.

Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Kiss Székely Zoltán blogja

született 1951. január 3-án, Marosvásárhelyen.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat. 

A természet kalendáriuma             DCC.

Törpefenyők közt vár a fény,

hogy felcsatolja léceim,

hószín mosolygás fut felém

messzi hegyek arcélein,

parányi dombok ringatóznak

lábam alatt, szárnyas hajómat

könnyű botok terelik sík mederbe,

elhagy a fenyves – visszatér a fenyves,

suhan a lelkem, nem ér földhöz, perchez,

hullám a mélység, szikrázó fehérből

örvénylő kétség engem már nem ér föl;

függő, jeges faladon, ifjúságom,

akad a léc, maradna mindenáron,

sorsfordulat sok kanyargása, félek,

kifut az út alólam, és ki véd meg?

Ha lejutok, a béke vár az aljban,

s a szerelem – hogy végre eltakarjam

szemeimet, s hagyjam, hogy ölbe kapjon,

forró hóval mossa le alvó arcom,

s ha karjain mint völgyben, megpihentem,

lengő öröm, jó mámor felvonóján

vigyen magával engem!

Hétszázadik levelemet Egyed Emese Sípályáján kezdem. (1986-ban jelent meg az Igaz Szóban.) S folytatnám a kérdéssel: Lejutottam-e az aljba? Akadt a síléc; ma már lábamra sem tenném. Kifutott-e az út alólam? Csak remélem, hogy utam még tart, hazáig. Akkoriban, a ’60-as években, olyan havak voltak, hogy miután kettőt-hármat ereszkedtünk a Cinege-tetőn, a Somostetőn, a tisztviselő-telepen, a Munkácsin keresztül, egészen hazáig, az ebháti házig sílécen érkeztünk. Jó mámor felvonója? Épp oda igyekszem. Tarts velem mai sétámon is, kedves Olvasóm!

Titok az életünk

   titok a halálunk

Titkok erdejének

   titkos mélyén járunk.

Titok a művészet

   érzés és gondolat

De még a titok is

   örök titok marad

Hiába faggatunk

   eget és csillagot

Az ég és a csillag

   a legnagyobb titok

Ne keresd hát a Lét

   rejtelmes titkait

Járd szelíd erővel

   a titkok útjait.

Magam A titkok útjait jártam, nem törődtem a Fintaházán született Gagyi László öregkori intelmével. A Nyárád menti tanítói létből az Erdélyi Fiatalok mozgalmába csöppenve, 1945 után a durva balos kritika állította félre az irodalmi életből. 1991. december 20-án halt meg.

A titkok útján járt a Bardócon 1740-ben ugyanezen napon született Benkő József is. A történész, nyelvész, botanikus református lelkész sok méltatlan meghurcoltatás elszenvedőjeként hagyta itt e földi világot egy késő decemberi napon.

A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap e nap a Baktérítőre, a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi körre, tűz merőlegesen.

21., Hitetlen Tamás napja, idén egyben a negyedik adventi vasárnap.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás(...) Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. - Pilinszky Jánost, A várakozás szentségéből - Az ádventi várakozás (...)Valódi várakozás.

Valami olyasmi mint Szabó. T. Anna gyermekarcú angyalainak titkos arca. A Leselkedőket  a Misztrál zenéjével érdemes meghallgatni.

Langyos ködbe balzsamozva 

mint az őszi csillagok

néznek – titkon sejted őket –

gyermekarcú angyalok.

Érthetetlen, hallhatatlan

csöndbe mártott dallamok –

ködbe burkolózva állig

láthatatlan angyalok.

Alig négy éve, 2021. december 21-én, költözött vissza égi Murokországába Benkő Samu.

A murok (...)már a XVIII. században túllépett levesízesítő rendeltetésén. A Szakáts könyv, melly 1692-ben M.Vásárhelyen concinnált Toffei Sofia szakáts könyvéből irattatott le 1772-dik esztendőben című kéziratból (G. Bethlen Susanna másolta) nemcsak az derül ki, hogy a sokféleképpen elkészített tehénhúst és tyúkhúst rendszerint zöldséglében főzték meg, hanem az is, hogy a murokfőzeléket ekkor már önálló ételként fogyasztották.

– Hozzám, gondolom sokakhoz, lélekben legközelebb álló könyvéből, az 1972-ben megjelent Murokországból éppen a táj nevét adó veteményről idézek. –

A muroknak a táplálkozásban való hasznos voltára az orvostudomány jóval a vitaminok felfedezése előtt felhívta a figyelmet. A mindennapi élet megfigyeléséből leszűrt tapasztalatokat foglalta össze a kiváló marosvásárhelyi orvostudós, Mátyus István. Ő így ír: „A murok közt a sárga, mellyet a Németek Gelbe ruben, sárga répának is hívnak, valamint a többinél poronyóbb, jobb szagú, levesebb és édesebb ízű: úgy hasznára nézve is legelébb való. (...)Gyenge korában oly édes és poronyó, hogy jól megfőzve alig ehetik eleget az ember belőle; és a betegeknek is kár nélkül adattathatik... A friss nyers sárga muroknak kifacsart új leve a gyermekeknél a gelesztákat kiűzi; péppé főzött bele kenyérrel enni, a hecticás köhögésekben segíteni, Herbathee módra megöntve az a renas fájdalmokban hörpölni jónak mondatik.”

