndes őszi álom,

S az ősz esője néma könnyezéssel  Siratja el szerelmem, ifjúságom.  

Még kolozsvári egyetemistaként írta ezt a Szonettet 1907-ben, 115 éve, a költő.

Hangulatát ízlelgetve indulok e heti, ma inkább tudománytörténeti sétámra, kedves Olvasóm. Egy rég élt természettudóst idézek, s a nemrég odaítélt biológiai Nobel-díj történetét járom körül. Ha időd engedi, tarts velem!

209 éve, 1813. október 14-én, született a magyar természettudományos szaknyelv egyik megteremtője, Török József természettudós. Pesten szerzett diplomát, majd Berlinben, Párizsban és Bécsben képezte tovább magát. 1948–49-ben a honvédkórház főorvosa volt. A kiegyezés után Bugát Pál munkatársaként a Természettudományi Szóhalmazba gyűjtötték össze az orvosi és természettudományi műszavakat, a vegytani kifejezéseket magyarázatokkal is ellátva. Értekezett a magyar gyógyvizekről és fürdőkről, s elsőként írt összefoglaló művet a Magyarországon lehullott meteoritokról (Természettudományi Közlöny, 1882). Az 1857-ben Kabán lehullott szén-meteoritból elsőként mutatta ki a szerves vegyületeket.

Tíz napja, október 3-án hozták nyilvánosságra az idei az idei élettani és orvostudományi Nobel-díjas nevét.

Nobel végrendeletében szerepel, hogy vagyonának kamatait „azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”

Az idén is sokan esélyesnek tartották az orvosi Nobel-díjra Karikó Katalint és Drew Weissmannt, az mRNS-alapú oltóanyagok technológiájának szabadalmaztatóit, ami a Covid-pandémia megfékezésében szerepet játszó vakcinákon túl több légúti fertőzés, a malária és egyes ráktípusok elleni küzdelemben is áttörést hozott. A statisztikai alapú Nobel-jóslatok szerint kiemelt esélye volt Karikóéknak, ugyanis a Nobel-díjasok sikerét előrejelző hat legfontosabb díj közül már ötöt megkaptak.

A Svéd Királyi Akadémia döntnökei azonban másként gondolták.

A Yale Egyetem orvosi karának biológusa, Jason Sheltzer így reagált a hírre: „Nem az a kérdés, hogy megkapják-e a díjat, hanem az, hogy mikor.”

Szeged díszpolgára pedig így fogadta a bizottság idei döntését: „...mára rendkívül szerteágazó a tudományos kutatás, nagyon sokféle eredmény születik, nehéz azt eldönteni, hogy melyik a fontosabb. ...én csak arra koncentrálok, amin tudok változtatni, amire van hatásom.” Arra a kérdésre pedig, hogy „Miért tépázódott meg a tudomány becsülete a Covid alatt?”, ezt válaszolta: „Nem fogalmazták meg világosan, hogy a pandémia egyes szakaszaiban mit tudtunk és mit nem tudtunk a vírusról, s ennek alapján milyen intézkedésre lett volna szükség az egyik, majd a következő szakaszban. ...Ha őszintén fogalmaztak volna, hogy épp milyen ismeretekkel rendelkeznek a kutatók, akkor az emberek elhitték volna, hogy a tudománynak idő kell a kutatásra, a megismerésre.”

A győztes idén Svante Pääbo lett, akinek a kihalt hominidák genomjával és az emberi evolúcióval kapcsolatos felfedezéseiért ítélték oda a díjat.

Családnevét édesanyjától, Karin Pääbo észt kémikustól örökölte. Apja Sune Bergström biokémikus, az orvosi Nobel-díj 1982-es díjazottja: ő megosztva részesült az elismerésben a prosztaglandinok izolálásáért és szerkezetük felderítéséért.

Svante Pääbo doktori disszertációját - az adenovírusok és az immunrendszer kapcsolatáról - 1986-ban védte meg az Uppsalai Egyetemen, majd a Zürichben, a kaliforniai Berkeleyen, 1990-től a Müncheni Egyetemen dolgozott. 1999-ben Lipcsében megalapította a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetet, ahol jelenleg is dolgozik.

