.

Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Kiss Székely Zoltán blogja

született 1951. január 3-án, Marosvásárhelyen.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat. 

A természet kalendáriuma

DCLXXXIV.

Az alkony tarlón didereg,

amint a dombról lepereg.

Tücsök hangja sír a csendbe.

Sóhajt az ég végtelenje.   

Olyan messze száll a lelkem,

hova madárszárny se reppen,

hol az idő kűllő-hegyén

dallá ötvöződik a fény.  

Hullnak pengve csillagszikrák.

Homlokomat béborítják.

Kezem szívem fölé téved.

Ott érzem a mindenséget.

Csillagszikrák zenéje. Horváth István Ózdot idéző versével indulok, ha nem is a végtelent, de a véges múlt természettudományos emlékeit felderíteni így augusztus végén. Kedved ha engedi, tarts velem, kedves Olvasóm!

218 évvel ezelőtt, 1807. augusztus 31-én, halt meg Andrád Sámuel orvos. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult. Bécsben orvosi oklevelet szerzett, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot Gyarmathi Sámuel barátja társaságában. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Latinul és magyarul verselt. Számos anekdotát ő jegyzett fel először irodalmunkban, könyve az első magyar anekdotagyűjtemény. (Elmés és mulatságos rövid anekdoták, Bécs, 1789–90; A Kriterion adta ki újra 1988-ban.) Természettudományos érdeklődését a Bécsben 1793-ban kiadott Legelső virágos kert című munkája is bizonyítja.

(...)augusztus utolsó vasárnapján – az idén éppen 31-én – ünnepeljük magyarnyelvű református egyházunkban az „újzsenge”, illetve az „újkenyér” gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapok című művében.

A hétfő már szeptemberé.

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt (septem = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a hepo igéből eredt, amelynek jelentése: ujjal rámutatva követni, üldözni valakit. Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes.

Szeptembert repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíborruha – Cesare Ripa magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai.

A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje. – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban.

Olyan lesz egész szeptember,

milyen idő jön Egyeddel.

Szent Mihály hava elsején Egyeddel kezdődik. A népi regulában némi valóságmagot vélünk felfedezni. Hiszen ha nem is elsejével, de a hónapváltás körüli időjárás már koraőszre készít.

De azt is mondják, hogy

Egyed ha fenn hordót görget,

Jól terem jövőre földed.

No ebben már semmi ráció nincsen.

Egyed (latin Aegidius, francia Gilles) a középkor népszerű szentje. Való életéről keveset tudunk. Görög származású bencés rendi szerzetes volt, aki Provence-ban, Arles környékén remetéskedett, majd ugyanitt monostort alapított, amelynek ő volt első apátja (†725 körül). Nálunk sok templomot és monostort szenteltek neki, így a Szent László alapította somogyvári apátságot (1091), és a garamszentbenedeki apátság plébániatemplomát (1209).

Egyed elsősorban a koldusok, a nyomorékok és leprások védőszentje volt, de a szoptató anyák is kérték közbenjárását.

2017. szeptember második napján hunyt el Nicolaas Bloembergen holland származású amerikai fizikus. A II. világháború után 1945-ben a Harvard Egyetemen részt vett az első mágneses magrezonancia-készülék kifejlesztésébe. A 60-as években mikrohullámú spektroszkópiával foglalkozott. 1981-ben Arthur Leonard Schawlow-val együtt tüntették ki a fizikai Nobel-díjjal a lézerspektroszkópia kifejlesztéséért.

Szeptember 3-án született 1869-ben, Ljubljanában Fritz Pregl osztrák vegyész. 1912-ben már megbízhatóan mérte a mindössze 7-13 milligrammnyi kiindulási anyag C-, H-, N- és S-tartalmát. Mikromódszereket fejlesztett ki az atomcsoportok mérésére. 1923-ban Nobel-díjjal tüntették ki a szerves vegyületek mikroanalitikai módszereinek kidolgozásáért.

