.

Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Kiss Székely Zoltán blogja

született 1951. január 3-án, Marosvásárhelyen.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat. 

A természet kalendáriuma

DCXCI.

Mint tejút csillagrendszerei,

bőven,

és náluknál is

vakmerőbben

gyullad ki

csillagos fejük

a kert zugában

mindenütt.

Nem fent lobognak

a mennyekben,

de embernyi magas

egekben

öltnek csillagos

alakot.

Gyenge nyakukon

tartják a napot.

Hajtnak, kigyúlnak,

míg rájuk nem zárul

az utolsó,

a deres reggel

– mint ezüst koporsó.

Fémes szelek

borotvaéle

meg-megsimítja nyakukat.

A vizenyős égből utolszor

néz le rájuk

a puffadt arcú nap.

De ők -

a különös csillagalakzatok,

mind hajtanak,

s így hajthatatlanok,

míg deres csillanású éjek

lopva nyakukat nem szegik.

Prométheusz lelke parázslik

küszöbömtől a kerítésekig.

Kedves Olvasóm, ma Tóth István Őszi dáliákjának sorát rovom a Somostető felé, a Trébely alatt, a víztorony felé menet.

Tarts velem e földreszállt tüzek terében, ahol az Októberi eső, termékeny esztendőt ígér.

Október 17-én, 2010-ben halt meg Toró Tibor fizikus, a MTA külső tagja. A XX. század legnagyobb formátumú magyar fizikusáról csupán dióhéjban emlékezzünk meg.

Magyar nyelven elsőként foglalta össze monografikusan a neutrínók kvantumdinamikai sajátosságait. (A neutrínó, 1976) Az általa elért tudományos eredmények egy részét az 1960-as években a Nobel-díjas fizikus, Louis de Broglie mutatta be a nemzetközi tudományosságnak a Francia Akadémia értesítője, a Comptes rendus de l’Académie des sciences, lapjain.

Előszeretettel foglalkozott tudományfilozófiával és tudománytörténettel. A legsziporkázóbb két esszégyűjteménye: Kvantumfizika, művészet, filozófia, 1982; Kozmikus társkeresés, 1983. Jelentős tudománytörténeti eredményei közé tartozik Bolyai János életművének és tudományos eredményeinek elhelyezése az egyetemes fizikatörténetben. Rámutatott, hogy – noha Bolyai tanulmánya kéziratban maradt – Albert Einsteint jóval megelőzve felvetette a fizika geometrizálásának alaptézisét, ezzel a geometriai dinamika előfutárának tekinthető. (A semmiből egy új világot teremtettem, 1974; Bolyai János és az alapvető fizikai erők geometrizálása, 1996) Akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg 1993-ban. 2000-től az ő szorgalmazására osztják ki újra a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János nemzetközi matematikai díját.

18-án emlékezzünk meg Forró Györgyről, az első mindmáig megszakítás nélkül működő magyar egyetem, a nagyszombati – jogutódja az ELTE – első rektoráról. 1641-ben e napon fejezte be földi pályafutását. Erdélyi lévén a kolozsvári jezsuiták kollégiumában tanult Pázmány Péterrel. A Nagyszombati Egyetem alapításánál, 1635-ben Pázmány Péter – akkor már – esztergomi érsek tanácsadója, majd az egyetem első rektora lett 1640-ig.

Minden italok közt, mellyekkel az emberek, ínyök’ ingerlésére ’s szivük’ felvidámitására élnek, eleitölfogva legnagyobb tetszést nyert a’ kávé, melynek csábító kedves íze, még gyengébb nemünket is olly sokszor tobzódásra ’s mértékletlenkedésre tántorítja. Egyébaránt kiterjed ennek hatalma a’ legmagasbb és legalacsonyabb sorsúakra ; gazdag és szegény, bölcs és bolond, eggyaránt imádják ezen nyalánk italnak boldogító ’s kellemes munkálkodásit. Eggy illy köz kedvességü ’s a’ társaságos életben csak nem elkerülhetetlenné lett itaf, annyival inkább megérdemli a’ bővebb esmertetést, mivel azonkivtűl hogy az Európai kereskedés’ legfontosabb czikkelyei közé tartozik, az élelmek seregében eggy sincsen, melly az emberek’ egészségére, akár testi akár lelkikép’, olly nagy befolyással volna. mint ez.

