www.sorsunk.net
.

Kiss Székely Zoltán -blogja

Biológus, nyugdíjas tanár.

született:1951. január 3-án Marosvásárhely.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat.

Bardócz Lajos - Istenszéke (in memoriam Wass Albert)

Öreg nyárfa napkeltébe belezizzenő levelei

A természet kalendáriuma

DXL.

Szívem, mit hitegetsz?

Ha megyek a Körúton bús világomra

fényt és csókot hintesz.

Szívem, mit hitegetsz?

Tudom már amit kell, sajnos tudom.

Te drága, hitegető szerszám,

hogy bús az orcám.

Hogy bús vagyok s szomorún folynak a vizek,

hogy október van, mély harang,

hogy októberbe kondul bele — giling-galang,

az őszi fény, őszi harang.

Tudom már amit kell, sajnos tudom,

te nyájas kifogyhatatlan,

áldott jó Szó, Bőség.

Benned hiába van, hogy meggyőzz - Készség.

Tudom már amit kell, sajnos tudom,

hogy magányom sírva túl át a földi úton,

a vak göröngyön, a Mindenségben.

Támfalad örök panasz,

mely kísér - s el nem hagy:

Hogy felettünk ver a szívünkben

elkondul minden nap

egy őszi szó, őszi harang.

Tudom már amit kell, sajnos tudom.

Az Apáczai Csere János falujában született Bartalis János az Őszi harang című verse megjelenésekor - Brassói Lapok, 1924 11 30. - már felesége falujában, a Dés melletti Kosályon, gazdálkodik. Bár első verse éppen a világégés kezdetén, 1914. június 25-én jelent meg a kolozsvári Újságban, de az első világháború borzalmas frontélményei után a nyugalmas békét, természeti idillt hozó falusi magányába húzódik, majd mikor újra írni kezd a természet kimeríthetetlen szépségeihez, energiáihoz igazodik ismétlődéseiben, végtelen áhítatában is.

Nincs kezdete az én dalomnak,

és nincs vége se,

egy darab a világból,

vagy talán maga az egész világ.

– írja ekkor, Trianon után. Természet-központúságában egyhúrú ez a líra, mégis gazdag, mert világa nem ember nélküli világ: a versbe belépő ember a természet része. Aztán másfél évtizednyi idő után kettéhasad a világ számára.

Kettéhasadt Erdély, mint a szívem.

Egyik felől maradt apám s anyám,

egy élő meg egy holt.

Másik felől maradt egy sírhalom…

Mit írsz fel még, Történelem

Erdély rettentő sorslapján?…

Másfélezer óta megértünk sok csodát.

Pipáltunk mi már török-tatárt.

Láttunk kun vihart s besenyő-fölleget.

Martinuzzi s Basta korát is kibírtuk.

Most túl maradt egy élő meg egy holt.

Az Olton átlátszik a sírkereszt fája.

Mintha apám s anyám kitárt karja volna.

Búsan zokog kis falunk harangja.

E csodaszép őszön

egyik felől öröm

s egetverő éljen.

Másik felől jobb volna tán

a temetőmélyen.

Hallod-e ott Bölön

hogy zúg, tombol, dalol?

Hallod itt Apáca?…

zokog keservesen.

Baróton, Baconban heje-huja járja.

Ürmösön a lányok felöltöztek gyászba.

Virágban fürdik ma Váradnak utcája.

Könny permetez le ma Enyedre, Tordára.

Ó, Uram, népedre e kétféle sorsot,

miért osztogatod megpróbáltatásod?

A mély őszi éjben sírnak a csillagok.

A bús őszi éjben síró magyarok.

Imádkozzatok!

A Kettéhasadt Erdély... a bécsi döntés után jelent meg az Erdélyi Helikon 1941. októberi számában. S ha folytatja is bukolikák írását, ezek már keserédes vallomások. Az 1942-ben a Révai kiadónál megjelent A mezők áldása című kötetében az Őszi bánat idézi az egykori őszi harangszót (is):

Őszi bánat, csendes, szelíd virág,

Úgy körülölelted szívem.

Kicsiny királyok. Minden virágod,

mintha mosolyogna nekem.

Az ősz, a szív: véres két árny.

Sokat jártam az emberek között.

Ifjú vagyok, csendes imám.

Nem is hiszitek - de hát kinek,

Kihez beszélek?

Dús a hajam és puha, mint a selyem,

puha, lágy, lágy, lágy.

Szép hang ez, amit megütöttem. Szép.

Csendes október, mély, mint a folyam s a harang.

Megérinteném a szívnek egy húrját.

De fáj, fáj. S a vad zivatarban

eldurvult a kezem. Nem kén most

írnom. Rajt még a vér s a sár.

Búcsúzunk lassan az ősztől, november utolsó péntekjén, a Ne vásárolj semmit! Világnapján. Bohókás, mégis kritikus tiltakozás ez a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A napot 1992-ben Ted Dave kanadai reklámszakember kezdeményezte, ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen…

Ne vásárolj semmi ócskaságot! Modernnek tűnő avítt világnézetet se, s forradalminak tűnő badarságot, isten- és természet-tagadást se – teszem hozzá.

November 26-án van 139 éve, hogy 1883-ban megszületett Babits Mihály. Első, Levelek Irisz koszorújából című, verseskötetének egyik ódája a szivárvány istennőjének van szentelve. A Himnusz Iriszhezben ars poeticáját fejti ki: olyan sokszínűen akar dalolni, mint az aranyszárnyú ezerszínű ruhája. 1911-ben, amikor három év után otthagyja a fogarasi gimnázium magyar-francia tanári katedráját, jelenik meg második verseskötete Herceg, hátha megjön a tél is! cím alatt. Pesszimizmusa a Fogarason szövődött álmok visszhangja: ott tanult meg görögül, s a hellén szerzők ihlették megannyi görögös versét. A kötet első verse, a Ballada Irisz fátyoláról, szintén a viharlábú istennőt idézi.

Megjön a tavasz tarkasága:

fehér pöttyök és piros pontok,

virágos fák, tavaszi gondok,

tavaszi sírok ciprusága,

fehér virág hull barna sárba,

szelet mond az alkonyi pír is;

halálvágy száll a bús múzsákba,

mikor

zöld köntösét cifrázza Irisz.

S megjön a nyárnak tarkasága:

poros utak, száraz porondok,

a kertkarókon piros gombok,

ezüst zápor piros rózsákra,

piros pipacs hullós virága;

minden virág lehull, ha nyíl is;

hajlós rozs érik a kaszákra,

mikor

meleg szemét kinyitja Irisz.

S megjön az ősznek tarkasága:

aranyos lombok, piros lombok,

gyümölcsös berkek, hangos dombok,

sápadt levelek ordas ága,

avarok zörgő pusztasága;

a kósza szél kacag is, sír is:

az estnek rögös ege sárga,

mikor

felhős fátyolát tépi Irisz.

Herceg! hátha megjön a tél is?

Lesz fehérsége, barnasága,

lesz jégvirágos tarkasága,

mikor

fehér gyászát felölti Irisz.

