2023. március 12. Győr-Szabadhegy
"Hová
mégy?"
Lekció:
Mt 7,13-14. 24-27.
Textus: Jn 14,6
Énekek:
213; 25/1-2; 224/6; 822/2; 290/1-4; Himnusz
-.-.-.-.-.-.-
Kedves Testvéreim!
Böjt harmadik vasárnapja van, egyre közeledik Húsvét. Mennyei
Atyánk azt szeretné, ha nemcsak elrohannának mellettünk a napok, hanem lélekben
felkészülve, egyre jobban közelednénk Őhozzá, és méltóképp várnánk Urunk
feltámadásának ünnepét.
A minap busszal utaztam, és a sofőr rossz irányba
kanyarodott. Az utasok hamar észrevették, s kérdezték: Hová megyünk? Nagy vargabetűvel jutottunk vissza a járat
útvonalára. Autóval, kerékpárral, vagy gyalogosan is előfordul velünk, hogy
rossz útra, esetleg zsákutcába, vagy veszélyes helyre tévedünk, netán
bekanyarodunk egy behajtani tilos tábla ellenére is. Jó, ha ekkor valaki megkérdi
tőlünk: Hová mész?
A fölolvasott Igékben Jézus az útról beszél,
arról az útról, amin járunk, ami lényegében a mindennapi életünk. Urunk most egy
helyzetfelismerést és célfelismerést kínál nekünk, újragondolhatjuk utunkat, ezért
azt kérdi tőlünk, kitől-kitől: Hová mész?
Merre tartasz?
Életünket sokféleképp szoktuk úthoz hasonlítani. Legtömörebben,
legszűkszavúbban egy lexikon vagy egy
sírfelirat fogalmaz: egy név és két
évszám, X. Y. született ekkor, meghalt akkor. Az életrajzok, életrajzi regények
ennél bőségesebb útleírások: gazdagon, színesen írják le egy ember életútját
térben és időben, fejlődésében, tetteivel, érzelmeivel, sikereivel és
kudarcaival, társas kapcsolataival. A Biblia is úthoz hasonlítja az ember
életét, de azt mondja, hogy sokkal több
az ember élete, mintsem egy rövid szakasz az idő vonalán! A lényegről szól,
arról, hogy túl a földi viszonyulásokon és történéseken életünknek földieken
túli, mennyei, Istenhez kapcsolódó dimenziója van! Kezéből indul, aztán előtte
zajlik, Hozzá közeledik v. Tőle távolodik, és végül Hozzá tér vissza. Ebben a
hármas tagolásban tekint életutunkra a Biblia.
Az életünk előbb kezdődött, mint a születésünk
pillanata, – ahogy az Úr mondja az Igében -: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a
világra jöttél, megszenteltelek,” (Jer 1,5) Azaz Ő a mi Teremtőnk, Hozzá
tartozunk, Ő egy jó tervvel, ránk szabott elképzeléssel indított útnak
bennünket. Ez az első jó hír, evangélium!
A másik jó hír, örömhír, amit a Biblia hirdet
életünkről az, hogy földi utunkat gondviselő mennyei Atyánk előtt járjuk, „Benne élünk, mozgunk és vagyunk.” Akár
tudomásul vesszük, akár nem. Ő ismer bennünket, a képességeinket, a
lehetőségeinket, a körülményeinket, és érdemtelenül is áldásaival halmoz el. „Velem vándorol utamon Jézus”, így
kezdődik egy kedves énekünk. Micsoda biztonság, öröm ez, ha valóban így járjuk
az utunkat!
A harmadik jó hír, örömhír életutunkra nézve, hogy a
végpontja, halálunk napja nem az abszolút végpont, hanem egy határpont,
átmenetel egy másik életbe. Ekkor nem kiejt a kezéből az Isten, hanem áttesz
egyik tenyeréből a másikba. Nem a pusztulásba, a megsemmisülésbe hull az
életünk, hanem ez után a feltámadással, Jézus visszajövetelével és az utolsó
ítélettel egy teljesen új, véget nem érő élet kezdődik. Rövid földi utunkon
efelé a végtelen út, a véget nem érő öröklét felé haladunk. Ez tehát a harmadik
örömhír!