A kávéról az első dicsérő szókat Almásy Balogh Pál orvos vetette papírra, még 1831-ben. Ekkor jelent meg műve Pesten, Wigand Ottó nyomdájában, A’ kávé, thé és csokoládé történeti, természethistóriai, diaetetikai és orvosi tekintetben cím alatt. Ajánlása így szólt: Nagy méltóságú Sárvári Felső-vidéki Gróf Széchényi István úrnak, ő nagyságának, mély tisztelete zálogául a’ szerző. Nemcsak Széchenyi Istvánnak, de Kossuth Lajosnak is ő volt a háziorvosa. S ő volt az MTA első folyóiratának, a Tudománytárnak is az egyik szerkesztője. 1794. október 18-án született.

Október 19-én, 1721-ben született Késmárkon Pfeiffer Mihály orvosdoktor. Atyja gyógyszerész volt. 1736-ban Debrecenbe ment a magyar nyelv elsajátítása és tanulmányainak folytatása végett. Később az orvosnak tanult Jénában és Halléban. Hazatértekor szülővárosa főorvossá választotta. Híre csakhamar elterjedt messze vidékre is, még az akkor lengyel uralom alatt álló szepességi kolostorok is igénybe vették segítségét. Kedvelt tudománya volt a vegytan, ismereteit gazdag könyvtára által is gyarapította. Igyekezett az indiai indigót helyettesítő növényt (Isatis tinctoria L.) hazánkban meghonosítani, sajnos a napóleoni háborúk miatt terve nem sikerült.

Ősz. A tavacska vizében tükröződik a megette magasodó dombhát, lassan sárgul a rét. Őszbe hajlik. Mint az 1936. október 19-én született Simon Endre Tó a falu szélén című képén.

1918. október 20-án ment el végleg erdeit bejárni a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert erdész, az MTA tagja. 1860–64 között végezte el a selmecbányai erdészeti akadémiát. Már végzős diák korában az Erdészeti Lapok munkatársa volt, 1871-től pedig a szerkesztője lett. Az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület titkára, majd első alelnöke volt. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1880-ban életbe lépett európai színvonalú Erdőtörvényt.

Sűrű, sötét erdők,

Zúgó rengetegek,

Idegen világba

Miért engedtetek?

Mért nem álltad útam

Te csacsogó csermely

S bércek vad viharja,

Haragos lelkeddel?

– Vadgalamb búgása,

Vadrózsák fuvalmi,

Ugye visszahívtok

Köztetek meghalni?!

Fülöp Áron, a magyar parlament könyvtárának igazgatója, 1889-ben írta e sorokat a Székelyföldön című versében. Nyugdíjazása után 1907-ben hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették. Az 1883-ban írt Őszi estejével emlékezek reá.

Őszi este, csendes alkony -

Némán ülök a tóparton,

Szomorú fűz lombja hull rám,

Altató dalt zsong a hullám.

Fejemet kezembe hajtom ;

Lassú szellő susog halkon(…)

Körülöttem táncot járnak

Ismeretlen síri árnyak(...)

De ím amott egy kis visszfény,

Egy csillag a tó sik tükrén(...)

Október 20. Szent Orsolya napja. Orsolyát több dolgok is a Mérleg havához kötik. Vőlegényét, a mártír angol herceget Etheriusnak hívják. A görög eredetű név magyarul „légiest” jelent. A csillaghitben ez többek között a Mérleg sajátja, a jegynek a levegő az eleme. A mártír szűz nevét viszont nőstény kis medvének is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsillaghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos neve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csillagzat orra a középkorban Orsolya-nap táján a Nap felé mutatott, mely akkor, a Mérleg és a Skorpió havának mezsgyéjén éppen a Kis Medve alatt tartózkodott.

