Pimaszok kora

KISS GYÖNGYI

Szilveszter éjjelén rendesen rálépett a lábunkra a tél, behavazott táj köszöntötte a másnap reggelt. Megrepedt az égi paplan, és a kihulló, táncoló hópihék megadóan takarták be a világ szennyesét, igyekeztek elhitetni velünk, hogy helyreállhat a rend. Gyönyörű szimbólum, jelkép, egy percig azt hihettük, hogy tiszta lappal, mindent feledve kezdhetjük 2026-ot, az új évet. Tél Tábornok azóta is támad, de már elröppent a varázslat. Valahogy úgy jártunk, mint a városok a szűz hóval, másnapra már alig marad belőle más, mint a sár, a latyak. Rafinált korban élünk, Európa korifeusai naponta harsogják a képünkbe, hogy úgy van, ahogy ők akarják. Egy remek cikkben olvastam: „ma már nem a tank a módi -, ha nagyon ugrálsz, akkor szabotázzsal tesznek tönkre.” Beköszöntött az állandó bizonytalanság, a félelem minden napos kellék az élethez, Brüsszel pedig ügyesen, hatáskör túllépéssel ötödik sebességbe kapcsolta Középkelet-Európa gyarmatosítását, kirablását.

Lopni tudni kell, de kell hozzá egy jó adag pimaszság is. Régen volt, de soha nem feledem: éppen Athénban voltam, egy taxiban ültem, amikor meghalt Melina Mercouri. A sofőr elsírta magát, amikor a rádió bemondta a hírt. A világhírű színésznő a görögség nagyasszonya volt, szeretett híresség, nemzeti ikon. Melina 1981-ben politikai szerepet vállalt, kulturális és sportminiszterként 8 évig oroszlánként harcolt azért, hogy Görögország visszakapja az Akropolisz dombjáról elrabolt ókori kulturális kincseket. Sajnos nem sikerült, a londoni nagykövet, Lord Elgin bravúros húzással eltulajdonított leletegyüttese a British Museumban maradt, a frízek nem kerültek haza, eredeti helyükre, a Parthenón templomára.

Zsákmánnyal teli a világ, Bécsben is van belőle bőven. A bécsi Nemzeti Könyvtár őrzi a legtöbb hiteles corvinát a világon. Hunyadi Mátyás híres gyűjteménye az első reneszánsz uralkodói díszkönyvtár volt Európában, Itálián kívül. Igazságos királyunk uralkodásának utolsó éveiben jött létre a páratlan szellemi színvonalat képviselő kódexegyüttes, a korszak vezető szellemi irányzata, a humanizmus elvei alapján. A XVI. század elején aztán a bécsi humanisták Budáról Bécsbe vitték a kötetek jelentős részét. A hozzáértők azt állítják, hogy még hálásak is lehetünk érte, mert óriási szerencsének bizonyult, hogy az értékes könyvek így megmenekültek a későbbi török pusztítástól. Az új év nekünk ezügyben ajándékot hozott, az osztrák Nemzeti Könyvtár az általa őrzött negyven corvinát most odaajándékozta az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Na nem az eredeti példányokat, csak a digitális másolatokat. Szép ez a virtuális „mintha”- világ, még boldognak is érezhetjük magunkat. Mint az örmények, akik fővárosukból, Jerevánból, ha szép az idő, láthatják szent hegyüket, az Ararátot. Ötezres csúcsáról majdnem rájuk csepeg a hólé, olyan közel van, de mégis Törökországban.

A minket érintő rablás pimasz központja manapság az EU-ban sűrűsödik. A sértően gőgös, gátlástalan vezető gárda folyamatosan provokál, nem tartja be a társadalmi normákat, és már azzal sem törődik, hogy elrejtse a nyilvánvalót. Ha lebukik, csak decens mosollyal megrándítja a vállát, nem érdeli, ha kibújik a szög a zsákból. A Bizottság nemrég kijelentette, hogy „örökre” kitiltja az orosz energiahordozókat az Unióból. Az év elején közzétett jelentés szerint azonban 2025-ben az orosz LNG továbbra is hatalmas mennyiségben érkezett Európába, milliárdos bevételt biztosítva Moszkvának. A kontinens ellátásában továbbra is kulcsszerepet játszik az Oroszországból származó gáz, miközben az évtizedes rutinba belecsontosodott uniós vezetők éppen az ellenkezőjét harsogják. A gazdák sem érik el Brüsszel ingerküszöbét, hiába tiltakoznak, hogy tönkremennek, ha rájuk szabadítják Ukrajna és Dél-Amerika mezőgazdaságát. A Bizottság elnökasszonya fülvédőt ölt és elutazik gyorsan Paraguayba, hogy aláírja a Mercosur-megállapodást.