A szivárvány jelképe ez, a tarka természeté, s nem holmi manapság kitalált, zászlót lengető természetellenessége az elfajzott emberi szubkultúráknak, ahol a természet örök rendjét tagadják meg a sokneműséget hirdető beteges gondolkodásúak. Modernnek tűnő avítt, vagy forradalminak tűnő badarság – egyre megy: a természet rendjének ellentmondani akaró, tehát hamis.

Megjön-e a tél? December a tudója. A megpihenés, megbékélés, a családi tűzhely hónapja alig egy héten belül megérkezik.

Megbékélés. Most mégis egy szomorú versrészlettel indulok feléje, 222 évvel ezelőtt, 1800. december elsején született Vörösmarty Mihály Előszó című verse soraival, amit Baracskán írt 1850-1851 telén, télutóján, Világos után:

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült;

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

Valahogy úgy, ahogy a leányfalusi Faluházban kiállító Bardócz Lajos Szervátiusz Jenő-díjas grafikusművész Isten széke képén, melyet Wass Albert emlékének, A funtineli boszorkány szerzőjének, ajánl. Az Istenszéke csupasz, sivár platója előtt a gondjaiba mélyült Ember. Egyetlen vigasza, hogy talpa belegyökerezett az anyaföldbe: a reménybe. Egy darab ez a nagyvilágból, talán maga az egész világ. Nincs kezdete, se vége. A jégvirágos tarkaságból életre neszeznek a mély őszi éjbe belesíró csillagok, s az öreg nyárfa napkeltébe belezizzenő, még ágon csüggő levelei.

Hogyan is folytatja versét Vörösmarty?

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölengedend,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud(…)

Hát legyünk rajta, hogy ne kelljen hazudnia, ha majd tavaszt hirdet az Isten széke felett esküre emelkedő isten-kéz.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                    

     Kelt 2022-ben, november utolsó péntekjén, a Ne vásárolj semmit! napján

A természet kalendáriuma

DXXXIX.

Őszi harmat után,

Végre mikor osztán

Fúdogál az hideg szél,

Nem sok idő mulván,

Sárgul hulldogálván

lassan, lassan az levél,

Zöld erdő harmattyát,

Piros csizmám nyomát

Hóval fedi bé a tél.

November derekán túl kuruc nótával piszmogva indulok a télnek. Barangoljuk be együtt e lombhullás utáni őszt, kedves Olvasóm.

November 18-án tisztelegjünk percnyire a Royal Society első magyar tagja emléke előtt. 1663-ban, 359 évvel ezelőtt született az orvos polihisztor Köleséri Sámuel. Könyvtára - korának legnagyobb magán könyvgyűjteménye - orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek - 4000 kötetet számlált. Ő maga 40 könyvet írt latin, német és magyar nyelven, filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat témakörökben. Karteziánusként, a német felvilágosodás eszmeáramlatában a gyakorlati tudományok híve volt. 2012-től kezdődően az Erdélyi Múzeum Egyesület adja közre tudományos levelezését.

Ugyancsak november 18-án, két év híján két évszázada, 1824-ben született Jendrassik Jenő élettanász. A magyar orvosi fizika megteremtője 1857-től három évig a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetben volt az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig a pesti egyetemen tanított, 1884–85 között az egyetem rektora volt. Jelentősek az izmok működésére, a szemmozgások mérésére vonatkozó tanulmányai. Az izomműködést elsőként elektromos és mágneses folyamatokkal magyarázta.

...kilép az ódon legendából, pedig 

indulófélben évek óta itt van

a tisztás szélén, háttal a bokornak,

...akkor változott a koldusnak szánt

lepényből bronzzá a mennyei rózsa,

s úgy találtam rá, ingben és mezítláb

November 19. Erzsébet napja. Rég elvirágoztak a rózsák, de ma, Árpád-házi Szent Erzsébet napján, mégis a rózsacsodát idézem Ágh István Szigligeti Szent Erzsébet versével.

II. András királyunk lányát 1221-ben, tizennégy évesen feleségül adták Lajos türingiai őrgrófhoz, alig volt húsz éves, amikor az őrgróf a Szentföldre menet, megbetegedett és meghalt. Erzsébet egész életében csak a jótékonykodásnak élt. A világegyház egyetlen ismertebb magyar szentjeként mindmáig töretlen tisztelet övezi. A legnagyobb festők - Simoné Martini, Óra Angeli, Haas Holstein, Bartlomé Estebán Millok - örökítették meg. E képek ma múzeumok büszkeségei, valamikor jámbor plébániák rendelték ispotályaik számára. Szigligeten 1978 óta áll szobra, Borsos Miklós alkotása.

...nagyok a fák és hatalmas a zúgás,

ő meg csak vár a szigligeti kertben,

s azért mintázta kisebbnek a szobrász,

hogy annál inkább szeretni lehessen,

s legyen valami cél a céltalannak

sétája közben, hadd forduljon erre,

hogy azt a titkot, amit leszakasztott,

az adakozó kötényébe ejtse.

19-én, 1900-ban született Boros Ádám, a legnagyobb magyar mohász. Sok területen ért el jelentős eredményeket: gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése, flórakutatás, a rét-, legelő- és gyomvizsgálat. 1968-ban jelent meg élete főműve, a Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája. Egész Európára vonatkozó mohaspóra-atlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része számára gyűjtött anyagot még halála előtt egy évvel is, amikor másodéves biológus hallgatókként, 1972-ben, találkoztunk vele Csűrös István professzorunk vendégeként a Tordai-hasadékban. Éppen a híres Hesdát-pataki májmohatelepeket látogatta meg, ki tudja hanyadszorra; életében utoljára. Államilag védett herbáriuma (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Növénytárába került.

November 21-én Kisfaludy Károlyra emlékezünk, Alkonyi dalával. A reformkori irodalmi élet fő szervezője 1830-ban e napon lépett át a hallhatatlanság kapuján.

Im kedvesem édes! kék hegyen túl

A nap remegő sugára leszáll,

És tiszta gyepágyon lágy pihenésre

Oly biztosan int a berki homály.

Ott gyenge fuvalmak játszva susognak,

S hű párja körül a fülmile zeng,

És illatözönben zöld koszorúkkal

A boldog aranykor képe dereng.

Ott messze irígylő vizsga szemektől

A földi szokás rabféke szakad:

Csak a szerelmemnek égi hatalma

Vesz kényeket és uj kénybe ragad.

S mint parti virággal víg ölelésben

A feldagadó habba vegyül,

Ugy kéjledez éltünk egybe ömölve,

Mig a gyönyörűség mélyibe dül.

S mint a füzes ingó lombjain által

A holdnak ezüst világa ragyog:

A teljesülés szép álma felettünk

Még bájos alakban lengeni fog.

Jer, kedvesem édes! a tavasz illan,

S a fülmile nyájas zengzete múl,

Majd éji leheltén a komor ősznek

A csermelye fagy, a rózsa lehull.

Míg bátor erőben kérkedik a lét,

És a liget ernyős rejteket ad,

Most éljük az éltet, hervad is az bár,

A multnak azért emléke marad.

Nézd a magas égnek csillagirását,

Mely érzeni és szeretni tanít!

O hadd szemeidben visszaragyogni,

Mit lelkem epedve s égve gyanít.

