Hajdu  Zoltán  blogja

ELŐSZÓ

Fontosnak tartjuk a felforgatott huszonegyedik század nagyrészt anyagba süllyedt és immár testi egészségét is kockáztató embernek valamilyen megoldást adni szellemi válságán való felülkerekedésére és boldogságának itteni megtalálására. Az egyik megoldás a körülöttünk levő rend felismerése lenne, amelyhez felülről, magunkon kívülről kell tekintenünk, különben a fától nem látjuk az erdőt. Kívül kell lennünk a szétszórtságon, a mások által generált szándékos manipuláción.  A legközelebbi rend például a természetben nyilvánul meg, amely folyamatos tanulási lehetőséget biztosít számunkra. De honnan legyen energiánk, erőnk rendet tenni? Csakis önmagunkból, hitünkből, éberségünkből és értelmi (szellemi) felfogásunkból. Hitünk nem más, mint szellemi éberségünk és öntudatunk, valamint az ebből fakadó bátorságunk megnyilvánulása. Merjük kiállni hitünk mellett, ismerjük fel, hogy létezik egy szabad értelemmel (nem racionalitással) felfogható univerzális világ, amelynek részesei vagyunk. Éberségünk megvalósítása a bennünk levő rend felismerését és annak helyreállítását is jelenti. A másik megoldás, hogy modern emberként vissza kell térnünk az analógiákban, megfelelésekben, összefüggésekben, képekben és szimbólumokban való gondolkodáshoz. Az analógia ( nem hasonlóság) azt jelenti, hogy egyetemességünk bennünk van, úgy a mikro-kozmosz, mint a makro-kozmosz, vagyis ami fent van, az van lent is. Ez mind mi vagyunk. Az analógiát meglátni és kimondani annyit jelent, hogy a világot összefüggéseiben, egyetemességében, metafizikai valóságában látjuk, mert csak így lehet a dolgokat egymással összefüggésbe hozni. Az összefüggés mindig az egységen belül van. Ha felismerjük, hogy összefüggések vannak a kövek és a növények között, a társadalmi helyzet és a történelem eseményei között, a színek és számok között, a meleg és pára között, akkor tökéletesedésünkben, egyetemes tudatunkban máris előbbre jutottunk.

Úgy véljük, azzal, hogy rávilágítunk a hagyományokhoz, a hierarchiákhoz és az analógiák szerinti gondolkodáshoz való visszatérés szükségességére, azokat a magokat vetjük el, amelyek egy eljövendő korszak generációi részére termést hozó csírák lehetnek. Szükségesnek látjuk szintetizáló és tájékozódási koordinátákat adni a következő kor előkészületéhez, amely a mai modernnek mondott, mennyiségi, liberális, demokratikus, profán és racionális kor után következik. Támogatni szeretnénk az embert önmaga megismerésében, miáltal visszatérhetünk a kezdeti és érkezési pontba, az alapállásba, mert az alászállás után csak emelkedni lehet. Az előkészülethez például hozzátartozik fogalmaink tisztázása, a közös nyelv kialakítása és a kölcsönös megértés, továbbá a szent és profán felfogások közötti különbségtétel, vagy a dualitásban az analógiás gondolkodás alkalmazásával megtalálni az egységet.

Tudjuk, hogy az alapállásba, a hagyományhoz való visszatérés útján felmerülő számos kérdésre, önmagunk megismerésére nem tudunk teljes mértékben és véglegesen válaszolni, ugyanis nem ismerjük az egyetemes megoldásokat. Ellenben vannak egyéni megoldások, törekvések és emberi akarat a visszatérés lehetőségeinek megismerésére. Szerencsére vannak olyanok, akik szeretnének felébredni az anyagi alvajárásból és részt venni a szeretet körforgásában, továbbá egyetemes lelkünk és önmaguk megismerésében, valamint beavatást nyerni a visszatéréshez szükséges kimeríthetetlen tudásban. Abban tudunk segíteni a szellemben újjászületni vágyóknak, hogy lépésről - lépésre haladva, a felismerés fokozatainak betartásával belelássanak a dualitások egységébe és előrehaladásuk minden egyes fokozatán kérdéseket fogalmazzanak meg és találjanak rá válaszokat. A felépített fokozatosság kiindulási és érkezési pontjai egymáshoz csatlakoznak, ami azt jelenti, hogy az élet és a természet mintája szerint bezárul a kör, vagyis a ciklus, ami lehetőséget ad egy másik, immár mélyebb megismerési kör vagy ciklus elkezdéséhez.

