www.sorsunk.net

A TEMESVÁRI ÚJ EZREDÉV REFORMÁTUS KÖZPONT ORGONÁJA

Simó Helga

„A Makovecz-stílus kötelez” – Gazda István lelkész a temesvári Új Ezredév Református Központ elkészült orgonájáról.

Makovecz Imre építészete kötelezett egy gyönyörű, grandiózus orgona megépítésére – idézte fel a Krónikának Gazda István lelkipásztor annak kapcsán, hogy elkészült a temesvári Új Ezredév Református Központ szűk másfél éve felavatott templomának csodálatos hangszere. A lelkész a még zajló munkálatok állásáról is beszámolt lapunknak. „A Makovecz-stílus kötelez” – Gazda István lelkész a temesvári Új Ezredév Református Központ elkészült orgonájáról A Csíkszentsimonban levő Sándor Péter orgonaépítő mester műhelyében készült el a 25 regiszteres, két játszóasztalos mechanikus orgona.

Gazda István lelkipásztorral a hangszerek királynőjéről, a további munkálatokról, a koronavírus miatti kihívásokról beszélgettünk, valamint az egyházi élet és művészet kapcsolatáról, amelyet szorosabbra kíván fűzni a kulturális központ égisze alatt. Amint arról beszámoltunk, az 1989-es forradalom kirobbanása harmincadik évfordulóján, 2019. december 15-én avatták fel Temesváron a Makovecz Imre által tervezett Új Ezredév Református Központ templomépületét. A huszonegy éve elkezdett építkezés a magyar állam 2017-ben nyújtott támogatása révén kapott lendületet. A három kupolából, két toronyból és két épületszárnyból álló épületegyüttes felépítését az első Orbán-kormány 40 millió forinttal támogatta, 2017-ben pedig 1,4 milliárd forintos támogatást nyújtott az építkezés folytatásához, amelyet több nyertes európai uniós pályázat is segített. A munkálatok azóta is zajlanak a központban.

Áprilisban megszólalt az orgona Gazda István a Krónika kérdésére elmondta, hogy az orgonaépítés gondolata a templomépítéssel együtt született. Kezdetektől az a vágy vezérelt, hogy ha a templom egyszer elkészül, akkor egy orgona is legyen benne, hiszen a belső tér, Makovecz Imre építészete kötelezett egy gyönyörű, grandiózus orgona megépítésére” – emlékezett vissza a kezdetekre a lelkipásztor. Gazda István: kezdetektől az a vágy vezérelt, hogy ha a templom egyszer elkészül, akkor egy orgona is legyen benne.

Azt is elmondta, hogy kezdetben három erdélyi mesterrel vették fel a kapcsolatot, és végül a Csíkszentsimonban levő Sándor Péter orgonaépítő mester műhelyében készült el a 25 regiszteres, két játszóasztalos mechanikus orgona. A mechanikus azt jelenti, hogy a régi barokk orgonák technikai követelményei szerint épült, azonban ábrázolását tekintve nem barokk, hanem pneumatikus, amely a 19. század elejétől majdnem teljesen felváltotta a barokk típusút. „A mi orgonáink Erdélyben nagyrészt ez utóbbi módszer szerint készültek. Ez a mechanikus orgona azonban sokkal jobb, ugyanis a hangok direkt képződnek a billentyű lenyomását követően, rengeteg hosszú utat kikerülve, és azon nyomban megszólalnak. Ezen felül még a karbantartása is sokkal könnyebb, így sokkal időtállóbb az ilyen orgona” – magyarázta Gazda István. Már 2017 végén megkötötték a szerződést a csíkszentsimoni műhellyel, és tavaly karácsonyra kellett volna elkészülnie az eredeti tervek szerint, azonban a járvány számos akadályt gördített a munkálatok útjába. Bezártak a különböző gyárak, az alkatrészek beszerzése nehezebbé vált. Éppen ezért késett az orgonakészítés, és így április közepén vették át, 20-án pedig teljes pompájában szólalt meg az orgona. Bakos Mihály Károly, a csíkszeredai katolikus Makovecz-templom kántora végezte az orgona intonálását, behangolását, vasárnaponként pedig Ciurtin Viorel játszik a hangszeren. A mechanikus orgonában a hangok direkt képződnek a billentyű lenyomását követően, rengeteg hosszú utat kikerülve, és azon nyomban megszólalnak.