November 23-án lépünk át a Skorpióból a Nyilas (Sagittarius) havába Az állatövi csillagkép nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és hellenisztikus hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is. A görög mitológia kentaurjai egy napisteni eredetű, Kentaurosz nevű félistennek és thesszáliai kancáknak az ivadékai. Alsótestük ló, felsőtestük ember, és részeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcsességgel megáldott lényeknek írják le őket. Dionüszosz extázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovaspásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban, s a kentaurosz név lényegében „csikóst” jelent, kentaó annyi mint „hajtok, ösztökélek, sarkallok”. Mások a lókultusz sámánpapjait látják bennük. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a „nesszosz-ingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős - Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz - nevelője. Kheirónt a monda szerint Zeusz az égbe emelte halála után, s ez a Nyilas csillagkép.

A gallyakról lehullt levelek már sárrá lettek. Csak néhol sárgállik, vörösödik még egy- egy levél.

Szép, lankadt novemberi gally,

jó bánat tiszta, lassú míve,

kiről levált a röpke raj

s alatta hajló, száraz íve

maradt hűs, haldokló kezeknek,

magánnyal dús és koldus ág,

melyen csak emlékek rezegnek:

elvégezett szomoruság! -

Dsida Jenő sóhaja ez a novemberi Száraz ághoz -

miért vettelek észre ma

talán először életemben,

mint sokszor elhadart ima

szavát, amely az értelemben

tartalmat nyer és felvilágol?

Miért nincs más rajtad kívül

szememben ebből a világból,

mely elsötétül és kihül?

A csupasz ágak új dimenziójába lassan szinte várjuk már az első kifagyott könnyeit az égnek, ahogy azok a posztimpresszionista szecesszió nagymesterének Kelenhegy című képén finoman rátelepednek. Rippl-Rónai József 95 évvel ezelőtt, 1927. november 25-én vált önmaga is hulló hópihe-emlékké.

Mi marad nekünk e kifosztott csupasz ágkoronás világban? Maradnak A hűségesek -  Áprily Lajos áttelelő énekesmadarai:

Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,

nem mond búcsút a nyár felhőivel.

Ha hóviharral ránkszakad telünk,

a völgyben itt borzonganak velünk -

Maradok én is, hűséggel megverten, borzongtató novemberben, kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2022-ben, 715 évvel azután, hogy - a monda szerint - Tell Vilmos lelőtte volt fia fejéről ama almát.

A természet kalendáriuma

DXXXVII.

               November!  

Mintha az esztendő minden jaja

ködös kavernáidba sűrűsülne,

te, évszakoknak sepulcretuma!

Halottigéző, rom-tájaidon

borzongva járok föl-le, föl-le.

Évszakok sírhelye – november. Elsőre különös címe van ennek az 1947-ben írt Jékely Zoltán versnek: November dicsérete.

A lombzúgásra, mondd, emlékszel-e?

Ó, hol van a türkiz-visszfényű sátor,

színes gyümölcsök kandi ékszere

– most, hogy a kert hörgésektől zajos

s apró nyöszörgések karától.

Mikor 1940 őszén a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta, Jékely visszatért, 1941 májusában a kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa lesz. Az 1872-ben alapított könyvtár visszakerül az újjászerveződő kolozsvári magyar egyetemhez. Még abban az évben megismerkedik a gyönyörű marosvásárhelyi előadó-művésznővel, Jancsó Adrienne-nel. 1942-ben házasodnak össze. Jékely Zoltán úgy érzi, végre megtalálja helyét. Az Erdélyi Helikonba ír: verset, tanulmányt, színjátékot. Szerkesztője az évente négyszer megjelenő almanachnak, a Termésnek Aztán1944 októberében a szovjet csapatok bevonulnak Kolozsvárra, Észak-Erdély ismét Romániához kerül. De ők még Kolozsváron élnek: a Balogh Edgár szerkesztette Világosság irodalmi mellékletét 1944-től ő gondozza. 1946 novemberének kényszerűsége: költözés a csonkaországba, négy év boldogság után.

Egy véghetetlen, csuklyás gyászmenet

megy harminc éjt-napot vigasztalatlan,

nyomában iszonyú gyász-zene zeng –

így vivék Bocskay úr tetemét

Kassától Kolozsvárig bús csapatban.

          November!  

Már átitattad minden idegem,

s mintha az őskori növényi létre

emlékezném, úgy vacog a szívem,

ha öldöklő szeled cibálni kezd

s testvérként nézek minden falevélre.

Ez lett az 1937-es év November csodájából?

Csodát kínálsz, hitetlen vén november:

lám, nyílik még a sarkantyú virága!

Megszagolom, édes-keserű szender

fog el s mint anyját fellelő kis árva,

beledőlök egy régesrégi nyárba.

Régesrégi emlékek? Mintha valamiféle összefonódásról lenne szó: térben és időben távoli események összeköttetéseiről. Mintha valamiféle teleportációról...

Ma az idei fizikai Nobel-díj körül bóklászok. Ha időd engedi, tarts velem kedves Olvasóm!

2022-ben az összefonódó fotonokkal végzett kísérletekért és a kvantuminformatika területén elért eredményekét a francia Alain Aspect, az amerikai John Clauser és az osztrák Anton Zeilinger kapta a Nobel-díjat.

A XX. század elején rengeteg olyan jelenségre derült fény, amelyek az akkori fizika nyelvén nem voltak érthetőek. Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megmagyarázhatóvá váljanak, valami újat, valami pluszt kellett bevezetni, és ez volt a kvantumvilág. – magyarázza Csanád Máté atomfizikus, az ELTE egyetemi tanára.

Az összefonódott kvantumállapotokban két részecske egy egységként viselkedik akkor is, ha egymástól távol vannak. John S. Bell ír fizikus felvetését az összefonódottságról az 1970-es években elvégzett kísérletek bizonyították, hogy annak a fénynél gyorsabban terjedő hatással kell bírnia.

Ezt szintén nem szeretik a tudósok: a fénysebességnél gyorsabban terjedő hatással a múltba tudnánk üzenni, és ez nem túl valószínű, hogy lehetséges. - írja Csanád Máté - Jelenleg azt gondolják, hogy az összefonódottság nem hozhat létre a fénynél gyorsabb információközlést.

Zeilinger kutatócsoportja egy, a Földtől 7,8 milliárd fényévnyi távolságra lévő kvazár fotonjait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódottság minimális időtartamát 7,8 milliárd évre lehetett kitolni.

Ez azt jelentené, hogy amennyiben meg van előre határozva egy foton becsapódásának helye, akkor annak a meghatározottságnak legalább ennyi időre vissza kellene nyúlnia. Ez ténylegesen szinte az Ősrobbanás óta fennálló korrelációkat jelentene, mintegy eleve meghatározva egy tetszőleges mérés eredményét” – írja az ELTE kutatója.

Mind e dilemmáktól függetlenül a kvantumfizika működik.

Egyre világosabb, hogy egy újfajta kvantumtechnológia van kialakulóban. - vélekedik Anders Irbäck, a fizikai Nobel-bizottság elnöke. A kvantummechanika nehezen érthető elméleti eredményei kezdenek beszivárogni a mindennapokba. Olyan berendezéseket tudunk tervezni és üzemeltetni az összefonódottsági elv lapján, mint a félvezetőkön alapuló számítógépek és adattárolók, vagy éppen az orvosi képalkotó eszközök. Formálódnak már a kvantumszámítógépek, a kvantumhálózatok és a kvantumtitkosított kommunikáció is lassan része az életünknek.

