Sorsunk - VDTA

SZUBJEKTÍV SZÍVNYITOGATÓ

Fri, 11 Sep 2026 16:13:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Kaptunk belőle valamennyien, gondos teremtő kezek bebugyolálták az útravaló tarisznyánkba, amikor nekiindultunk a földi életnek. Kincs ez a javából, a legegyszerűbb és legkevésbé költséges módja az életben való gazdagodásnak, s bármikor előhívható. A hívők a legerőteljesebb nyilatkozatnak tartják Isten felé, neve is van a magyar nyelvben ennek a szubjektív, személyes szívnyitogatónak: hála. Ez az érzés öntött el, amikor „Fehér Farkas” sikeréről olvastam a világhálón szeptember elején. Több, mint egy kilométeres lövésével világrekordot ért el Mónus József íjász, aki az Egyesült Államokban 80 centiméterrel javította meg a 29 éve fennálló csúcsot. „A nyílvessző földet ért Nevada végtelen pusztaságában, és ez a világrekord Magyarországé. A világranglistán ott lesz mellette egy zászló, a magyar zászló. És amíg ezt a rekordot túl nem lövik, ez a zászló hirdetni fogja a világnak a magyar emberek hitét, munkáját, állhatatosságát.” A magyar versenyző hatodik kísérletét csak hosszas keresés után találták meg a hihetetlen mutatóval, 1063,59 méteres eredménnyel. „Valakinek csak 80 centiméter. Nekem egy egész élet munkája van benne. Mert egy világrekord nem akkor születik, amikor a nyílvessző földet ér, hanem minden egyes napon, amikor az ember a fáradtság és a fájdalom után újra feláll és ismét megfeszíti az íjat”, nyilatkozott az eredmény után a hagyományőrző távlövő sportoló, aki évente gyakorlásként 250 ezer vesszőt lő ki az edzésein. Hála a hajdúnánási Fehér Farkasnak!

Érdes korban élünk, több évszázada építgetjük az anyagelvű világot, erősítjük hozzá az agy balféltekéjét, mint szilárd talapzatot, a tudomány tiszteletének parancsa alatt. „A bal félteke a professzori okos agyunk, a tudomány nyelvét használja, és lebecsült társával /érzelmi agy, jobb félteke/ viszontagságos, diszharmonikus kapcsolatot tart fenn” - olvasható Bagdy Emőke szakpszichológus professzor Az eltűnt remény nyomában című könyvében. A magát mindenhatónak képzelő, gőgös racionális kultúra lenézi, mellőzi és megnyomorítani igyekszik a szubjektív érzelmi tudat létét, hatásait. Ezt mi is naponta tapasztalhatjuk, ennek ellenére, ki tudja miért, talán üzleti megfontolásból, de a hálának van világnapja, minden évben szeptember 21-én. Lehet, hogy a növényekre gondoltak a kitalálók. Kétségtelen, hogy van valami delejes kapcsolat a zöldek és gondozóik között, s az embert igazi hála érzése hatja át, amikor a befektetett munka megannyi dús új hajtással, bimbóval, kibomló virággal festi színesre a reggelt. De az állatokra is gondolhattak a világnapok manipulátorai, ráadásul az élővilág lekötelezettsége oda-vissza működik. Régi tapasztalat, hogy a házi kedvencek előbb-utóbb hasonlítanak a gazdáikra és képesek a feltétel nélküli szeretetre, hálára. Itt van mindjárt a kutya, aki barátunknak érkezik közénk. „Mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát” – valószínűleg maga is gazdi volt a Nobel-díjas belga drámaíró, Maurice Maeterlinck, ha ilyen mély érzéssel ír sokak négylábú kedvencéről.

Egész életemben edzettem a tibeti bölcsességre, miszerint az a szív, amely megtanult bízni, békében lehet a világgal. Így jutottam el oda, hogy őszintén azt gondolom, hogy a rossz sem céltalan a földi létben. Itt van például ez az ajándék nekünk az 1956-os forradalom 70. évfordulójára. Az új kormány szándékai szerint végképp „feltöltik a múltat”, október 22-én nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat. Huszonnégyezer úgynevezett, hírhedt -6-os karton válik megismerhetővé, Ruff miniszter nyilatkozta, amit magam is hallottam, hogy ez 60 ezer családot érint, de sajtóhírek arról is szóltak, hogy ez bizony 90 családnak fájhat majd. A témafelelős politikus azt is aláhúzta, hogy nem tesznek különbséget azok között, akik ügynökök voltak, vagy akiket csak nyomásra beszerveztek, és aztán soha nem jelentettek semmit. Hamarosan kiderül, hogy végül mi kerül fel a világhálóra, az összes dosszié valószínűleg nem nyílik meg mégsem, hiszen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 5 kilométernyi dokumentumot őriz. Ha valamennyit sorba állítanánk, a Jászai Mari tértől a Boráros hídig érne a papírkígyó Budapesten. A részleteket majd megismerik az érdeklődők, de addig is hajrá, hadd fájjon! Azt tudjuk, hogy a rendszerváltás napjaiban sok iratot megsemmisítettek, egy másik adag titkos helyekre került, zsarolási céllal. Az érintettek nagy része már meghalt, az élők kínpadra feszítése meg most újra indulhat. De tegyük félre az érzést, hogy mindez csak a szűkszívű züllesztők újabb bosszúhadjárata és érezzünk inkább hálát! Talán vége lesz a tortúrának, 36 év után lecsendesülnek a hullámok, kitisztul a horizont és elmondhatjuk: bevégeztetett. Hiszen a szemet szemért elv csak arra jó, hogy mindenki megvakuljon.