Ugyanezen a napon, 1905-ben született Carl David Anderson, a California Institute of Technology kísérleti fizikusa, itt dolgozott 1991-ben bekövetkezett haláláig. 1927-től a röntgensugarak által keltett fotoelektronokkal foglalkozott. 1930-ban kezdte meg a gamma-sugárzás és a kozmikus sugárzás vizsgálatát mágneses térbe helyezett ködkamra segítségével. 1932-ben gamma-besugárzással elektron-pozitron párkeltést hozott létre, így felfedezte a pozitront, amelynek létezését Paul Dirac jósolta meg 1928-ban. 1936-ban egy másik elemi részecskét, a mü-mezont, fedezete fel. A pozitron felfedezéséért ugyanebben az évben – a kozmikus sugárzás felfedezőjével, az osztrák Victor Francis Hess-szel, megosztva – Nobel-díjat kapott. A II. világháború alatt rakétatechnikai kutatásokat végzett. És csak 1976-ban lett professzor emeritus saját egyetemén...

Szeptember 3-i születésű Gerald Neugebauer csillagász is. 1932-ben látta meg a napvilágot Göttingenben. A Cornell Egyetemen tanult fizikát, majd 1960-ban a California Institute of Technology-n doktorált, ahol később a fizika professzora lett. 1980 és 1994 között a Palomar Obszervatórium igazgatója volt. Az infravörös csillagászat egyik megalapítójaként vezető szerepet játszott a bolygók, a csillagok, a Tejútrendszer és más galaxisok földi és műholdas vizsgálataiban. Robert Leightonnal elkészítették az égbolt első teljes infravörös térképét. Jelentős szerepe volt a Hawaii szigetén felállított Keck Obszervatórium létrehozásában is. A Mauna Kea vulkán tetején, 4194 méteres tengerszint feletti magasságon – ott ahová ritkán hatolnak fel fellegek – álló kettős tükörtávcsöves obszervatórium a harmadik legnagyobb a világon.

Szeptember 4. Rozáliáé.

Rozália nevének viselőjét megoltalmazza

minden bajtól, járványos betegségtől.

– így a bájos népi jóslás. Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek hazai védőszentje.

Szeptember 4-én, 1948-ban, született Horváth Antal szőlész. Európai szőlőfajták keresztezésével sikerült új fajtákat előállítania. Az elsők között hívta fel a figyelmet az országban a filoxéra veszedelemre. Összegyűjtötte a Krím és Gibraltár közötti európai szőlőfajtákat és azokat fajtahitelesen fenntartotta. Nagy része volt a filoxéra-vész utáni pécsi szőlőrekonstrukcióban, ezen a téren európai hírnévre tett szert.

E napon született, 1913-ban, Gyergyóalfaluban Székely Károly kutató orvos. Kanyargós életút az övé. A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1931-ben. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem német–angol szakos hallgatójaként kezdte, a fizika–kémia szakon folytatta, végül az Orvosi Karon végezte el az I. évet. 1935-ben a iaşi-i Kogălniceanu Egyetem Orvosi Karán iratkozott be a II. évre. Még abban az évben fölvették a szövettani tanszékre önkéntes, majd 1939-ben díjas gyakornoknak. 1940-ben átiratkozott a Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karára, ahol 1942-ben megszerezte az orvosi oklevelet. 1940–44 között ugyanott a szövettani és fejlődéstani tanszék gyakornoka, majd tanársegédje. 1944–45-ben frontszolgálatot teljesített az orosz hadszíntéren. Hadifogságba került, ahol tábori orvosi munkát végzett. Hazatérve, 1947-től az OGYI Orvosi Karán a szövettani és fejlődéstani tanszéken adjunktus, 1948-tól a biológiai tanszéken előadótanár, 1952-től tanszékvezető professzor. E tisztséget nyugdíjazásáig (1977) látta el, ezt követően konzultáns professzor, doktorátusvezető. Az 1948–49-es tanévben a Közegészségtani Kar dékánja, 1951–52-ben rektor; 1949-től 1972-ig az Orvostudományi Akadémia marosvásárhelyi kutatóállomásának munkatársa is. Kutatási területe az embriológia-hisztogenézis, hisztokémia, genetika, növényélettan. Nevét a Székely–Goldner-féle hármas festés korán ismertté tette. Eredményeit hazai és külföldi szaklapokban közölte.

Mai kódorgásunk befejezve térek vissza a Nyárád mentére Jánosházy György Valahol van egy ház című versével – 1994-ben jelent meg a Népújság Múzsa mellékletének 135. számában.

Valahol susmogó patakban

falánk balinok is dalolnak,

tükrén a horog visszapattan,

rá hűvös égerek hajolnak.

