Egy angol, egy francia és egy orosz beszélget arról, hogy mi a legnagyobb élvezet a világon.
Az angol:
- Kérlek szépen én amikor jól kigolfozom magamat délelőtt, délután kimegyek a lóversenyre, este pedig egy jó szivar mellett elüldögélek a klubban, nincs ehhez fogható élvezet...
A francia:
- Szerintem nincs annál semmi jobb, mint amikor megveszek egy láda francia pezsgőt, felcsábítok magamhoz egy gyönyörű francia lányt, és hajnalig szórakozunk...
Az orosz:
- Nem tudtok ti semmit az élvezetekről, az igazi az, amikor egy novemberi hajnalon arra riadsz, hogy egy kocsi áll meg a bérház előtt, vadul feltépik a lépcsőház ajtaját, vastag csizmák dobogása hallatszik, majd vadul dörömbölnek az ajtódon. Te kitámolyogsz és lassan kinyitod az ajtót. "Maga Igor Grogovics?" - üvöltik.
Te pedig kárörvendve válaszolod: "Nem, ő eggyel feljebb lakik!"
Rabinovics elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába, félrevonul és nézegetni kezdi.
Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv:
– Mit csinál itt maga?
– Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni.
– Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?
– Hallottad? A szovjetek felmentek az űrbe!
– Ne mondd! Mindnyájan?!
– Melyik három kitüntetést nem kapta meg Brezsnyev?
– A Hős anya, a Hős város és a Tiszta udvar, rendes ház!
Két orosz katona beszélget Afganisztánban.
– Ugye, mennyivel jobb dolgunk volt nekünk otthon, Székesfehérváron?
A szesztilalom idején, valahol Szibériában, két muzsik hűtőházat épít, azaz szögesdróttal körbekerítenek egy kunyhót. Egyszerre az egyikük felkiált. – Gyere gyorsan, Vologya, találtam egy üveg vodkát, igyuk meg!
– Ne ordíts, te őrült, elvisznek! – Innen? Hová?…
– Mi a különbség a szovjet és az amerikai AIDS között?
– Az amerikai halálos. A szovjet legyőzhetetlen…
Brezsnyev és Koszigin utaznak haza Nasszer temetéséről. Brezsnyev megszólal:
– Te, Alekszej! Láttad Nasszer kezén azt a szép aranyórát?
– Nem, mutasd!
Brezsnyev elvtárs mondja el a moszkvai olimpia megnyitó beszédét. Így kezdi:
– O!
A tömeg ujjong, tapsol. Brezsnyev megint elkezdi:
– O!
Lelkes taps fogadja, így folytatja:
– O!
A tömeg újból üdvrivalgásban tör ki, mire õ:
– O!
Erre valaki odalép a háta mögül és a fülébe súgja:
– Brezsnyev elvtárs! Nem kell mind az öt karikát felolvasni!
– Honnan választják az amerikai elnököt?
A tőkésosztályból.
– A magyar elnököt?
A munkásosztályból.
– És a szovjet elnököt?
Az intenzív osztályról.
– Te, Iván, ez nem egy dél-koreai utasszállító gép előttünk?
– De igen. Eltaláltad!
Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASSZ riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
– Tudja uram, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem egy nagy sor állt mögöttem.
– De hát miért nem megy haza?
– Meg van őrülve? Első vagyok a sorban.
Egy szibériai honpolgár érdekes, csomagolópapírba burkolt valamit fedez fel a moszkvai GUM-ban. Az van ráírva, hogy “Szibériai WC”.
Megveszi, hazautazik Szibériába, kibontja, hát látja, hogy a WC két botból áll. Használati utasítás nincs hozzá mellékelve. Levelet ír a GUM-nak, hogy írják meg neki, hogyan kell használni az eszközt. Mire a következő választ kapja:
– Szúrja le a botot a tajgában, kapaszkodjon belé, a másikkal pedig hessegesse a farkasokat!
A Szaratov hűtőgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy, és ebből az alkalomból a TASSZ riportere interjút készít vele.
– Mondja elvtárs, van magának hűtőszekrénye?
– Nem, nekem nincs.
