A terror támadása
A TERROR TÁMADÁSA |
|
![]() |
|
|
Kattintások Kora
![]() |
|
|
"Brutális, ami az ország felé közelít… a veszélyhelyzet szerint tíz megyére adtak ki riasztást… kettészakad az ország… vasárnap régen látott és kellemetlen vendég érkezik...” -félelmetes üzenetekkel csipog rám az okostelefon. Ülök az energiaválság sújtotta, alig fűtött szobában és remegve várom a közelítő órákat. Netán meteoritrajjal ütközünk, vagy orkán tépi ki a kert közepén álló hatalmas magashegyi fekete kőrisfát, de nem. A megannyi vészjósló címre rákattintva csak arról értesülök, hogy megérkezik térségünkbe a várva várt eső, némi széllel persze, mert mi más sodorná fölénk a nedvességet hozó felhőket. Ezenkívül a tájra leszáll a novemberi köd. Látom az erdőt, amint elégedetten magába szívja az áldásos nedvességet, a szitálás teleszórja az alját friss, ehető gombákkal, peregnek a levelek, a természet készülődik a télre, elvégre Mindszent hava van. „Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” -írta József Attila Hazám című versében nyolcvanhat évvel ezelőtt. Most sincs másképpen, csak mintha ötödik sebességbe kapcsoltunk volna. Ma mindenkit félni tanítanak reggeltől estig. Az óvodákba beköltöztek a tököt mintázó, riasztó külsejű szellemek, a világháló telített elrettentő játékokkal, a mozikban pörög a horrorfilm, a televíziós tudósításokban folyik a vér, és ma már a percenként ránk ömlő hírfolyam is tele van brutális címekkel. „Itt a megdöbbentő bejelentés a rizs veszélyességéről”. Lesújtó hírt közölt egy új kutatás: a világ legnépszerűbb körete, a rizs ártalmas lehet az egészségre; a finomított gabona túlzásba vitt fogyasztása ugyanolyan káros a szívre, mint a túl sok cukor. Nahát, pedig egy egész földrész élelmezésében van meghatározó szerepe ennek a tápláléknak, igaz, hogy az ott élők nagy részének nemigen adódik lehetősége a mértéktelen evésre. Ez is bájos: „Szörnyű titkot rejt a vácrátóti Botanikuskert vadgesztenyefája”. Ha rákattint az ember a huhogó cikkecskére, kiderül, hogy háborús időben fönnakadt valamelyik ágán egy pisztoly, és a bölcs növény sok-sok év alatt körbenőtte és ártalmatlanította a gyilkoló eszközt. Megöregedett, elkorhadt és kivágás közben kigurult belőle a rozsdás karabély. Fokozzuk a hatást: „Hátborzongató képet készített a fotós, nem fogja kitalálni, mit ábrázol”. Szuperközeli képet rögzített egy litván művész, Eugenijus Kavaliauskas egy hangya arcáról. A cikk szerint a mikroszkóp alatt ötszörösére nagyított felvétel csak erős idegzetűeknek ajánlott. A vörös szemek, a dühösnek látszó arckifejezés, az agyarak egy horrormozi főgonoszához is tartozhatnának. Valószínű, hogy a kép megtekintése után a legtöbb ember nem tud majd ugyanúgy a hangyákra nézni, mint eddig. Itt a lényeg, ilyen címre, megállapításra még a magamfajta edzett, óvatos szépkorú is rákattint, hogy kibogozza a rettenetes állítást, a fiatalabbak meg elborzadva nézik a technika torzítását, és nem marad idejük a lájkok miatt arra, hogy tavasszal élőben is szemügyre vegyék a békésen vonuló, állhatatos, szorgos kis jószágokat. Kattintunk ide, kattintunk oda, közben telik az idő, fogy, kevesebb marad gondolkodásra. Zaj is van bőven, ebben nehezebb meghallani a józan ész vészharangjának kondulását, pedig most van rá szükség igazán. Huhogók egész hada intézi éjt nappallá téve, hogy féljünk, de nem attól, amitől félni kéne igazán. Az éberek naponta elmondják, hogy világunk támadás alatt áll, valamennyien ott állunk az összeomlás