Zordulnak a napok. Hideg szelek fújják el a csöppnyi meleget, mit kölcsönad a földnek a sápadt nap. A zorduló idő mondatta a parasztemberrel a rigmust, miszerint Orsolyakor takaríts be káposztádat, különben magad látod kárát az első hóharmatnak.

Még hidegebb időről, nagy havas túrájáról mesélt nekünk valamikor 1960-as évek elején a kovásznai líceum bentlakásának pedellusa, Jakabos Ödön. Úgy kerültünk ismeretségbe, hogy öcsémmel éppen Háromszéket jártuk be, s egy nap Paál Elek keresztapámra – aki a kézdivásárhelyi  líceumnak az igazgatója volt éppen mikor ott érettségizett Jakabos 1958-ban – hivatkozva kerestünk szállást egy éjszakára. Mikor megtudta kik s mik vagyunk barátságosan invitált beljebb. S akkor mesélte, hogyan is kezdte ő a nagy utakat. A decemberi Madarasi Hargitára nagy hóban Hargita fürdő felől ment fel, egymagában. Majd odafagyott. Kevesen tudják róla, hogy a nagy útra felkészültében olyan utat is megtett gyalog egy nyár alatt, amire vajh-kevesen vállalkoznának: végig a romániai Kárpátok főgerincén, úgy hogy Szaploncánál ment fel az Avasra, s Herkulesfürdőn jött le a Godjánról. Megjárta Kőrösi Csoma Sándor útját. S felkereste darzsilingi sírját. 1972. október 15-én indult, s 1973. június 26-án érkezett haza Csomakőrösre. Amikor könyvét, az Indiai útinaplót Vámosgálfalván is bemutatta éppen ott tanítottam Szőkefalván. A kérdések során mikor előkerült a kérdés, hogy mi volt az indíttatása az indiai útnak, említette meg - anélkül, hogy tudta volna, hogy a keresztfia is ott van - magyar-német szakos tanárnőjének nevét: Paál Mária. Betegségek gyötörték. 1979 október 22-én indult el Brassóból utolsó, égi útján találkozni nagy példaképével, porhüvelyét a kézdivásárhelyi temetőkertben hagyta.

A hegy árnyéka síkokra bontja

A ködöt, ha száll az őszi holdra,

S a Város fölött szétterül lassan.

Hajnal készül a hegyszorosban.

E táj törvénye éltet és gátol:

Életből, fényből, jó halálból

Többet nem szabad követelned,

Mint amennyit a hegy árnya enged.

Komor e törvény. Szigorú tér ez.

Későn virrad, korán sötét lesz.

Nyomon követ, mig sorsom betöltöm,

A hegy árnyéka égen és földön.

Lendvay Éva A hegy árnyéka című verse először 1971-ben jelent meg az Előre egyik novemberi számában Brassó címszó alatt.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2025-ben, 473 évvel az egri diadal után

    új, katt ide >>> Hatszaznyolcvannyolc.docx

 Hatszaznyolcvanhat.docx

A természet kalendáriuma

DCLXXXIV.

Az alkony tarlón didereg,

amint a dombról lepereg.

Tücsök hangja sír a csendbe.

Sóhajt az ég végtelenje.   

Olyan messze száll a lelkem,

hova madárszárny se reppen,

hol az idő kűllő-hegyén

dallá ötvöződik a fény.  

Hullnak pengve csillagszikrák.

Homlokomat béborítják.

Kezem szívem fölé téved.

Ott érzem a mindenséget.

Csillagszikrák zenéje. Horváth István Ózdot idéző versével indulok, ha nem is a végtelent, de a véges múlt természettudományos emlékeit felderíteni így augusztus végén. Kedved ha engedi, tarts velem, kedves Olvasóm!