Mellette tiszta, kicsi ház van,

boldog tűnődés menedéke:

a kaptár zsong csak nyári lázban,

a lugasok közt ősi béke. 

a szőlő őrzi még a Rendet,

nem fojtják mérges gyári párák,

indái kék fürtöt teremnek,

hegyi szellőket hoz a Nyárád,

s borókaillattal betetten

Istenhez emelem a lelkem.

                                                               Maradok kiváló tisztelettel:  Kiss Székely Zoltán

Kelt 2025-ben, augusztus végén

A természet kalendáriuma

DCLXXXIII.

A Perseidák meteorraj nemrég keresztezte Földünk égi útját: a nyár leglátványosabb csillaghullásának vége. De az éjszakai égbolt augusztus közepén nemcsak a Perszeidáktól izgalmas. A még szunnyadó Nap és a fogyó Hold-sarló között félúton, a hajnali égen a Vénusz és a Jupiter látványosan közelít egymáshoz.

Minden kaland lényege, hogy végül hazatalálj. – E szavakkal lépett újra magyar földre a harmadik magyar űrhajós, Kapu Tibor.- Egy kis ország is alkothat nagyot a tudomány legnagyobb kihívásai közepette. - tette még hozzá. 

Augusztus 22. az Oroszlán havának farka. Az ókori népeknél az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, s nem csak helyet kapott a Zodiákus csillagképei között, de ő az Állatöv királya.

Ám Az állatkertben sínylődő oroszlán csupán rab.

Szűk palotáddal szemben meg-megállva,

Elnézem olykor szenvedésedet,

Állatvilág nemes, fogoly királya!

Amint szabadulásod keresed.

Jársz kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,

Fürkészve egyre a nyílásokon,

Mint befogott ló a száraz malomban,

Nem tudva megnyugodni sorsodon.

Vajda János elmélkedett eképp Kiss József lapjában, A Hétben 1892-ben közölt versében.

Vigasztalódjál...! itt e földi létben

Megannyi élők mind rabok vagyunk.

Mint neked itt a vég, nekünk meg éppen

A végtelenség gyötri bús agyunk.

Gyorsabban, mint te ádáz börtönödnek

Rázod kérlelhetetlen rácsait,

Képzelmem rezgő szárnyai verődnek

A halovány tejút határáig.

És még azon túl, messze, mondhatatlan

Távolságok felé röppenve el,

Kérdéseimre, hol a vég azokban?

Kétségbeejtő némaság felel(...)

Majd három fertály évszázadnyi idő elteltével, 1960-ban, így visszhangozza gondolatait a 33 évvel ezelőtt, 1992. augusztus 23-án a hallhatatlanság végtelenjébe költözött Székely János az Örök csillagfényben.

Sutácska békák ugráltak körül,

Amíg az éjben bandukoltam lassan.

Léptem vigyáztam. Sejtelmem se volt,

Mi történik a felleges magasban.

De ág reccsent, s én felkaptam fejem.

Tágult a köd s a ritka lombok rése,

S megcsapkodott és megsimogatott

A csillagtengerek hullámverése.

A csillagok, a messzi csillagok

Kutattak rést, hogy lépteim kilessék.

S megnyílt a rés, s a körtefák alá

Beszivárgott a teljes végtelenség:

Beszivárgott a furcsa gondolat,

Hogy bárhová is jutnék a világban,

Akármi messze, látnom kellene,

Hogy még mindég és mindenütt világ van,

S nincs benne vég – de kezdet sincs sehol,

Nincs hátra és előre, nincs le és föl,

És mindenütt a közepén vagyok,

És nem juthatok ki a közepéből.

(..)De most egészen felszakadt a köd,

S odébb vonult a kései vidékről. -

Kibújt a hold, s egy újabb gondolat

Szivárgott föl az ősi televényből.

Egy gondolat, hogy kár bevallanom

Ketrec-lebíró vágyaim parancsát,

Hisz ez a ketrec: maga a világ!

És rabja lenni: maga a szabadság.

(...)S míg így töprengtem, elfogyott a domb

Alólam, és az országútra értem.

Lőcslábú ökrök ballagdáltak ott

A csillagfényben, lomhán és kimérten.

Oly végzetes és olyan megható

Szemmel, mint némely dolgos emberé,

Egy ismeretlen terhet vittek ők

Egy ismeretlen, messzi cél felé.

(...)Jobb volna tán tudatlan tengenem

És ballagnom a nyárutói ködben.

