www.sorsunk.net
SZNT-banner.jpg
Értelmező nyilatkozat a Románia Alkotmányának első cikkéről

és a Székelyföld területi autonómiájáról

Az utóbbi napok parlamenti eseményei Bukarestben (Kulcsár-Terza József képviselő politikai nyilatkozata 2025. október 29-én és az ahhoz kapcsolódó felszólalások) ismételten rámutattak arra, hogy a Románia Alkotmányának első cikkével kapcsolatban súlyos félreértések élnek, amelyek politikai torzulásokhoz vezetnek.
Ezek a téves értelmezések nemcsak az autonómia kérdését torzítják, hanem gyengítik a polgári egyenlőség és a modern román demokrácia eszméjét is. Ezért nem az Alkotmánnyal magával van vitánk, hanem azzal a „hallgatólagos értelmezéssel”, amely a politikai gyakorlatban
torzítja annak szellemét. Eljött az idő, hogy tisztázzuk ezeket a félreértéseket.
1. Románia nemzetállam – Mit jelent helyesen a „nemzetállam”?
Románia Alkotmányának első cikke így szól: „Románia szuverén. független, egységes, oszthatatlan nemzetállam.”
Ez a megfogalmazás különleges jelentéssel bír, hiszen a mai Európában egyetlen más állam sem határozza meg magát nemzeti államként. Ezért e kifejezés értelmezése különös felelősséget ró a román államra és politikai elitjére. Helyes, európai értelemben a „román nemzet” a polgárok közösségét jelenti, nem pedig egyetlen etnikai csoportot. A szuverenitás tehát nem a román etnikumhoz, hanem Románia minden állampolgárához tartozik, akik egyenlő
jogokkal rendelkeznek az államon belül.
A politikai gyakorlatban azonban elterjedt egy hallgatólagos értelmezés, amely szerint a „nemzeti állam” kifejezés a román etnikum kizárólagos uralmát jelentené. Bár ezt senki nem állítja nyíltan, az értelmezés áthatja a politikai osztály és a közvélemény nagy részét.
Ez torzítja az Alkotmány szellemét, ellentmond az európai értékeknek, más alkotmányos rendelkezésekkel is ütközik, és akadályozza a román állam modernizációját.
Érdemes megjegyezni, hogy a román jogtudomány általában a helyes, polgári típusú értelmezést alkalmazza. Például Ion Deleanu a „Instituții și proceduri constituționale în dreptul român și în dreptul comparat” (2006) című munkájában egyértelműen kijelenti, hogy a „nemzet” fogalma a polgárok közösségére vonatkozik, nem pedig egy etnikai közösségre.