218 évvel ezelőtt, 1807. augusztus 31-én, halt meg Andrád Sámuel orvos. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult. Bécsben orvosi oklevelet szerzett, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot Gyarmathi Sámuel barátja társaságában. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Latinul és magyarul verselt. Számos anekdotát ő jegyzett fel először irodalmunkban, könyve az első magyar anekdotagyűjtemény. (Elmés és mulatságos rövid anekdoták, Bécs, 1789–90; A Kriterion adta ki újra 1988-ban.) Természettudományos érdeklődését a Bécsben 1793-ban kiadott Legelső virágos kert című munkája is bizonyítja.

(...)augusztus utolsó vasárnapján – az idén éppen 31-én – ünnepeljük magyarnyelvű református egyházunkban az „újzsenge”, illetve az „újkenyér” gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapok című művében.

A hétfő már szeptemberé.

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt (septem = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a hepo igéből eredt, amelynek jelentése: ujjal rámutatva követni, üldözni valakit. Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes.

Szeptembert repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíborruha – Cesare Ripa magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai.

A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje. – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban.

Olyan lesz egész szeptember,

milyen idő jön Egyeddel.

Szent Mihály hava elsején Egyeddel kezdődik. A népi regulában némi valóságmagot vélünk felfedezni. Hiszen ha nem is elsejével, de a hónapváltás körüli időjárás már koraőszre készít.

De azt is mondják, hogy

Egyed ha fenn hordót görget,

Jól terem jövőre földed.

No ebben már semmi ráció nincsen.

Egyed (latin Aegidius, francia Gilles) a középkor népszerű szentje. Való életéről keveset tudunk. Görög származású bencés rendi szerzetes volt, aki Provence-ban, Arles környékén remetéskedett, majd ugyanitt monostort alapított, amelynek ő volt első apátja (†725 körül). Nálunk sok templomot és monostort szenteltek neki, így a Szent László alapította somogyvári apátságot (1091), és a garamszentbenedeki apátság plébániatemplomát (1209).

Egyed elsősorban a koldusok, a nyomorékok és leprások védőszentje volt, de a szoptató anyák is kérték közbenjárását.

2017. szeptember második napján hunyt el Nicolaas Bloembergen holland származású amerikai fizikus. A II. világháború után 1945-ben a Harvard Egyetemen részt vett az első mágneses magrezonancia-készülék kifejlesztésébe. A 60-as években mikrohullámú spektroszkópiával foglalkozott. 1981-ben Arthur Leonard Schawlow-val együtt tüntették ki a fizikai Nobel-díjjal a lézerspektroszkópia kifejlesztéséért.

Szeptember 3-án született 1869-ben, Ljubljanában Fritz Pregl osztrák vegyész. 1912-ben már megbízhatóan mérte a mindössze 7-13 milligrammnyi kiindulási anyag C-, H-, N- és S-tartalmát. Mikromódszereket fejlesztett ki az atomcsoportok mérésére. 1923-ban Nobel-díjjal tüntették ki a szerves vegyületek mikroanalitikai módszereinek kidolgozásáért.

Ugyanezen a napon, 1905-ben született Carl David Anderson, a California Institute of Technology kísérleti fizikusa, itt dolgozott 1991-ben bekövetkezett haláláig. 1927-től a röntgensugarak által keltett fotoelektronokkal foglalkozott. 1930-ban kezdte meg a gamma-sugárzás és a kozmikus sugárzás vizsgálatát mágneses térbe helyezett ködkamra segítségével. 1932-ben gamma-besugárzással elektron-pozitron párkeltést hozott létre, így felfedezte a pozitront, amelynek létezését Paul Dirac jósolta meg 1928-ban. 1936-ban egy másik elemi részecskét, a mü-mezont, fedezete fel. A pozitron felfedezéséért ugyanebben az évben – a kozmikus sugárzás felfedezőjével, az osztrák Victor Francis Hess-szel, megosztva – Nobel-díjat kapott. A II. világháború alatt rakétatechnikai kutatásokat végzett. És csak 1976-ban lett professzor emeritus saját egyetemén...