A Bak jegyet uraló hónap december 22-ről 23-ára virradólag kezdődik, a Bak csillagkép a Kr. e. második évezredben adott otthont a Napnak. A magyar elnevezés nem pontos, a görög és a latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) „kecskeszarvat viselőt” jelent. A jele a kecske–hal ábrázolásokból egyszerűsödött le: E „szörnyszülött” keletkezésének megint csak csillagászati-naptári oka lehetett. A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát „alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt. Csillagmitológiája szerint a Bak a halálból, halál-állapotból visszatérő isten jelképe, aki azért jelenik meg kecskegida képében, mert a hérosznak át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen: valamely hidegvérű állat képében tölti magzati létét, négylábúként születik e világra, ember alakban végzi el itteni feladatait, és madáralakban távozik a túlvilágra.

December 23-án emlékezzünk meg a székelykövesdi születésű Czakó József sebészről. 1975-ben e napon halt meg Marosvásárhelyen. Oklevelét 1921-ben Budapesten szerezte, 1926-tól sebész szakorvos Marosvásárhelyen, a Marosvásárhelyi Szanatórium alapítója, 1929. december 16-án lesz az akkor megnyíló hetvenágyas állami kórház igazgató sebész-főorvosa. Emlékirataiban így ír a számára oly kedves kórházról: „Az első téglától az utolsó cserépig részt vettem a szanatórium felépítésében”. Egy év múlva itt alakult meg a református Diakonisszaképző Intézet. 1933-ban, a világgazdasági válság idején, ő veszi bérbe a szanatóriumot, kiváltva ezzel Bernády György polgármester nemtetszését. A kórházat 1941-től a magyar állam béreli, s az év decemberétől hadikórházként működik. 1946. február 6-án több orvoskollégája hazug vádjai alapján elítélték, 1950-ben a Duna-csatorna gyűjtőlágerébe hurcolták. Miután igazolta, hogy a vásárhelyi szanatóriumnak nem volt tulajdonosa, de még csak részvényese sem, egyévi raboskodás után hazaengedték. 1951-ig a cukorgyár üzemi orvosa, majd sebész szakorvos haláláig. Az EME orvosi szakosztályában játszott tevékeny szerepet. Szívből eltávolított varrótű esete c. írása (az EME IV. orvoskongresszusi évkönyvében, Kolozsvár 1939) az idő tájt az orvosi világirodalomban is számon tartott, a hazaiban első közlés volt. Hiába számított több területen is úttörőnek és embermentőnek az utókor nagyjából semmit nem tesz emléke ápolásáért.

Elgondolkoztató sors. A megbecsültség helyet a feledés. Jobb tehát ha saját házunkba, saját udvarunkba zárjuk gondolatainkat. Mint ahogy ezt sugallja nekem az Alsósófalván született, 1972. december 24-én meghalt Sükösd Ferenc 1960-ban megfestett Kapunk című képe. 

December 24. Ádám-Éva napja Karácsony böjtje: a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, az emberi megújulásra való előkészület.

Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A Születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

Nem törődtek zimankós idővel.

Vásárra jártak szánon, csengővel.

Vasalt ládákba posztót és ruhát!

Járták a zajos vásárok sorát.

Karikán balta… Szíjjon a csengő…

Erdőn és berken szálltak, mint felhő(…)

Takáts Gyula Csengőjét megrázva emlékezem én is régi karácsonyokra.

(...) ez a csengő apám kezébe

megszólalt minden karácsony éjre.

Hajdan mi hárman… Most az unokák,

azt a csengőt, most is azt hallgatják.

Ők az angyalt… Én meg őket látom,

birkabőrben csilingelő szánon.

Felém hozza s a fenyőfa illat

fölemel, hogy tüdőm beleszippant.

Karácsony – csillogó díszű, kivilágított fenyő. Nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és – láncokkal ékítették, tetején csillag vagy angyal. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását. Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme.

700. levelemből lépdelek tovább, keresve azt a felvonót, amibe beleültethetlek ezután is hetente egyszer, kedves Olvasóm. Hogy érdemes legyen ünnepelni. Hogy érdemes legyek a figyelmedre.

Áldott karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel:

                                                                                   Kiss Székely Zoltán                             Kelt 2025-ben, advent utolsó hetében

A természet kalendáriuma

DCXCI.

Mint tejút csillagrendszerei,

bőven,

és náluknál is

vakmerőbben

gyullad ki

csillagos fejük

a kert zugában

mindenütt.

Nem fent lobognak

a mennyekben,

de embernyi magas

egekben

öltnek csillagos

alakot.

Gyenge nyakukon

tartják a napot.

