Balabás István
ÚGY ZENGETT, MINT CSÖPP GYEREKKEL A BÖLCSŐ
Az Úrnak 2022. évében, augusztus havában, ahogyan régen mondották, a Kenyér vagy Kisasszony havában, 7-én, vasárnap délután öt leányka: Frida, Kitty, Szabina, Kata, Szilvia, és két legényke: Márk és Róbert, utóbbi az én unokám, Nagykárolyba indultak citera-táborba. Haraszi Öcsi fuvarozta el őket, fiam, István felügyelete mellett.
A táborban még részt vettek Szatmárnémetiből Petra, Ilka, Fiona, Amália, egy nagykárolyi leányka, Biborka, Borsról Borbála, és még egy leányka, de Robi a nevét elfelejtette. Tíz szép leányka, csajozhattak a fiuk.
A tábort az Ady Endre társaság Szatmárnémetiből, a Megyei tanács segítségével szervezte. Tíz napot tanultak a gyerekek Gáspár Attila tanár úr vezetésével, és a kedves felesége Katalin felügyelete alatt. Naponta hat és fél órát gyakoroltak, délellőt három és fél, délután három órát. A tanításba besegített Méhes Kata színésznő a Szatmárnémeti színháztól.
Az első előadásuk augusztus 15-én a nagykárolyi Kalatanczi Szent József katolikus templomban volt, közel telt házzal. A gyerekek vallásos énekeket adtak elő:
,,Ó áldott szűzanya, mennyei szép boldog mennyországnak drága gyöngyvirága, bűnösöknek édes szolgája…
Vagy a következő énekeket: Magyarok fénye ország reménye, Angyaloknak nagyságos asszonya, Boldog asszony anyánk, Boldog asszony édes, Áldott szent István Istennek szolgája.
A templomba nagyon sok katolikus hívő ember gyűlt össze, de nem csak a hét órai előadásra. Második előadásuk szerdán este 17-én 17 öt órakor a nagykárolyi színház parkjában Ruha István szobra mellett volt, akinek tiszteletére rendezték az előadásokat.
A következő dalokat adták elő: Megfogtam egy szúnyogot, Tavaszi szél vizet áraszt, Esik az eső, Gyere be rózsám, Elvesztettem zsebkendőmet, Hajlik a meggyfa, Debrecenbe kéne menni, Szervusz kedves barátom, Magyarok fénye ország reménye.
Méhes Kata énekszóval, Gáspár Attila citerán, Dezső Bácsi hegedűn előadták Petőfi Sándor néhány megzenésített versét, mint: Fa leszek, ha fának vagy virága, Befordultam a konyhába.
Megható volt látni, hallani a gyerekek citera-hegedű játékát. A tizenkét gyerek - leányka és kis legény hangszerén zengett a dal, mint barackfán a méhek, és sírt, mint a csöpp gyerekkel a bölcső.
Milyen jó, hogy még vannak zenetanárok a régiekből, mint Attila bácsi, aki újból tanítja a fiatalokat nagy odaadással, a rég elfeledett, de újból megtalált ősi hangszer szeretetére. Több mint harminc évnek kellett eltelnie az úgynevezett rendszerváltás után, hogy az ifjúság újból felfedezze a citerát, ezt az ősi hangszert.
Befejezésül szeretnék Fehér Ferenc egyik verséből pár sort idézni, mert úgy érzem, ide illik.
Vele hallgat a ház, a nóta
Olykor, ha szél sír a tető felett
Jó húrjai még föl-föl zengenek,
S én hallgatom, mint mesét a gyerek,
Hallgatom, mint őszi partot a víz
Nem tudok elszakadni tőle
Így némán is vissza-vissza hív
Zilah. 2022.08.18.