www.sorsunk.net

Törvényi védelmet az ‘56-os zászlónak!

A petíció elindítója: Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Címzettje: Magyar Országgyűlés - 2024/10/04

Az 1956-os lyukas zászló, amely annyi magyar számára jelképezi a hősiességet és a szabadságot, most veszélyben van. Nemcsak egy jelképről van szó, hanem a nemzetünk nagy családjának közös örökségéről.

A szabadságért küzdő hősök emlékét soha nem szabad politikai vagy kereskedelmi célokra felhasználni. A zászló méltóságának megőrzése ezért közös felelősségünk, és együtt kell kiállnunk érte.

Nemzeti hagyományaink megőrzése az élet és a szabadság dicsérete. Ez a zászló a magyar történelem egyik legszentebb jelképe, amely összeköti a múltat a jövővel.

Egy törvényi rendelkezés megakadályozná a politikai és kereskedelmi visszaéléseket, és biztosítaná, hogy a zászló továbbra is a szabadság és a nemzeti összetartozás jelképe maradjon.  Elérkezett az idő, hogy összefogjunk, és kiálljunk nemzeti történelmünkért.

Október 23., az 1956-os forradalom 68. évfordulója: tökéletes alkalom arra, hogy magasba emeljük ezt a minden honfitársunkat büszkeséggel eltöltő nemzeti jelképet.

A zászló sorsa a mi kezünkben van. Tegyünk közösen azért, hogy ez a jelkép továbbra is az élet, a szabadság és az összetartozás szimbóluma maradjon!  Erkölcsi kötelességünk, hogy megvédjük nemzeti értékeinket és azok kifejezéseit. A zászló minden magyaré, nem sajátíthatja ki egyetlen politikai csoport sem.

Ha sikerül megvédenünk 1956 zászlaját, megmutathatjuk, hogy a magyarok kiállnak hagyományaik és értékeik mellett. Tegyünk azért, amit ez a zászló képvisel!

Kérjük, csatlakozzon a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének felhívásához, és írja alá a petíciót! Sürgessük az Országgyűlést, hogy október 23-ig fogadjanak el törvényt az 1956-os lyukas zászló védelmére!

Aláírás a következőn  >>>        https://citizengo.org/hu/pat/14052

Nyílt levél

Tisztelt Szövetségi Kancellár Úr, Herr Olaf Scholz,

Tisztelt Labdarúgó Szövetségi Elnök Úr, Herr Bernd Neuendorf,

Tisztelt Szövetségi Kapitány Úr, Herr Hans-Dieter Flick!

Alig másfél éve, 2021 júniusában, a német és a magyar labdarúgó-válogatott európa-bajnoki csoportmérkőzésén Bajorország fővárosát, Münchent szivárványszínbe öltöztették és az Allianz Arénát a szivárvány színeivel világították ki.

A lelátó szivárványzászló-rengetegben úszott, a német válogatott kapusa, Manuel Neuer, szivárványszínű csapatkapitányi karszalagban lépett pályára.

Önök az egész mérkőzést átpolitizálták, az ezeréves bajor-magyar kapcsolatokat felülírták. Demonstrálták, hogy az LMBTQ+ közösséget ért vélelmezett sérelem, amit azzal okoztunk nekik, hogy „érzékenyítő” tevékenységüket kitiltottuk a magyar bölcsődékből, óvodákból és iskolákból, Önöknek olyan fontos, hogy felülír mindent: a sportszerűséget, a barátságot, a szövetségesi viszonyt, a vendégszeretet és az udvariasságot is.

Mindennek tetejében egy LMBTQ-zászlót lengető provokátor futott be a pályára az egyébként füttykoncerttel kísért magyar himnusz alatt. Tudomásul vettük, hogy az Önök futball-válogatottja nemzeti színeit szivárványszínűre cserélte le, mert az jobban kifejezi elkötelezettségüket, pontosabban leképezi identitásukat és egyben lojalitásukat.