Tudom jól, a ráció uralmának korában csak vágyakozni lehet az emelkedettre, megvalósítani annál nehezebb. A hála nem politikai kategória, ismerjük Pozsgay Imre elhíresült mondását és igaz az állítás. Még korrekt viszony, elismerés sem jár nekünk, magyaroknak a német újra egyesülés segítéséért, az ötödik éve hazánkba özönlő ukrán menekültek ellátásáért, Európa határainak védelméért, sőt, a kovid járvány idején időben érkező lélegeztető gépekért is megtorlás jár a korábbi kormánynak. De bárhogy támadja is a törekvést a tudomány terrorja, az ember földi útja során mást sem tesz, mint keresi az utat fölfelé. A lélek meg ügyes, mint egy akrobata, kibújik mindegyre az információs rabiga alól és képes hálát érezni. Néha nagyon egyszerűen, mint a mesék Homérosza, Ezópus: a hála azt, amink van, elegendővé változtatja. S ha belejöttünk, elfogadjuk, még fokozhatjuk is, próbáljunk szóba elegyedni embertársainkkal, amúgy keleti módon, mint a mongolok. Ők állítják: „egy jó szóban három télre elegendő meleg van”. Most, amikor veszélybe került a rezsicsökkentés, ez a bűvös mondat nagy kincs, alkalmazzuk bátran, tüzet gyújthat, legalább a szívünkben.

Ki issza meg a levét

Sun, 06 Sep 2026 10:23:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Tetszik, vagy nem tetszik, de az ember nem bír a természettel, ott a rend törvénye az úr. A szeptember színe Hamvas Béla szerint az arany. Így van ez most is, már készülődnek a mulandóság bűvös napjai, s bár „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de a nyárfa már nem zöldell, hanem búsan lombját hullatja. Idén különösen gyorsan, hiszen a nyári fojtogató hőség megrövidítette a levelek, a fa életét. A dombon, az erdő szélén, ahol lakom, lassan befejezi szereplését az a megtermett vizes vödör is, amit egy jóságos szomszéd rakott ki az út szélére nyár derekán, rajta a felirattal: itató. A vadak a hűvös reggeleken már harmatra lelnek, néha eső is csepereg, a háziállatok hízókúrába kezdtek. Nincs mese, jön a hűvös ősz, a fagyos tél. Fejünk fölött ott lebeg a kínzó kérdés: lesz-e mivel fűteni. De a hőkupolák után, elapadó folyóink, kiszáradó tavaink árnyékában azt is megkérdezhetjük magunktól, hogy lesz-e mit inni?

„Máris 1,6 milliárd ember él vízhiányos területeken, és gyorsan elérhetjük a kétmilliárdot, ha nem történik változás” - áll az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet által hétfőn közösen kiadott jelentésben. „Ha megtartjuk a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatot” és „a jelenlegi élelmezési rendszereket”, ha a „gyorsuló városiasodás” folytatódik, „a mezőgazdaság számára szükséges vízmennyiség, amely ma 7130 köbkilométer, 70-90 százalékkal megnő 2050-ig, ha akkor 9 milliárd embert kell ellátni élelemmel” – figyelmeztet a stockholmi Víz Világhete megnyitója alkalmából közzétett dokumentum. Az ENSZ szervezet által javasolt megoldás a megközelítési mód gyökeres megváltoztatása, valamint az áttérés az élelmiszertermelő rendszerekről a több szolgáltatást lehetővé tévő agro-ökoszisztémákra. Nem, nem napjainkban, hanem 15 évvel ezelőtt olvashattuk mindezt, 2011 augusztusában, a szakértők már akkor kongatták a harangokat, de mintha nem hallotta volna meg a sok tehetős világura. A pökhendi hatalmasok valószínűleg a Bibliát sem veszik kézbe túl sűrűn, az alázat fogalmával is hadilábon állnak, de még a kirgiz mondást sem ismerik: ”Szíved, ha szűk, a föld tágasságának mi haszna?”

A föld pedig bizony tágas, s benne Európa lassan elsivatagosodik. Az összetöpörödött Dunában még van víz, annyi bizonyosan, amennyi a közvetítéshez, a kormány vízi roadshow-jához kellett a paksi kalandról, az erőmű gondozásáról, leállításáról, újraindításáról. A hatalmas folyóban még volt annyi erő, hogy elsodorjon egy főrendeket szállító csónakot, de mi már nem fürdőzhettünk önfeledten a habokban, inkább megszeppenve tartottuk be a korlátozás utasításait. A növények nehezen, mi valahogy könnyebben túléltük, hála annak, hogy az áramszolgáltatás bírta a klímaberendezések rohamát. Égető szükség lenne Paks 2-re, de most, a szorgos építéséről szóló tudósítások helyett, baljós hírek keringenek körülötte. Az atomellenes lobbi, meg az Európai Bizottság évek óta próbálja padlóra vinni a grandiózus vállalkozást. Amibe lehet, abba beleköt, így például egy évvel ezelőtt az Unió Bírósága megsemmisítette a létesítményhez kapcsolódó állami támogatás engedélyét. Új idők új ügyeket hoznak, már folyik a friss nyomozás az erőmű ügyében, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanújával egy korábbi parlamenti képviselőnk feljelentése alapján. Sebaj, majd veszünk áramot a nemzetközi tőzsdén, kerül, amibe kerül.

Ha ott is lesz egyáltalán mit megvenni. Évek óta rebesgetik hozzáértők, hogy mennyire kiszolgáltatott Európa energiaügyben. A nagy áramszünet is viszonylag friss emlék még tudatunkban, amikor rendszerhibák összetett láncolata és technikai üzemzavarok miatt alig 5 másodperc alatt összeomlott a szolgáltatás az Ibériai-félszigeten. 2025. április 28-án csaknem 60 millió ember maradt áram nélkül fél napig Spanyolországban és Portugáliában.

Rosszkedvünk nyara, amit most magunk mögött hagyunk, kicsiben azt is megmutatta, milyen víz nélkül. Amikor csak hörög a csap, de innivaló nem folyik belőle. Egy méretes csőtörés miatt jómagam úgy jártam, mint az igazi borissza, olyan szomjas voltam, hogy megittam volna Krisztus palástjáról a csatot is, de szerencsémre, mások áldozatos munkája árán, fél nap alatt helyreállt a rend.

