Gyárfás András
EU
Valamikor
régen, jaj de nagyon régen, egy-egy gyűlésen, összejövetelen, ahol népség, katonaság
és uraság is egymás mellé került, így kezdte a fő-főbeszélő: - Tisztelt (vagy kedves)
uraim és hölgyeim! Avagy: Uraim és hölgyeim!- csak így, rövidebben, de
tisztelettel és kedvesen.
Telt az idő és
új korok/szokások jöttek: - Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Vagy, ahogy ott
nálunk, otthon: - Drádzsi tovarösi si tovaröse! Hatalmas tapsvihar, hosszan
tartó éltetése a Kárpátok csillagának, fáklyájának, ki utat mutat a mind szebb
és szebb jövő felé...
Mára mindez,
mint a nagy járványok, véget ért, de most, minden gyűlésekre járóknál okosabban,
nem tudjuk, mi lenne a helyes megszólítás. Először is meg kell cserélni az
Uraim és Hölgyeim megszólítást hisz mára már udvariasabbak lettünk, és tessék
először a Hölgyeket, majd csak utána az Urakat köszönteni.
Igen ám, de
közben felnőtt (?) egy vagy több, most még kisebbségben levő fajta/nem/vagy mi a
csoda, és hozzájuk is akarunk szólni. Nem hagyhatjuk őket leghátulra, a
kisebbségeket ne sértegessük. De akkor hova?
Legelőre, vagy inkább a hölgyek és urak közé?
Félbe kell
szakítanom magasröptű elemzésemet, mert bekapcsoltam a TV-t, hang nélkül, mert
úgy maradt az esti foci-közvetítés után,
és látom, hogy igen, ő az, Hoogeveen EU képviselő úr. Magából kikelve, tehát megszokott
állapotában, habzó szájjal hörög, ugrál, integet, hol hátat fordítva a
nagytiszteletű strasbourgi közönségnek, hol meg az elnökre fröcsköli
mondanivalóját. Hangot adok. Nem kellett volna.
A szeretetről
üvölt az emberszabású pávián, a szeretetről, amit ő képvisel, és a gyűlöletről,
amit Orbán fejez ki diszkriminatív törvényeivel. Hát hallottak már olyan, az
emberi jogokat a sárba tipró törvényről, ami megtiltja, hogy az Lmbtq-k
nevelhessék iskolában, óvodában, utcán és útfélen (templomokat nem említ, mert
ott részben már sikeres a szexuális nevelés) a gyermekeinket?! Hát milyen testi
és lelki nyomorékokat akar Orbán felnevelni, ha eltiltja a legfontosabb
tudnivalókat?
Elgondolkodom,
kiket képvisel ez a szörnyeteg, hogy nézhet ki az a közösség, amely ide küldte
őt? Nem kell sokat törnöm a fejem, egyszerű a képlet, meg akartak
szabadulni az állandóan gyűlöletet szító politikustól, és elküldték messze
Brüsszelbe, ott ugathat kedvére.
Na de kigyúl a
szivárvány a gyűlésteremben, mert szólásra jelentkezik Szent Klára asszonyunk.
Furcsa mód egy szót sem szól a törvényről hanem: - Magyarország gyönyörű, Budapest
mesés és nézzetek rám, én is bűvöletes vagyok. Akartok engem? Mi akarunk
Titeket, és ha rám szavaztatjátok Magyarországot, egyesülhetünk!
És következik
két pillanatos (momentumos), az egyik
elfelejti vagy szégyelli az anyanyelvét, a másik meg követeli, hogy
Magyarországtól, azaz a magyar néptől vonjanak meg minden neki járó összeget.
Végre egy józan
ember felteszi a kérdést: Képviselő társak, olvasták a törvényt? És lészen
csönd, és fogaknak csikorgatása. De hát minek azt olvasni? Jöhetne most Major
Tamás, aki mindent elsöprő vitriolos gúnnyal nyilatkozott egy darabról, és akit
Karinthy Cini megkérdezett: - Láttad a darabot, Tamás? Major válasza: - Minek
azt látni?
Ö megtehette.
Itt élt és mindent tudott, ami színház és magyar, de a portugál, spanyol, olasz,
cseh és. és …leszbik meg buzik, akik büszkén/öntudatosan nyilatkozták: „itt
vagyunk magyarok, ne féljetek, egy hívó szó és jövünk”., hát ők valahogy
azért…? Na jó, nem írom tovább, még azt
hinné valaki, hogy én, aki kisebbségben születtem, nőttem fel és dolgoztam, félreértem
az egészet. Dehogy értem félre,
egyszerűen nem értem. Ennyi.
És akkor most
vissza. Hova is? És minek?
