www.sorsunk.net
  A Duna-delta tudósa - Dr. Kiss János Botond 80 éves           (a szerző engedélyével)

katt ide  >>       A_Duna-delta_tudosa.pdf

Akit tehetsége nem hagyott agyontaposni

"Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta.

Véres s ostoba feneségek."

Ady Endre: Intés az őrzőkhöz

A HUVAC néven ismert magyar képzőművészek Toronto központú csoportjának hosszú évekig elnöke, Horthy Nándor betöltötte 93. életévét. Isten éltesse még sokáig erőben, egészségben, ki nem hunyó hittel a szeretetben, az alkotói munka küldetésének tudatával!

Horthy Nándor a magyar diaszpóra magyarsága számára nemzeti kincs – ezt bizonyítják munkái, amelyek évtizedek óta jelen vannak a kanadai, óhazai és külföldi kiállításokon. Szép, meleg tónusú csendéletei, tájképei számtalan magángyűjtemény értékes darabjai, nemcsak Kanadában és az Egyesült Államokban, hanem még Távol-Keleten is a magyar képzőművészet hírnevét erősítik.

Hogy ki is Horthy Nándor, a kanadai magyar festő, honnan indult és hová jutott? Ezekre a kérdésekre tőle kapunk választ személyes beszélgetéseinkből és most megjelentetett Élettöredék című visszaemlékezéseiből. „Noha több festőtanfolyamot végeztem, önmagam megítélése szerint mégiscsak önképzett festőnek tartom magam. Festői pályafutásom alatt számos csoportos és egyéni kiállításon vettem részt Kanadában és az Egyesült Államokban, festményeimmel eddig több mint 80 díjat nyertem. Képeim galéria-kiállításokon megjelentek a következő Észak Amerikai városokban: Toronto, Montreal, Ottawa, San Francisco, Chicago, Buffalo, Tuscan, Charleston, Miami és Naples. Egyéni vásárlóim voltak Ausztráliából, Japánból és Európa több országából. Magyarországon 2001 augusztusában állítottam ki húsz, Kanadában élő magyar képzőművész csoportos tárlatán Budapesten.”

Maga a történelem tette próbára a Kőszegen született Horthyt már kisgyerekkorától. „Átkos nevet örökölt”. Ehhez még hozzájárult az édesapa foglalkozása is, aki a Magyar Királyi Csendőrségben szolgált negyed évszázadon keresztül, alezredesi rangban érve meg a második világháború végét. A „felszabadulás” után a család sorsa a kitelepítés, a megalázások, hányattatások egész sora, a szegénység, a mélynyomor. 1951-ben szállították őket kényszerlakhelyre, Kondoros községbe, ahol egyetlen szobában hét személynek kellett meghúznia magát. „Állandó rendőri felügyelet mellett élve, a falut nem hagyhattuk el. A nyomor, az éhezés volt az osztályrészünk mintegy két és fél évig,” emlékszik vissza ezekre az esztendőkre. „Addig fokozták a terrort, a nép nyomorgatását, hogy az elégedetlenség miatt 1956-ban forradalom tört ki. Még ma is emlékszünk a dicsőséges magyar forradalom részleteire, amikor néhány napig a szent forradalom, a legtisztább forradalom, ami a történelemben valaha lezajlott, győzedelmeskedett,” mondja. A szovjet tankok azonban minden reményt eltapostak. A menekülő tömegekkel együtt a Horthy-család is elhagyta az országot, bízva abban, hogy szabad földön emberséges életkörülményeket tudnak majd teremteni gyermekeiknek. Éva lányuk akkor hét éves volt, második gyermekükkel, Ritával áldott állapotban levő Horthyné a férjével határozottan, bátran vágott neki az ismeretlennek, mert a maguk mögött hagyott nyomort, meghurcoltatást, internálótábort, munkaszolgálatot, állandó megszégyenítést már ismerte. Le Havreban szálltak hajóra, és kilenc nap múlva Quebec kikötőjében léptek Kanada földjére.

Megérkezésük után hihetetlen szorgalommal álltak neki az új élet megteremtésének, és önerőből felépítették azt a világot, amelyben jól érezték és jól érzik magukat. „Ha nagyon akarunk valamit és azért minden lehetőt megteszünk, akkor az sikerülni is fog,” summázza élettapasztalatát.

