www.sorsunk.net
Szilágyí Béla - Székely fhdgy Szolnok


ELHERVADT SZÉKELY VIRÁGOK

Elhervadt, drága székely virágok,
Harmatos szemmel gondolok reátok !
Egykor pompátok messze földre hírlett
S most ...a tavaszból rügygyílkoló sír lett !
Egykor hazánk nagy virágos kertjében
Nem volt virág mely ne nyiljék oly szépen
S most ?....letör , elsorvaszt egy buta átok....
--- Oh hervadó drága, szép székely virágok !
Enyed ! Hol egykor, először régen
Pipacsot szedtem a harmatos réten,
Hol a mormogó, ringató Marosnak
Habjai belém annyi szépet zsongtak
Az első édes gyermekkori lázba....
----Pipacsaid most miért borultak gyászba ?
Micsoda vad végzet sulytott le reátok,
Elhervadt , drága enyedi virágok ?
Szentgyörgyi réten hímesszárnyú pillék.
Elémbe tüntök, mint sok kincses emlék !
Májusi esték nyíló rózsabokra
Mikor a szívembe a nótát belelopta,
Akkor tanultam rajongni a földet,
Hol nótasugó székely csodás rózsák nőttek !
--- S most széttört szívvel gondolok az árva
Hervadt s tépett szentgyörgyi rózsákra !
Kolozsvár ! Ősi kollégomod kertje
Az első édes szerelmet nevelte,
Hogy ajkam belepték az első pelyhek
S az orgonák száz szent vágyat leheltek !
----Kék szemeknek lettem bús bolondja
S reánk borult az orgonafa lombja !
----Ugy-e , most zord, fagyos tél rontott reátok,
Ti kolozsvári orgonavirágok !
S ti udvarhelyi muskátlis kis házak,
Ugy-e most ott sincs semmi, csak a bánat ,?
Ti drága, boldog kis családi fészkek
Ugy-e ,hogy ott is csak gyílkol a végzet !
Ugy-e hogy nóta sincs a leányok ajkán ,?
Könny lett az imájuk, csókos ajkuk halvány,
Sok kis ablakban csüggedten fonnyadtok,
Ti udvarhelyí székely rozmaringok ?
S Te Vásárhely, kanyargó Maros mellett,
Hol tizennégyben büszkén dalolva mentek
Székely bakák a vérűk csapra verni :
---Ugy-e most ott is a bánat ezernyí ?
A sapkánknál nyílt fehér akác ága
S úgy indultunk a végtelen csatákba !
---Hol van már az akác ?--hová lett az ének,
S hol nyugszanak a hős székely legények ?
És Csíkországnak kéklő Hargitája !
---Hogy berontott a havas sarja rája
S a szeredai öreg székelyek
Mellükhőz gyöngyvirágot tűztek
Kezükben puska, ---megfiatalodtak
S a gyáva rablók ész nélkül futottak !
---Most mért nem nyiltok, mit vártok , mondjátok
Ti csíkországi fehér gyöngyvirágok ?
Utolsó emlékem !--Te szatmári róna !
--Nem volt már virágtok , csak az őszí rózsa !
Puska sem volt , Csak a székelynek kezében ,
Mert eldobta azt a magyar Alföld népe !
Mi mégis mertünk, mi mégis akartunk,
De ők korbáccsal vertek végig rajtunk,
S minden elhervadt,--- sírba hullt az ország......
Ti átkos ! Átkos "magyar " őszírózsák ! ! !
Most széttiporva senyved el a sárba
Drága Erdélyünk minden szép virága !
Pipacs és rózsa, orgona muskátli
S a kanyargó Marosnak fehér akácfái !
Csíki gyöngyvirágok ?--- Nóta szól csak róla,
Minden virágot megölt a magyar őszírózsa !
Óh jön-e még egy szent Kikelet Reátok,
Elhervadt szívemnek oly drága székely virágok ?

                               *

         János Bende küldeménye








Pintye Tamás

Magnóliák

Szellő hozza hozzám

sejtelmes illatát

érzem, amint áthat

s eszembe jut,

Te különleges vagy

mint egy Nő

Csodálatosan lágy

légiesen érzéki.

Szirmaid mint

az Ő vonzó ajkai,

bársonyos,

mint selymes bőre

érintésed izgató

s oly kellemes.