Itt az idő, hogy a transz- és meleg közösség iránt érzett megkülönböztetett elkötelezettségüket a hamarosan kezdődő katari futball-világbajnokságon ugyanilyen formában juttassák kifejezésre. A csapatkapitányuk, sőt, az egész csapatuk viseljen szivárványszínű karszalagot, illetve mezén a Katarban üldözött melegekkel való szolidaritást kifejezésre juttató jelzést. Követeljék a stadionok szivárványszínű kivilágítását, és hogy lássák el a közönséget szivárványszínű zászlókkal. Ez annál is inkább kötelességük, hiszen mostantól, az orosz diktatúra ellen tiltakozva, a nyilván kifogástalan demokráciát működtető katariaktól szándékoznak olajat beszerezni.

Mivel pedig Önök nyilván ezúttal is morális alapokon állnak, amit velünk, magyarokkal kapcsolatban az utóbbi években minden alkalommal hivalkodóan ki is nyilvánítottak – például a migrációs krízis csúcsán –, kétségem sincs afelől, hogy ezúttal a Katarban valóban üldözött LMBTQ+ emberek jogaiért állnak majd ki határozottan.

Amennyiben ez nem történne meg, az azt bizonyítaná, hogy Önök gyávák és férfiatlanok, és hogy a tavalyi demonstrációjuk nem szólt másról, mint arról a szándékukról, hogy minket megalázzanak.

Ám Önök saját magukat alázták meg. Nem először.

Gyáva népnek nincs hazája. Az Önök hazája, Németország már rég odalett.

                                                                                                                                                      Schmidt Mária

(magyarnemzet.hu)

Stoffán György

Nyílt levél Nepop Ljubov Nagykövet Asszony Őexcellenciájának...

Excellenciás Nagykövet Asszony !
Azt a hangnemet és azt a mondanivalót, amelyet Ön megengedett magának a magyar Miniszterelnöknek címezve, így a magyar nemzet egészét megsértve, a magam részéről, mint magyar állampolgár, nyomatékosan visszautasítom.
Emlékeztetem Nagykövet Asszonyt, hogy a Kárpátaljai magyarok súlyos diszkriminációja, olykor pedig, az ellenük generált kormányszintű kijevi gyűlöletkeltés, majd a 21. században páratlanul aljas nyelvtörvény ellenére mi, magyarok az Ön népe ellen nem gyűlölködtünk, hanem kértük Önöket arra, hogy a magyarellenes szankcióikon változtassanak, hiszen, egy néhányszázezres nemzeti kisebbség semmilyen fenyegetést nem jelent az Ön országára.
Az Önök történelme tele van gyilkosságokkal és gyilkosságsorozatokkal, a kisebbségek elleni atrocitások és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények tömegével. Kezdve az 1943-as lengyelek elleni népirtástól a Kelet-Ukrajnában tizennégy éve folyó szörnyű cselekményekkel, többek között gyermekek sokaságának kiirtásával. Önök összesen 5,200,000 embert öltek meg bestiális módon, 1941. és 1943. között... !
Mi, magyarok mindezen súlyos történelmi bűneik ellenére az Ön hazájából idemenekültek között nem teszünk kivételt, hanem mint rászoruló embereken mindenkin segítünk lehetőségeink szerint. Az, hogy Önök ma mindenkitől elvárják, hogy a politikájuk miatti súlyos csapás elhárításában támogatójuk legyen, hogy háborúba vigyük fiainkat az Önök országa érdekében vagy fegyvereket adjunk az Önök kezébe egy olyan háborúban, amihez semmi közünk nincsen, több mint arcátlanság Öntől, kivált úgy, hogy nemzeti ünnepünket –amelyet a Kárpátalján nem ünnepelhettek meg magyar testvéreink – veszi a szájára, súlyos sértésnek veszem. Ön sem emberileg nem felel meg betöltött posztjának, sem, mint diplomata. Ha rajtam múlna, e sértés miatt kiutasítanám ebből az országból, ahová békét remélve és ellátást kapva érkeznek az Ön országából, az Önök miatt kialakult helyzet okán, a háborúból ukránok, ruszinok, magyarok… és miközben Ön minket sérteget, ők hálás szívvel és szeretettel vannak irántunk. És ez a fontosabb. Ha mi most Önök miatt és az Önök érdekében háborúban állnánk, akkor az Ön országának polgárai meghalnának, mert nem volna hová menekülniük. Habár, az Ön szavai arra engednek következtetni, hogy Önöket a saját állampolgáraik testi épsége és élete sem érdekli…
Excellenciás Nagykövet Asszony! Ne kérjen bocsánatot sem, csak távozzék innen, mert helyrehozhatatlan az, amit tett, mondott. Szégyellje magát!