Hajtnak, kigyúlnak,

míg rájuk nem zárul

az utolsó,

a deres reggel

– mint ezüst koporsó.

Fémes szelek

borotvaéle

meg-megsimítja nyakukat.

A vizenyős égből utolszor

néz le rájuk

a puffadt arcú nap.

De ők -

a különös csillagalakzatok,

mind hajtanak,

s így hajthatatlanok,

míg deres csillanású éjek

lopva nyakukat nem szegik.

Prométheusz lelke parázslik

küszöbömtől a kerítésekig.

Kedves Olvasóm, ma Tóth István Őszi dáliákjának sorát rovom a Somostető felé, a Trébely alatt, a víztorony felé menet.

Tarts velem e földreszállt tüzek terében, ahol az Októberi eső, termékeny esztendőt ígér.

Október 17-én, 2010-ben halt meg Toró Tibor fizikus, a MTA külső tagja. A XX. század legnagyobb formátumú magyar fizikusáról csupán dióhéjban emlékezzünk meg.

Magyar nyelven elsőként foglalta össze monografikusan a neutrínók kvantumdinamikai sajátosságait. (A neutrínó, 1976) Az általa elért tudományos eredmények egy részét az 1960-as években a Nobel-díjas fizikus, Louis de Broglie mutatta be a nemzetközi tudományosságnak a Francia Akadémia értesítője, a Comptes rendus de l’Académie des sciences, lapjain.

Előszeretettel foglalkozott tudományfilozófiával és tudománytörténettel. A legsziporkázóbb két esszégyűjteménye: Kvantumfizika, művészet, filozófia, 1982; Kozmikus társkeresés, 1983. Jelentős tudománytörténeti eredményei közé tartozik Bolyai János életművének és tudományos eredményeinek elhelyezése az egyetemes fizikatörténetben. Rámutatott, hogy – noha Bolyai tanulmánya kéziratban maradt – Albert Einsteint jóval megelőzve felvetette a fizika geometrizálásának alaptézisét, ezzel a geometriai dinamika előfutárának tekinthető. (A semmiből egy új világot teremtettem, 1974; Bolyai János és az alapvető fizikai erők geometrizálása, 1996) Akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg 1993-ban. 2000-től az ő szorgalmazására osztják ki újra a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János nemzetközi matematikai díját.

18-án emlékezzünk meg Forró Györgyről, az első mindmáig megszakítás nélkül működő magyar egyetem, a nagyszombati – jogutódja az ELTE – első rektoráról. 1641-ben e napon fejezte be földi pályafutását. Erdélyi lévén a kolozsvári jezsuiták kollégiumában tanult Pázmány Péterrel. A Nagyszombati Egyetem alapításánál, 1635-ben Pázmány Péter – akkor már – esztergomi érsek tanácsadója, majd az egyetem első rektora lett 1640-ig.

Minden italok közt, mellyekkel az emberek, ínyök’ ingerlésére ’s szivük’ felvidámitására élnek, eleitölfogva legnagyobb tetszést nyert a’ kávé, melynek csábító kedves íze, még gyengébb nemünket is olly sokszor tobzódásra ’s mértékletlenkedésre tántorítja. Egyébaránt kiterjed ennek hatalma a’ legmagasbb és legalacsonyabb sorsúakra ; gazdag és szegény, bölcs és bolond, eggyaránt imádják ezen nyalánk italnak boldogító ’s kellemes munkálkodásit. Eggy illy köz kedvességü ’s a’ társaságos életben csak nem elkerülhetetlenné lett itaf, annyival inkább megérdemli a’ bővebb esmertetést, mivel azonkivtűl hogy az Európai kereskedés’ legfontosabb czikkelyei közé tartozik, az élelmek seregében eggy sincsen, melly az emberek’ egészségére, akár testi akár lelkikép’, olly nagy befolyással volna. mint ez.

A kávéról az első dicsérő szókat Almásy Balogh Pál orvos vetette papírra, még 1831-ben. Ekkor jelent meg műve Pesten, Wigand Ottó nyomdájában, A’ kávé, thé és csokoládé történeti, természethistóriai, diaetetikai és orvosi tekintetben cím alatt. Ajánlása így szólt: Nagy méltóságú Sárvári Felső-vidéki Gróf Széchényi István úrnak, ő nagyságának, mély tisztelete zálogául a’ szerző. Nemcsak Széchenyi Istvánnak, de Kossuth Lajosnak is ő volt a háziorvosa. S ő volt az MTA első folyóiratának, a Tudománytárnak is az egyik szerkesztője. 1794. október 18-án született.

Október 19-én, 1721-ben született Késmárkon Pfeiffer Mihály orvosdoktor. Atyja gyógyszerész volt. 1736-ban Debrecenbe ment a magyar nyelv elsajátítása és tanulmányainak folytatása végett. Később az orvosnak tanult Jénában és Halléban. Hazatértekor szülővárosa főorvossá választotta. Híre csakhamar elterjedt messze vidékre is, még az akkor lengyel uralom alatt álló szepességi kolostorok is igénybe vették segítségét. Kedvelt tudománya volt a vegytan, ismereteit gazdag könyvtára által is gyarapította. Igyekezett az indiai indigót helyettesítő növényt (Isatis tinctoria L.) hazánkban meghonosítani, sajnos a napóleoni háborúk miatt terve nem sikerült.