Pasztell színeiddel

leszel változatos,

Tulipánfa,

Te káprázatos!

Megérintenélek,

már hullnak szirmaid

Mielőtt még

beléd szeretnék,

vigyáznom kell,

nehogy elveszítselek.

Feltámad a szél,

elfújja szirmait

mint egy titokzatos

szerelem véget ér,

marad az emlék

Te a szívemben élsz,

magányomban előveszlek

s újra velem kélsz.

Tavaszváró





Szilágyi Ferenc Hubart:

Új március idusán


Ez itt a pezsdülő erek kora!
Faroljatok, ti rég elunt fagyok!
Figyelj az őrtüzekre, cimbora,
vigyék a hírt: a gondjaink nagyok!
Kaján a sors, reánk nevetve néz,
alél a szó a parttalan vitán,
de nyerni fog, ki áldozatra kész,
magyar, vigyázz a messzi Hargitán!
Ha végre síkraszáll a nemzetünk,
s az ördög áll elébe félúton,
az elveinkből úgysem engedünk,
a "Lészen ágyú" működik, tudom!
Szabad tavasz, ragyogj a szellemen,
s ki bánja már, a balga mit gagyog!
Ha itt az új kokárda mellemen,
sosem magyarkodom, magyar vagyok!

Szilágyi Ferenc Hubart:
A honvágy dala
„Sok urunk nem volt rest, se kába, / birtokát óvni ellenünk / s kitántorgott Amerikába / másfélmillió emberünk."
(József Attila: Hazám)
Nem lelem a helyem ebben a világban,
otthonomtól távol minden oly idegen.
Tudom, hogy korántsem vagyok én hibátlan,
kóbor szívem mégis protestál idebenn.
Eltévedtem talán… Miért nem szóltatok?
Fogalmam sincs róla, hogy kerültem ide.
Lesznek-e még nyugodt, megbecsült holnapok?
Mibe kapaszkodom, ha fáradok? Kibe?
És ha megéhezem, nyúl-e felém tenyér,
- puha, avagy kérges, munkában gyötörve -
s benne, megfelezett szelet zsíros kenyér?
Barátság poharát kinek adom körbe?
Én csak egy bús, büszke, konok magyar vagyok.
Kinek dobban velem bolond gyermekszíve,
hogyha e föld felett a délibáb ragyog,
vagy kupolás égbolt szép szivárványíve?
Cinikus a világ. Haszonleső, kibic.
Vad rohamléptekkel közeleg az este.
Szerelmét megosztva ágyába majd ki visz?
Merre az anyaföld asszony-meleg teste?

Nagy-Major Gábor     Azt beszélik az abesszinek

Azt beszélik az abesszinek

(már pedig rájuk hallgatni kell)

szóval azt beszélik az abesszinek

hogy pár év múlva

többségben lesznek

magyarisztánban

és ez igaz is lehet, mert az

abesszinek mindig tudják mit beszélnek

és most ők azt mondják,

elfogynak majd a vének

és lesz nagy káosz

és lesznek nagy népgyűlések

és akkor elhatározzák a

        többségben levő abesszinek

hogy ki menjen, ki maradjon

és kié is lesz

ez a maroknyi ország,

mert ha dollárért megvásárolják

akkor a megmaradt magyarság

eléldegélhet még

          azokban a rezervátumokban

amiket az abesszinek

jó szívvel bocsájtanának  a részünkre

a temetőikben.

  Nagy-Major Gábor      Szavakból felhúzni…

Szavakból felhúzni

          magas Déva várát

Kömíves Kelemennek

          sem lehet.

szavakból felhúzni

          országnak határát

Zrinyi Miklósnak

          sem lehet

szavakból nemzetet

          sárból emléket

állítani nem lehet

keményen dolgozva

          könnyekkel küzködve

kalapáló szívvel

          egy szál ingujjban

kiállni a gátra, kitárult       

          mellkassal golyót felfogni

ha kell, azt lehet!.


2022. 02. 07. hétfő, Pápa. (kalitka)

Ábrányi Emil a múlt század elején élt és írt , Cyrano fordítása tette híressé Ezt a verset 100 éve írta és ma talán aktuálisabb, mint valaha - de azóta is élünk.