Bosszantó
Én nem tudom,
de biztos vagyok benne, hogy…….és akkor itt jöhetnek az átkok, gyalázkodások, hazugságok,
és iskola-témában vitát lehet majd indítani, melyben a legbőszebb támadó egy
elítélt szexuális bűnöző. Ő aztán igazán tudja, hogy miről beszél, és ha nem is
tudja, de biztos benne, és újra elölről.
Magas, nagyon
magas ez nekem, földhöz ragadt és igazságot kereső valakinek. Maradok inkább az utcánkban. Miután két éve
minden hajnalban végigbotozom a patakpartot, ki merem mondani, sőt állítom, hogy
ismerem. És láss (zöld) csodát! Két évvel ezelőtt fákkal ültették be eme
patakpartot, és volt népünnepély, és Zugló megzöldült, Budapest megszépült, és
ezelőtt egy héttel óriás munkagépek jelentek meg, és mára kidöntötték, vágták,
és az éjszaka leple alatt el is szállították a lombokat, törzseket, és ma
hajnalban a már felkelően tűzerős nap perzselhette az amúgy is csupasz fejemet.
Mi történt? Miért?
Kik tették? Ki fizeti? Mi következik még a zöld jelszó alatt?
Egy örömöm azért
van. Miután az aszfaltra, oszlopokra szintén titkos csapatok újra felfestették
az O1G feliratokat, ezeket ma már mindenki úgy olvassa, hogy Orbán egy Géniusz!
Legenda
Archimédesz valamikor egy fix pontot kért, és ígérte, hogy kifordítja a
világot a tengelyéből. Nem adták meg. Jobban jártunk volna, mert ma már nem a tengelyéből,
hanem a normalitásból forgatják ki.
Amerikában (hol máshol) jelentkezett egy zoofil csoport, számon kérve, hogy
milyen jogon tiltják azt, amit ők tesznek, miközben engedélyezik az lmbtgq-t? Nem
adok többet pár hónapnál, és a szivárványzászló alatt megjelenik a báránybőr
csík.
Az igazán nagy dolgok (világváltó és megváltoztató ) mind onnan jöttek.
Hírtelenében csak a tangóharmonika, az üvegszem, a szifilisz, a faji
diszkrimináció és a liberális demokrácia jutnak eszembe.
Mindaz, ami errefelé nemzetgyűlöletben történt - lásd török/örmény,
magyar/román, német/zsidó és és és - jóval lemaradt az amerikai indián- majd
fekete pusztítás mögött, és mindez a testvériség, egyenlőség, szabadság
jeligéje alatt. „Mentségünkre” legyen mondva, hamar beértük őket és túl is
szárnyaltuk a nagyipari népirtásban. Nem vagyunk mi buta népek itt Európában és
szerte a világon.
De vissza a zoofiliához. Európában valamikor bestialitásnak, szodómiának
nevezték és bűntényként kezelték. Ma még
az lmbtq elítéli a pedofíliát (állítólag!), így aztán talán tiltólistára teszi
a kis bárányokat és a gidákat is, és nagy általánosságban a törvény úgy
szóljon, hogy az egy év alatti állatkákkal (kivéve kígyó, krokodil, cápa - nem, a cápa az mehet, és a piranha is mehet,
a teljes listát az állatvédőkre hagyom) szexelni
nem szabad.
Nem tudom olvasták-e a Kőműves Kelemen legenda megjelent lmbtq változatát. Hát
az úgy volt, hogy nagyon hosszú időn át a fiatal, életerős férfi kőművesek el voltak
zárva a világtól, és a szükség, ami tudvalevőleg nagy úr, rávitte őket arra, hogy
egymással… na, szóval igen, izé, és
akkor megjelenik Kelemen felsége, és majdnem felborította a békés együttélési munkálatokat.
És akkor jött az ötlet, hogy tényleg, hasonlítsuk össze az unalmas, több ezer
éves nemi szokásokat a kőművesek testvéri, egy mindenkiért, mindenki egyért
alapú gyakorlatával, és rájöttek, hogy jobb így együtt, és befalazták
Kelemennét.
Ennek csak az szól ellene vagy mellette, hogy normális szexuális életet élő
férjek között is akad, aki befalazná a felségét. Persze kivételt képeznek (ezt
írja/szerkesztő) akik ezt olvassák. Na meg persze azok a férjek, akiket a
feleség falazott be csak úgy, a négy közé.
EB
Merengek.
Most, hogy véget ért a foci EB, még erre is ráérek. És, hogy hova is merült el
szép szemem világa? Hát a gondolatok világába.