Semmint örökkön itt töprengenem

Börtönhazámban, világbörtönömben.

(...)Mennék, amerre húznak-hajtanak,

S megállnék, ha társam is megállt…

S nem várnám úgy és nem félném a nagy

Börtönnyitó és sírcsukó halált.

Augusztus 24-én lesz 48 éve, hogy Kós Károly is elindult a végtelenség csillagösvényén.

1928 augusztus 31-én költözködtünk ...Marosvécs szép fekvésű,eléggé rendezett község volt ...A ref. iskola építése megszavazva, de egyelőre egy istállóból alakított gerendaépületben, feltámasztott menyezettel működött. Nem tudom minek köszönhette, hogy eddig is megtűrték ...1928 szeptemberében Kós Károly ingyen elkészítette az iskola tervrajzát és a(z építkezés) költségvetését. A tervrajzot személyesen vittem be Vásárhelyre ...A következő őszre az iskola felépült. Úgy nézett ki mint egy kastély.- olvasom Kiss Lajos nagyapám, a (többek között) vécsi református kántortanító emlékirataiban az 1928-as esztendőről. Arról az 1928-as esztendőről, aminek májusában megjelent volt az Erdélyi Helikon első száma; ennek volt első felelős szerkesztője Kós Károly. Arról a Marosvécsről van szó, ahol 1926 júliusában először ültek össze az erdélyi írók Trianon után Kemény János vendégszerető kastélyában.

Igen. Mindig ide térünk vissza, a traszilván hőskölteményhez. Kós Károly transzilvanizmusát ma sem engedik kibontakozni, s csak ábránd egy olyan ország, ahol három nyelven, négy nyelven, öten beszélnek az emberek egymással és mindenki egyenlő. Neki, a Varjúvár és az állatkerti Főpavilon, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum és az óbudai református parókia építőjének címezte Áprily Lajos a legerdélyibb verset, mit valaha is leírtak, a Tetőnt:

Tekintetem szárnyat repesve bontott,

Átöleltem a hullám-horizontot

S tetőit, többet száznál és ezernél -

S titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély.

96 évvel ezelőtt, 1929. augusztus 25-én született egykori barátom Kiss Elemér matematikus, tudománytörténész, az MTA külső tagja. A Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnökére ez alkalommal csupán mint Bolyai-kutatóra emlékeztetek két nagyívű dolgozatával: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából, és az Oláh-Gál Róberttel közösen megírt Újabb fejezetek Bolyai János életművéből.

A magyar t. akadémia nyelv- és széptudományi osztályának hétfőn este érdekes ülése volt. A terem (...)zsúfolásig telve volt, az akadémikusok máskor gyéren betöltött székein is nem kevesebb mint hatvanöt tag foglalt helyet, közöttük Haynald érsek, Jókai Mór, s mások, kik csak ritka alkalommal láthatók az akadémia üléstermében. Ez érdekeltséget Szarvas Gábornak ez alkalomra bejelentett válasza keltette fel, melyben védelmére kelt az általa képviselt nyelvtisztító iránynak Fogarasi és Toldy Ferencz utóbbi támadásaival szemben. 

– Idézem a Vasárnapi Újság, 1875. március 25-i számából. -

(...)Jókai Mórt mint regényírót érdekli, hogy hogy a késő ivadék megfogja-e érteni, amit irt, vagy sem.

Végül (...)néhány folyó ügy intéztetett el. A titkár sajnálattal említi, hogy Kriza „Vadrózsák" második kötetéhez csak az anyag van együtt, de rendezve és magyarázatokkal ellátva még nincs. Végül Jókai Mór kérte ki az akadémia ajánlását László Mihály részére, ki nyelvészeti, népköltészeti és régészeti tanulmányok végett a bukovinai csángó-magyarok közé indul.

De ki is volt a mára elfeledett László Mihály? – Író, gimnáziumi tanár. Istensegítsen született, 176 évvel ezelőtt, 1849. augusztus 26-án. 1875-ben végül is a kormány küldötteként a bukovinai székelyek állapotát mérte fel. 1876-tól tanár a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumnál. Alapító tagja a Petőfi Társaságnak 1876-ban. Az első volt, aki felhívta az ország figyelmét a csángóügyre.