          I .                                               ÁTPROGRAMOZÁS

A háttérhatalom, a gazdasági, politikai és médiumok apparátusával, valamint a felépített tekintélyekkel együtt (intézmények és személyek) évszázadok óta arra törekedett és törekszik ma is, hogy az ember szakrális szellem-lélek és test hármasságát megbontsa, és az oszd meg és hatalmaskodj, a zavarkeltés elvének alkalmazásával elérje sötét céljait. Amikor ez sikerült neki, akkor törte össze az emberi tudás- tudatosság és öntudat hierarchiáját, miáltal az embert megvezethetővé, átprogramozhatóvá, manipulálhatóvá tette. Az átprogramozás vezényszava: éljen a sötétség és vesszen a világosság. Bomoljon meg a tudás - tudatosság és öntudat fényességre vezető útja, és jöjjön el a sötétség világa. Lucifer is valami ehhez hasonlót akart. A hatalom a világot a sötétségen, és nem a fényességen keresztül akarja az embernek megmutatni. Nem szereti, ha tudomást szerzünk arról a különbségről, ami a külső világ megjelenítése (individuális én), és belső világunk (egyetemes én) között van. Ha egyetemes tudattal rendelkezünk, akkor önmagunkkal, a bennünk levő kis istennel rendelkezünk. Ha individuális énnel rendelkezünk, akkor az egyetemességről lemondva ingatagokká és a hatalom által befolyásolhatókká válunk.

Amikor lemondunk lelkünk egyetemes tulajdonjogáról, öntudatunkról és az önrendelkezésről, a bennünk levő Egyről, a vallásos fogalom szerint, akkor követjük el a bűnt. Erre a lemondásra, elsötétedésre, bűnre, tudatlanságra programoz minket a háttérhatalom és az általuk felépített tekintélyek. Az egyetemes énben az Egy rendelkezik velünk, tehát már foglaltak vagyunk. Az individuális én (anima, psziché) a rés a pajzson, ahol beférkőzhet a hatalom és rendelkezhet velünk.  Az én-tudatról az öntudatra való váltás azt jelenti, hogy az individuális világunkról az egyetemesre váltunk, a széles útról (anyagi világról), a keskeny útra (szellemi világra), amikor nem engedünk a hatalom és a felépített tekintélyek manipulációjának. A tudás mindig hierarchikusan épül egymásra, legyen szó akár a teremtett világ anyagi, akár szellemi oldaláról. A hatalomnak nem érdeke a tudásnak ez a természetes egymásra épülése, hanem épp ellenkezőleg. Ő lebontja a hierarchiát és helyette kialakítja azt a rendszert, amely megmondja, hogy mi minősíthető tudásnak, és mi nem.

A tudás és tudatosság viszonyában fontos szerepet játszik a tanulás. Mit és hogyan tanuljunk meg, miről érdemes tudást szereznünk? A tudásszerzés nem egyenlő az információszerzéssel, és ami még rosszabb, a statisztikai adatszerzéssel, mint amilyen pl. az iskolai történelemtanítás. Az adatnak információvá, felhasználhatóvá, értelmezhetővé, összefüggést vagy összefüggéstelenséget mutató magyarázattá kell válnia, majd be kell épülnie tudásunkba. Ha tudunk róla, ismerjük, még nem jelenti azt, hogy tudatosítottuk. A tudatosítás ugyanis a szűrő, ami megengedi, hogy a tudás elraktározódjék, és bármikor előhívható legyen. Az a tudás, amely az egyetemes tudatunkhoz, vagyis öntudatunkhoz kapcsolódik, lelkünk érettségét, a felébredést és a beavatást, a visszafele való úton járást szolgálja. Az a tudás viszont, amely nem ezt szolgálja, a felszínes individuális én ingatag területéhez kerül, és ha nem ismétlődik meg, elvesz. A hatalom ezt a felületet célozza meg, úgy, hogy az igaz hierarchikus tudást, ami a valóságról, az egyetemességről szól, elferdíti, elhazudja, letagadja, vagy eltünteti, illetve állvalósággal helyettesíti, és azt programszerűen propagálja. A marketing és a médiumok is azt adják el, ami nincs. A hatalom különböző eszközök alkalmazásával és a hazugság többszöri ismétlésével éri el sötét céljait, pl. a különböző világnézetekkel, a fősodor (mainstrem) gondolkodással, felvilágosodással, humanizmussal, kommunizmussal, demokráciával (démonkrácia!). Az altatás, a hazugság fenntartása  és annak hatékonysága érdekében alkalmazza az ellenőrző fűnyíró elvet is, amikor a hazugságba nem illő igazságokat kivágja vagy elferdíti, és ha kell, lejárató kampányt indít ellenük. Ezt valamikor cenzúrának hívták, ami ma is működik, csak az ellenőrzés megnyilvánulási formái mások, sokkal kifinomultabbak, mint korábban.