Csak
egy példa, aztán talán még egy, de ez nem biztos,mert ha nagyon elmerengek hát…
mert én úgy el szoktam merengeni. Hogy ugye mitől Néppárt a néppárt, mikor az
EU távolról sem a népek pártja?
Közben
éjfélt üt már a kakukkos óra, és térnék nyugovóra. De cseng a telefon, mert
most fújták le a meccset. - Láttátok? - Persze hogy láttuk, egész Európa azt
nézte. - Nem jól értetted. Láttatok? Ja?
Nem. Ott voltál? - Két éve gyűjtöttünk erre Jóskával és kiizgultuk, hogy a
pandémia is leálljon. Amikor a második percben berúgták a gólt, én a fejemhez
kaptam. Úristen, milyen hamar és milyen rossz kapuba! És ekkor jelentem meg a
nagy kivetítőn, de a feleséged biztos
felismert, mert az a zsabós blúz volt rajtam amit neki is ajánlottam, de ne
búsulj, mert meghagytam a fiamnak, hogy
a meccset vegye videóra, és ha hazamegyünk, elküldöm nektek is a filmet. Őrületes
volt, még most sem tértem magamhoz, és állandóan szól a telefon az utcánkból, rengetegen
felismertek a frizurámról, meg az a ridikül is nálam volt, a feleséged tudja.
Jóska, add is ide, veled nem lehet normálisan beszélgetni, állandóan
közbehallgatsz…
Merengek
erre egyet. Mit is akarunk az ilyen rendezvényekkel? Örömet okozni az
embereknek. És tényleg egy-egy jobb csel, átadás, szöglet, szabadrúgás, és ne
adj’isten góóóóóóól, mekkora örömöt okoz. De a felülmúlhatatlan az, ha egy
másodperc töredékére megjelenek a TV-ernyőn.
És
akkor miért nem erre összpontosítunk? Nem kell az a huszonkét alak, akik
összerugdossák egymást (néha a labdát is), meg még egy egész és két fél hűje, akik
sípolnak és integetnek. Ki kell nyitni a stadiont, be a nép, mint a farsangkor
ennek annak öltözve. Ott ugráljanak, integessenek, ordítsanak, önkívületbe
essenek, és a kamera körbe jár, mindenkire jut két másodperc, ami az örök
boldogságot jelenti, unokáról unokára öröklődik majd a családban. Lám, az ősök
letettek valamit az asztalra!
Röviden
Kérdeznek, miért írok olyan
röviden. Hát ennek több oka is van, de kezdjem talán az elsővel: csak így tudok.
Na ne viccelj, mondhatná valaki a
nagyon közeli ismerősök közül (ugyanis csak ők olvasak), hisz több könyved is megjelent már. Na jó na.
Őszinte leszek. Mindent le kell egyszerűsíteni ebben az agyon bonyolított
világban, így talán visszaérkezünk a
paradicsomba, ahol csak egy nő és egy férfi volt, de a kígyó hozta az izgalmat
és azzá tette az édent, ami ma mindennél fontosabb a világon: érdekes lett. Szórakoztató,
s kell ennél több?
De az orvostudomány is
visszatérhetne a több száz éven keresztül bizonyított módszerhez:
amputálni, levágni mindent , ami fáj. Ennyi. A fájdalom azonnal
megszűnik, s
hát nem ezzel jelentkezett a beteg? Minek annyi átvizsgálás, tükrözések,
vérvizsga,
és minek annyi orvos? S még hogy holtig tanulni, mint a papok! Egy hónap
a
vágóhídon és kezébe nyomni a szekercét, na
jó, esetenként egy konyhakést, s puff oda. Egy röpke év alatt tizedére
csökkenne a betegek száma, és az egészségügyre szánt összeget
szétosztani a
nyugdíjasoknak. Euróban!
És a hivatali ügyintézéseket is. Tessék
bezárni azt a sok apró és óriás sóhivatalt, az ember, ha nincs hova fordulnia a
panaszával,hagyja a siralmat s maga intézze el. Az így megspórolt összeget
tessék odaadni a nyugdíjasoknak. Dollárban.
És a tanügy, hahaha, a röhögéstől
már írni sem tudok, hát az aztán igazán, de igazán mire jó? A lényeget úgyis az
utcán meg részben otthon tanulják meg a gyermekek, és amelyik nem, hát nem, s
akkor mi van? De tényleg. Az összeget, amit ma erre vesztegetünk, hát nem jobb
a nyugdíjasoknak adni? Svájci frankban.
Hogy miért euróban, dollárban, frankban?
Kötekedni van kedve? Maga is lesz (kissé kétlem, de lehet) öreg, és kíváncsi
vagyok, mivel fog fizetni a Riviérán, a Luzerni tó mellett vagy a Hawai
szigeteken? Na mivel?
