Nagy-Major Gábor
Naplócska
2023. 07. 13. csütörtök, Pápa.
Borongós reggel, zivataros nap ez a mai; megint hálát adok az Úrnak, hogy az ausztriai négy és fél napunk alatt gyönyörű időnk volt (és nem túl meleg).
Most itt a kalitkában, beszélgetek betegvizsgálat után a nővérrel és eszembe jut, hogy milyen érdekes volt az a XX. sz.-i jelenség, hogy a proletárdiktatúra minden rémsége ellenére, rosszakaratból, mennyi jót tett a mi orvosi szakmánkban: t.i. a „politikailag megbízhatatlan” orvosokat kitették a klinikákról, és így a vidék kórházai kaptak készen nagyszerűen képzett osztályvezetőket, orvosokat. Eszembe jut pld. a sepsiszentgyörgyi bel-osztály, ahol Kocka György (alias Buci) vezetése alatt (aki Hajnal prof. tanársegéde volt B.pesten) olyan nagyszerű négy belgyógyász szakorvos dolgozott, hogy az osztály felért bármelyik klinika bel-osztályával. Ugyanígy volt a sebészeti osztály is, vagy az ideggyógyászat, vagy a szülészet. És így volt ez sok székely kisebb városban is, meg Kolozsváron pld. a CFR-kórházban vagy a Dermata kórházában; Tordán, Aranyosgyéresen, Désen, nem is beszélve Nagyváradról, Nagybányáról, stb.
Az ausztriai csodás négy napunkról majd kicsit későbben, mert idő kell hozzá, hogy leülepedjenek az ott látottak, tapasztaltak… az élvezetek tárháza.
Egy biztos azért most is (egyébként minden ausztriai utunk végkövetkeztetése ez számomra): szeretem az osztrák rendet, és azt, hogy a szépség soha nem szorul hátrányba, semmilyen anyagi érdek által.
Kissé megkésve - mint mindig mindenben- felhívott ma d.u. Takács Gabi barátunk Nyírbátorból, hogy gratuláljon a 79-ik születésnapomra. Hosszan beszélgettünk, többek között arról, hogy készülnek nyírbátori barátokkal a Transalpina hegyi út meglátogatására, tehát egy erdélyi útra. Attól már megijedt Gabi, amikor elmondtam neki, hogy aug. végén mi is készülünk Erdélybe, de mi úgy összesen vagy 20 napra (ha Isten ad erőt, és nekünk meg lesz hozzá elég pénzünk)…
2023. 07. 16. vasárnap, Pápa. (kalitka)
Igen szép és kánikulai nap… megpróbálom leírni csodás négy napunkat Ausztriában… meg még sok egyéb apróságot is. Ha ilyen szépen csordogálnának a napjaink, mint mostanában, elég boldog ember lennék. Bennem van azért az ősi félelem: vajon mit hoz az eljövendő két hónap.
Vissza Ausztriához!- 2023.07.08- 07.12…. milyen rövid idő és mégis mennyi szépség fér bele.
Tehát: indulás 07.08-án, szombaton reggel 7,50 órakor, szép napos időben Pápáról. 8.40-kor léptük át az osztrák határt Szentpéterfánál (természetesen) és Güssingen, meg Fürstenfelden keresztül… Kaiserwald Raststation-ban- megérkeztünk a szállásunkra 14 órakor. …Este helyben vacsoráztunk a panzióban - drágán elég gyenge étel-ital. Ami nagyon meglepett mindkettőnket, maga az étel- és italkínálat volt gyenge. Ezt másnap megtoldották a házigazdák a nagyon szűkös reggelivel…
Július 10., hétfő! Házassági évforduló, és betöltöm a 79 életévemet. (Nagy számok egy kis ember életében). Tegnap a Geierskogelről lefele jövet elsirattam az Ernő barátunkkal egész életünkben emlegetett Nanga Parbat- ot, ez volt életünk elérhetetlen, de vágyott céljainak egyike.
