Támogatás kérés könyvkiadásra

Bevezető sorok

Kiss Lajos református kántor-tanító Önéletírását tartod a kezedben, kedves Olvasó.

Jellegzetes XX. századi tanítósors. Ugyanakkor kalandokban bővelkedő élet.

1893 júliusától 1973 novemberéig.

Kovásznai székely kisnemesi és elszegényedett észak-erdélyi dzsentri ősök; a magyar mellett szász és örmény felmenők. Többgenerációs tanítói lét.

Kutyfalvi gyermekévek. Marosvásárhelyi és nagyenyedi tanuló évek. Az első világégés a keleti fronton. Hat évig tartó hadifogság.

Aztán a tanítói évek: a segesvári csata tulajdonképpeni színhelyén, Fehéregyházán. A közírói munkásság furcsa befejeződése.

Marosvécs – iskolaépítés, Kós Károly tervei alapján. Kemény János életre szóló barátsága.

Szék – székely kapu állítás és állami kiebrudalás.

Magyarózd – A dalárda. És Horváth István későbbi neves költő útjának egyengetése.

Menekülés Észak-Erdélybe a bécsi döntés után.

A marosvásárhelyi évek – tanító és honvéd tartalékos tiszt. Kiállás a zsidók mellett.

Második világégés. Frontkatonaság.

A marosvásárhelyi leventék peregrinációja.

A család menekülése a front elől.

A Sopronba menekült kormány melletti katonai szolgálat. Második hadifogság.

Két gyermek elvesztése a háború miatt.

Igazgató tanítóskodás a szocialista Marosvásárhelyen. Nyugdíjazás.

Kalandok sora. Nem mindennapi történések. A történelem alulnézetből.

Ugyanakkor egy szociálisan érzékeny pedagógus gondolatai. Egy állandóan lázadó emberé, akinek igazságait életében sokszor asztal alá söpörték.

Halála után pedig az élettörténet szereplőinek leszármazottjait, vagy 1990 után éppen új életre kelő intézmények renoméját sérthette volna az akkori történések valós leírása.

Ötven év múltán, a XXI. század első negyedére, emlékekké szépült múlt századi történések.

Összefoglalva: egy erdélyi értelmiségi sorsa a XX. század első háromnegyedében.



Halála után, amikor egyetlen örökségemül megkaptam a barnás szürke csomagolópapírba bebugyolált füzeteket, a rengeteg fényképpel, éppen egyetemista voltam.

Az első unokájának a csomagolópapíron hagyott üzenetet:

„Lesz aki majd mind értéktelent félredobja, s lesz aki talán tanulni tud belőle.”

Hosszú évek kellettek, hogy az önéletírás fellelhető vonatkozásait mind összegyűjtsem. Most is hiányzik néhány adat, talán örökre.

És sok, nagyon sok év, hogy végre valakik segítségével meg is jelentessem.

Igaz ugyan, hogy a nyolcvanas években apai másodnagybátyám, Kovács Levente, a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán be akarta mutatni az önéletírás színpadra alkalmazott dramatizálását. De végül ez csak egy szép gondolat maradt.

A Kézdivásárhelyen megjelenő Székely Kalendárium 2020.¹ és 202.² kiadása először közölt részleteket az önéletírásból.

Évtizedek óta keresem a teljes életírás nyomdai megjelentetésének lehetőségeit.

Budapest-Marosvásárhely, 2022. május 18.

Kiss Székely Zoltán

Nincsenek hozzászólások

Válasz