Az archeogenetika, illetve a paleogenetika tudományának egyik legnagyobb úttörő kutatója. Egyiptomi múmiákkal kezdte. Lenyűgözte a lehetőség, hogy modern genetikai módszereket alkalmazzon a neander-völgyiek DNS-ének tanulmányozására is. Azonban ahogy múlik a geológiai idő a halott anyagban a DNS rövid darabokra bomlik. Több ezer év elteltével a DNS-ből már csak apró töredékek maradnak, azok is szennyezettek. Ezért kezdetben a mitokondriális DNS-t vizsgálta, ami ugyan kicsi s a genetikai információ töredékét tartalmazza, de több ezer példányban van jelen minden sejtben. A szekvenálással lehetetlennek tűnő dolgot ért el: 1997-ben sikerült első ízben megfejtenie egy 40 000 éves csontdarabból származó mitokondriális DNS-régiót.  S bizonyította, hogy ezen kihalt emberek géneket adtak át fajunknak, miután elődeink mintegy 70 000 éve kivándoroltak Afrikából.

A korabeli emberekkel és csimpánzokkal való összehasonlítás azt mutatta, hogy a neander-völgyiek genetikailag különböznek ezektől. A neander-völgyi ember teljes genomjának feltérképezését 2009-ben fejezte be. Az összehasonlító elemzések kimutatták, hogy a neander-völgyiek és a Homo sapiens közös őse körülbelül 800 000 évvel ezelőtt élt, de a neander-völgyiek és a Homo sapiens évezredeken át tartó együttélésük során kereszteződtek is egymással.

2008-ban Szibéria déli részén, a Gyenyiszova-barlangban 40 000 éves ujjcsonttöredéket fedeztek fel. A csont kivételesen jól megőrzött DNS-t tartalmazott. Az eredmények szenzációt keltettek: felfedeztek egy korábban ismeretlen emberfajt. Ma már tudjuk, hogy az Afrikán kívülről származó emberek genetikai háttere 1-2 %-ban neander-völgyi, az ázsiai és délkelet-ázsiai népesség emellett 1-6 %-nyi gyenyiszovai DNS-t is hordoz. Igazolták, hogy a gyenyiszovai ember és a Homo sapiens között is történt génáramlás. Ezt a kapcsolatot először Melanéziában és Délkelet-Ázsiában mutatták ki, ahol az emberek génjeinek akár 6 %-a is gyenyiszovai lehet. E felfedezéseknek köszönhetően tudjuk, hogy abban az időben, amikor a Homo sapiens kivándorolt Afrikából, legalább két (azóta kihalt) emberfaj élt Eurázsiában. A neander-völgyiek Eurázsia nyugati részén éltek, míg a gyenyiszovaiak a kontinens keleti részeit népesítették be. A kutatások bizonyították, hogy a Homo sapiens körülbelül 300 000 évvel ezelőtt jelent meg először Afrikában, míg legközelebbi ismert rokonaink, a neander-völgyiek, Afrikán kívül fejlődtek ki. Utóbbiak körülbelül 400 000 évtől 30 000 évvel ezelőttig népesítették be Európát és Nyugat-Ázsiát.

Kezd magyarázatot nyerni, hogy genetikai értelemben mi tesz minket emberré. A  kihalt rokonainktól származó archaikus génszekvenciák máig befolyásolják életünket. Például az EPAS1 gén gyenyiszovai változata előnyt jelent a túlélés szempontjából nagy magasságban, ezért gyakori a mai tibetiek körében. Pääbo és csapata 2020-ban bekapcsolódott a koronavírus kutatásába: azt elemezte, hogy a Neander-völgyi örökség milyen hatással van a Covid–19-re adott immunválaszokra.

A Covid-pandémia is lassan járvánnyá szelídülni látszik így október közepére.

Október – Áprily Lajos jó fél évszázaddal később, 1966-ban, majd egy évvel örök őszidejébe költözése előtt e hónapról vall - utoljára:

Gyönyörűséges őszidő,

szőlőlevelet szőkítő!

Szellőben leng a szőke raj -

a hold talán kénport szitált? –,

olyan, mint mai női haj,

mely kénsárgára oxidált.  Érezni vélem az utolsó sor – Áprilynál ritka – finom, békés szarkazmusát.

Ezzel búcsúzva mára, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

A Természet kalendáriuma

Beharangozó a marosvásárhelyi Népújságban rendszeresen megjelenő sorozatához

Kedves olvasni szerető természetbarát Ismerősöm!