szélén, de ki figyel erre, és különben is, velünk ez nem történhet meg. Kattintás buborékban telnek napjaink, a világháló zsarnoksága mindent beterít, a ránk ömlő szellemi szemét rabságban tart. A mély elnyeli az értéket és a tetején csillog a talmi. Így kerülhet a rajongott színésznő, Venczel Vera temetéséről szóló tudósítás fölé a disznótoros hirdetés, vagy így festheti alá Verdi Gyászmiséjének legdrámaibb kórusa a Harag napjáról egy bakancshirdetés képeit. A fedőművelet profi munka volt. Európa elkábított leányként még jól is érzi magát az ölelő karokban és meg sem hallja azok hangját, akikben még pislákol az életösztön. Pedig a kertek alatt lapul már a Világkormány, Ursula bin Laden (copyright by Hegyi Zoltán kedvenc publicistám) pattogva tart indulatos előadást az európai értékekről, csapatának tagjaival észre sem veszi, hogy már régen oda az erkölcsi talapzat, a rend. Még csak szelíd ősz van, de az energiaválságnak hála, már majd megfagyunk, és ha túléljük ezt a telet, elmondhatjuk, hogy legyőztük a gonoszt. A Mesterterv meg visszanéz ránk, kacsint egyet és kuncogva, gólemként gurul a megvalósítás gödrébe. Na ez a brutális, nem az eső, a lombhullás, a leszálló köd. Csak ne felejtsünk majd az indítógombra kattintani, amikor egy illatos reggeli kávé mellett a televízióban nézhetjük végig európai kultúránk, életünk végső pusztulását. |
A VÉG ELKEZDŐDÖTT
A vég elkezdődött. Mi jöhet: újjáéledés vagy
halál? Védőtársunk Németh István támogató írása a Békét Európának mozgalomhoz. |
![]() |
|
|
Az
elmúlt két évszázadot
diadalmenetben kezdő nyugatias
modernitás, a kapitalizmus
átcsapott posztmodernitásba és
globalizmusba. A
termelői kapitalizmus átadta
helyét a pénzügyi
kapitalizmusnak.
Már nem használati értékek
hatékony előállítása áll a
középpontban, hanem elsősorban
a pénz/hatalomgyarapítás.
Minden érték szétporlad és
csak a rövid távon
megszerezhető
pénzbeli/vagyonbeli/ A korlátlan növekedésre törő pénzügyi kapitalizmussal eljutottunk oda, hogy túlléptük a Föld eltartó képeségét. Az erőforrások kimerülése gátat fog szabni a korlátlan növekedésnek. Szétszakadnak a hagyományos társadalmi kötések (közösségek, családok), kultúrák merülnek feledésbe, torzul a nyelv, relativizálódik az erkölcs, eltűnik a hagyomány, hamis értékek jutnak előtérbe. Szétesik a társadalom. Megindul az egyén (individuum) feldarabolása: szaporodnak az emberi identitásminták a virtuális hálózatokon keresztül, a való élet helyett már egyre többen a virtuális világban élnek. Előállítják a szokásaiban, viselkedésében, megjelenésében és ízlésében hasonló poszthumán tömegembert. Ez az egyén megsemmisítését, végét képviseli. A nemzetállamok és népek szisztematikus visszaszorítása folyik. Vége a tudásba vetett bizalomnak is. A globális tömegmédia alkotja meg a „valóságot”. Alternatív nézőpontok még átszivároghatnak a globális kommunikációs hálózat résein, de megindul lejáratásuk: a pénzügyi/karrier támogatás megvonása, az elértéktelenítés, sőt akár a jogi és fizikai zaklatás is. Valódi hős az, aki ilyen ellenszélben hajlandó kiállni az igazáért. Vége a folyamatos fejlődésbe vetett hiedelemnek. Ez a „fejlődési pálya” zsákutca. De hol keressük a kiutat? A világuralomra törekvő globális pénzügyi elit a Nagy újraindításban (Great Reset), illetve a befogadó kapitalizmusban (Inclusive Capitalism) látja a kiutat. Ez diktatórikus, központilag vezérelt megközelítés. Bevezetésének előkészítése a migráció bátorítása, a gendermozgalom kibontakoztatása, a