Ábrányi Emil
a múlt század elején élt és írt , Cyrano fordítása tette híressé Ezt a verset
100 éve írta és ma talán aktuálisabb, mint valaha - de azóta is élünk.
Ábrányi Emil Él a magyar
Fessétek bár
sötétre a jövőt,
Mondjátok,
hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek
közelgő, hosszú gyászról,
Mély
süllyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem
ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül
hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a
magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki
küzdött és ki szenvedett?
Hiszen
vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá
halálos szolgaságot,
Irtották
szörnyen. ámde a levágott
Törzsek
helyén még szebb erdő virult.
Ezért
hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a
magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját
pártos dühét kiállta,
Annak nem
árthat többé idegen!
Hányszor
harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra
szolgált minden veresége,
Hogy még
kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért
hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a
magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van
arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár
hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy
erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az
Isten mindent megbocsát -
Hogy a
szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért
hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a
magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden
nemzet fásultan lemond,
S a szent
rajongás mindenütt kiég,
S a büszke
jognak minden vára megdől:
A te
szabadság-szerető szívedtől
Új lángra
gyullad Európa még!
Ezért
hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a
magyar örökre élni fog!
Bízom s
hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán
bírói széket ül!
És hogyha
minden búra, bajra válik,
Romok között
is hirdetem halálig,
Erős, nagy
hittel, rendületlenül:
Legyen bár
sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar
s nem veszhet el soha!