A tanulás formálissá, ellenőrzötté tételével, a liberális képzés és oktatás, az iskolarendszer, a tankönyvkiadás kézben tartásával a hatalom például azon igyekszik, hogy céljait kiszolgáló engedelmes fogyasztót, az ő hatalmát támogató és nem ellenszegülő manipulálható tömegembert képezzenek az iskolákban, és ezért lehetőleg neki ne keljen fizetni. Hiszen az emberek taníttatása és egészségben tartása a nemzetállamok feladata. Ő, a háttérhatalom csak a kész, valamilyen alapműveltséggel rendelkező egyént állítja munkába, annyi bérér, hogy a dolgozó a következő napon is munkába tudjon állni. Kérdezzük, meg, hogy ha a tanulás annyira fontos és olyan sok pénzt fektetnek a nemzetállamok a képzésbe és oktatásba, akkor miért olyan kevés az értelmes, megvilágosodott ember, és olyan sok a tárgyi tudással, matematikai racionális gondolkodással rendelkező? Mert a hatalomnak nincs szüksége az értelemre, csak a racionalitásra. A keleti életfelfogásban azt mondják, hogy a tudás megszabadít, a nyugatiban pedig azt, hogy a tudás hatalom. Ezt a gondolatot is a materialista háttérhatalom találta ki, akárcsak az ép testben, ép lélek gondolatát.

Amint már szóltunk róla, mindenki egyetemes tudattal, öntudattal, egyetemes énnel születik a világra, az Egy által adott olyan programmal, útvonaltervvel, amely arról szól, hogy vállald fel életed horizontalitását és vertikalitását, a számodra kijelölt teret és időt, a fent és a lent, a meleg és hideg, a jó és rossz összetartozását, a teremtett dualitást, végezd el a rád bízott négyes feladatot, töltsd be láncszem-szerepedet a generációk között, és térj vissza hozzám. A feladataid elvégzésében pedig az egyetlen törvény, a szeretet törvénye vezéreljen. Amit a láthatatlan háttérhatalmi kéz, az általa felépített apparátussal és tekintélyekkel tesz, az épp ennek ellenkezője. Az ő feladata a tudatlanságunkra épített átprogramozás, átkódolás, váltó-átállítás, a rendetlenség fenntartása, annak érdekében, hogy ne az Egy által ránk bízott feladatokat végezzük el, ne az Egy által eleve létező programot hajtsuk végre, hanem épp ennek ellenkezőjét tegyük, azt, amit a láthatatlan kéz elvár tőlünk. Ne az Eggyel legyünk egyetemességünkben, hanem a hatalmat kiszolgálva süllyedjünk individualitásunkba, bele az anyagba.

Az átprogramozás, átnevelés, átalakítás, befolyásolás, átkódolás lehetőségének alapja tudatlanságunk, individuális énünk, amely a zsaroló és elnyomó hatalom táptalaja. Tudatlanságunk egyetemességünk mellőzéséből származik, abból, hogy lelkünk dualitásából az individuális, önző énünknek adunk elsőbbséget (amely könnyebb) és nem egyetemes énünknek (amely nehezebb). A hatalomnak az az érdeke, hogy egyetemességünkről, felébredési és beavatási lehetőségünkről tudomást se szerezzünk, illetve ha mégis, akkor azt hamar, valamilyen anyagias csábítással felülírjuk, tehát töröljük tudatunkból. Amint azt az utóbbi évtizedek és évszázadok bebizonyították, az altatás, az áltatás könnyen létrehozható, főleg ha elfogadjuk azt a minden lehetséges kommunikációs eszközcsatornán terjesztett materialista világnézetet, hogy csak a ma létezik, és holnap nincs. A hatalom találta ki a carpe diem, vagyis élj a mának szlogent is, amely helyesen az „élj a mában” lenne, vagyis lásd el a rád bízott feladatokat. Az előbbi verzió szerint az életnek nincs folytatása és csak az létezik, amit kezünkkel megfoghatunk, szemünkkel megláthatunk, esetleg fülünkkel meghallunk.

