MARISKA GYÖRGY SZILÁNKOK CCLXXX
Deja vu, avagy megint a németek
Ismert, hogy a Bundestag novemberben határozatban szólította fel Berlint a Magyarországnak járó UNIO-s pénzek további blokkolására, bár azóta Scholz kancellár némileg józanabb hangot ütött meg, de a német parlament/kormány viselkedése kifejezetten ellenséges. Emellett Katarina Barley (SPD) EP alelnök is hevesen kampányolt a Magyarországnak járó uniós pénzek visszatartása mellett. A Der Spiegel-nek adott nyilatkozata szerint nem elégíti ki az Orbán kormány és a Bizottság közötti 17 pontos megállapodás, amelyben Magyarország törvényekben rögzített kötelezettségeket vállalt Brüsszel olyan feltételeinek a teljesítésére is, amelyeket más országokkal szemben nem támaszt, mert „az Orbán kormány úgy sem fogja betartani őket, és Magyarországot pénzügyileg ki kell éheztetni!
Azon túl, hogy ez prejudikálás, világos beszéd is: a kormányváltást ki kell kényszeríteni, Magyarországot meg kell törni, és a német érdekek alá kell rendelni.
Egyszer már volt szerencsénk ehhez. Veesenmayer budapesti német nagykövet levele 1943.12.14-én Steengracht külügyi államtitkárnak: „Magyarország a térség és az adott gazdasági lehetőségek törvényénél fogva értékes tényező, és a Birodalom nem mondhat le arról, hogy a legmesszebbmenően be ne vonja a létért folytatott küzdelmébe…” A továbbiakban részletesen fejtegeti, hogy Ukrajna elvesztése után mennyire fontos Magyarország szerepe a Birodalom élelmiszerrel, természeti kincsekkel (bauxit, szén, olaj stb) való ellátása szempontjából, és a hadi céljaik érdekében szükség van az ipari potenciáljára, közlekedési/szállítmányozási kapacitásaira, de „...a jelenlegi állapotok a lehető legkevésbé sem kielégítőek.”
Majd a nagykövet így folytatja: „.Nem utolsó sorban a magyar emberanyag nyújt lehetőséget a segítség és a sokirányú tehermentesítés szempontjából. Sajnálatos volna, ha az angoloknak azt az alapelvét, hogy helyettük mások dolgozzanak, harcoljanak, vérezzenek, nem alkalmaznánk a legnagyobb mértékben éppen Magyarországgal szemben. Minden magyar paraszt, munkás vagy katona, akinek a bevetése minket tehermentesít, erősíti a Birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez, és segít abban, hogy erőinket megőrizzük a háború utáni nagy feladataink megoldására. A reális napi politika ezen feladata végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi kormány leváltása; pótlására a nemzeti ellenzékből német irányítás alatt álló kormány alakítandó.” Ez a nagyköveti javaslat jelentette az alapot az ország három hónappal későbbi, 1944. március 19-i katonai megszállására, amikor a vonakodó Horthyt megzsarolták a fia elrablásával, kikényszerítették a britekkel puhatolódzó tárgyalásokba kezdett Kállay kormány leváltását és a velük kollaboráló, szervilisen németbarát Sztójay kormány megalakítását, valamint az ide delegált Adolf Eichmann SS-Obersturmbanführer iránymutatásával megkezdődött, ahogy ők mondták: „ a zsidókérdés végleges megoldása”, azaz a vidéki zsidóság deportálása.
A különbség csak annyi, hogy akkor katonai erőt, most pénzügyi eszközöket akarnak használni. De a felsőbbrendűség, diktálási vágy, hatalmi gőg ugyanaz. Ui: A történelmi előzmények miatt leginkább egy német politikusnak illene tartania a száját. (Mérgemben majdnem azt írtam, hogy a pofáját.)
Egyébként hiába erőlködtek, úgy lett, ahogy Orbán a nyáron Tusványoson megjósolta: „Mindketten elmegyünk a falig, ott szembefordulunk egymással, kezet rázunk és megegyezünk Brüsszellel!”
Már meg sem döbben az ember
Orwell óta tudjuk, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek. A spanyol kormány olyan törvényjavaslatot készül benyújtani a parlamentnek, amely szerint a munkavállaláskor előnyben részesülnének a magukat LMBTQ-nak vallók. Elég lenne eskü alatt vallaniuk, hogy leszbikusok, homokosok, biszexuálisok vagy transzneműek. (Ez utóbbi egzaktan is igazolható, de a többi bemondásos..)
Szóval sutba akarják vágni az egyenlő elbánás elvét, nem a képesség, képzettség, tapasztalat, alkalmasság számít, hanem előnyben részesítenék a szexuális devianciát. Amit ugye az állás elnyerése érdekében be kell vallani vagy be kell hazudni.
Hogy mindez az egyén legbelsőbb magánügye? Ugyan már, az már a múlté. Most már nemcsak kérkednek vele, de előnnyel járó hazugságra is ösztönzik a normalitást.
Kell az állás? Akkor legyél buzi!