Szeptember 3-i születésű Gerald Neugebauer csillagász is. 1932-ben látta meg a napvilágot Göttingenben. A Cornell Egyetemen tanult fizikát, majd 1960-ban a California Institute of Technology-n doktorált, ahol később a fizika professzora lett. 1980 és 1994 között a Palomar Obszervatórium igazgatója volt. Az infravörös csillagászat egyik megalapítójaként vezető szerepet játszott a bolygók, a csillagok, a Tejútrendszer és más galaxisok földi és műholdas vizsgálataiban. Robert Leightonnal elkészítették az égbolt első teljes infravörös térképét. Jelentős szerepe volt a Hawaii szigetén felállított Keck Obszervatórium létrehozásában is. A Mauna Kea vulkán tetején, 4194 méteres tengerszint feletti magasságon – ott ahová ritkán hatolnak fel fellegek – álló kettős tükörtávcsöves obszervatórium a harmadik legnagyobb a világon.

Szeptember 4. Rozáliáé.

Rozália nevének viselőjét megoltalmazza

minden bajtól, járványos betegségtől.

– így a bájos népi jóslás. Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek hazai védőszentje.

Szeptember 4-én, 1948-ban, született Horváth Antal szőlész. Európai szőlőfajták keresztezésével sikerült új fajtákat előállítania. Az elsők között hívta fel a figyelmet az országban a filoxéra veszedelemre. Összegyűjtötte a Krím és Gibraltár közötti európai szőlőfajtákat és azokat fajtahitelesen fenntartotta. Nagy része volt a filoxéra-vész utáni pécsi szőlőrekonstrukcióban, ezen a téren európai hírnévre tett szert.

E napon született, 1913-ban, Gyergyóalfaluban Székely Károly kutató orvos. Kanyargós életút az övé. A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1931-ben. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem német–angol szakos hallgatójaként kezdte, a fizika–kémia szakon folytatta, végül az Orvosi Karon végezte el az I. évet. 1935-ben a iaşi-i Kogălniceanu Egyetem Orvosi Karán iratkozott be a II. évre. Még abban az évben fölvették a szövettani tanszékre önkéntes, majd 1939-ben díjas gyakornoknak. 1940-ben átiratkozott a Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karára, ahol 1942-ben megszerezte az orvosi oklevelet. 1940–44 között ugyanott a szövettani és fejlődéstani tanszék gyakornoka, majd tanársegédje. 1944–45-ben frontszolgálatot teljesített az orosz hadszíntéren. Hadifogságba került, ahol tábori orvosi munkát végzett. Hazatérve, 1947-től az OGYI Orvosi Karán a szövettani és fejlődéstani tanszéken adjunktus, 1948-tól a biológiai tanszéken előadótanár, 1952-től tanszékvezető professzor. E tisztséget nyugdíjazásáig (1977) látta el, ezt követően konzultáns professzor, doktorátusvezető. Az 1948–49-es tanévben a Közegészségtani Kar dékánja, 1951–52-ben rektor; 1949-től 1972-ig az Orvostudományi Akadémia marosvásárhelyi kutatóállomásának munkatársa is. Kutatási területe az embriológia-hisztogenézis, hisztokémia, genetika, növényélettan. Nevét a Székely–Goldner-féle hármas festés korán ismertté tette. Eredményeit hazai és külföldi szaklapokban közölte.

Mai kódorgásunk befejezve térek vissza a Nyárád mentére Jánosházy György Valahol van egy ház című versével – 1994-ben jelent meg a Népújság Múzsa mellékletének 135. számában.

Valahol susmogó patakban

falánk balinok is dalolnak,

tükrén a horog visszapattan,

rá hűvös égerek hajolnak.