A materialista nézet nem új találmány. Már a régi szövetségben is megtalálható, ahol nincs vertikalitás, csak horizontalitás, ahol a kezdet és a vég elkülönül egymástól. Nincs út felfelé, nincs cirkularitás. Az emberi hármasból a test a fontos, mert az látható és kézzelfogható. A hatalmi altatás odáig is eljutott, hogy szerinte Beavató Mesterünk passiója meg sem történt, csak valaki kitalálta. A hatalom leginkább úgy tud hatást gyakorolni ránk, akkor tud átprogramozni, akkor tudja az Egy által belénk kódolt üzenetet átváltani az eredetiről a hamisra, ha gyengeségünkben, tudatlanságunkban bizalmat szavazunk neki. Magyarul: nem látunk át a szitán, ha hitelt adunk a manipulációnak, bedőlünk neki, elhisszük a felépített individuális és intézményi tekintélyek által elénk tárt hamis képet, ha részt veszünk az oszd meg és hatalmaskodj játékban, illetve ha félünk.

                                                                                   Hajdu Zoltán

alább köv. 4 részes tanulmány                                                              a könyvet itt lehet igényelni:  hazoltan33@gmail.com

1848-ban az akkori munkásosztály részére Európa pénzügyi központjában, Londonban készítette el a trieri Marx Levi Mordechai rabbi fia, Karl Marx és társa, Friedrich Engels a Kommunista Kiáltványt. A kiáltvány elkészítésének felkérése az ugyancsak londoni Igazak Szövetségétől származott, amely később a Kommunista Szövetség nevet vette fel. A kiáltványt, a kommunista programot tekintik a történelmi materializmus első kiforrt dokumentumának. Utópisztikus kísérletünkben arra próbálkozunk, hogy a láthatatlan hatalmi kéz terveibe betekintsünk. Látni fogjuk, hogy több évtized elteltével, amit a programban megfogalmaztak, az ma már valóság.

Amint a program deklarálja, a láthatatlan kéz apparátusának kísértete és egyben kísérlete járja be Európát. Ezt a hatalmat immár az Európai Unió és a Vatikán vezetői is nemzetek fölötti hatalomnak ismerik el. Így a különböző európai nemzetek a láthatatlan hatalmi apparátust kiszolgálva a következőkben működnek együtt:

    1. az egyenlőségi társadalmak kialakítása: a demokratikus felfogásunk szerint az emberi társadalmak története az egyenlőség története. A demokráciában nincs szabad és rabszolga, gazdag és szegény, elnyomó és elnyomott, csak egyenlő. Az egyenlőség kialakításának célja a korábbi tradíciókon alapuló egység megbontása, a hagyományok eltörlése. Ennek eszköze például az ember belső egyensúlyának felbontása, az önzési szokások, az individualizmus kialakítása. Az individualizmust az általunk kiépített apparátussal tartjuk fent. Mindig vissza kell térnünk a korábbi „oszd meg és hatalmaskodj” elv alkalmazásához és annak eszközeihez, mert csak így tudtuk működtetni korábban az osztályharcot, a folytonos ellentétben állást egymással, a szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot. Ezt tettük a kommunizmus és a kapitalizmus idején, ami ma már nem aktuális. Új ideológiákra és eszközökre van szükségünk, hogy ahogy korábban, most is olyan harcot tudjunk generálni, amelyek társadalmak átalakulásának tűnjenek.