Ez bizonyítja, hogy a Székelyföld területi autonómiája nem áll ellentétben az Alkotmánnyal, hanem annak téves értelmezéseivel és a politikai gyakorlat torzulásaival.
2. Románia szuverén és független állam – A szuverenitás az állampolgárok mközösségének birtoka. A szuverenitás és függetlenség az állam alapvető elvei.
Helyes értelmükben a szuverenitás hordozója nem az állami apparátus, hanem a polgárok közössége, amely a hatalmat az Alkotmány keretein belül gyakorolja. A szuverenitás nem etnikai, hanem politikai fogalom: a polgári közösség egységét fejezi ki, nem pedig etnikai homogenitását.
Mégis, a román politikai diskurzus gyakran a szuverenitást a központi hatalom kizárólagos jogaként értelmezi – szembeállítva ezzel a decentralizáció vagy az autonómia iránti igényekkel. Ez téves értelmezés.
A modern demokráciákban a szuverenitás gyakorlása több szinten történik: a központi és a helyi hatóságok egyaránt részt vesznek benne. Olaszország, Spanyolország vagy Finnország példái mutatják, hogy az autonómia nem gyengíti a szuverenitást, hanem annak demokratikus formáját
jelenti.
A Székelyföld területi autonómiája nem korlátozza a román állam szuverenitását, hanem tartalmában erősíti azt, minden állampolgár – köztük a magyar közösség – számára lehetőséget adva a felelős részvételre a közéletben.
3. Románia egységes állam – Az egység nem egyformaságot, hanem koherenciát jelent
Az „egységes állam” fogalmát a politikai retorikában gyakran azonosítják a központosított hatalommal, mintha az egység csak egyformasággal tartható fenn. Ez tévedés: az egység nem egyformaságot, hanem koherens együttműködést jelent.
Az „unitar” román kifejezés jogi értelemben csak azt jelenti, hogy egyetlen alkotmányos endszer van, és a szuverenitás forrása is egyetlen egy – nem azt, hogy minden döntést
Bukarestben kell meghozni.
Olaszország világos példát nyújt: egységes állam, de öt területi autonómiával rendelkező régiója van (Szicília, Szardínia, Trentino–Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia). Ezek az autonómiák nem gyengítették az államot, hanem erősítették, mélyítve a polgári lojalitást és növelve a stabilitást.
A Székelyföld autonómiája ugyanezt a logikát követi: nem szünteti meg az egységet, hanem megújítja azt európai szellemben. Az igazi egységes Románia olyan állam, ahol a központi és a regionális szint kölcsönösen erősíti egymást – nem zárják ki egymást, hanem kiegészítik.
4. Románia oszthatatlan állam – Az oszthatatlanság a területi integritást érinti, nem a hatáskörök merevségét. Az Alkotmány „oszthatatlan állam” kifejezése az ország területi integritását védi, nem a politikai és adminisztratív centralizmus kizárólagosságát.
Az oszthatatlanság földrajzi és jogi fogalom: azt fejezi ki, hogy az ország területe nem idegeníthető el, és nem lehet más állam szuverenitásának alávetni. A közbeszédben azonban az „oszthatatlanságot” gyakran az autonómia elleni érvként használják, mintha az az állam feldarabolásához vezetne. Ez jogi hiba. Az autonómia nem a szuverenitás felosztását jelenti,hanem annak decentralizált módon történő gyakorlását. Számos európai állam – Spanyolország,
Olaszország, Finnország, Dánia – rendelkezik területi autonómiával anélkül, hogy oszthatatlanságuk veszélybe kerülne.
Az igazi lojalitás nem központi kényszerből születik, hanem önkéntes azonosulásból. A Székelyföld területi autonómiája nem ellentétes Románia oszthatatlanságával, hanem megerősíti azt: növeli a polgári közösség belső stabilitását, mélyíti a demokráciát, és erősíti a kapcsolatot a román állammal.

Következtetés
A Románia Alkotmánya – helyesen értelmezve – nem akadálya, hanem alapja lehet a Székelyföld területi autonómiájának. A probléma nem az Alkotmány szövegében, hanem annak hallgatólagos, etnicista értelmezésében van. Az európai értelemben vett alkotmányosság a polgári közösségen alapul, nem az etnikai kizárólagosságon.
A Székelyföld autonómiája tehát nem az állam ellen, hanem az államért van: a békéért, a biztonságért és a jólétért – mindazért, amit a Székely Nemzeti Tanács nyilatkozata és kiáltványa hirdetett.

Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnök                                Marosvásárhely, 2025. november 3.
mi-is-europa-vagyunk.jpg


Csatlakozni lehet a Nemzeti Régiók Barátai Facebook-csoporthoz

Paul Butcher (Skócia), Erika Casajoana i Daunert (Katalónia), Izsák Balázs, (Székelyföld), Wauter Patho (Flandria), Szilágyi Zsolt (Partium) többnyelvű Facebook-csoportot hoztak létre Friends of National Regions (Nemzeti Régiók Barátai) megnevezéssel, azzal a szándékkal, hogy a virtuális térben megnyissák a közeledés és az egymás megismerésének útját a nemzeti régiók lakói előtt.

A nemzeti régiók olyan területi őshonos közösségek, amelyek önálló állammal nem rendelkeznek vagy annak határain kívül élnek, de rendelkeznek egy erős ragaszkodással a szülőföldhöz, a saját nyelvhez és kultúrához.

Az alapítók a csoport leírásában a közös célt így írják le:

    ismertté tenni a nemzeti régiók valóságát, értékeit és kihívásait;

    megteremteni a kölcsönös tájékoztatás lehetőségét a különböző régiók között, erősítve az európai összetartozást;

    kialakítani egy olyan politikai és társadalmi közeget, amely figyelembe veszi a nemzeti régiók sajátos igényeit és ezzel hozzájárul az európai közjóhoz;

    létrehozni egy olyan fórumot, ahol civil szervezetek, helyi és regionális önkormányzatok, kutatók és egyszerű állampolgárok megoszthatják terveiket, gondolataikat és tapasztalataikat.

