A zsaroló külföld hálójában

Olvasom, hogy pár hónapja a Brüsszelből támogatott Lakmusz nevű portál egyik cikkében elismerte, hogyha Magyarország elfogadja a Migrációs Paktumot, akkor közel 8 ezres migránstábort kell építenie Magyarország területén. Azt is bevallották, hogy az egész EU-ban Magyarországnak kell a második legnagyobb, úgynevezett "határeljárási kapacitást" létrehoznia - vagyis a második legnagyobb migránstábort építenie. Az enyhén szólva is döbbenetes közlés valahogy kimaradt a napi sajtóból, ám azóta egyre több hír szivárog ki a migránshelyzet megoldását illetően, ám egyik sem bizonyul olyannak, mely a szülőföldjükhöz ragaszkodó, s még normálisan gondolkodó európai embereket, köztük minket, magyarokat, megnyugtatna. A vadonatúj magyar miniszterelnök, ha beszél is a migránshelyzetről, jól értelmezhető mondatokkal, s ígéretekkel nem halmoz el bennünket. Történik ez akkor, amikor az ukrán-orosz háborút illetően sincs semmi reményt keltő hírről tudomásunk. Bizony, rá kellett jöjjünk, hogy a világ urai, működjenek akár a „mélyállam” titkos területein, avagy legyenek szavakban a béke hívei, egyelőre semmit sem tartottak be békeígéreteikből, nyilván azért, mert nem kötik az orrunkra titkos terveiket. A bajok meg egyre csak tornyosulnak, s nem kell szakértőnek lenni a politika egyetlen bugyrát illetően sem, hogy rájöjjünk, a világ urainak jelentős része háborúpárti és továbbra sem óhajt az oroszokkal normális párbeszédet folytatni. Magyarán továbbra is a zsaroló senkiházik hálójában vergődik a világ. A békevágy eltörölve, a párbeszéd elfelejtve, az igazság meg valahová, egész messzire elüldözve. Így élünk, s teljes mértékben kiszolgáltatottak vagyunk. A szavunk nem számít, álmessiások uralkodnak felettünk, az erkölcsnek pedig véletlenül sincs helye ebben a világban. S akkor most szakadjunk el az elmúlt esztendők még mindig velünk élő eseményeitől, magyarán a kiprovokált háborúktól. Van ugyanis itt éppen elég gond, melyekkel meg kellene birkóznunk, ha a Teremtőnek tetsző életet akarunk magunknak.

Sokan és sokszor idézték már II. János Pál pápa szavait – bevallom, én most ismerkedtem meg vele, ugyanis nemrég Leo pápa idézte őt. Íme az idézet: „Isten a Földet az egész emberiségnek adta, hogy mindenkit eltartson anélkül, hogy bárkit is kirekesztett, vagy előnyben részesített volna.” Na ez a feladat sajnos nem teljesült. S nemcsak a béke hiánya miatt. Számos más tény is van sajnos, mely azt mutatja, hogy életünk, s Földünk oly sok megpróbáltatás előtt áll, amelyeket nem könnyű túlélni, elfogadni meg még nehezebb. Csak néhány példa. Egyre több olyan cikk jelenik meg a világban, nekem egy svájci lap írását küldte el ott élő ismerősöm, mely arról szólt, hogy a Bill és Melinda Gates alapítvány olyan meddővé tételi eljárásokat, GMO-élelmiszereket, valamint a harmadik világot megcélzó oltáskampányokat finanszíroz, melyekben – sok orvos szerint – sterilizáló adalékanyagok vannak. Erről azóta már a mindig jó és érdekes Hihetetlen című folyóirat is beszámolt, miként az egyéb, ugyancsak a népesség csökkentésére kitalált programokról is. A kérdés viszont az, s erre várnánk feleletet, hogy mindezen, a természet törvényeit, valamint az isteni parancsot megtagadók ellen milyen módon lehet, lehetne küzdeni? Nos, erre a kérdésre várnánk a választ, hátha egyszer megszületik.

Másik vesszőparipám az úgynevezett mesterséges intelligencia, amelynek nemrégiben váltam ádáz ellenségévé, amikor is megszólalt Jókai Mór a televízióban, és beszélt hozzánk. Szegényt ugyanis „feltámasztották”, és egyeseknek úgy tűnhetett, hogy itt van közöttünk. Magyarán, bemutatták nekünk, hogy mindent el lehet adni, el lehet hitetni, ha vannak hiszékeny és ostoba emberek. Márpedig vannak. Ők pedig elhisznek mindent, kivált, ha azt a modernnek, szerintem inkább sátáninak gondolt technika jól tálalja, például a mesterséges intelligencia segítségével. Hiszen eljut majd minden háztartásba, például olyan témákat közölve és magyarázva, mint amilyen manapság az a riogatás, mely minden alkalommal arról szól, s arról óhajtja meggyőzni a Föld népét, hogy az emberiség túlszaporodott, nem bír el már ennyi embert a bolygónk, tehát csökkenteni kell a népességet. Hogy miképpen, arról egyelőre hallgatnak, de azt már tudjuk, hogy a boszorkánykonyhákban „érlelődnek” már a megoldási javaslatok, néhány tömeggyilkos pedig már boszorkánykonyhákban kísérletezik a népességcsökkentés módozatainak kitalálásán. Ez idő tájt egyelőre azzal is kísérleteznek, hogy mely helyen lehet és kell migránstáborokba küldeni embertömegeket, azokat, akik nem akarnak hazamenni, viszont a jelen tartózkodási helyük nem alkalmas emberi életre, ráadásul a befogadó országok egyre hevesebb lázadása nehezíti a megoldás megtalálását. Az őshonos lakosok elégedetlensége, félelme, tiltakozása pedig természetesen a káoszt is fokozza.

Igen, zsaroló senkiházik markában szenved az emberiség, legyen a nehezült élet okozója háború, természeti katasztrófa, túlszaporodás, gazdasági érdek, kulturális nehézségek, vagy bármi más, bizton kijelenthetjük, hogy zsaroló senkiházik, pénzeszsák diktátorok, Soros-féle emberek markában vergődik a világ. És akkor még nem is szóltunk az utóbbi évek „találmányáról”, a vakcinák, az oltások, a mesterséges vírusok emberiségszám-csökkentése céljából ránk erőszakolt kísérleteiről. Több, jóval korábbi cikkemben írtam már arról a néhai Kissinger által adott nyilatkozatról, melyben közölte a világgal, hogy megvannak a módszereik a népességcsökkentést illetően. Nincsenek kétségeink, hogy igazat szólt. Ezt a Covid-járvány idején meg is tapasztalhattuk.

Forr tehát a világ bús tengere, szinte minden szempontból, s igazán nem tévedünk, ha azt mondjuk, mert úgy látjuk, hogy sátánivá vált a világ, s benne egyesek Istent játszanak. S hogy ki győzi le a Sátánt, a mai világ sátánjait, nos, erre nehéz válaszolni. Talán a bennünk élő isteni erő? Talán a hitünk? Netán az összefogás ereje? Ki tudja? Mert „Mindig így volt e világi élet. Egyszer fázott, másszor lánggal égett;” - írta gyönyörű versében Vörösmarty Mihály. S azt is írta „Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd, ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg újra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.” Mit is mondjunk? Nehéz feladat nem gondolni a világ gondjával. 

De megpróbálhatjuk.

KataliKondor n

A szerző a Magyar Rádió egykori elnök