Feleségemmel együtt sok-sok örömet szereztünk festményeinkkel másoknak, és egy becsületes megélhetési formát tudtunk biztosítani magunknak”, tér rá Horthy Nándor tulajdonképpeni hivatására.

Hogyan lett éppen a festészet a családi egyisztencia biztosítéka? Mind a feleség, mind a férj művészi hajlamokkal született. Éva a festészettel már korábban is kacérkodott, Nándor zenélt, plakátokat festett, grafikázott. Aztán egy véletlen folytán kanadai mecénásra bukkanva, Horthy Nándornénak sikerült minden képét hosszú távon is eladnia, ami lehetővé tette számára, hogy családja mellett csak a művészetének éljen. A férje később csatlakozott a tájképfestéshez – más stílusban, de ugyanolyan sikeresen. Művészetükkel megalapozták a családi hagyományt – mindkét lányuk hivatásos, sikeres képzőművész. Horthy Nándorék meleg színárnyalatú, harmonikus kompozíciójú, a világ legszebb tájait, az élet legmeghittebb pillanatait megörökítő alkotásait szereti a művészetkedvelő közönség, mert jól megférnek a legkülönfélébb lakberendezési stílusokkal - ezért is nagyon sok magángyűjteményben megtalálhatók a képeik.

Évekkel ezelőtt, amikor először léphettünk be az ajtón, a Horthy-műterem két festő életművét mutatta be: Éva asszonyét és a férjéét. Két ellentétes stílusvilággal találkoztunk ott - közös jellemzőjük volt a szépség megörökítése. A pillanatok hangulata ragadta meg a nézőt, akármelyik olajfestményre tekintett. Azt hihettük, hogy Horthy Nándorék csak a szépet látják meg maguk körül, nem is figyelnek másra, csak az élet ritmusából fakadó harmóniára.

Van a gyűjteményben azonban két olyan kép is, amely történelem. Az egyik véres és elevenünkbe maró emlék. A sötét tónusú háttérből a fény fekete tankot villant fel, virágvázává kiképzett ágyúgolyóhüvelyből egy piros bogyókkal megrakott levéltelen faág hajlik ki. 1956 valamelyik évfordulójára készült festménye ez Nándornak. Számomra a kompozíció a reménytelenül kihullatott magyar vért jelképezi mind az utó-, mind a jelenkor fájdalmas mementóját: még mindig fenyeget a fekete tankok jelképezte lelkek fekete világa, bárrmikor csöpöghet a drága vér. Időtlen figyelmeztetés… Ez az alkotás lenyűgöz, nehezen mozdul előle az ember. (Nem titkolhatom végtelen nagy büszkeségemet, hogy sajátomnak tudhatom ezt a számomra felbecsülhetetlen értékű művet, amellyel a művész egyik könyvem bemutatója után megajándékozott.)



A másik nagy KÉP a Magyar Szent Korona, amelynek ihletője Magyarország Alaptörvényének az elfogadása. Ez a festménye a budapesti Sándor Palota falát díszíti, amelyet a Művész a ünnepélyes keretek között személyesen adhatott át a Torontóba látogató Áder János magyar köztársasági elnöknek.

Élettöredéknek nevezett önéletrajzi kiadványának vezérvonala a szeretet és a hála, amelyet családja, elsősorban elhunyt felesége, gyermekei, unokái és családjaik iránt érez, és szeretet és hűség nemzetéhez, hála a befogadó új haza iránt. Embersége, meg nem alkuvó magatartása legyen megtartó példakép a szülőföldtől idegenbe kényszerült nemzettársainknak!

                                                                                  Dancs Rózsa

**********************************************************************************************

A 12. századi királyi vár

Jusson el mindenkihez

Köszönet azoknak, akik megosztják!

,Nagy-Bodó Tibor

Egy jól ismert népdal, de nem akármilyen feldolgozásban:

Tavaszi szél


Techet Károly:

BORBÉLY Samu

Erdélyi magyar gépészmérnök, alkalmazott matematikus, akadémikus

(1907 - 1984)

Borbély Samu (szül. Torda, 1907. ápr. 23. - megh. Budapest, 1984. aug. 14.)

A huszadik században az áramlástan és hővezetés-elmélet terén a magyar alkalmazott matematikának jelentős alkotója, mérnök és matematikus, nemzedékek professzora, tanítómestere.