Ennek a csoportnak a létrehozása természetes folytatása a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című európai polgári, hiszen érvényesíteni kell – akár az Európai Unió intézményeitől függetlenül is – azt a célt, amelyet több mint 1 200 000 európai polgár az aláírásával támogatott.

Kérjük, csatlakozzanak a csoporthoz mindazok, akik a polgári kezdeményezést aláírták, támogatják a nemzeti régiók törekvéseit, de minden olyan európai polgár, aki még demokratiskusan gondolkodik.

A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata                           Sepsiszentgyörgy, 2025. október 2.

Nyílt levél Antonella Sbernának, az Európai Parlament képviselőjének


Tisztelt Képviselő Asszony! Július 10-én elhangzott felszólalásában olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek különösen fontosak számunkra, akik a nemzeti régiók ügyét képviseljük Európában. Elismerésre méltó, ahogy hangsúlyozta: a kohéziós politika nem csupán gazdasági eszköz, hanem kulturális és identitásbeli dimenziókkal is bír. Ez a felismerés számunkra kulcskérdés, hiszen a nemzeti régiók pontosan ezen a határvonalon élnek – ott, ahol a gazdasági lehetőségek és a kulturális örökség együttesen formálják a mindennapokat. Különösen egyetértünk azzal, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek figyelembe kell vennie a régiók sajátosságait, és közelebb kell hoznia a kohéziót a polgárokhoz és identitásokhoz. Ha az Európai Unió valóban „senkit sem akar hátrahagyni”, akkor ez a vállalás a nemzeti régiókra is vonatkozik– ezekre a közösségekre, amelyek évszázadok óta őrzik nyelvüket, kultúrájukat, és így gazdagítják a közös Európát. Ön helyesen mutatott rá: decentralizált kohézióra van szükség, amely közös felelősségeken alapul. Mi ehhez a közös felelősséghez kívánunk hozzájárulni azzal, hogy felhívjuk a figyelmet: a nemzeti régióknem problémát jelentenek Európa számára, hanem lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy a sokféleségbőlvalódi erőt merítsünk, és hogy a kohézió ne pusztán adminisztratív, hanem élő, közösségeket összekötővalóság legyen.Nyílt leveleinkkel éppen ezt a célt követjük: megmutatni, hogy a nemzeti régiók hangja nemcsakjogos, hanem Európa jövőjéhez elengedhetetlen. Felszólalása számunkra megerősítés, hogy ebben amunkában nem vagyunk egyedül. Tisztelettel és köszönettel,


                                                                       I                                                   zsák Balázs,a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2025. szeptember 3..

Nyílt levél Alex Agius Saliba Úrnak, az Európai Parlament képviselőjének


   Tisztelt Képviselő Úr!

Július 10-i felszólalásában arról beszélt, hogy a szubszidiaritás az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, és hogy polgárainkat sok minden elválasztja, de a kohézió ma fontosabb, mint valaha. Szavai világossá tették: Ön mint Málta képviselője tudja, a kisebb tagállamok gyakran érzik a sebezhetőség terhét, és ezért jobban értik a kisebb közösségek helyzetét is.

Amíg a nemzeti régiók polgári kezdeményezéséhez gyűjtöttük az aláírásokat, bennünk végig ott élt egy kérdés: vajon az európai kis államok lakóiban felébred-e a szolidaritás a nemzeti régiók iránt? Hiszen önök, országuk méretéből fakadóan talán közelebb érzik magukhoz a régiók gondjait, mégis – és ez a döntő különbség –az önök hazái államok az Európai Unióban, teljes jogú, a szerződések által biztosított státusszal.

Ha ezt a magasabb szintű jogállást a nemzeti régiók javára használják mint értő és érző
szövetségeseink, közelebb kerülhetünk a győzelmünkhöz. Reméltük, hogy lesz egy népességében vagy területében akár kisebb, de státuszánál fogva erősebb közösség, amely fel fogja ismerni kiszolgáltatottabb testvéreit, és kész lesz segítséget nyújtani nekük. Ez volt a mi reményünk az aláírásgyűjtés idején, és ennek a reménynek a visszhangját hallottam ki az Ön felszólalasából is.

Betölthetné Málta a kicsi, de „erős testvér” szerepét a nemzeti régiók európai mozgalmában, részévé válva egy egész Uniót lefedő erős szövetségi hálózatnak, példát mutatva más államoknak is. Egy ilyen szerep nemcsak a régiók ügyét vinné előbbre, hanem a kohéziót is megerősítené, amelynek fontosságát Ön is hangsúlyozta.