Azt viszont sokan nem tudják, hogy a digitális buborék milyen iszákos, ellenállhatatlan új szövetségesünk, a mesterséges intelligencia mennyi áramot fogyaszt, meg mennyit iszik. A digitális kényelem mögött elképesztő méretű környezeti teher rejtőzik. Röpülünk a világháló hullámain, minden olyan egyszerű. Naponta bombáz minket a kiszolgáló nagyszerű újításokkal, újabban már a felhőbe küldünk mindent, ott mentjük az írásainkat, oda megy a felírt gyógyszer, de abba nem gondolunk bele, hogy a tároló kapacitás mögött futballpálya méretű adatközpontok állnak, amelyek brutális hőt termelnek működés közben. Folyamatosan hűteni kell valamennyit, tiszta édesvíz elpárologtatásával. A napokban olvastam egy beszámolót az egyetemi kutatások eredményeiről: egy rövid mail írása a ChatGPT-vel fél liter vizet fogyaszt. Naponta több százmillió felhasználó dolgozik, szórakozik a neten, a remeknek tűnő alkalmazások globálisan egész folyók, víztározók kiszáradásához vezethetnek. És hogy mit habzsolnak még ezek a szerverek? Hát áramot, a nagy tech-óriások adatközpontjai már most többet fogyasztanak belőle, mint a kisebb európai országok, benne Magyarország teljes lakossága. A cikk szerint egyetlen jó minőségű kép létrehozása annyi áramot fogyaszt, mint amennyit egy okostelefon teljes feltöltése igényel. Nem csoda, hogy a Szilícium-völgy legnagyobb szereplői pánikszerűen próbálják biztosítani az energiaellátásukat, igen, atomerőművekkel is. S ahogyan az már lenni szokott, ennek hatására már terjed a tudatos felhasználók mozgalma, egyesek akár már a visszatérést is szorgalmazzák, egyenesen a kőkorszakba.

Úgy tűnik, az EU-ra hiába várunk, ezügyben is. Az uniós digitális piacok egyszerűsítésére szánt Digital Omnibus törvénycsomag tárgyalása éppen most omlott össze Brüsszelben. Az Unió nehézkes jogalkotási gépezete képtelen lépést tartani napjaink gondjaival. Jobban járunk, ha az iszákos MI helyett a saját szürkesejtjeinket használjuk, amikor csak lehet. Különben megissza helyettünk a levet, elrabolja tőlünk a tiszta vizet, az életet.

INTELMEK A MAGYAR FIATALOKHOZ

Tue, 25 Aug 2026 16:53:00 +0000

Egy anyától és apától

Szent István király Intelmei nyomán – a XXI. század fiataljainak

Kedves Fiatalok!

Ti vagytok azok, akiknek kezében néhány évtized múlva ez az ország lesz. Nem azért mondjuk el a következőket, hogy a szükségesnél nagyobb terhet tegyünk rátok. Hanem azért, hogy tudjátok: számít, hogy kik lesztek.

Nemcsak az számít, milyen munkát választotok, mennyi pénzt kerestek, milyen diplomát szereztek, hány követőtök lesz, vagy hogy milyen életet tudtok magatoknak felépíteni.

Sokkal fontosabb kérdés:
Milyen emberré váltok közben?

Mert lehet valakinek sok pénze, de közben lehet, hogy nincs erkölcsi tartása. Lehet hatalma és közben mégis meglehetősen kevés bölcsessége. Lehet rengeteg ismerőse és közben lehet, hogy az illető mégis rettenetesen magányos. Lehet mindenről véleménye, miközben elképzelhető, hogy semmiről nincs egyéni meggyőződése. És – talán ez sem ismeretlen, – lehet valaki sikeres a világ szemében úgy, hogy közben belül teljesen elveszett.

Ezért, ha egyetlen dolgot kellene kiemelnünk az elkövetkezőkből, az ez lenne:
Ne csak életet építsetek magatoknak. Előbb építsétek fel magatokat.

Hogy hogyan?

Szent István király közel ezer évvel ezelőtt fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben ugyanezért beszélt hitről, jellemről, bölcsességről, közösségről, igazságosságról, hagyományról, imádságról és irgalomról.

Szent István szellemében tehát, idén augusztus 20-án, Hozzátok szólnak ezek az „intelmek”. Ez a Ti örökségetek, mi csak „lefordítottuk” magyarról-magyarra, a mai kor kihívásaira. Olvassátok, használjátok bölcsen!

I. Őrizd meg a hitedet – és ne engedd, hogy mások mondják meg, miben higgy!

A XXI. század egyik legnagyobb kísértése nem az, hogy nincs elég információnk.

Hanem az, hogy túl sok van.

Naponta ezernyi hang beszél hozzád. Megmondják, mit gondolj, mit vásárolj, kit szeress, mitől félj, miért haragudj, és azt is, hogy miért ne; egyszóval, hogy mi legyen a véleményed. És végül, majd azt is megpróbálják megmondani, ki vagy.

Ezért őrizd meg a lelked szabadságát! Tanulj meg gondolkodni, kérdezni, kételkedni – amikor kell! És hinni – amikor van miért! Ha hiszel Istenben, ne szégyelld! Ne csak vasárnap legyél keresztény! A hit ne egy dekoráció legyen az életedben, hanem az a mély alap, amelyből a döntéseid születnek!

Ne elégedj meg azzal sem, hogy egyszerűen csak „hiszel valamiben”. Ismerd meg, azt, Akiben hiszel!

Olvasd a Szentírást! Kérdezz! Tanulj! Keress olyan embereket, akiknek a hite nem csupán szavakból, hanem az életükből is látszik! Mert a hit nem menekülés a valóság elől. Éppen ellenkezőleg: képessé tesz arra, hogy szembenézz vele.