Magyar Nemzet- Fricz Tamás blogja

A globalista ultraliberálisok a homoszexuális propagandát európai alapértéknek hazudják

Azt hittük, hogy az Európai Parlament fősodratú szárnya, szocialisták, liberálisok, néppárti „kereszténydemokraták” (sajnos), zöldek és radikális baloldaliak egyszerűen csak felelőtlenek, és azért támadnak minket a gyermekvédelmi törvény kapcsán, mert el sem olvasták azt. Sajnos az a nagyon rossz hírem, hogy de. És ez az igazán nagy baj.

Azt hittük, hogy lehetnek ellentéteink a fősodorral, de az nem lehet kétséges, hogy saját gyermekeiket ők sem akarják kitenni olyan befolyásnak, amelynek hatására felelőtlen, elhamarkodott, ám később vissza nem vonható döntéseket hozzanak a saját nemükkel kapcsolatban.

Nos, ebben kellett most csalódnunk.

Többeket is lehetne idézni – mind egy húron pendültek -, de legyen itt elég a méltán hírhedt parlamenti LIBE-Bizottság már-már „örökös” elnökének, a spanyol szocialista Juán Fernando López Aquilarnak a nyilatkozata, akit volt szerencsétlenségem személyes is megismerni 2012 februárjában, amikor éppen a magyar civil társadalom „szörnyű” állapotairól tartott meghallgatást a Bizottság, s jómagam, mint a CÖF képviselője szóltam hozzá – „természetesen” a vitában résztvevő egyetlen nemzeti, konzervatív értékrendű emberként.

Aquilar szavait nem tudom szó szerint idézni, de természetesen odavetette a riportereknek, hogy a törvény szembe megy az európai értékekkel (mikor lett az LMBTQI európai érték? – kérdezem tisztelettel), ezért Magyarországot meg kell büntetni stb., stb.

Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e problémának, hogy gyerekeket homoszexuális propagandával bombázzák különféle NGO-k, azt válaszolta: miért lenne probléma a homoszexuális propaganda? A gyermekeket nem kell félteni ettől, semmi rossz nem származik ebből, hiszen nincs semmi baj a homoszexualitással.

És itt a lényeg.

„Nekik” nem okoz gondot az, ami nekünk igen.

Mert ők már nem pusztán egy tolerálandó szexuális másságnak tartják a homoszexualitást és a többi szexuális egyediséget, hanem olyan valaminek, ami természetes, normális, a gyerekeknek ez nem árt, s ha a propaganda hatására nemváltásra határozzák el magukat, azzal semmi baj nincs. Sőt: így találhatják meg igazán identitásukat a felnövekvő generációk.

Ők ezt már „európai alapértéknek” hazudják.

Nos, ezért azt mondom, hogy itt válnak el az útjaink, ugyanis értékrendjeink gyökeikben és alapjaikban állnak szemben egymással.

Arról már nem is beszélve, hogy az EP végtelen cinizmussal egy Cyrus Engerer nevű, homoszexuális bosszúpornó- felvételek nyilvánosságra hozása miatt két év felfüggesztettet kapott, züllött alakra bízta a magyar gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos jelentést.

Ez egyrészt mindent, de mindent elmond az EP fősodratú részének erkölcsi állapotáról. Másrészt azt is megmutatja, hogy a globalisták fogott embereket dolgoztatnak, akik viselt dolgaik miatt mindent elvállalnak, amit csak nem szégyellnek – de ők tényleg nem szégyellnek semmit, azon már régen túl vannak.