Borbély Samu Erdély szülötte. Erdélyé, mely valamikor „tündérkert“, de tövisekkel kerített Éden volt, Erdélyé, mely érdekes embereket adott az egyetemes magyar tudománynak, kultúrának. Utalhatunk itt Bolyai Jánosra, aki katonatiszti iskolát végzett, de a matematikában egy új világot teremtett (ugyan melyik NATO vagy Varsói Szerződés katonatiszt mondhatja el ezt magáról), vagy Körösi Csoma Sándorra, ki magyarságkutató akart lenni, de a történelem – az emberi sors – Tibet-kutatóvá tette.

Régi erdélyi, unitárius vallású nemesi családban született, abban a városban,  ahol az Erdélyi Országgyűlésben első ízben fogalmaztak meg Európában a vallási türelmet akkor, amikor Nyugaton a keresztény vallásfelekezetek egymást irtották. Így lett Erdély a „három náció és négy religió“ országa. E szép, a XVI. században Tordán megfogalmazott mintaszerű elvek a XX. századra már szertefoszlottak.  Ìgy a furcsa erdélyi sorsban Borbély Samunak is része volt.

Gimnáziumi tanulmányait Tordán kezdte meg, majd folytatta Kolozsvárott az Unitárius Gimnáziumban. Az erdélyi sors itt érintette meg először. 1966-ban a Műegyetemen az első félév matematika-előadásán mesélte el nekünk, a gólyáknak, hogy ő professzor, de nincsen érettségije (megjegyzendő: Röntgen-nek sem volt). A trianoni impériumváltást követően a román hatalom a kolozsvári magyar gimnáziumokban az érettségi előtt 3 hónappal bevezette a kötelező francia nyelvet, előírva, hogy abból az anyagból kell vizsgázni, melyet a román tannyelvű gimnáziumban már korábban 8 évig tanítottak. A jó humorú Borbély Samu említette, hogy 1925-ben csak EGY magyar tudott érettségi vizsgát tenni Kolozsváron, aki „szégyenében elbújt“. Borbély Samu mérnök kívánt lenni, jelentkezett a budapesti Műegyetemre. Most lepte meg az erdélyi sors másodszor: mivel nem volt érettségije, a Műegyetemre nem vették fel. (Az anyaország szívtelensége - 2004. decemberi népszavazás előhírnöke)! Az erdélyi sors: a Berlin Charlottenburg-i Műegyetemen, ahol a porosz bürokrácia uralkodik, tudnak a kolozsvári magyar diákok szomorú “érettségi” eredményéről. Érettségi hiánya miatt felvételi vizsgát tesz, majd e műegyetem hallgatója lesz. Az anyaország nem fogadta hallgatónak, a porosz kultúrában viszont tud tanulni. (A sors fintora, később Kecskeméten pót-érettségit tesz.)

A Charlettonburgi Műegyetem elvégzése után R. Rothe és G. Hamel matematika tanszékén díjas gyakornok, majd tanársegéd. 1933-tól e műegyetem repüléselméleti intézetének matematikusa. Itt védi meg 1938-ban a doktori disszertációját a kétdimenziós felületekre ható rezgéshullámokról. E doktori értekezés alapján sikerült a köznyelvben „Stuka“ –nak nevezett zuhanóbombázó szárnyproblémáját megoldani: a bombázás közben a repülőgép a hangsebességet érte el és ekkor a szárny gyakran leszakadt. A jelenséget leíró differenciálegyenletet neki sikerült megoldani. Az angolok – nem véletlenül - azonnal lefordítják a német nyelvű doktori dolgozatát.  A doktori diplomáját nemességére utalva Samu von Borbély névre kapja meg (lásd a mellékletet).

Doktori disszertációja híressé teszi, a Charlottenburg-i Műegyetemen katedrát ajánlanak fel neki. A katedra elfogadásának feltétele a német állampolgárság. Ő a felkínált német állampolgárságot nem fogadja el. Ez nyilvánvalóan jelzés a hatalomnak. 1940-ben kiutasítják a náci Németországból. Megint közbejön az erdélyi sors, impériumváltá: Észak-erdély magyar lesz. A Ferdinánd királyról elnevezett román egyetem ekkor elhagyja Kolozsvárt és az 1918-ban Szegedre elűzött Ferenc József Tudományegyetem megkezdi visszaköltözését Kolozsvárra. Borbély Samu itt lesz tanársegéd, majd megbízott előadó az alkalmazott matematika területén. Diákjai rajongtak érte, a száraz matematikát jó humorral fűszerezve tudta előadni.

