Nem fér a fejembe

A pengék városában, Solingenben, augusztus 23-án három embert ölt meg késsel egy migráns, akit ugyan kiutasítottak, de mégsem toloncoltak ki a hatóságok. Nehéz ügy, nemcsak a technikai részletek miatt.

Németországban a szabadság magazinja, az Apollo News hírportál egyenesen jó ötletekkel, hasznos tanácsokkal segíti a tortúra előtt álló érintetteket. Hogy mi köze van mindennek Apollóhoz, Zeusz és Létó gyermekéhez, Artemisz ikertestvéréhez, azt nem tudom. Az ókori görög mitológia istene amúgy a zene, a tánc, a művészetek, a férfiszépség, a fény, az íjászat és a gyógyítás főgondnoka, de ő a nyájak és csordák őrzője is. Gyakori jelzője a Phoibosz, azaz a ragyogó, fénylő.

Ha csak ez utóbbi nem, hiszen valóban fényes siker, ha a jogtalanul az országban tartózkodó érintett kijátssza a hatóság terveit. Például azt hazudja, hogy elveszett a gyermeke, vagy ellenállást tanúsít, amikor fel kell szállni a repülőgépre, netán beteget jelent. De van még számos használható megoldás a maradásra. Az ész megáll, tán még kések használatára is felhatalmazzák a betolakodót.

Európa ma olyan képet mutat, mint akinek elmentek otthonról. Olvasom pár hete, hogy egy cseh fiatal férfi önkéntesként Ukrajnába ment. Na nem harcolni, hanem meglopni a társait a hadseregben.

Aztán itt van Alfred Belerisz története is Albániából. A görög kisebbséghez tartozó úr polgármester volt Himarában egy cikluson át. 2023-ban, az új voksolás előtt néhány nappal tetten érték, amint valakit le akart fizetni, hogy rá szavazzon. Rá is vallott egy albán honfitársa, így a hatóságok előzetesbe helyezték, de a voksolókat mindez nem érdekelte, újraválasztották. Fölesküdni a hivatalára már nem tudott a börtönből, úgyhogy ült és várt.

Idén tavasszal aztán megsegítették a görög istenek, akarom mondani a miniszterelnök Athénból. Kiriákosz Micotákisz felajánlotta neki a képviselői tisztséget az Európai Parlamentben. Erre az albán bíróság sürgősen elítélte Beleriszt 2 évre, de mindez nem volt akadály, a görög szavazók beválasztották az uniós testületbe. A mostani hírek szerint a görög kisebbségi képviselő az albán börtönből járkál szavazni Brüsszelbe.

Ilyesmi sajnos nálunk is előfordulhat: a Budapesten verekedő antifát is a magyar börtönből szavazta az EU parlamentjébe az olasz baloldal. Ilaria Salis azóta már nemzetközi sztár lett, most éppen Itália miniszterelnökét támadja nagy vehemenciával. Mindez nehezen fér a fejembe, de mindaz, amit Ukrajna népével tesznek a lassan három éve tartó proxy háborúban, az egyáltalán nem.

„Ukrajna a következő két generáció számára elveszett” – ezt nyilatkozta az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője 2022 decemberében. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő azt is elmondta, hogy az ország lakossága megfeleződik, ha az öldöklés nem ér véget. Ennek már több mint két és fél éve, ma már arról folyik a vita, hogy talán 60 ezer ember lehet még Ukrajna tartaléka a mozgósításban. Meg arról, hogy a kiképzést ukrán földön is meg lehet valósítani. NATO katonák okítsák a honvédő haza erőket, akik tudják, hogy háromtól hét napig tart számukra a valószínűsíthető túlélés ideje.

Ébresztő, világ! Fogjuk fel végre, hogy az nem oroszpártiság, ha ellenezzük Ukrajna népének vágóhídra küldését!

Figyelemre méltó idézet következik: „Kijev felfegyverzése költséghatékony módja annak, hogy Moszkva ne fenyegesse a NATO-t.” Ezt Hollandia védelmi minisztere jelentette ki tavaly október 5-én Varsóban, egy nemzetközi konferencián. Ollongren asszonyt arról kérdezték, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek-e folytatni Ukrajna támogatását addig, amíg csak szükséges. „Ukrajna támogatása nagyon olcsó módja annak, hogy Oroszország ezzel a rendszerrel ne jelentsen fenyegetést a NATO szövetségre. Létfontosságú, hogy folytassuk a támogatást. Nagyon is érdekünk, hogy támogassuk Ukrajnát, mert ők vívják ezt a háborút, mi nem vívjuk.”

Ursula von der Leyen legutóbbi nyilatkozata is ebbe a sorba kívánkozik. Az Európai Bizottság elnökét súlyos felelősség terheli számos sorsfordító témában, tetten is érték egy-kettőben, például a Covid vakcinabeszerzés ügyében, de semmi sem történt. Sőt, őt is újraválasztották sors- és elvtársai a nagy brüsszeli gépezetben. Amitől, úgy látom, igencsak megnőtt az eddig sem gyenge önbizalma. Mostantól arra számíthatunk, hogy hetente törli majd bele Magyarországba a lábát, nagy kéjjel, miután még inkább maga mögött érzi a kíméletlen nemzetközi támogató erőt.

„Hibáztatták valaha a magyarokat a szovjetek ’56-os inváziójáért?” – szegezte nekünk a tőrt „Eurouschi” a GLOBSEC regionális biztonságpolitikai értekezleten, augusztus végén Prágában. Hatásos, de gonosz és hazug a kérdés. Elsősorban azért, mert soha, semmilyen jelét nem adtuk annak, hogy az agresszor Oroszország által megtámadott Ukrajnát hibáztattuk volna a háborúért.

Békepártiságunk oka az esztelen öldöklés elkerülésének óhaja, az, hogy tovább ne tereljék a szomszédos ország népét a vesztőhelyre, hanem üljenek a felek tárgyalóasztalhoz. Másodsorban 1956-ban éppen a Nyugat hagyott minket cserben, szabadságharcosainknak elfelejtett dollármilliárdokat és hatékony fegyverarzenált küldeni, amit pedig epedve vártunk, mert belengették!

Írhatnám, hogy tisztelettel kérjük a Bizottság elnökét, hogy tanulmányozza a huszadik századi magyar történelmet. Foganatja úgysem lenne semmi, igaz sem lenne. Mármint az, hogy én őt tisztelem. Nem fér a fejembe, hogy miért is kéne, talán Európa elárverezéséért?

Nemrég láttam egy ismeretterjesztő filmecskét a neten Romániáról, benne Temesvár, Nagyszeben, Segesvár, Kolozsvár kincseiről, épített örökségéről. Egy szó sem esett a magyarok, szászok verejtékéről, amit beletettek a nagy közösbe.

Ennyit tudhat von der Leyen is rólunk, meg az őshonos európai népekről. Gyanítom, a magyar mondást sem ismeri: Tanulni sohasem késő.