„A kántorunk, Ciurtin Viorel, akinek az édesanyja magyar, nemcsak orgonán játszik, hanem magyarul is énekel, és ez egy csodálatos dolog. Ráadásul ő egy magán zeneiskolát is alapított, és elkezdte a zeneoktatást. Ebben a vírushelyzet megakadályozza jelenleg, de mihamarabb szeretné folytatni ezt a tevékenységet. Ezen kívül a gyülekezetben is végez zeneoktatást. A célja egy ifjúsági zenekar létrehozása, elhozza hozzánk időnként az iskolájának a diákjait is” – ismertette a lelkész. A munkálatokat első sorban a Bethlen Gábor Alap támogatta, ezen kívül az Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről is kaptak támogatást a templomépítésre, így többek között az orgona építésére is. A lelkipásztor azonban külön kiemelte híveiket, hiszen ők is nagyon szépen adakoznak, támogatják a munkálatokat, úgyhogy az ő hozzájárulásuk is jelentős. Ezután sem állnak le a munkálatok A lelkipásztor úgy ítéli meg, hogy a munkálatok rendjén haladnak, hiszen ezzel az orgonával maga a templom épülete kívül-belül teljesen elkészült. A két toronnyal vannak még tennivalók. A napokban befejeződik azok lépcsőházának a burkolása. Hátra van még, a szárnyelemeknek a tornyokra való felszerelése, ami egy nagyon nehéz munka.

A munkával megbízott statikus, Nagy-György Tamás, aki egyben a Temesvári Műszaki Egyetem statika tanszékének a professzora is, hatalmas kihívás előtt áll, hiszen egyetlen eddig épült Makovecz-templomon sincsenek akkora tornyok, mint a temesvárin. Ráadásul ez a templom a Béga folyó mellett épült, amely nagyon huzatos hely. A hatalmas, több tollból összeillesztett szárnyak közül a legmagasabb több mint 16 méter hosszú. Kihívást jelent, hogy úgy tervezze meg és készítse el azokat a szárnyakat, hogy azok bármilyen szélsőséges időjárásnak, szélnek, viharnak, bárminek ellen tudjanak állni. Emiatt nagyon megkésett a szárnyak tervezése és kivitelezése. Azonban most már ebben a hónapban legalább az egyik toronyra felszerelik a szárnyelemeket, amely nagyon látványos munkálatnak ígérkezik” – részletezte a lelkipásztor. Ezen kívül készül egy konferenciaépület is, amelyet jövő márciusáig kellene befejezniük. Jóval nagyobb, mint a már meglévő kamaraépület. Ennek az alagsorában egy magyar éttermet terveznek. A vendéglő fölött, a földszinten kap majd helyet egy nagy kupola, amely maga a konferenciaterem lesz. Ez mintegy 130–150 ember számára biztosítana helyet, amelyben minden technikai követelménynek megfelel, amely egy mai korhoz illő konferenciaterem felszereltsége igényel.

Új Ezredév Református Központ A központ terveit Makovecz Imre készítette még a 90-es években. A funkcionalitás terén sajnos az elmúlt évtizedekben sokat romlott. Emiatt rengeteget próbálkoztak, fáradoztak, egy helyben topogtak. A célom az volt, hogy az épületben valahogy összehozzam, közelítsem egymáshoz újból a hitéletet és a kultúrát, amelyek idők során sajnos eltávolodtak egymástól. A kultúrának a teljességét igyekeztem felkarolni. A képzőművészetet, a zenét – külön kamarakoncert-termünk van zongorával felszerelve, ott van az orgona, szimfonikus zenekarnak is tudunk helyet adni – ezen kívül a gasztronómia is egy fontos alkotóelem, illetve a tudományos élet” – fejtette ki Gazda István. Szerinte valamikor a művészetek a hitélet szolgálói voltak, de különváltak az idők során, és habár nem biztos, hogy rossz, hogy ezek az ágak szétváltak, de mégsem kellene idegenek legyenek egymástól. Nem szeretnék, ha bárki lemaradna az orgonaavató ünnepségről Gazda István kiemelte, hogy a járványhelyzetben minden vasárnap élőben közvetítik az istentiszteletet, illetve hogy ezekben az időkben rengeteg online felvétel is készült a központban. „A templomunk és a kamarakoncert-termünk egyaránt ragyogó akusztikával rendelkezik. Éppen ezért a zenészek rendszeresen keresik a kapcsolatot velünk, mert nálunk nagyon jó minőségű hangfelvételeket lehet készíteni. Káprázatos belső tereink vannak, amelyek építészetileg is korszerűek, többek között van például padlófűtés is. Ez is meghatározza a népszerűségünk” – fejtette ki a lelkipásztor.