klímakatasztrófa meghirdetése, az erőltetett „zöldítés” (vagyis a posztmodern fogyasztói társadalomhoz nélkülözhetetlen energiaforrások beszűkítése), a pandémia és hozzá kapcsolt lezárások (globális termékláncok megzavarása), háború kirobbantása és szankciók erőltetése, elszabaduló infláció, lehetetlenülő megélhetés és mindennek kellemetlen következményei. Beletörődés esetén ez az emberiség többsége számára a halál választását jelenti. A reményt az jelentheti, hogy az emberi méltóságot, a tradíciót, a mélyen gyökerező kultúrát még nem sikerült teljes mértékben kiirtaniuk. Az emberiségben még megvannak azok a „magok”, amelyekből egészséges élet sarjadhat. Ezekre kell az újjászületést alapozni. Az élet a múltban gyökerező lét folytatása a jövőben. Az ember valódi, mély identitása az, amely számára világértelmezési tartalmat, jelentést és szerkezetet ad. Ez a mély identitás a nép, a néphez tartozás. A nép nyelve, kultúrája, hagyománya, gesztusai, pszichológiai jellemzői a múltban gyökereznek és a jövő felé haladnak a jelen pillanatán keresztül. A valódi identitás a népen keresztül közelíthető meg. A nép térben létezik, ez a táj, a szülőföld. A szülőföld szakrális a valódi identitás számára, a lélek életadó szintje. Nem véletlen, hogy a modernitás és a posztmodernitás pont a szülőföldet igyekszik elvenni, hogy gyökértelen vándorokká tegye az egyéneket, megfossza lényegi emberi tulajdonságuktól, a szülőföldhöz való tartozás érzésétől. Az emberi mély identitás fontos jellemzője annak a felimerése, hogy a halállal szemben létezünk. A halállal szembenézve hozzuk létre létezésünk tartalmát, vagyis számolunk tetteink következményeivel. Kiútkeresési stratégiánk kiindulópontja tehát a szülőföldjén boldogulni kívánó nép életlehetőségeinek megteremtése és gazdagítása. Ennek érdekében fel kell ébreszteni a néphez tartozás érzését minél több emberben (történelem, hagyomány, kulturális örökség, népszokások, népművészet stb.), de fel kell tárni a tájban őrzött örökséget is (természetes önjavító állapot, őshonos növény- és állatvilág, természetközeli életmód stb.). Meg kell fogalmazni a magyar küldetést (pl. fenntartható létezés a Kárpát-medencében). Kritikus jelentőségű az, hogy helyreállítsuk a szülőföld eredeti jelentéstartalmát: a néptől elválaszthatatlan valamiként, amely nélkül nép nem is létezhet. Ha emberi létünk folytathatósága a tét, akkor ennek megfelelően kell gondoznunk azt a tájat (szülőföldünket), amelyben létezni kívánunk. Ki kell iktatni minden olyan modernista (vagy inkább posztmodernista), technikai bűvöletben született túlkapást, amely gátolja a teremtett világ önregenerálódási képességét. Ehhez a tájjal szimbiózisban szerveződő létmódot kell visszaállítanunk. Ennek megvalósítói azok a családok, kisközösségek, akik felvállalják a tájjal harmóniában lévő és a táj adottságait nem csak megőrző, hanem azt gazdagító paraszti tevékenységet. Ezt a „honfoglalást” támogatni kell. Erre lehet alapozni a fenntartható és egészséges élelemtermelést. A segítésnek komplexnek kell lennie. Az életben maradás elősegítésének minimális szintje a megfelelő és hiteles tudásátadás (nem a szuperdigitalizált művi világ sulykolása, a nagyipar kitelepítése), az előfeltételek biztosítása (ház, kert, művelhető földterület, eszközök könnyített elérése), méltányos értékesítési feltételek megteremtése, a minőségbiztosítás, a finanszírozás segítése (a közösségi összefogást is beleértve), valamint megfelelő szintű védőernyő