Ábrányi Emil                 Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,

Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,

Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,

Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:

Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!

Szentül hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?

Hiszen vértenger, temető a múlt!

Vetettek rá halálos szolgaságot,

Irtották szörnyen. ámde a levágott

Törzsek helyén még szebb erdő virult.

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,

Annak nem árthat többé idegen!

Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!

S csak arra szolgált minden veresége,

Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!

Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,

Van egy erényed, mely fényt vet te rád,

S melyért az Isten mindent megbocsát -

Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,

S a szent rajongás mindenütt kiég,

S a büszke jognak minden vára megdől:

A te szabadság-szerető szívedtől

Új lángra gyullad Európa még!

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,

Ki trónusán bírói széket ül!

És hogyha minden búra, bajra válik,

Romok között is hirdetem halálig,

Erős, nagy hittel, rendületlenül:

Legyen bár sorsunk még oly mostoha,

Él a magyar s nem veszhet el soha!



   Romhányi József          Marhalevél verse

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,

minden vad bikának legvadabbikába.

Vonzalmát megírta egy marhalevélben

nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.

Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,

mégis tollat ragadott csülköm,

hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,

így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,

tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.

Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,

gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelôbb!

Midőn megláttam a legelő elôtt,

elpirultam, elsápadtam,

vágy reszketett felsálamban,

s úgy éreztem, hogy kéj oson

keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,

hogy tódult a bélszínembe!

Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,

megrázza majd egész pörköltnekvalómat.

Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,

vad féltés öl a szívemig férkőzve,

és átjárja ó mind a kín,

velőscsontom, mócsingjaim.

Már bánom e merész vágyat,

hisz Ön büszke tenyészállat,

csupa gőg,

mely után az egész tehéncsorda bőg.

De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.

Nem fog látni levert búsnak,

mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,

s megszánja az Önért égő tehenet,

válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája.

Ím a levél. Ráírva a kelte.

Az úton a posta előtt le is pecsételte.

De a postáskisasszony nem vette fel…

Kecskés Rózsa (Győr) versei, erdélyi barangolásai folyamán

Hálavers Tőkés templomában

Temesváron  2016. júl.29.

Fogadd , Istenem, e hálát:

végre láthatom Temesvárt!

a volt történelmi várost,

a templomost és virágost,

bölcsőjét lefojtott lángnak,

forradalmuk zsarátjának !

Benn kavarog múlt és jelen,

ezredévnyi történelem:

Csanád megyés püspöksége,

Hunyadiak dicsőssége,

Dózsa dühe, tüzes trónja,

Werbőczi úr vad bosszúja,

s mi okozta bús Mohácsunk,

szétszakadt Magyarországunk,

török- német veszedelmet,

s mitől megosztott e nemzet,

két pogány közt egy hazáért

a kiontott sok hősi vért!...

Hálás vagyok  most, Istenem!

-bár a múltunk játszik bennem,

idéz több szabadságharcot,

áldozatot és rabsorsot,

trianoni tragédiát,...

vesztését Erdélynek, Bánságnak,

a milliós nagy-magyarságnak!...

Itt ám őrizték a lángot,

s Dózsa trónja felparázslott,

a diktátor önkényére

felforrt a magyarság vére!

Papját védő  élő lánccal

dacoltak vad elnyomással,

s felégették a hatalmat!...

majd ellopták e forradalmat...

Én mégis emelem fejem

most e templomban, Istenem,

s hálát  adok, e  szent helyen:

példát adott kis nemzetem !


ISTENI HAJLÉK

a magyaroknak

Ma Temesváron

1989-re

így emlékeznek:

templomot emelnek

az Úristennek.

hajlékot a magyarságnak,

túlélni  oda visszajárhat!

ÚJ EZREDÉV

REFORMÁTUS

KÖZPONT a neve,

Tőkés László lelkész

hite ihlette,

még Makovecz Imre

szívvel tervezte,

Gazda  István papja

ki/vitelezte...

Isten segítse!

S lesz a Béga partján

komplex magyarház,

Délvidéknek, helyben

hazaszárnyalás...

„A híves patakra

a szarvas visszajár”...

Az Egyistenhitben

nincsen,

nem lehet határ!