Új Ezredév Református Központ Véleménye szerint határozottan mondható, hogy többen látogatják az istentiszteleteket, mióta megépült és megnyílt az új templom, az új központ, azonban nem tud egyértelmű párhuzamot vonni a koronavírusjárvány kitörése miatt. „2019. december 15-én avattuk fel a templomot, következő év márciusában azonban jött a vírus, leállt minden. Nekünk alig volt három hónapunk, és azalatt a három hónap alatt a vírus miatt úgy éreztük, hogy jelentősen megnövekedett a templomlátogatók száma, de nem volt elég időnk. Mindent be kellett zárni, és online közvetítettük az istentiszteleteinket” – magyarázta Gazda István, aki reméli, hogy a vírus lejártával a templomavatás után tapasztalt tendencia folytatódni, erősödni fog, és, nőni fog a gyülekezetük. Ennek érdekében igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni. Beszámolt arról is, hogy terveznek egy orgonaavató ünnepséget, amelyen méltóképpen felavathatják a hangszert. Azonban ezzel várnak a megfelelő pillanatra. Amikor az orgona építésének a gondolatával foglalkozni kezdtek, lévén, hogy nem szakemberek, mindenféle fogódzók nélkül indultak el, akkor találtak rá az Erdélyből kitelepült, ma a magyarországi Nagykőrösön élő Dávid István orgonaművészre.

„Őt szeretnénk meghívni az orgona avatására. De úgy gondoltuk, annak érdekében, hogy ne kelljen korlátozásokat alkalmazni a nézőkre vonatkozóan, és azok jöjjenek el meghallgatni az orgonát, akik szeretnék, ez valamikor szeptemberben történne meg. Persze addig az istentiszteleteket ékesíti az orgonaszó” – részletezte a lelkipásztor. Hozzátette, hogy habár lenne igény rá, nagyobb orgonakoncerteket addig nem szerveznek, hiszen az tisztességtelen lenne a mesterrel szemben is. Most várnak, hogy túl legyenek a járványon, hogy könnyebb legyen a mozgás országhatárokon keresztül is. A pozitívuma ennek a várakozásnak az, hogy addigra a templom, a tornyokkal együtt teljesen elkészül.

forrás: Krónika-online

***********************************************************************************************************

Katalónia elnöke fogadta a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét

            Carless Puigdemont, Katalónia elnöke belgiumi székhelyen folyó év július elsején fogadta a Székely Nemzeti Tanács Izsák Balázs által vezetett küldöttségét. A küldöttségben részt vett Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja és László György a Székely Nemzeti Tanács jegyzője. A megbeszélésen jelen volt Erika Casajoana, a Katalán Nemzetgyűlés tagja, a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés tanácsadója.

            A találkozó alkalmával Izsák Balázs megköszönte Katalónia elnökének azt a hatékony támogatást, amelyet a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés során nyújtott, és amelynek következtében Spanyolországban is összegyűlt a szükséges számú aláírás.
A megbeszélés során vázolták a jövőbeni együttműködés kereteit, a katalánok és székelyek sorsának hasonlósága, a politikai helyzetek azonosítása pedig, egy empátiára és együttműködésre épülő stratégiát vetített előre.

            Carles Puigdemont biztosította a küldöttséget arról, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segíteni fogja a székelyek ügyét. „Az én házam a ti házatok” – mondta, utalva ezzel a találkozásnak helyet adó, waterlooi Katalán Köztársaság Házára.

  A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata

**********************************************************************************************************                      

Erdélyi származású a Magyar Honvédség új parancsnoka

Bertók T. László:

Dandárfutás

Ruszin-Szendi Romulusz a hadsereg bűvköréről, a félreértett képességekről és a bevásárlólistáról

A felmentését kérő Korom Ferenc vezérezredes helyére Benkő Tibor honvédelmi miniszter Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagyot nevezte ki a Magyar Honvédség parancsnokának. A magyar haderő új vezetője számára a miniszterelnök két célt fogalmazott meg: legyen ütőképes haderőnk, és érjük el az ehhez szükséges létszámot. Az új parancsnok színesebb egyéniség, mint elképzelnénk egy hadvezetésre céltudatosan készülő tábornokról.