Milyen egyszerű lenne minden, ha
a természettől tanulnánk végre. Itt vannak a méhek, több millió évvel előttünk
már itt voltak, és akárhogy igyekszünk, hála a főpolgármesterünknek, aki
méhlegelőket nyit a városban a terek és utak helyett, túlélnek minket.
Ergo: félre az Egyesült Európa
ötlettel, de felejtsük el a nemzetállamokban való gondolkodást is, tömörüljünk
rajokba, legyen egy méhkirálynő (nem, akkor már inkább egy méhkirály, és mivel
az ötlet tőlem jön, hát…), legyen az lmbqtz, legyenek a herék, az aranyos kis
méhecskék meg gyűjtenék a mézet, én meg tenném a kötelességem…
Na, most tessék ezt mérlegelni és
utána legelni, hát nem lesz ez jó? Ezt a cikket tehát megírom, ez jó,
sőt nagyon jó, semmi nyugdíj, tanügy, egészségügy, csak fürdünk a mézben, ki ne
akarná ezt?!
***************************************************************************************************************
Baj van
Baj van, valami
nagy-nagy baj, s talán már el is késtünk a vészfék behúzásával (?) De talán
ezen utóbbi lenne az igazán nagy baj, avagy az már kész tragédia lenne, és már
nem baj!
Valamikor, még
a Zénidőmben, az öregek, ha jövőbe látó szemeinkkel félve néztünk a
kiszámíthatatlanba, azzal nyugtattak, hogy „minden generáció megoldja a rá
háruló feladatokat”. Így is lett, csakhogy – visszagondolva – ők nem dőltek
hátra, nem hülyítettek, végezték azt, amit a sors nekik osztályrészül
kiosztott, és hagytak, hogy lássunk/tanuljunk/gondolkodjunk. És mintha működött
volna a dolog.. Mára ez sajnos
megváltozott, és ettől rettegek.
A rosszindulatú
vének olyan ideológiákkal mérgezik a fiatalokat, melyekről azt hiszik/remélik,
hogy meghosszabbítja végessé/ értelmetlenné vált létüket. Elhitetik velük, hogy
a szabadság az, ha teszed, amit nem szabad. És ha vevő valamire a következő -
most már - (de)generáció, akkor ez az.
Ha
megtanítanak, hogyan kell az árral szemben úszni, az rendben van, csak ne arra
biztassanak, hogy ússzak fel a forrásig, és zárjam el azt. Mert az már nagyon nem lesz jó.
Tapasztalatlan gyermekeknek adnak közhelyeket a szájukban (lásd
környezetvédelem) másokat befolyásoló emberek, és szédítő sebességgel nő azok
száma, kik e „tisztségre” vágynak, és lájkolnak, lájkolnak, hogy ők is aktív
részesei legyenek e tömeges agymosásnak. És most akkor kivel vegyed fel a
harcot? A „vén huncutokkal”, a gonosz ostobákkal? Vagy egyszülött gyermekeddel
hitesd el, hogy te jót akarsz neki, amikor tiltasz?
Hiszen minden,
amire te biztatod, az munkával, tanulással (a legnehezebb munka), gyakorlással,
izzadtsággal, lemondással jár egy távoli jobb jövő reményében, és a másik
oldalon ott az azonnali boldog bódulat, (amit akár fokozni is lehet egy kis
fűvel). És hogy ennek rossz vége lesz? Mennyen má maga vén hülye, mit tud maga
erről? És igaza van, mert azon kívül, hogy ez nem jó, nem lehet jó, sokat nem
tudok, és még kipróbálni sem akarom.
Az egyetlen,
akire hallgatnak - már ha és amikor
felébrednek néhány percre - az a kor vagy kórtársuk és ..
Á, megette a
fene, tegyen mindenki amit akar, be a gyeplőt a lovak közé, aztán majd
meglátjuk… mondta a vak, és besétált az árokba.
Könnyítés
Maszkos út vezet a régi-új élet
felé, a szemüvegeseknek pedig különösen rögös, azaz ködös a járás, meg az
autóvezetés.
Tettem már a maszkot a szemüveg
alá, félig fölé, semmi nem segít. Aztán egyszer csak visszakapom a látásom,
mert a budapesti kátyútól, a zökkenéstől a szemüveg leesik az ölembe és …látok,
látok…
De mit is akartam mondani? Ja
igen, a könnyítés. Hát ideje, hogy valaki feltalálja a maszk és szemüveg pára nélküli együttviselésének
módját, de siessen, mert ha nem, én megteszem, és akkor elkésik a szabadalmával. Van is néhány igazán egyszerű
megoldás:
- a maszkot ne a szájon és orron
viseljük, hanem fordítva, a tarkón
- a szemüveget is fel lehet tolni a homlokra
- üljünk otthon,
ne mind mászkáljunk ebben a járványos időben
- kissé drágább,
de be lehet szerezni egy búvárharangot, az alá nem kell maszk. Vagy mégis?