az életvitel folytathatósága érdekében (a vízhiány és energiahiány kezelése, védekezés a külső, kártékony beavatkozások ellen). Nem tudom, hogy mennyi időnk van az önvédelem (közösségi védelem) megszervezésére. Azt sem tudom, hogy meddig kell még várni, hogy tömeges legyen a vészhelyzet észlelése, ami cselekvésre serkent. A többség úgy gondolhatja, úgysem tehetünk semmit. Pedig ők is cselekedni fognak, ha bekövetkezik az összeomlás (rablás, gyilkosság, pánik, kiszolgáltatottság, halál). Külön probléma a városi lét kezelése. Ez még sok fejtörést fog okozni, de foglalkozni kell ezzel is a „szülőföld” vidékkel való szimbiotikus (és nem parazita) együttélés szempontjából. Ezért úgy gondolom, hogy akkor tud a Védett Társadalom mint mozgalom, mint hálózat valóban védőernyőt tartani fölénk, ha ebbe az irányba is kiterjeszti védekezési akcióit. Az összefogásnak, programalkotásnak, cselekvésnek erre kellene fókuszálnia. Bátorság, becsület, kitartás! |
Foglaljuk vissza Amerikát
Földi László - kuratóriumi elnök
|
|
Az Egyesült Államok nem Joe Biden és még csak nem is George Soros, vagyis nem a demenciában szenvedő politikusok és önmagukat már-már Istennek tartó, félreértett filantrópok hazája. Sokkal inkább a munkából és kreativitásból táplálkozó, a prérit termőfölddé alakító farmerek és cipőpucolóból is felemelkedni képes üzletemberek hazája. Az amerikai álom valóban emberi motívumok összessége, és nem elfogadhatatlan eszméket terjesztő, parányi kisebbség erőszakos világa.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy ma a világban zajló folyamatok számtalan elemének hátterében ott lapul, sőt, nyíltan demonstrál az Egyesült Államok katonai képessége, akarata vagy a saját kizárólagos érdeket követelő víziója. Az elmúlt 70 év alatt sokszor és sokféleképpen megírták már ezt. A második világégést követően az USA jelentette az igazodási pontot a világ számára. Európa gyámság alá vételét meghatározta az a tény, hogy a II. világháború alatt az Egyesült Államok finanszírozta a fegyvergyártást, majd később az újjáépítést is egyben. Szóval nélküle - gondolják és hiszik is odaát - nincs is élet, különösen nem Európában. Időnként a britek vagy a franciák megpróbáltak kilépni a béklyóból, de nem sok sikerrel. A németek még csak meg sem próbálták, és jól láthatóan még ma sem képesek - lásd energiaválság - ezt megtenni.
De ne szapuljuk a Nyugatot, hisz a saját házunk tája is tele van amerikai érzékenyítés okozta következményekkel. A lengyel-magyar évszázados barátság lengyel részről történő nyílt felrúgása - melyet a lengyel miniszterelnök jelentett be - mögött egyértelműen az amerikai ármány sejlik fel. Ahogy az orosz-ukrán konfliktus paravánja tulajdonképpen az amerikai-orosz nagyhatalmi játszmát próbálja eltakarni. És persze energiaválság se lenne Európa-szerte, ha nem kellene az uniós országoknak felvásárolnia a háromszor magasabb költséget jelentő amerikai LNG-t, cseppfolyósított földgázt. És ott vannak azok a fránya fegyverek. Az újabb fegyvervásárlási láz mögött azon egyszerű tény bukkan elő, hogy az amerikai gazdaság a hadiiparra épül, vagyis nem teheti meg, hogy ne fújja folyamatosan a harci kürtöket, hisz a legyártott fegyvereknek felhasználói terep kell – háború - bárhol a földgolyón. A társadalmi hagyományok elpusztítására tett kísérlet a gender, az LMBTQ, ahogy a nemzetállami lét megkérdőjelezése is az Atlanti-óceán túlpartjáról indult hódító útjára, és kezdi megfertőzni különösen a fiatal generációkat.