Üdvözlettel,     Izsák Balázs,   a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2025. augusztus 25.

Nyílt levél Winkler Gyula európai parlamenti képviselőnek


   Tisztelt Képviselő Úr!


A július 10-i felszólalásában egyértelműen és határozottan kiállt a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért polgári kezdeményezés céljai mellett. Különösen fontosnak tartjuk, hogy világosan megfogalmazta: a nemzeti kisebbségeket – köztük a nemzeti régiókban élőket – „rájuk szabott eszközökkel” kell közelebb hozni az Európai Unióhoz, és hogy a kohéziós politika alapelve, miszerint „senki nem maradhat le”, a sajátos történelmi örökséggel rendelkező régiókra is érvényes.

Ez a gondolat nemcsak Székelyföld, hanem a kalotaszegi és érmelléki közösségek számára is reményt és bátorítást jelent, akik szavazataikkal hozzájárultak parlamenti mandátumához. Most, amikor a kezdeményezés jövője az Európai Bizottság és az Európai Parlament kezében van, elengedhetetlen, hogy a politikai támogatásból tényleges jogalkotási kezdeményezés szülessen.

Bízunk benne, hogy a parlamenti munkája során – a korábban megfogalmazott elveihez híven – aktívan részt vállal a nemzeti régiók európai mozgalmában is. Hiszünk abban, hogy e mozgalom nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Európa kohézióját, kulturális gazdagságát és sokszínűségét erősíti. A történelem ritkán ad lehetőséget arra, hogy egy ügy egyszerre legyen méltányos, időszerű és európai léptékű. Most ilyen pillanat előtt állunk.

Üdvözlettel,                                                                    Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Tisztelt Képviselő Asszony!

Ezúton szeretném megköszönni az Európai Parlament 2025. július 10-i, strasbourgi plenáris ülésén elhangzott felszólalását.



Meggyőződéssel vallom, hogy a nemzeti régiók képviselői közötti szolidaritás kiépítése és megerősítése kulcsfontosságú e régiók és Európa jövője szempontjából. Az Ön hozzászólása és az ülésteremben viselt nyakszalag – amely Frízföld nemzeti színeit idézte – egyaránt erőteljes, szimbolikus üzenetet közvetített minden jelenlévő felé.

Külön is köszönöm ezt a vizuális gesztust, hiszen reménykeltő jelzés lehet más nemzeti régiók képviselői számára is. A szülőföld jelképeinek vállalása és láthatóvá tétele megkerülhetetlen része annak a folyamatnak, amely a nemzeti régiók és a regionális identitások uniós elismeréséhez vezet.

Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy ne engedjük összemosni a kisebbségi jogok általánosan elfogadott normáit azokkal a közösségi jogokkal, amelyek a szülőföldhöz kötődnek.

Látnunk kell, hogy az Európai Bizottság politikai érzéketlenséget tanúsít e kérdésben: nem ismeri fel a kulturális és nyelvi szigetek szerepét.

A Bizottság sajnálatos módon kettős mércét alkalmaz: míg a hivatalos nyelvi sokszínűséget elvben támogatja, addig a szülőföldhöz kötődő közösségi jogokat nem hajlandó elismerni.

Ezt a méltánytalanságot csak közös fellépéssel tudjuk orvosolni. Csak összefogással tudjuk világossá tenni: mi nem csupán uniós polgárok vagyunk, hanem olyan – jelenleg el nem ismert, de valóságosan létező – európai népek, akiknek közösségi önazonossága és szülőföldhöz való viszonya elismerést érdemel.

Sok sikert kívánok képviselői munkájához! Bízom benne, hogy közös törekvéseink elősegítik a frízek és a székelyek közötti párbeszéd és együttműködés elmélyítését is.


Tisztelettel:

        Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Marosvásárhely, 2025. július 17.