Gyere velem portalan ösvényeimen! Lapozzunk bele együtt a Természet kalendáriumába! Nem hétköznapi értelemben vett naptárat szeretnénk kezedbe adni, nem történelmi s kultúrtörténeti események krónikáját, bár óhatatlanul ilyekre is hajaz majd mindaz, amit eléd szeretnék tárni. Elsődlegesen az élő s élettelen természet világát próbálnánk meg együtt egy kicsinység jobban megérteni, sóhajtásnyival jobban szeretni. Szó lesz itt az ég s a föld eseményeiről, amelyek ismeretére minden természetszeretőnek szüksége lehet, ki avatott szemmel tekint csillagokra s virágokra, állatokra s ásványokra. Emellett néha néprajzi s tudománytörténeti adalékokkal traktállak majd. Verset idézek majd, máskor mondákat elevenítek fel. Szólásokat, közmondásokat magyarázok. Alkalmanként meg éppen egy-egy Maros-melléki tájat próbálok majd eléd varázsolni. Szó lesz itt képzőművészetről, zenéről, színházról, filmről is – mind-mind a Természet kapcsán.

A kalendárium elnevezés a régi görögök „kalendare” - magyarul: hónap elseje - szavából ered. A nyelvújítás alkotta helyette a naptár szót. Az első magyar nyelvű naptár 1446-ban jelent meg. Akkor még csíziónak nevezték. Értsük meg a csíziót! - Hányszor mondjuk ma is, ha valaminek titkát kutatjuk! Amíg a naptár mostani alakja nem jutott használatba, a legfontosabb napokat, a hónapok múlása szerint, versbe szedték és ezt a kezdő szavakról Cisio Janusnak nevezték el. A szentekre s ünnepekre írt verses mondatok alkották a csízió alapját. Ennek „megértése” nem is volt olyan egyszerű feladat a kései középkor emberének.

„A régi magyar kalendáriumok valóságos kincsesbányái voltak a népszerűsített tudománynak és a tudományosított népszerűségfélének. Érdekességek, furcsaságok, sőt gyakran becses históriai adatok kerülnek napfényre a sárgult lapokról, melyek nem csak szórakoztatnak, hanem kultúrtörténeti szempontból is számot tarthatnak arra, hogy új életre ébredjenek.” - írta Lestyán Sándor, az 1896-ban Nagykárolyban született újságíró s tudománynépszerűsítő író.

S mert eredendően e naptárak a földmívelő nép eligazítására íródtak, bennük az élő és élettelen természet eseményei, a természetközeli ember életvitelének meghatározó mozzanatait feldolgozva, mind-mind szóhoz jutnak.

Petőfi a világ legelhagyatottabb vendéglátóipari egységéről, a Kutyakaparóról írta volt:

„Ablaka csak egy van és annak is

Üveg csak fele,

Fele pedig ókalendárium

Kitépett levele.”

Nos ilyen ókalendárium-lap sorsot felvállalva, s épp ezért, tekintheti magát Természet-kalendáriumunk az előbbiek kései folytatójának: szándékunk szerint kéthetente efféle kies ösvényekre kalauzolva kedves olvasóinkat.

Nevét pedig ez a ma először jelentkező rovat Dr. Xántus János híres, 1957-ben megjelent, könyvétől vette, egyszersmind tisztelegve Erdély elmúlt évszázadának legnagyobb tudománynépszerűsítő írója előtt. Jómagamnak egyetlen egyszer volt alkalmam látni-hallgatni őt, majd negyvenöt évvel ezelőtt. Az ő útján járok, remélem, - merem leírni álszerénység nélkül - már elé harmincöt éve.

A Természet kalendáriuma fedőlapját Deák Ferenc grafikusművész rajza díszítette. Ez a rajz köszönt majd Téged is a rovat fejében, kedves Olvasóm.

Vallomásosan személyes lesz az én kalendáriumom. Olvasd el, vitázz velem. Kérdezz, javíts ki, ha Te másként tudod. S remélem a Tied is vallomásosan személyes lesz. Beszélgessünk!

Kiváló tisztelettel:K.Sz.Z.               

A természet kalendáriuma DXXV.

             Augusztusi csillagles-re, hívogatlak ezen a héten, kedves Olvasóm.

Kiss. J. Botond a Machu-Picchu fölött                

Csillagok pázsitján legelész az éjjel,

a Tejút tejében megcsillan egy csillag.

Liszt zenére leng az égi szénaillat,

s hullócsillag nyoma fröccsen szerte széjjel.

Csak az égre figyelek, maradok veszteg.k

Rossz a csillagállás, a bársony ég sátrán

holdfény-lova hátán érkezik a sámán.

Jobb kezében kardot hoz, balban keresztet.

Mérhetetlen sötétség, rég nem idegen.

Nem ellenségem többé, nem is barátom.

Távcsövem van hozzá s mérhető tudásom.

Játszik vélem Isten ismerős idegen.