Erről a véget nem érő, feltámadás utáni, utolsó ítélet
utáni életről viszont azt hirdeti a mai Ige, hogy ott kétféle lehetőség, kétféle állapot létezik: vagy az Isten közelében, az
Ő országában az örök öröm, a mennyei boldogság, vagy pedig az istenhiány miatti
örök szenvedés, a kárhozat. Az, hogy melyik lesz az osztályrészünk, hová
kerülünk, az itt, e földi életben dől el. Azon múlik, hogy itt e földön hová
megyünk, merre tartunk: az Isten közelségébe, az igazi örök élet felé, vagy a
veszedelembe, az örök kárhozat felé. Ezért olyan fontos Jézus mai kérdése: Hová mész? Merre tartasz? Innen nézve
érthető, hogy Jézus szerint csak kétféle
földi út, életvitel létezik: a keskeny út, a Jézus útja, ami az örök élet felé
vezet, vagy a széles út, a Sátán útja, ami az örök kárhozatba visz. Nincs
harmadik út! De jó, hogy Urunk időben szól, ébreszt, kérdez: Hová mész? Merre tartasz?
Ez a kérdés azért fontos, mert ezek az utak nincsenek
lépten-nyomon kitáblázva, csak Isten Igéje segít nekünk felismerni ezeket az
utakat.
A
széles úton elhallgatják a veszélyt, eltakarják a végcélt, telerakják
félrevezető reklámokkal, és célként magát az egyre szélesebb, egyre
kényelmesebb, egyre akadálymentesebb utat, az egyre tágabb szabadságot tüntetik
fel. Ezen az úton tömegek járnak, akik azt harsogják, hogy ők mindig mindent
mindenkinél jobban tudnak, nekik nincs szükségük Jézusra meg a Bibliára.
Szerintük bolond, mi több, ellenség, aki nem tart velük. Ezen a széles úton
egyre hajszolják az emberek az elérhetetlen álmokat és az ideig-óráig tartó
boldogságot. Ezen az úton nem számít a másik ember, és nem számít a törvény sem,
itt minden megengedett – persze csak kinek-kinek magának. Itt csak az ÉN
számít, meg a pénz és a hatalom káprázata: úgy is, ha sok van belőle, úgy is ha
nincs. Ezt az utat végestelen végig a Hazugság Atyja uralja, és elvakítja
azokat, akik ezt az utat járják. A szomorú az, hogy mindannyian ezen a széles
úton indulunk el, és Istentől elszakadt embervoltunknak később is ez tűnik
kísértetiesen vonzónak, természetesnek.
Isten azonban megszánta ezt a vakon vesztébe rohanó
emberiséget! Készített és felkínál egy másik utat, a jézusi keskeny utat, ami
az életre, mi több az örök életre visz. Ennek az útnak ára volt: Jézus golgotai
kereszthalála. Csakis ezen az úton találunk haza a mi szerető Mennyei
Atyánkhoz, Aki „úgy szerette a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete
legyen”. Ez az örömhír – személyes, névreszóló üzenetként – azt hirdeti
neked is, nekem is, mindnyájunknak, hogy Isten adott átjutási lehetőséget,
menekülőutat a veszedelembe vezető széles útról az örökéletre vezető keskeny
útra. Erre hív, és vár bennünket! Ez egy keskeny, kereszt alakú szoros kapu,
ahogy Jézus a példázatban beszél róla. Ez az Ő keresztje. Itt csak a Benne való
teljes bizalommal, felénk nyújtott kezét megragadva, váltságát, bűnbocsánatát
elfogadó hittel lehet átmenni.
