www.sorsunk.net

Utazás a sejtmag körül.

Még manapság sem tudjuk pontosan, hogyan alakulhattak ki az első sejtek, az viszont tiszta és világos, hogy a sejt a természet legkomplexebb, legtökéletesebb alkotása.  A sejt az élő anyag legkisebb minden életjelenséget mutató szerveződési egység. Csak az, nevezhető sejtnek, amire jellemzőek az életjelenségek, az önálló anyagcsere folyamatok, képesek szaporodni, és tökéletesen lemásolni magukat. Az anyagcsere folyamat meghatározott rendben szabályozottan lejátszódó kémiai reakciók sorozata. Ezek két nagy csoportra oszthatók. A lebomló folyamatok során, kisebb molekulájú anyagok keletkeznek oxidációval, így a sejt energiát nyer. Ezek egy részét elraktározza, másik részét, pedig hő formájában szabadítja fel, majd a felépítő folyamatokban is felhasználja. A felépítő folyamatok során a sejt az egyszerűbb molekulákból makromolekulákat épít, redukciós reakciók segítségével. A két folyamat együtt jelenti valójában a sejtanyagcserét. Ha megfigyeljük mikroszkóppal a legcsodálatosabb és leglátványosabb a sejt felépítése. Felépítésük két nagy csoportra oszthatók a prokarióta, illetve az eukarióta sejtekre. Mindkettejüket a sejthártya veszi körül, belül a citoplazmában úszó sejtszervek. Az eukariótákban membránnal elkülönített sejtszervek vannak, mint a mitokondrium, rizoszóma, és a lizoszóma. A prokariótákban ezek hiányoznak, a sejtmag pedig nincsen hártyával határolva így a DNS örökítő anyaga úszik a citoplazmában. A különböző reakcióknak különféle felépítésű elkülönített helyük van, ezek megnövelik a reakciók rendezettségét és sebességét. Amíg a prokarióta sejtek csak az egysejtűeknél jelennek meg, addig az eukariótákból áll az összes többsejtű élőlény.

Minden sejtalkotónak megvan a maga szerepe, szépsége, bonyolultsága.

A sejttan a citológia tudománya, a biológiának ez az ága, amely talán a legfontosabb az élet megismeréséhez, az élőlények életműködéséhez.

Ezeket megismerni nagyon érdekes de kutatni még nagyobb élmény.

Kuhn Thomas                                                            Temesvár

Öltönyös világ avagy, miért is tartunk itt?

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi.  A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet? A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja: - Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölti egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy  szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz, és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van, - válaszolja a pásztor. - Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga menedzser.
- Honnan jött rá? - kérdezi az.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor - Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!
BLU201205-7807-1810