(...)munkásságának eredménye volt a székelyek Al-Duna mellé telepítése, amelynek gondolatát ő tartotta életben a magyar közvéleményben. A csángó bizottság, amelynek titkára volt, kezdeményezte az erdélyi telepek létrehozását is. A távlati cél az lett volna, hogy a moldvai csángókat is hazatelepítsék, de ez nem valósult meg. - írja Szőts Zoltán történész.

A földrajzi szakíró tájleíró vénáját idézem ide az 1871-ben a Vasárnapi Újságban megjelentEgy törpe falu című rajzolatából.

(...)magában a kis Bukovinában, melynek alig van félmillió lakosa, majdnem tízféle nép lakik: u. m. németek, betelepített svábok, zsidók, lengyelek, magyarok, oláhok, csehek, rusznyákok, lipovánok stb., egymástól szétszórva... A városokat többnyire németek, zsidók és lengyelek lakják; a svábok és magyarok csinos falvakkal bírnak. Az oláhoknak itt-ott nagy helységeik vannak, de rendetlenek és piszkosak; a lipován faluk tiszták, hanem kicsinyek. Csak a rusznyákok vonultak a hegyek közé, s pásztorkodással töltik életüket.

Ebben a kis országban van egy híres helység Bosszáncs, más néven „törpe falu.” Csodálatos egy hely, minden ember emlegeti, s mindenki mesét csinál róla. Egy hosszú, széles völgyben fekszik, beláthatatlan gyümölcsös erdőség közt, melyet meredek, kopasz hegyek környeznek. És e gyümölcsös erdőségben szétszórtan, elbújva állanak a házikók, mint valami gyíklakok. A fáktól annyira el vannak födve, hogy csak kutatva lehet reájuk akadni.

(...)Órákat töltöttem a regényes völgyben, melynél szebbet isten ege alatt kivárni sem lehet. A nap melegen sütött, s olyan nyugodt csöndes élet terült el a völgy felett, mintha egy lélek sem laknék benne. Csak a harangszó csengése, mely rezegve hatolt át a fák lombjai közt, mutatta, hogy itt emberek laknak, hirdetve nekik a békét és csöndet. Volt valami elragadó, s képzelem-feszítő abban a harangcsengésben! (...)Aztán madárdal is van itt, a csattogó csalogánytól le a kakukkig. Már hajnalban megkezdik dalaikat, s mire a nap felkel, a madarak dala egy harmóniába olvadva, mint angyalok kara zengi át az erdős völgyet. Itt nem pusztítja senki őket, mert nem tudják, hogy azokért még drága pénzt is lehetne kapni. A falut kerítő kopasz hegyekről a legszebb kilátás tárul a szem elé; erdő erdőt ér, s völgy völggyel ölelkezik.

E bukolikus tájból kikászálódva, maradva kiváló tisztelettel, kanyarítom e heti sétánk végére a pontot.

Kiss Székely Zoltán                                                      Kelt 2025-ben, Oroszlán-hó utolsó napján

A természet kalendáriuma

DCLXXVIII.

Nyári, rekkenő meleg

Elbújok előled.

Lombjai közé megyek

Sátoros erdőnek (...)

... mint Munkácsy Mihály Parkban-jában a gyerek... 

Fák között és fák alatt

Beh vidám az élet.

Nyúl szalad, virág fakad,

Zeng a lombon ének (...)

Reviczky Gyula Erdei dalával indulok e heti sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves olvasóm!

Vadvirágokat szedek

S kötözöm füzérbe.

Vagy a fűben heverek,

S felnézek az égre.

S haja hopp!

A madárral dalolok…

Szép világ te, jó napot!

E héten első természettudomány-történeti megállónk 1930. július 19. E napon temették a szegedi református temetőbe a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó, a szegedi utód-egyetem első belgyógyász-professzorát, id. Jancsó Miklóst. Kolozsvárt 1892-ben avatták orvosdoktorrá. 1893-tól a kolozsvári belgyógyászati klinikán dolgozott. 1911-ben tanszékvezetői megbízást kapott, melynek haláláig eleget tett. Kutatási területe a malária kórokozójára és a gümőkór bacilus vizsgálatára terjedt ki.

Jaj neked kánikula,

Ha Illés próféta a nyakadat megmossa.

Július 20, Illés napja, amúgy negyvenes nap a népi időjóslásban.

