Sorsunk - VDTA

Szabad-e még a vélemény

Mon, 26 Oct 2026 16:56:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Szabad-e még gondolkodni, szabad-e még véleményt mondani? Ez nem vicc, az agyam sem bomlott meg az elmúlt napokban, bár kétségtelen, hogy felfordult világunkban a kérdés, legalábbis meghökkentő. Kommentország vidám világpolgárai vagyunk ugyanis, dől ránk a digitális térben a vádaskodás, a beszólogatás, a szabadságnak álcázott fröcsögő ítélkezés minden téren és témában, igaz, legtöbbször név nélkül. A közbeszéd is nyílt teret ad a verbális erőszaknak, bárhol, bármikor és most már a Parlament patinás falai között is, vég nélkül. De miközben mindenki zsebében lapul egy-egy bölcsek köve, ki gondolkodik el közben azon, hogy az éremnek két oldala van? Sőt, több is, Ortega y Gasset, korszakos spanyol bölcselő szerint: „minden élet nézőpont a világegyetemre”.

Hírlevelünkben is olvashattak már a német egyházak legújabb intézkedéséről, miszerint olyan alkalmazottakat bocsátanak el, akik a „bevándorlásellenes” Alternatíva Németországért párt színeiben vállalnak munkát, képviselői megbízatást. Az illetékes vezetők arra hivatkoznak, hogy a német püspöki konferencia 2024-ben kihirdette, hogy az etnikai nacionalizmus összeegyeztethetetlen a kereszténységgel és a pártot jellemző szélsőjobboldaliság a liberális demokratikus rend legádázabb fenyegetése. Aztán itt van mind ehhez a BMW döntése: a cég visszavonta szolgálati autós lízingajánlatát az AfD politikusától, akit 2026 október 6-án Szász-Anhalt tartomány parlamentjének elnökévé választották. A vezetés élményét kínáló 110 éves autóipari óriás amúgy korábban diktátoroknak sem fukarkodott ajánlattételekkel, sőt, juttatásokkal. A döntések ólomnehézsúlyú, sarkos véleményt hordoznak, miként a következő friss magyar álláspont is, melyet a Független Közmédia Testület elnökasszonya fogalmazott meg a napokban. „Szervezetileg és tartalmilag is meg kell újítani a magyar közmédiát, hogy pártatlanul és függetlenül működhessen, és a társadalom valamennyi rétegét és korosztályát megszólíthassa”.

Föl sem merül, egyik esetben sem, a másik fél meghallgatása. Pedig a voksoló polgárok egyre inkább egyet értenek a szélsőségesnek titulált AfD párt programjával, ezt mutatják a választási eredmények Németországban. A frissen megújuló magyar közmédia meg szolgálhatja a közjót, sokunk érdekében, de nem nélkülözheti az érték alapú állásfoglalást, akkor meg nem mindenkitől független. A Kossuth rádió újabban „újra mindenkié” a szlogen szerint, nos éppen emiatt nem az. Azoké biztosan nem, akiktől nyár derekán elvették a harangszót, a szellemiségében kikezdhetetlen, patinás műsorokat. A hatalomban lévők ugyan megtehetik, de hol van a másik oldal, miért csak a zajongók igazsága valósulhat meg egyoldalúan?

Azt állítja az online közösségi enciklopédia, hogy a vélemény mindig előítélet, mert vélt jellemzők értelmezését jelenti, tehát tartalmazza a bizonytalanság tényezőjét. Ebben a témában, a napokban olvastam egy kitűnő cikket Faggyas Sándor tollából. Ebből idézek: „nem feltétlenül azért látjuk máshogy a világot, mert egyikünk téved, hanem mert máshonnan nézzük. Mindenki csak azt a szeletet látja, amit a saját nézőpontja megenged. A csapda az, hogy a saját nézőpontunkat nem egy nézőpontnak, a valóság egy részének érezzük, hanem a valóság egészének. A saját szemszögünket észre sem vesszük, evidensnek véljük, ezért nehéz elhinni, hogy a másik látónak is igaza lehet.” Ezt húzza alá az angol költőóriás, William Shakespeare évszázadokkal korábbi megállapítása is, „nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá.” Elkelne tehát a becsületes óvatosság, minden oldalról, hiszen az objektív valóságot az egyénen keresztül, homályosan látjuk, a végső igazság többnyire rejtve marad. De mégis keresnünk kell, erkölcsi iránytű nélkül mit sem ér az élet.

Már régen rájöttem, hogy nálam biztosan nincs olyan műszer, amely holtbiztosan megmutatja a helyes utat. Civil vagyok és fizikailag nem tartozom egyetlen egyházi gyülekezethez sem, csak lelki közösséghez, de abban erősen hiszek, hogy az ember egész életének értelme és célja az emelkedés. Az élet pártján állok, az öncélú emberi viszonyulás helyett az isteni hozzáállást vallom, mert az magasabb lehetőség, benne van az építés, a teremtés képessége. Közösségemmel mögöttünk áll a kereszténység kétezer éves, kikezdhetetlen gondolati és spirituális katedrálisa, így adott számunkra a „hittől megvilágosodott szem”. Tagadhatatlan, hogy lefelé is élünk, van napi valóság, az élet egy jelentős része bizony pénzbe kerül, de e tekintetben is ránk mérték a felelősséget. A kerek fejet nem azért kaptuk, hogy abban a gondolatok kedvükre megfordulhassanak, hanem azért, hogy képesek legyünk mások véleményét értelmezni akkor is, amikor az elfogadhatatlan számunkra.

Állást kell foglalni, nincs kitérés. A politika ma szitokszó, különösen egyházi körökben. Szűkebb pátriám levelező listáján is óvatosság övezi, mint kerülendő, mérgező fogalmat, pedig a görög szó közéletet jelent, mi alkottuk, szociálisan ebben élünk, valamennyiünk közös keresztje. Üdvös, ha a nézőpont szelídebb, bosszúnak, romboló indulatnak nincs helye közelében, ám az ember tiszteli mások munkáját, másoknak nem árt, de nem hagyja, hogy tönkre tegyék az övét.

Pattintsuk fel hát az optimizmusbuborékunkat, az indulatfelhorgadást viszont mellőzzük, az rossz pálya, de véleményre szükség van, szabadjon szabadon bármiről megszólalni, sőt, egyesektől, vezetőinktől meg elvárjuk, hogy szerény földi lehetőségeikkel ugyan, de mutassák az irányt. Zárszóra ma, az elektronikus leveleimben érkezett az alábbi néhány sor az egyik barátomtól, Székely János püspök nyilatkozta egy beszélgetésben: „Sokan azt mondják, a társadalomról szólni nem az Egyház dolga, foglalkozzunk lelki dolgokkal. Templom, imádság. Nem is értünk hozzá, hagyjuk ezt szakembereknek. Az Egyház ne politizáljon, ne szóljon bele társadalmi kérdésekbe…Azonban a hit kincse, a szeretet kincse átformál minden kapcsolatot, a családot és lassanként a társadalmat is. Olyan, mint a kovász. Jézus az Isten Országát hirdette meg. Nem másodhegedűsnek jött!”.

Rendkívüli bejelentés a szabadság frontjáról

Sat, 10 Oct 2026 21:09:00 +0000

SZAKÁCS ÁRPÁD

A mai világban a gondolkodó ember legfájdalmasabb megélése az, hogy egyedül van. Úgy érzi, mintha egy megbolondult világban ő lenne az egyetlen normális, és a környezete elvárja tőle, hogy asszisztáljon az őrültségekhez. És ha nem teszi, megbélyegzi, őrültnek tartja, kiveti magából. Sőt, elnémítják, mert ki meri mondani a nyilvánvalót. És a magát egyedül érző, gondolkodó ember a végén már magában is kételkedni kezd.

Ez a modern szellemi diktatúra legördögibb fegyvere: elhitetni Önnel, hogy egyedül van. Elérni, hogy bezárkózzon, feladja, és csendben belenyugodjon abba, hogy a szellemi moslék egy értékelhető választék.

Vajon hogyan jutottunk ide?