– Honnan a különleges keresztneve: Romulusz?

– Édesapám Máramarosszigeten született 1939-ben. Őt is így hívták. Tizenegyen voltak testvérek, és minden nagybátyámnak, nagynénémnek hagyományos magyar neve van: Margit, László, Ferenc. Alighanem azért lett apám Romulusz, mert már elfogytak a magyar nevek – szoktam mondani viccesen. Erdélyben egyébként nem ritka keresztnév a Romulusz.

Gyerekként érte hátrány, esetleg származott előnye a nevével kapcsolatban?

– Inkább előny. A furcsa nevű gyerekre mindenki felkapja a fejét. Amúgy olvasom én is a nevemet kritizáló kommenteket, de azt mondom, ameddig csak a nevemet támadják, addig nincs okom aggódni.

A hitelesség stratégiája

– Felmenői apai ágon tehát erdélyiek, de ön már Miskolcon nőtt fel. Mikor kerültek át?

– Nagyapám jegyző volt Erdélyben, és ismerjük a bécsi döntések utáni helyzetet, tanácsos volt akkoriban a román kézen maradt Dél-Erdélyből Magyarországra költözniük, ez, gondolom, nem igényel bővebb magyarázatot. Én Miskolc mellett, Edelényben nőttem fel, de tizennégy évesen Egerbe kerültem a honvédkollégiumba.

– Milyen hatásra döntött a katonai pálya mellett?

– Mint minden kisfiút, engem is nagyon érdekelt a pisztoly, tetszett az egyenruha, férfiasnak és izgalmasnak találtam a katonaéletet. Édesapám öccse alezredes volt a felderítőknél, de mégsem az ő példája volt a döntő, sokkal inkább egyfajta romantika, amely ezt az életformát övezte.

– Milyen tanuló volt? Csak mert valahogy él egy kép a köztudatban, hogy azok a fiatalok választják a katonai pályát, akiknek úgyszólván jobbak a testi adottságaik, mint az iskolai eredményeik.

– Ha az a kérdés, hogy a közepes tanulókból lesznek-e a katonák, akkor ezt határozottan cáfolom. Sok bajtársamhoz hasonlóan én is jeles tanuló voltam az általánosban, válogathattam a középiskolák között, és nem dicsekvésképpen mondom, de a főiskolai és egyetemi diplomám is kitüntetéses oklevél, sőt büszke vagyok PhD-fokozatomra és az USA-ban szerzett mesterdiplomámra is. Tény, hogy nem hátrány ezen a pályán, ha valakinek jó fizikai adottságai vannak, de ami nincs meg, az is fejleszthető. Én sem voltam élsportoló, de a csapatsportokat mindig is szerettem. A foci, de főleg a kézilabda egész jól ment, idővel pedig az ejtőernyőzés vált a szenvedélyemmé.

– Fiatalon gondolt-e arra, hogy egyszer majd a honvédség parancsnoka lehet? Mégiscsak nagy dolog, hogy például olyan történelmi nagysággal került közös platformra, mint Dobó István egykori felső-magyarországi főkapitány!

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem fordult meg a fejemben, hogy milyen döntést hoznék tábornokként adott helyzetben. De álmodozás helyett inkább világéletemben az éppen közvetlenül előttem álló feladat végrehajtására koncentráltam.

– Ezt nem vitatom, ugyanakkor az életrajzából egy tudatosan felépített tábornoki karrier képe rajzolódik ki. Nem volt ebben némi stratégia?

– Az egyéni stratégiám központi része a hitelesség. Egy professzionális haderőben könnyebb úgy motiválni az embereket, hogy a feladat élére állsz bizonyítva, nem fotelgenerális vagy, aki azt se tudja, mi az, amit megkövetel. Törekedtem arra, hogy minél többféle beosztásban próbáljam ki magam, a harcászati, hadműveleti és stratégiai szinteken egyaránt, itthon és külföldön is. Hasonlóképpen, amikor fizikai teljesítményt követelek a katonától, akkor meg kell tudnom mutatni, hogy én is képes vagyok rá. Amikor a szolnoki 88-asoktól átvéve bevezettem az általam irányított alakulatoknál a dandárfutást, nem volt mese, mindenki együtt futott, amitől persze nem minden kolléga úszott örömmámorban – számomra természetes volt, hogy én fussak elöl.

