Ágoston András év elei jegyzetei
Bosszú
NATO-főtitkár: Magyarország miatt bukhatja el Ukrajna, amire évek óta vár – állítja Mark Rutte NATO-főtitkár
Aki csak egy pár évet vissza tud tekinteni zűrzavaros jelenünkben, láthatja: Mark Rutte NATO-főtitkár dühös és vicsorog, mint egy megvert házőrző.
Saját hazájában penderítették ki először a hatalomból. Miután „felfelé buktatták”, az is világos lehet számára, hogy oda nincs dicsőséges visszatérés. Valami jó nemzetközi zsíros állásra csak akkor számíthat, ha értékelhetőt, amit jövendő gazdái is elismernek – tesz le az asztalra.
Nos, ezzel baj van. Rossz lóra tett. Utóvédharcokat folytatni egy letűnő, már csak a vesztesek által dédelgetett világban, tisztségét nézve nem életbiztosítás. A politikában különösen nem.
Jelenleg úgy néz ki a leendő memoárra sem gyűjtött tartós értékű anyagot.
Vicsorogni tehát lehet. Nem vall nagy bátorságra azonban, hogy ezt egy szintén vesztes pozícióban levő „beosztott” vendégeként teszi.
A legnagyobb baj az, hogy olyan valakinek megy neki, aki „az ember, aki jön”.
A magyar miniszterelnöknek ő már nem árthat. Úgy sem, ha rá akarja kenni sajátjai sarát. Vélt ellenfele máris történelmi léptékkel mérhető távolságra van tőle. Méghozzá az emberek oldalán.
Történelmünk nagyjai mondhatták: ha isten velünk, ki ellenünk. (Pál apostol).
Mi, mai magyarok stratégiai nyugalommal szólhatunk: úgy igaz. Hosszú tapasztalat: a bosszú nem jó tanácsadó.
12. 20.
Szabadságharc
A napokban még azok számára is, akik behunyt szemmel közlekednek a világban, világossá vált: nem békés választások közelegnek Magyarországon. Ahogy az is, vizsgáznak majd a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok, akik eddig jobbára csak a hasznos oldalát tapasztalhatták meg a nemzet határmódosítás nélküli politikai és immár részleges gazdasági integrációjának.
Ukrajna, a maga veleszületett hibáival együtt, eszközökben nem válogatva a Tisza oldalán lépett be a választási kampányba. Ez azt jelenti, mi a nemzetben gondolkodó magyarok újra szabadságharcban vagyunk.
Az április 12-i országgyűlési választások tétje a nemzetiek erős, kétharmados győzelme. Erre van szükség, hogy senki se támadhassa meg az eredményt. Aki most nem szavaz, azt az utódok harmadíziglen fogják emlegetni. Okkal. Nem „vadmagyar” megnyilvánulás ez, hanem a rögvalóság. A nemzetek közötti kapcsolatok jelenlegi állását, ellenfeleinket tekintve mindenképpen.
A nyugat-európai hajlandók koalíciója gyarmati gőggel, amolyan vérszerződésben fogott össze Ukrajna népirtó, immár csak hatalombitorló, korrupt gazdáival. Ellenünk. Szuverenitásunkat védelmezve, így kerülünk mi a képbe.
A hajlandók koalíciója meg az ukránok ölelkezve, puszilkodva vesztüket érezik. A második világháború sarokba szorított urainak fogcsikorgató dühével, vágyálmaik révületében küzdenek minden és mindenki ellen.
A történelem fintora, hogy ez a színésztársulat részben vagy egészében, nem ésszerű békével, de a totális vereségtől lesújtva az orosz csizma alatt, vagy annak nagyon is a közelében fejezheti be az „utolsó ukránig” tartó, négyéves, esztelen háborúját. Ez a letűnő világrend képviselői szerint az agresszor győzelmét jelentené.
Van ennek az álláspontnak életes relevanciája? Ha a tényleges okokat a legszélesebben értelmezett új világrend kialakulása nehézségeinek tudjuk be – igen. Relevánsnak bizonyultak az orosz agresszió tényleges kiváltó okai. Mind az orosz nemzetrész és az orosz kultúra védelme, mind a nagyhatalom igénye, hogy biztonságos környezetben létezzen.
A 21. század első felében látnunk kell: az erős nemzetállamoknak az atomháború árnyékában kialakuló új típusú együttműködése a világpolitikában az új egyensúlyi állapotot célozza. Annak kicsit ködbe vesző távlataival együtt. A világrendszerváltás a „spájzban” van. Akkor is, ha ezt tényként nem mindenki fogadja el.