Bizonyos értelemben ilyen fogott embernek tartom korrupciós ügyei miatt Věra Jourovát, illetve – magasabb fokozatban – Jean Claude Junckert is, de a sor tovább folytatható. Sajnos, ebből fakadóan, kulturális, értékrendi és erkölcsi szakadékok tátonganak a felfogásaink és világlátásunk között. Ezek áthidalását immáron nem tartom lehetségesnek.

Ceterum censeo: kulturális és értékbeli vasfüggöny hullott le ismét Európa közepén.

És ezt a vasfüggönyt nem mi húztuk le. (magyarnemzet.hu)

* * * * *

Szalma György - kontra.hu

Románia csak és kizárólag szenvedést okozott mindenkinek, aki benne és körülötte él.

Románia a nagyhatalmak egyik rosszul sikerült projektje. Ütközőállamként hozták létre bizonytalan eredetű/jellemű jöttmentekből, aztán egy olyan szörnyállammá vált, amelynek megalakulása óta az a legnagyobb teljesítménye, hogy Európa minden nagyvárosát sikerült megtölteni koldusokkal és bűnözőkkel.

Ennek az országnak a létezését Amerikán kívül már mindenki más megbánta. Az oroszok, törökök, bolgárok egy zsigeri bűnözőt kaptak a hátukba létrejöttével. 

Románia egy 150 éves kudarc, ezt talán a józan gondolkodású románok is érzik.

Románia csak és kizárólag szenvedést okozott mindenkinek, aki benne és körülötte él. Igazából a románoknak is rossz Románia. A románok egy része legfeljebb azért nem érzi át, hogy milyen nyomorú dolog a román lét, mert nincs viszonyítási alapjuk. A dédnagyapáik korában is egy pöcegödör volt az ország, most is az. Világháborúk, kommunizmus, nácizmus, forradalom, rendszerváltás zajlottak, a románokkal azonban olyan nagyot nem változott a világ. Maradtak, akik voltak.

A probléma ezzel az egésszel leginkább az, hogy ehhez a közepes méretű félalbán pöcegödörhöz hozzákötötték Erdélyt, a magyarok tündérkertjét.

Egy rémtörténet vált ezzel valósággá: a bűzölgő, mindenütt szőrös piszkosszürke színű szörny, miután megölte a királyfit, megerőszakolta a királykisasszonyt.

És ezt Európa egy szerződéssel szentesítette.

Az erdélyi magyaroknak azonban van viszonyítási alapjuk. Nem volt olyan rég, amikor a nagyszüleik idejében még tisztességesen élhettek a Magyar Királyságban. A magyar kultúra, jellem, lelki karakter, szokások, vallási élet, minden tekintetben jelentősen különbözünk a románoktól. Két külön világ.

Mi, magyarok, például ragaszkodunk többek között a tisztasághoz, a szőrtelen talpakhoz, illetve a törvényességhez és a jogállamhoz.

Egyszerűen ezt szoktuk meg, nekünk ez a természetes. Ezért olyan borzalmasan nehéz egy magyarnak Romániában élni.

A román közállapotok számunkra zavaró jellegzetessége például az is, amikor ugyanazt a magyar vagyont kétszer akarják ellopni a románok. Bosszantó.

Számtalan esetet fel lehetne eleveníteni, amikor a román állam a kommunizmusban ellopott vagyont 20-30 évvel a rendszerváltás után is még visszatart vagy visszalop. Ez történt a Székely Mikó kollégium, a Római Katolikus Státus vagyona, számtalan visszalopott erdő, kastély, kolostor, termőföld ügyében.

Most pedig ugyanez történik a Zilahi Református Wesselényi Kollégium esetében is.