- ne szuszogjunk.
Ez lenne a legolcsóbb és azonnal alkalmazható módszer, ezzel a járvány is
hamarabb megszűnne.
Rengeteg egyéb javaslatom van
még, de szinte hallom/látom/érzem/szimatolom a kishitűek hozzáállását. Hogy ezt
ezért vagy azt ezért, vagy mindkettőért, így vagy úgy, vagy mindkétféleképp,
nem lehet, nem érdemes, és elmegy a kedvem, és különben is mi vagyok én, világmegváltó?- és csak elintézném magam, s
mit érdekel engem, na, szóval felháborító amit teszek, aztán még ők jönnek, hogy
engedjem magam nyájban beoltatni az ő védelmükre, hát egy fityiszt, és különben
is, már be vagyok oltva. Egyébként
már kijelentettem, hogy szösszenéseimmel szándékozom segíteni a bizonytalanokat a jövő évi
választásokra való készülésben.
Na kérem, tehát
választani fogunk. Két lehetőség létezik: 1. A meglevő biztos jó. 2. A beígért,
minden józan észt nélkülöző sokkal jobb.
Azért csak óvatosan mert ... na,
de ezt már a nyájas olvasókra bízom. Én
a kötelességemnek/ígéretemnek eleget tettem, a mór elmegy.
Tompor
Ebben a rendkívüli (inger) mélyszegénységben a
február végi koranyárban délben kergetett ki a múzsa a Rákos patak partjára, és
láss csodát, mint Zeusz fejéből Héra, pattant ki a téma.
A múltkor említett sportolónő több tucat
társával élt a meleg adta lehetőséggel és még alaposabban nekivetkőzve áldozott
az egészségem oltárán. Felesleges leírnom mindenik ruházatát, hiszen a hölgyek
azonnal és mindenben utánozzák a nyugat diktálta mintát.
Mégis van valami bennük, ami annyira egyedi,
mint a férfiak ujjlenyomata. Ez a valami lenne mai írásom témája, de még mindig
nem tudom, hogyan nyúljak hozzá. Hideg fejjel csak egy nőgyógyász tudná, hideg
kézzel meg stenments!
Rákerestem a Nagy Magyar Értelmező Szótárban, és
a következő, mondanivalómhoz teljesen illetlen szavakra találtam: fenék, ülep, far,
segg. Na ne…Zsigerből legszívesebben popsinak nevezném, de ezt a nők mára a
ránctalan arcukra mint jelzőt használják. Én meg a Rákos patak partján
látottakra azt kellene mondjam, hogy igen, láttam popsikat de pooopsikat is meg
popopopsikat. Akkor hát minek nevezzelek?
Végső kétségbeesésében mihez fordul a keresztény ember? Nyilván a bibliához,
e vonatkozásban pedig egy költő adta meg a választ a „minek nevezzelek”-re,
maga Babits Mihály: Énekek éneke, Salamon király könyvéből: Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat sarú díszíti,
ritka drága gyöngyű; tomporodnak körülete, mint a mesterek kezébül kikerült
kösöntyü.
Hát így valahogy. Ami számomra meglepő és új
volt, és amit csak ez az új, bőrre-bőr nadrágdivat tett láthatóvá, az volt,
hogy függetlenül a tompor alakjától és méretétől, a hölgyek egy csoportja - hogy
is mondjam, igen, talán ez a helyes kifejezés – „viszi magával”. Ő maga megy
elől, egyenes vonalú, egyenletes mozgással, a tomporája pedig jobbra, balra,
vagy körkörös mozdulatokkal kíséri. Bámulatos.
Egy másik csoport viszont úgy egybe van vele, mint
ahogy azt valamikor a Zürich melletti használt autók telepén tapasztaltam, ahol
tizenvalahány keleti táborból felszabadult megbízott kínálta a portékát, és a
magyar, amikor mondtam, hogy az oldaltükör le van törve meg a sárhányó horpadt,
meg ez meg az, nyugodtan kioktatott: - Uram, ha használt autót akar venni akkor ne
vesződjön az ilyen apróságokkal, nézze
az árat és az autó meg – látja - úgy egyben van, ahogy nem is lehet”.
Közben a kampányt se
hanyagoljuk el. 2022-ben álom lenne, ha csak nők ülnének a tomporájukon a
Parlamentben. Akkor köszönne be az igazi demokrácia, hiszen ők nagyszerűen el
lennének foglalva magukkal és egymással, és az ország is menne szabadon a tíz
éve megszokott jó úton.