A kvantummechanika a nanoszkopikus méreteknél történő jelenségeket vizsgálja: az elemi részecskék viselkedését. A név abból a megfigyelésből származik, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (latin: kvantum), nem pedig folyamatos (analóg) módon változnak.

Kezdetektől erős filozófiai vitát keltettek a kvantummechanika ösztönökkel ellenkező eredményei Még a ma már alapszabálynak tartott elvek – a Niels Bohr-féle alapszabályok - is évtizedekig vártak arra, hogy elfogadják őket. A kvantummechanikai jóslatok valószínűségi természete nem a mi korlátozott tudásunkat jeleníti meg. A kvantummechanika azért nyújt valószínűségi jóslatokat, mert a világegyetem természete maga valószínűségi és nem determinisztikus. Míg a multiverzum determinisztikus, mi csak az univerzumot tudjuk megfigyelni, azaz csak a mi általunk lakott világot.

Mert a kvantum-összefonódás fennállhat egymástól térben és időben távol eső objektumok között is, a kvantuminformatikai algoritmusok (például a kvantumteleportáció) nagyobb hatékonysággal működhetnek, mintha összefonódás nem állna rendelkezésre.

Mindemellett a kvantummechanika nem teljes fizikai elmélet, tehát nem képes a világ leírására, tehát nem egyeztethető össze a klasszikus és a relativisztikus fizikával.

Továbbra is igaz Wigner Jenő megállapítása, miszerint, ha egy öntudattal, intelligenciával rendelkező megfigyelő van a rendszerben, az nem lehet szuperpozíció állapotában, azaz képtelen létezni a multiverzumban. Mérni csak az intelligens létező tud, ebből adódik a paradoxon: a méréssel (megfigyeléssel) beavatkozunk a rendszerbe és ezzel befolyásoljuk azt. Az általunk feltételezett multiverzumot degradáljuk univerzummá, azaz számunkra érthetővé.

A párhuzamos világok/univerzumok mindezen megállapítások ellenére számtalan tudományos fantasztikus műben jelentek meg köszönhetően ezen jelenségek/paradoxonok téves magyarázatának, interpretációjának.

A teleportáció során a tárgy a kiindulási helyen megszűnik létezni, de az átsugárzott információ alapján egy (viszonylag) tökéletes másolat képződik. Stanisław Lem Summa Technologiae című művében felveti, hogy a céltárgy ember azonos marad-e? A testtel együtt vajon a lélek is teleportálódik? Lehet-e másolni a lelket?

Így november elején magam is eljátszom e képtelen gondolattal.

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,

félszeme lopva az égre tekinget,

másik a földre pillog ijedten.

Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,

s fellege nyíltán ömlik a napfény,

éneke buggyan: csókot ígérő,

angyali tiszta, mennyei nektár!

S a Temetőkert és a November

hallja s nem érti: honnan e bízás,

e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,

e cseppnyi madárban?

A tél küszöbén az 1961 novemberében írt Jékely vers bűvöletében vágok neki jómagam emlékek után bóklászni kissé fáradtan, kissé bizalmat merítve az apró énekes lelkierejéből.

„Bízzál!” - így üzen évtizedek távolából távoli rokonom, konfirmáló mesterem, Mester István egykori vártemplomi lelkipásztor sírkövének egyetlen igei szavával.

Nagy, nehéznek ígérkező - természeti, s lelki - tél előtt fogadjuk meg biztatását!

                     Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                   

Kelt 2022-ben, száz évvel azután, hogy 1922. november 4-én Howard Carter egyiptológus megtalálta Tutankhamon sírkamráját Egyiptomban

A természet kalendáriuma

DXXXIV.

Ez még nem ősz. A táncoló sugárban,

Mely e mosolygó hervadáson reszket

Bearanyozva sírhantot, keresztet,

Ó, annyi élet, annyi ifjúság van.

Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még

E fénypompától tündöklő színekben,

Csak haldokolva, egyre csöndesebben -

És én is mintha még csókokra várnék.

És holnap, holnap minden ködbe vész el,

A nyárvarázs, mely itt él még a tájon,

Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel.

Szívemre száll a csöndes őszi álom,

S az ősz esője néma könnyezéssel  Siratja el szerelmem, ifjúságom.  

Még kolozsvári egyetemistaként írta ezt a Szonettet 1907-ben, 115 éve, a költő.

Hangulatát ízlelgetve indulok e heti, ma inkább tudománytörténeti sétámra, kedves Olvasóm. Egy rég élt természettudóst idézek, s a nemrég odaítélt biológiai Nobel-díj történetét járom körül. Ha időd engedi, tarts velem!

209 éve, 1813. október 14-én, született a magyar természettudományos szaknyelv egyik megteremtője, Török József természettudós. Pesten szerzett diplomát, majd Berlinben, Párizsban és Bécsben képezte tovább magát. 1948–49-ben a honvédkórház főorvosa volt. A kiegyezés után Bugát Pál munkatársaként a Természettudományi Szóhalmazba gyűjtötték össze az orvosi és természettudományi műszavakat, a vegytani kifejezéseket magyarázatokkal is ellátva. Értekezett a magyar gyógyvizekről és fürdőkről, s elsőként írt összefoglaló művet a Magyarországon lehullott meteoritokról (Természettudományi Közlöny, 1882). Az 1857-ben Kabán lehullott szén-meteoritból elsőként mutatta ki a szerves vegyületeket.

Tíz napja, október 3-án hozták nyilvánosságra az idei az idei élettani és orvostudományi Nobel-díjas nevét.

Nobel végrendeletében szerepel, hogy vagyonának kamatait „azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”

Az idén is sokan esélyesnek tartották az orvosi Nobel-díjra Karikó Katalint és Drew Weissmannt, az mRNS-alapú oltóanyagok technológiájának szabadalmaztatóit, ami a Covid-pandémia megfékezésében szerepet játszó vakcinákon túl több légúti fertőzés, a malária és egyes ráktípusok elleni küzdelemben is áttörést hozott. A statisztikai alapú Nobel-jóslatok szerint kiemelt esélye volt Karikóéknak, ugyanis a Nobel-díjasok sikerét előrejelző hat legfontosabb díj közül már ötöt megkaptak.

A Svéd Királyi Akadémia döntnökei azonban másként gondolták.

A Yale Egyetem orvosi karának biológusa, Jason Sheltzer így reagált a hírre: „Nem az a kérdés, hogy megkapják-e a díjat, hanem az, hogy mikor.”

Szeged díszpolgára pedig így fogadta a bizottság idei döntését: „...mára rendkívül szerteágazó a tudományos kutatás, nagyon sokféle eredmény születik, nehéz azt eldönteni, hogy melyik a fontosabb. ...én csak arra koncentrálok, amin tudok változtatni, amire van hatásom.” Arra a kérdésre pedig, hogy Miért tépázódott meg a tudomány becsülete a Covid alatt?”, ezt válaszolta: „Nem fogalmazták meg világosan, hogy a pandémia egyes szakaszaiban mit tudtunk és mit nem tudtunk a vírusról, s ennek alapján milyen intézkedésre lett volna szükség az egyik, majd a következő szakaszban. ...Ha őszintén fogalmaztak volna, hogy épp milyen ismeretekkel rendelkeznek a kutatók, akkor az emberek elhitték volna, hogy a tudománynak idő kell a kutatásra, a megismerésre.”