2026. 01. 28.
A medve bőre
Horvát barátaink, ahogy ez már lenni szokott, a vágyvezérelt médiában, előre isznak a medve bőrére. A Jutarnji list például spekulációit Orbán vereségére kihegyezve, már az új helyzetről ereszt el egy értekezést. Melynek végkövetkeztetése körülbelül az, hogy Orbán bukás előtt áll. Egy Závec-féle közvélemény-kutatásra támaszkodva a lap megállapítja, most már csak az a kérdés, mi legyen az új hatalom feladata. A jó öreg 68-as Žarko Puhovski elismert kutató, figyelmeztet, ez esetben a „szélső jobb“ tovább is fennmaradna, de mit se nekik.
Közben a jó horvátok maguk között is marakodnak.Szintén a Jutarnji list közöl értesülést arról, hogy a horvát köztársasági és a miniszterelnök a körül tusakodnak, nem kellene-e Horvátországnak belépnie a Trump által létrehozott Béketanácsba. A Milánovic köztársasági által javasolt „igen” a lap szerint „azt jelentené, hogy államunk besorolt a káosz ura oldalára”.
Zágráb egyelőre marad Brüsszel pártján.
01.29.
Magyar opció
Két ellentétes folyamat zajlik jelenleg az Európai Unióban (EU). Néhány magállam és a brüsszeli bürokraták forrásait tekintve még csak sejtett okokból zajló önsorsrontó törekvése az Európai Egyesült Államok létrehozatalára, másrészt a szuverenista, patrióta védelmi akciók sorozata.
Az okok összetettek, az EU-n belül növekvő feszültség intenzitása nem az. Elemzésekben, magyarázatokban és javaslatokban ugyan nincs hiány.
Egyre szorítóbb azonban az EU szétesését érzékelő közvélekedés: ez így nem mehet tovább. Talán éppen az Ukrajnával kapcsolatos indulatok feszítő ereje folytán, mindinkább jelen van végkifejlet víziója. S maga a dilemma: a minőségi átalakulás vagy a darabokra hullás veszélye.
A közbeeső megválaszolásra váró kérdés az, hogy gyanús tartalmú reform helyett jöhet-e minőségi átalakulás, visszatérés a forráshoz, vagy már csak a lehetséges békés szétesés reménye maradt. Itt és most a világrendszerváltás gyorsuló eseménysorozata közepette. A vita sem mentes az egyelőre reményteljes turbulenciáktól.
Számunkra a legfontosabb kérdés: hol a helyünk mindebben nekünk, magyaroknak? Hol lenne? Az árulás nem opció. Megmaradnunk a nemzet miniszterelnöke, Orbán Viktor oldalán.
Ez a biztos választás! A magyar válasz.
01.31.
Szóra sem érdemes, de mégis!
A Demokratikus Koalíció (DK) benyújtja a határon túliak szavazati jogának megszüntetéséről és „az arányos választási rendszer helyreállításáról” szóló törvényjavaslatát – jelentette be vasárnap reggel a párt elnöke a Facebookon tartott online sajtótájékoztatóján.
Már-már úgy tűnt, hogy Gyurcsány és pereputtya (dicstelenül) lelépni készül a magyarországi politikai színtérről, amikor a DK elnök távozáskor még egyszer utoljára, bele akar rúgni a magyar nemzetbe.
Erről a szavazók az áprilisi országgyűlési választáson majd véleményt mondanak.
Emlékezni mégis érdemes. A kettős állampolgárság intézménye, ami még 2010-ben bekerült a magyar alaptörvénybe, történelmi „helyreigazítást” hozott. Ennek lényege, hogy a magyar nemzet önálló megnyilatkozás formájában kiáll a Kárpát-medencében élő magyarok közjogi érvényű határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A 2010-ben elfogadott egyszerűsített honosítási eljárás (2010. évi XLIV. törvény) lehetővé tette, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, határon túli magyarok kedvezményesen szerezzenek állampolgárságot. Ez a módosítás a nemzetegyesítés kulcseleme, mely a nemzetpolitika alapja lett, és összhangban áll az Alaptörvényben rögzített nemzeti felelősségvállalással. (Irodalom, dr. Google)
A kettős állampolgársággal a választójog is jár. Ezen egyelőre nem kell változtatni. Úgy legyen.
02.03.