Ősz. A tavacska vizében tükröződik a megette magasodó dombhát, lassan sárgul a rét. Őszbe hajlik. Mint az 1936. október 19-én született Simon Endre Tó a falu szélén című képén.

1918. október 20-án ment el végleg erdeit bejárni a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert erdész, az MTA tagja. 1860–64 között végezte el a selmecbányai erdészeti akadémiát. Már végzős diák korában az Erdészeti Lapok munkatársa volt, 1871-től pedig a szerkesztője lett. Az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület titkára, majd első alelnöke volt. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1880-ban életbe lépett európai színvonalú Erdőtörvényt.

Sűrű, sötét erdők,

Zúgó rengetegek,

Idegen világba

Miért engedtetek?

Mért nem álltad útam

Te csacsogó csermely

S bércek vad viharja,

Haragos lelkeddel?

– Vadgalamb búgása,

Vadrózsák fuvalmi,

Ugye visszahívtok

Köztetek meghalni?!

Fülöp Áron, a magyar parlament könyvtárának igazgatója, 1889-ben írta e sorokat a Székelyföldön című versében. Nyugdíjazása után 1907-ben hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették. Az 1883-ban írt Őszi estejével emlékezek reá.

Őszi este, csendes alkony -

Némán ülök a tóparton,

Szomorú fűz lombja hull rám,

Altató dalt zsong a hullám.

Fejemet kezembe hajtom ;

Lassú szellő susog halkon(…)

Körülöttem táncot járnak

Ismeretlen síri árnyak(...)

De ím amott egy kis visszfény,

Egy csillag a tó sik tükrén(...)

Október 20. Szent Orsolya napja. Orsolyát több dolgok is a Mérleg havához kötik. Vőlegényét, a mártír angol herceget Etheriusnak hívják. A görög eredetű név magyarul „légiest” jelent. A csillaghitben ez többek között a Mérleg sajátja, a jegynek a levegő az eleme. A mártír szűz nevét viszont nőstény kis medvének is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsillaghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos neve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csillagzat orra a középkorban Orsolya-nap táján a Nap felé mutatott, mely akkor, a Mérleg és a Skorpió havának mezsgyéjén éppen a Kis Medve alatt tartózkodott.

Zordulnak a napok. Hideg szelek fújják el a csöppnyi meleget, mit kölcsönad a földnek a sápadt nap. A zorduló idő mondatta a parasztemberrel a rigmust, miszerint Orsolyakor takaríts be káposztádat, különben magad látod kárát az első hóharmatnak.

Még hidegebb időről, nagy havas túrájáról mesélt nekünk valamikor 1960-as évek elején a kovásznai líceum bentlakásának pedellusa, Jakabos Ödön. Úgy kerültünk ismeretségbe, hogy öcsémmel éppen Háromszéket jártuk be, s egy nap Paál Elek keresztapámra – aki a kézdivásárhelyi  líceumnak az igazgatója volt éppen mikor ott érettségizett Jakabos 1958-ban – hivatkozva kerestünk szállást egy éjszakára. Mikor megtudta kik s mik vagyunk barátságosan invitált beljebb. S akkor mesélte, hogyan is kezdte ő a nagy utakat. A decemberi Madarasi Hargitára nagy hóban Hargita fürdő felől ment fel, egymagában. Majd odafagyott. Kevesen tudják róla, hogy a nagy útra felkészültében olyan utat is megtett gyalog egy nyár alatt, amire vajh-kevesen vállalkoznának: végig a romániai Kárpátok főgerincén, úgy hogy Szaploncánál ment fel az Avasra, s Herkulesfürdőn jött le a Godjánról. Megjárta Kőrösi Csoma Sándor útját. S felkereste darzsilingi sírját. 1972. október 15-én indult, s 1973. június 26-án érkezett haza Csomakőrösre. Amikor könyvét, az Indiai útinaplót Vámosgálfalván is bemutatta éppen ott tanítottam Szőkefalván. A kérdések során mikor előkerült a kérdés, hogy mi volt az indíttatása az indiai útnak, említette meg - anélkül, hogy tudta volna, hogy a keresztfia is ott van - magyar-német szakos tanárnőjének nevét: Paál Mária. Betegségek gyötörték. 1979 október 22-én indult el Brassóból utolsó, égi útján találkozni nagy példaképével, porhüvelyét a kézdivásárhelyi temetőkertben hagyta.

A hegy árnyéka síkokra bontja

A ködöt, ha száll az őszi holdra,

S a Város fölött szétterül lassan.

Hajnal készül a hegyszorosban.

E táj törvénye éltet és gátol:

Életből, fényből, jó halálból

Többet nem szabad követelned,

Mint amennyit a hegy árnya enged.