Sidney Lumet 1976-os prófétai remekműve, A hálózat (Network) című film már évtizedekkel ezelőtt kimondta a legfontosabb igazságot: a tömegmédia nem egyszerűen torzít, hanem folyamatosan, megállás nélkül hazudik, mint a vízfolyás. Ahogy a film ikonikus főhőse, Howard Beale a kamerákba kiáltotta:

“Ti vagytok a valóság és mi az illúzió!”

Ma ez az illúziógyár egy globális, mindent átható szellemi diktatúrában teljesedik ki, amelynek legfőbb fegyvere és alapkelléke maga a modern média. A diktatúra mai kápói nem nyers fizikai erőszakkal térdelnek le ránk, hanem megtévesztő módszerekkel a tudatunkat veszik ostrom alá. A diktatúra mai kápói nemcsak a programozók, akik az algoritmusokkal bűvészkednek, hanem az úgynevezett újságírók, akiknek a legfontosabb feladata eltakarni az igazságot a szemünk elől és manipulált információkkal olyan dolgokra rávenni az embereket, amelyeket amúgy nem csinálnának meg, ha tisztában lennének a következményekkel.

Ahogy Aldous Huxley a Szép új világban megjósolta:
az igazságot nem eltemetik, hanem bezárják a jelentéktelenség tengerébe.

A fősodratú média és az algoritmusok nap mint nap úgy öntik elénk a híreket, mint hitvány, szellemi moslékot. Ez az ellenőrizetlen, toxikus hírözön szándékosan bénítja meg a tisztánlátást. Neal Postman szavaival élve:
“a rendszer egyszerűen halálra szórakoztat minket, miközben a háttérben a jövőnket számolják fel.”

Ez a szellemi terror egy kollektív Truman Show-t épített a társadalom köré. Emiatt egyre többen jutnak el a végső elkeseredésig: azok a jóérzésű, gondolkodó emberek, akik végleg megelégelték ezt a szellemi moslékot, elfordulnak a hírek világától. Teljesen passzívvá válnak és elszigetelődnek – egyszerűen azért, mert eddig nem tudtak hová fordulni. Én magam is ezen az úton járok. Mára szinte semmilyen magyar médiafelületet nem olvasok, hírműsort évek óta nem nézek, legfeljebb akkor, ha egy-egy információ miatt kell megkeressek valamit.

Miután évtizedeket eltöltöttem a hírgyártásban, minden témából kihallom, hogy miben hazudnak, és mivel ismerem a globális hiteles információkat, egyből látom, mit hallgatnak el, mi az, amit nem szeretnének, hogy megtudjunk.

Tegyük fel végre a legfontosabb kérdéseket, amelyeket a fősodor rettegve kerül el: mi az, amit valójában elhallgatnak előlünk? És azt miért hallgatják el?

A válasz egyszerű: azért hallgatják el, mert a tudás: hatalom. A manipulált, elhallgatott információ a tömegek kontrollálásának legolcsóbb eszköze.

George Orwell 1984-ével szemben (ahol erőszakkal és direkt tiltással cenzúráznak) Huxley arra mutat rá, hogy a modern világban nincs szükség fizikai terrorra az igazság elfojtásához. Elég az embereket elárasztani értéktelen információkkal, bulvárral, felszínes szórakoztatással, hogy maguktól váljanak passzívvá, és ne is akarják keresni az igazságot.

A már említett Neal Postman Amíg halálra nem szórakozzuk magunkat című zseniális médiakritikai könyve bemutatja, hogyan alakítja át a televízió (és ma a közösségi média) a komoly közéleti és kulturális kérdéseket puszta show-műsorrá. A hírek ma már nem informálnak, hanem szórakoztatnak; a cenzúra legveszélyesebb formája az, amikor a lényeges témákat egyszerűen komolytalanná, jelentéktelenné vagy szenzációvá teszik a képernyőn. Közben a lényeg elsikkad, a valóságot elhallgatják, kicenzúrázzák.

S vajon ha tudnánk azt, hogy mit hallgatnak el, ugyanúgy reagálnánk-e bizonyos helyzetekben? Ugyanúgy behódolnánk a mesterségesen generált válságoknak, a felülről diktált félelmeknek és a kollektív bűntudatnak? A válasz: határozottan nem. Ha az emberek tisztában lennének a cenzúrázott valósággal, a mesterségesen szított társadalmi hisztériák azonnal kártyavárként omlanának össze. Nem lehetne minket többé bábuként rángatni a sakktáblán. A főáram pontosan ettől a kollektív ébredéstől retteg.

Két évvel ezelőtt, amikor elindítottam a szakacsarpad.com hírháttér csatornát, úgy éreztem, hogy a nevemet kell odategyem a hiteles információk elé. Mint a borászok, akik a legértékesebbet, a nevüket teszik ki a cégérre. A média világában ennek óriási kockázata van, de úgy éreztem, hogy bátran ráállhatok a több évtizedes újságírói tapasztalatomból stabillá vált talapzatra, illetve a hitelességi bizonyítványom erejére. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy ha választani kellett a karrier, a dúsgazdaggá válás és az igazság szolgálatának lehetősége között, nem volt kérdés, mit tartok fontosnak. És ezt a nevemet viselő hírháttér csatorna is igazolni tudja.

Tehát két évvel ezelőtt, amikor elindult a szakacsarpad.com csatorna, e köré egy kis szerkesztőséget is megálmodtam. Kerestem annak a lehetőségét, hogy miként lehetne az igazságkereső emberek számára kitágítani az információs horizontot. Ugyanis megérkeztünk egy olyan korba, amikor már nem a pénz jelenti az igazi hatalmat, hanem a hiteles információ, amikor már nem a pénz mennyisége a legfontosabb, hanem annak az információnak a minősége, amellyel meg tudjuk óvni önmagunkat és családunkat az egyre bonyolultabbá váló világban. Gondoljunk csak a nemrég lezajlott járványnak nevezett ármányra, amikor rengetegen beleszaladtak a nyilvánvaló csapdába. Jómagam is számos dúsgazdag embert ismerek, akiknek nem volt elég információjuk, olyanba mentek bele, amibe nem kellett volna, a bajban pedig a pénzük semmit sem ért, halállal fizettek a tudatlanságért.

Hölgyeim és Uraim! Ezek a helyzetek fokozódni fognak. Meg fogjuk tapasztalni, ahogy mostantól kezdve szép lassan elkezd az amúgy is kaotikus világunk egy olyan irányba fordulni, amelyben a hiteles információnak még nagyobb jelentősége lesz, mint eddig volt. Az úgynevezett főáram cunamiszerűen fogja elsodorni még a felszínen lévő igazságmorzsákat is. Ezért lesz annak kiemelt jelentősége, hogy mi történik a mélyáramban. Mert a felszínes hazugságok hatását a mélyáram megfontolt gondolkodásával tudjuk semlegesíteni.

Ezért indítom el az ún. MÉLYÁRAM csatornát.

A MÉLYÁRAM nem egy újabb hírportál a sok közül, hanem a szellemi önvédelem és a cenzúrázatlan igazságok bástyája a magyar olvasók számára. A szabadság nem véletlen, a függetlenségnek mindig ára van. A fősodratú média azért hazudik, mert oligarchák, politikai érdekcsoportok, politikai prostituált pártok és globális hirdetők tartják el.

Az elhallgatott, kicenzúrázott híreket rövidesen nem csak írott formában ismerhetik meg a követők, hanem minden hétköznap reggel egy olyan hírszemlét is összegyűjtünk majd, amit meg lehet hallgatni, mint egy napi híradót. Továbbá a magyar szellemi élet megmaradt kiválóságai is gazdagítani fogják a tudásunkat, ezeket különböző írások, elemzések keretében ismerhetjük meg. Mindezeken túl egy külön podcast stúdiót is szeretnék felépíteni a közeljövőben, ahol rendszeresen megvitatjuk a hét legfontosabb eseményeit, azokat, amelyeket a főáram nem szeretne, hogy megismerjen.

A MÉLYÁRAM ingyenesen indul el, de várhatóan a rengeteg kutatómunkát igénylő napi hírszemle 2026. novemberétől kizárólag támogatói rendszerben tud működni, ugyanakkor véleménycikkeket és a leendő podcast adásait továbbra is hozzáférhetővé tesszük mindenki számára.