Ezen a „neves napon” tankolni is kellett (46, 55 euro) és nagy csodálkozásomra, mivel kártyával fizettem, lehetett fizetni Ft-ban is. Utána megálltunk Lazendorfban egy szép kis középkori templomnál és onnan aztán meg sem álltunk St. Kanzian am Klopeiner See településig, és hát… ott van a gyönyörűséges Klopeiner See. Közben- már kilométerekről- látszanak a szlovén hegyek és a Triglav, a legmagasabb szlovén csúcs is; közel a szlovén határ… Aztán tovább, Maria Saal-ba ahol egy valóban csodás XIV. sz.-i gótikus templom és kolostor van…. Hazaérkezés 19, 32-órakor (akkor már ott +22 C fokra hűlt a levegő). Megnéztük Édesemmel a telefonjainkat: 38-40-en gratuláltak szülinapom alkalmából.
Kedd, 07.11.- …Althofen- ben van egy hatalmas dóm és körülötte egy vár is, mind a XIV. századból , sőt a vár egyik kis terén egy szép szökőkút is (jóval későbbi kórból), amelyen két bányászsisakos gnóm őrködik. Az úton tovább feltűnik a sziklára épült nagyon mutatós Strassburg vára és aztán Gurk. Gurk a középkorban igen gazdag püspöki székhely és ennek megfelelően nagyon gazdagon díszített apátsági gótikus templom, meg kolostor. Hihetetlen gazdagságról árulkodik minden részlet…. Éhesek vagyunk, de Raggl-ban is csak kebabot találunk (nincs egy jóképű osztrák vendéglő sehol, csak bárok, cukrászdák, pizzériák és kebab, meg Speed food. Ez az osztrák konyha végzete.
Este 19 órakor érünk a szállásra, ahol lassan csomagolni kezdünk a másnapra - hazaindulás. … 310 km megtétele után, hazaérünk Pápára kb. 16 órakor. Egész ausztriai utunk alatt megtettünk kb. 1100 km-t.
Hallgatjuk …a Kossuth-on a szombati Vinkó-műsort „Szellem a fazékból”. Szeretjük, már évek óta hallgatjuk. Most éppen Márai és kora van soron; Márai felsorolja, hogyan is nézett ki a saját kassai házuk éléskamrája és pincéje; meg azt is odaveti, hogy akkoriban nem volt igazi polgári család cseléd nélkül. Persze aztán igen ízesen leírja az akkori, általa kedvelt ételeket- az igazi disznóhúst, a töltött kacsát, libát, a szopóborjút, a bárányt, a hízott kappant, stb. Csorog a nyálam és felnyögök, hogy a mai generációk még véletlenül sem ismerhetik meg ezeknek az ételeknek az ízét, sőt egyetlen jó, természetes ízt sem; nincs sehol valódi, természetes alapanyag, sem állati, sem növényi termékből, arról nem is beszélve, hogy lassan már nincs aki elkészítse azokat az ételeket, amelyek a mindennapok része voltak még a huszadik század közepéig, Közép-és Kelet Európában. (Nyugat- Európa „ebben is” előttünk járt, ott már a XIX. sz. vége óta nem ettek normálisan, ízesen.)
Amióta megkaptam a Kányádival készült interjúk kötetét Édesemtől, olvasgatom és sok érdekességet fedezek fel benne. Többek között azt, amiről I. Vallejo is ír a Papirusz-ban, hogy a verseket mondani kellene, úgy, mint a homéroszi korban, énekelve, mert akkor sokkal több embert érdekelne, sokkal több ember értené… persze csak az értelmes verseket! A verseskötetekhez mellékelni kellene - mondja Kányádi - „hangoskönyveket”, mert akkor sokkal kelendőbbek lennének.
Fújja a szél a tóparti sást, meg a sok hatalmasra nőtt gyomnövényt, virágot; olyan az egész, mintha a modern világ előtti világba merültünk volna el. Nincs itt online világ, csak a valódi, a tapintható, a hallható, szaglászható, látható. Kapcsolat a végtelennel, az van, meg talán Istennel is. Ilyen lehetett évszázadokkal ezelőtt a világ itteni fele is.