Tüzérből ejtőernyős is

– Amikor 1988-ban sorkatona voltam, hervasztóan nézett ki a Magyar Néphadsereg. Sok pocakos tiszt, akik nem vetették meg az italt sem, bántón viselkedő tiszthelyettesek, motiválatlan és csetlő-botló sorállomány, elavult haditechnika.

– Ezt össze sem lehet hasonlítani a mai állapottal, nagyon jó irányba változott a Magyar Honvédség. Ha csak az alkoholról beszélünk, zéró tolerancia van érvényben. Engem nem nagyon érdekel, hogy szolgálatban vagy azon kívül, de ha ittasan balesetet okoz valaki, akkor le kell vennie az egyenruhát. Megengedhetetlen, hogy a társadalomban olyan kép éljen a katonákról, mint amilyet ön említ. Nálunk Afganisztánban is tilos volt az alkohol, jóllehet más szövetséges táborokban a napi két sört szolgálat után engedélyezték. Volt is két kolléga, akiket a misszió vége előtt egy „fegyencjárattal” kellett hazaküldenem.

– Tehát a szolgálaton kívüli időre is vonatkozott az alkoholtilalom?

– Ott bármikor „megüthettek” minket! Egy hadszíntéren az ellenséget nem érdekli, hogy mikor jár le a pihenőidő. Elvárás volt, hogy a szolgálaton kívüli katona is percek alatt harcra kész állapotban legyen.

– Hogy került az életébe az ejtőernyőzés?

– Amikor évfolyamtársam, Simon Attila azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg Szolnokon a különleges műveleti zászlóaljat, elhívott maga mellé törzsfőnöknek. Az első pillanatban csodálkoztam, hogy az ejtőernyősöknek szükségük lehet egy tüzérre, de meggyőzött, elvállaltam. Ott aztán nekem is ugranom kellett, de ez számomra nem is volt kérdés. Ahogy mondani szokták, a repülőgép ajtajában válik el, hogy ki mekkora hős. Nem is az első, hanem valahol a harmadik és hetedik ugrás között. Amikor négyszáz és négyezer méter között ott állsz a süvöltő szélben, kiveted magad, egyre gyorsabban zuhansz a föld felé, és teljesen magadra vagy utalva, akkor átértékelődik a világ. Az ejtőernyősök közt a bajtársiasság is egészen rendkívüli minőséget jelent.

– Még ma is ugrik?

– Évente egyszer-kétszer, mert nincs többre időm. De nem kerültem ki ebből a közösségből, mert egy évtizede elnöke vagyok a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesületnek. Innen kerülnek ki azok a fiúk, akik 2016-ban világbajnokok, legutóbb bronzérmesek voltak célugrásban.

Szelfi a tábornokkal

Milyennek látja a katonák megítélését a mai Magyarországon?

– Sok kolléga meséli, hogy amikor a boltban meglátják az egyenruhát, a sorban állók szólnak, hogy jöjjön előre. Az árvízi védekezésnél hajnali kettőkor hozták termoszban a kávét. Személyes tapasztalat, hogy néha szinte celebnek érzem magam, amikor arra kérnek, hogy hadd készítsenek egy szelfit a tábornok úrral.

– A megítélésük tehát jó, de ami a haditechnikát illeti, még van hová fejlődni. A haderőfejlesztési program 2016-os indulásáig a Gripeneket leszámítva nyomokban volt csak korszerű haditechnika a honvédségnél. Tüzérként, gondolom, nagyra értékeli, hogy e haderőnem fegyverzete is korszerűsödik.

– Természetesen, hiszen nagyon időszerű volt már, hogy minden fegyvernem megújuljon. Megtisztelő, hogy ennek részese lehetek. Ilyen átfogó fejlesztés nem volt emberemlékezet óta! Még a Gripenek képességeit is tovább tudjuk növelni, de az új, merevszárnyas szállítókapacitások mellé kétféle korszerű helikopterrel is bővül a forgószárnyas flottánk. A légvédelmi rakétarendszer fejlesztését bejelentettük, a hozzá tartozó radarrendszer már érkezik. Az eddig rendszerbe állított 12 Leopard A4-es harckocsi után jön további 44 példány a legújabb A7-es verzióból. Mellé érkezik a tüzérség számára a 24 önjáró tarack (Panzerhaubitze 2000), valamint a Carl Gustaf M4-es páncéltörő eszközök. Több százas nagyságrendben kapunk modern gyalogsági harcjárműveket lánctalpas és kerekes változatban (Lynx és Gidrán), illetve lecserélődnek az egyéni harcászati felszerelések is.