Se íz, se bűz…
Hát kérem, jön hogy röhögjek. Még
hogy járvány, meg egyenesen pandémia - az meg mi a fene? Hát engem nem vernek át,
azt a vacak maszkot (egyet vettem még a múlt évben), azt felveszem, mert
másképp nem tudok bemenni a bótba egy kis cigiért meg piáért, de hogy én
beoltassam magam? Na ne, hisz megmondta a jóságos néni, hogy a nyájizéhez elég,
ha a zemberek ötven vagy valamennyi százaléka megteszi, nahát, az összejön
nélkülem is. Csinálja csak a sok hülye. Én má nem, az biztos.
Emlékszem, a suliban is a sok
hülye állandóan tanult, én meg remekül szórakoztam, így aztán számomra már
akkor röhejes volt a nyájban lenni. Később elég nehezen találtam munkát, igaz,
nem is kerestem, de hát muszáj volt, mert a fater kirúgott az akolból, aztán az
egyik volt oszitársam felvett a gyárába hulladékot szortírozni. Engem, a
hulladékra? Na, adtam is neki, ment minden a szemétbe, még hogy szortírozzak?! Erre
kirúg. A hülye.
Na de most hülyítenek kérem ezzel
a járvánnyal. Engem biztos nem. Ez csak a politikusoknak és újságíróknak kell,
én nem veszem be. Sőt, amióta van, még jobban érzem magam, mint azelőtt. Az
utóbbi időben az asszony is egyre jobban főz, igaz, kissé ízetlen, de nem túl
sós mint azelőtt, nem merek szólni, hogy egy kis fűszer nem ártana, mert semmi
ízt sem érzek, de hagyom szegénykét, álljon sorba azért a kínai cuccért, amit a
körzeti orvos ingyen ad.
És a levegő is jobb a lakásban,
nem érzek semmi piszok-szagot, igaz, mintha mást sem. Csak ez a kis köhögés ne
bosszantana, de hát ez az ilyenkor
szokásos grippa vagy grippé, a fene tudja mi okozza, de valaki kinyithatná az
ablakot…Emberek, nincs levegő! Hé, sok hülye, levegő kell ide, nem oltás! Khkhkhkhkhkkökökököhrrrrrrrrrrrrrrrrr
Sakk
Hát így, a
külvilágtól elbarikádozva (jobban mondva képernyőre szorítkozva) elgondolkodom (mégis
mi a fenét csinálnék egyebet), és rájövök, hogy sok minden nincs rendben vagy legalább
is nem a ma emberének a rendje szerint, vagy még legalább a pártok, tömörülések, szóval
az ellenzék (kimondom na, ellenzék) szerint. Na tessék, kimondtam.
Vegyük például a sakkot. Abban igazán
mindenki egyetért, hogy észjáték, de vajon megfelel-e az új, globálisan
gondolkozó/tevő/cselekvő EU embernek? Hát nem!
Az még elmegy, hogy van egy tábla,
s azon ennyi meg annyi fehér meg fekete (egyelőre egyenlő számú) kocka meg
figura, és még az is (ott egye a fene), hogy a figurákat ide vagy oda kell állítani,
de azt, hogy én melyiket hogyan mozgassam, hát engedje meg már a világ, most
már demokrácia és szabadság van, vagy mi?
Igen, teccik látni, quod erat
demonstrandum, a rendszerben van a hiba, a futó, a bástya, de még a paraszt is
a király és királynő fogságában van, a lóról ne is beszéljünk, kérdezzék csak
meg a szódást! És ami szembetűnő - és ezzel végleg elidegenítik az embert a
demokráciától –hogy kényszerítenek a szabályok megtanulására (sic), és csak ezután
ülhetünk oda a táblához. Na ne, hát hol élünk? Uraim odafent, ha még nem vették
volna észre, a huszonegyedik (XXI) században élünk és Önök egy (sötét)középkori
rendre akarnak minket, a felvilágosultakat (a többséget)kényszeríteni?!
Jövőre, ahogy kormányra kerülünk,
első lesz ezt a felháborító rendszert megszüntetni, majd mindenki úgy sakkozik,
ahogy szíve-lelke diktálja, és ha több lesz a fekete, mint fehér, hát több lesz,
és az egész ország lesz a tábla, és a lovakat szabadon eresztjük, éljenek meg
maguktól. A király és királynő…hát ők bizony nincsenek, de majd választunk,
aztán rögtön kiebrudaljuk őket az országból Európába, ott még vannak néhányan.