Mellette tiszta, kicsi ház van,

boldog tűnődés menedéke:

a kaptár zsong csak nyári lázban,

a lugasok közt ősi béke. 

a szőlő őrzi még a Rendet,

nem fojtják mérges gyári párák,

indái kék fürtöt teremnek,

hegyi szellőket hoz a Nyárád,

s borókaillattal betetten

Istenhez emelem a lelkem.

                                                               Maradok kiváló tisztelettel:  Kiss Székely Zoltán

Kelt 2025-ben, augusztus végén

A természet kalendáriuma

DCLXXXIII.

A Perseidák meteorraj nemrég keresztezte Földünk égi útját: a nyár leglátványosabb csillaghullásának vége. De az éjszakai égbolt augusztus közepén nemcsak a Perszeidáktól izgalmas. A még szunnyadó Nap és a fogyó Hold-sarló között félúton, a hajnali égen a Vénusz és a Jupiter látványosan közelít egymáshoz.

Minden kaland lényege, hogy végül hazatalálj. – E szavakkal lépett újra magyar földre a harmadik magyar űrhajós, Kapu Tibor.- Egy kis ország is alkothat nagyot a tudomány legnagyobb kihívásai közepette. - tette még hozzá. 

Augusztus 22. az Oroszlán havának farka. Az ókori népeknél az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, s nem csak helyet kapott a Zodiákus csillagképei között, de ő az Állatöv királya.

Ám Az állatkertben sínylődő oroszlán csupán rab.

Szűk palotáddal szemben meg-megállva,

Elnézem olykor szenvedésedet,

Állatvilág nemes, fogoly királya!

Amint szabadulásod keresed.

Jársz kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,

Fürkészve egyre a nyílásokon,

Mint befogott ló a száraz malomban,

Nem tudva megnyugodni sorsodon.

Vajda János elmélkedett eképp Kiss József lapjában, A Hétben 1892-ben közölt versében.

Vigasztalódjál...! itt e földi létben

Megannyi élők mind rabok vagyunk.

Mint neked itt a vég, nekünk meg éppen

A végtelenség gyötri bús agyunk.

Gyorsabban, mint te ádáz börtönödnek

Rázod kérlelhetetlen rácsait,

Képzelmem rezgő szárnyai verődnek

A halovány tejút határáig.

És még azon túl, messze, mondhatatlan

Távolságok felé röppenve el,

Kérdéseimre, hol a vég azokban?

Kétségbeejtő némaság felel(...)

Majd három fertály évszázadnyi idő elteltével, 1960-ban, így visszhangozza gondolatait a 33 évvel ezelőtt, 1992. augusztus 23-án a hallhatatlanság végtelenjébe költözött Székely János az Örök csillagfényben.

Sutácska békák ugráltak körül,

Amíg az éjben bandukoltam lassan.

Léptem vigyáztam. Sejtelmem se volt,

Mi történik a felleges magasban.

De ág reccsent, s én felkaptam fejem.

Tágult a köd s a ritka lombok rése,

S megcsapkodott és megsimogatott

A csillagtengerek hullámverése.

A csillagok, a messzi csillagok

Kutattak rést, hogy lépteim kilessék.

S megnyílt a rés, s a körtefák alá

Beszivárgott a teljes végtelenség:

Beszivárgott a furcsa gondolat,

Hogy bárhová is jutnék a világban,

Akármi messze, látnom kellene,

Hogy még mindég és mindenütt világ van,

S nincs benne vég – de kezdet sincs sehol,

Nincs hátra és előre, nincs le és föl,

És mindenütt a közepén vagyok,

És nem juthatok ki a közepéből.

(..)De most egészen felszakadt a köd,

S odébb vonult a kései vidékről. -

Kibújt a hold, s egy újabb gondolat

Szivárgott föl az ősi televényből.

Egy gondolat, hogy kár bevallanom

Ketrec-lebíró vágyaim parancsát,

Hisz ez a ketrec: maga a világ!