– Ha önök állítják össze a bevásárlólistát, akkor tehát kész tervük van arra, hogy milyen lesz a honvédség fegyverzete, amikor a haderőfejlesztési folyamat véget ér?

– Ez a folyamat sosem ér véget, hiszen a haditechnika ugyanolyan ütemben fejlődik, mint minden más a világban. Ami pedig a bevásárlólistát illeti, pontosítanék, hiszen mi csak a megszabott célok eléréséhez szükséges képességeket jelöljük meg, de a technika beszerzése a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztosságra tartozik. Új fegyverrendszereink jelentős részét olyan cégektől vesszük, amelyek részben vagy egészben Magyarországra hozzák a gyártást, sőt a termékfejlesztést is. Ennek köszönhetően nemcsak a másoknak való kiszolgáltatottságunk csökken, hanem a magyar gazdaság egy innovatív, exportképes hadiipari ágazattal is bővül. Amikor haderőfejlesztésről beszélünk, az nemcsak a honvédség fejlesztését jelenti, hanem az ország teljes önvédelmi képességének erősödését is.

Névjegy

Ruszin-Szendi­ Romulusz vezérőrnagy 1973-ban született Miskolcon. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tüzértisztként és földmérő mérnökként (BSc) végzett 1995-ben. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2003-ban katonai vezető mesterdiplomát (MSc), 2010-ben a hadtudomány doktora (PhD) fokozatot, majd 2014-ben az USA-ban stratégiai tudományok mestere (MSc) címet szerzett. Különféle tiszti beosztásokban szolgált, egyebek mellett a tapolcai sorozatvető tüzérezrednél, a pécsi vegyes tüzérdandárnál, a HM Szárazföldi Parancsnokságán Székesfehérváron, a tatai lövészdandárnál, a szolnoki különleges műveleti zászlóaljnál, majd könnyű vegyes zászlóaljnál. Parancsnokként vett részt az iraki és afganisztáni NATO-­missziókban, majd dolgozott a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségén, illetve a debreceni lövészdandár parancsnoka volt. 2019 márciusától a honvédelmi miniszter titkárságvezetője, majd humánpolitikai helyettes államtitkára. 2021. június 1-jétől a Magyar Honvédség parancsnoka. Nős, két leánya van. (magyarnemzet.hu)

(Ágoston András küldeménye)

Véres virradattal a román-magyar együttélés ellen

Kincses Előd - Mandiner

Elképesztő hazugságokkal és konspirációs elméletekkel traktálja a jámbor olvasót két román szerző műve.

Dr. Ábrám Zoltán

Báthory Emlékév

            A 2021-es esztendő a magyarság számára Báthory Emlékév az erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg, Báthory István erdélyi fejedelemmé választásának 450., lengyel királyi trónra lépésének 445., kolozsvári egyetemalapításának 440., halálának 435. évfordulója alkalmából. Személyiségéről számos cikk, tanulmány jelent meg, példája ma is követendő. Báthory István azáltal üzen nekünk, hogy az emlékév eseményei, megemlékezései jelentős megvalósításaira, személyiségére irányítja a figyelmet.

Bár nem írják a történelemkönyvek, nem hangsúlyozzák a szakemberek, nem beszélnek róla, nem került a köztudatba: Báthory István az a magyar államférfi, aki történelmünk során a legnagyobb terület felett uralkodott, amely akkoriban Európa legnagyobb kiterjedésű országa volt. Nevéhez kötődik az erdélyi fejedelemség első virágkora, Lengyelország történelmének egyik legdicsőbb korszaka, litvániai és erdélyi egyetemalapítása. Nagy hadvezér, európai léptékben jelentős államférfi, humanista gondolkodó volt.