Humorérzéke a Budapesti Műegyetem matematika professzoraként is megmaradt, melyet bizonyít a Műegyetem tréfás periodikájában (Vicinális Dugóhúzó) megjelent számos anekdota, tréfás fénykép. Nemcsak egyetemi előadó volt, hanem az unitárius egyházban  presbiteri tisztséget is vállalt. Elmondások szerint Kolozsvárt az egyetemről kitiltott zsidó származású diákjait maga kísérte be az egyetemi előadásaira, majd kísérte őket haza. Emberi nagyságát mutatja, hogy román házigazdáját maga védte meg az elfogult magyarok „oláhozás“-ától. 1944-ben a Kolozsvárra bevonult német megszállók elsők között őt tartóztatják le és viszik magukkal Berlinbe (A Budapesti Műegyetemen mesélte a hallgatóságnak, hogy fogsága idején – az idő múlását gyorsítandó - a végtelen sorok segítségével fejben számolta ki a sin31° értékét..…). A nyilasok hatalomra jutását követően a németek kiadják őt a nyilas hatóságoknak. Sikerült megszöknie és jó barátjával, Szent-Györgyivel együtt bujkálnak. A háború után megint Kolozsvárt jelenik meg.

A magyar nyelvű egyetem sok magyar állampolgárságú tanára menekült el a háború után Kolozsvárról. A sors érdekessége: Észak-erdélyben a megszálló szovjet hadsereg katonai közigazgatást vezet be (Észak-erdélyt alku tárgyává akarták tenni a béketárgyalásokon), és a szovjet hadsereg kezdetben nem engedi meg a Ferdinánd királyról elnevezett román egyetem visszatelepülését Kolozsvárra. Így a magyar nyelvű egyetem – némi szovjet segítséggel – megmaradhat Kolozsváron. Diákjai kívánságára Borbély Samut nyilvános rendkívüli tanárnak nevezik ki és a magyar nyelvű egyetem újraszervezésében tevékenyen részt vesz. Elmondások szerint ő fogadtatta el a Bolyai nevet a magyar egyetem számára (1959-ig ezen a néven létezett). A román hatóságok kezdetben megtűrik, hogy a negyvenes évek végén a Bolyai Tudományegyetemen magyar állampolgárságú professzorok taníthassanak, így Borbély Samu is maradhatott Kolozsvárt. A matematika-geometria tanszékcsoport vezetője, 1948-49-ben a matematika-fizika kar dékánja. 1946-tól az egyetemi diákjóléti intézményeinek felelős tanárelnöki tisztét is ellátta.

A kommunista hatalom előretörésével (ne felejtsük: 1947 végéig Románia formálisan királyság volt, a magyar iskolahálózatban nevelkedett erdélyi, de román nemzetiségű Groza Péter miniszterelnök pedig hallgatólagosan támogatta a magyar egyetemet) a hatóság a későbbiekben nem kötött szerződést a magyar állampolgárságú professzorokkal. Így kerül vissza az anyaországba Benedek Marcell, Benedek István, László Gyula, Entz Géza (Bölcsészkar), Imre Lajos, Borbély Samu (Természettudományi Kar), akik nem voltak hajlandók a román állampolgárságot felvenni. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia Borbély Samut levelező tagjává választotta.

1949-ben költözött Magyarországra, és a miskolci műegyetem matematika tanszékének vezetője lett. 1955-től ugyanilyen beosztásban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a Matematika Tanszék vezetője. 1960-tól 1964-ig az Otto von Guericke Nehézgépipari Műegyetem (Magdeburg) matematika intézetének igazgatója. Ebben a minőségében megteremtette a műszaki egyetem céljainak megfelelő matematikai képzés tudományos, személyzeti és szervezeti feltételeit, elindította a tanárképzést és megszervezte az NDK Matematikai Társulatának Magdeburg-körzeti tagozatát, melynek elnöke is volt. 1964 és 1968 között ismét Budapesten tanszékvezető. 1977. dec. 31-én nyugdíjazták, de előadásait (kedvenc kutatási területe: szárnyelmélet, komplex függvénytan) élete végéig folytatta. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja..