A bibliai Illés történetében történelem és mítosz keveredik. A zsidók Illést a Messiás hírnökeként várták. Eredetileg az évről évre eltávozó és visszavárt napistent jelképezte. A próféta napisteni múltja kitetszik a kalendáriumból is. Az Illés mennybemenetelét követő harmadik napon a Nap saját égi házába, az Oroszlán jegyébe lép. Ő és a görög Héliosz napisten rokonok. Mint Illés, Héliosz is tüzes szekéren utazott. A harci szekér persze nemcsak a Nap utazóalkalmatossága volt. A kocsizó népek körében minden megszemélyesített égi jelenés hasonló kiváltságnak örvendett.

Az ókorban a Nap július 21-23 közt lép az Oroszlán csillagképbe. Ekkor még az oroszlán Dél-Európától Indiáig mindenütt nagy számban élt. Oroszlánt ölni a férfiasság próbája volt, de a fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Eurázsiai kipusztulta előtt, mint a királyok állata és az állatok királya, jelképpé nőtt az aranysörényű ragadozó: a nap jelképévé. Mint ilyen a közelmúlt népművészetében is jelen van, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha.

Hogy az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, helyet kapott a Zodiákus csillagképei között is. Az Oroszlán csillagképet az Állatöv „királyának” tekintették. Legfényesebb csillaga, mely a nappályán trónol, a Regulus, a „Királyfi” csillag.

     Az aratás

nem ismeri az érzelmességet,

de valami sajátságos ima leng

a földnek hajló kalászok felett.

Olvadt ólomként csillog a forró levegő.

Fürjcsirke szalad a kombájnvas előtt.

Állán a traktorosnak ütemesen

cseppen a verejték,

és a zsákoló izmai sajogva regisztrálják:

máma ez volt az ötvenedik zsák.

Kenyérszagú a föld lehelete.

Eszembe jut a nagyanyám szava,

mit a leejtett kenyérre mondott:

„Vedd fel, nanyójé, vedd fel s csókold meg.

Áldás az, s mennyi emberi munka

van az egyetlenegy falásban is!“

A fürjcsirkével fut tova a nyár

a zakatoló kombájnvas előtt,

s holnap tarlókon fütyörész a szél.

Kenyérszagú a föld leheletével, Horváth István szavaival lépek tovább az időben.

Egészen 1738 júliusának 21. napjáig. Akkor temették Nagyszebenben Borosnyai Nagy Márton orvost. Gróf Teleki József pártfogásával került a hallei egyetemre, s ott szerzett doktori oklevelet. Disszertációjában az emberi léleknek a testre gyakorolt hatásáról írt 1718-ban: Dissertatio iuaug. medica de potentia animae humanae in corpus organicum sibi junctum. Visszatérve, Kercisórán telepedett le Teleki Józsefnél, családi és uradalmi orvosa volt. S botanikára, a scientia amabilis-ra oktatta a gróf feleségét, Bethlen Katát. 1732-ben az erdélyi gubernium főorvosává nevezték ki. Sokat dolgozott az 1738-as pestisjárvány elfojtásán, de végül ő is áldozatául esett a járványnak. Könyvtárát és növénygyűjteményét testvére, Borosnyai Zsigmond a nagyenyedi Bethlen-kollégiumnak adományozta.

Június 21-én, 2006-ban költözött csillagai közé Pál Árpád matematikus is. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán végzi 1952-ben. A moszkvai Lomonoszov Egyetem Matematika-Mechanika Karán szerzett doktori címet 1957-ben, az Astraea kisbolygó analitikus mozgáselmélete című doktori értekezése sikeres megvédése után. A Bolyai Tudományegyetemen, majd a Babeş-Bolyai Egyetemen előadótanár. Kutatásai a kisbolygók mozgását leíró differenciálegyenletekkel kapcsolatosak. Vezetése alatt Kolozsváron jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s 1977-ben felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a Botanikus Kert déli sarkában. Bolyai János – az ember és a tudós című emlékezése 1992-ben jelent meg. Az Európai Csillagászati Társaság egyik alapítója, a Nemzetközi Csillagászati Unió tagja. A 257005 számú kisbolygó az ő nevét viseli: Arpadpal.