A bástya (bástyák) marad ahol ma van, majd leomlik magától, a futóbolondokat
meg beválasztjuk a Parlamentbe.
A parasztok? Hát azok már rég
nincsenek errefele, gyalogosok foglalták el a helyüket, őket majd elintézzük a
zebrákon.
Maradt még egy kérdés: ki kezdi a
játékot? Mert abban egyetértünk ugye, hogy ennek a több évszázados terrornak, hogy
mindig a fehér kezd, na, ennek egyszer már véget kell vetni. A MATT – hát az
jön majd magától, arra nem kell gondolni.
Bal-jobb…
A válságok, mindig és mindenütt,
elmúltuk után hoznak jót is. A járvány óriási és rohamos fejlődést hozott a
gyógyszeriparban és az orvoslásban. Ez utóbbi felette örvendeztet.
Évtizedek óta küszködöm, hogy a
különböző fájdalmaimmal, bántalmaimmal kihez forduljak. Se szeri, se száma az ilyen-olyan lógusoknak,
és ha a belgyógyászhoz fordultam azzal, hogy a színem nem tetszik, ő elküldött
a szemorvoshoz, aki levétette velem az umbrál- szemüvegem, és láss csodát,
megszépült a világ. De így voltam a bőrgyógyásszal is, akinek megmutattam a
furcsán kék hüvelykujjamat, és miután a felírt krémek sem tüntették el azonnal,
és már útban voltam a reumatológushoz, ekkor eszébe jutott a feleségemnek, hogy
a minap a szög feje helyett az ujjamra ütöttem a kalapáccsal, és valószínű az a
baj. (Ő nem akar beleszólni, de látott már ilyet nálam). Na de ez már mind a
múlté.
A minap a parlamenti
felszólásokban elhangzott, hogy szép hazánkban bal és jobb oldali orvosok
vannak. Ez igen, akkor ezután, ha fáj valamim, szembeállok a tükörrel, és attól
függően, hogy a bal vagy a jobb oldalamon érzem vagy hiszem a bajt, tudni
fogom, melyik oldali orvoshoz menjek. Zseniális. De mi van akkor, ha véletlenül
oldalt, profilban állok? Akkor az elől lesz a bal és a hátul a jobb, vagy
fordítva, és ha történetesen pont középen fáj az, ami fáj, na és a fejem,
istenem, hol a fejem? Kivárom a következő válságot az majd megmondja.
Ami viszont vitathatatlan, az a
kereskedelmi reklám. Felülír számomra mindent. Asszongya: - Nálunk rendeljen. Gyors
kiszállítás, és ugyancsak gyors visszaszállítás. De mi a fenének rendeljek, ha
úgyis visszaviszik? Ja, hogy előre kell fizetni, és gyorsan, és a pénzem vagy
visszakapom, vagy inkább küldenek valami mást, gyorsan, és én vissza, és megint
elölről… Hurrá, megszületett a perpetuum mobile…
És akkor ez most balról vagy
jobbról jó nekem?
Napi hírek
Szokásos, járványos reggel. Mi
mással is kezdhetném, mint a friss napi hírekkel. A valóságot akarom tudni,
ezért egymás után ütöm fel a neten a kormánypárti és a „független sajtó”
termékeit.
-A népességarányos beoltottságban
jól áll Magyarország - írja az első. Jöjjön a második címlapja: -Magyarország
utolsó az unióban a beadott vakcinák arányában.
Tiszta a kép, kimegyek norvég-sétálni
a Rákos patak partjára. Még el sem érem
a gyalogjárót, közvetlen közelről rám szól valaki: - Helló Gyárfás úr, na mit
szól..? Nem folytathatja, mert már a kinyújtott kezet is visszautasítottam,
szúrós szemeket vetve az állon viselt maszkjára. - Ja pardon, veszi észre magát és felteszi a
maszkot. - Így igen, ni csak, a szomszéd, ismerem fel. Tőle aztán megtudom, hogy
nincs is járvány, és még sok más mindent. Kiemelten az oltásrend szapulása: - Képzelje
el, a tegnap sorra kerültem, és két órát kellett várakozzak egy zsúfolt, ideges
emberekkel teli váróban, míg rám került a sor. - Hányra hívták? -Tizenegyre, de
hogy idejében érkezzem, már kilenckor ott voltam. Értem, tiszta őrület ez az
oltás terv.