Komor e törvény. Szigorú tér ez.

Későn virrad, korán sötét lesz.

Nyomon követ, mig sorsom betöltöm,

A hegy árnyéka égen és földön.

Lendvay Éva A hegy árnyéka című verse először 1971-ben jelent meg az Előre egyik novemberi számában Brassó címszó alatt.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2025-ben, 473 évvel az egri diadal után

A természet kalendáriuma

DCXCVI.

   Kedves Olvasóm! Mai levelemet egy helyesbítéssel kell kezdenem. Előbbi levelemben Jakab Sámuel születési helyét helytelenül adtam meg. Geológus, talajkutató barátom nem a kis görgényi faluban, Görgénynádason, hanem a két Küküllőt összekötő dombháton, Szásznádason született. Köszönöm barátaimnak, akik figyelmeztettek tévedésemre.

A szóból lassan kiszárad a lélek.

Sárgul a vers, mint az őszi levél. 

Arcodon a csend rőt gallyakat éget,

és elfújja a világot a szél,

és fújja, fújja, és a semmi terjed,

nyomában özönlik, öl a sötét.

Eltűnnek kötődések és szerelmek,

csak szíved őrzi csillagok neszét.

Gál Éva Emese Szellemőszével indulok november harmadik hetének. A csillagos égtől le a zöld tengermélyig barangolok át néhány évszázadot, meg-megállva egy-egy természettudomány- történeti emléknél, kalapot emelve. Hívlak Téged, kedves Olvasóm, tarts velem!

Elszáll a perc, és megáll minden óra.

Az időből már kihullt a jelen.

A szél egyre a csendet szótagolja,

minthogyha dadogna a végtelen,

és te csak állsz, seholban, itt felejtett

a magából kisodródott világ.

Fáj az üresség igaza: a versek

nem mentették meg a harmóniát,

csak sorra lehulltak velük a tájak.

Az ég a földdel már egybe se kel.

~ Ha szellemed nem része a halálnak,

sehol, a semmiben is kitelel. ~

Biztat valami titokban, sehonnan,

mintha nem száradt volna ki a szó,

s a semmi eltűnik a fehér gyolcsban,

ahogy világot mintáz rá a hó.

Mire e sorok nyomdafestéket látnak nemcsak a fagy, de talán a hó is megérkezik.

A Nap november 21-én lép át a Skorpióból a Nyilas (Sagittarius) udvarába.

Vessünk egy pillantást az égre, e hó közepén, a kora esti szürkületben! Az égbolton délről nyugatra haladva a látóhatár szélén sorakoznak a Szobrász, Vízöntő, Bak, Sas, Hattyú, Lant, Herkules, Sárkány s a Nagy Medve csillagképek. A Nagy Nyári Háromszög csillagai már eltűnőben a nyugati látóhatár felett. Északi irányba a Kis Medve, meg a Sárkány haloványabb csillagait kereshetjük. A Kis Medvét már az ógörögök is nagyra becsülték, hiszen a benne könnyen fellelhető Kis Göncöl szekérrúdjának vége maga a Sarkcsillag – csalhatatlan irányjelző. Ám a Sárkány hosszú testét nehezen lehet azonosítani. Nem csoda, hogy Johannes Hevelius 1690-ben megjelent Uranogrphia (Ég-rajzolat) című művét oly nagy becsben tartották évszázadokon keresztül, hiszen az enciklopédia jellegű, részletes atlasz 56 nagy méretű rézmetszetével összesen 1500 csillag pontos helyét tüntette fel. A csillagképeket mitológiai alakonként ábrázolta. Hevelius atlasza összekapcsolva a tudományos pontosságot a művészettel, maradandó nyomot hagyott a csillagászati ábrázolás történetében.

A csillagászati hónap névadója nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és ógörög hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is. A görög mitológia kentaurjai egy napisteni eredetű, Kentaurosz nevű félistennek és egy thesszáliai kancáknak az ivadékai. Alsótestük ló, felsőtestük ember, és részeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcsességgel megáldott lényeknek írják le őket. Dionüszosz extázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovaspásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban. kentaurosz név lényegében csikóst jelent; kentaó = hajtok, ösztökélek, sarkallok. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a „nesszosz-ingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős (Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz) nevelője. Kheirónt a monda szerint Zeusz az égre emelte halála után, belőle lett a Nyilas csillagkép.

Ősz van, korán sötétül és künn esik.

Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek.

Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,

S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,

Tengerzöld felhők úsznak az égen(...)

Idegen szellem közeleg s tengerzöld

Szőlőfürtöt tart bús arca elé.

– Így indítja Füst Milán az Őszi sötétség versciklusa első darabját, a Nyilas-havát. -

(...)Zúghat a szél most távol temetőknek 

Nedves sírjai közt és távoli erdők

Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.