És rabja lenni: maga a szabadság.

(...)S míg így töprengtem, elfogyott a domb

Alólam, és az országútra értem.

Lőcslábú ökrök ballagdáltak ott

A csillagfényben, lomhán és kimérten.

Oly végzetes és olyan megható

Szemmel, mint némely dolgos emberé,

Egy ismeretlen terhet vittek ők

Egy ismeretlen, messzi cél felé.

(...)Jobb volna tán tudatlan tengenem

És ballagnom a nyárutói ködben.

Semmint örökkön itt töprengenem

Börtönhazámban, világbörtönömben.

(...)Mennék, amerre húznak-hajtanak,

S megállnék, ha társam is megállt…

S nem várnám úgy és nem félném a nagy

Börtönnyitó és sírcsukó halált.

Augusztus 24-én lesz 48 éve, hogy Kós Károly is elindult a végtelenség csillagösvényén.

1928 augusztus 31-én költözködtünk ...Marosvécs szép fekvésű,eléggé rendezett község volt ...A ref. iskola építése megszavazva, de egyelőre egy istállóból alakított gerendaépületben, feltámasztott menyezettel működött. Nem tudom minek köszönhette, hogy eddig is megtűrték ...1928 szeptemberében Kós Károly ingyen elkészítette az iskola tervrajzát és a(z építkezés) költségvetését. A tervrajzot személyesen vittem be Vásárhelyre ...A következő őszre az iskola felépült. Úgy nézett ki mint egy kastély.- olvasom Kiss Lajos nagyapám, a (többek között) vécsi református kántortanító emlékirataiban az 1928-as esztendőről. Arról az 1928-as esztendőről, aminek májusában megjelent volt az Erdélyi Helikon első száma; ennek volt első felelős szerkesztője Kós Károly. Arról a Marosvécsről van szó, ahol 1926 júliusában először ültek össze az erdélyi írók Trianon után Kemény János vendégszerető kastélyában.

Igen. Mindig ide térünk vissza, a traszilván hőskölteményhez. Kós Károly transzilvanizmusát ma sem engedik kibontakozni, s csak ábránd egy olyan ország, ahol három nyelven, négy nyelven, öten beszélnek az emberek egymással és mindenki egyenlő. Neki, a Varjúvár és az állatkerti Főpavilon, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum és az óbudai református parókia építőjének címezte Áprily Lajos a legerdélyibb verset, mit valaha is leírtak, a Tetőnt:

Tekintetem szárnyat repesve bontott,

Átöleltem a hullám-horizontot

S tetőit, többet száznál és ezernél -

S titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély.

96 évvel ezelőtt, 1929. augusztus 25-én született egykori barátom Kiss Elemér matematikus, tudománytörténész, az MTA külső tagja. A Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnökére ez alkalommal csupán mint Bolyai-kutatóra emlékeztetek két nagyívű dolgozatával: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából, és az Oláh-Gál Róberttel közösen megírt Újabb fejezetek Bolyai János életművéből.

A magyar t. akadémia nyelv- és széptudományi osztályának hétfőn este érdekes ülése volt. A terem (...)zsúfolásig telve volt, az akadémikusok máskor gyéren betöltött székein is nem kevesebb mint hatvanöt tag foglalt helyet, közöttük Haynald érsek, Jókai Mór, s mások, kik csak ritka alkalommal láthatók az akadémia üléstermében. Ez érdekeltséget Szarvas Gábornak ez alkalomra bejelentett válasza keltette fel, melyben védelmére kelt az általa képviselt nyelvtisztító iránynak Fogarasi és Toldy Ferencz utóbbi támadásaival szemben. 

– Idézem a Vasárnapi Újság, 1875. március 25-i számából. -

(...)Jókai Mórt mint regényírót érdekli, hogy hogy a késő ivadék megfogja-e érteni, amit irt, vagy sem.