A győztes idén Svante Pääbo lett, akinek a kihalt hominidák genomjával és az emberi evolúcióval kapcsolatos felfedezéseiért ítélték oda a díjat.

Családnevét édesanyjától, Karin Pääbo észt kémikustól örökölte. Apja Sune Bergström biokémikus, az orvosi Nobel-díj 1982-es díjazottja: ő megosztva részesült az elismerésben a prosztaglandinok izolálásáért és szerkezetük felderítéséért.

Svante Pääbo doktori disszertációját - az adenovírusok és az immunrendszer kapcsolatáról - 1986-ban védte meg az Uppsalai Egyetemen, majd a Zürichben, a kaliforniai Berkeleyen, 1990-től a Müncheni Egyetemen dolgozott. 1999-ben Lipcsében megalapította a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetet, ahol jelenleg is dolgozik.

Az archeogenetika, illetve a paleogenetika tudományának egyik legnagyobb úttörő kutatója. Egyiptomi múmiákkal kezdte. Lenyűgözte a lehetőség, hogy modern genetikai módszereket alkalmazzon a neander-völgyiek DNS-ének tanulmányozására is. Azonban ahogy múlik a geológiai idő a halott anyagban a DNS rövid darabokra bomlik. Több ezer év elteltével a DNS-ből már csak apró töredékek maradnak, azok is szennyezettek. Ezért kezdetben a mitokondriális DNS-t vizsgálta, ami ugyan kicsi s a genetikai információ töredékét tartalmazza, de több ezer példányban van jelen minden sejtben. A szekvenálással lehetetlennek tűnő dolgot ért el: 1997-ben sikerült első ízben megfejtenie egy 40 000 éves csontdarabból származó mitokondriális DNS-régiót.  S bizonyította, hogy ezen kihalt emberek géneket adtak át fajunknak, miután elődeink mintegy 70 000 éve kivándoroltak Afrikából.

A korabeli emberekkel és csimpánzokkal való összehasonlítás azt mutatta, hogy a neander-völgyiek genetikailag különböznek ezektől. A neander-völgyi ember teljes genomjának feltérképezését 2009-ben fejezte be. Az összehasonlító elemzések kimutatták, hogy a neander-völgyiek és a Homo sapiens közös őse körülbelül 800 000 évvel ezelőtt élt, de a neander-völgyiek és a Homo sapiens évezredeken át tartó együttélésük során kereszteződtek is egymással.

2008-ban Szibéria déli részén, a Gyenyiszova-barlangban 40 000 éves ujjcsonttöredéket fedeztek fel. A csont kivételesen jól megőrzött DNS-t tartalmazott. Az eredmények szenzációt keltettek: felfedeztek egy korábban ismeretlen emberfajt. Ma már tudjuk, hogy az Afrikán kívülről származó emberek genetikai háttere 1-2 %-ban neander-völgyi, az ázsiai és délkelet-ázsiai népesség emellett 1-6 %-nyi gyenyiszovai DNS-t is hordoz. Igazolták, hogy a gyenyiszovai ember és a Homo sapiens között is történt génáramlás. Ezt a kapcsolatot először Melanéziában és Délkelet-Ázsiában mutatták ki, ahol az emberek génjeinek akár 6 %-a is gyenyiszovai lehet. E felfedezéseknek köszönhetően tudjuk, hogy abban az időben, amikor a Homo sapiens kivándorolt Afrikából, legalább két (azóta kihalt) emberfaj élt Eurázsiában. A neander-völgyiek Eurázsia nyugati részén éltek, míg a gyenyiszovaiak a kontinens keleti részeit népesítették be. A kutatások bizonyították, hogy a Homo sapiens körülbelül 300 000 évvel ezelőtt jelent meg először Afrikában, míg legközelebbi ismert rokonaink, a neander-völgyiek, Afrikán kívül fejlődtek ki. Utóbbiak körülbelül 400 000 évtől 30 000 évvel ezelőttig népesítették be Európát és Nyugat-Ázsiát.

Kezd magyarázatot nyerni, hogy genetikai értelemben mi tesz minket emberré. A  kihalt rokonainktól származó archaikus génszekvenciák máig befolyásolják életünket. Például az EPAS1 gén gyenyiszovai változata előnyt jelent a túlélés szempontjából nagy magasságban, ezért gyakori a mai tibetiek körében. Pääbo és csapata 2020-ban bekapcsolódott a koronavírus kutatásába: azt elemezte, hogy a Neander-völgyi örökség milyen hatással van a Covid–19-re adott immunválaszokra.

A Covid-pandémia is lassan járvánnyá szelídülni látszik így október közepére.

Október – Áprily Lajos jó fél évszázaddal később, 1966-ban, majd egy évvel örök őszidejébe költözése előtt e hónapról vall - utoljára:

Gyönyörűséges őszidő,

szőlőlevelet szőkítő!

Szellőben leng a szőke raj -

a hold talán kénport szitált? –,

olyan, mint mai női haj,

mely kénsárgára oxidált.  Érezni vélem az utolsó sor – Áprilynál ritka – finom, békés szarkazmusát.

Ezzel búcsúzva mára, maradok kiváló tisztelettel:

                                         Kiss Székely Zoltán                                            Kelt 2022-ben, október idusán
A természet kalendáriuma

DXXXV.

Az ősz máglyáján, mintha lángot vetne
az erdő, megannyi vörös levél
vértanú, holt eretnek; hamus, sápadó
napban szívedig zsugorodnak.
(...)fázós fák rámhajolnak,
sustorog a Duna futása, partig verődik a hullám.
Mintha csak hazatérhetnék, pár lépést
kéne tennem s várna a hűvös utca
s anyám a langos szobával
s míg szállna az alma-illat
nagy utakról mesélnék -