    2. a piaci szükségletek generálása: változások bevezetésére volt és van szükségünk, mert az iparosodás eddigi mértéke és módja már nem tudja kielégíteni az új piacok megnövekvő szükségleteit. Tágultak a piacok, nőtt a szükséglet, egyre több anyagot kellett szállítani és feldolgozni és a mi dolgunk az volt és ma is az, hogy a nagyobb hasznunk érdekében folyamatosan keresletet generáljunk. A keresletgenerálást néha ipari forradalomként és háborúként mutattuk be a közembernek. Arra törekedtünk, hogy a kis kapacitású feldolgozók helyébe egyre nagyobb kapacitású üzemek és gyárak épüljenek, hogy a kis gazdagok helyébe modern nagyipari tulajdonosok lépjenek, valóságos ipari milliomosok, korporációk, amelyet az ipari hadseregek főnökei, a modern tőkések vezetnek, akik a mi parancsainkat hajtják végre. Az általunk működtetett nagyipar hozta létre a világpiacot, amely a kereskedelem, a hajózás, a légi és szárazföldi közlekedés, különösen a vasút általi mérhetetlen fejlődést idézett elő.

    3. demokratikus világnézetek terjesztése: az apparátus kialakításának minden egyes lépcsőfokát megfelelő politikai eszmerendszerekkel, világnézetekkel, rendszabályokkal, dogmákkal kötöttük össze, különösen a szekularizáció után, a XV-XVI-ik századtól kezdve. Elsőként magán, családi bankokat alakítottunk ki, majd pénzünk hitelbe helyezésével az európai királyokat és császárokat tettük tőlünk függővé. Később mi indítottunk forradalmakat, lásd az 1789-es francia forradalmat és az 1917-es orosz forradalmat is, robbantottunk ki háborúkat, lásd az első világégést és annak folytatását, a második világégést. Mindezt csak azért, hogy világhatalmunkat minél szilárdabbá tegyük, hogy a jól bevált „oszd meg, és hatalmaskodj” elvet alkalmazva rabszolgává tudjuk tenni a minket kiszolgáló nemzeteket. Tudjuk, hogy a függő nemzeteket mindig könnyebb irányítani. Azon igyekszünk, hogy a nemzeti kormányokat a hitelbe adott pénzünk által függővé tegyük. A látszatkormányokat mi irányítjuk, a pénzszivattyúinkat rajtuk tartjuk. Így érjük el, hogy a modern, liberális, egyenlőségi demokratikus képviseleti államhatalmak nem lesznek mások, mint az általunk felállított apparátus közös ügyeit intéző igazgatók tanácsa.

    4. a haladás és fejlődés folyamatos hangoztatása: érdekünk, hogy a fejlődés és haladás eszméje szerint folyamatosan bővítsük az anyagot generáló, felhalmozó és feldolgozó, kereskedési és értékesítési viszonyokat, ideértve a kapcsolódó társadalmi viszonyokat is. A korábbi termelési módoktól eltérően apparátusunknak az az érdeke, hogy folyamatosan átalakítsa a termelést, új piacokat generáljon, hogy megrendítse az összes társadalmi állapotokat és bevezesse az örökös bizonytalanságot. Továbbá, felbontsa az összes szilárd, berozsdásodott viszonyokat és a nyomukban járó régi képzeteket és nézeteket. Minden, ami a korábbi társadalmi rendhez tartozott, elpárologjon, mindent, ami szent volt, megszentségtelenítődjék. Egyre kiterjedtebb piacokra van szükségünk, hogy termékeinket eladhassuk. Mindenüvé be kell magunkat fészkelnünk, mindenütt be kell rendezkednünk, mindenütt összeköttetéseket, hálózatokat kell létesítenünk.

    5. egységes világpiac kialakítása: apparátusunk által kiaknázzuk a világpiacot, valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formáljuk. A keresletet és a kínálatot is mi generáljuk. Számos országban már kihúztuk az ipar és a mezőgazdaság lába alól a nemzeti talajt. Lassan elpusztítjuk a nemzeti iparokat és a mi új iparainkat tesszük a helyükre, amelyek meghonosítását nemzeti érdekként, pl. munkahely-teremtési érdekként tüntetünk fel. Kereskedési piacokat veszünk meg, ahol elsősorban nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem olyan import nyersanyagot, amelyek termékeit nemcsak egy országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékek helyébe a mi termékeink lépnek. A helyi és nemzeti önellátás helyébe a nemzetközi, egymástól való függőség lép. Ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termékekkel, pl. a könyvnyomtatás és internet területén is, ahol a nemzetköziségre törekszünk. Azon igyekszünk, hogy a nemzeti korlátoltság mindinkább lehetetlenné váljon, és folyamatosan nemzetközivé, kozmopolitává alakuljon. A kozmopolitizmus fő eszköze az információhoz való hozzáférés is, ahol mi vagyunk az információt szolgáltatók és ellenőrzők is.