Á, menjünk tovább, lássuk, mi
foglalkoztatja a nagyvilágot. Idézek a legolvasottabb világlapból: „Meghan megragadta az alkalmat az
Oprah-interjú folyamán, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba: nem ő siratta meg
sógornőjét, Kate Middleton-t, hanem fordítva történt a dolog. Sussex
hercegnőjének és a Cambridge-i hercegnőnek a 2018 májusában megrendezett
királyi esküvő előtt volt nézeteltérése a koszorúslány-ruhák miatt. Meghan nem
akart belemenni a részletekbe, mivel Katalin végül bocsánatot kért tőle. Valójában
az történt, hogy maga a ruha nem illett Katalin akkor majdnem hároméves
kislányához"
Nem teljesen értem, akkor csak
nálunk fontos hír a járvány? De nem is ez a lényeg, hanem a tiszta víz a
pohárba. Igen, ez kellene ide is, esetleg a fejekbe, de hát azok már tele
vannak…
Valami nincs rendben velem. Vagy
a világgal?
Világmegváltás
Nézzünk csak önmagunkba kissé. A
világ nagy, és mit értek én hozzá, elég nekem belőle a politika, foci, járványtan,
szóval hol is van a baj? Talán az, hogy születési rendellenességem van, és nem
is egy, hanem kettő.
Igen, itt lesz a bibi, világháborúban
és ráadásul Romániában születni, na meg aztán -ahogy ők mondják „kolak peste
pupőző” - református magyarként, értelmiségi szülőkkel megáldottan jönni a
világra.
Különösen ezt az utóbbit nem
lehetett megbocsájtani. Az arisztokráciától el tudták rabolni a vagyonukat (igaz,
egyeseket megrakott kincses vagonokkal kergettek el, mert sohasem lehet tudni…),
de az értelmiségtől az értelmet több évi agymosással sem vehették el, így aztán
az ilyen közegben szült rendellenes gyerekek később rendszerellenesekké váltak.
Nyilván ez hozza magával, hogy
még ma is, amikor a világban dühöng a szabadság és a demokrácia, én még mindig
hibákat keresek. Itt van mindjárt ez a „járvány”, folyik a küzdelem, de senki nem
ér rá alaposan utánajárni, mégis honnan jött? Kína? Á dehogy, ott kezdődött, de
honnan jött? Na kérem, most jövök én. UFO, kérem, UFO-k hozták.
Hosszú évek óta kedvelem a
tudományos adásokat a világűrről, más bolygókról ide látogató lényekről, és a
konferenciák végén a feltett újságírói kérdésekre, hogy: - Egész biztosan vannak
UFO-k? - a válasz, sok évtizednyi, sok millió dollár befektetéssel végzett
kutatások eredményeként mindig ugyanaz: - Biztosan nem tudjuk, de azt sem
tudjuk biztosan, hogy nincsenek, tehát vannak. Ugye teccenek érteni?
Én igazán hiszek a tudományban, ezért
szeretném megosztani mindenkivel (nem mondhatom el senkinek, elmondom hát
mindenkinek), hogy az UFO-k jönnek, és készítik elő a Földet a birtokba vételre.
Egy rakomány vírust tettek le Kínában, tudván, hogy ott vannak a legtöbben, és
a ritkítást ott akarták elkezdeni, meg hogy majd a sok kínai bóvli olcsón
szétteríti azokat a Földön. Nyilván arra is gondoltak, hogy az idős, szép korú
társaságot kell megtámadni, mert ők azok, akik sok mindent átéltek és leginkább
képesek ellenállni a letelepedésüknek.
Alaposan tanulmányozták a Tv-híreket,
de főleg a mindennél tisztábban mindent eláruló reklámokat, és látták, hogy a
fiatalok milyen magabiztosan hirdetik, hogy legyőzték a hüvelyszárazságot és
viszketegséget, és az egyéb, köldök alatti testrészekre is léteznek krémek, és
ezzel a hirdetésben szereplő büszke hölgy celebbé lett, elérte a mai fiatalok
nagy részének az álmát. Az idősek, bár szenvednek prosztatával meg aranyérrel, de
nem láttam közülük ezzel dicsekvő és országos elismerésre törekvő színészt vagy
sportolót, aki ehhez adná - na nem az arcát, hanem az izét, na tudják mit…
Látva ezt a helyzetet, az UFO-k
olyan vírust küldtek, ami elsősorban az idős korosztályt tünteti el a pályáról.
Elméletemet semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vakcinát is idősek
találták fel, és a fiatalok azok, akik nem akarják magukat beoltatni, sőt
tüntetéseket rendeznek a védekezés minden formája ellen.
Mégis, jó lenne valahogy
békejobbot nyújtani a fiataloknak, mert ők itt vannak, az UFO-k meg majd csak
jönnek, lehet, hogy ezer év múlva (hiszen tudott dolog, hogy ezelőtt több
évezreddel itt jártak és építettek ezt meg azt), így talán most se lehet nekik
annyira sürgős.
Szóval, szeressük egymást
gyerekek…