- megszakítom itt Vasvári István, egykori – a négy év alatt nagyváradi - újságíró Őszi emlékét 1959-ből. Hogy meséljek én is kicsinység, nem, nem nagy utakról, de a Nobel-díjakról.
Elfogultak vagyunk, s emiatt torzul a látásunk, s emiatt hisszük, hogy végre ismét magyar kutatót ismerhetnek el a Nobel-díjjal? Tavaly és idén is rengeteg ember remélte, hogy a koronavírus elleni vakcina előállításában meghatározó szerepet játszó kutatók – Karikó Katalin és Drew Weissman – vagy az orvosi, vagy a kémiai Nobel-díjat megkaphatják. (Hozzájuk csatlakozhat a kanadai Pieter Cullis, aki a lipid nanorészecskék területén végzett munkáiról ismert. A lipid nanorészecskék nélkülözhetetlenek a jelenlegi mRNS-vakcináknál.)
Miután október 3-án kiderült, hogy idén sem kaptak élettani-orvosi Nobel-díjat, még élt a remény két napig, hogy netán kémiai Nobel-díjjal ismeri el a Svéd Tudományos Akadémia munkásságukat. A Svéd Akadémia főtitkára, Göran Hansson tavaly azt mondta, „...az mRNS-vakcinák fejlesztése csodálatos sikertörténet, amely hatalmas előnyére vált az egész emberiségnek.”
Karikó Katalin szeptember végétől lemondott a BioNTech alelnöki posztjáról, hogy újra a tudományos munka felé fordulhasson. Idén júliusban az ELTE-n, ahol díszdoktorrá avatták, kifejtette, hogy ha az ember profitorientált kutatóintézetbe megy, akkor nem azzal foglalkozik, amivel akar, hanem ami bevételt hoz a cég számára. Benne meglehetősen erős a kutatói szabadság vágya, ezért döntött  úgy, hogy távozik a koronavírus elleni vakcinát gyártó BioNtechtől, és visszatér az alapkutatáshoz.
A svédek az alapkutatási eredményeket szeretik támogatni, azt kevéssé díjazzák, ha a tudós kutatási eredményének a hasznából is részesedik.
Ugyanakkor az az értelme az új tudományos eredménynek, hogy mielőbb szolgálja az emberiséget.
Vannak esetek, amikor szinte azonnal díjaznak egy-egy tudományos felfedezést, de nem példa nélküli az sem, hogy egy-egy úttörő munka elismerésére akár negyven évvel később kerül sor. Olykor egy évszázadot kell várni. A gravitációs hullámok létezését Albert Einstein 1915-ben jósolta meg, de egy évszázadba telt, mire kifejlesztették az észlelésükre alkalmas eszközöket. A kutatók 2016 februárjában jelentették be felfedezésüket, 2017-ben elnyerték a fizikai Nobel-díjat.
De október 5-én két amerikai - Carolyn R. Bertozzi és K. Barry Sharpless - és egy dán - Morten Meldal kutató kapta a kémiai Nobel-díjat, a a klikk kémia és a bioortogonális kémia terén elért úttörő, molekulaépítéssel kapcsolatos, munkájukért.
A gyógyászati tulajdonságokkal rendelkező természetes molekulák mesterséges újrateremtése számos csodálatra méltó szerkezet kialakításához vezetett, de ezek előállítása általában időigényes és nagyon költséges. Igény mutatkozott egy egyszerűbb, de hatásos biokatalízisre e téren.
Barry Sharpless 2000 körül alkotta meg a klikk kémia fogalmát, ahol a reakciók gyorsan mennek végbe, és többnyire nincsenek nem kívánt melléktermékek. Tőle függetlenül Morten Meldal az elegáns és hatékony kémiai reakciót, amely a gyógyszerfejlesztésben és a DNS-térképezésére használnak. Carolyn Bertozzi a sejtek felszínén lévő fontos, glikán molekulák feltérképezésére fejlesztette ki az ún. bioortogonális reakciókat, amelyek a sejt normál kémiájának megzavarása nélkül mennek végbe, s amelyek nem mérgezik az élő szervezetet. Ezeket a reakciókat ma a sejtek működésének megértésére és a biológiai folyamatok nyomon követésére használják. Ezáltal javították a rákkeltő gyógyszerek célzott hatékonyságát. A svéd indoklás szerint ez jelenti a legnagyobb hasznot az emberiség számára.
(Alig néhány kutató mondhatja el magáról, hogy élete során két Nobel-díjjal ismerték el munkásságát. Az első Marie Curie volt, aki 1903-ban fizikai, 1911-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Az amerikai John Bardeent 1956-ban és 1972-ben egyaránt fizikai Nobel-díjjal ismerték el. A szintén amerikai Frederick Sangert 1958-ban és 1980-ban is kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. Az 1954-ben kémiai Nobel-díjas amerikai Linus Pauling 1962-ben Nobel-békedíjas lett. Barry Sharpless első, szintén, kémiai Nobel-díját, 2001-ben vette át. A 2001-es kémia Nobel-díjat William S. Knowles és Ryoji Noyori társaságában − a biomolekulák aszimmetrikus szintézisét biztosító katalitikus reakciók kifejlesztéséért kapta.)
Azt már megszokhattuk, hogy a svéd akadémia a szépirodalmi, s főleg a béke Nobel-díjak odaítélésekor ...nagyot tévedett, több alkalommal. Úgy látszik, nem csak téved folyamatosan, de részrehajlóan elfogult is, a többi díj estében is.
Október harmadik dekádjában olvassuk inkább az előbbi félbehagyott vers folytatását:

s lehajtanám
fejem könnyesen-mosolyogva. Amíg
zúgna a szél a torony magasában,
hinném: mi minden vár még;
mégsem távol utakról álmodnék,
csak hamvas, homályos csendről,
falusi éjszakáról, amely úgy betakarna,
az a kéz, az az illat, az az eltörött
szépség… Nézném az ablak párás
békéjét; az egyetlen, halhatatlan
fényt, mely szobánkat beragyogta,
mely hallgat most is szívemben, bár
rom és rom az a hajlék.. Hűs őszi
holdvilágban, mintha csak újra
látnám, mintha csak újra várna
a hárs és az akác rezgése, kint a
homályos éjben, napszállta utáni
kertben.

Bár az ég fürkészését javallom, de maradjunk a nappali égnél.
Október 25-én a következő 5 év legszebb napfogyatkozása vár ránk, ne szalasszuk el megcsodálni az égi tüneményt! A Nap bő harmadát kitakaró részleges napfogyatkozásban lehet részünk. A napfogyatkozás Észak-Európában, Szibériában és Ázsiában látható. Ez a napfogyatkozás ugyanakkor a Föld egyik pontján sem lesz teljes. A Kárpát medencében függően 28% és 39% között lesz, északkeleten figyelhetjük majd meg a legnagyobb mértékű kitakarást. Az ilyen mértékű részleges napfogyatkozás már épp elegendő ahhoz, hogy valamelyest érzékeljük a fény és a színek fakulását. A következő hazánkból is látható részleges napfogyatkozásra 2027. augusztus 2-án kerül sor.   Ilyen mértékű fogyatkozásra 2015 és 2027 között ez az egyetlen példa. 2 óra 22 percnyi ideig gyönyörködhetünk benne. Marosvásárhelyről nézve a Hold 9:22-kor lép be a napkorong elé. A legnagyobb fedés 10:33-kor következik be: a Nap 39%-át borítja majd árnyékba ekkor a Hold. Majd 11:22-kor csusszan le az árnyékcsóva központi csillagunkról.

Szobánk az ősszel lassan megtelik,
Behordjuk lassan összes színeit:
Száraz bogáncs, tüskés fakó
Faháncs, kéreg, faragni jó,
Kopasz faág, égre nyúló,
Méla virág, szikkadt bogyó,
Bokor, levél, ráncos, hulló,
Vörös, sárga, sápadt, fakó,
Színes, tarka, megalkuvó,
Bozót, tövis, halni való,
Lapulj, lapu, aludj, alvó.
Aludni jó, aludni jó!
Mikor már egészen kopár a rét,
Behunyja fehér szemhéjú, nagy szemét.

Szekeres Elek, egykor a Múzsában megjelent versével, az Akvarell-lel intek búcsút én is az őszi betakaródásnak.