Úgy érsz valamit, kiismerhetetlenül,

te csillag, ha túlélt téged önnön fényed

s már csak emlék lesz nekem örök törvényed:

mire fényed ideér, lázad rég kihűl.

Az év legnagyobb hullócsillagzápora a héten éri el a maximumát, várhatóan augusztus 13-án hajnalban lehet részünk a legszebb látványban, bár idén némileg gyengíteni fogja a láthatóságát a telihold. Így is varázslatos élményre lehet számítani. A meteorrajt a 109P/Swift-Tuttle üstökös hozza létre. A Föld minden évben találkozik az égitest törmeléksávjával, ilyenkor a légkörbe belépő apró darabkák elégésük során hoznak létre látványos fényjelenségeket. A meteorraj a Perzeusz csillagkép felől érkezik. A sikeres megfigyeléshez érdemes elvonulni a fényszennyezéstől, és türelmesen várni, hiszen az emberi szemnek nagyjából 20 percbe is telhet, míg alkalmazkodik a sötétséghez. Augusztus első két hetében más égi jelenségeket is megfigyelhetünk: az óriásbolygók mellett szemet gyönyörködtető mélyég-objektumok is színesítik majd az éjszakai égboltot.

Az égről most pedig szálljunk alá a vizekre!

1948. augusztus 18-án Belgrádban Bulgária, Csehszlovákia Jugoszlávia, Magyarország, Románia, a Szovjetunió képviselői aláírták az új Duna-egyezményt, megalapítva a Duna Bizottságot. (Az első Duna Bizottság 1856. március 30-án alakult meg, a krími háborút lezáró párizsi békeszerződés megkötése során. Ez a békeszerződés kimondta a Dunán való szabad hajózás elvét.) Az egyezmény szerint a kabotázs (a külföldiek fuvarozó tevékenysége) forgalmat minden ország magának tarthatja fenn. Minden ország köteles a területéhez tartozó folyószakaszt karbantartani, s vám- és egészségügyi ellenőrzési és folyamrendészeti feladatokat ellátni.  Ausztria 1960 óta tagja a szervezetnek, amelynek székhelye 1953 óta Budapest. 1994-ben Szófiában aláírták a Duna védelméről és fenntartható használatáról szóló egyezményt. 1998-ban csatlakozott Németország, és  A Szovjetunió helyett Oroszország, Ukrajna és Moldova, Jugoszlávia helyett Szerbia és Horvátország Csehszlovákia helyett Szlovákia lettek még tagjai a bizottságnak. De a Bizottsághoz nem-partmenti államok is csatlakozhatnak, mint megfigyelők: Csehország, Hollandia, Franciaország, Törökország, Grúzia, Észak-Macedónia és Montenegró.

Ma? Az ukrajnai háború fókuszba helyezte a Duna-egyezményt is:

„A dunai államok környezetét, gazdaságát és jólétét hosszabb vagy rövidebb távon érő kedvezőtlen hatások előfordulása és fenyegetései miatt, amelyek a Duna-medence vízfolyásai állapotának változásaiból származnak” a környezetszennyezés is monitorozzák.

Környezetszennyezés, környezeté és természetvédelem, Duna-delta, Kiss János Botond volt környezetvédelmi államtitkár. Egy 2017-ben, Székely Ferenccel folytatott, a Háromszék napilapban (...)a pelikán jegyében a Duna-deltában címmel megjelent, beszélgetés zárómondatai csengenek vissza:

„a delta érintetlenségének földarabolása, a titkon fölhúzott halásztanyák, törvénytelenül besettenkedő remetelakok, turisztikai objektumok, az aggasztó méretű orvhalászat meg a vadkempingezés. Nem a természetes vízháztartás érdekében, hanem turisztikai meggondolásból végzett mederkotrások, a lecsapolt, alacsonyan fekvő területek mezőgazdasági területté való átalakítása(...) a védett madártelepek turisztikai objektummá való átalakítása (...)A politika a gazdasági érdekek emanációja, a törvényhozó politikus pedig az üzletember kreatúrája. Ismét a pusztába kiáltó szó parabolája: a kilátástalanság.

Nos, ebben a helyzetben kell a pelikán jegyéből visszahúzódnom megint a jó öreg oroszlánéba, amely alatt születtem, és örülnöm, hogy vénségemre nem érem meg szeretett Duna-deltám végnapjait...”