– De ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?
– Én hazavittem hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.
Kádár alatt
– Miért alumíniumból gyártják a söröshordókat?
– Mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.
Sírdogál a nyuszi az erdőben.
– Miért sírsz, nyulacska? – kérdi a varjú.
– Jaj, kedves varjú, nagy baj van! Mindjárt itt lesz Pestről az egész Központi Bizottság, Kádárral az élen, medvére vadásznak! Jaj, hova bújjak, hová bújjak?
– Bolond vagy, te nyuszi, ha medvére vadásznak, akkor miért vagy úgy berezelve?
– Hát csak azért, mert tévedtek ezek már ennél nagyobbat is!
Magyarország labdarúgó-válogatottja a Szovjetunió csapatával játszik barátságos mérkőzést, amikor a meccs állása egy-egyre áll és a magyar csapat tizenegyeshez jut.
Nagy a tanácstalanság, valakit a lelátón jelenlévő Kádár Jánoshoz küldenek, hogy döntse el, ki rúgja a büntetőt. Kádár a következő tanácsot adja:
– Bene lője!
Brezsnyev és Kádár sétálgatnak az erdőben. Egyszer csak kiugrik eléjük egy hatalmas termetes medve, és éhes ordítással szaladni kezd feléjük.
Brezsnyev hátraarcot csinál, és rohanni kezd visszafelé. Kádár a hátizsákjából előkap egy sportcipőt, ledobja a gumicsizmát, és lábbelit cserél. Brezsnyev meghökkenten szól oda:
– Megőrültél? Mindegy, mit veszel fel, a medvét úgysem tudod lehagyni!
– Nem is a medvét akarom lehagyni, hanem téged…
Brezsnyev Magyarországra látogat. Kádárral sétálgatnak a pesti utcán.
Brezsnyevnek feltűnik, hogy nem kísérik őket sehol a biztonsági emberek.
Szóvá is teszi:
– Mondd, János, te csak így, minden őrizet nélkül sétálsz bármikor itt Budapesten?
– Igen, Leonyid Iljics.
– És nem félsz attól, hogy valaki megtámad, leüt?
– Ugyan, Leonyid Iljics, nálunk az emberek 95 százaléka rendes, becsületes, tisztességes ember, azoknak ilyen eszébe sem jut!
– Jó, jó, de mi van a maradék 5 százalékkal?
– Azokat köti a pártfegyelem.
Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erősebb a bika, vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg.
Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot. A viadal kezdete előtt, Kádár odamegy a bikához, és súg neki valamit. A bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
– Hát ez szinte hihetetlen, ha nem látom, senkinek sem hittem volna el. De azért áruld már el Jancsikám, hogy mit súgtál a bikának?
– Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el ’45-ben a teheneket.
Gyárlátogatásra megy a miniszter, körbevezetik mindent elmagyaráznak, minden csillog-villog, nagyon meg van elégedve. A végén már nem is tud mást kérdezni, mint hogy hányan dolgoznak az üzemben. A vállalat vezetői zavarba jönnek, topognak, majd az egyik zavartan kiböki:
– Hát… Nagyjából a fele.
– Hogy hívják Budapesten az olyan gyárigazgatót, akit egyik vállalattól a másikhoz helyeznek?
– Titán! Ti tán használni tudjátok!
– Miért csalódtak augusztus 21-én a cseh fociszurkolók?
– Mert a Fradit várták és a Honvéd jött.
– Mit követeltek tőlünk az oroszok ’74-ben? – Nyers Fehér Aczélt.
Életszínvonal
Bevezetik a világútlevelet, immár Kohn is meglátogathatja Amerikában élő rokonait. Kérdezik is tőle kíváncsian:
– Na és hogy vagytok odahaza?
– Jól.
– Na de egy kicsit bővebben!
– Nem jól.
Grósz Károly valamikor az 1980-as években:
– Elvtársak! Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Erre egy hang a hallgatóság soraiból:
– Maguk igen, de mi?
– Miért nem dobják el láncaikat a kapitalista országok proletárjai?
– Mert a lánc végén ott a slusszkulcs.
------------- * ------------
