Szilágyí Béla - Székely fhdgy Szolnok
ELHERVADT SZÉKELY VIRÁGOK
Elhervadt, drága székely virágok,
Harmatos szemmel gondolok reátok !
Egykor pompátok messze földre hírlett
S most ...a tavaszból rügygyílkoló sír lett !
Egykor hazánk nagy virágos kertjében
Nem volt virág mely ne nyiljék oly szépen
S most ?....letör , elsorvaszt egy buta átok....
--- Oh hervadó drága, szép székely virágok !
Enyed ! Hol egykor, először régen
Pipacsot szedtem a harmatos réten,
Hol a mormogó, ringató Marosnak
Habjai belém annyi szépet zsongtak
Az első édes gyermekkori lázba....
----Pipacsaid most miért borultak gyászba ?
Micsoda vad végzet sulytott le reátok,
Elhervadt , drága enyedi virágok ?
Szentgyörgyi réten hímesszárnyú pillék.
Elémbe tüntök, mint sok kincses emlék !
Májusi esték nyíló rózsabokra
Mikor a szívembe a nótát belelopta,
Akkor tanultam rajongni a földet,
Hol nótasugó székely csodás rózsák nőttek !
--- S most széttört szívvel gondolok az árva
Hervadt s tépett szentgyörgyi rózsákra !
Kolozsvár ! Ősi kollégomod kertje
Az első édes szerelmet nevelte,
Hogy ajkam belepték az első pelyhek
S az orgonák száz szent vágyat leheltek !
----Kék szemeknek lettem bús bolondja
S reánk borult az orgonafa lombja !
----Ugy-e , most zord, fagyos tél rontott reátok,
Ti kolozsvári orgonavirágok !
S ti udvarhelyi muskátlis kis házak,
Ugy-e most ott sincs semmi, csak a bánat ,?
Ti drága, boldog kis családi fészkek
Ugy-e ,hogy ott is csak gyílkol a végzet !
Ugy-e hogy nóta sincs a leányok ajkán ,?
Könny lett az imájuk, csókos ajkuk halvány,
Sok kis ablakban csüggedten fonnyadtok,
Ti udvarhelyí székely rozmaringok ?
S Te Vásárhely, kanyargó Maros mellett,
Hol tizennégyben büszkén dalolva mentek
Székely bakák a vérűk csapra verni :
---Ugy-e most ott is a bánat ezernyí ?
A sapkánknál nyílt fehér akác ága
S úgy indultunk a végtelen csatákba !
---Hol van már az akác ?--hová lett az ének,
S hol nyugszanak a hős székely legények ?
És Csíkországnak kéklő Hargitája !
---Hogy berontott a havas sarja rája
S a szeredai öreg székelyek
Mellükhőz gyöngyvirágot tűztek
Kezükben puska, ---megfiatalodtak
S a gyáva rablók ész nélkül futottak !
---Most mért nem nyiltok, mit vártok , mondjátok
Ti csíkországi fehér gyöngyvirágok ?
Utolsó emlékem !--Te szatmári róna !
--Nem volt már virágtok , csak az őszí rózsa !
Puska sem volt , Csak a székelynek kezében ,
Mert eldobta azt a magyar Alföld népe !
Mi mégis mertünk, mi mégis akartunk,
De ők korbáccsal vertek végig rajtunk,
S minden elhervadt,--- sírba hullt az ország......
Ti átkos ! Átkos "magyar " őszírózsák ! ! !
Most széttiporva senyved el a sárba
Drága Erdélyünk minden szép virága !
Pipacs és rózsa, orgona muskátli
S a kanyargó Marosnak fehér akácfái !
Csíki gyöngyvirágok ?--- Nóta szól csak róla,
Minden virágot megölt a magyar őszírózsa !
Óh jön-e még egy szent Kikelet Reátok,
Elhervadt szívemnek oly drága székely virágok ?
János Bende küldeménye