Nyílt levél Hadja Lahbib Asszonynak, az Európai Bizottság humanitárius
segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosának

Tisztelt Biztos Asszony!
Örömmel nyugtáztuk, hogy az Európai Polgári Kezdeményezésről szóló, július 10-i
vitában Ön személyesen vett részt, és a Bizottság képviseletében zárta le a vitát.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy beszédében hangsúlyozta: „nagyon komolyan veszik a
diszkriminációmentesség elvét”. Mint európai polgároknak – akik kezdeményezői és támogatói
voltunk a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért
című polgári kezdeményezésnek –, kötelességünk rámutatni arra, hogy a Bizottság nyilvános
kommunikációja és a valóság között súlyos ellentmondás áll fenn.
A mi kezdeményezésünk világosan kimondja: „Szigorúan meg kell tiltani eme régiók
hátrányos megkülönböztetését, beleértve a diszkrimináció burkolt formáit is.”
Ez nem pusztán egy erkölcsi elv kifejezése, hanem jogi kötelezettség is. Az EU
diszkrimináció-ellenességről szóló, 2000/43 számú irányelve a közvetett diszkrimináció tilalmát
is tartalmazza – vagyis olyan gyakorlatokét, amelyek látszólag semlegesek, de valójában
hátrányosan érintenek egy adott csoportot.
A nemzeti régiók gyakran éppen ilyen közvetett hátrányokat szenvednek el. Ha például
egy nemzeti régió egy főre eső bruttó terméke tartósan alacsonyabb a környező régiókhoz képest,
akkor alapos a gyanú, hogy olyan fejlesztéspolitikai gyakorlat működik, amely nem szolgálja a
kohéziót, hanem folyamatosan újratermeli a különbségeket, újratermeli a hátrányos
megkülönböztetést.
Kérdezzük: a Bizottság valóban vizsgálja, hogy a kohéziós politika nem hat-e közvetetten
diszkriminatív módon ezekre a közösségekre? A koheziós politikára vonatkozó jelentésekben
ilyen vizsgálódásoknak nyoma sincs. Márpedig, ha még csak nem is vizsgálja a közvetett
diszkrimináció lehetőségét, akkor mit jelent az, hogy komolyan veszi a diszkriminációmentesség
elvét?
Ön a vitát lezáró beszédében úgy fogalmazott: „a nyelvi és kulturális területeket is
támogattuk”. Ez a kijelentés hallgatólagosan elismeri, hogy léteznek olyan közösségi alapon
körvonalazódó térségek, amelyek nem adminisztratív határok szerint szerveződnek, hanem
identitás, kultúra és nyelv alapján. Kérdezzük: melyek ezek a területek? Hol található róluk
nyilvános jegyzék? Milyen elvek alapján döntik el, hogy egy regíó ilyen „nyelvi-kulturális”
területnek számít? Hiszen a polgári kezdeményezés pontosan ezt kérte: a nemzeti régiók

meghatározását és jegyzékének elkészítését. Ha a Bizottság szerint ilyen területek támogatása
fontos, miért nem hajlandó őket néven nevezni? Ha viszont nem ismeri el létezésüket, akkor az
ezekre hivatkozó támogatási gyakorlat retorikai gesztus marad, tartalom nélkül.
Végezetül, Ön azt mondta: „az elhangzott vélemények bekerülnek az értékelésünkbe, és
szeptember negyedikére a Bizottság elkészíti az értékelését.”
Mi, európai polgárok azt várjuk, hogy az értékelés ne csak adminisztratív összefoglaló,
hanem politikai felelősségvállalás is legyen. A Bizottság előtt egy világos kérdés áll: megerősíti-
e a jelenlegi rendszer hallgatólagos közönyét, vagy hajlandó elismerni, hogy a nemzeti régiók
jogai – a saját fejlődésük feletti rendelkezés joga – valódi európai ügy?
Ha erről a Bizottság hozhat döntést – és a jog szerint ez így van, – akkor a
jogszabályalkotás csak jóindulat kérdése? Nem, ez az Unió saját alapértékeinek lesz a próbája!
Ha a diszkriminációmentességet valóban komolyan veszik, akkor itt az idő: tegyenek valódi
lépést!
Tisztelettel,

                      Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke                                                     Marosvásárhely, 2025. július 21.

A régiók sebezhetősége és a kohéziós politika felelőssége

            A nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés szervezői folyó év június 25-én, Brüsszelben az Európai Parlament Regionális Fejlesztési (REGI) szakbizottsága előtt meghallgatáson fognak részt venni. A Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezése nem egy elvont jogi kezdeményezés, hanem konkrét eseményekre, célokra alkalmazható. Teljes mértékben rá illik a kohéziós politika javítására vonatkozó elképzelés mindazokra az eseményekre, amelyek Parajdon történtek ez év május végén, júniusban.