Maradok kiváló tisztelettel:                 Kiss Székely Zoltán

Kelt 2022-ben, 189 évvel Alfred Nobel születése után

Kiss Székely Zoltán

A Természet kalendáriuma

Beharangozó a marosvásárhelyi Népújságban rendszeresen megjelenő sorozatához

Kedves olvasni szerető természetbarát Ismerősöm!

Gyere velem portalan ösvényeimen! Lapozzunk bele együtt a Természet kalendáriumába! Nem hétköznapi értelemben vett naptárat szeretnénk kezedbe adni, nem történelmi s kultúrtörténeti események krónikáját, bár óhatatlanul ilyekre is hajaz majd mindaz, amit eléd szeretnék tárni. Elsődlegesen az élő s élettelen természet világát próbálnánk meg együtt egy kicsinység jobban megérteni, sóhajtásnyival jobban szeretni. Szó lesz itt az ég s a föld eseményeiről, amelyek ismeretére minden természetszeretőnek szüksége lehet, ki avatott szemmel tekint csillagokra s virágokra, állatokra s ásványokra. Emellett néha néprajzi s tudománytörténeti adalékokkal traktállak majd. Verset idézek majd, máskor mondákat elevenítek fel. Szólásokat, közmondásokat magyarázok. Alkalmanként meg éppen egy-egy Maros-melléki tájat próbálok majd eléd varázsolni. Szó lesz itt képzőművészetről, zenéről, színházról, filmről is – mind-mind a Természet kapcsán.

A kalendárium elnevezés a régi görögök „kalendare” - magyarul: hónap elseje - szavából ered. A nyelvújítás alkotta helyette a naptár szót. Az első magyar nyelvű naptár 1446-ban jelent meg. Akkor még csíziónak nevezték. Értsük meg a csíziót! - Hányszor mondjuk ma is, ha valaminek titkát kutatjuk! Amíg a naptár mostani alakja nem jutott használatba, a legfontosabb napokat, a hónapok múlása szerint, versbe szedték és ezt a kezdő szavakról Cisio Janusnak nevezték el. A szentekre s ünnepekre írt verses mondatok alkották a csízió alapját. Ennek „megértése” nem is volt olyan egyszerű feladat a kései középkor emberének.

„A régi magyar kalendáriumok valóságos kincsesbányái voltak a népszerűsített tudománynak és a tudományosított népszerűségfélének. Érdekességek, furcsaságok, sőt gyakran becses históriai adatok kerülnek napfényre a sárgult lapokról, melyek nem csak szórakoztatnak, hanem kultúrtörténeti szempontból is számot tarthatnak arra, hogy új életre ébredjenek.” - írta Lestyán Sándor, az 1896-ban Nagykárolyban született újságíró s tudománynépszerűsítő író.

S mert eredendően e naptárak a földmívelő nép eligazítására íródtak, bennük az élő és élettelen természet eseményei, a természetközeli ember életvitelének meghatározó mozzanatait feldolgozva, mind-mind szóhoz jutnak.

Petőfi a világ legelhagyatottabb vendéglátóipari egységéről, a Kutyakaparóról írta volt:

„Ablaka csak egy van és annak is

Üveg csak fele,

Fele pedig ókalendárium

Kitépett levele.”

Nos ilyen ókalendárium-lap sorsot felvállalva, s épp ezért, tekintheti magát Természet-kalendáriumunk az előbbiek kései folytatójának: szándékunk szerint kéthetente efféle kies ösvényekre kalauzolva kedves olvasóinkat.

Nevét pedig ez a ma először jelentkező rovat Dr. Xántus János híres, 1957-ben megjelent, könyvétől vette, egyszersmind tisztelegve Erdély elmúlt évszázadának legnagyobb tudománynépszerűsítő írója előtt. Jómagamnak egyetlen egyszer volt alkalmam látni-hallgatni őt, majd negyvenöt évvel ezelőtt. Az ő útján járok, remélem, - merem leírni álszerénység nélkül - már elé harmincöt éve.

A Természet kalendáriuma fedőlapját Deák Ferenc grafikusművész rajza díszítette. Ez a rajz köszönt majd Téged is a rovat fejében, kedves Olvasóm.

Vallomásosan személyes lesz az én kalendáriumom. Olvasd el, vitázz velem. Kérdezz, javíts ki, ha Te másként tudod. S remélem a Tied is vallomásosan személyes lesz. Beszélgessünk!

Kiváló tisztelettel:K.Sz.Z.               

A természet kalendáriuma DXXV.

             Augusztusi csillagles-re, hívogatlak ezen a héten, kedves Olvasóm.

Kiss. J. Botond a Machu-Picchu fölött                


Csillagok pázsitján legelész az éjjel,

a Tejút tejében megcsillan egy csillag.

Liszt zenére leng az égi szénaillat,

s hullócsillag nyoma fröccsen szerte széjjel.

Csak az égre figyelek, maradok veszteg.k

Rossz a csillagállás, a bársony ég sátrán

holdfény-lova hátán érkezik a sámán.

Jobb kezében kardot hoz, balban keresztet.

Mérhetetlen sötétség, rég nem idegen.

Nem ellenségem többé, nem is barátom.

Távcsövem van hozzá s mérhető tudásom.

Játszik vélem Isten ismerős idegen.

Úgy érsz valamit, kiismerhetetlenül,

te csillag, ha túlélt téged önnön fényed

s már csak emlék lesz nekem örök törvényed:

mire fényed ideér, lázad rég kihűl.

Az év legnagyobb hullócsillagzápora a héten éri el a maximumát, várhatóan augusztus 13-án hajnalban lehet részünk a legszebb látványban, bár idén némileg gyengíteni fogja a láthatóságát a telihold. Így is varázslatos élményre lehet számítani. A meteorrajt a 109P/Swift-Tuttle üstökös hozza létre. A Föld minden évben találkozik az égitest törmeléksávjával, ilyenkor a légkörbe belépő apró darabkák elégésük során hoznak létre látványos fényjelenségeket. A meteorraj a Perzeusz csillagkép felől érkezik. A sikeres megfigyeléshez érdemes elvonulni a fényszennyezéstől, és türelmesen várni, hiszen az emberi szemnek nagyjából 20 percbe is telhet, míg alkalmazkodik a sötétséghez. Augusztus első két hetében más égi jelenségeket is megfigyelhetünk: az óriásbolygók mellett szemet gyönyörködtető mélyég-objektumok is színesítik majd az éjszakai égboltot.

Az égről most pedig szálljunk alá a vizekre!