Az Európai Uniónak nincs semmi, mi fontosabb, mint a háború folytatása és a gátlástalan pénzégetés, miközben Ukrajna fuldoklik a korrupciós ügyekben. A Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal már vizsgálódik, Zelenszkij emiatt egy-két fontos személyt kénytelen volt leváltani. Aztán mit látunk? Andrij Jermák és Rusztem Umerov, a két elnöki bizalmas a tárgyaló delegáció tagjaként elutazik az Egyesült Államokba, hogy a békéről egyeztessen. Az ukrán Állami Vagyonalap egyik vezetője is figyelmet érdemel. Melnyik úr elfelejtette bevallani, hogy nagyjából 80 millió euró értékű aranyrúd is a birtokában van. Kis napi szürreális játék lenne kitalálni, hogy hol dugdossa. A legmerészebb válaszoló nyer, ugyanis a vagyonocskát 2012 óta egy orosz cég őrzi, Moszkvában.

Negyven parlamenti képviselő ellen is vizsgálat folyik, a gyanú szerint kenőpénzt fogadtak el szavazatért cserébe. S hogy ki fizetett nekik? Hát például a volt miniszterelnök. Julija Timosenko is bekerült a korrupcióval vádolt gyülekezetbe. Nem bízta a véletlenre, hogy miként alakul a voksolás. Ahogy a nyomozók fogalmaztak a vádiratban, Julija a parlamenti lojalitást biztosító, hosszú távra berendezkedő rendszert alakított ki. Mindjárt érthető, hogy miért: a bájos, búzaszőke, fonott hajkoronájáról, orosz-fóbiájáról és üzleti trükkjeiről ismert asszonyka az európai fősodor kedvence is. 2025 áprilisában Manfred Weber oldalán tündökölt, miközben felszólalt az Európai Néppárt kongresszusán. Természetesen Ukrajna jövőjéről, a háborúról és az európai integrációról szónokolt.

Az ukrán elnöknek szeme sem rebben, sem orcája, sem szégyene nincs. Ahogy az ízes magyar népnyelv mondja: alázatos, mint a tejen kapatott agár. A hibát el lehet nézni, javítani is lehet, de a pofátlanságot sajnos nem. A magabiztos elnököt semmi sem ingatja meg, pénzt követel, mindjárt 800 milliárd dollárt. Mindenre elszánt védangyala, von der Leyen asszony máris bejelentette, hogy 90 milliárd euró hitelt vesz fel az Unió a pimasz vezér megsegítésére. Sokszor nézem Ursulát, ezt a fonnyadt, lassan elszáradó, csendesen erőszakos teremtést és az jut eszembe, hogy a hatalmat birtokló nők sokszor kegyetlenebbek, mint a férfiak. De az is lehet, hogy ismerősömnek van igaza, aki szerint Brüsszel elsőszámú vezetője nem android, nem gólem, nem gonosz gép, hanem egyszerűen pszichopata.

Jó lenne kiszállni, de nem lehet. Állnunk kell a pimaszok ostromát. Ellenálló képességet Hamvas Béla könyveiből meríthetünk. Például azt, hogy az erkölcs, a jó nem vita tárgya, az iránytűt szigorúan őrizni kell. Mert „létrontást nem lehet néha és egy kicsit elkövetni. És nem lehet elrejteni.” „De bármi történik is, az emberszeretet kötelező, éspedig éppen olyan határozottsággal, mint ahogy – míg a létrontás folyik, csak egyetlen tenyérnyi helyen is folyik – a kiengesztelhetetlen ellenállást fenn kell tartani.”

Ragaszkodjunk a rendhez, akárhány pimasz törekszik is azt tönkrezúzni. „Az idők végén,mondják, a kezdet visszatér.”