            Románia június elején mozgósította az EU vészhelyzeti rendszerét, hogy megakadályozza a parajdi sóbányánál történt katasztrófa kiterjedését még súlyosabb környezeti károsodásokat okozva.

            A polgári kezdeményezés szervezőiként, kapcsolódva a parajdi eseményekhez, szeretnénk rávilágítani az EU kohéziós politikájának három vetületére:

            1. A régiók sebezhetősége és a kohéziós politika felelőssége

            A parajdi sóbánya körüli katasztrófa nem csupán egy természeti csapás, hanem egy régió kollektív történelmi és kulturális örökségének veszélyeztetése. Ez egy szimbolikus és gyakorlati példa arra, mi történik, ha a kohéziós politika nem ismeri fel a helyi értékek és örökségek védelmének fontosságát.

            2. Kulturális tájak sérülékenysége és a regionális identitás

            A Sóvidék, amelynek Parajd egyik legfontosabb része, egy olyan kulturális táj, ahol a sóhoz kapcsolódó életforma – bányászat, kereskedelem, gyógyturizmus, népi hagyomány – nemcsak gazdasági örökség, hanem identitásalap. Egy ilyen hely elvesztése – fizikai vagy kulturális értelemben – a regionális identitás elvesztéséhez vezethet.

            3. A rugalmasság hiánya a jelenlegi kohéziós politikában

            A parajdi események rávilágítanak arra, hogy a jelenlegi uniós kohéziós eszközök nem eléggé rugalmasak ahhoz, hogy az ilyen regionális katasztrófákra gyorsan és hatékonyan reagáljanak. Sürgető szükség van arra, hogy a régiók sajátosságai – beleértve kulturális örökségüket – erősebben érvényesüljenek a kohéziós politikai tervezésben. Ebben a tervezésben kiemelt szerep juthat a helyspecifikus megközelítésnek (place-based approach), amit az EU 2021 után is támogat, de még sajnos túl gyenge a gyakorlatban.

            A parajdi sóbánya sorsa nemcsak egy helyi katasztrófa, hanem figyelmeztetés: ha a kohéziós politika nem veszi figyelembe a régiók sajátos kulturális és gazdasági örökségét, akkor Európa nemcsak gazdasági értékeket, hanem identitást is veszít.

  Izsák Balázs    a Székely Nemzeti Tanács elnöke          

           Marosvásárhely, 2025. június 9.       

Újabb szakaszába ért a nemzeti régiók polgári kezdeményezés

Az Európai Bizottság 2025. március 25-én, brüsszeli székházában, zárt ülésen hallgatta meg a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét a nemzeti régiók védelmében indított európai polgári kezdeményezésről. A Bizottság részéről Raffaele Fitto ügyvezető alelnök, a kohéziós és régiós politika biztosa, valamint Peter Berkowitz, a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság igazgatója és munkatársaik voltak jelen. A kezdeményezés képviseletében részt vett a meghallgatáson Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Dabis Attila külügyi megbízott, valamint László György, a Székely Nemzeti Tanács jegyzője. 

Az Székely Nemzeti Tanács küldöttsége a meghallgatás során válaszolt a Bizottság kérdéseire és ismételten felhívta figyelmüket arra, hogy a jelenlegi uniós fejlesztéspolitika hiányosságai miatt Székelyföldet és más nemzeti régiókat hátrányos gazdasági megkülönböztetés ér. Nyomatékosították, hogy a valós probléma orvoslását kérő kezdeményezéshez több mint egymillió európai polgár adta aláírását, amely tárgyát tekintve egyértelműen az unió jogalkotási hatáskörébe tartozik. Végezetül arról biztosították az Európai Bizottság jelen lévő tisztviselőit, hogy készek további segítséget nyújtani és partnerként együttműködni annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelően tudja megalkotni a nemzeti régiókra vonatkozó jogszabályt.

A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége átadta a Bizottságnak azokat a beavatkozási kérelmeket, amelyeket a nyilvántartásért folytatott per során nyújtott be Kovászna Megye Tanácsa, a felvidéki Debrőd község, a Breton Kulturális Intézet (Bretagne Réunie) és a Baszk Nemzeti Párt. Akkor ezeket a beavatkozási kérelmeket vizsgálat nélkül utasította el az alapfokon eljáró Törvényszék azzal az indoklással, hogy a felsoroltak nem minősíthetők érdekeltnek a perben. Ez a „hipotetikus érdekeltség” csak akkor következne be, ha a kezdeményezést bejegyeznék, a szükséges aláírásokat összegyűjtenék, az unió pedig a kezdeményezést sikeresnek nyilvánítaná és elkezdődhetne a jogalkotási folyamat. A szervezők szerint ez a pillanat elérkezett, és kérték a Bizottságot, hogy a több mint tíz éve beterjesztett beavatkozási kérelmeket, az abba foglalt adatokat, térképeket, gazdasági mutatókat vizsgálja meg.