1948. augusztus 18-án Belgrádban Bulgária, Csehszlovákia Jugoszlávia, Magyarország, Románia, a Szovjetunió képviselői aláírták az új Duna-egyezményt, megalapítva a Duna Bizottságot. (Az első Duna Bizottság 1856. március 30-án alakult meg, a krími háborút lezáró párizsi békeszerződés megkötése során. Ez a békeszerződés kimondta a Dunán való szabad hajózás elvét.) Az egyezmény szerint a kabotázs (a külföldiek fuvarozó tevékenysége) forgalmat minden ország magának tarthatja fenn. Minden ország köteles a területéhez tartozó folyószakaszt karbantartani, s vám- és egészségügyi ellenőrzési és folyamrendészeti feladatokat ellátni.  Ausztria 1960 óta tagja a szervezetnek, amelynek székhelye 1953 óta Budapest. 1994-ben Szófiában aláírták a Duna védelméről és fenntartható használatáról szóló egyezményt. 1998-ban csatlakozott Németország, és  A Szovjetunió helyett Oroszország, Ukrajna és Moldova, Jugoszlávia helyett Szerbia és Horvátország Csehszlovákia helyett Szlovákia lettek még tagjai a bizottságnak. De a Bizottsághoz nem-partmenti államok is csatlakozhatnak, mint megfigyelők: Csehország, Hollandia, Franciaország, Törökország, Grúzia, Észak-Macedónia és Montenegró.

Ma? Az ukrajnai háború fókuszba helyezte a Duna-egyezményt is:

A dunai államok környezetét, gazdaságát és jólétét hosszabb vagy rövidebb távon érő kedvezőtlen hatások előfordulása és fenyegetései miatt, amelyek a Duna-medence vízfolyásai állapotának változásaiból származnak” a környezetszennyezés is monitorozzák.

Környezetszennyezés, környezeté és természetvédelem, Duna-delta, Kiss János Botond volt környezetvédelmi államtitkár. Egy 2017-ben, Székely Ferenccel folytatott, a Háromszék napilapban (...)a pelikán jegyében a Duna-deltában címmel megjelent, beszélgetés zárómondatai csengenek vissza:

„a delta érintetlenségének földarabolása, a titkon fölhúzott halásztanyák, törvénytelenül besettenkedő remetelakok, turisztikai objektumok, az aggasztó méretű orvhalászat meg a vadkempingezés. Nem a természetes vízháztartás érdekében, hanem turisztikai meggondolásból végzett mederkotrások, a lecsapolt, alacsonyan fekvő területek mezőgazdasági területté való átalakítása(...) a védett madártelepek turisztikai objektummá való átalakítása (...)A politika a gazdasági érdekek emanációja, a törvényhozó politikus pedig az üzletember kreatúrája. Ismét a pusztába kiáltó szó parabolája: a kilátástalanság.

Nos, ebben a helyzetben kell a pelikán jegyéből visszahúzódnom megint a jó öreg oroszlánéba, amely alatt születtem, és örülnöm, hogy vénségemre nem érem meg szeretett Duna-deltám végnapjait...”

Az Oroszlán jegyében született, nyolcvanegy éves Kiss János Szabolcs Botond (Magyardécse, 1941. augusztus 3.) biológust, ornitológust, Duna-delta-kutatót, természettudományi szakírót Cselényi Béla így köszöntötte a káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lapban, a Nagybátyám nyolcvanegyedik születésnapjára címet viselő szonettjében:

Zöldesbarna madarak, fémeszöld légy,

sás és suhogó, nagy kákabutyokó,

mediterrán csőrű bagoly, huhogó,

és nyikorgó csónak, ahol ügyes légy…

Ez a környezeted, nem egy rokokó,

cifra várkastély, mit nehogy tönkre tégy.

Nem a várfokra, barna mocsárba mégy,

az idő lehet derűs vagy borongó.

Több Tímea hagyott el fanyalogva,

mert a legtöbb iszap nem kozmetikum.

Noémi kellett neked: bennszülött nő.

Vackod magasles, mindened sarokba’;

csak ember van, madár, semmi etnikum.

Oda kellett volna neked születni.

A Dés-környéki színmagyar faluban született biológus élettörténete belevegyül a deltatörténelembe. Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, Gyurkó István  tanítványaként szerzett biológia-földrajz szakos diplomát 1964-ben. Tanári kihelyezést kapott Havadra, majd 1965-ben versenyvizsgát nyert egy kutatóbiológusi állásra a brăilai Erdő- és Vadkutató Állomás Tulcea városában lévő laboratóriumába. Innen két év múlva átkerült a Tulceán működő Delta-múzeumhoz, mint muzeográfus, majd 1974-ben a Duna-delta tröszt Erdő- és Vadkutató részlegébe. Ez lett a magja a megalakuló Duna-Delta Nemzeti kutatási-Fejlesztési Intézetnek A Ceauşcu-időben közel három évre kényszerkihelyezettségre került Letea szigetére. Röviddel 1989 decembere után visszakerül a Tulcea-i Erdő- és Vadkutató Állomás Kutatóintézetébe. Tagja lett a munkacsoportnak, amelyik kidolgozta a Duna-delta Bioszféra Rezervátum létrehozását szabályozó törvénytervezetet. 1990-ben megalapította, szervezte és vezette a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét.

1997 januárja – 1998 májusa között Románia első Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként a Környezetügyi Főigazgatóság munkáját koordinálja. A határokon átnyúló, regionális környezetvédelem elhivatottja, az öt országon átívelő, a Duna „zöld folyosója” projekt megálmodója.

1998 május 9-én, Bogotában (Kolumbia), Románia államtitkáraként aláírja a III. Környezetvédelmi Bűnmegelőzési Program Konferencia (ECPP) záródokumentumát és eléri, hogy a következő ülésszak 2000 márciusában Bukarestben kerüljön megszervezésére. De  „Mire hazatér az RMDSZ beleegyezésével másnak ajándékozták az ő székét egy másik minisztérium másik államtitkári széke fejében(…) Hogy ne mondjuk: félredobták, mint a banánhéjat.” (Zsehránszky István: Szaggatott vallomás, Székelyföld folyóirat, 1998/8.). A bukaresti Konferencia pedig elmaradt.

Mai napig Tulceán él. Hat madárfajt írt le először Romániából, négynek az első országos fészkelését dokumentálta, valamint a hód, nyest és nyuszt deltai megjelenését. A gödények első hazai műholdas követése szintén úttörő jellegű tevékenysége volt.

Tudományos szakdolgozatainak, ismeretterjesztő esszéinek, szakjelentéseinek száma közel 400. 4 könyvei közül A Delta könyve 5 kiadást ért meg s román és német fordításban is megjelent.

Hadd fejezzem be mai szellemi sétánkat a Háromszék napilapban megjelent interjú néhány mondatával:

„Szeretném hinni: annak (biológusnak) születtem. Édesanyám fejlesztette ki bennem a természetszeretetet. A magyardécsei templom 1765-ös építésű szószékkoronáján – amely alól egy igaz ember, édesapám 46 évig hirdette az Igét – ott a mellét föltépő, faragott pelikán három fiókájával. Gyermekként ez ragadott meg, nem az átvitt, szimbolikus értelme, hanem a madár különössége. Utánaolvastam, néztem a kevés dokumentumfilmet, ami élőhelyéről, a Duna-deltáról készült, kerestem a találkozást. Aztán megkaptam a lehetőséget, otthagytam a katedrát meg Erdélyországot, és életem a pelikán jegyébe fordult. Olyannyira, hogy a kutatóintézet címerén – ahonnan kiöregedtem – ott van a gödény. A később megszülető Őr-és Ellenőrtestületnek én terveztem a szolgálati jelvényét. Ez egy, a delta fölött átrepülő pelikán.”

                          Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                      

Kelt 2022. augusztus 12-én, csillaghullások idején

BLU201205-7807-1810