Az Oroszlán jegyében született, nyolcvanegy éves Kiss János Szabolcs Botond (Magyardécse, 1941. augusztus 3.) biológust, ornitológust, Duna-delta-kutatót, természettudományi szakírót Cselényi Béla így köszöntötte a káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lapban, a Nagybátyám nyolcvanegyedik születésnapjára címet viselő szonettjében:

Zöldesbarna madarak, fémeszöld légy,

sás és suhogó, nagy kákabutyokó,

mediterrán csőrű bagoly, huhogó,

és nyikorgó csónak, ahol ügyes légy…

Ez a környezeted, nem egy rokokó,

cifra várkastély, mit nehogy tönkre tégy.

Nem a várfokra, barna mocsárba mégy,

az idő lehet derűs vagy borongó.

Több Tímea hagyott el fanyalogva,

mert a legtöbb iszap nem kozmetikum.

Noémi kellett neked: bennszülött nő.

Vackod magasles, mindened sarokba’;

csak ember van, madár, semmi etnikum.

Oda kellett volna neked születni.

A Dés-környéki színmagyar faluban született biológus élettörténete belevegyül a deltatörténelembe. Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, Gyurkó István  tanítványaként szerzett biológia-földrajz szakos diplomát 1964-ben. Tanári kihelyezést kapott Havadra, majd 1965-ben versenyvizsgát nyert egy kutatóbiológusi állásra a brăilai Erdő- és Vadkutató Állomás Tulcea városában lévő laboratóriumába. Innen két év múlva átkerült a Tulceán működő Delta-múzeumhoz, mint muzeográfus, majd 1974-ben a Duna-delta tröszt Erdő- és Vadkutató részlegébe. Ez lett a magja a megalakuló Duna-Delta Nemzeti kutatási-Fejlesztési Intézetnek A Ceauşcu-időben közel három évre kényszerkihelyezettségre került Letea szigetére. Röviddel 1989 decembere után visszakerül a Tulcea-i Erdő- és Vadkutató Állomás Kutatóintézetébe. Tagja lett a munkacsoportnak, amelyik kidolgozta a Duna-delta Bioszféra Rezervátum létrehozását szabályozó törvénytervezetet. 1990-ben megalapította, szervezte és vezette a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét.

1997 januárja – 1998 májusa között Románia első Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként a Környezetügyi Főigazgatóság munkáját koordinálja. A határokon átnyúló, regionális környezetvédelem elhivatottja, az öt országon átívelő, a Duna „zöld folyosója” projekt megálmodója.

1998 május 9-én, Bogotában (Kolumbia), Románia államtitkáraként aláírja a III. Környezetvédelmi Bűnmegelőzési Program Konferencia (ECPP) záródokumentumát és eléri, hogy a következő ülésszak 2000 márciusában Bukarestben kerüljön megszervezésére. De  „Mire hazatér az RMDSZ beleegyezésével másnak ajándékozták az ő székét egy másik minisztérium másik államtitkári széke fejében(…) Hogy ne mondjuk: félredobták, mint a banánhéjat.” (Zsehránszky István: Szaggatott vallomás, Székelyföld folyóirat, 1998/8.). A bukaresti Konferencia pedig elmaradt.

Mai napig Tulceán él. Hat madárfajt írt le először Romániából, négynek az első országos fészkelését dokumentálta, valamint a hód, nyest és nyuszt deltai megjelenését. A gödények első hazai műholdas követése szintén úttörő jellegű tevékenysége volt.

Tudományos szakdolgozatainak, ismeretterjesztő esszéinek, szakjelentéseinek száma közel 400. 4 könyvei közül A Delta könyve 5 kiadást ért meg s román és német fordításban is megjelent.

Hadd fejezzem be mai szellemi sétánkat a Háromszék napilapban megjelent interjú néhány mondatával:

„Szeretném hinni: annak (biológusnak) születtem. Édesanyám fejlesztette ki bennem a természetszeretetet. A magyardécsei templom 1765-ös építésű szószékkoronáján – amely alól egy igaz ember, édesapám 46 évig hirdette az Igét – ott a mellét föltépő, faragott pelikán három fiókájával. Gyermekként ez ragadott meg, nem az átvitt, szimbolikus értelme, hanem a madár különössége. Utánaolvastam, néztem a kevés dokumentumfilmet, ami élőhelyéről, a Duna-deltáról készült, kerestem a találkozást. Aztán megkaptam a lehetőséget, otthagytam a katedrát meg Erdélyországot, és életem a pelikán jegyébe fordult. Olyannyira, hogy a kutatóintézet címerén – ahonnan kiöregedtem – ott van a gödény. A később megszülető Őr-és Ellenőrtestületnek én terveztem a szolgálati jelvényét. Ez egy, a delta fölött átrepülő pelikán.”

                          Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                      

Kelt 2022. augusztus 12-én, csillaghullások idején