Pozitív előjelnek tekinthető, hogy az Európai Bizottság – mely korábban éveken át akadályozta az aláírásgyűjtés elindítását – most konstruktívan állt a párbeszédhez. A felek egyetértettek abban, hogy a kezdeményezés céljai az unió kohéziós politikájára vonatkoznak, így indokolatlan és nem kívánatos annak „kisebbségi keretezést” adni. Ez is jelzi, hogy a szervezők valódi áttörést értek el azzal, hogy az Európai Unió Bírósága – a Bizottság ellen öt éve megnyert perükben – egyértelműen az unió kohéziós politikájának rendszerében helyezte el a „nemzeti régiók” fogalmát.

A Székely Nemzeti Tanács és európai szövetségesei által megalkotott polgári kezdeményezés tovább folytatja útját. Néhány héten belül az Európai Parlament előtti meghallgatásra kerül majd sor, ezért a brüsszeli út során a Székely Nemzeti Tanács küldöttsége Európai Parlamenti képviselőkkel is találkozott, többek között Gál Kingával, a Fidesz, illetve Oihane Agirregoitia Martínezzel, a Baszk Nemzeti Párt képviselőjével.

A hatályos jogszabályok értelmében a Bizottságnak 2025. szeptember 4-éig közleményben kell ismertetnie az európai nyilvánossággal a kezdeményezéssel kapcsolatos jogi és politikai következtetéseit, adott esetben a tervezett intézkedéseket.                                                                                                  

                                                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata

A fotón jobbról balra: László György, a Székely Nemzeti Tanács jegyzője, Izsák Balázs SZNT elnök, Raffaele Fitto, az Európai Bizottság alelnöke, a kohéziós politikáert felelős biztos, Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja

A Székely Szabadság Napján ismét korlátozzák a szólásszabadságot

            A tavalyi gyakorlatnak megfelelően az idén sem hívták meg a láttamozó bizottság ülésére a Székely Szabadság Napjának marosvásárhelyi szervezőit. A Soós Zoltán polgármester által összehívott bizottság önhatalmúlag, a gyülekezési jog megsértésével olyan elemeit változtatta meg a felvonulásnak, amelyek a szólás szabadságának korlátozását jelenti. Az előzetes bejelentésben „felvonulás” szerepel (románul: marș), míg ezt a láttamozó bizottság „tömegoszlásra” (románul: defluire) változtatta, ami azt jelenti, hogy ismét felszorítanak bennünket a járdára. A döntést egyértelművé tették, hiszen fel is tüntetik, hogy a „tömegoszlás” a járdán fog történni.

            Hosszú éveken keresztül az volt a gyakorlat, hogy a helyszínen születik egy közös döntés a felvonulás módját illetően a szervezők és a hatóságok között a résztvevők számától függően. Ennek megfelelően éveken keresztül az úttesten vonultunk, magasba emelve a jelszavainkat, kifeszítve a molinóinkat, amelyek a felvonulás célját jelölték meg. A hatóságoknak kötelessége biztosítani a felvonulók biztonságát, kötelező módon el kell választani a járdán közlekedő gyalogosoktól, enélkül minden veszélyért a polgármestert és a hatóságokat terheli a felelősség.

            Magát a felvonulást a szervezők tiltakozásnak szánták a Székelyföldet hátrányosan érintő közigazgatási átszervezés fenyegetése ellen. Egyértelmű, hogy többek között a tiltakozás célja késztette Marosvásárhely polgármesterét és a hatóságokat, hogy a résztvevők szólásszabadságát korlátozzák.

            Mindezek ellenére arra kérjük a marosvásárhelyieket, a székelyföldieket, hogy minél nagyobb számban jöjjenek március 10-én, 16 órakor a Székely Vértanúk Emlékművéhez, hogy emlékezzünk vértanuinkra és tiltakozzunk együtt a fenyegető, Székelyföld számára hátrányos közigazgatási átszervezés és a szólásszabadság korlátozása ellen. Válaszolnunk kell arra a kérdésre is: mit várhat a polgári kezdeményezésünk Brüsszeltől, ha az általunk választott magyar polgármester korlátozza jogainkat?