Ez a mi garanciánk a megalkuvás nélküli szabadságra. Mi nem tartozunk elszámolással semmilyen háttérhatalomnak, semmilyen politikai formációnak és semmilyen multinacionális hirdetőnek: mi kizárólag az előfizetőinknek tartozunk felelősséggel.

Ez a modell nem egy egyszerű üzleti döntés, hanem egy közös szellemi hadviselés. Aki támogatja a MÉLYÁRAMot, az nem csupán egy szolgáltatáshoz jut hozzá, hanem aktív részesévé válik a valóság és az igazság visszahódításában.

Ez az Ön küzdelme is a szellemi diktatúra ellen. Ha Ön nyitott a valódi függetlenségre, ha nem kéri a fősodratú moslékot, akkor ennek a közösségnek a soraiban a helye. Építsük fel együtt a szellemi szuverenitás bástyáját!

Küldetésünk alappillérei:
- A globális térből behozzuk a köztudatba azokat a létfontosságú híreket, háttérfolyamatokat, amelyeket a hivatalos csatornák szándékosan elhallgatnak.
- Megtörjük a hírektől elfordulók elszigeteltségét. Olyan valódi hírszolgáltatást nyújtunk, ahová végre bizalommal fordulhat minden gondolkodó magyar ember.
- Olyan tájékoztatást nyújtunk, amely visszaadja a szellemi fegyvert az Ön kezébe: a tiszta, független, mély tudást. Mert egy hazugságra épülő világban a valódi tudás az egyetlen eszköz, amellyel megőrizhetjük szabadságunkat. Várjuk a sorainkba Önt is!

A MÉLYÁRAM azért született, hogy véget vessen a gondolkodó emberek magányának.

Itt nemcsak cenzúrázatlan híreket kap, itt egy szellemi otthonra talál. Amikor támogatja MÉLYÁRAMot, nem egy újságot vásárol meg, hanem megváltja a belépőjét egy olyan közösségbe, ahol a józan ész nem bűn, és ahol az elhallgatott igazság nem tabu, hanem alapvetés. A MÉLYÁRAM nem egy hírgyár, hanem a száműzött igazságok és a józan ész menedékhelye.

Azzal, hogy támogatja a MÉLYÁRAMot, fenntart egy olyan szabad zónát, ahol a gyermekei és a nemzetünk jövőjét védjük a kollektív amnéziától. Ha Önnek is fáj a valóság elnémítása, Ön sem maradhat semleges. Ez az Ön küzdelme is. Tartozzunk végre egymásnak felelősséggel, és építsük fel a szellemi ellenállás bástyáját!

A többiek még várnak

Sat, 03 Oct 2026 17:30:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Valóságos gondolatbomba robbant a fejemben, csúcspontján szeretett Szabó Magda írónőnk mondatával, amikor szembesültem a hitványság trash változatával a minap: „Borzasztó felelősség az életet tisztességesen végigcsinálni.” A közösségi média ajándék felvételén ugyan éppen a daccal vállalt kisstílűség néz szembe a felhasználóval, nem a gerincesség, az erkölcs. A Tisza-frakció impozáns irodaházának panorámás teraszán két képviselő hölgy lejt örömtáncot és közben dúdolgat: „Mikucza bent, Miklós úton, a többiek még várnak, de hamarosan jövünk, ez az!” Pacsi is csattant a fellépés végén, s a gonddal összeállított műremek még az egyik trágárszájú médiaszereplőnk gúnyos elismerését is kivívta. A publicista azt írta, hogy láttán szekunder szégyent érzett, s elaludt a filmszínház ügyelője, ha mindez adásba mehetett. A Parlament többségéhez tartozó honanyáknak a mostanában divatos letartóztatások miatt kerekedett ilyen jókedvük, a részletek talán nem is olyan érdekesek, mindenesetre egyikük vezetékneve igazán illik a performanszhoz: Dicső.

Így igaz, ragyogó, dicső korban élünk, naponta táncra perdülhetünk, hazánkban óránként történik valami. Hol kivezettetnek valakit innen-onnan, hol rabláncra fűznek másokat bemondásra, a vádlottból vádló lesz és mi, a többiek, még várunk. Amíg eljönnek értünk, addig dalolhatunk: „hullámok habjában kagyló lebeg, út végén csoda vár, minden lehet.” Európában is.

Az Unió elnyűhetetlen úrnője még szeptemberben kiadta a parancsot: mehet Magyarországnak a zárolt kohéziós pénzből 4,2 milliárdocska, a Tisza-kormány remekül muzsikál. Így az Európai Bizottság azt javasolja az Unió Tanácsának, hogy oldja fel a hazánkkal szemben 2022-ben elrendelt intézkedéseket. Hallgassuk csak! „A brüsszeli testület közleménye szerint Magyarország megfelelően kezelte azokat a korábban azonosított jogállamisági problémákat, amelyek veszélyeztethetik az Európai Unió költségvetését.” Na de vannak számosan hölgyek arrafelé Brüsszelben, és hiába Ursula császárnő verdiktje, akad, aki ellentmond neki. Az Európai Parlament magyar jelentéstevője például, aki ugyan üdvözli a magyarországi előrelépéseket, de azt kéri, hogy az Európai Bizottság indokolja, hogy miért tekinti megfelelően kezeltnek az uniós költségvetést fenyegető kockázatokat, miközben fontos reformok, például a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kivezetése még folyamatban van. A holland Tineke Strik asszony szerint ilyen horderejű, adófizetők pénztárcáját érintő döntések parlamenti ellenőrzést igényelnek. „Az uniós források milliárdjainak kifizetése mindazonáltal olyan reformokon kell alapuljon, amelyeket a gyakorlatban is végrehajtottak, nem pedig pusztán a jövőre vonatkozó ígéreteken. ”Ezért elvárom a Bizottságtól, hogy világosan magyarázza el, miért tartja úgy, hogy az uniós költségvetést fenyegető kockázatokat kellőképpen kezelték.” Micsoda szigor! És igaza lehet. Ha Hollandia zöldpárti képviselője pozícióban lett volna, amikor kollégája, a görög Eva Kaili édesapjával bőröndökben menekítette az euró kötegeket, talán még nem lenne szabadlábon a szőke szépség. De, ami minket illet, Strik asszony, úgy látszik, csak uniós magasságokban vizsgálódik. A keleti tartomány, a préri fölött ülő köd elfedi a kisebb bakikat, Brüsszelből nem látszik a köztársasági elnök eltávolítása, a képviselői mandátum korlátozása, de az sem, hogy a magyar országgyűlésben a kormányfő utasítja az ügyészséget. Ha az Unió gyorsaságát vesszük alapul, akkor nem is csodálkozhatunk, mire megmozdul az apparátus, addigra már a jogállamiságot el is törölték, felváltja majd valami más.

Női szemmel nézve, azért a Brüsszeli Birodalom ad magára. Ha kell, szivárványszínekbe öltözik, vagy az ukrán zászlót ölti magára, a korszellemnek megfelelően betiltja a karácsony ünnepét, használaton kívülre helyezi a mór, az indián, vagy a néger jelzőt, és elismeri, hogy a férfiak is szülhetnek. De van itt szenvedély is, komolyan gondolom, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogy hogyan kell játszani vele. „Európa harcban áll” nyilatkozta egy éve a Bizottság elnöknője, de a külügyi főképviselő is hasonlóképpen harcias. Ötödik éve folyik az öldöklés Ukrajnában, s bár az oroszok agressziója indította el a háborút, de abba, hogy még mindig nincs vége, Európa, s benne az Unió súlyosan, mondhatni végzetesen beleállt. A háborús őrülettel persze gondosan betakarják a gazdasági, erkölcsi bajokat. A legnehezebb szembenézni azzal, amit az ember elront, a tehetségtelen, gőgös komprádor gyülekezet meg végképp nem hajlandó bevallani, hogy hibázott. Inkább hergel és készülődik az összecsapásra. Kedvencem, a nagy gyújtogató most új tervvel állt elő. Kaja Kallas egyenesen a NATO felpezsdítésére vállalkozott. A szende küllemét meghazudtolóan harcias külügyi és biztonságpolitikai kinevezett, az uniós külügyminiszterek legutóbbi tanácskozásán vázolta a védelmi blokk új „vészhelyzeti biztonsági protokollját”, melynek célja, hogy Oroszország szabotázsakcióira válaszul segítse a tagállamokat lépéseik gyors összehangolásában. Az EU biztos szerint, a hibrid csapásokkal a Nagy Medve célja az európai közösségek megosztása, a kikényszerítése annak, hogy megvonják támogatásukat Ukrajnától. Kallas arra hivatkozott, hogy a nyár folyamán gyakoribbá váltak az azonosíthatatlan, feltehetően orosz drónok az európai légtérben. Az nem jutott eszébe, hogy ezek az akciók valahogyan egy-egy választás, kiemelkedő politikai történés előtt következtek be az Unió országaiban, mondhatni, már-már menetrendszerűen.