Megérkeztek mégis ebéd környékén a gyurgyalagok. Szépen csillogtak a tó fölött a napfényben.
… Napernyő, árnyék, félelem: gyávák filozófiája, ha süt a Nap, akkor meneküljünk a sugarak elől! A sugarak!- életet adnak és elveszik az életet. Születés és halál egy tőről fakadnak.
Édesem a telefonján számon tartja az ismerősök születési és halálozási dátumait; ijesztő számtartás!- és meghökkentő, hogyan szaladnak az évek… Vajon miért is tartjuk annyira számon a halottainkat?!- csak azért, mert szerettük őket, vagy azért is (inkább azért?), mert életünk részei voltak és most onnan hiányoznak?! A jövőbe nézés helyett a múltba nézés? Igaz, úgy néz ki, egy sorkérdésünkre csak a múlt adhat feleletet.
Múlt helyett jelen. Az ausztriai utunk megtanított valamire: ezen a hegyes vidéken miért is folytatnak olyan eredményesen mind a mai napig gazdálkodást az osztrákok? Azért, mert náluk- szerencséjükre - nem alakultak ki soha túl nagy birtokok, és már évszázadok óta önállóan tanultak gazdálkodni és okosan ellátni önmagukat, egyben megtartva a hagyományaikat is. ’89 óta a székelyek is azért kezdtek igen szépen fejlődni, mert ott sem alakultak ki nagybirtokok (történelmileg sem voltak), és így az egyének sokkal jobban tudtak fejlődni és közösségként is többre vitték. Magyarországon és Románia Kárpátokon kívüli területein ez volt a mindenkori átok, hogy minden időkben hamar kialakultak a nagybirtokok, így a nagy többség zsellérsorba került és nem fejlődött, sem anyagilag, sem szellemileg. Így van ez sajnos napjainkban is.
Más: Nagy Baka barátunk küldött át egy facebook-bejegyzést, amin azt láthatjuk, hogy Csíkkarcfalván emléktáblát avatnak Macalik Ernő barátunk tiszteletére. Eljutott hát barátunk a halhatatlanságba! Örvendünk neki sokan.
Kicsi feleségem valamelyik nap átküldött nekem egy Retyezátról szóló weblapot, amivel teljesen megmérgezett, mert nem tudom sokszor letenni a telefont e miatt, hiszen minden retyezáti túra az én túrám is; hányszor jártam én is szeretett hegyem ösvényeit!
2023. 07. 17. hétfő, Pápa.
Igen meleg, bárányfelhős nap, reggel 750 m úszás, utána aprózás otthon és séta a tapolcafői pataknál Csengével. Veszek egy sárgadinnyét és fél görögdinnyét… az áruk még mindig a csillagokban.
Délután tudom meg egy Édesem által küldött facebook-jelentésből, hogy meghalt egy számomra igen kedves költő, műfordító, irodalomtudós (aki még külsőre is nagyon hasonlított Jakó Zsiga bácsira, szeretett atyai barátunkra)- 95 éves volt és kisebbségi sorból, Kárpátaljáról származott: Lator László! Sajnos Egyetlen kötete van a birtokomban, de sokat néztük Édesemmel együtt az egyik szép irodalomtörténeti műsorát, a Lyukasórát! A Lyukasóra is egy olyan műsor volt számunkra, amit csak kevesen néztünk (ismerőseink közül tudtunkkal senki), és ez is egy titkos menekülés volt a bunkóság korában…
Közben a Duna-tévén 4 perces műsor a Kárpát-medencéről: Gyergyószentmiklós és örmény temploma, ahol ma már kiállítótér is van; meg a szárhegyi Lázár-kastély, amely mai újra látogatható…Jó lenne az erdélyi nyárvégi utunkon meglátogatni; akárcsak azt az új utat is, ami a Valea Dráganului-ból vezet a Drágan völgyön keresztül át Bihar megyébe, a hegyeken át.
(Részletek, szerkesztett változat.)