  Izsák Balázs   a Székely Nemzeti Tanács elnöke

„Rendet, igazit, vagy belevész a világ...”

Mozgósító felhívás a Székely Szabadság Napjára

A székely vértanúk emléknapja, március 10-e 2012-től a Székely Szabadság Napja. Egy eszményt ünneplünk ezen a napon, a szabadság eszményét, amely közösségformáló és közösséget megőrző erő, mert csak az a közösség képes fennmaradni, amelyiknek van várni valója a jövőtől. A szabadság gondolata forrása a cselekvésnek, és egyetlen kerete a létnek, amely a kisebbségi sorsot elviselhetővé teszi.

Gyülekezzünk Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél március 10-én, 16 órakor ezernyi székely zászlóval, autonómiát követelő feliratokkal, a székely falvakat és városokat jelző táblákkal. Legyünk annyian, hogy ne szoríthassanak fel minket a járdára, legyünk annyian, hogy visszariasszuk a közigazgatási átszervezés tervezőit Székelyföld feldarabolásától vagy beolvasztásától, legyünk annyian, hogy nyomatékot tudjunk adni a jelmondatnak: Székelyföld egy és oszthatatlan!

Székelyföld területi autonómiája elengedhetetlen része annak a rendnek, amelyet Romániában akarunk. A béke és a biztonság épülhet a szubszidiaritás elvére az egész világban. Illyés Gyulát idézve mondhatjuk ki, amit akarunk: 

"rendet, igazit, vagy belevész a világ..."

  Izsák Balázs     a Székely Nemzeti Tanács elnöke                

Marosvásárhely, 2025. január 16.                

SzSzN25.jpg

SzSzN2025.jpg

A Székely Nemzeti Tanács két évtizede

A székelyföldi autonómiatörekvés számára jubileumi év az idei. A Székely Nemzeti Tanács hosszú előkészítő folyamat után, 2003. október 26-án alakult meg. Aki részese volt ennek a közel egyéves folyamatnak, és az azt követő küzdelemnek, szívesen emlékezik a tízéves évfordulóra is, amikor Bereck és Kökös között százötvenezer ember vonult fel az országúton, követelve Székelyföld területi autonómiáját. De a tízéves évfordulóra készült el a Székelyföldi Stúdió egyórás összefoglaló filmje az első évtizedről. Legyen ez a közlemény nyitánya a visszaemlékezéseknek, értékelő összegzéseknek, amelyek ösztönözzenek új utak keresésére, új távlatok megnyitására.

A Székely Nemzeti Tanács honlapján olvasható kronológia húsz esztendő ezer eseményét vázolja. Vannak közöttük kiemelten fontosak is, mint Székelyföld autonómiastatútumának megalkotása és több ízben való beterjesztése Románia Parlamentje elé, a székelyudvarhelyi székely nagygyűlés, illetve a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés, az autonómia mellett megszervezett népszavazás elindítása és eredményhirdetése, a Székelyek Nagy Menetelése, a Székely Szabadság Napja, Székelyföld Autonómiájának Napja és a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés tízéves küzdelmének mérföldkövei.

Emlékezünk és emlékeztetünk, hogy legközelebbi szövetségesünk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szintén húszéves jubileumát ünnepli. Mindkettőt az erdélyi magyar nemzeti közösség és ezen belül a székelység autonómiaigénye hozta létre, és mindkettőnek a távlatait ez határozza meg.

Sokan kérdezik, és nekünk is meg kell kérdeznünk, hogy milyen hosszú két évtized? Történelmi távlatban kevés, egy ember életében sok. Felnőtté váltak, akik akkor gyermekek voltak, megöregedtek a tettre kész emberek, és elmentek közülünk örökre, akik remélték, hogy megérik legalább a szabadság kezdetét Székelyföldön. Erről is kell beszélni. De arról is, hogy Skóciának három évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy Edinbourgh-ban újra működjön a skót parlament. Bizakodva abban, hogy nekünk nem kell három évszázadot várni a székely parlament megalakulásáig, de ugyanakkor bízva abban is, hogy az a szívós kitartás, amely a skótokban élt, az bennünk is megvan, folytatjuk a küzdelmet!

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke                          

BLU201205-7807-1810