A legfrissebb ügyben büntetőeljárást kezdeményezett a román ügyészség Csűry István, a Királyhágómelléki és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ellen az egykori Wesselényi Kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében. A két püspököt okirat-hamisítással, kenőpénz kifizetésével és hamis okirattal való visszaélés gyanújával idézték be az ügyészségre.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003-ban igényelte vissza a zilahi Wesselényi Kollégiumot, amelyet a kommunisták 1948-ban elloptak a magyar egyháztól. A visszaszolgáltatási bizottság első körben elutasította a református egyház keresetét, a határozatot azonban az egyházkerület megtámadta a Kolozsvári Táblabíróságon. Első fokon ugyan elveszítette a pert, a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék azonban elfogadta az egyház fellebbezését és hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az ügyet visszaküldte újratárgyalásra.

Ez a fordulat sokaknak nem tetszett Bukarestben. A bíróság nem úgy ítélt, ahogy azt várták. Bezzeg Codruta Kövesi idejében nem volt ilyen, akkoriban a két püspököt még gond nélkül bezárták volna. Ha magyarokról volt szó, a Momentum kedvenc románja azonnal börtönt javasolt.

Az erdélyi református püspökök elleni eljárás nyilvánvalóan elterelés, azért kreáltak büntetőpert, hogy a Wesselényi Kollégium épületének polgári perét késleltessék. Ennyi. Románia így működik.

Félő volt, hogy a végén a bíróság a magyaroknak ad igazat, így gyorsan kellett lépni, amíg mindent előkészítenek a következő per idejére. A megfelelő ítélet megalkotása időt vesz igénybe.

Romániában így működik az igazságszolgáltatás rendszere, meg úgy általában minden más is. Ez nem olyan nagy baj, ha az ember lelkileg román.

A románok semmibe veszik a törvényeket, újra kirabolják az erdélyi református egyházat, és erre egyetlen szót sem szól a nyugati közvélemény.

Miért nem lehet hallani sem Vera Jourova, sem Weber, sem a holland miniszterelnök, sem annak a rettentően rusnya palinak a szavait, aki azt a pártcsaládot vezeti, amely magát zöldnek hazudja, miközben multicégek finanszírozzák működését, és amelynek a Momentum is a tagja.

Mindegy is a neve, hamar elmúlik, éppen úgy, mint Románia. Ezt pedig türelmetlenül várjuk.

Apropó Momentum. Ha a nyugati liberálisok nem is, de miért nem szólal meg Fegyőr Bandi, Cseh, a Donáth? A Jobbik sem tiltakozik, pedig nemzetinek mondják magukat. És hol vannak a CEU és az SZFE mellett tüntető semmirekellők? Nekik nem fontos a magyar oktatás helyzete? Naná, hogy nem!

Igazából a románok csak azt teszik, amihez értenek, és amit megengednek nekik. A magyarok elleni bűncselekményekért azok felelősek, akik a gyeplőt tartják Bukarest nyaka körül. A románok jól tudják, hogy jelenleg bármit megtehetnek.

Ez nem egy hős nép. Ha élesre fordulna a helyzet, egy perc alatt átállnának a reformátusok oldalára.

(Az írás a világhálón fellelhető, publikus anyag.)             

A sátáni terv

Az ország politizáló része nem győz csodálkozni Gyurcsány-Cipolla varázsló bűvésztrükkjein. Nem érti, mit akar ez a népszerűtlen, ezerszer leszerepelt, hazug, csaló gazember milliárdos. Mit akar azzal, hogy indítja feleségét, a bolgár nőt, akinek anyai nagyapja, Haynau módjára rendezett vérfürdőt az 1956-os forradalom és szabadságharc idegen fegyverekkel való leveretése után, és apja, Dobrev bolgár ezredes felbérelt egy asszasszint, bizonyos Ali Ağcát, hogy gyilkolja meg János Pál pápát, ezt a szent embert. Ugyanakkor látványosan támogatja a miniszterelnöki szék elnyerésében az ország leghülyébb alakját, ezt a tehetetlen Jancsi bohócot, aki mint politikus már nullára égett Zugló polgármesteri székében, és legjobb úton halad, hogy gyönyörű fővárosunkat élhetetlen pusztasággá tegye.