A katonás fegyelem jót tesz a léleknek, rendre tanít, fizetni is csak úgy érdemes. Szükség is lesz rá, mert csatlakoztunk az Európai Ügyészséghez. Szeptember utolsó hetében Budapesten járt a vádhatóság vezetője, a románok egykori rettegett korrupcióellenes tisztségviselője. Codruta Kövesi asszony biztosította Magyarországot, hogy ezzel a helyes lépéssel nem sérül a szuverenitásunk, sőt, a delegált 10 ügyész a magyar jog alapján dolgozik majd. Igaz, uniós intézmény nyomozhat és emelhet vádat hazánkban, de szigorúan elfogulatlanul. S hogy megnyugodjunk efelől, két magyar sajtóorgánumnak adott interjújában is leszögezte: itt az ideje, hogy a magyarok visszaszerezzék országukat, a „foglyul ejtett államot”. Amúgy függetlenül.

Okulni egy életen át érdemes. Most maradjunk Szabó Magda bölcsességénél, ha már az elején emlegettük, s az írásban csak nőkről esett szó. „Tanuld meg, annak, aki győzött, mindig igaza van, és meglepően sok minden lehetséges, ami másoknak tilos.” Nos akkor mi, a többiek még várunk. Csak az időben bízhatunk.

Mi ez, csak nem átverés

Fri, 25 Sep 2026 18:03:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Rikító inget tervezett magának egy német művész. A hawaii nyaralások kellékének látszó, csiricsáré ruhadarab tiszta átverés: alkotója, Simon Weckert a mesterséges intelligencia megtévesztésére tervezte. A pinkrózsaszín, narancssárga, zöld színorgia összezavarja az MI-alapú térfigyelő kamerát, szegény még azt sem tudja eldönteni, hogy embert lát-e egyáltalán, vagy egy méretes trópusi kakadut. A csinos rongynak neve is van, Digitális Álcázás, aki vágyik rá, csaknem 30 ezer forintnak megfelelő összeget kell leperkálnia a műremekért. A profizmust meg kell fizetni, a tervező állítja, hogy a poló olyan anyagból készül, amely ellenáll a gyűrődésnek, sőt, változó fényviszonyok és különböző kameraállások sem rontják a hatásfokát, azaz a kapitális kóklerséget. Tele a világ átverő művészekkel, lám, még a mesterséges intelligenciát is próbára teszik az ügyesebbek, de attól tartok, hogy azért a technológia legújabb, mindent elsöprő vívmányának diadalmenetében mégis mi húzzuk a rövidebbet.

„Minden ügy mozgalomként kezdődik, aztán üzlet lesz belőle, végül tiszta átverés” -imígyen vélekedett az amerikai vándorfilozófus, csavargó író, Eric Hoffer és ördöge lehet. Az MI, a mesterséges intelligencia ugyan nem mozgalom, inkább technikai vívmány, de hogy üzlet, az egészen biztos. Nem is akármilyen, a világot ügyes, de alattomos kezek bevarrták egy technoterror zsákba és észrevétlenül átvették a hatalmat fölöttünk. Szellemes gondolkodók szerint a fejlett Nyugat „gépi demokráciákban” éldegél, a sebesség már nem ötödik, inkább tizenötödikbe kapcsolt. Az MI ma már egyszerre alakítja a gazdasági versenyt, a tudáshoz való viszonyunkat és bizony, a magánéletünket is. Mindenkit át lehet verni, ha van hozzá bátorság, és jelentem, van. A digitális világ jó búvóhely, nem kell név, azonosító, a felelősség is messzire dobható, a kütyük mögé bújva folyhat a mocskolódás és a megfellebbezhetetlen véleménynyilvánítás. Az előnyök is óriásiak, a vezeték nélküli internetet használó mobiltelefonjaink például lassan elhagyhatják a 4G-t. Az 5G igazi haladás, más a technológia, sokkal nagyobb sebességet, megbízhatóságot és kapacitást biztosít. Segítségével jöhet a további fejlesztés: az önvezető autók és az okos városok elterjesztése. Tíz-tizenöt év múlva, a tervek szerint már a hetedik generáció is színre léphet, a 7G viszont már egy olyan kognitív kommunikációs szövet, amely összeköti a digitális, a biológiai és a fizikai rendszereket.

Nekem művészlélekként ezt még elképzelni is nehéz, de belátom, hogy a MI belépett az életünkbe. Szidni is butaság, az ember nem ágálhat a kerék, vagy a kés ellen, hiszen már mások kitalálták mindkettőt, mi meg birtokba vettük. Az MI használatát most tanuljuk, nagy kérdés, hogy mi lesz belőle: diadal, vagy végzetes átverés. Érdeklődő, de hozzá nem értő civilként is érzékelem, hogy óriási csatákat vívnak a világban ellenérdekelt felek. Szeptember közepén az Egyesült Államokban lángolt fel a vita. Az egyik fejlesztő szupercég vezetője bejelentette távozását, indoklása szerint azért, mert az MI az évtized végére olyan szuperintelligens rendszerré fejlődhet, amely már az emberi faj teljes kipusztítását eredményezheti. Merész állítás, miként az is, hogy a két meghatározó amerikai techóriás megállíthatatlanul rohan az önfejlesztő szuperintelligencia létrehozása felé. Ha ez igaz, a modell már önállóan is képes felépíteni saját utódait, ami megállíthatatlan láncreakciót indíthat el: feltörhet bármilyen hálózatot, képes átalakítani komplett iparágakat és megszerezhet hatalmas erőforrásokat.

A másik térfélen a chipgyártó vállalat vezére meg azt mondja, hogy „olyan gyorsan törjünk előre ezen a téren, amennyire csak lehet”, elég csak lassítani, jobban figyelni a biztonságra, nyílt forráskódú fejlesztéssel. Hozzáértőnek tűnő magyarázat is mellétehető mindehhez. Az egész nem más, mint koreografált médiaakció, kreált dezinformációs kampány. S ha kibogoztuk a sok latin kifejezés lényegét, akkor eljuthatunk oda is, hogy a pánikkeltés érdekből született és valódi terepe a geopolitikai és gazdasági szféra ütközése az Egyesült Államok és Kína között.

Nekünk marad a csapda, fiataljainknak biztosan, elárvultan, magányosan bűvölik a képernyőt, és magabiztosan használják a csevegőrobotot valódi vágyaik kielégítésére a csillogó digitális buborékban. Új felmérés szerint az európai ifjak egyharmada funkcionálisan analfabéta. A mindennapi élethez, munkavállaláshoz, ügyintézéshez szükséges szövegeket, dokumentumokat képtelenek értelmezni, alkalmazni. Nekem itthon, a papírboltban az eladó nem tudja megadni az üzlet telefonszámát, azt mondja, nézzem meg a neten.

Mindez a mi hibánk is, szülőké. Elengedtük gyermekeink kezét, kényelmesen rájuk hagytuk és hagyjuk, ha őrületet kergetnek, persze, így nekünk is marad időnk a képernyőt bizerészni. Olvasom, hogy mostanság elképesztő siker a 80-as évek fotóit megalkotni ChatGPT-vel. Jó kis outfit, neon színű ruhában, válltöméssel, koptatott farmerrel és tupírozott hajjal, de talán oda kéne tenni mellé azt az adatot is, hogy hány liter vizet fogyaszt ilyenkor a kiszolgáló szerver? Divatos hazai celebjeink ebben is előttünk járnak, már legtöbbjük elkészítette saját retró kiadását. Ha igyekeznek, olyan magasságokba is érhetnek, mint Hollywood sztárjai. Arrafelé ugyanis megkötötték a filmtörténelem legkülönösebb paktumát, a hírességek hivatalosan is licencbe adták hangjukat és digitális klónjukat egyes MI-vel dolgozó stúdióknak. Csillagászati összegekért cserébe új filmek, reklámok, videójátékok készülhetnek velük, akkor is, ha éppen lábukat lógatják valamelyik álomüdülőjük medencéjében.

