MÁTÉ PÁL
Nagy a baj
A hibás a nem létező Székelyföld himnusza. Hogy miért?
Mert az elszékelyesített románok a jégkorong- világbajnokságon a nem létező
Székelyföld himnuszát merték elénekelni, amikor a román hokicsapat tisztelgett
a szurkolok előtt! Csak hát mit ad Isten ezek is székelyek voltak, mármint a
játékosok. Beindult a bukaresti fanarióta gépezet, fejek hullását követelték. A
nyugdíjas szekusok is belendültek (ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani),
előkerültek a letűnt rendszer szlogenjei, hazaárulás, revizionizmus, kémkedés
stb. A dákó-román elmélet meséin felnőtt széles látókörű és befogadó lelkületű réteg
egyenesen Ázsiába akarja visszaküldeni a székely atyafiakat.
De mindez nem volt elég! Bukarestben a román kupa
győztese - mit ad Isten - a sepsiszentgyörgyi futballcsapat lett. Erre a
bukarestiek fülehallattára el lett énekelve újra a nem létező Székelyföld
himnusza! Ekkora arcátlanság, és még a kupát is elhozták a nem létező
Székelyföldre. De hát mit lehet tenni? Az idők változnak. És a Székelyföld is
LÉTEZIK, és érdekes módon a székely atyafiak ezután is el fogják énekelni a
székely himnuszt, még ha egyesek gutaütést kapnak is!
Keszeg Tibor
Halszagú
jelentés
A szakembereken kívül a horgászok is
észrevették, hogy a folyami ökoszisztémák megváltozásával, a Dunában is, a
természetes élőhelyek és életfeltételek romlásával, számos őshonos halfaj élete
veszélybe került, sőt egyes fajok el is tűntek. Migráció ide, migráció oda,
helyüket idegenhonos fajok foglalták el, sokuk igen invazív és komoly károkat
okoz.
Egyelőre nem
derült ki, hogy ez a jelenség valamilyen ismeretlen politikai döntés eredménye,
vagy a természet spontán végzéseként történt. A vízparton mozdulatlanul ülő és
morfondírozó horgászok talán erre is rájönnek egyszer. Ime néhány idegen-honos
faj: Lapátorrú tok (Polyodon spathula),
Gyöngyös koncér (Rutilus meidingeri), Razbóra (Pseudorasbora parva),
Keleti pikó (Gasterosteus aculeatus ), Csupasztorkú
géb (Babka gymnotrachelus), Aranyhal (Carassius auratus) Ezen
utóbbi, szerencsétlen, kifogott halacska nem a mesebeli, ezért tök süket és
néma marad mindhalálig bármilyen kérésre, könyörgésre, parancsra, sőt erőszakra
is.
A veszélybe került valós fajok közül itt csak
egyet említünk, ez a lápi póc (Umbra
krameri), amelynek nagy része a Duna 1992-es elterelésének következtében
pusztult el, ezért napjainkban jelentős mentési munkálatokkal és mesterséges
szaporítással próbálnak javítani ezen a helyzeten.
Reméljük,
hogy más veszélyeztetett honos fajok nem jutnak arra a sorsra, mint az alábbi
unikális fajták.
Búgázó vizekfrásza (Aquatis coite )
Rákokat, de
különben minden vízben mozgó lényt alulról molesztált és harapott, beleértve a
műcsalit is, teljesen alantas szándékkal. Végül ez okozta vesztét az utolsó
példánynak is, mert nem bírta türtőztetni a fajra jellemző mohóságát, és fűbe
harapott, pontosabban egy pöttyös, rózsaszín, polkorrekt villant
Kukucskáló fodrosfütyi (Fudrisae
penis vidice)
Felületes megfigyelők, tévesen - talán nagy
szeme miatt - vízalatti kukkolónak tartották. Valójában a halvérű ragadozóról
csak később - kevéssel kihalása előtt - derült ki, hogy titokban, úgymond
baráti szeretetből, sok tiszavirágot termékenyített meg. Teljesítménye miatt
kimondottan keresett faj volt kutató urológusok számára. Ez, sajnos, döntő
mértékben járult hozzá kipusztulásához.
Tojásfejű sompolygó (Cefalo sompolys)
Optimális élettere
a nehézvíz volt, de a norvég fjordokban is gazdag rajokat figyeltek meg, ahol
az arra nyaraló horgászok - főleg fizikusok - próbálták horogra keríteni. A
második világháború alatt kezdték ipari halászatát, miután felfedezték, hogy
zsírja bizonyos heves láncreakciókat csillapít. Szakmai körökben nagy érdeklődést
keltett, amikor a Duna paksi szakaszán egy elpusztult, méretes példányt
fedeztek fel a parton. Szakértők szerint pusztulását a nehéz helyzetbe való
szorulása okozta, az országos nyomor közepette.
Brunyáló tömpike (Tampico spiralis
urinae)
Kevésbé tudományos nevén leginkább
kunkszolónak, selypítve kunxolónak hívták. Főleg csatornák, kanálisok
befolyásánál felbukkanó, félénk, de nagyon hasznos hal volt. Nagy rajokba
verődve, a spirálisszerű anus-án kifecskendezett nagy klór-mész tartalmú
tejszerű ürüléke hatásosan semlegesítette a szennyvizet. A zöldek erőszakos
csalogatása elől menekült - evezett el! - ismeretlen vizekre.
Azóta mélybúvárok is kutatják hollétét.
Valagrázó cuncorgó (Concuro
curris, (szláv
nyelvterületen: Valagina Cuncorgovna)
Főleg a Balaton
kiéhezett halászait hozta tűzbe, illetve vitte vízbe, nem ritkán jégre is.
Csábos testének erős halszaga ellenállhatatlanul vonzotta az orruk által
vezérelt gyengén látó halászokat is, valamint más halfajok erős izgalmi
állapotban úszkáló hímjeit. Ilyenkor a valagrázó cuncorgót rövid időn belül
hatalmas haltej-felhő borította, meghozva számára is az extázist. Halálos
ellensége az angolna volt, amelynek túlszaporodása végzetesnek bizonyult
számára. Olyan hevesen csavarodott a cuncorgó derekára, hogy sokuk vesztét
okozta. Sajnos a nemzetközi csempészhálózat érdeklődését is felkeltette, így
aztán az állomány nagyon megritkult.
Nemrég tudomásunkra jutott, hogy Isztambul
egyik varázslatos szerájának hatalmas akváriumában hamisítatlan, hátulról
valagrázós, elölről hastáncot lejtő cuncorgók szórakoztatják az ámuló
közönséget. Egy ideje a Balatonon nagy reménnyel drónokkal figyelik a víz
alatti élvezetek tejfelhőinek buzgárszerű kitörését, egyelőre, sajnos,
eredménytelenül.
Pikkelyes
üdvözlettel, Tibor íródeák,
tudományos főmunkatárs