Csak Thomas Mann Mariójaként nézzük a varázsló érthetetlen trükkjeit, és nem tudjuk, hol végződik a mutatvány, és hol kezdődik a tragédia? Pedig átlátható, ócska és egyszer már bevált trükkről van szó. Ahogy megválaszttatták Medgyessy Pétert, végrehajttattak vele egy sor népszerűtlen intézkedést, és amikor a népnek már elege lett, akkor jött a „Megváltó”, a nagy varázsló. Ezt a sikeres forgatókönyvet újra el kell játszani. Miniszterelnökségi bársonyszékbe taszítani ezt a szerencsétlen hülyét, ezt a Sztójai Döme reinkarnációt, aki meghozza a „szükséges” intézkedéseket. A nemzet mint olyan megszüntetése, az Egyesült Európai Államok közösségéhez való csatlakozással, a keleti nyitás politikájának felszámolása, a migráció maximális támogatása, Soros pénzügyi elképzeléseinek megvalósítása, a V-4 Szövetség felszámolása, a külföldi magyarok minden szinten való támogatásának azonnali beszüntetése. Belpolitikailag új, liberális Alkotmány létrehozása, a parlamentarizmus és a többpártisság megszüntetése, az Orbán-kormány tagjainak és holdudvaruknak büntetőjogi felelősségre vonása, a szimpatizánsok „földönfutóvá” tétele, az egyházi és nemzeti intézmények felszámolása, a nemzeti jelképek (Szent Korona, címer, Hymnus, szobrok, emlékhelyek) „száműzése”, bankáruralom, a bérek és a nyugdíjak radikális csökkentése, az adók emelése, a családi támogatások megszüntetése, a honvédség felszámolása, a rendőrség minimalizálása, új és liberális, enyhe BTK életbe léptetése (ugyanakkor a politikai „bűncselekmények” eltérő vélemény, izgatás, összeesküvés, csoportosulás stb. legkeményebb szankcionálása), infláció elszabadítása, eddigi létesítmények (pld. Városliget és egyéb projektek felszámolása), az egészségügy privatizálása, vizitdíj bevezetése, a mezőgazdaság kollektivizálása, vegán életmód bevezetése, szabados szexuális élet, az iskolák tanterveinek egységesítése, a sajtó és az irodalom silány egyhangúsága, a nyugati „limonádé kultúra” népszerűsítése, a fekete faj „herrenvolkká” tétele, a „fehér, keresztény és heteroszexuális képződmények” megszüntetése (HEIL! NIEDERMÜLLER!) és így tovább.

A sorsunkról lehet dönteni egy esetleges új Wannsee-i Konferencián. Ezt majd László doktor, alias „Mengele”’ levezényli. És amikor a népnek elege lesz, és a belpolitikai helyzet feszültté válik, a levitézlett rongybábút (Kari-Genyát) a szemétdombra lökni, és jön a megváltó: DOBREV KLÁRA. Ahogyan 1956-ban jött Rákosi után Kádár. Valamivel élhetőbbé válik a bel-politikai helyzet, a csomagolás jobb lesz, de a tartalom ugyanez marad.

Hát ez rejlik Gyurcsány bűvészdobozában, ahonnan majd kellő időben, gombnyomásra kiugrik az Ördög. Ezt a nemzetgyilkossági kísérletet egyféle módon lehet elkerülni: a Kossuth-nóta felhívása alapján 2022-ben „mindnyájunknak el kell menni”, és a bal-liberális bandát oda küldeni, ahová valók.

                             Bp. 2021. 05. 23.                                                         Földi Pál

(Az írás a neten továbbadási céllal lett közzétéve. A fent felsorolt horror-tervhez a magunk részéről tegyük hozzá: a külhoni magyarság megtagadása, újabb elszakítása testvérnek a testvértől.)

* * * * * * *

Egy olvasó véleménye

Több mint negyven éve élek családommal Magyarországon. Minden érdekel, ami Erdéllyel, szülőföldemmel kapcsolatos, igyekszem a lehetőség határán belül nem csak a könyvekben, de a sajtóban is követni Erdély múltját és jelenét.