Azt mondja ügyvéd barátom, hogy már nincs olyan jogi munka, amely nélkülözhetné az MI-t, melynek horizontális tudása óriási, rengeteg könyvtárazás, kutatás takarítható meg a segítségével. Na de akkor a színészekkel együtt eltűnhetnek a jogászok is, sőt, további foglalkozások! Beszorultunk a csőbe, az MI térhódítása már nem állítható le
– a hadiipar sem engedné –, egy esetben mégis, ha megszűnne az áram. A kérdések kérdése viszont a háború: támadás esetén az ember mérlegelheti a választ, a szuperintelligencia nem teszi, csak odacsap.

Mi lesz így velünk? Arra használjuk a mesterséges intelligenciát, hogy ahol megsebeztük, ott meggyógyítsuk, helyreállítsuk a természet, s benne az életünk rendjét, vagy arra, hogy techno-mákonyba menekülve, bódultan szálljunk el szárnyain a szebb jövőbe? Rajtunk is áll, hogy bedőlünk-e az átverő művészeknek. Talán még nem késő.

Gyermekvédelem az anyaméhben kezdődik

Sat, 19 Sep 2026 08:33:00 +0000

FÖLDI-KOVÁCS ANDREA

Ma, amikor a kormány a gyermekvédelem megerősítéséről beszél, egyetlen kérdést nem kerülhet meg: kit tekintünk gyermeknek, amikor védelemről beszélünk?

Szeptember 12-én, a Mindenki Születésnapja eddigi legnagyobb életvédő sétáján több ezer ember állt ki a megfogant emberi élet védelméért. Ugyanezen a napon Magyar Péter miniszterelnök gyermekvédelmi jelentést mutatott be, és közel tízmilliárd forintos azonnali gyermekvédelmi krízisprogramot jelentett be. A kormány új törvénycsomagot is ígért a gyermekek védelmére.

Mi ezt helyesnek tartjuk.

A gyermekeket védeni kell. Minden körülmények között. A bántalmazástól, a kizsákmányolástól, az elhanyagolástól, a manipulációtól és minden olyan veszélytől, amely kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja őket.

De van egy kérdés, amelyet ma már nem lehet megkerülni:

Mikor kezdődik a gyermekvédelem?

Ha a válasz az, hogy a gyermek megszületésekor, akkor egy súlyos ellentmondás marad a rendszerben. Mert a gyermek nem a szülőszobán válik emberré. A születés nem új emberi életet hoz létre. Egy már létező emberi élet lép át egy új életszakaszba.

A gyermek ugyanaz az ember a fogantatása után, a várandósság alatt, a születésekor és később is. Más az életkora, más a fejlettségi szintje, mások a körülményei — de nem más az emberi értéke.

Ezért mondjuk ki ma világosan: A GYERMEKVÉDELEM A SZÜLETÉS ELŐTT KEZDŐDIK.

Aki a megszületett gyermek védelmét fontosnak tartja, annak előbb-utóbb válaszolnia kell arra is, hogy miért lenne kevésbé védendő ugyanaz a gyermek néhány héttel vagy hónappal korábban, amikor még az édesanyja méhében fejlődik.

Nem lehet a gyermekvédelmet egyszerűen a születési csatornánál meghúzni. Nem lehet azt mondani: innen már védelemre szorul, előtte pedig nem. És egy gyermek kiszolgáltatottsága sem a születéssel kezdődik. Éppen ellenkezőleg: nincs kiszolgáltatottabb ember annál, aki önmagát még semmilyen módon nem tudja megvédeni.

Ezért különösen fontos, hogy a mai gyermekvédelmi intézkedések mellett beszéljünk arról is, hogy az elmúlt hónapokban Magyarországon napirendre kerültek az abortusz szabályozását érintő változtatások.

A három legfontosabb kérdés a szívhangrendelet jövője, az esemény utáni tabletta vénykötelezettségének megszüntetése és az abortusztabletta esetleges bevezetése. A TISZA-kormány egészségügyi minisztere a szívhangrendelet felülvizsgálatáról szakmai és társadalmi egyeztetést kezdeményezett, az abortusztabletta hozzáférhetőségének kérdését pedig a parlamentben is felvetették. Mi azt akarjuk, hogy az anya és a gyermeke együtt kapjon védelmet.

Ezért különösen fontos, hogy a kormány által meghirdetett gyermekvédelmi program és a születendő gyermekek védelme ne két külön világ legyen.

A kettő ugyanazon elv következetes érvényesítése kell legyen.

Ha egy állam valóban azt vallja, hogy minden gyermek védelmet érdemel, akkor ezt az elvet nem lehet kizárólag a megszületett gyermekekre alkalmazni.

Nem lehet az egyik oldalon tízmilliárdokat fordítani a már megszületett gyermekek védelmére, miközben a másik oldalon olyan változtatások lehetőségét „vizsgálni”, amelyek könnyebbé vagy hozzáférhetőbbé tehetik a terhességmegszakítást. A gyermekvédelem nem lehet szelektív.

Éppen azért kell védenünk, mert ő, sem néhány hetes magzatként az anyaméhen belül, sem néhány éves gyermekként, megszületése után, még nem tud kiállni önmagáért.

A mai sokezres életvédő sétán egy alapelv mellett vonultunk: AZ ÉLET SZENT!
E mellett szilárdan kiállunk! De egyúttal le kell szögeznünk azt is: gyermekvédelem nincs életvédelem nélkül! Mert az nem valódi gyermekvédelem, amelynek határa a születés. A gyermekvédelem az anyaméhben kezdődik.

SZUBJEKTÍV SZÍVNYITOGATÓ

Fri, 11 Sep 2026 16:13:00 +0000

KISS GYÖNGYI

Kaptunk belőle valamennyien, gondos teremtő kezek bebugyolálták az útravaló tarisznyánkba, amikor nekiindultunk a földi életnek. Kincs ez a javából, a legegyszerűbb és legkevésbé költséges módja az életben való gazdagodásnak, s bármikor előhívható. A hívők a legerőteljesebb nyilatkozatnak tartják Isten felé, neve is van a magyar nyelvben ennek a szubjektív, személyes szívnyitogatónak: hála. Ez az érzés öntött el, amikor „Fehér Farkas” sikeréről olvastam a világhálón szeptember elején. Több, mint egy kilométeres lövésével világrekordot ért el Mónus József íjász, aki az Egyesült Államokban 80 centiméterrel javította meg a 29 éve fennálló csúcsot. „A nyílvessző földet ért Nevada végtelen pusztaságában, és ez a világrekord Magyarországé. A világranglistán ott lesz mellette egy zászló, a magyar zászló. És amíg ezt a rekordot túl nem lövik, ez a zászló hirdetni fogja a világnak a magyar emberek hitét, munkáját, állhatatosságát.” A magyar versenyző hatodik kísérletét csak hosszas keresés után találták meg a hihetetlen mutatóval, 1063,59 méteres eredménnyel. „Valakinek csak 80 centiméter. Nekem egy egész élet munkája van benne. Mert egy világrekord nem akkor születik, amikor a nyílvessző földet ér, hanem minden egyes napon, amikor az ember a fáradtság és a fájdalom után újra feláll és ismét megfeszíti az íjat”, nyilatkozott az eredmény után a hagyományőrző távlövő sportoló, aki évente gyakorlásként 250 ezer vesszőt lő ki az edzésein. Hála a hajdúnánási Fehér Farkasnak!