II. Ne csak fogyaszd a világot – építsd is!

A kultúrát nem készen kapjuk. Valaki mindig megalkotja. Valaki megírja a könyvet, megkomponálja a zenét, megfesti a festményt, megrendezi és leforgatja a filmet. De lehet, hogy másvalaki kitanul, majd másoknak is megtanít egy szakmát. Valaki templomot épít. Valaki vállalkozást indít. Valaki megment egy életet. Valaki ápol egy beteget. Valaki kiáll az igazság mellett akkor is, amikor ezért kinevetik, vagy éppen megalázzák.

Ne csak nézd, amit mások létrehoztak. Kérdezd meg: mit fogok én hozzátenni ehhez a világhoz?

A telefonod képernyője nem a világ. A közösségi média nem a valóság. Az algoritmus nem a törvény. A nézettség nem értékmérő. És a virálissá válás nem életcél. Használd a technológiát, de ne engedd, hogy a technológia használjon téged!

Ne csak fogyasztója legyél annak, amit mások készítettek. Legyen benned alkotóerő. Tanulj meg valamit igazán jól. Építs, javíts, írj, gondozz, taníts, vállalj felelősséget! Ne várd mindig, hogy valaki más oldja meg azt, amit te is megtehetnél. És ne gondold, hogy csak a nagy dolgok számítanak. Egy család felnevelése, egy tisztességes vállalkozás létrehozása, egy beteg ember ápolása, egy becsületes szakma gyakorlása, a hit megvallása és továbbadása, egy közösség megtartása mind, mind építés. De a legapróbb segítség, a legbátortalanabb kérdés: „Hogy vagy?” – ez is az.

A jövőt nemcsak azok alakítják, akik reflektorfényben vannak, hanem azok is, akik csendben valami jót hoznak létre.

III. Tiszteld azokat, akik előtted járnak!

Egy olyan korban, amely minden újat automatikusan jobbnak gondol, könnyű elhinni, hogy aki fiatal, az okosabb. Nem az. És az sem igaz, hogy aki idős, az feltétlenül bölcs.

Te mindenesetre hallgasd meg azokat, akik már jártak azon az úton, amelyre most lépsz. Kérdezd meg a nagyszüleidet. Beszélgess a szüleiddel. Olvasd el azok könyveit, akik már meghaltak. Mert lehet, hogy egy kétezer éves könyv többet tud rólad, mint a legújabb TikTok-videó. Ne dobd ki a múltat csak azért, mert múlt. A hagyomány nem börtön.

A hagyomány örökség.

A múltban is volt tévedés, igazságtalanság és bűn. De volt hit, bátorság, áldozat, tudás, hűség és bölcsesség is.

Tanulj különbséget tenni!

Ne a múlt foglya légy – hanem az örököse. És ne a jövőbe révedj! Éld a jelenedet úgy, hogy tudd: csak az tud valóban újat építeni, aki tudja, mire épít.

IV. Válaszd meg jól, kik vesznek körül!

Ma talán így mondanánk:
Mondd meg, kiket engedsz közel magadhoz, és megmondom, milyen emberré válsz.

Ha állandóan cinikus emberek között vagy, cinikussá válsz. Ha mindig mindenkit gyűlölő emberek között vagy, megtanulsz gyűlölni. Ha olyanok között élsz, akik mindent kinevetnek, előbb-utóbb te is kinevetsz mindent. Ha olyanok között vagy, akik dolgoznak, tanulnak, szolgálnak és felelősséget vállalnak, te is erősebb leszel.

Ezért ne csak azt nézd, hogy kik fogadnak el téged, hanem azt is, milyen hatással vannak rád.

Mert nem mindenki barát, aki kedves hozzád. És nem mindenki ellenség, aki figyelmeztet. Szükséged van olyan emberekre, akik mellett önmagad lehetsz, de akik akkor is szólnak, amikor tévedsz. Olyanokra, akik nem hízelegnek, hanem igazat mondanak. Olyanokra, akik nem lefelé húznak, hanem fölfelé hívnak. És neked is ilyennek kell lenned mások számára. Ne csak olyan társaságot keress, amelyben jól érzed magad. Olyat is, ahol valóban jobb emberré válhatsz.

V. Tanulj meg különbséget tenni igazság és ítélkezés között – Istené az ítélet!

Szent István az igaz ítéletre és a türelemre tanította fiát.

Ez különösen fontos volt Imre számára, hiszen arra kellett készülnie, hogy egyszer majd neki kell igazságot szolgáltatnia, döntéseket hoznia és felelősséget vállalnia mások életéért.

Az igazságot fel kell ismerni. A rosszat rossznak kell nevezni. A bűnt nem szabad jónak hazudni.

De van valami, amit neked is meg kell tanulnod: nem te vagy Isten.

Nem látod az egész történetet. Nem tudod, mit hordoz a másik ember a szívében. Nem ismered minden döntésének előzményét. Te egy pillanatot látsz. Isten az egész történetet. Te egy mondatot hallasz. Isten az egész életet ismeri. Te a külsőt látod.

Ő a szívet.

Ezért ne ítélj el egy embert egyetlen pillanat alapján. Ma különösen könnyű ezt megtenni. Egy videórészlet. Egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat. Egy fénykép. Egy komment. És máris megszületik az ítélet. Ne téveszd össze a véleményedet a teljes igazsággal. Ne bélyegezz gyorsan. Ne beszélj ki másokat. Ne élvezd más bukását. Ne építsd a saját erkölcsi fölényedet mások megszégyenítésére. Van különbség az igazság kimondása és a megalázás között. Van különbség a figyelmeztetés és a kibeszélés között. Van különbség a felelősségre vonás és a bosszú között. Van különbség a határhúzás és a gyűlölet között. És van különbség aközött, hogy véleményed van valamiről, és aközött, hogy valakit végérvényesen elítélsz.

Mi van, ha tévedsz? Ez nem szégyen. A szégyen az, ha már nem vagy képes felismerni, hogy tévedhetsz. De ne értsd félre: a szeretet nem vakság.

A megbocsátás nem azonos a következmények eltörlésével.

