A szív hangjai a meg nem születettekért

Egyszer megkérdezte a lányom, már felnőtt korában, hogy miért nincs neki testvére. Őszintén azt válaszoltam, hogy lehetett volna, ha egy kihegyezett élethelyzetben nem döntök úgy, hogy nem vállalom a kilátástalan jövőt, a veszélyeztetett terhességet egy idegen országban, külszolgálatban. Azóta is bennem maradt a hiány, imáimban biztosan, minden áldott este. Mindez a fényes, de már hanyatlani látszó szocializmus idején történt, amikor szóba se jöhetett a szívhang, inkább azzal volt elfoglalva a társadalom lendületes része, hogy megvalósítsa a tökéletes egyenlőséget. Bátor vájárnőket várt a bányába, asszonyokat a kombájn vezetői székébe, meg sztahanovista esztergályos lányokat a gyárakba. Reggeltől estig hallgattuk a dicséreteket a női emancipáció sikeréről, az önmegvalósítás mindent vitt, tele voltunk vagány orvosokkal, akik jópofáskodással fűszerezték a beavatkozást, az abortuszt, amit futószalagon végeztek, teljesen törvényesen. Azóta eltelt jóval több, mint egy emberöltőnyi idő és a kérdés ma aktuálisabb, mint bármikor.

Kettészakadtunk. Az egyik tábor szerint a modern létezés lényege az élményszerzés, a korlátlan kiteljesedés, az ego diadala a közösség fölött, s ha kell, ellenére. Másrészt, a másik oldal az élet védelmére esküdött, nem is tehet mást, ha a természet törvényeit figyelembe veszi és megpróbál ellenállni a lelki szennyezés áradatának, amely ma már általános és lassan eléri a csillagok peremét. Az indulás titok. Egyetlen élő sejtből élet indult a világban, sokan vagyunk, akik abban hiszünk, hogy kellett hozzá a krisztusi titokzatos táplálék, az isteni erő, s hogy ennek eredménye ma a teremtő képességgel rendelkező ember. Ebben a táborban az sem kérdőjelezhető meg, hogy a létezés a fogantatás pillanatában kezdődik, s hogy az apa férfi, az anya meg nő. Ennek jegyében született meg négy évvel ezelőtt a magzati élet védelméről szóló rendelet, amely 2022 szeptember 15-én lépett hatályba. „A nem kívánt terhesség esetén biztosítani kell, hogy a várandós nő a magzatot, annak adott terhességi korra jellemző életfunkcióit, szívműködését észlelje” -szól a jogszabály arról, hogy a vizsgálatot végző orvosnak be kell mutatnia az érintettnek a fiziológiai folyamatok működésére utaló tényezőt.

S hogy ez működött, működik sok esetben, arra most egy friss poszt a példa. A Mi Hazánk Mozgalom alelnöke osztotta meg a napokban egy édesanya levelét. „Egy történet, amely megmutatja, hogy valójában mi az értelme a szívhangnak: itt egy család példája, akik ennek hatására mondtak igent a gyermekükre.” Idézzük az édesanya szavait is: „A mai napig hallom…Csak pár másodperc volt, de ott és akkor örökre belém égett…Az én kisfiam életét sajnos nem én, hanem a rendelet mentette meg. Ha ez nem lett volna, a kisfiam nem létezne most.”

Magyarországra áprilisban új korszak köszöntött. A fiatal, zabolátlan hatalom még a mézesheteiben tobzódik, egyelőre a bontás, rombolás, visszamutogatás kultúrája tombol, nem a kiegyenlített bölcsességé. A szívhangrendeletet is a megszüntetés réme fenyegeti, de legyünk korrektek, a magzati élet ellen már évtizedes támadásokat éltünk meg. Már eltűnt a politikai süllyesztőben, de én még emlékszem Viviane Redingre az Európai Parlamentben. Az igazságügyi EU-biztos élesen kritizálta 2011-ben a magyar kormány abortuszellenes kampányát, mivel szerinte az nem áll összhangban az EU Progress Programjának célkitűzéseivel. Dühét egy plakát váltotta ki, amely hazánkban segítette a szándék elfogadását: „Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám…de inkább adj örökbe, hadd éljek!” A magyarokat ostorozó luxemburgi hölgy nem volt egyedül. Az akkori itthoni balsajtó és az összes, magát fontosnak gondoló megmondó szakértő igazán erősen fogalmazott. „Ez a kampány a nőkben kelt bűntudatot, az egyes számban megfogalmazott üzenet kizárólag a terhességük megszakításáról döntő nőket célozza meg, ugyanakkor a férfiak felelősségvállalását, felelős szexuális viselkedését nem tematizálja, vagyis tovább mélyíti a férfiak és nők helyzete közti egyenlőtlenséget” - mondta ki a verdiktet ez egyik jogtudor.

Nincs helye, sem ideje az ítélkezésnek, semmilyen irányban. A szívhangrendelet nem akadályozza meg a terhességmegszakítást választó nő döntését, az is elképzelhető, hogy az elmúlt években volt olyan orvos, aki elszabotálta a betartását. A mostani támadásokat sem érdemes minősíteni, legfeljebb csak tudomásul venni az aktuális egészégügyi miniszter indulatos, éles kirohanását a jogszabály ellen, mondván, az megrendelés volt, nem szakmai döntés, amellyel „a politika megerőszakolta a szakmát.”

Az viszont legalábbis látszik, hogy a rendszerek, ideológiák nyakig benne vannak a befolyásolásban. Némileg rokon a ragyogó szocialista felfogás és a mai önmegvalósító nihilizmus. A mindent kioltó filozófia haszonleső kufárjai most éppen azt akarják elhitetni, hogy az ellopott szivárvány az élet folytonosságának legnagyobb vívmánya. Pedig nem, őket is apa nemzette és anya szülte. Ez a halál kultúrája, a kihalásé, a tudatlanság magabiztosságával kipárnázott életellenességé, rikító álarcokban.

A jövő a szívé. Amely minden percben öt liter vért juttat a szervezetünkbe és a legerősebb izom a testünkben. Van, ki egyetért, van ki nem, gonosz időben éldegélünk, a démoni világ pedig angyalokra vár, bennünk lakó bátor angyalokra. Akik megsegítenek abban, hogy meghalljuk a szív hangjait. Amely nagyjából 2,5 milliárdszor üt életünkben és némelyik dobbanása felér a csillagokig. Ahol már az egyiken ott üldögélnek a meg nem születettek. Rajtunk is múlik, hogy kevesebben legyenek.