Lásd meg, azért vagy ma itt, hogy az Ige
villanófényében meglásd, hogy hová mész, merre tartasz?! Ha úgy látod, hogy a
széles úton a veszedelem felé, akkor ragadd meg Megváltó Jézusunk feléd
nyújtott kezét, s engedd, hogy átvezessen az élet útjára, a keskeny útra! Ha
meg örömmel látod, hogy a keskeny úton jársz, akkor adj érte hálát az Úrnak, és
kérd Őt, hogy vezessen és tartson meg továbbra is az Ő útján!
Ám ez előtt a szoros kapu előtt, a kereszt előtt,
minden felesleges terhet le kell tenni. Minden az Istennel szembeni
ellenkezést, hitetlenséget, bálványimádást, a gőgöt, dacot és önhittséget, a
szeretetlenséget, a hara-got és a meg-nem-bocsátást, a hűtlenséget,
kétszínűséget, hazugságot és irígységet, egyszóval minden bűnt.
De milyen jó, hogy le lehet tenni! Mintha mázsás súlyt
vettek volna le a mellkasunkról, újra tudunk lélegezni, és felszabadultan lehet
haladnunk a cél, az öröklét felé a Jézus útján.
Ami, persze, nem könnyű út, ennek minden lépéséért meg
küzdeni! Folyamatosan tájékozódni kell, Jézushoz igazodni, Őt követni. Mint
ismeretlen tájon egy jó idegenvezetővel, vagy egy jó térképpel, vagy egy modern
GPS-szel haladni. Nekünk ez a napi Bibliaolvasás, Isten akaratának a keresése,
engedelmesség az Ő akaratának, Igéje és Szentlelke vezetésének.
Olvastam egy német hegyi túravezetőről, akit a társai,
meg a túrázók „Herr Weg”-nek, „Út úr”-nak neveztek. Ez a Herr Weg a veszélyes szakaszokon azt
mondta: „A nyomdokomba lépjenek, rám
nézzenek, én vagyok az ÚT!”. – Ezt mondja Jézus is: „én vagyok az út” „Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és
vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem!”
Jézus azt kínálja, hogy Vele túl lehet jutni
akadályokon, veszedelmeken és kísértéseken is, Vele világos úton és biztonságban
haladhatunk a Mennyei Haza felé, mert, mint mondja: „én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam”. Igen, tudom, hiszem, vallom, hirdetem: Ő az élet útja!
Őt követni gondolkodásban, szavakban, tettekben, Őt követni szelídségben,
alázatban, szolgálatban, Hozzá igazodni, igyekezni a nyomdokaiban járni, ez az
élet útja, a keskeny út. Egyszerűen Ő az ÚT!
És Ő az igazság is. Ami azt jelenti, hogy amit Ő gondol rólunk, amit Ő
tervez felőlünk, amit Ő készít és Ő ajándékoz nekünk, amit Ő vár tőlünk, amire
Ő késztet és segít minket, az mind igaz és jó. „Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ő akaratja” – valljuk,
énekeljük.
És Ő az élet is. Ezt mutatja Ő maga, amint feltámadásával legyőzte a bűnt és a halált,
meg ahogy új életet adott megannyi embernek. Egy hősködő, ingatag, tagadó
Simonból Péter lett, a kőszikla apostol, vagy a kételkedő Tamásból egy földrész
evangélium-hirdetője, vagy a keresztyénüldöző hírhedett Saulból lett Pál
apostol. A végtelenségig folytathatnám a sort. De ne maradjunk ki a
fölsorolásból mi magunk sem, akik most itt vagyunk. Mert hiszem, azért vagyunk
most itt ezen az istentiszteleten, mert Jézus tőlünk is megkérdi: Hová mész, merre tartasz? Egyidejűleg felkínálja a lehetőséget, kér,
felszólít minket: Jer, és kövess engem a
keskeny úton, mert én vagyok az út, az igazság és az élet!
Ámen.
Mészáros Sándor ny.
ref. lp.