Előfizetője nem, de olvasója vagyok a Demokratának is. Olvastam a XXV. évfolyam 5. szám 2021. február 3-i számában Szakács Gábor Hűség Erdélyhez című írását. A meginterjúvolt Szekeres Lukács Sándor széleskörű tevékenységéről számol be, szavait idézem: „Ezeken kívül újból kiadtam az első magyar nyelvű szakácskönyvet, melyet az erdélyi fejedelemség főszakácsa azzal a feltett szándékkal írt 1580-ban, hogy a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Sajnos, ebben az egy mondatban számtalan tévedés, mondjuk, inkább hiba zsúfolódik össze.

Kezdem egy durva helyesírási hibával: Az Erdélyi Fejedelemség önálló államalakulat volt 1552-től, 1570-ben pedig hivatalosan is ezt a címet kapta, tehát mai helyesírásunk szabályai szerint tulajdonnév, így nagybetűvel írandó.

         Való igaz, hogy 1580-81-ben írni kezdte szerzője, Marcus Rumpolt a szakácskönyvet, de német nyelven, és nem Erdélyben, hanem Majna Frankfurtban Ein new Kochbuch címen, melyet aztán 1604-ben ki is adott nyomtatásban ugyanott. Ezt a könyvet fordította le a későbbi erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály felesége, Bornemisza Anna számára egy bizonyos Keszei János 1680-ban egy szép ajánlás kíséretében: „Egy új főzésrűl való könyv, az az miképpen főzzön és készítsen mindenféle ételt…Bizonyosan leíratott a meinzi elektor főszakácsa, Marcus Rumpolt által…” majd következik az ajánlás: „Méltóságos Bornemisza Annának, Isten kegyelmébül Erdélyország fejedelemasszonyának. Írta Keszei János Anno 1680.” A könyv később a Bethlen család tulajdonába került rokoni örökségként, ezt egy bejegyzés is őrzi: „gróf Bethlen Borbárájé 1806-ban.” Keszei János, a fordító dunántúli születésű volt, Moson megyéből került Erdélybe, 1680-ban Fogarason kezdett hozzá a fordításhoz, melyet aztán a fejedelem radnóti várában fejezett be, az ő bejegyzése szerint 1680. augusztus 23-án. Keszei a fejedelem íródeákja és nem főszakácsa volt, szolgálataiért birtokot is kapott a fejedelemtől. Írásos adat maradt fenn róla 1709-ből. Életét birtokán, Balázsfalva közelében, a Küküllő menti Szépmezőn fejezte be.

         A Bornemisza Annának ajánlott szakácskönyvet később, 1893-ban Radvánszky Béla adja ki ezen a címen: „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve a XVI. századból” 1983-ban a Kriterion Könyvkiadó Bukarest ismét kiadja (Címe: Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból) dr. Lakó Elemér (1929-1986) nyelvész, művelődéstörténész avatott előszavával, melyből nem csak a szakácskönyv megírásának idejéről, majd a magyar nyelvre történt fordításról olvashatunk, de a fordítás nyelvtörténeti értékeiről is. Az anyag megfelel a korból ránk maradt nyelvemléknek is.

         Nézzük az ominózus mondat további állítását: „a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Kikről, illetve miről is van szó? Magyar egyetemek, középiskolák szerte a Kárpát-medencében 1580-ban?

Igaz, már 1367-ben Nagy Lajos király hozza létre a magyar királyság első egyetemét, melyet azonban a következő évszázadok felerősödő török inváziója megsemmisít. 1635-ben Pázmány Péter, esztergomi érsek Nagyszombatban latin nyelven oktató jezsuita egyetemet hoz létre, ennek lesz későbben az ELTE jogutódja, mert 1777-ben Budára kerül át az egyetem. Erdélyből és a szétszabdalt magyar királyságból tanulni vágyó ifjak számára csak a külhoni egyetemek maradtak a XVI. században, Bécs, Graz, Prága, Padova, Bologna, Utrecht, Göttingen, stb. Erdély fejedelme, és Lengyelország királya, Báthori István is nem szülőhonában, hanem Vilniusban alapított egyetemet 1581-ben.