Ezért lenne Amerika maga a sátán székhelye, miközben 340 millió ott élő polgár mindegyike elvesztette volna józan ítélőképességét? Egyáltalán nem, bár - talán furcsa kelet-európai szájból hallani - segítségre szorulnak. Ránk, még normális társadalmakra hárul a felelősség, hogy önvédelmünk érdekében „megmentsük” az Egyesült Államokat a teljes leépüléstől és a végső elkeseredés diktálta atomkatasztrófa elindításától. Ebben segítségünkre van - nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte - a normálisan élő, gondolkodó és alkotó emberek többsége. Most megfordul a tanár-diák szerep. A hányavetivé vált amerikai diákot móresre kell tanítani, hisz Európa az elmúlt 30 évben elindult a felnőtté válás útján, ami bizonyos fokig garanciát jelenthet a sikerre. Úgyhogy rajtunk a sor, persze kerülve a nyegle, kioktató stílust, amiben nekünk volt részünk az amerikai gyámság alatt.
Legegyszerűbb módon, ha a jó példa erejével leszünk képesek az igaz utat megmutatni. Azzal, hogy nem engedünk a tébolyult elemek térhódító törekvéseinek. Bebizonyítjuk, hogy csak meg kell megőriznünk apáink évszázados örökségét, a hagyományos értékeinket, a normalitást. Ja, hogy ma ez már szinte kihívásnak minősül? Igen, hisz egyre érzékelhetőbb, ahogy a magyar társadalmat is támadják.
Beépülnek az oktatás és a kultúra embereket formáló struktúráiba. Új, vallásként tisztelt ideológiákat terjesztenek. El akarják rabolni gyerekeink értékítéletét. És nem lankadó erőfeszítéseket tesznek, hogy a magyar politikai elitet befolyások alatt tartsák, még a jobboldali kormányoldalon is. Észrevétlen nyomulás, szépen hangzó szavak és gesztusok, majd a csapda ajtajának kattanása jelzi sikerüket. Az ily módon „megnyert” ember pedig már tehetetlen, és kénytelen egy követ fújni a külső romboló erőkkel. Saját ideológiai pusztulásunk megakadályozásának nem elégséges módja, ha mi úgy döntünk, normálisak maradunk. Meg kell menteni az amerikai, pontosabban az ott élők többségét a teljes kárhozattól.
Beszélni, beszélni és beszélni! Okosan, és ha szükséges, ravaszsággal elérni, hogy kezdjenek kitörni a saját csapdájukból, hisz még képesek vagyunk visszabontani az épülő kerítések rácsait. Még van út visszafelé, az igazi, évszázados és példaképnek tekinthető amerikai élethez. És akkor mi is megmenekültünk. |
GYÖKEREK
Védett Társadalom Alapítvány
Gyökerek
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.”
|
Ezek közül hírlevelünkben ma egy különösen aktuálisra
szeretném ráirányítani a figyelmüket. Alapító okiratunkban deklaráltuk, hogy
szervezetünk fellép a fizikai, erkölcsi és biológiai határok felszámolására
irányuló társadalmi folyamatok, kezdeményezések ellen. Elhatároztuk, hogy a
céljainkkal egyetértőkkel összekapaszkodva védjük (mások mellett) az egy férfi
és egy nő házasságán alapuló, természetes családmodellt, a vallás- és
lelkiismereti szabadságot, az erkölcs, a kultúra és a nemzet identitását alkotó
hagyományok folytonosságát, valamint a területi integritást, a belső béke és
biztonság fenntartása céljából.
Az elmúlt napokban a nyilvánosságban heves vita- és támadássorozat
bontakozott ki a magyar miniszterelnök emberi fajok keveredéséről, az európai
jövőről kifejtett véleménye nyomán.
A téma kapcsán szükségesnek tartunk néhány fontos körülményt leszögezni. Például azt, hogy a beszédben nem esett szó arról, hogy bármely faj alsóbb- vagy felsőbbrendű lenne, sem érzelmi viszonyulásról egyik vagy másik csoport irányába. A hirtelen támadt „viharban” ezzel szemben túlzottan is sok a – főként negatív - érzelem és megint aggasztóan kevés az érv. Ezért úgy látjuk, hogy egy-két józan gondolat újbóli elismétlése szükségeltetik.