1936. július 21-én született Kisgyörgy Zoltán geológus, helytörténész. A Bolyai Tudományegyetem geológia–földrajz szakát 1957-ben végezte el. Tanár Ozsdolán és Apácán, majd az erdővidéki szénbányák geológusa. Geológiai, bányaföldtani, őslénytani, barlangtani és vízföldrajzi szakdolgozatai a Földtani Közlöny, Karszt és Barlang, Aluta, Revista Minerilor, Acta Hargitensia szaklapokban jelentek meg. Székelyföld hasznosítható ásványi kincseinek, az ásványvizek és mofettagázok mint természetes gyógytényezők kutatása mellett érdeklődése kiterjedt az ipar- és tudománytörténet, turisztika, hely- és művelődéstörténet és a népművészet tárgyköreire is. Több mint kétszáz ilyen jellegű írása, cikke és tanulmánya hazai és külföldi magyar újságok és folyóiratok oldalain látott napvilágot. Közkedveltek a Megyei Tükörben közölt helytörténeti cikksorozatai. Több, Háromszéket ismertető monográfia szerzője. Csupán néhányat sorolok fel közülük: Erdővidék, 1973; Őslények nyomában, 1976; Románia ásványvizei (társszerző: Kristó András) 1978; Háromszéki vártúra-kalauz, 2008; Harangoskönyv, 2010; Háromszéki borvizeskönyv, 2011; Székelyföldi mofettás könyv, 2017.

Július 22. a nándorfehérvári diadal emléknapja. 1456-ban e napon dőlt el, hogy a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg győzött az „ország kapuja” alatt. A török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.

„A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik. A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta.” – írja Szűcs Jenő.

Július 22-én emlékezzünk meg Jakab Elek művelődéstörténészről. E napon halt meg 1897-ben. Miután az 1848. május 30-ai erdélyi országgyűlés kimondta Magyarország és Erdély unióját, ő, mint Marosszék ítélőtáblai bírája, vitte meg a hírt a Batthyány-kormánynak. Bem József parancsnoklása alatt vett részt a magyar győzelmet hozó gálfalvi, piski, jádi és nagyszebeni ütközetekben, s a vesztes temesvári csatában. Orosz fogság, nagyszebeni várbörtön. Közreműködött a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egylet működtetésében, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításában. Több mint száz szakcikke közül itt most csak a természettudománnyal foglalkozókat sorolom: Az erdélyi múzeum-egylet alakuló gyűlése, 1859; A közgyűjtemények tudományi értéke, 1876; A sólyom magyar történelmi jelentősége, 1876; A Teleki-könyvtár…, 1879; A bor az emberiség életében, 1882; Erdőink hajdan és ma, 1884; A székely múzeumokról, 1896.

1831. július 24-én halt meg Tomcsányi Ádám mérnök. Hazánkban elsőként ismerte fel az elektromosság alkalmazásának lehetőségét az orvostudományban. Bölcsészdoktori, majd mérnöki oklevelének megszerzése után 1790-től a budai egyetem fizikai tanszékének tanársegédje volt, majd néhány éves nagyváradi illetve pozsonyi tanárkodás után visszatért Budára és ott oktatott haláláig. Magyarországon úttörő monográfiát adott közre az elektromosságtanról, mely az elektrokémiára és az elektromosság orvosi alkalmazásaira is kiterjedt. Másik jelentős művét Kitaibel Pállal együtt írta az 1814. évi móri földrengésről.

Az égtől távozón,

nehezül vágyunk,

körözve konokul

föld felé szökünk,

mélyen a fák fölé,

neki a nyárnak,

ahol a gyümölcsök

késekkel várnak,

közel a magvak

termő szívéhez,

közel a gyökerek

kínfegyelméhez.

A Bukovinában, Hadikfalván, 1940. július 24-én született, de a Bácskából is kimenekült Tamás Menyhért költő a Férfikor című versében éppen erre a 85 évvel ezelőtti nyárra emlékezik. 

Csitul s kopárul

ajkunkon már a szó,

csendjükben roppan

a ki nem mondható.

A Hűség is ránk talál,

újra mellénk ül,

s csak kitakart arcunk

marad fedezékül.

Mivel olyan közösségbe születtem bele – írja egy vallomásában -, amelynek külön sorsa van, az én első feladatom az, hogy erről a közösségről adjak számot. De úgy, hogy azzal ne csak magunkról szóljak. A székely őseim által Bukovinába kivitt, a nyelvújítást megelőző erdélyi magyar nyelvet használom. Próbálok másfajta ízt és hangsúlyt adni valaminek, ami egyszerre tegnapi és mai. Ez a feladatom (...)

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán              

Kelt 2025-ben, két nappal Illés előtt

katt a keretre > Te__Kal__666.docx