Az irgalom nem naivitás. A szeretet nem azt jelenti, hogy feladod az igazságot. De, amikor olyan dologról van szó, amelynek teljes igazságát csak Isten ismeri: engedd el az ítéletet.

Tedd le Isten kezébe. Mert Ő nemcsak igazságos.

Ő irgalmas is.

Ő látja a teljes képet. Ezért az ítélet nála van a legjobb helyen. Te pedig keresd az igazságot, de ne veszítsd el közben az irgalmat!

VI. Legyen hely melletted annak is, aki más!

De először tanuld meg felismerni, ki tartozik hozzád. Őrizd a családi kapcsolataidat. Ne engedd, hogy a világ zaja lassan eltávolítson azoktól, akiknek valóban szükségük van rád, és akikre te is rá vagy bízva. Vigyázz a szűk baráti körödre. Ne legyen száz ismerősöd, miközben egyetlen ember sincs, akit éjjel felhívhatsz, ha bajban vagy.

Gondolkodj koncentrikus körökben.

Isten sem káoszt teremtett, hanem rendet. A szeretetnek is van rendje. Először azok állnak hozzád a legközelebb, akiket rád bízott: a családod, a szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a testvéreid, a valódi barátaid. Őket követik azok, akikkel egy közösségben élsz.

És innen nyílnak egyre tágabbra a körök azok felé, akiket nem ismersz, akik másként gondolkodnak, vagy segítségre szorulnak.

Ne adj több figyelmet egy idegen véleményvezérnek, mint a saját édesanyádnak. Ne legyél kedves mindenkivel az interneten, miközben otthon türelmetlen vagy azokkal, akiket Isten rád bízott. És tanulj meg különbséget tenni.

Ismerd fel, ki a barátod és ki az ellenséged.

Ne gyűlöld az ellenségedet – de ne nevezd barátodnak csak azért, mert kedvesen beszél hozzád.

Tanulj különbséget tenni vendég és betolakodó között.

A vendég belép az ajtódon, de tiszteletben tartja az otthonodat. A betolakodó be akar lépni, és közben azt akarja, hogy az otthonod szabályait is ő határozza meg. A vendéget szeretettel fogadd. A betolakodóval szemben légy határozott. Ez nem gyűlölet.

Légy szeretetteljes, de ne légy naiv.

Légy nyitott, de ne légy könnyen manipulálható. Légy irgalmas, de ne nevezd jónak a rosszat. Bocsáss meg, de tanulj abból, ami történt.

A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanakkora helyet adsz az életedben. A szeretet attól bölcs, hogy tudja, kiért mekkora felelősséggel tartozik. A szeretetnek vannak körei.

VII. Ne bízz mindig a saját fejedben – kérj tanácsot!

Ez talán az egyik legnehezebb intelem a mai ember számára.

Mert azt tanultuk: „Légy önmagad!”

Ez szép gondolat. Csakhogy van egy probléma:
Mi van akkor, ha még nem tudod, ki vagy? Mi van akkor, ha a pillanatnyi érzéseidet összekevered az identitásoddal? Mi van akkor, ha a vágyaid, ha a félelmeid vezetnek? Mi van akkor, ha az algoritmusok, vagy, ha a kortársaid hangosabbak?

Szent István ezért beszél a jó tanács fontosságáról.

Ne egyedül akarj mindent kitalálni.

Keress bölcs embereket. Legyenek mestereid. Legyenek olyan barátaid, akik nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. És ne csak akkor keress bölcs embert, amikor bajba kerültél. Legyen az életedben olyan ember, akinek megengeded, hogy kérdezzen, figyelmeztessen és akár ellent is mondjon neked. Mert aki soha nem engedi, hogy kijavítsák, előbb-utóbb a saját tévedéseinek foglya lesz.

Aki azonban képes elismerni, beismerni saját korábbi tévedéseit, az képes növekedni. Ne félj attól, hogy nem tudsz mindent.

A bölcs ember nem az, aki minden kérdésre tud válaszolni, hanem az, aki tudja, kitől kell kérdeznie.

VIII. Ne szégyelld, hogy magyar vagy – de ne hidd, hogy ezért másoknál több vagy!

Szeresd Magyarországot.

Ismerd a történelmét. Ismerd a nyelvedet. Ismerd azokat, akik előtted éltek. Tudd, mit örököltél.

Aki valóban szereti a hazáját, nemcsak dicséri – hanem építi is!

Dolgozz érte. Tanulj. Alkoss. Vállalj felelősséget. Segíts a rászorulónak. Tartsd tiszteletben a közös szabályokat. Fizesd meg tisztességgel, amivel tartozol. Ne csalj. Ne rombold. Ne lopd el más jövőjét.

Ne csak azt kérdezd:
„Mit ad nekem Magyarország?”

Kérdezd meg:
„Mit adok én Magyarországnak?”

A haza örökség, amelyet kaptál, és amelyért felelősséggel tartozol. Otthon, ahova mindig visszatérhetsz. Egy hely, amelyre igazán büszke lehetsz, egy csoda, ahova te születtél és amivel az ideérkezők ámulva ismerkednek…

Aki szereti a hazáját, nemcsak örökölni akarja, hanem jobb állapotban akarja továbbadni.

IX. Ne engedd, hogy elnémítsák a lelkedet!

Szent István az imádságot a királyi élet egyik legfontosabb támaszának tartotta.

Ma talán így kellene mondanunk:
Tanulj meg időnként offline lenni.

Tedd le a telefont. Kapcsold ki az értesítéseket. Ülj csendben. Menj ki a természetbe. Olvass. Gondolkodj. Menj templomba és kezdj el imádkozni.

És tanulj meg hallgatni is! Mert aki folyamatosan zajban él, egy idő után már a saját lelkiismeretét sem hallja. A telefonod minden pillanatban képes elterelni a figyelmedet. De a figyelmed az életed egyik legnagyobb kincse.

Amire a legtöbb időt szánod, lassan annak adod az egész életedet!