2016.augusztus


/2019 decemberében avatták/



          ELÉGIA A KÁRPÁTOKBAN

Imádom Petőfit s költői világát,

emberi tartását, hősi helytállását,

de tagadom- Erdély hegyvidékét látva-,

hogy zord a Kárpátok vadregényes tája!

Még ifjan a róna,  szabadság költője

nem  álmodta Istent bele a hegy-völgybe,

ám a Felvidék és Szatmár báját látva,

dicső Természetről” zengett  hálát szája.

    Én itt vagyok otthon! Ide visszajárok,

újra felfedezem e tündérvilágot,...

Vissza-visszatérek, nemcsak álomszárnyon,

a Kárpát-medencét szent csodának látom!

Hisz isteni kegy volt e természeti egység:

a róna-anyaölt  védte karként „szent bérc”!

Völgy ringatott búzát, öle szült gyermeket:

Kárpátok hegysora  óvta  e nemzetet!

     Árpád vezér bölcsen látott rá e tájra!

népektől űzetve lelt védett hazára.

A magyar bölcsője ezer évig ringott,

bár fenn tatár,török,német kard villogott!

Ősi  hitét hagyva lelt védelmezőre

Máriában bizva , kereszténység őre!...

     Most megcsonkult hazám koszorúját járva

szívfájással nézek e fenséges  tájra:

a Felvidék másé, már múlt, történelem!

hős harcosok lelke lebeg e bérceken,

ódon városait, várait csodálom,

Vereckére szállva visz rege és álom!

A hegy-völgyes Erdély lélekben még enyém-

hogy Csaba visszatér?! székely hit, rég remény!

      De itt a fenyők még daccal égre törnek,

búvópatakokként a vizek pörölnek...

Templomok, iskolák őrzik az ős nyelvet,

hagyomány itt megtart sok értéket s embert!

Istenem, hallgasd meg  imám, könyörgésem,

s őrizd meg soká itt Vérem, árva  Népem!

   Erdély-Padis  fennsíkja, 2017.júl.20.

FENYŐSZIRATÓ A SZIGET-HEGYSÉGBEN

Fenyő, fenyő kidőlt székely fenyő,

mért feküdtél ki a hegy oldalába?

Fenyő, fenyő száradt sudár fenyő,

mért tárod  tar ágad  napra hiába ?

Alattad  mély-szép víznyelő,

nem lesz tükröd már sohse ő,

nem tudsz te már fölé  hajolni,

székely nótát neki susogni,

nem adsz árnyat  te se madárnak,

sem enyvet  a  brácsás  cigánynak...

Vad vihar tört  talán a hegyre,

szélen  álltál, szélnek feszülve,

órjás törzsed kis fákra tárva,

téged sújtott villám csapása?

Fenyőcsaládod oltalmazója,

lettél alvilág halott lakója!?

Fenyő, fenyő, áldozati fenyő.

rád leborulva siratlak, szánlak.

Kopjafa leszel emlékeimben,

s mementója a székely világnak!

      Erdély: Sziget-hegység, 2017.júl.20

       SEBEINK TRIANON MIATT

Ahányszor jártam hazánk volt tájain,

belém hasított az a bú, az a kín,

mit érezhettek kilencven év előtt

apáink, látván riasztón temetőnk…

a nagy fájdalom, amint törték-vágták

évezredes tölgyünk erős öt ágát,

olyan gyász, amit csak anya érezhet

fia halálán, miközben béke lett,

az a veszteség, mi nemzetünk érte:

szétszaggattatott szép földje, hős népe,

csonka, vérző test éltető reménye…

Ó, mit vesztettünk! Kárpátok karéját,

erdőkoszorút, rónát, kincses bányát,

Nagy-Magyarország jövőjét és álmát!

                  Erdély 2017

****************************************

        Varázslat Herculesfürdőn

Mintha virgonc lányka lennék,

nem vidám hetvenhét éves,

Hercules úgy megifjított,

lettem szerelmes-negédes!

A bánsági hegyek igéztek,

a kanyargós Cserna völgye,

borvizek bukéja, íze

vagy e vidék levegője?

Mindegy! Isten vagy természet

okozta e varázslatot:

Kárpátok e dél-vidékén

szebbnek látom  a világot!

           Herkulesfürdő 2017

BLU201205-7807-1810