Tisztelt Védőtársunk!

Ha nem tudja elolvasni ezt az e-mailt, kérjük, hogy töltse le PDF dokumentumként.

Hírlevél

Budaházy György és társai aránytalanul szigorú büntetése súlyos támadás a magyarok igazságérzete ellen

A Védett Társadalom Alapítvány kuratóriuma és jogvédelmi szárnya, a Budapest Bizottság felháborítónak tartja a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét az ún. Hunnia-perben, melynek eredményeképpen Budaházy György elsőrendű vádlott terrorcselekmény és más bűntettek elkövetése miatt 17 év fegyházházbüntetést kapott. Rajta kívül további 14 vádlottat ítéltek - összesen több mint 100 év - szabadságvesztésre.

Az ítélet aránytalansága; az eljárást övező anomáliák; valamint a 2006 és 2010 közötti, rendőrterrorra és megfélemlítésre alapuló rendszer működtetőinek elmaradt büntetőjogi felelősségrevonása együttesen eredményezi azt, hogy Budaházy Györgyék példátlanul szigorú büntetése súlyos támadás a magyar emberek igazságérzete ellen.

Nehéz feldolgozni, hogy ugyanaz a bíróság, amelyik nem marasztalta el a 2006-os rendőrterror miatt Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és Bene László országos rendőrfőkapitányt, Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt pedig mindössze 400 ezer forint megfizetésére kötelezte, elsőfokon összesen több mint 100 év szabadságvesztésre ítélt többgyermekes családapákat és -anyákat, mert 14-15 évvel ezelőtt fel mertek lépni egy elnyomó, a saját polgárai ellen erőszakot alkalmazó hatalom ellen.

Budaházy György 17 éves fegyházbüntetése (és az, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható) különösen aránytalannak tűnik akkor, ha tudjuk, hogy a kiváló veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma gyilkosai 18 évet kaptak és feltételesen szabadulhattak 14 év után. Az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottja pedig 13 év fegyházbüntetés letöltését követően hagyhatta el a börtönt, ami meglehetősen kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy saját kiskorú lányai szeme láttára verték halálra Szögi Lajos tanárembert 2006-ban.

A magyar bíróság kiegyensúlyozottságában és elfogulatlanságában joggal rendül meg a bizalom akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy egyes politikusok – pl. Czeglédy Csaba és Lackner Csaba – kivételezett helyzetben vannak, és az egyértelmű bizonyítékok is kevesek ahhoz, hogy akárcsak a töredékét kapják annak, amit Budaházy György és társai.

A Védett Társadalom Alapítvány kuratóriuma és jogvédelmi szárnya, a Budapest Bizottság vélelmezi, hogy nem véletlen a Hunnia-per elsőfokú ítéletének időzítése: az országgyűlési választások előtt kevesebb mint három héttel egy ennyire aránytalan döntés tökéletesen alkalmas a normalitáspárti tábor megosztására.

Ugyanakkor bízunk benne, hogy a Fővárosi Törvényszék ítéletének igazságtalanságát kiküszöbölendő, a törvényhozók a választást követően megfontolják a Nemzeti Jogvédő Szolgálat javaslatát az ún. közkegyelmi törvény megalkotására, amely amnesztiát adna azoknak, akiket 2006 és 2010 közötti politikai ügy miatt marasztaltak el.

A magyar történelmet nézve ez nem lenne példátlan döntés, az 1960-as években amnesztiában részesítették az 1956-os forradalmárok jelentős részét, ahogy az 1848-49-es szabadságharc után néhány évvel is működött a közkegyelem intézménye.

2022-ben, avagy tizenhat esztendővel a 2006-os eseményeket követően ugyancsak indokolt lenne egy hasonló gesztus megtétele, amely egyrészt kielégítené a magyar emberek igazságérzetét, másrészt tisztességes, többgyermekes családapáknak és -anyáknak szolgáltatna igazságot.

Addig is indokoltnak látjuk a vádlottak esetleges egyéni kegyelmi kérelmeinek támogatását.

Tisztelt Védőtársunk!

A mai hírlevelet közleményekkel kezdjük.

1. A Védett Társadalom Alapítvány egyik alapítója, Szakács Árpád újságíró kivált az Alapítványból.
2. Az Alapítványunk Kuratóriumának tagjai saját döntésük alapján be vannak oltva.
3. Tájékoztatásul felsoroljuk, hogy szeptember óta az alábbi helyeken tartottunk találkozókat, előadásokat: Budapesten: - Óbudán, a Rozmaring étteremben, az ÉRME és KÉRME nevű vállalkozók klubjában; Sándor körben, Pesthidegkúton. Vidéki városok közül: Pomázon, Visegrádon, Nagykovácsiban, Szentendrén, Vácott, Szombathelyen, Sátoraljaújhelyen, Egerben, Gárdonyban fogadtak minket polgári szervezetek, alapítványok, ahol találkozhattunk érdeklődőkkel.

„Oly korban éltem én, mikor az ember…” / Radnóti Miklós: Töredék /

„Oly korban” élünk, mikor az értelem riadtan húzódik hátra, és önmagával meghasonulva adja meg magát. Az emberekre naponta zúduló adattömeg, kiegészülve a véleményformálók egyre csak növekvő hadseregének ítéleteivel, lassan a legegyszerűbb helyzetekből is képes drámát és apokaliptikus jövőképet produkálni. Mi pedig, a még mindig a normalitást megélni akarók vagy hitünket vesztjük, vagy sodródunk a fölösleges szócsaták felé. Tudjuk, nem manipuláció nélküli az életünk. Az igazság viszont az, hogy mindig jelen volt az emberiség szándékos félrevezetése, a másodszándékú szólamok garmadája. De ma „oly korban” élünk, amikor az egyébként legegyszerűbb képletek is Einstein-i bonyolultságot tükröznek vissza. Beszélünk a káosz felbukkanásáról, arról, hogy vannak, akik tudatosan gerjesztik az élhetetlen folyamatokat, tagadják a normalitás alapértékeit. Már tudjuk, hogy vannak ilyenek, beszélünk a veszélyeiről, óvjuk egymást a csapdáktól, érdemben mégsem teszünk ellene. Nap mint nap belebonyolódunk a nyilvánvaló trükkök szövevényébe.

Időnként úgy tűnik, van diagnózis, csak még recept nincs, mely a tökéletes gyógyulást segítené elő. Ráadásul, mindaddig nem is lesz, amíg a másik véleménye nem vitaalap, hanem helyből elutasítandó verdikt. Valaha a vita egy ellenvélemény kifejtésének intelligens módja volt. Úgy kezdődött – példának okául -, hogy „a téma felvetőjének az elképzelése részben elgondolkodtató, de én úgy vélem, érdemes megvizsgálni az alábbi megközelítést is…” Lehet, hogy túl sok a szó az idézett mondatban. Korunkban a rövidítés használata az uralkodó. De a másik megbecsülése és a saját gondolatban megjelenített kötelező szerénység csak ilyen bonyolult körmondatokban tud érdemi lenni.

Az általam felvetettek is csak vitára, és nem megfellebbezhetetlen kijelentésre alkalmasak. Egyben viszont tökéletesen hiszek. Fontos lenne odafigyelni a másikra, mert egyszer csak mindenki magányos lesz egy „oly korban”, amikor nem szabad, hogy az ember újra „elaljasodjon”.

Üdvözlettel,

Földi László
a Védett Társadalom Alapítvány
e