    6. a fogyasztói társadalom kialakítása: a termelési eszközök tökéletesítésével, a könnyű közlekedés révén pl. autóval elérhető bevásárló központok, forgalmas helyen levő plázák, valamennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is belerántjuk a fogyasztói társadalomba. Áruink olcsósága az a nehéztüzérség, amellyel rommá lőjük még a kínai falat is, amellyel kapitulációra bírjuk a barbárok legmakacsabb idegengyűlöletét is. Minden nemzetet rákényszerítünk, hogy, hacsak nem akarnak tönkremenni, elsajátítsák az apparátusunk által diktált termelési módokat és azok termékeit fogyasszák. Rákényszerítjük őket, hogy meghonosítsák maguknál a fogyasztói társadalmat, amit egyesek civilizációnak is neveznek. Egyszóval: apparátusunk a saját képmására formált világot teremt. Fehér galléros katonáink legközelebbi célja, hogy a rabszolgákat fogyasztói tömeggé, anyagba süllyedt tömeggé alakítsák át, és a nemzeti politikai hatalmat a mi érdekeink szerint befolyásolják.

    7. a hagyományok eltüntetése: a hagyományok, mint a népművészet és a vallásosság elsősorban falun maradt meg, ezért célba vettük a falut is, ahol igyekszünk eltüntetni a hagyományos hierarchiákat. A valamennyire önálló falu helyett fogyasztói várost generálunk. Azon igyekszünk, hogy minél nagyobb városokat hozzunk létre, ahol automatikusan növekszik az elidegenedés, az individualizáció, és szabadon tenyészik a minket kiszolgáló, megvezetett modern rabszolga. A városi népesség létszámát a falusival szemben nagymértékben megnöveljük, így a falvak elnéptelenednek és önállóságuk felszámolódik. Azon igyekeztünk, hogy a falu és a város közé éket verjünk, hogy a modern városi ember lenézze a hagyományaihoz ragaszkodó falusi parasztot.

    8. politikai centralizáció: a tulajdont kivesszük az állam és a közösségek kezéből, és az apparátusunkat kiszolgáló kevesek, az arra kiválasztottak kézébe koncentráljuk. Ennek szükségszerű következménye a politikai centralizáció is, attól függetlenül, hogy jobb vagy baloldaliak a politikai képviselők. Mindkettőt mi képviseljük. Felszámoljuk a függetlenséget, csak velünk szövetséges viszonyban levő országok és nemzetek lehetnek, akik érdekeit, törvényeit, kormányait és vámjait mi határozzuk meg. Olyan gazdasági érdekközösséggé tömörítjük őket, ahol egy nemzetek feletti kormány létezik, például az Európai Unió intézményei, akik közös törvénykezést alkalmaznak, biztosítják az áruk és szolgáltatások, a tőke és személyek szabad mozgását, valamint az egységes vámtarifák szerinti kereskedést. Állam leszünk az államban, egyház az egyházban.

    9. a profitszerzés meghonosítása: hatalmi célunk, hogy kivegyünk részünket az ipari termelés és kereskedelmi forgalomból származó profitból, hogy állandó ellentétet tartsunk fenn a termelőerők és a termelési viszonyok között. Ezért korábban számos gazdasági válságot is előidéztünk, pl. a XX-ik század harmincas éveiben és a XXI-ik század kétezres éveiben, amelyek periodikus felújításával igyekszünk újabb piacokat találni, így a régi termelői eszközöktől megszabadulni. Mivel a demokráciában mi irányítunk és a társadalom minket szolgál ki, válságot is akkor tudunk generálni, amikor szükséges. Válságra azért van szükségünk, mert ekkor rendszeresen meg tudjuk semmisíteni nemcsak az előállított termékek, hanem a már létrehozott termelőerőknek egy részét is, és így helyet tudunk adni az új termelőerőknek, az anyagi fejlődésnek és jólétnek. A túlnépesedést is mi fogjuk kezelni.