Az emlékévvel kapcsolatos évszámok a fentieket igazolják, testesítik meg. A harminc esztendős János Zsigmond fejedelem korai halálát követően 1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyűlés választotta meg Erdély második fejedelmének. A  fejedelemválasztás évfordulója alkalmából Kolozsváron, szülőhelyén, Szilágysomlyón, Budapesten és másutt megemlékezésekre került sor a napokban. Az írás elején emlegetett évfordulók közül újabb kettő szintén a májusi hónaphoz köthető. 1576. május elsején a krakkói Wawelban a lengyel országgyűlés előtt letette a királyi esküt, és ezzel létrejött Erdély és Lengyelország szoros politikai kapcsolata az évekkel korábban megalakult lengyel-litván perszonálunió keretében. Korai és váratlan halálát követően, melynek 1586. december 12-én lesz az évfordulója, ugyanitt temették el a legmegbecsültebb lengyel királyoknak kijáró pompával. Sírja jelképes zarándokhely a számunkra. A két évszám „felezőpontján”, 1581. május 12-én ő adta ki azt a kiváltságlevelet, amely által Kolozsváron egyetemet alapított, miután két évvel korábban ezt megtette Litvánia fővárosában.

            A Báthory Emlékév arra kötelez bennünket, hogy Báthory Istvánra emlékezzünk. A jeles közép-kelet-európai államférfi „szűk hazánkon” messze túlmutató munkásságára, megvalósításaira és terveire. Koronázási jelmondatára, miszerint: „A nép királya vagyok, nem a lelkiismerete!”           

**************************************************************************************************************

Dr. Ábrám Zoltán

A moldvai magyarok csíksomlyói üzenete

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem egyúttal nemzeti feladat. Így válik a pünkösd szombatján sorra  kerülő búcsú a világ magyarsága számára a legnagyobb gyülekezőhelynek, egyúttal a protestáns híveknek olyan lelki együttléti helyszínnek, ahol ők maguk is a legnagyobb számban vannak jelen. Mindannyiunk számára a több mint négyszázötven éves hagyomány alapján a Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg jegyében: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

Az idei búcsú attól volt rendkívüli, hogy a tavalyi hiányát is pótolta, és tudatosította: magyar népünk mennyire szegényebb lenne a Jóisten által „már aláírt papírral” igazolva a világörökség részének tekinthető csíksomlyói búcsú nélkül. A járványügyi helyzetben is sokan, nagyon sokan hosszabb vagy rövidebb zarándokútra vállalkoztak, messziről jöttek, vagy csupán a Márton Áron úton ballagtak végig, majd felkapaszkodtak a nyeregbe. A kivételesen csillogó napfénybe öltözött Boldogasszonyhoz igyekeztek keresztutat megjáró hívőkként, keresztaljakba szerveződve, zászlók és településtáblák mögé csoportosulva, vagy éppenséggel a maguk útját járva. Csíksomlyó - csodálatos tanúságtétele a közös lelkületnek és szellemiségnek.

Idén nem Csíksomlyón kerestem az együttlétet az életünket meghatározó Természettel és Teremtőjével, hanem Erdély egyik csodás természeti alkotása, a Likas-zsomboly mellett a nemrég fennállása százharminc évét ünneplő Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében. Az ötvenméteres függőleges aknabarlang közvetlen szomszédságában hallgattam meg a lujzikalagori születésű, Gyimesbükkön szolgáló Salamon József szentbeszédét. Jelen helyzetben a lehető legjobb választásnak bizonyult, hogy az ő személye által szóljon az ige, a számtalan üzenet az egybegyültekhez. Hitről, összefogásról, megmaradásról, családról, szeretetről, a mai élet örömeiről és nehézségeiről, reményről. A prédikáció kihagyhatatlan részének bizonyult többször is feleveníteni Márton Áron püspök példamutatását, a csángók hűségét, amikor 1949-es gyimesi bérmaútjáról a búcsúba igyekvő püspököt élő kordonnal védték az állambiztonság, a gonosz ármánykodásai ellen. Szép gondolataival a csángó pap mindannyiunknak üzent. Ha a Jóisten velünk van, kicsoda lenne ellenünk? – tette fel a kérdést. Magvas üzenetei, idézetei, gondolatai sorából számomra kiemelkedett a tizenhat gyermekes család példája, ahol maguk közé befogadtak még egy rászorulót, mert ahol annyinak kijut a mindennapi kenyér, ott még egynek is biztosan kiteremtődik.

Szép, jövőbemutató, már-már utópisztikus példa népünk mindennapjaiból, ahol bizony a gombnyomogatásba való belefáradás, a kiégés, a szeretetlenség teret hódít magának. És a „táposság”, amiről egy korábbi búcsún beszélt a vezérszónok. Mindezek ellenére Salamon József  hitbeli meggyőződése reménysugarával árasztotta el a nyeregben összegyűlt zarándokokat, no meg azokat is, akik online térben követték szavait. Beszédét csángós kifejezéssel kezdte: „Honn vannak?”, és két bíztató szóval fejezte be: „vagyunk, leszünk!”