S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi

Bánat kútja bugyoghat halkan s szüntelenül(…)

(...)S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,

Karcsú égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:

Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora

S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes mellegyümölcse!…

November 21-én, 1923-ban halt meg Budapesten, a trianoni diktátum után elszakítva szülőföldjétől, a parajdi születésű Hankó Vilmos vegyész. A legnagyobb hatású vállalkozása – az Universum évkönyv – megjelentetése és mindamellett, hogy 1894-ben „Egy elfelejtett magyar találmány” című, a Természettudományi Közlönyben megjelent írásában ébresztette fel tetszhalott állapotából Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékét – amelyet a szódavízgyártás első gépe volt, legnagyobb érdeme a Székelyföld című munkája, mely összefoglalta a kor természettudományos ismereteit egész Székelyföldről; 1896-ban jelent meg először.

Még 1877-ben védte meg A Dithio-aethyl-szénsav-sók (Xanthogensavsók) száraz lepárlási terményeiről írt Tudori értekezését Kolozsvárt.

Számtalan cikke közül az utolsót teszem ide: Kováts Mihály, az első rendszeres magyar chemia szerzője (Math. és Természettud. Ért., 1921).

Ha Katalin kopog,

Akkor a karácsony locsog,

Viszont ha Katalin locsog,

Akkor a karácsony kopog.

Alexandriai Szent Katalin vértanú († 305 táján), a középkornak alighanem legtiszteltebb szentje. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta, szeplőtelen”. Katalin legendáját versben az Érsekújvári-kódex, prózában az Érdy-kódex örökített meg.

Katalin napján született 1802-ben Lövétén Andrási István teológus, csillagász. 1827. évi felszentelése után Marosvásárhelyen káplán. 1832-től Gyulafehérváron rektorhelyettes. 1848-ban Bécsben asztronómiát tanul, hazatérése után Kovács Miklós erdélyi püspök a csillagászati obszervatórium csillagászává és segédigazgatójává nevezi ki. Andrási helyreállítja a csillagvizsgálót, rendszeres időmérést és meteorológiai megfigyeléseket végez. 1850-től a Batthyáneum könyvtár igazgató-könyvtárőre lett.

November 25-én, 1816-ban született Lewis Morris Rutherfurd amerikai csillagász is. Európai tanulmányai után 1856-ban New Yorkban saját obszervatóriumot hozott létre. A fényképezés csillagászatban történő alkalmazásának elősegítésére speciális objektívet tervezett. A csillagok színképének felvételére alkalmas optikai rácsot készített, mellyel a csillagok színképét tudta meghatározni. 1863-ban Ő osztályozta először színképek alapján a csillagokat. A Holdon egy kráter őrzi nevét.

November 25-én, 1926-ban, született Nyárádszentannán Molnár Vince orvos, igazságügyi orvostani szakember, képzőművész. Példaképe annak az orvostudornak, aki egész életében tudománynépszerűsítő tevékenységével a közjót szolgálta. A középiskolát a Református Kollégiumban végzett Marosvásárhelyen 1947-ben, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1953-ban. Itt kezdte pályáját az igazságügyi orvostani tanszéken. 1968-tól az orvostudományok doktora. Húsz éven át a marosvásárhelyi Népi Egyetem előadója. Szakközleményei hazai szaklapokban (Rezervista Medicina – Orvosi Szemle, Problematika de medicina legalább şi kriminalista), valamint külföldi szaklapok (Acta MorphoLogica Demencia Instrumentum Hungaricum, Dermatológia News Bulletin) hasábjain jelentek meg. Ismeretterjesztő cikksorozatai jelentek meg a Vörös Zászlóban, a Népújságban és az Új Életben. 1984-ben jelent meg Kolozsváron tudománynépszerűsítő műve, a Humángenetika a gyakorlatban. Mint képzőművész számtalan tárlaton volt jelen festményeivel és gyökérszobraival. Jó lenne, ha e tevékenységének is nyoma maradna: egy teljes élet lenyomata így lenne valóban teljes...

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2025-ben, Nyilas havának kezdetén

A természet kalendáriuma

DCLXXXIII.

A Perseidák meteorraj nemrég keresztezte Földünk égi útját: a nyár leglátványosabb csillaghullásának vége. De az éjszakai égbolt augusztus közepén nemcsak a Perszeidáktól izgalmas. A még szunnyadó Nap és a fogyó Hold-sarló között félúton, a hajnali égen a Vénusz és a Jupiter látványosan közelít egymáshoz.

Minden kaland lényege, hogy végül hazatalálj. – E szavakkal lépett újra magyar földre a harmadik magyar űrhajós, Kapu Tibor.- Egy kis ország is alkothat nagyot a tudomány legnagyobb kihívásai közepette. - tette még hozzá. 

Augusztus 22. az Oroszlán havának farka. Az ókori népeknél az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, s nem csak helyet kapott a Zodiákus csillagképei között, de ő az Állatöv királya.

Ám Az állatkertben sínylődő oroszlán csupán rab.

Szűk palotáddal szemben meg-megállva,

Elnézem olykor szenvedésedet,

Állatvilág nemes, fogoly királya!

Amint szabadulásod keresed.