Munkásságának súlypontja az alkalmazott matematika területére esett. Ballisztikai, szárnyelméleti, hővezetési problémákkal foglalkozott. Számos cikke jelent meg különböző szakmai folyóiratokban. Kolozsvári és miskolci működése idején hallgatói részére jegyzetet adott ki. Pattantyús Á. Géza vezetésével a „Gépész és villamosmérnökök kézikönyvé“-nek munkájában vesz részt.

Ő mondta:

„Mérnök az az ember, aki egy adott feladatot, adott eszközökkel, adott idő alatt, megold“.

Forrásmunkák:

-       Borbély Samu halálára (A Mi Egyetemünk, Miskolc, 1984. szept. 10.);

-       Borbély Samu 1907-1984 (A Jövő Mérnöke, Bp., 1984. okt. 12.);

-       Czibere Tibor: Borbély Samu (Magy. Tudomány, 1984. 12. sz.).

-       Várdy Péter és Tóth Imre visszaemlékezése (Pont Kiadó, 2004)


*****************************************************************************************

Ábrám Zoltán

120 éve született Németh László, az író-fogorvos

            1901. április 18-án Nagybányán született Németh László, a magyar irodalom jelentős képviselője. Bár csupán élete első két esztendejét töltötte a bányavárosban, mivel a család Szolnokra, majd Budapestre költözött, a szülőhely hálásan őrzi emlékét. Napjainkban a Németh László Elméleti Líceum a nagybányai és a bányavidéki magyarság jelentős, önálló magyar intézménye, ahol megadatik az anyanyelven való tanulás lehetősége a beiskolázástól az érettségiig.

            Bár bölcsésznek készült,  1920 tavaszán Németh László mégis átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett 1925-ben. Kezdetben cselédkönyves orvos, később fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvos lett. Az orvoslásban sohasem tartotta tehetségesnek magát, hamar visszatért igazi “szerelméhez”:  igazi életműve az irodalomban teljesedett ki.

            Számos olyan orvost ismerünk, aki az irodalom területén alkotott maradandót, többé-kevésbé megőrizve eredeti foglalkozását, ám az orvoslás hivatása felé helyezve az irodalmi alkotás gyönyörűségét. Az orosz Anton Pavlovics Csehov és az ukrán Mihail Bulgakov orvosi diplomával a tarsolyukban írták világszerte elismert műveiket. Az elemzés, a teljesség igénye nélkül említtessék meg az orvos-író Cronin neve, akinek a Réztábla a kapu alatt című regénye kötelező olvasmányként ajánlott az orvostanhallgatók számára. Nemzeti irodalomtörténetünk író orvosai köréből hadd emeljük ki a korán elhunyt délvidéki Csáth Géza, valamint az erdélyi gyökerekkel rendelkező Benedek István nevét, aki főművében (Aranyketrec) éppen egy elmeosztály életét mutatja be csakis elmeorvosként tapintható közelségből, ősöktől átörökölt írói vénával megáldva. Ha pedig a kört tovább szűkítjük, a marosvásárhelyi orvosképzés is számos orvos-írót indított irodalmi pályára (is).

Németh Lászlóra visszatérve: ő a magyar fogorvos-író, azaz író fogorvos. Még akkor is, ha már harmincéves korában felhagyott a fogorvosi gyakorlattal, negyvenegynéhány évesen pedig az iskolaorvoslással is. A Nyugat és az Erdélyi Helikon irodalmi lapok felfedezettje, a népi írók markáns egyénisége. Novellák, drámák, regények elismert szerzője, amelyek közül megemlítendő: Gyász, Bűn, Iszony, Égető Eszter, Irgalom.  Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe. A József Attila-díj és a Kossuth-díj kitüntetettje. Életének 74. évében hunyt el agyvérzésben.

Emlékezzünk Németh Lászlóra egykori gondolatai felidézésével: “A magyar hagyomány főere: a magyar líra. Ez a nép, mely politizált anélkül, hogy politikáját maga csinálhatta volna, s egyetemeket épített anélkül, hogy a tudományban a maga hajlamait merte volna követni, a lírában nagy, eredeti és otthonos. (…) Az embernek két hazája van: az egyik az ország, amelyben született, a másik a kor, amely a körülötte folyó életet színezi. Egy népnek tájékozódnia kell a nagyvilágban, amelyet Vörösmarty népek hazájának nevezett, s tájékozódnia a másik, időbeli hazában is, amelynek területe egy kor életfelfogása, ege az értékek időszerű rendje, s határa egy korszak előítélete. Új korok fölemelnek és letörnek népeket, nemzeti erények a kedvező korszellemben kivirágzanak, a kedvezőtlenben elkókadnak.”