Az idei csíksomlyói búcsú még inkább felhívta a figyelmet a moldvai magyarok nehéz sorsára és gondjaira, akiket istenhitük őrzött meg vallásukban és némiképpen magyarságukban is. Akarva-akaratlanul eszembe jutottak Halász Péternek, a moldvai és a gyimesi csángók kutatójának a szavai, amikor közel egy évtizeddel ezelőtt Marosvásárhelyen bemutatta Salamon József Gyimes monográfiáját. Akkor arra a kérdésre adott választ, hogy miért kell érdekeljen bennünket a csángó sors, akik Erdélyben, Székelyföldön élünk. Válaszában arra utalt, hogy három okból: mert ők is magyarok, mert egyedi értékek hordozói, valamint azért, mert mindenkoron arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az ő sorsukra juthatunk mi is, ha nem vigyázunk magunkra.

A moldvai magyarok körében eltöltött látogatásaim emléke jut eszembe. Amíg élek, ízlelgetem magamban a csángó kultúrát, nyelvjárást, vallásosságot. Édes anyanyelvünkön az archaikus és sajátos nyelvet beszélő moldvai magyarok használják a legszebb kifejezést a napnyugtára: a nap leszentül. Miközben közösen bízunk abban, hogy az a nap, amelyik leszentül, másnap hajnalban felszentülő fényével ragyogja be nemcsak a Csángóföld, hanem egész Erdély, kerek e föld tájait. A Teremtő dicsőségét hirdetve.

*************************************************************************************************************

Új bizonyítékok a hun–magyar kapcsolatokra

Nemzetközi eredmények erősítik a két éve működő intézet őstörténeti téziseit

A Human Genetics nemzetközi tudományos folyóiratban a vaskori ázsiai hunok genetikáját vizsgáló publikáció szerzőinek megállapítása alapján az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal – tudatta a Magyarságkutató Intézet kedden az MTI-vel.

A közlemény a július 30-án megjelent tanulmány kapcsán kiemelte, hogy a nemzetközi eredmények erősítik a Magyarságkutató Intézet kutatóinak téziseit. A részletekről közölték, hogy a publikációt jegyző Christine Keyser és kutatótársai 52 csontmaradványt vizsgáltak a Közép-Mongóliában feltárt Tamir Ulaan Khoshuu temetőből. A temetőt – folytatták – az ázsiai hun korban használták Krisztus születésének ideje környékén. A publikációban a genetikusok leírják a temetőben kimutatható rokoni viszonyokat, amelyekből a társadalmi szerveződésekre következtetnek – ismertette a Magyarságkutató.

A kommüniké szerint a szerzők kutatásukat kiterjesztik arra, hogy az ázsiai hun minták, mely más archaikus mintákkal mutatnak genetikai kapcsolatot. „Az adatbázisban való keresés alapján közös férfi ágú haplotípust írnak le két ázsiai hun minta és III. Béla (1172–1196) örökítőanyagával” – írták.

Mint hozzátették, két másik ázsiai hun lelet a székesfehérvári bazilikában feltárt II/54 jelzésű mintával mutat genetikai kapcsolatot. Négy ázsiai hun minta esetében a honfoglaláskori magyarokkal mutatnak ki hasonló haplotípust a szerzők.

Ezek alapján a szerzők kiemelik – hívta fel a figyelmet a Magyarságkutató Intézet –, hogy az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal.

A Neparáczki Endre és munkatársai által korábban kimutatott hun, avar, honfoglaló magyar férfi ágú genetikai vonal nagy valószínűséggel az ázsiai hunokra vezethető vissza.

A közlemény megállapította, hogy ezen adatok megerősítik a 18. század óta vitatott tézist, miszerint az európai hunok az ázsiai hunok leszármazottjai. Tehát néhány ázsiai hun apai és anyai vonal is visszavezethető egy közös ősre, amely megtalálható az európai hunokban, az avarokban, a mongolokban, a honfoglaló magyarokban és a Turul-dinasztiában (Árpád-házi dinasztiában).

„Ez a megállapítás támogatja, hogy ezen népeknek közös szkíta–szibériai őseik lehettek” – zárták közleményüket. (magyarszo.rs/hu)

***************************************************************************************************

Mégsem veszett el Erdély?

katt ide!

BLU201205-7807-1810