Érdes korban élünk, több évszázada építgetjük az anyagelvű világot, erősítjük hozzá az agy balféltekéjét, mint szilárd talapzatot, a tudomány tiszteletének parancsa alatt. „A bal félteke a professzori okos agyunk, a tudomány nyelvét használja, és lebecsült társával /érzelmi agy, jobb félteke/ viszontagságos, diszharmonikus kapcsolatot tart fenn” - olvasható Bagdy Emőke szakpszichológus professzor Az eltűnt remény nyomában című könyvében. A magát mindenhatónak képzelő, gőgös racionális kultúra lenézi, mellőzi és megnyomorítani igyekszik a szubjektív érzelmi tudat létét, hatásait. Ezt mi is naponta tapasztalhatjuk, ennek ellenére, ki tudja miért, talán üzleti megfontolásból, de a hálának van világnapja, minden évben szeptember 21-én. Lehet, hogy a növényekre gondoltak a kitalálók. Kétségtelen, hogy van valami delejes kapcsolat a zöldek és gondozóik között, s az embert igazi hála érzése hatja át, amikor a befektetett munka megannyi dús új hajtással, bimbóval, kibomló virággal festi színesre a reggelt. De az állatokra is gondolhattak a világnapok manipulátorai, ráadásul az élővilág lekötelezettsége oda-vissza működik. Régi tapasztalat, hogy a házi kedvencek előbb-utóbb hasonlítanak a gazdáikra és képesek a feltétel nélküli szeretetre, hálára. Itt van mindjárt a kutya, aki barátunknak érkezik közénk. „Mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát” – valószínűleg maga is gazdi volt a Nobel-díjas belga drámaíró, Maurice Maeterlinck, ha ilyen mély érzéssel ír sokak négylábú kedvencéről.

Egész életemben edzettem a tibeti bölcsességre, miszerint az a szív, amely megtanult bízni, békében lehet a világgal. Így jutottam el oda, hogy őszintén azt gondolom, hogy a rossz sem céltalan a földi létben. Itt van például ez az ajándék nekünk az 1956-os forradalom 70. évfordulójára. Az új kormány szándékai szerint végképp „feltöltik a múltat”, október 22-én nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat. Huszonnégyezer úgynevezett, hírhedt -6-os karton válik megismerhetővé, Ruff miniszter nyilatkozta, amit magam is hallottam, hogy ez 60 ezer családot érint, de sajtóhírek arról is szóltak, hogy ez bizony 90 családnak fájhat majd. A témafelelős politikus azt is aláhúzta, hogy nem tesznek különbséget azok között, akik ügynökök voltak, vagy akiket csak nyomásra beszerveztek, és aztán soha nem jelentettek semmit. Hamarosan kiderül, hogy végül mi kerül fel a világhálóra, az összes dosszié valószínűleg nem nyílik meg mégsem, hiszen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 5 kilométernyi dokumentumot őriz. Ha valamennyit sorba állítanánk, a Jászai Mari tértől a Boráros hídig érne a papírkígyó Budapesten. A részleteket majd megismerik az érdeklődők, de addig is hajrá, hadd fájjon! Azt tudjuk, hogy a rendszerváltás napjaiban sok iratot megsemmisítettek, egy másik adag titkos helyekre került, zsarolási céllal. Az érintettek nagy része már meghalt, az élők kínpadra feszítése meg most újra indulhat. De tegyük félre az érzést, hogy mindez csak a szűkszívű züllesztők újabb bosszúhadjárata és érezzünk inkább hálát! Talán vége lesz a tortúrának, 36 év után lecsendesülnek a hullámok, kitisztul a horizont és elmondhatjuk: bevégeztetett. Hiszen a szemet szemért elv csak arra jó, hogy mindenki megvakuljon.

Tudom jól, a ráció uralmának korában csak vágyakozni lehet az emelkedettre, megvalósítani annál nehezebb. A hála nem politikai kategória, ismerjük Pozsgay Imre elhíresült mondását és igaz az állítás. Még korrekt viszony, elismerés sem jár nekünk, magyaroknak a német újra egyesülés segítéséért, az ötödik éve hazánkba özönlő ukrán menekültek ellátásáért, Európa határainak védelméért, sőt, a kovid járvány idején időben érkező lélegeztető gépekért is megtorlás jár a korábbi kormánynak. De bárhogy támadja is a törekvést a tudomány terrorja, az ember földi útja során mást sem tesz, mint keresi az utat fölfelé. A lélek meg ügyes, mint egy akrobata, kibújik mindegyre az információs rabiga alól és képes hálát érezni. Néha nagyon egyszerűen, mint a mesék Homérosza, Ezópus: a hála azt, amink van, elegendővé változtatja. S ha belejöttünk, elfogadjuk, még fokozhatjuk is, próbáljunk szóba elegyedni embertársainkkal, amúgy keleti módon, mint a mongolok. Ők állítják: „egy jó szóban három télre elegendő meleg van”. Most, amikor veszélybe került a rezsicsökkentés, ez a bűvös mondat nagy kincs, alkalmazzuk bátran, tüzet gyújthat, legalább a szívünkben.

INTELMEK A MAGYAR FIATALOKHOZ

Tue, 25 Aug 2026 16:53:00 +0000

Egy anyától és apától

Szent István király Intelmei nyomán – a XXI. század fiataljainak

Kedves Fiatalok!

Ti vagytok azok, akiknek kezében néhány évtized múlva ez az ország lesz. Nem azért mondjuk el a következőket, hogy a szükségesnél nagyobb terhet tegyünk rátok. Hanem azért, hogy tudjátok: számít, hogy kik lesztek.

Nemcsak az számít, milyen munkát választotok, mennyi pénzt kerestek, milyen diplomát szereztek, hány követőtök lesz, vagy hogy milyen életet tudtok magatoknak felépíteni.

Sokkal fontosabb kérdés:
Milyen emberré váltok közben?

Mert lehet valakinek sok pénze, de közben lehet, hogy nincs erkölcsi tartása. Lehet hatalma és közben mégis meglehetősen kevés bölcsessége. Lehet rengeteg ismerőse és közben lehet, hogy az illető mégis rettenetesen magányos. Lehet mindenről véleménye, miközben elképzelhető, hogy semmiről nincs egyéni meggyőződése. És – talán ez sem ismeretlen, – lehet valaki sikeres a világ szemében úgy, hogy közben belül teljesen elveszett.

Ezért, ha egyetlen dolgot kellene kiemelnünk az elkövetkezőkből, az ez lenne:
Ne csak életet építsetek magatoknak. Előbb építsétek fel magatokat.

Hogy hogyan?

Szent István király közel ezer évvel ezelőtt fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben ugyanezért beszélt hitről, jellemről, bölcsességről, közösségről, igazságosságról, hagyományról, imádságról és irgalomról.

Szent István szellemében tehát, idén augusztus 20-án, Hozzátok szólnak ezek az „intelmek”. Ez a Ti örökségetek, mi csak „lefordítottuk” magyarról-magyarra, a mai kor kihívásaira. Olvassátok, használjátok bölcsen!

I. Őrizd meg a hitedet – és ne engedd, hogy mások mondják meg, miben higgy!

A XXI. század egyik legnagyobb kísértése nem az, hogy nincs elég információnk.

Hanem az, hogy túl sok van.

Naponta ezernyi hang beszél hozzád. Megmondják, mit gondolj, mit vásárolj, kit szeress, mitől félj, miért haragudj, és azt is, hogy miért ne; egyszóval, hogy mi legyen a véleményed. És végül, majd azt is megpróbálják megmondani, ki vagy.

Ezért őrizd meg a lelked szabadságát! Tanulj meg gondolkodni, kérdezni, kételkedni – amikor kell! És hinni – amikor van miért! Ha hiszel Istenben, ne szégyelld! Ne csak vasárnap legyél keresztény! A hit ne egy dekoráció legyen az életedben, hanem az a mély alap, amelyből a döntéseid születnek!

Ne elégedj meg azzal sem, hogy egyszerűen csak „hiszel valamiben”. Ismerd meg, azt, Akiben hiszel!

Olvasd a Szentírást! Kérdezz! Tanulj! Keress olyan embereket, akiknek a hite nem csupán szavakból, hanem az életükből is látszik! Mert a hit nem menekülés a valóság elől. Éppen ellenkezőleg: képessé tesz arra, hogy szembenézz vele.

II. Ne csak fogyaszd a világot – építsd is!

A kultúrát nem készen kapjuk. Valaki mindig megalkotja. Valaki megírja a könyvet, megkomponálja a zenét, megfesti a festményt, megrendezi és leforgatja a filmet. De lehet, hogy másvalaki kitanul, majd másoknak is megtanít egy szakmát. Valaki templomot épít. Valaki vállalkozást indít. Valaki megment egy életet. Valaki ápol egy beteget. Valaki kiáll az igazság mellett akkor is, amikor ezért kinevetik, vagy éppen megalázzák.