Végül (...)néhány folyó ügy intéztetett el. A titkár sajnálattal említi, hogy Kriza „Vadrózsák" második kötetéhez csak az anyag van együtt, de rendezve és magyarázatokkal ellátva még nincs. Végül Jókai Mór kérte ki az akadémia ajánlását László Mihály részére, ki nyelvészeti, népköltészeti és régészeti tanulmányok végett a bukovinai csángó-magyarok közé indul.

De ki is volt a mára elfeledett László Mihály? – Író, gimnáziumi tanár. Istensegítsen született, 176 évvel ezelőtt, 1849. augusztus 26-án. 1875-ben végül is a kormány küldötteként a bukovinai székelyek állapotát mérte fel. 1876-tól tanár a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumnál. Alapító tagja a Petőfi Társaságnak 1876-ban. Az első volt, aki felhívta az ország figyelmét a csángóügyre.

(...)munkásságának eredménye volt a székelyek Al-Duna mellé telepítése, amelynek gondolatát ő tartotta életben a magyar közvéleményben. A csángó bizottság, amelynek titkára volt, kezdeményezte az erdélyi telepek létrehozását is. A távlati cél az lett volna, hogy a moldvai csángókat is hazatelepítsék, de ez nem valósult meg. - írja Szőts Zoltán történész.

A földrajzi szakíró tájleíró vénáját idézem ide az 1871-ben a Vasárnapi Újságban megjelentEgy törpe falu című rajzolatából.

(...)magában a kis Bukovinában, melynek alig van félmillió lakosa, majdnem tízféle nép lakik: u. m. németek, betelepített svábok, zsidók, lengyelek, magyarok, oláhok, csehek, rusznyákok, lipovánok stb., egymástól szétszórva... A városokat többnyire németek, zsidók és lengyelek lakják; a svábok és magyarok csinos falvakkal bírnak. Az oláhoknak itt-ott nagy helységeik vannak, de rendetlenek és piszkosak; a lipován faluk tiszták, hanem kicsinyek. Csak a rusznyákok vonultak a hegyek közé, s pásztorkodással töltik életüket.

Ebben a kis országban van egy híres helység Bosszáncs, más néven „törpe falu.” Csodálatos egy hely, minden ember emlegeti, s mindenki mesét csinál róla. Egy hosszú, széles völgyben fekszik, beláthatatlan gyümölcsös erdőség közt, melyet meredek, kopasz hegyek környeznek. És e gyümölcsös erdőségben szétszórtan, elbújva állanak a házikók, mint valami gyíklakok. A fáktól annyira el vannak födve, hogy csak kutatva lehet reájuk akadni.

(...)Órákat töltöttem a regényes völgyben, melynél szebbet isten ege alatt kivárni sem lehet. A nap melegen sütött, s olyan nyugodt csöndes élet terült el a völgy felett, mintha egy lélek sem laknék benne. Csak a harangszó csengése, mely rezegve hatolt át a fák lombjai közt, mutatta, hogy itt emberek laknak, hirdetve nekik a békét és csöndet. Volt valami elragadó, s képzelem-feszítő abban a harangcsengésben! (...)Aztán madárdal is van itt, a csattogó csalogánytól le a kakukkig. Már hajnalban megkezdik dalaikat, s mire a nap felkel, a madarak dala egy harmóniába olvadva, mint angyalok kara zengi át az erdős völgyet. Itt nem pusztítja senki őket, mert nem tudják, hogy azokért még drága pénzt is lehetne kapni. A falut kerítő kopasz hegyekről a legszebb kilátás tárul a szem elé; erdő erdőt ér, s völgy völggyel ölelkezik.

E bukolikus tájból kikászálódva, maradva kiváló tisztelettel, kanyarítom e heti sétánk végére a pontot.

Kiss Székely Zoltán                                                      Kelt 2025-ben, Oroszlán-hó utolsó napján

katt a keretre > Te__Kal__666.docx