Máté Pál

Egy elfelejtett papköltő és tanár emlékére

Egyesekről nagyon könnyen megfeledkezik az útókor, pedig írásaikban hátrahagyott életfelfogásuk ma is aktuális. Nem is olyan régen sok volt a rendszer által nem kedvelt alkotó, kiknek az íróasztal fiókjában lapultak munkáik, jobb esetben egy szűkebb kör ismerte azokat. És hiába jött egy más világ, a nagyközönség ma sem ismeri őket. Egy ilyen költő Simpf János paptanár, aki az idén lenne 70 éves.

Szatmár megyében, Józsefházán született 1951. február 26-án. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Nagybányán végezte. A középiskola befejezése után, mivel hívatást érzett a papi pálya iránt, beiratkozik a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. Itt ismertem meg 1970 őszén. Jólelkű, víg kedélyű fiatalember volt, a focimeccseken ő szokott bíráskodni, megpróbált igazságot tenni a felhevült kedélyű fiatalok között. Márton Áron püspök szentelte pappá 1976-ban. Mezőpetriben káplán egy évig, 1977-ben kinevezik Tiszahosszúmezőre plébánosnak. Négyévi plébánoskodás után magyartanárnak nevezik ki a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántor Iskolába. Ez egy egyházi magyar nyelvű középiskola volt, az egyetlen ilyen tanintézmény Romániában. Magániskolaként működött, tandíjat kellett fizetni a diákoknak. Igazi erdélyi szellemiségű intézmény volt, magyar, német (sváb), cseh, szlovák, horvát, bolgár fiatalok tanultak itt, és nagyrészükből katolikus pap lett.  Magyartanárként magyar és világirodalmi jegyzeteit a diákok számára sokszorosította. Kiállása a magyar irodalom mellett, széles tudása, megnyerő modora, a magyar irodalom egészen más szögből való megvilágítása miatt a diákok rajongtak érte. Teljes erőbedobással tanított, olvasott, kirándult, focizott a diákjaival. Olyan ember volt, aki könnyen megnyerte diákjai bizalmát, nagyobb testvérként közeledett feléjük, akik elfogadták és megbíztak benne. Így aztán, mind annyian mások, törvényszerűen ő is a securitate látókörébe került.

Verseiben kifejezésre jut a hivatás, az öröm, a bánat, a szeretet, a család. Mintegy 150 verse maradt ránk, ezek kezdetben a diákjaihoz kerültek, ők mentették át ezeket a diktatúra idején.

1989. május 28-án hirtelen halt meg, alig 38 évesen. Halála után tanítványai gyűjtötték össze verseit és rendezték sajtó alá.

Megjelent kötetei: A józsefházi siralom (Gyékényes 1996), Versek (Nagyvárad 2004).  Mária-költészetünk c. gyűjteményét az Ady Endre Társaság jelentette meg (Szatmárnémeti 2008).

Kéziratban maradt munkái: Példatár (1973), Isten a magyar költészetben (1974), Isten a világirodalomba (1975).

                             Csüggedő ének

Nem bírom tovább e gigászi küzdelmet

Megkínzott és megtört ez a cudar élet

Az a teher, mely vállamat nyomja

Sokszor úgy érzem, elég volna négynek.

A sors kemény keze rám tette a nyerget

És én vittem, vittem, míg az erőm tartott

Egyszer végére ért, s nem bírom tovább az

Erőm meghaladó, embertelen harcot.

Megtörve várom, hogy sorsom jobbra fordul

Addig nincs mit tennem: kiállok a sorbul.

Ez a vers is a költő tépelődéseit illusztrálja, óriási kontraszt volt a kommunista rendszer istentagadó politikája és az ő életfelfogása között. Talán a diákjait is féltette a hatalom retorziójától. A katolikus középiskola fiataljai meg a teológusok, a két intézet tanárai fekete bárányok voltak a hatalom szemében. Jól tudták, hogy e két intézményben egészen mást tanítottak a magyarság történetéről, az írok, költök egészen más színben kerültek megvilágításra, mint az állami iskolákban, nem pártkatonákat neveltek ott. És ebben oroszlánrészt vállalt Simpf János tanár úr is.

***********************************************************************************

BLU201205-7807-1810