Panyinak tanúvallomást kell tennie!

A titkosszolgálat egy veszélyes üzem mindazoknak, akik benne vannak és azoknak is, akik nem tagjai a szervezetnek. A veszély éppen az, hogy mi is mondható el a munkájukról, céljaikról. Semmi! Mert, akik tagjai, őket titoktartás kötelez, akik meg kívülről spekulálnak, akár politikai pozícióból is, rá sem láthatnak arra, ami a mindenkit mindig is izgató „falak” mögött zajlik.

Hogy a csizma - persze nem először - mégis az asztalon topog, annak oka egy újabb botrány szagú történet, mégpedig Panyi Szabolcs újságíró esete a titkok világával. Eme mindig jól értesült sajtós mondandója – bármi is legyen annak tartalma - mindaddig nem releváns, amíg nem kerül tisztázásra azon állítása, hogy ő külföldi titkosszolgálattól milyen körülmények között kap információt és milyen céllal. Ha bármikor együttműködésre kérte bármelyik külföldi szolgálat, azt a magyar elhárításnak jelentenie kellett volna. Ennek elmaradása felveti annak a gyanúját, hogy elfogadta a „felkérést” a meg nem engedett tevékenységre. A közte és egy külföldi szolgálat közötti együttműködés tényét egyébként saját maga állította, kimerítve a törvényi tényállást. Amennyiben csak blöfföl és saját magát fényezi az ismerősei előtt, milyen alapon hivatkozik és ezzel járat le külföldi szolgálatokat. Ráadásul azt állítja, a nem tisztázott forrásból származó információk arra utalnak, hogy magyar politikusok, idegen hatalom – ez esetben orosz - képviselőivel tartanak fenn operatív együttműködést.

Ilyen elsődleges információk esetén, az azokhoz hozzáférő személynek szintén a magyar elhárítást kell azon nyomban felkeresni, jelezve a felmerült tételeket. Minden dokumentumot át kell adnia az információs forrásokkal egyetemben. Amennyiben ezt elmulasztja, ráadásul a törvényes eljárás helyett a sajtóban szivárogtat feltételezéseket, szintén bűncselekményt követ el. Ilyen típusú elsődleges információk esetén az illetékes szolgálatok operatív ellenőrzést végeznek megállapítandó, hogy mi is történt valójában. Amennyiben a hír nyilvánosságra kerül, korábban, mint hogy az operatív munka elkezdődne, gyakorlatilag lenullázza annak lehetőségét, hogy a szolgálatok eredményt tudjanak felmutatni a vizsgálatuk során. Hiszen az érintettek, amennyiben törvénytelenül jártak el, eltüntethetik a nyomokat. A szakmai vizsgálat elmaradása esetén az újságíró állításai hamis vádként kerülhetnek a bíróság elé.

Az elmúlt napok média cunamija során előkerült „úgynevezett” bizonyítékokkal kapcsolatban is sok kérdőjel, félreértésre okot adó tétel merült fel. Az, hogy Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter telefonon beszélget, valóban figyelmet érdemlő, de hol van itt az elfogadhatatlan operatív helyzet? Diplomáciai érintkezés nélkül hogyan lehetne kapcsolatot tartani a nemzetközi térben? Panyi értelmezésében elképesztően vérforraló az a tény, mi szerint magyar-orosz, magyar-amerikai, amerikai-orosz vagy bármilyen együttműködésről hír keletkezik. Ezek az egyeztetések nem törvénytelen eljárások, nem operatív ügyek és nem csámcsogásra alkalmas témák. Hogy ilyen kapcsolattartás folytatható-e telefonon, azt a témán túl az érintettek viszonya dönti el. A nemzetközi világban nem barátság és ellenségeskedés az illő kapcsolati forma, hanem az érdekek mentén történő együttműködés pozitív és időnként negatív attitűdje. Még pontosabban: az egyik és a másik féle csak akkor hajlandó érdemben beszélni és együttműködni partnerével, ha az közös érdeken alapul.

Egyéb iránt ezt teszik az Európa Unió egyes tagországainak illetékesei is például akkor, amikor a „hajlandók koalíciója” zárt körben egyeztet jó néhány tagországot kihagyva a megbeszélésből. Illik ezt vagy sem, ez legyen az ő értékrendjük szerint. De az biztos, senki nem vethet a másik szemére semmit azon ügyben, hogy ki kivel tárgyal anélkül, hogy a többieket erről mondjuk érdemben szó szerint tájékoztatná. Ráadásul, a világban ma három olyan főváros van, akikkel jó viszonyt fenntartani a legfontosabb külpolitikai érdek: Washington, Moszkva és Peking. A többpólusú világ meghatározói és mint ilyenek a magyar külügyminisztérium, és annak vezetője, Szijjártó Péter munkájának célirányai. Csak sajnálni lehet mindazokat, akik elvakultságból, vagy éppen felkészületlenség okán ezt nem látják, nem akarják tudomásul venni, miközben csak Brüsszel szekerére kívánnak fölkapaszkodni.

Ami pedig a Panyi ügyet illeti, a szakmai protokoll egyértelműen fogalmaz ilyen esetekben. A jól értesült újságírót hivatalosan ki kell hallgatni, mint tanút. Jegyzőkönyvet kell felvenni, amit aláírásával hitelesít, majd a tanúvállalás alapján kell eldönteni a további teendőket, esetleg szankciók formájában is. Ennek nem lehet alternatívája akkor sem, ha egyesek a törvényeket liberálisan akarják értelmezni és abban reménykednek, hogy az őket támogató külföldi szolgálatok védelmét élvezik a magyar joggyakorlattal szemben. Mivel ebben a konkrét esetben egy tervezett botrányt és a jelenlegi magyar kormány lejáratására alkalmas befolyási akciót látunk erős média vízhang kiséretében, még inkább lényeges, hogy az illetékes hatóságok a végére járjanak a felmerült állításoknak. Nyilván, meg lehet kísérelni megtudni, hogy vajon melyik szolgálat lehet a háttérben, amelyik Panyit beszervezte. Ez viszont sosem fog hitelt érdemlően kiderülni, mivel egyetlen szolgálat sem jelentkezik önként, és mindent tagad abban az esetben is, ha esetleg hitelt érdemlő bizonyíték kerülne elő. Ez a rend ezen szervezeteknél. Hogy mindez tisztességes-e vagy sem, az nem etikai, hanem biztonsági kérdés. Azok pedig, akik bármely szolgálat hálójába kerülnek - önként vagy kényszer által - jó, ha előbb átgondolják, mit tegyenek, és főleg azt, hogy mit ne, mert a végén csak és kizárólag rajtuk csattan az ostor.

Úgy tűnik, ezt az alapszabályt sokan nem értik, hisz korunkban egyre többször találkozunk titkosszolgálatokkal összefüggő botrányokkal, amelyek sosem lesznek igazán megfejthetők. Miközben cirkuszra alkalmasak, elfogadhatatlan módon gyengítik, egy ország nemzetbiztonsági védelmét.