Ne csak nézd, amit mások létrehoztak. Kérdezd meg: mit fogok én hozzátenni ehhez a világhoz?

A telefonod képernyője nem a világ. A közösségi média nem a valóság. Az algoritmus nem a törvény. A nézettség nem értékmérő. És a virálissá válás nem életcél. Használd a technológiát, de ne engedd, hogy a technológia használjon téged!

Ne csak fogyasztója legyél annak, amit mások készítettek. Legyen benned alkotóerő. Tanulj meg valamit igazán jól. Építs, javíts, írj, gondozz, taníts, vállalj felelősséget! Ne várd mindig, hogy valaki más oldja meg azt, amit te is megtehetnél. És ne gondold, hogy csak a nagy dolgok számítanak. Egy család felnevelése, egy tisztességes vállalkozás létrehozása, egy beteg ember ápolása, egy becsületes szakma gyakorlása, a hit megvallása és továbbadása, egy közösség megtartása mind, mind építés. De a legapróbb segítség, a legbátortalanabb kérdés: „Hogy vagy?” – ez is az.

A jövőt nemcsak azok alakítják, akik reflektorfényben vannak, hanem azok is, akik csendben valami jót hoznak létre.

III. Tiszteld azokat, akik előtted járnak!

Egy olyan korban, amely minden újat automatikusan jobbnak gondol, könnyű elhinni, hogy aki fiatal, az okosabb. Nem az. És az sem igaz, hogy aki idős, az feltétlenül bölcs.

Te mindenesetre hallgasd meg azokat, akik már jártak azon az úton, amelyre most lépsz. Kérdezd meg a nagyszüleidet. Beszélgess a szüleiddel. Olvasd el azok könyveit, akik már meghaltak. Mert lehet, hogy egy kétezer éves könyv többet tud rólad, mint a legújabb TikTok-videó. Ne dobd ki a múltat csak azért, mert múlt. A hagyomány nem börtön.

A hagyomány örökség.

A múltban is volt tévedés, igazságtalanság és bűn. De volt hit, bátorság, áldozat, tudás, hűség és bölcsesség is.

Tanulj különbséget tenni!

Ne a múlt foglya légy – hanem az örököse. És ne a jövőbe révedj! Éld a jelenedet úgy, hogy tudd: csak az tud valóban újat építeni, aki tudja, mire épít.

IV. Válaszd meg jól, kik vesznek körül!

Ma talán így mondanánk:
Mondd meg, kiket engedsz közel magadhoz, és megmondom, milyen emberré válsz.

Ha állandóan cinikus emberek között vagy, cinikussá válsz. Ha mindig mindenkit gyűlölő emberek között vagy, megtanulsz gyűlölni. Ha olyanok között élsz, akik mindent kinevetnek, előbb-utóbb te is kinevetsz mindent. Ha olyanok között vagy, akik dolgoznak, tanulnak, szolgálnak és felelősséget vállalnak, te is erősebb leszel.

Ezért ne csak azt nézd, hogy kik fogadnak el téged, hanem azt is, milyen hatással vannak rád.

Mert nem mindenki barát, aki kedves hozzád. És nem mindenki ellenség, aki figyelmeztet. Szükséged van olyan emberekre, akik mellett önmagad lehetsz, de akik akkor is szólnak, amikor tévedsz. Olyanokra, akik nem hízelegnek, hanem igazat mondanak. Olyanokra, akik nem lefelé húznak, hanem fölfelé hívnak. És neked is ilyennek kell lenned mások számára. Ne csak olyan társaságot keress, amelyben jól érzed magad. Olyat is, ahol valóban jobb emberré válhatsz.

V. Tanulj meg különbséget tenni igazság és ítélkezés között – Istené az ítélet!

Szent István az igaz ítéletre és a türelemre tanította fiát.

Ez különösen fontos volt Imre számára, hiszen arra kellett készülnie, hogy egyszer majd neki kell igazságot szolgáltatnia, döntéseket hoznia és felelősséget vállalnia mások életéért.

Az igazságot fel kell ismerni. A rosszat rossznak kell nevezni. A bűnt nem szabad jónak hazudni.

De van valami, amit neked is meg kell tanulnod: nem te vagy Isten.

Nem látod az egész történetet. Nem tudod, mit hordoz a másik ember a szívében. Nem ismered minden döntésének előzményét. Te egy pillanatot látsz. Isten az egész történetet. Te egy mondatot hallasz. Isten az egész életet ismeri. Te a külsőt látod.

Ő a szívet.

Ezért ne ítélj el egy embert egyetlen pillanat alapján. Ma különösen könnyű ezt megtenni. Egy videórészlet. Egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat. Egy fénykép. Egy komment. És máris megszületik az ítélet. Ne téveszd össze a véleményedet a teljes igazsággal. Ne bélyegezz gyorsan. Ne beszélj ki másokat. Ne élvezd más bukását. Ne építsd a saját erkölcsi fölényedet mások megszégyenítésére. Van különbség az igazság kimondása és a megalázás között. Van különbség a figyelmeztetés és a kibeszélés között. Van különbség a felelősségre vonás és a bosszú között. Van különbség a határhúzás és a gyűlölet között. És van különbség aközött, hogy véleményed van valamiről, és aközött, hogy valakit végérvényesen elítélsz.

Mi van, ha tévedsz? Ez nem szégyen. A szégyen az, ha már nem vagy képes felismerni, hogy tévedhetsz. De ne értsd félre: a szeretet nem vakság.

A megbocsátás nem azonos a következmények eltörlésével.

Az irgalom nem naivitás. A szeretet nem azt jelenti, hogy feladod az igazságot. De, amikor olyan dologról van szó, amelynek teljes igazságát csak Isten ismeri: engedd el az ítéletet.

Tedd le Isten kezébe. Mert Ő nemcsak igazságos.

Ő irgalmas is.

Ő látja a teljes képet. Ezért az ítélet nála van a legjobb helyen. Te pedig keresd az igazságot, de ne veszítsd el közben az irgalmat!

VI. Legyen hely melletted annak is, aki más!

De először tanuld meg felismerni, ki tartozik hozzád. Őrizd a családi kapcsolataidat. Ne engedd, hogy a világ zaja lassan eltávolítson azoktól, akiknek valóban szükségük van rád, és akikre te is rá vagy bízva. Vigyázz a szűk baráti körödre. Ne legyen száz ismerősöd, miközben egyetlen ember sincs, akit éjjel felhívhatsz, ha bajban vagy.

Gondolkodj koncentrikus körökben.

Isten sem káoszt teremtett, hanem rendet. A szeretetnek is van rendje. Először azok állnak hozzád a legközelebb, akiket rád bízott: a családod, a szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a testvéreid, a valódi barátaid. Őket követik azok, akikkel egy közösségben élsz.

És innen nyílnak egyre tágabbra a körök azok felé, akiket nem ismersz, akik másként gondolkodnak, vagy segítségre szorulnak.

Ne adj több figyelmet egy idegen véleményvezérnek, mint a saját édesanyádnak. Ne legyél kedves mindenkivel az interneten, miközben otthon türelmetlen vagy azokkal, akiket Isten rád bízott. És tanulj meg különbséget tenni.

Ismerd fel, ki a barátod és ki az ellenséged.

Ne gyűlöld az ellenségedet – de ne nevezd barátodnak csak azért, mert kedvesen beszél hozzád.

Tanulj különbséget tenni vendég és betolakodó között.

A vendég belép az ajtódon, de tiszteletben tartja az otthonodat. A betolakodó be akar lépni, és közben azt akarja, hogy az otthonod szabályait is ő határozza meg. A vendéget szeretettel fogadd. A betolakodóval szemben légy határozott. Ez nem gyűlölet.

Légy szeretetteljes, de ne légy naiv.

Légy nyitott, de ne légy könnyen manipulálható. Légy irgalmas, de ne nevezd jónak a rosszat. Bocsáss meg, de tanulj abból, ami történt.