Van itt más bökkenő is
Az EP-ben a női képviselők aránya az 1979-es 15 %-ról 2022-re örvendetes módon 39.3 %-ra nőtt. Az ember azt gondolná, hogy ez jót tett az Európai Parlamentnek: a nők empátiát, békességet, normalitást, harmóniát hoznak, segítik „lekerekíteni”, tompítani az éles helyzeteket. Ehelyett a fordítottját lehet tapasztalni: a derékhadat jelentő 30-55 közti korosztály nagyobbik része kifejezetten militáns, harcos, aktív, szenvedélyes liberális amazonokból áll, akik meghazudtolják a női mivoltukat. Hogyan kaptak ennyien gellert?
Az EP addig jártatta a száját, okoskodott, fontoskodott, míg a tagállamok vezetői megelégelték és a titkosszolgálataik segítségével kiborítottak egy bilit, hogy móresre tanítsák őket. Ismert, hogy most tartóztatták le a szocialista Eva Kailai-t, az EP görög alelnökét és munkatársait, aki még novemberben is nagy hangon szónokolt a Magyarországon tomboló korrupció miatt. A gyanú szerint a csapatával jelentős pénz fejében az arab országoknak lobbiztak vízummentességért, és eddig több, mint 1,5 millió euro készpénzt találtak náluk. Nyilván a konyhapénzt tartották otthon. Vagy csak nem volt idejük elvinni a suskát a Kajmán szigeti bankokba, ahol az európaiakkal ellentétben, nem kérdezik meg, hogy honnan van a pénz.
Egyszer azért elmagyarázhatná nekem valaki, hogy mi a különbség a katari kenőpénz és Soros féle befolyásolási pénzek között, hiszen mindkettő azonos céllal adatik. Avagy miért birtokol vagy kétezer multicég irodát az UNIO-s székház ötszáz méteres körzetében? Szóval van még kiborításra váró elég bili Brüsszelben. De ott minden rendben, csak nálunk dúl a korrupció…
A gödör alja? Vagy van még lejjebb is?
Közismert, hogy a magyar kormány/parlament új törvényekben szentesítette az UNIO 17 pontban megfogalmazott követeléseit, hogy hozzáférhessen a neki járó pénzekhez. Ezek egyike szerint az Állami Számvevőszéken belül létre kellett hozni az Integritási Hatóságot, amely kifejezetten az uniós pályázatok/pénzek szükség szerinti ellenőrzésére hivatott.
Az ÁSZ az Integritási Hatóság vezetőit/tagjait nyilvános pályázat útján választotta ki, amelynek a kritériumait/pontrendszerét előre meghatározta, az Unióval egyeztette. Az elnöki posztot 5 jelentkező közül a legmagasabb pontszámot elérő Bíró Ferenc nyerte el, a két alelnöki posztra 13-an pályáztak, és a két legjobb eredményű pályázó, Holbusz Tímea (112 pont), és dr. Daróczi Kálmán (102 pont) lett a befutó.
Abszolút tiszta, korrekt lebonyolítás volt, senki sem kifogásolta.
Csak Brüsszel.
A Frankfurter Allgemeine szerint Brüsszel hivatalosan közölte, hogy a teljesen apolitikus Holbusz Tímeát nem tartja megfelelőnek, mert korábban a Pénzügyminisztériumban is dolgozott… Igaz, hogy most éppen az Európai Uniós Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) igazgatójaként pályázott az alelnöki posztra és Brüsszel elégedett volt az eddigi munkájával, az UNIO szakmailag egyedül ebben a szervezetben bízott meg, azaz Holbusz Timea hozzáértő szakember, de a pénzügyminisztériumi múlt flekk a pedigréjén.
(Nyilván, ha egy sintértelepen ügyködött volna, akkor minden rendben.)
Brüsszel odáig alacsonyodott le, hogy már magának vindikálja azt a jogot is, hogy személyi kérdésekbe is beleszóljon, nyilvános, szabályos pályázatokat bíráljon felül.
A magam részéről ez ügyben elküldeném őket melegebb éghajlatra.
Némi kárörvendéssel
Vigyorogva figyelem a derék ellenzékünk hiteltelen hazudozását, miszerint a locsi-fecsi Márki- Zay Péteren kívül senki sem tudott az Amerikából jött cca 3Mrd. HUF – egyébként törvénytelen – kampánytámogatásról. Semmi közük hozzá, észre sem vették, hogy magyar költségvetési támogatás majd négyszerese került a kezükbe.
Na, jó! Egy részét eltették magánzsebekbe, de akkor is bőven jutott a közös kampányba. Régi magyar mondás, hogy „sz…nak, kárnak, nincs gazdája!” De, hogy már a pénznek se legyen? Vespasianus császár óta úgy tudjuk, hogy csak szaga nincs. Változnak az idők, még a régi igazságok is.
Az európai multikulti újabb „sikere”
A foci VB-n az elődöntőig menetelő Marokkó 26 tagú keretéből 14 játékos Európában született, másod-harmad-negyedik generációs bevándorló családban, tehát alanyi jogon uniós állampolgárok. Is. Európában nevelkedtek, itteni futball-akadémiákon pallérozódtak, európai (sztár) csapatokban keresnek hatalmas pénzeket, de eszük ágában nincs az itteni válogatottakban szerepelni, ők a szüleik, nagy- és dédszüleik hazájának színeiben fociznak.
A hasonló státuszú szurkolótáboruk meg minden meccsük után menetrendszerűen szétveri Brüsszel, Amszterdam, Rotterdam, Párizs, Nizza, Lyon, Montpellier, Berlin stb belvárosát, akár győznek, akár vesztenek a kedvenceik.
Azért, mert már „beilleszkedtek”.