Mi volt a helyzet ugyancsak a Kárpát-medence összes magyar középiskolájával? Ilyen tanintézmények akkoriban nem ilyen megnevezéssel léteztek, sem Erdélyben, sem a magyar királyságban, melyeket ma magyar középiskoláknak nevezhetnénk. Erdélyben az Universitas Saxorum Transilvaniae nem egyetemet, még csak nem is iskolát jelentett, hanem az erdélyi szászok kiváltságait, önkormányzatát, melyet már a XIII. században II. András magyar király biztosított nekik, aztán hosszú évszázadokon át az erdélyi szászok élvezhették ennek előnyeit. Iskoláikban német nyelven oktattak, az első „gymnasiumot” 1541-ben Johannes Honterus alapította Brassóban. Az erdélyi magyarok számára az alapfokú iskoláztatás 1568 után, a tordai országgyűlést követően indul el, a reformáció térhódítása nyomán. Az alapoktatást követő magasabb fokozatú iskolákat (középiskola) akadémiának, gymnasiumnak, lyceumnak, kollégiumnak nevezték. 1580-ban Váradon jezsuiták oktattak latin nyelven, 1581-ben Báthori István alapított Kolozsmonostoron iskolát. 1557-ben Székelyvásárhelyen (ma Marosvásárhely) a várban, a templom mellett létezett a scola particula, melyet a ferencesek alapítottak még 1318-ban, de ott latin nyelven oktattak, később ebből lett a református kollégium, ma Bolyai Farkas Liceum. 1622-ben Gyulafehérváron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem iskolát alapít, melyet akkor akadémiának neveznek, később, 1679-ben I. Apafi Mihály fejedelem az iskolát Nagyenyedre helyezi át. Kolozsváron 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelem iskolát hoz létre, melyben latin nyelven oktattak, (Collegicum Hungaricum) ám néhány év múlva, 1603-ban az iskola megszűnt.

„A Kárpát-medence összes magyar középiskolája” - az 1580-as esztendőben az akkor viszonyok közepette tehát ilyen lehetett. Igaz, a cikk a Kárpát-medence összes magyar iskolájáról beszél, én többnyire az erdélyi tanintézményekből adtam néhány példát, miután az erdélyi fejedelem főszakácsára utal a nyilatkozó, inkább az erdélyi iskolák közül emeltem ki néhányat. (Igaz, az évszám is adott volt: 1580)

         Az olvasó nem igazán érti, miért lett volna fontos 1580-ban egy szakácskönyv elküldése, - még ha léteztek volna is az említett oktatási intézmények - ezekbe az iskolákba és egyetemekre? Ráadásul, mert most már tudjuk, a könyv német nyelven íródott.

          Maradt még egy nyitott kérdés az interjú végén említett kezdeményezéssel kapcsolatban. Székely Mózes (A történetírás még születése évét és helyét sem tisztázta véglegesen) Erdély fejedelme volt 1603. május 8-tól 1603. július 17-éig, (mindössze tehát szűk három hónapig), amikor Brassónál egy csatában elesett. Bizonyára, ha évtizedekig ülhetett volna a fejedelmi trónon, nagy tetteket vihetett volna véghez hazája érdekében. Miért éppen őt emeli ki az interjúadó, és kezdeményezi „személyének és teljes életművének” a Nemzeti Alaptantervbe való beemelését? Hiszen szűk egy évtized után Bethlen Gábor kezdi meg uralkodását, akinek sikerül majd két évtizeden keresztül Erdélyben a békét megőriznie, európai szintű állammá emelnie hazáját.

         A Hűség Erdélyhez a nyilatkozó személy és a cikk írójának közös munkája, már a cím is vonzza az olvasók érdeklődését, sajnálatos, hogy pontatlanságok, téves adatok kerülhettek bele.

                                                              Tisztelettel                                                                Egy olvasó, 2021. március

/az eredeti levél a szerkesztőségben/

BLU201205-7807-1810