Az emberi fajok különböznek egymástól, ez a gyakran
citált sokszínűség alapja; a különbségeink értékesek és érdekesek, vigyáznunk
kell rájuk. Az európai keresztény kultúrkörhöz tartozó nemzetek ilyen
jellegzetes értékei például a keresztény házasság, a vallási tolerancia és
szabad vallásgyakorlás, az élet védelme, a saját és mások kultúrájának
tisztelete és elfogadása. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani társadalmaink egyedi
vonásait és értékeit, meg kell őrizni őket. A megőrzés egyik módja pedig a
józan bevándorláspolitika, az illegális migráció és a keveredés
korlátozása.
A magyar miniszterelnök nem szorul védelemre az általa kimondott szavak és
gondolatok értelmezése terén. Vele épp az a baj - mármint a liberális és
brüsszeli bürokraták oldaláról nézve -, hogy egyáltalán megszólal. Mert ha
megteszi, biztos, hogy érzékeny pontra tapint, liberális tabukat ostromol, vagy
kényelmetlen igazságokat mond ki. Ilyenkor a betárazott sztereotípiák azonnal
rohamra indulnak, az ellenzéki tábor ezzel kívánja érzékeltetni, hogy -
bármilyen meglepő, de - ők is jelen vannak, sőt, még véleményük is van. Az
esetlenség csupán az benne, hogy másokhoz mérten, főként Orbán Viktorhoz képest
próbálják igazolni létezésüket?
Elegánsabb lenne, ha időnként saját ötlettől vezérelt gondolataikat is megosztanák a demográfiai kihívások, a migráció és egyéb aktualitások mentén. Nem kizárt, hogy talán kifogytak a progresszív célpontokból, hisz a katolikus hitet már legyalázták, a hazaszeretetet és a nemzet értékrendjét már eleget ócsárolták a globális világ ideája érdekében, és a transzgender ideológia kizárólagos érvényre juttatásával a normális apa, anya, gyermekek alkotta családformát is rég üldözőbe vették. Nyilvánvalóan nem maradt más a tarsolyban, mint feszülten várni például az orbáni kijelentéseket. Most viszont, már ami a Tusnádon elhangzott Orbán Viktor-beszédet illeti, mellétrafáltak. Különösen a „kivel lehet, kell és szabad együtt élni Európában” kezdetű gondolatsor kritikájával. Mégpedig Charles de Gaulle miatt. Franciaország volt köztársasági elnökét - a II. világháború egyik hőse, aki a franciákat vezette, együtt a szövetséges angol-amerikai hadtestekkel a németek ellen - lehet bármi módon minősíteni, de hogy náci lett volna, az a legkevésbé sem állítható.
„Nem szabad köntörfalaznunk. Nagyszerű, hogy vannak sárga franciák, fekete franciák és barna franciák. Azt bizonyítják, hogy Franciaország minden faj számára nyitott és egyetemes elkötelezettséggel rendelkezik. De csak azzal a kikötéssel, hogy megmaradnak egy csekély létszámú kisebbségnek. Máskülönben Franciaország már nem lenne többé Franciaország. Azért mi mégiscsak és mindenekelőtt a fehér fajhoz tartozó, görög és latin kultúrájú és keresztény vallású európai népek vagyunk…”
A fenti bekezdés Jean Raspail: A szentek tábora – erősen ajánlott olvasmány - könyvéből szó szerinti idézet, mely Charles de Gaulle-tól származik, 1959-ből. Mindezek ismeretében, a magyar miniszterelnököt meglehetősen nehéz - és persze álságos is - szélsőséges, Európába nem való politikusként kategorizálni. Ráadásul, nem csak a volt francia köztársasági elnöktől lehetne idézni hasonló tartalmú megállapításokat, hanem legalább 3-400 millió európai honfitársunktól is, akik már érzik, mi meg itt, a Kárpátok árnyékában már tudjuk, hová vezet az Orwell által is – Orwell:1984 - megírt világkísérlet.
Földi László, a Kuratórium elnöke (2022. július 29)