Jársz kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,

Fürkészve egyre a nyílásokon,

Mint befogott ló a száraz malomban,

Nem tudva megnyugodni sorsodon.

Vajda János elmélkedett eképp Kiss József lapjában, A Hétben 1892-ben közölt versében.

Vigasztalódjál...! itt e földi létben

Megannyi élők mind rabok vagyunk.

Mint neked itt a vég, nekünk meg éppen

A végtelenség gyötri bús agyunk.

Gyorsabban, mint te ádáz börtönödnek

Rázod kérlelhetetlen rácsait,

Képzelmem rezgő szárnyai verődnek

A halovány tejút határáig.

És még azon túl, messze, mondhatatlan

Távolságok felé röppenve el,

Kérdéseimre, hol a vég azokban?

Kétségbeejtő némaság felel(...)

Majd három fertály évszázadnyi idő elteltével, 1960-ban, így visszhangozza gondolatait a 33 évvel ezelőtt, 1992. augusztus 23-án a hallhatatlanság végtelenjébe költözött Székely János az Örök csillagfényben.

Sutácska békák ugráltak körül,

Amíg az éjben bandukoltam lassan.

Léptem vigyáztam. Sejtelmem se volt,

Mi történik a felleges magasban.

De ág reccsent, s én felkaptam fejem.

Tágult a köd s a ritka lombok rése,

S megcsapkodott és megsimogatott

A csillagtengerek hullámverése.

A csillagok, a messzi csillagok

Kutattak rést, hogy lépteim kilessék.

S megnyílt a rés, s a körtefák alá

Beszivárgott a teljes végtelenség:

Beszivárgott a furcsa gondolat,

Hogy bárhová is jutnék a világban,

Akármi messze, látnom kellene,

Hogy még mindég és mindenütt világ van,

S nincs benne vég – de kezdet sincs sehol,

Nincs hátra és előre, nincs le és föl,

És mindenütt a közepén vagyok,

És nem juthatok ki a közepéből.

(..)De most egészen felszakadt a köd,

S odébb vonult a kései vidékről. -

Kibújt a hold, s egy újabb gondolat

Szivárgott föl az ősi televényből.

Egy gondolat, hogy kár bevallanom

Ketrec-lebíró vágyaim parancsát,

Hisz ez a ketrec: maga a világ!

És rabja lenni: maga a szabadság.

(...)S míg így töprengtem, elfogyott a domb

Alólam, és az országútra értem.

Lőcslábú ökrök ballagdáltak ott

A csillagfényben, lomhán és kimérten.

Oly végzetes és olyan megható

Szemmel, mint némely dolgos emberé,

Egy ismeretlen terhet vittek ők

Egy ismeretlen, messzi cél felé.

(...)Jobb volna tán tudatlan tengenem

És ballagnom a nyárutói ködben.

Semmint örökkön itt töprengenem

Börtönhazámban, világbörtönömben.

(...)Mennék, amerre húznak-hajtanak,

S megállnék, ha társam is megállt…

S nem várnám úgy és nem félném a nagy

Börtönnyitó és sírcsukó halált.

Augusztus 24-én lesz 48 éve, hogy Kós Károly is elindult a végtelenség csillagösvényén.

1928 augusztus 31-én költözködtünk ...Marosvécs szép fekvésű,eléggé rendezett község volt ...A ref. iskola építése megszavazva, de egyelőre egy istállóból alakított gerendaépületben, feltámasztott menyezettel működött. Nem tudom minek köszönhette, hogy eddig is megtűrték ...1928 szeptemberében Kós Károly ingyen elkészítette az iskola tervrajzát és a(z építkezés) költségvetését. A tervrajzot személyesen vittem be Vásárhelyre ...A következő őszre az iskola felépült. Úgy nézett ki mint egy kastély.- olvasom Kiss Lajos nagyapám, a (többek között) vécsi református kántortanító emlékirataiban az 1928-as esztendőről. Arról az 1928-as esztendőről, aminek májusában megjelent volt az Erdélyi Helikon első száma; ennek volt első felelős szerkesztője Kós Károly. Arról a Marosvécsről van szó, ahol 1926 júliusában először ültek össze az erdélyi írók Trianon után Kemény János vendégszerető kastélyában.

Igen. Mindig ide térünk vissza, a traszilván hőskölteményhez. Kós Károly transzilvanizmusát ma sem engedik kibontakozni, s csak ábránd egy olyan ország, ahol három nyelven, négy nyelven, öten beszélnek az emberek egymással és mindenki egyenlő. Neki, a Varjúvár és az állatkerti Főpavilon, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum és az óbudai református parókia építőjének címezte Áprily Lajos a legerdélyibb verset, mit valaha is leírtak, a Tetőnt:

Tekintetem szárnyat repesve bontott,

Átöleltem a hullám-horizontot

S tetőit, többet száznál és ezernél -

S titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély.