Ezért tedd fel magadnak néha a következő kérdéseket:

Mire megy el az időm? Mit nézek? Mit hallgatok? Kinek a hangja van a fejemben? Milyen emberek gondolatai alakítanak? És marad-e egyáltalán hely a csendnek?

Mert nemcsak a testednek van szüksége pihenésre. A lelkednek is. A csend nem üresség.

A csendben gyakran végre meghalljuk azt, amit a zajban egész életünkben próbáltunk elnyomni.

X. Ne a sikert keresd mindenáron – hanem válj jó emberré!

Ez legyen az utolsó és talán a legfontosabb intelem.

Ne akarj mindenáron gazdag lenni! Ne akarj mindenáron híres lenni! Ne akarj mindenáron győzni! Ne akard, hogy mindig neked legyen igazad!

Legyél jó!

Légy erős, de ne kegyetlen! Légy magabiztos, de ne gőgös! Légy sikeres, de ne válj a siker szolgájává! Légy gazdag, ha az élet ezt adja neked, de ne válj a pénz rabjává! Légy szép, de ne légy hiú, és főleg ne csinálj a testedből árucikket! Légy okos, de ne nézd le azt, aki kevésbé művelt! Légy szabad, de tanulj meg önmagadon uralkodni! Légy bátor, de ne keresd a veszélyt! Légy igazságos, de soha ne felejtsd el az irgalmat!

Ezért törekedj olyan életre, amelyben az erő és a szelídség, az igazság és az irgalom, a szabadság és a felelősség együtt vannak jelen.

Mert végül nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mennyit szereztél.
Hanem, hogy kivé lettél?

Az eltévedt joghelyzet

Tue, 25 Aug 2026 16:47:00 +0000

FÖLDI LÁSZLÓ

„A jog szenvedély nélküli értelem.”- mondja Arisztotelész. Filozófiaként elfogadható, bár nem igazán életszerű, hisz az ember nem létezik szenvedély nélkül, vagyis mindaz, amit megélünk, ami körülvesz bennünket, az emberi létezésből kiindulva alakul és próbálja életünk normáit szabályozni - hadd ne mondjuk - garantálni. Ebből az alapállásból nézve még az is felrémlik, hogy Arisztotelész talán tévedett, hisz tiszta joghelyzet, úgy tűnik, még a nagy tekintélyű jogászkörökben is meg-megbicsaklik időnként.

Itt van mindjárt a Magyar Köztársaság Elnökének kálváriája. Röviden összefoglalva: Az egyiket törvénytelenül leváltják, a másikat törvénytelenül bekiabálják az üresen maradt székbe. Hol van itt a szenvedély nélküliség? Azt mondja az új, a parlament „jegén kikiáltott”, hogy azért vállalta el, mert szeretné a jogállami helyzetet helyreállítani és garantálni Magyarországon. Ha valóban ezt szerette volna, a felkérést elutasítja, hisz jogtudósként nem mehet el ama tény mellett, hogy a kényszerrel leváltott előd ideje még nem járt le, így alkotmányos torzulás, ha végül is két Köztársasági Elnöke van egy országnak. Az ugyanis elképesztő ellentmondás, hogy csak a szenvedélytől és nem jogi tényekből kiinduló politikai akarat egy komoly, felkészült jogászt nem gondolkodtat el arról, menyire lesz káros következménye ennek az akciónak a társadalom jogkövető magatartására. A törvényi tényállások alappillére, hogy mindenkire ugyanúgy vonatkozik, hiszen így képes a társadalmat nemcsak „kordában tartani”, hanem segít eligazodni abban, hogy mit lehet és mit nem. Az elnöki széket – végül is illetéktelenül – elfoglaló ne lenne mindezzel tisztában? Vagy inkább ő is cáfolni igyekszik Arisztotelész definícióját, amikor számára is „szenvedéllyé” vált, hogy korábbi vélt sérelmeit kívánja új pozíciója segítségével megtorolni?

A kérdés persze nem az, hogy a jogászok jelentős köre miként feledkezhet meg a jogi axiómákról. A megválaszolandó igazi kérdés, miért kellett random leváltani az alkotmányos rend szerint funkcionáló köztársasági elnököt, miközben olyan valakiről van szó - kellő tisztelettel -, aki sosem mondott volna ellent az új kormánynak sem, és bármit aláírt volna, amit beterjesztenek hivatalának. Eme feltételezést bizonyítja az a tény, hogy saját kiebrudalását is ratifikálta, figyelmen kívül hagyva, hogy a rákényszerített őrületes alávalóság nem az ő tekintélyét, hanem az elnöki pozíciót járatta le leginkább. Ezügyben a politikáról csak annyit, ha lenne rutinosabb és el akarta volna kerülni a nemzetközi szintű botrányt, felismeri a megfelelő és elegánsabb megoldást. Ha mindez igaz és messze áll a spekulációtól, akkor lesz igazán releváns a kérdés: Miért ez a sietség?

Talán a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk az elmúlt néhány hónap egyértelmű tendenciáit látva. Nem azért kell mindenáron erőltetni a politikai bosszút és főként a vagyonelkobzást, mert már tényszerű adatok merültek föl, melyek jogi eljárást indokolnának, hanem azért, hogy minél gyorsabban eltűnjenek a magyar tőkeerő struktúrái. Megjegyzem, ez nemcsak a NER együttműködőkre lesz igaz, hanem a Tisza Pártot támogató gazdasági szereplőkre is. Nem lesz többé „vetésforgó”, miként az létezett az elmúlt 36 évben. A jelenlegi kormány feladata, hogy teljesen lecsupaszítsa a magyar gazdaságot, megnyitva az utat az őket hatalomba segítő külföldi pénzügyi köröknek. Mondhatnánk, hogy az rendeli a zenészt, aki a számlát is fizeti. Vagyis, a győztes - ráadásul kétharmaddal - mindent visz. Bármit megtehet, bárkivel szövetkezhet, bármilyen jogszabályt alkothat, de még ekkor sem viselkedhet a jogban ismeretlen hányaveti módon.

