NYUGODJ MEG, EURÓPA

KISS  GYÖNGYI

Éppen tíz éve van annak, hogy sorsom autóval délre, a macedón-görög határ felé terelt. Hellasz tájaihoz, életérzéséhez, népéhez, földjéhez négy évtizedes, magabiztos szerelem fűzött, s kiállta már egy szilárd szövetség, egy rendíthetetlen házasság próbáját. Így aztán mindig elfogott a repeső boldogság, amikor megérkeztem a határfaluba, Evzoniba. Onnan már csak néhány kilométer az első városka, amely magához ölelő hangulatával arra ingerli az utazót, hogy csókokat hintsen a kocsiablakból minden szembejövőnek. Ezúttal azonban homok került a gépezetbe, Polikasztro felé, a nyár közepére már kiégett mezőn rettenetes, torz kép nézett velem farkasszemet, és vigyorgott rám kajánul. Akár délibáb is lehetett volna, de valódi volt: 30-35 fős migránscsoport bolyongott ráérősen a békés polisz felé, csupa fiatal férfiak. Olyanok voltak, mint egy katonai alakzat, pont annyian, amit még irányíthat egy vezető, s elegen ahhoz, hogy velük szemben ne lehessen erővel könnyen fellépni. A város főutcáján működő taverna tulajdonosa elmondta: nem is lehet. Élelmet kérnek, követelnek, s ha nem tetszik, amit természetben kapnak, képen találják vele az adakozót. Kétely sem fért hozzá, megindult az invázió, a „menekült” áradat, sarkosabban fogalmazva a hadművelet, Európa elfoglalása.

Eszembe jutott mindez, mert olvasom, hogy tíz évvel az eset után vádat emeltek a marokkói migráns ellen Horvátországban. Tipikus történet: Abd al-Dzsálali Daraibu menekülttársaival várta a horvát-szerb határ közelében, egy rendőrőrsön, hogy ügyét intézzék a hatóságok. Unatkozott, babrált egy kicsit, meggyújtott ezt-azt, ami a keze ügyébe került, három ember meghalt. A férfi ellen gondatlanságból elkövetett, közveszélyt és halált okozó cselekmény miatt eljárás indult, kiutasították Horvátországból és megtiltották belépését az EU-ba, de hiába. Mire nyomozni kezdtek, már hűlt helye volt, a nemzetközi körözés sem hozott eredményt. Sőt, Daraibu beperelte Horvátországot, a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága neki adott igazat, így zsebre tehetett 15 ezer eurót. Még az is lehet, hogy 2015-ben szembe jött velem a görög határon ez a segítségre szoruló, szegény lélek, s aztán nyugatra vette az irányt.

Nem tagadhatjuk, a roham akkor indult, a menekültek betódultak Európába, a hajó mára már elment. Az Unió hipokrita vezetői ugyan papíron létrehozták az európai határvédelmet, de a FRONTEX korábbi vezetője is éppen a napokban tálalt ki az ügyről. Az akkori határfőnök svéd biztos, Ylva Johansson, Soros embereivel és civilnek álcázott szervezeteivel, át akarta venni az irányítást, ilyeneket mondtak Fabrice Leggerinek: „A te dolgod a migránsok befogadása, nincs szükség fegyverekre és egyenruhákra.” Az elképzelés az volt, hogy a tagállamokéval párhuzamos parancsnoki struktúrát hozzanak létre, hogy megbénítsák az illegális bevándorlók elleni határvédelmet. Magyarország kerítést épített, áll a mai napig. Volt is érte haddelhadd, mindenki tudja. A téma azóta is napirendi pont, Soros európai karmestere, Gerald Knaus néhány hete így nyilatkozott 2015-ről: „Az emberek akkor nem arra figyeltek, hogy torlódik fel a tömeg, hogy marad el az ellenőrzés, hanem arra, ki és hogy biztosít védelmet ennek a sokaságnak. A magyar határellenőrzés mulasztásai helyett Németországra és Angela Merkelre szegeződtek a tekintetek.” Helyben vagyunk, sapkával, vagy anélkül, de mi, meg a miniszterelnökünk a hibás.

A migránsok elárasztották Európát, történt, ami történt, és ma már iparág működik imponáló hatásfokkal, hogy hogyan kell visszaélni az európaiak nagylelkűségével. Kósza hírek szólnak arról, hogy az igényelt segélyből milyen furfanggal lehet hazautazni nyaralni, hazatérési támogatásból házat venni otthon, aztán visszajönni Nyugat-Európába, és így tovább. A balekságnak nincs határa, november 2-án Angliában egy vonaton megkéseltek 10 embert, a hatóságok tömegbalesetnek titulálták, mi másnak.

Németországban, egy kisvárosban már nincs többé karácsonyi bazár, csak „élvezetek vására”, ünnepi fények helyett szirénák hangja szól. Az meg mai hír, hogy európai áttörés előtt áll a „halal” turizmus, haladni kell a korral, ugyanis a globális iparágban bizony növekszik a muszlim utazók száma. Önfeladás mindenütt, de miért csodálkozunk?

A jóllakottság veszélyes dolog, képes megölni a szellemet, de legalábbis hajlamos elbágyasztani, betömni a szájat, hogy a derék polgár hang nélkül fogadja el a gazemberség virágzását. Új uralkodónk a cinizmus, képében Brüsszelben egy egész politikai kurzus tetszeleg. A hatalom és a pénz emberei erővel próbálják megmondani nekünk, hogy hogyan éljünk, s úgy tűnik, már fogalmuk sincs a legfőbb emberi parancsról, a lelkiismeretről. Lepkesúlyú sztárocskák jeleskednek a gazdasági, kulturális és szellemi gyarmatosításban, közülük nagy kedvencem Bjerre asszony, a dán európai ügyekért felelős miniszter. Az amazon tekintetű, művelt európéer zordan közölte: Budapest visszaél vétójogával. Felszólította Magyarországot, hogy vagy a jelenlegi, vagy egy új kormány vonja vissza a vétót Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban. A mindenit! Az alig 6 milliós ország jót dübörög ellenünk a brüsszeli fősodor karjaiba kapaszkodva, egérke áll a hídon az oroszlánnal.

„Egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető Titokkal, amely valaha létrehozta.” Martin Buber filozófus Athénre, Rómára és Jeruzsálemre gondolt. Nehéz megcáfolni, hogy elvesztettük a fonalat, és a haldoklás elérte szeretett kontinensünket. Persze, ügyes kezek dolgoztak a mesterterven, s mára már rájöttünk néhány átverő manőverre. Például arra, hogy a Főkonstruktőr nem a Wall Streeten lakik, hanem a Cityben, Londonban. Ukrajna sorsát vizsgálgatva ez nyilvánvaló. Hogy Európa népe mikor veszi észre, hogy ég a ház, azt nem tudni, hiszen a társadalmi, anyagi és technikai műveltség még magas fokon van jelen az életünkben. Csakhogy a civilizáció nem helyettesítheti a kultúrát, a modern eszközök gőgjével és hatalmával nehéz lesz az új nemzedékeknek szellemi, erkölcsi katedrálist építeni.

Vannak, akik kívülről és jól látják a Vén Kontinens állapotát. Az alakuló Háromtest Birodalom egyik pillére, az orosz elnök megszívlelendő tanácsot adott, amikor a Valdaj Klub 22. ülésén így szólt Európa elszabadult, talajt vesztett, zilált vezetőihez: „Nyugodjanak meg, aludjanak nyugodtan, és végre foglalkozzanak a saját problémáikkal.”

Ideje lenne, vagy távozzanak gyorsan, még a kivégzésünk előtt.