A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanakkora helyet adsz az életedben. A szeretet attól bölcs, hogy tudja, kiért mekkora felelősséggel tartozik. A szeretetnek vannak körei.

VII. Ne bízz mindig a saját fejedben – kérj tanácsot!

Ez talán az egyik legnehezebb intelem a mai ember számára.

Mert azt tanultuk: „Légy önmagad!”

Ez szép gondolat. Csakhogy van egy probléma:
Mi van akkor, ha még nem tudod, ki vagy? Mi van akkor, ha a pillanatnyi érzéseidet összekevered az identitásoddal? Mi van akkor, ha a vágyaid, ha a félelmeid vezetnek? Mi van akkor, ha az algoritmusok, vagy, ha a kortársaid hangosabbak?

Szent István ezért beszél a jó tanács fontosságáról.

Ne egyedül akarj mindent kitalálni.

Keress bölcs embereket. Legyenek mestereid. Legyenek olyan barátaid, akik nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. És ne csak akkor keress bölcs embert, amikor bajba kerültél. Legyen az életedben olyan ember, akinek megengeded, hogy kérdezzen, figyelmeztessen és akár ellent is mondjon neked. Mert aki soha nem engedi, hogy kijavítsák, előbb-utóbb a saját tévedéseinek foglya lesz.

Aki azonban képes elismerni, beismerni saját korábbi tévedéseit, az képes növekedni. Ne félj attól, hogy nem tudsz mindent.

A bölcs ember nem az, aki minden kérdésre tud válaszolni, hanem az, aki tudja, kitől kell kérdeznie.

VIII. Ne szégyelld, hogy magyar vagy – de ne hidd, hogy ezért másoknál több vagy!

Szeresd Magyarországot.

Ismerd a történelmét. Ismerd a nyelvedet. Ismerd azokat, akik előtted éltek. Tudd, mit örököltél.

Aki valóban szereti a hazáját, nemcsak dicséri – hanem építi is!

Dolgozz érte. Tanulj. Alkoss. Vállalj felelősséget. Segíts a rászorulónak. Tartsd tiszteletben a közös szabályokat. Fizesd meg tisztességgel, amivel tartozol. Ne csalj. Ne rombold. Ne lopd el más jövőjét.

Ne csak azt kérdezd:
„Mit ad nekem Magyarország?”

Kérdezd meg:
„Mit adok én Magyarországnak?”

A haza örökség, amelyet kaptál, és amelyért felelősséggel tartozol. Otthon, ahova mindig visszatérhetsz. Egy hely, amelyre igazán büszke lehetsz, egy csoda, ahova te születtél és amivel az ideérkezők ámulva ismerkednek…

Aki szereti a hazáját, nemcsak örökölni akarja, hanem jobb állapotban akarja továbbadni.

IX. Ne engedd, hogy elnémítsák a lelkedet!

Szent István az imádságot a királyi élet egyik legfontosabb támaszának tartotta.

Ma talán így kellene mondanunk:
Tanulj meg időnként offline lenni.

Tedd le a telefont. Kapcsold ki az értesítéseket. Ülj csendben. Menj ki a természetbe. Olvass. Gondolkodj. Menj templomba és kezdj el imádkozni.

És tanulj meg hallgatni is! Mert aki folyamatosan zajban él, egy idő után már a saját lelkiismeretét sem hallja. A telefonod minden pillanatban képes elterelni a figyelmedet. De a figyelmed az életed egyik legnagyobb kincse.

Amire a legtöbb időt szánod, lassan annak adod az egész életedet!

Ezért tedd fel magadnak néha a következő kérdéseket:

Mire megy el az időm? Mit nézek? Mit hallgatok? Kinek a hangja van a fejemben? Milyen emberek gondolatai alakítanak? És marad-e egyáltalán hely a csendnek?

Mert nemcsak a testednek van szüksége pihenésre. A lelkednek is. A csend nem üresség.

A csendben gyakran végre meghalljuk azt, amit a zajban egész életünkben próbáltunk elnyomni.

X. Ne a sikert keresd mindenáron – hanem válj jó emberré!

Ez legyen az utolsó és talán a legfontosabb intelem.

Ne akarj mindenáron gazdag lenni! Ne akarj mindenáron híres lenni! Ne akarj mindenáron győzni! Ne akard, hogy mindig neked legyen igazad!

Legyél jó!

Légy erős, de ne kegyetlen! Légy magabiztos, de ne gőgös! Légy sikeres, de ne válj a siker szolgájává! Légy gazdag, ha az élet ezt adja neked, de ne válj a pénz rabjává! Légy szép, de ne légy hiú, és főleg ne csinálj a testedből árucikket! Légy okos, de ne nézd le azt, aki kevésbé művelt! Légy szabad, de tanulj meg önmagadon uralkodni! Légy bátor, de ne keresd a veszélyt! Légy igazságos, de soha ne felejtsd el az irgalmat!

Ezért törekedj olyan életre, amelyben az erő és a szelídség, az igazság és az irgalom, a szabadság és a felelősség együtt vannak jelen.

Mert végül nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mennyit szereztél.
Hanem, hogy kivé lettél?

H A Z A J Á R Ó

Wed, 29 Jul 2026 11:23:00 +0000

Hazajáró

Moys Zoltán, a Hazajáró producere,VDTA alapító

” Sajnálattal kell közölnünk, hogy a Tisza tavaszi árja a „Hazajáró” műsorát is elmosta. A megrendelő MTVA indoklás nélkül „nem kívánta meghosszabbítani vagy más módon fenntartani” honismereti-turisztikai magazinműsorunk szerződését (ahogy az elszakított területeken élő magyar közösségek életét és megmaradásért folytatott küzdelmét bemutató „Kárpát-medence” című műsorunkét sem).”

Ezzel sajnos a közmédia felületén nem tudjuk méltó módon lezárni történelmi hazánkat bemutató sorozatunkat.

Ahogy korábban már jeleztük, a 2011-ben indult, Prima Primissima közönségdíjas sorozatunk a terveink szerint idén év végén fejeződött volna be. Vállalásunk összesen 440 epizóddal vált volna teljessé: szerettük volna bejárni és bemutatni az egész történelmi Magyarországot, a Kárpát-medence valamennyi elszakított kisrégióját.

Jelenleg 429 leforgatott és adásba került epizódnál tartunk. A teljes sorozat befejezéséhez mindössze 11 rész hiányzott.

15 éve húztunk bakancsot, hogy „keresztül-kasul bebarangoljuk a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerjük hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait.”

Hálával tartozunk valamennyi szereplőnknek, nézőnknek, támogatónknak és barátunknak, akik nélkül nem létezhetne a Hazajáró. Köszönjük mindazoknak, akik velünk tartottak ezen a csodálatos utazáson, amely újra és újra megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy történelmi hazánk egy és oszthatatlan, a benne élő magyar közösségek pedig elpusztíthatatlanok.

Köszönetünket fejezzük ki az MTVA korábbi döntéshozóinak, amiért tizenöt éven át felületet biztosítottak műsorunknak, amellyel egy hiánypótló, időtálló kordokumentum született és maradt fenn az utókor számára.

Az új vezetés döntését tudomásul vesszük, de egyben – mint már annyiszor – kinyilvánítjuk: a Hazajáró útja végtelen, és minket nem olyan fából faragtak, hogy feladjuk és ne fejezzük be az elkezdett munkát.

Nem adhatjuk fel már csak az elmúlt másfél évtizedben megismert sokezer magyar ember miatt sem, akik minden körülményben kitartanak hitük, magyarságuk és szülőföldjük mellett. És nem adhatjuk fel kedves nézőink miatt sem, akik mindig erőt és új lendületet adtak műsorunk folytatásához.

Meg fogjuk találni a módját annak, hogy a maradék 11 kistájat is méltó módon bemutassuk. A műsoron túl pedig – elsősorban a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet keretében – még nagyobb erőbedobással fogunk dolgozni küldetésünkön: a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának erősítésén a honismeret és a turizmus eszközeivel.

Erre az útra várunk útitársnak mindenkit, akinek fontos a magyar megmaradás, közös értékeink megőrzése és átörökítése egy olyan anyagelvű korban, amely mindent elsodorni törekszik, ami nemes és magasrendű.

Mert a Hazajáró számára az út a cél. Ez az út pedig soha nem ér véget.