A világ civilizált felén a győztesek kultúrája szabályhoz kötött, a „látszat szabályához”. Mindent lehet, de nem bárhogyan. Itt, Közép-Kelet Európában örökké frusztrációt okozott, hogy a Nyugat lenézett és lesajnált minket. Akkor is megtette ezt, ha a történelem során – nemegyszer - ebben a régióban születtek jövőbe mutató tendenciák. Az elmúlt években komoly turistaforgalom volt Magyarországra és még intenzívebb volt az ideköltöző külföldiek száma. Otthonról menekültek a rendbe, a jogszerű élet körülményei közé, egy normális környezetbe, vagyis Magyarországra, ahol az előző magyar miniszterelnököt reggeltől estig lehetett pocskondiázni mindenféle következmény nélkül, hogy csak egy példát említsünk a sok közül. A törvényesen választott köztársasági elnök elüldözése nem egy riadójel arra, hogy a nyugalmat megszokott külföldiek (is!) meneküljenek, no persze nem a külföldi cégek, hanem anormális életre vágyó civilek?

JOGERŐS GONOSZSÁG

Fri, 31 Jul 2026 13:02:00 +0000

KISS GYÖNGYI

- Hogy kerülök én ide? - ezzel a merengő kérdéssel kezdődik a Musza Dagh negyven napja című regény, amelyben az örmény népirtásnak állít emléket írója, Franz Werfel. Másfél millió ártatlant áldozott fel a képzeletbeli oltáron a gonoszság az első világháború éveiben, de a huszadik század számos más rettenetet is tartogatott nekünk. Meggyőződésem, hogy az embert jóra teremtette a Mindenható, és másra sem áhítozik egész életében, minthogy a világot a szépség igazgassa, ne a profit. Mégis, rendre elköveti a borzalmakat, amelyek kitörölhetetlenül megpecsételik sorsát, s a bűn árnyéka, bizony, hosszú és nagyon sötét.

Talán sokaknak megvan: Bosznia-Hercegovina, Ezüstváros, a Drina-folyó menti enklávé központja, Szrebrenica. Ahol a délszláv háborúban szintet lépett az árulás, a kegyetlenség, az iszonyat, amit örök jelként kell ezután az ég felé felmutatnunk, hogy többé ne történhessen hasonló. Közeledik az évforduló, július 11-e, s már 31 éve, hogy a boszniai szerb katonai alakulatok elfoglalták a várost, és a legújabb adatok szerint, szisztematikusan megöltek 8700 védtelen muzulmán férfit és fiút, az ott állomásozó nemzetközi erők, 370 csodálkozó holland kéksisakos békefenntartó szeme láttára. Akik „jóhiszeműen” nem hitték el, hogy bekövetkezik, ami bekövetkezett. Vérfagyasztó katonai beszámolók szerint hetekig tartott az öldöklés, közben 20 ezer nőt, gyermekleányt megerőszakoltak, a további részleteket hagyjuk is. A szrebrenicai anyák szervezetbe tömörültek, hogy együtt erősebben hallathassák a hangjukat és ne hagyják, hogy a világ a feledés hanyag leplével borítsa be azt, ami velük történt. Megalakult a Boszniai Eltűnt Személyek Szövetségi Bizottsága is, hogy segítse a kutatást. Már több mint 8 ezer áldozatot elhantoltak, minden évben országos zarándoklat indul a város melletti Potocsari temetőbe a közös megemlékezésre, de még mindig vannak azonosítatlan személyek és temetetlen holtak. A nemzetközi közvélemény, szokásához híven, nem siette el, bár a háborús bűnt vonakodva kissé, de a holland Legfelsőbb Bírósággal együtt elismerte. Végre, 14 évvel a vérengzés után, az Európai Parlament is megmozdult, 2009-ben július 11-ét a boszniai népirtás emléknapjává nyilvánította.

Brüsszel malmai lassan őrölnek, de ugyanezt elmondhatjuk a Nemzetközi Közösségről is. Európa sajnos végelgyengülésben szenved, azt, hogy beteg, a végzetes kórt, ami ide vezetett, alig vettük észre. Nyugaton elfedte a jólét, az intézményi magabiztosság, mi meg ájultan vágyakoztunk a fogyasztás boldogságára. Azt azért észrevehettük, hogy a fene nagy dőzsölés kikezdte a család, a hagyományok, a nemzet fogalmát, gyanakvás, kirekesztés, megtagadás igyekezett semmissé tenni a tekintélyét. De arra nem figyeltünk, hogy az új fétis, az ego középpontba állítása átver bennünket. Jól elrejti a valódi szándékot, a szuverén döntés elrablását, hiszen, ha jól végig gondoljuk, ma már a politikai részvételt felváltotta a piaci, sorsunkról nem mi döntünk, hanem a közösségi felületek.