   10. a magántulajdon eltörlése: apparátusunknak nem célja a magántulajdon eltörlése, hanem csak a modern rabszolga tulajdonának eltörlése. A rabszolga magántulajdon, az utolsó és legtökéletesebb kifejezése a termékek előállításának és elsajátításának. Ezért apparátusunk ügynökei ennek a magántulajdonnak az eltörlésében érdekeltek. Sokan vádolnak bennünket azzal, hogy el akarjuk törölni a személyesen szerzett, két kézzel megkeresett tulajdont, azt, amely a személyi szabadság, tevékenység és önállóság alapja. De kérdezzük meg, hogy vajon a kispolgári, paraszti tulajdon megelőzte-e a modern rabszolga-tulajdont? Azt a tulajdont nem kellett eltörölnünk, mert a haladás és fejlődése eltörölte és napról napra eltörli.

   11. a tulajdonviszonyok megszüntetése: az általunk működtetett liberális társadalomban a tőke önálló és személyisége van, a rabszolga pedig önállótlan és személytelen, ami nem más, mint az emberi személyiség és szabadság megszűnte. A demokráciában szabadság alatt a szabad kereskedelmet és a szabad adás-vételt értjük, amint azt az Európai Unió négy szabadsága alatt bemutattuk. Attól a pillanattól kezdve, hogy a munka tőkévé, pénzzé, földjáradékká változtatható, egyszóval társadalmi hatalommá, monopollá alakítható, attól a pillanattól kezdve megszűnik a személyi tulajdon és annak tulajdonosa. Személyi tulajdonon semmi mást nem értünk, mint a nemzeti államok modern rabszolgáit. A rabszolgák erejét arra használjuk fel, hogy fokról fokra kezet tegyünk a nemzetállamok tőkéjére, hogy a mi kezünkbe koncentráljunk minden termelési eszközt.

   12. a család megszüntetése: fel kell tennünk a kérdést: mi a család alapja a demokratikus társadalomban? A család alapja a magántulajdon, a tőke. Ha az apparátusba olvasztjuk a magántulajdont, akkor eltűnik a család alapja is. Az emberi kapcsolatok legmeghittebb kapcsolatát úgy alakítjuk át, hogy az otthoni nevelés helyébe a társadalmi nevelést tesszük. A gyermek nevelését a társadalom határozza meg, ezért a gyerek nevelését társadalmi intézményekre, óvodákra és iskolákra bízzuk, ahol a társadalmi gondolkodást mi határozzuk meg. Nem mi találtuk ki a társadalomnak a gyermek nevelésére tett hatását, mi csupán megváltoztatjuk e hatás jellegét, pl. kiragadjuk a nevelést a nemzeti hatás alól és nemzetközivé tesszük. Igyekszünk az „oszd meg és hatalmaskodj” elvet a családokban is alkalmazni, a férjet és feleséget, a gyerekeket egymás ellen uszítani.

   13. a haza, nemzet és nemzetiségek eltörlése: a világpolgár, modern, turista rabszolgának nincs hazája, így nem lehet tőlük elvenni azt, amijük nincs. A modern rabszolgáknak mindenekelőtt a politikai és gazdasági hatalmat kell meghódítaniuk, ahol mindegy, hogy milyen nemzeti nyelven beszélnek. Nem a haza vagy a nemzet a fontos, hanem a profit. Ez a fajta gazdasági szemlélet felszámolja a nemzeti elkülönülést, mert az érdekek nem a nemzetek érdekei mentén vannak, hanem a szabad kereskedelem, a világpiac, a termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságán. Ma még létező nemzetek közötti különbségek léteznek, amelyeket a jövőben eltüntetünk. Ebben segítenek nekünk a világpolgár modern rabszolgák, akik minket fenntartanak, és a mi fehérgalléros hadseregünk.

Minden történeti kornak megvannak a maga uralkodó eszméi, a közgondolkodást pedig a mindenkori hatalom eszméi határozták meg és fogják meghatározni a jövőben is. A programban részt vevő nemzetek képviselői vállalják, hogy a láthatatlan kéz apparátusának jelszavát betartva  - világot kifosztók egyesüljetek - a következő években is együttműködnek a programban foglaltak megvalósításában.

Megjegyzés: a kommunista kiáltvány nem volt előzmények nélküli, ugyanis az 1790-es években az Iluminátusok, felvilágosultak által elkészített programokban hasonlókat találunk, például: a békés kormányok eltávolítása, az örökösödési jog megszüntetése, a hazafiság, a család és a vallások megszüntetése, és az egy világkormány létrehozása.

   III.                                            

MIÓTA VAGYUNK KRÍZISBEN?