Tisztelt olvasói a sorsunk.net -nek!

  Két éve annak, hogy útjára indítottuk web-lapunkat a virtuális térbe. Szólásra szorít az évforduló, pedig szívesebben bújnék hallgatásba, hadd ítélkezzen a nagyérdemű. De ha már így, akkor legalább röviden, és lehetőleg „dagályosság”-mentesen.

  Bizony jó lenne feledni minden előzményt, és novum-ként tekinteni magunkra! Ez sajnos lehetetlen, mivel hogy azt le nem tagadhatjuk, lelkünket főleg nem! (Az egyes számot, a „magam”-at most hanyagolnám.) Így hát azon remek embereket kell ismét felemlítenem, kiknek hihetetlen értéket jelentett a nyomtatott szövegen keresztül szólni, kapcsolódni megannyi szerető olvasónkhoz. Csak hát úgy adódott, hogy dönteni kellett, és meghozták a nagy áldozatot, a belső vezér parancsára. (Szomorú rágondolni, hogy lehetett volna ez másképpen is, csak hát az időt visszatekerni ugye nem lehet, legfeljebb az időtlenségben…) Elvétetett, de nyomban megadatott egy másfajta, sokoldalúbb, más természetű-jellegű közlési lehetőség.

  Naponta gondolunk számos előző, főleg idősebb olvasónkra, kiknek jószerint nincs is tudomása arról, hogy hova/mivé váltunk-tűntünk. Csak reménykedünk, hátha előbb-utóbb találkoznak még velünk… Most viszont figyeljünk a mára, a gyorsuló iramra, a közel naponta beérkező jobbnál jobb írásokra, meg persze olvasottságunk adataira. És pillanatra sem szünetelhet az önkontroll: tudunk-e régi-új olvasóinknak érdemi szellemi-lelki táplálékkal szolgálni? Változatlanul az egységes magyarságeszmény jegyében. A magunk szűk portáján mondjuk a magunkét, mondjuk a természeteset, egy természetellenességbe, ezért pusztulásba rohanó világ szűk szegletében. Miközben (ismétlem magam) hazánkat, nemzetünket hihetetlen megtiszteltetés éri folyamatosan: legfőbb ellenségének tekint, érez, tud minket a pusztító Gonosz, a külső és a belső egyaránt. Azon vagyunk, hogy mi is kiérdemeljünk egy csipetnyit ebből az ellenség-titulusból. Amíg lehet…

  Ketten „csináljuk” a lapot, miközben sokan, mind többen írjátok azt. Pintye Tamás barátom nevében is köszönöm ezt nektek, tisztelt és szeretett szerzőink, bizony megtisztelve érezzük magunkat. És köszönetet mondunk minden olvasónak, aki bekopogja a keresőbe:  < sorsunk.net >

Egyetlen kérésünk van Önök irányában: Adják tovább!

                                                                                                      Dr. Kövesdy Pál    főszerkesztő.       

*   *   *

Tisztelt és nagyra becsült olvasóink!

   2020 Karácsonyára indítottuk útjára a „Sorsunkért” címet viselő web- újságunkat, akkor még szerény reményekkel, azzal a céllal, hogy a szórványban élő magyarsághoz juttassa el íróink gondolatait. Két év után, mivel „szalad az idő, és minden állandóan gyorsul”, illőnek érezzük informálni olvasótáborunkat néhány szerkezeti és statisztikai adatról:

   Eleinte 12 menüponttal indultunk, ami hamarosan 26-ra nőtt, most már két, változó időszakos menüvel elértük a 30-at, amelyből 24 különálló témát ölelünk fel. Az eddig megjelent cikkek számát kb. 230-ra tehetjük, melyek oldalszáma meghaladja az 1200-at. (Mire ezt közzétesszük, e számokat már meghaladtuk. (a szerk.)

Mivel a web-újságnak nincsen számlálója, de a hozzá csatolt Archívumunk-nak van, így következtetni tudunk, hogy a látogatások száma meghaladta a hatezret, rendszeres olvasóink legalább ezren lehetnek. Visszajelzést eddig csak kevesen írtak, de többen jeleztek telefonon, Em.-ben. Olvasnak bennünket Kanadában, Ausztráliában, USA-ban, Délafrikában, de a legtöbben a Kárpát-medencében.

  Továbbra is kérjük a Tisztelt olvasót, hogy Vélemény-rovatunkban írják meg nekünk észrevételeiket, javaslataikat. (üzenetek menüben a nyomtatvány kitöltésével)

                                                       Pintye Tamás       felelős kiadó, web-szerkesztő