Ennek fényében igazán nem meglepő, hogy rövidesen az Európa Tanács is vizsgálja a „szarajevói emberszafarik” ügyét, várhatóan szeptember 7-ig kineveznek egy különleges jelentéstevőt az ügy kivizsgálására. A hírt a testület közgyűlésének bosnyák tagja tette közzé június közepén, Szabina Csudics azt is hozzátette: 23 nemzet képviselője támogatja az indítványt. „Olyan ügyről van szó, amely túlmutat Bosznia-Hercegovina határain, és több ország intézményeinek együttműködését igényli az igazságosság, az igazság feltárása és az áldozatok méltóságának védelmében”. Kicsit több mint 30 éve véget ért a háború arrafelé. A sötét múlt titka ezek szerint hosszú időre rejtve maradt, miszerint jómódú európaiak, olaszok, osztrákok, németek, a 90-es évek elején hétvégékre Szarajevóba utaztak egy kis aljasságra, hogy hegyoldalakról mozgó emberi célpontokra lövöldözzenek. A bosnyák fővárosban az ostrom idején 11 ezren, civilek, köztük gyermekek haltak meg, minden tizediket mesterlövész talált el. Ezt a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Hágai Nemzetközi Törvényszék állapította meg, ha hinni lehet a kósza adatoknak. Az ENSZ égisze alatt serénykedő bíróság lényegre törően kimondta azt is, hogy a mesterlövész kampány célja Szarajevó civil lakosságának megfélemlítése és terrorizálása volt. Micsoda mélyreható megállapítás, így minősíteni a gyilkos „szórakozást”! A bűvös mesterséges intelligencia meg, erre rákeresve, azt dobja ki, hogy ezügyben a Hágai testület nem is vizsgálódott. A homályban bolyongó, gyalázatos gyanúról, a vélhető valódi rémtettekről egy szlovén rendező, Miran Zupanic, két évtizeddel később, 2022-ben mozit forgatott, de mintha meg sem történt volna, a bemutatót síri csend követte. A dokumentumfilm viszont egy olasz újságírót, Ezio Gavazzenit arra ösztönzött, hogy feljelentést tegyen az ügyben, így Milánóban, 2025 novemberében az itáliai ügyészség megindította a nyomozást. Eltelt újabb fél év és lám, a 46 tagot számláló emberi jogi, nemzetközi szervezet, az Európa Tanács már izzítja is a gyutacsot, majd sietve hozzáfog az ügy megoldásához.

Világunkban minden rendben van – tanítják a meditáció felkent mesterei, de ez az állítás nehezen hihető. Bármerre nézünk, alávaló tettekre bukkanunk napjainkban is. Sőt, mintha a gonoszság markában tartaná közösségeinket, és szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ez már senkit sem érdekel. Ukrajnában most bukott le egy egész rendszer, hadköteles férfiak megfélemlítésére, kifosztására, megalázására és kínzására szakosodtak a toborzó tisztek. De ez csak a jéghegy csúcsa, a többi aljasságot, például, hogy mi történt valójában Bucsában és ki ölt meg kit, azt majd ráérünk kideríteni, jó kis hír lesz az unokáinknak. Az Európai Unió gaztetteihez is idő kell, mármint a feltárásához, addig meg remek fedősztori a fékek és egyensúlyok kérdése, a deviáns kisebbségek vélt üldözése, meg az európai értékek netovábbja, a jogállamiság. Ady Endréről szóló kötetet forgattam a minap, s ebben a költő felesége, Csinszka néhány sorára bukkantam. Úgy látszik, nem változik semmi, az idő halad, az emberi alávalóság marad. Eltelt bő száz év, de az érzés ma is érvényes. „-fázom a népek bélpoklától, hogy falja föl a gyöngét az erős. S.O.S.! -búvok a szégyentől, égek, hogy a gonoszság milyen jogerős.”

H A Z A J Á R Ó

Wed, 29 Jul 2026 11:23:00 +0000

Hazajáró

Moys Zoltán, a Hazajáró producere,VDTA alapító

” Sajnálattal kell közölnünk, hogy a Tisza tavaszi árja a „Hazajáró” műsorát is elmosta. A megrendelő MTVA indoklás nélkül „nem kívánta meghosszabbítani vagy más módon fenntartani” honismereti-turisztikai magazinműsorunk szerződését (ahogy az elszakított területeken élő magyar közösségek életét és megmaradásért folytatott küzdelmét bemutató „Kárpát-medence” című műsorunkét sem).”

Ezzel sajnos a közmédia felületén nem tudjuk méltó módon lezárni történelmi hazánkat bemutató sorozatunkat.

Ahogy korábban már jeleztük, a 2011-ben indult, Prima Primissima közönségdíjas sorozatunk a terveink szerint idén év végén fejeződött volna be. Vállalásunk összesen 440 epizóddal vált volna teljessé: szerettük volna bejárni és bemutatni az egész történelmi Magyarországot, a Kárpát-medence valamennyi elszakított kisrégióját.

Jelenleg 429 leforgatott és adásba került epizódnál tartunk. A teljes sorozat befejezéséhez mindössze 11 rész hiányzott.

15 éve húztunk bakancsot, hogy „keresztül-kasul bebarangoljuk a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerjük hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait.”

Hálával tartozunk valamennyi szereplőnknek, nézőnknek, támogatónknak és barátunknak, akik nélkül nem létezhetne a Hazajáró. Köszönjük mindazoknak, akik velünk tartottak ezen a csodálatos utazáson, amely újra és újra megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy történelmi hazánk egy és oszthatatlan, a benne élő magyar közösségek pedig elpusztíthatatlanok.

Köszönetünket fejezzük ki az MTVA korábbi döntéshozóinak, amiért tizenöt éven át felületet biztosítottak műsorunknak, amellyel egy hiánypótló, időtálló kordokumentum született és maradt fenn az utókor számára.

Az új vezetés döntését tudomásul vesszük, de egyben – mint már annyiszor – kinyilvánítjuk: a Hazajáró útja végtelen, és minket nem olyan fából faragtak, hogy feladjuk és ne fejezzük be az elkezdett munkát.

Nem adhatjuk fel már csak az elmúlt másfél évtizedben megismert sokezer magyar ember miatt sem, akik minden körülményben kitartanak hitük, magyarságuk és szülőföldjük mellett. És nem adhatjuk fel kedves nézőink miatt sem, akik mindig erőt és új lendületet adtak műsorunk folytatásához.

Meg fogjuk találni a módját annak, hogy a maradék 11 kistájat is méltó módon bemutassuk. A műsoron túl pedig – elsősorban a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet keretében – még nagyobb erőbedobással fogunk dolgozni küldetésünkön: a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának erősítésén a honismeret és a turizmus eszközeivel.

Erre az útra várunk útitársnak mindenkit, akinek fontos a magyar megmaradás, közös értékeink megőrzése és átörökítése egy olyan anyagelvű korban, amely mindent elsodorni törekszik, ami nemes és magasrendű.

Mert a Hazajáró számára az út a cél. Ez az út pedig soha nem ér véget.