96 évvel ezelőtt, 1929. augusztus 25-én született egykori barátom Kiss Elemér matematikus, tudománytörténész, az MTA külső tagja. A Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnökére ez alkalommal csupán mint Bolyai-kutatóra emlékeztetek két nagyívű dolgozatával: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából, és az Oláh-Gál Róberttel közösen megírt Újabb fejezetek Bolyai János életművéből.

A magyar t. akadémia nyelv- és széptudományi osztályának hétfőn este érdekes ülése volt. A terem (...)zsúfolásig telve volt, az akadémikusok máskor gyéren betöltött székein is nem kevesebb mint hatvanöt tag foglalt helyet, közöttük Haynald érsek, Jókai Mór, s mások, kik csak ritka alkalommal láthatók az akadémia üléstermében. Ez érdekeltséget Szarvas Gábornak ez alkalomra bejelentett válasza keltette fel, melyben védelmére kelt az általa képviselt nyelvtisztító iránynak Fogarasi és Toldy Ferencz utóbbi támadásaival szemben. 

– Idézem a Vasárnapi Újság, 1875. március 25-i számából. -

(...)Jókai Mórt mint regényírót érdekli, hogy hogy a késő ivadék megfogja-e érteni, amit irt, vagy sem.

Végül (...)néhány folyó ügy intéztetett el. A titkár sajnálattal említi, hogy Kriza „Vadrózsák" második kötetéhez csak az anyag van együtt, de rendezve és magyarázatokkal ellátva még nincs. Végül Jókai Mór kérte ki az akadémia ajánlását László Mihály részére, ki nyelvészeti, népköltészeti és régészeti tanulmányok végett a bukovinai csángó-magyarok közé indul.

De ki is volt a mára elfeledett László Mihály? – Író, gimnáziumi tanár. Istensegítsen született, 176 évvel ezelőtt, 1849. augusztus 26-án. 1875-ben végül is a kormány küldötteként a bukovinai székelyek állapotát mérte fel. 1876-tól tanár a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumnál. Alapító tagja a Petőfi Társaságnak 1876-ban. Az első volt, aki felhívta az ország figyelmét a csángóügyre.

(...)munkásságának eredménye volt a székelyek Al-Duna mellé telepítése, amelynek gondolatát ő tartotta életben a magyar közvéleményben. A csángó bizottság, amelynek titkára volt, kezdeményezte az erdélyi telepek létrehozását is. A távlati cél az lett volna, hogy a moldvai csángókat is hazatelepítsék, de ez nem valósult meg. - írja Szőts Zoltán történész.

A földrajzi szakíró tájleíró vénáját idézem ide az 1871-ben a Vasárnapi Újságban megjelentEgy törpe falu című rajzolatából.

(...)magában a kis Bukovinában, melynek alig van félmillió lakosa, majdnem tízféle nép lakik: u. m. németek, betelepített svábok, zsidók, lengyelek, magyarok, oláhok, csehek, rusznyákok, lipovánok stb., egymástól szétszórva... A városokat többnyire németek, zsidók és lengyelek lakják; a svábok és magyarok csinos falvakkal bírnak. Az oláhoknak itt-ott nagy helységeik vannak, de rendetlenek és piszkosak; a lipován faluk tiszták, hanem kicsinyek. Csak a rusznyákok vonultak a hegyek közé, s pásztorkodással töltik életüket.

Ebben a kis országban van egy híres helység Bosszáncs, más néven „törpe falu.” Csodálatos egy hely, minden ember emlegeti, s mindenki mesét csinál róla. Egy hosszú, széles völgyben fekszik, beláthatatlan gyümölcsös erdőség közt, melyet meredek, kopasz hegyek környeznek. És e gyümölcsös erdőségben szétszórtan, elbújva állanak a házikók, mint valami gyíklakok. A fáktól annyira el vannak födve, hogy csak kutatva lehet reájuk akadni.

(...)Órákat töltöttem a regényes völgyben, melynél szebbet isten ege alatt kivárni sem lehet. A nap melegen sütött, s olyan nyugodt csöndes élet terült el a völgy felett, mintha egy lélek sem laknék benne. Csak a harangszó csengése, mely rezegve hatolt át a fák lombjai közt, mutatta, hogy itt emberek laknak, hirdetve nekik a békét és csöndet. Volt valami elragadó, s képzelem-feszítő abban a harangcsengésben! (...)Aztán madárdal is van itt, a csattogó csalogánytól le a kakukkig. Már hajnalban megkezdik dalaikat, s mire a nap felkel, a madarak dala egy harmóniába olvadva, mint angyalok kara zengi át az erdős völgyet. Itt nem pusztítja senki őket, mert nem tudják, hogy azokért még drága pénzt is lehetne kapni. A falut kerítő kopasz hegyekről a legszebb kilátás tárul a szem elé; erdő erdőt ér, s völgy völggyel ölelkezik.

E bukolikus tájból kikászálódva, maradva kiváló tisztelettel, kanyarítom e heti sétánk végére a pontot.

Kiss Székely Zoltán                                                      Kelt 2025-ben, Oroszlán-hó utolsó napján

katt a keretre > Te__Kal__666.docx